« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Pető
Tóth Károly
Haikufordítások
a "The Penguin Book of Zen Poetry" c. kötetből
Basho
1
Szomorú fűzek -
gyűlöllek, szívből fakad
a vágy, megöllek.
2
A kormoránok
halat fognak, elbúsít a-
hogy kavarognak.
3
Év vége. S én még
szalmakalap és szandál.
Kinek vendége?
4
Nézd a havat, ne
szólj, úgyis betemet.
Csak várj egy hetet.
5
Jöjj és gyönyörködj
a virágban ezen a
kíntölt világban.
6
Őszi illatok.
Kis szobára vágy a szív,
hol otthon vagyok.
7
Pitypalatty ének
álló nap, ó add, soha
ne érjen véget.
8
Dinnye, reggeli
harmattal átitatva.
Édes, ízteli.
9
Teaillat száll
hosszú lovaglás után
hozzád, kedvesem.
Kedvesem
hol vagy?
Lóháton bóbiskolva
hullok a holdba.
Egész
nap lovon,
este tea. Míg élek
rád vágyakozom.
10
Véget ért az út.
Élek állítólag. Még
tudom ki hazug.
Ez
őszi estén
hazatért az út. Hogy hol
volt, hol nem, tudom.
11
Téli napon egy
lovon megfagyott árnyék.
Fagy. Fagyoskodom.
12
Sikoltó lilék
hívják és jelzik az éjt
a tenger felől.
13
Ősz - Csak madarak
és felhők tűnnek olybá:
velem maradnak.
14
Vége az évnek.
Kisöpörve a világ
négy sarka. Én nem.
15
Csacska macskalány
oly sovány, csak gabonán
él és babonán.
16
Szittyós mocsárban
arra lovagolok, hol
szól a madárdal.
17
Komor sírhalmon
őszi szél búsan motoz,
zokogni hallom.
Kikaku
18
Őszi telihold -
Gyékényszőnyegen megint
fenyő árnya ring.
19
Őszi eső ha hull,
verebeknek kabóca
ciripel vadul.
Eső
permetez,
verebeknek kabóca
előzengedez.
20
Szent az éjszaka.
Leheletben fürdik a
táncolók maszkja.
21
Kabóca cirpel -
Az árus mint fa, hajlong
legyezőivel.
22
A hajó fölött
hófehér hassal néhány
vadlúd körözött.
23
Lehet hogy ő hív -
E csupabibe esten
hold fényeskedjen.
24
Édesburgonya-
levél, világ csillog
leveleiden.
Buson
25
Szederharmaton
tüskefény rohan, fehér,
minden benne van.
26
Hóban caplatok
fények felé. Orromra
csukják a kaput.
27
Tíz igaz éjen
teát töltöttem néked.
Izzik a mélyben.
28
Ez az én falum -
szitakötők s házaknak
kopott a faluk.
29
Nyugaton szél kél
s keleten összegyűl a
lehullott levél.
30
Röpke álmomból
mire fölébredtem, a
tavasz már elmúlt.
31
Szemhatárig jég
vonta be a tavat. Hold,
nékem ez maradt.
32
Ott túl a vizen
nádaratók sarlója
élesen csillan.
33
Szarvas esőben -
háromszor bődül, aztán
csak marad csöndben.
34
A reggel ködben -
Mily szép ahogy tojás sül
a serpenyőmben.
35
Nőnézőben a
vigalmi negyedben. Ó
oldódó övek.
36
Lótuszvirág. Ki-
rántom kardom hirtelen,
de visszatartom.
37
Nézd, de szép a hold -
Az álmélkodó tolvaj
énekét dalold.
Taigi
38
A dinnyeföldön
róka s tolvaj egymással
néz farkasszemet.
39
Túl a nyugalmon
kányák szállnak az égen.
Ilyen az alkony.
40
Vágják az árpát -
Alig hallják a templom
déli harangját.
41
Templom mélyen az
erdőben téli éjen.
Csak máglya égjen.
42
Egy meditáló:
lusta lustigkeitre is.
Moszkítók dosztig.
Ül
és meditál.
Vérén hízott szúnyogok
szerint is áll a bál.
Moszkítóháló
nem kell meditálónak.
De mily távol vagy.
Nem
gondolkodik.
Elméje elmélyed, de
elmúlást lel csak.
Pszt,
a moszkítók
piszkítják véremmel a
sajátmagukét.
Például
ülök,
állok, vagy fekszem. Labda
van a kereszten?
Mindenhol
kövér
moszkítók. Magam alá
piszkítok. Nővér!
43
Mennydörgés - Hallom
vízbefúltak hangját az
elsüllyedt hajón.
Issa
44
Nem csak cseresznye,
nő minden. Nézd a füvet.
Füstöl az eresz.
45
Vándor leveti
ruháját, a tetvei
rajta maradnak.
46
Az őszi szélben
a koldus fürkészve néz,
mit is beszéltem?
47
Buddha törvénye
szőlőlevélen villog.
Mi az hogy boldog?
48
Az a jó világ,
ha harmatcseppek hullnak
nyíló virágról.
49
Mily hiú vágy, hogy
leveszed ruhád és csak
fürdesz és fürödsz.
50
A földműves egy
retekkel mutatja meg
az utat. Arra.
51
Csendes téli éj.
nincs vágy most, így hát bűn sincs.
Kedves, még kímélj.
52
Menjünk arra, hol
a békalencsés tóban
felhő barangol.
53
Túl a virágon
és a pénzen, kivárom
sorsom és nézem.
54
Őszi éjszaka -
térdre hull, imádkozik.
Szentté változik.
55
Ha imádkozol,
rózsafüzérrel űzöd
a moszkítókat.
56
Egy a napokból:
szilvafavirágzáskor
megfagy a pokol.
57
Ne szállj csalogány
tőlem el, mert dalod lám
engem fölemel.
58
Mindkettő öt yen:
csésze tea, pacsirta.
Öt yen az öt yen.
59
Micsoda világ,
ahol a lótuszokat
a földbe szántják.
60
Elmegyek innen,
fetrengő legyeimmel
nem törődök már.
61
Kányák rikoltnak -
Istenek búcsúznak így.
Fáklyát kioltnak.
62
Kölcsönkértem a
bogaraktól házamat
és elaludtam.
63
Sokkal sivárabb
moszkítófelhő nélkül
a szobám fala.
64
Vigyázz - Beütöd
a fejedet abba a.
Szentjánosbogár.
65
A fülemüle
énekel, míg a paraszt
egy kapát ékel.
66
Ne feledd soha:
sétálunk virágok
közt a pokolba.
67
Túlél majd minket
minden, minden de minden.
Jaj, milyen hideg.
68
E világon csak
a pillangók gátolják
hogy tovább rontsak.
Csak
a pillangók.
Ezen a világon csak ők
a maradandók.
69
Ez elég nekünk.
Megöregedtünk, hurrá.
Legyet égetünk.
70
Egyre közelebb
az édenhez. Miért ily
hideg? Kérdezhetsz?
71
Világhatár, ég -
Mostantól kezdve minden
év már ajándék.
72
Fénylő bogaram,
nincs szavam, miért szállsz el -
Itt csak Issa van.
73
Becsüld meg, veréb,
öreg viskónkat s ahol
fekszünk, legelébb.
74
Mennyi harmat itt,
ahol a pokol immár
veti magvait.
75
A házamban az
egerek s a bogarak
mily jól megvannak.
76
Sikongó vadlúd
megtölti híremmel a
zsibongó falut.
77
Hallgass már picit,
nyűtt szakállamhoz közel,
kabóca, te, pszt.
78
Ludak, friss fű vár
titeket a földeken.
Engem meg ő vár.
79
Kopott kalapon
bolha, légy vacsorázik.
Lement a napom.
80
Tövisbokorból
szép pillangó született.
Ő is barangol?
81
Én eltűnök, de
remélem te őrzöd majd
síromat, szöcske.
82
Majd megjelenek
szitakötő szemében,
mint jeges hegyek.
83
Szegénynegyedben:
bolha, légy, szúnyog, ember.
A szégyenedben.
Joso
84
Mit néked dolgok -
Béka lebeg a vízen.
Hinnéd-e boldog?
85
Ne félj, a lélek
sírokról fölszálló köd.
Csak éldegélek.
86
Ahogy megjelent
az első virág, máris
lehullt. Mit jelent?
87
De szép telt edény.
Zabkásán csillog a Nap
Újév reggelén.
Hokushi
88
Írhat az ember,
úgyis kiradírozza -
Pipaccsal szemben.
89
Jó, kiraboltak.
A cseresznyevirágok
is lehullottak.
90
A vitorlások
szinte szállnak. A sziget
ködbe veszve áll.
Lady Sute-Jo
91
Asszonyos bőröd
mily forró. Hát legyen meg
a te örömöd.
Kito
92
Mit vitatkozol -
Templomból harang szól, a
téli szél tarol.
93
Ritkán látni a
csalogányt, de ma kétszer
hallottam dalát.
94
Aratódallal
a kovács kalapácsa
elkeveredik
95
Sziklák közt hínár -
Már rég volt dagály. Az
apály ezt kínál.
Lady Sono-Jo
96
A homlokomnak
milyen hideg a gyékény.
Nem tudom hol vagy.
97
Csúnyák ezek a
ruhák, maradok pőrén,
létem így puhább.
Shushiki
98
Álmodból ébredt
írisz-szirom létemet
áldozom érted.
Kyorai
99
Még városomban
is úgy alszom el, mint egy
senki, Seólban.
100
Hát olyan ha nincs,
akkor is van. Úristen,
hántolatlan rizs.
Ransetsu
101
Kikacsintott bús
házából s tova siet.
Csiga csíkot húz.
102
Öt rizsgombóc a
bambuszleveleken. Ma
nem ér a nevem.
103
Államon rizsszem.
Nézd ezt a legyet, hogy rá-
szállna. No hiszen.
Kyoroku
104
Meleg szellőben
póznára ráhajítva
egy lepel lebben.
105
A rizsgombócok
kisebbek - Őszi szélben
ma is kódorgok.
Shiko
106
Havas éjszaka
mérföldekre hallatszik
a szomszéd kakas.
Boncho
107
Télire eltett
rőzseágak hirtelen
rügyezni kezdtek.
Sodo
108
Hirtelen zápor
lávát hut, ami jött
Mount Asamáról.
Tantan
109
Nem ér föl hullám
a sziklára, rajta a
hó alszik máma.
Lady Kana-Jo
110
Remegés fut át
az árpapalántákon
és pillangókon.
Együtt
remegnek,
árpa s lepkeborzongás
együtemre megy.
Yayu
111
Csak tüsszentettem -
s szemem elől vesztettem
a fülemülét.
112
A rizsültető
saját földjére pisil.
Nézd mily büszke ő.
Gyodai
113
A hajnalt jelzik,
nem? Az üvöltő bálnák
a jeges vízben.
Shirao
114
Negyven év elment -
hallom a bogársírást
s milyen élesen.
115
Pára a hegyen -
tűz kilobban, felhőben
már a nap ott van.
Lady Chiyo-Jo
116
A hóba írva -
itt lennének a gémek,
azt vágyom sírva.
A
hideg télnek
sír, bárcsak a gémek új-
ra itt lennének?
Ryota
117
Esőáztatta
faleveleken csillog
a falu fénye.
Saimaro
118
Fecskevillanás
hullámok fölött - rövid
röpte egy halnak.
Boryu
119
A lótuszvirág
fölött felhő - Buddhává
válik a világ.
Sogi
120
Éji zúzmara -
mandarinréce szárnya
éri. Úgy marad.
Soin
121
Kapdosom fejem.
Csupa mosoly, selyem a
cseresznyevirág.
Sokan
122
Hideg van, igen,
de értem tűzbe ne menj,
te Buddhóember.
Chiun
123
Gyorsan nőnek a
nevenincs növények,
ha víz éri őket.
Lady Chigetsu
124
Egy szöcske cirpeg
a madárijesztőben.
Ne dőlj be, írd meg.
Yamei
125
Átváltozok, ha
tavasszal rikácsol a
fácánok torka.
Mokusetsu
126
Hosszú nyáreső -
íztelen az árpa és
színtelen az ég.
Otsuyu
127
Szarvas ha rivall,
mily mély magasság ér föl
agancsaival.
Sora
128
Pacsirta szárnyal -
éhes fiókájának
ma nincs madárdal.
Shiseki
129
Ti vén combjaim -
vékony ágak ropognak
a tűzre vetve.
Shoha
130
Micsoda szégyen -
bogarak ketrecében
száraz fű ropog.
Shozan
131
Elment a vendég.
Magamban beszélek, ha
már... Mi jöhet még?
Masahide
132
Leégett a csűr -
most nézhetem a holdat.
Culture of future.
Shiki
133
Nézd a szerzetest -
mielőtt följött a hold,
már levetkezett.
134
Elfelejtettem -
újra nő a virág, de
őt elejtettem.
135
Vihar - gesztenyék
gördülnek ide-oda
a tornácomon.
136
A krumpliföldön
Tejút csillog harmatban.
A hold is följön.
137
Nézd csak, csillog a
verőfényben az a kő.
Rajt' ül a világ.
138
Őszi szél ha fúj:
istenek, Buddha - csak a
hazug igazul.
139
Fűzfavesszőszék
fenyőárnyékban hagyva.
Hátha megjössz még.
140
Te vén pacsirta -
mily édes a kakukkhang.
Elég ha itt vagy.
141
Ha majd a nyárég
kitisztul vihar után -
hangyaparádé.
142
Hangafűszagban
bűzlik bocskorom. Buddha
lábáról loptam.
143
Bölcsek között él.
Gazfölverte sír mellett
nőnek köszöntél.
144
Harang zeng bennem.
Datolyaszilvazápor
a templomkertben.
145
Az ősz közeleg -
kabóca motoz, cirpeg.
Közel engeded.
146
Szitakötőszárny
ritkán súrol ablakot.
Lesz még jövő nyár?
147
Éjszakai hang -
nézd csak, ma itt van. Ó csak
hulló százszorszép.
148
Gyors zápor - lófog
röhög a grófon, ostor
pattog, ámbátor...
149
Libeg a lepke
szekfűk között fehéren.
Kinek a lelke?
150
Ó milyen csönd van:
mintha egy kacsaszárnyrajz
pihenne hóban.
