Japán haiku műfordítók mutatója

(Japán nevek átírása a fordítók szerint)

Antalfy István (17) Ásványi Tibor (54) Bakonyi Berta (5) Bakos Ferenc (316) Barczikay Zoltán (50) Bauer Kinga (6) Buda Ferenc (36) Cseh Károly (16) Dombrády S. Géza (22) Faludy György (88) Fazekas László (4) Fodor Ákos (201) Franyó Zoltán (2) Gergely Ágnes (6) Gergely László (1302) Greguss Sándor (293) Hamvas Béla (1) Háy János (14) Horváth László, Gy. (5) Horváth Ödön (657) Illyés Gyula (15) Jankuly Imre (1) Jávorka Ágnes (1) Káliz Endre (16) Kányádi Sándor (205) Képes Géza (23) Kiss Benedek (18) Kolozsi Kiss Eszter Kosztolányi Dezső (130) Kozma Ildikó (4) Kőszegi Barta Kálmán (6) Kulcsár F. Imre (276) Laborcz Monika (1) Legéndy Enikő (2) Miklós Pál (8) Molnár Katalin (1) Naschitz Frigyes (15) Oravecz Imre (3) Papp p Tibor (3) Pető Tóth Károly (600) Pohl László (592) Popovics Péter (9) Pröhle Vilmos (5) Rácz István (318) Saitos Lajos (6) Somogyvári Zsolt (87) Szabolcsi Erzsébet (14) Szántai Zsolt (83) Szende Tamás (22) Szennay Ilona (355) Tandori Dezső (365) Terebess Gábor (3557) Török Attila (50) Utassy József (19) Végh József (25) Veres Andrea (10) Vihar Judit (156) Villányi G. András (70) Zanin Csaba (20)

Japán haiku költők mutatója

(Japán nevek a magyar átírás szerint)

A

Acudzsin Akiko, lásd! Joszano Akio Bin Akutagava Rjúnoszuke Ampú Aoki Getto Arakida Moritake Arimaru Arima Akito Aró, lásd! Uszuda Aszei Avano Szeihó

B

Baikin Baiko Bairju Baiszei Bakuszui, lásd! Hotta Bankoku Bandzan Basó, lásd! Macuo Benszeki Bokuszui Boncsó, lásd! Nodzava Borju Bósa, lásd! Kavabata Bufu Busi, lásd! Ono Buszon, lásd! Josza

C

Cuboi Tokoku Cubócsi Nenten Csiboku Csigecu-ni (Kavai Csigecu) Csijo-dzso, ld! Kaga no Csijo Csiju Csikoru Csine Csinoku Csinszeki Csirin Csiszoku Csiun Csogo Csódzsi, lásd! Nakaucsi Csoko Cso Koran Csora, lásd! Miura Csori Csósú Csoszui

D

Dakocu, lásd! Iida Danszui, lásd! Hódzsó Den Szute-dzso Dohaku Dóin Domei Dzaisiki Dzsikko Dzsokusi Dzsomei Dzsószó, lásd! Naitó Dzsundzaboru, lásd! Nisivaki

E

Ecudzsin, lásd! Ocsi Eiboku Ekuni Sigeru Enrjo Enszecu Enszei Enszui

F

Fufu Fudzsita Akegaraszu Fudzsita Sosi Fugjoku, lásd! Itó Fujuno Nidzsi Fukaku Fukju Fukuda Haricu Fuo Fura, lásd! Maeda Fuszen Fuva

G

Gaikoku Gansan Garaku Gecurei Gekkjo Genso Getto, lásd! Aoki Gibon Szengai Ginka Ginko Gitoku Gjódai, lásd! Kato Gócsiku Godó Godzan Gofu Gohei Gokei Gomei Gonszui Gosuku Gosun

H

Hacui Sidzuje Hadzsin, lásd! Hajano Hagi-dzso Hajano Hadzsin Hakjó, lásd! Isida Hakuen Hakuin Ekaku Hakurin Hakuszuiró Hamei Hara Szekitei Hasin Hatano Szoha Hattori Ranszecu Hekigodó, lásd! Kavahigasi Hino Szódzsó Hiszadzso, lásd! Szugita Hjakken, lásd! Uesida Hjakucsi, lásd! Teramura Hjakuri Hójó Hokki Hokusi, lásd! Tacsibana Hokuszai, lásd! Kacusika Hó-ó Horigucsi Niko (Daigaku) Hósa Hószai, lásd! Odzaki Hotta Bakuszui

I

Icsiku Icsimu Icsisi Idzen Ihara Szaikaku Iida Dakocu Iida Rjúta Iidzsima Haszuko Iio Sógi Imai Szei Ina Itaru Inan Inembó Inoue Kenkabó Isida Hakjó Issó, lásd! Koszugi Issza, lásd! Kobajasi Itó Fugjoku

J

Jaba, lásd! Sida Jaedzakura Jadzsi Mikadzso Jagi Sokjú-ni Jaha, lásd! Sida Jaju, lásd! Jokoi Jamadzaki Szótan Jamagucsi Szeisi Jamagucsi Szeiszon Jamagucsi Szodó Jamamoto Kakei Jamane Kadzue Jamasita Kjoko Jamei Janagibori Ecuko Jaohiko Jaszó Jaszomura Rocú Jaszuhara Teisicu Jaszui Kódzsi Jocuja Rju Jokoi Jajú Josikava Eidzsi Josimura Ikujo Josino Josiko Josza Buszon Joszano Akiko Juinen

K

Kacura Nobuko Kacuri Kacusika Hokuszai Kaen Kagami Sikó Kaga no Csijo Kaibara Ekiken Kaja Sirao Kaji Kakei, lásd! Jamamoto Kakó Kamakura Szajumi Kana Kana-dzso Kaneko Tóta Kanemacu Szatoru Kanszu Karai Szenrjú Kaszei Kaszendzso Kato Gjódai Kató Kóko Kató Súszon Kavabata Bósa Kavahigasi Hekigotó Kavai Csigecu (Csigecu-ni) Kavai Otokuni Kavai Szora Kempú Kenkabó, lásd! Inoue Kidó Kidzan Kidzsiró ld! Josikava Eidzsi Kidzsó, lásd! Murakami Kien Kigen Kigiku Kigin, lásd! Kitamura Kiicu, lásd! Kei Kijoko, lásd! Tokutomi Kijoku Szandzsin Kikaku, lásd! Takarai Kikusa-ni, lásd! Tagami Kimpo Kimura Tosio Kiso Kisú Kitamura Kigin Kitó, lásd! Takai Kjoaku Kjódai Kjohaku Kjokó Kjokuszai Kjokuszui, lásd! Szuganuma Kjokutei Bakin Kjo'on Kjorai, lásd! Mukai Kjoroku, lásd! Morikava Kjosi, lásd! Takahama Kjosu Kjutaro Kobajasi Fumio Kobajasi Issza Koda Rohan Kodó Kogecu Koha Kojo, lásd! Odzaki Kojodo Koju-ni, lásd! Macumoto Komine Taiu Konisi Raidzan Kósu Kosun Koszugi Issó Kubota Kubonta Kubota Mantaró Kubota Szeifú-dzso Kubota Ucubo Kubucu, lásd! Otani Kuribajasi Isszekiro Kuroda Soicsi Kurojanagi Sóha Kuszakabe Kjohaku Kuszatao, lásd! Nakamura

M

Mabesoone, Seegan Macue Sigejori Macuki Tantan Macumoto Judzsi Macumoto Koju-ni Macumoto Takasi Macuo Basó Macuoka Szeira Macusze Szeiszei Maeda Fura Majudzumi Madoka Maszacura Maszahide, lásd! Midzuta Maszaoka Siki Meiszecu, lásd! Naitó Midzuhara Súósi Midzuta Maszahide Mijamoto Sugoe Mijosi Tacudzsi Mikadzso, lásd! Jadzsi Mikaku Minato Keidzsi Minteiszengan Misima Jukio Mitoku Miura Csora Mokudo Mokuin Mokuszecu Momen Morikava Kjoroku Moritake, lásd! Arakida Mosi Mukai Kjorai Murakami Kidzsó Muró Szaiszei

N

Nacuisi Banja Nacume Szeibi Nacume Szószeki Nagata Koi Naitó Dzsószó Naitó Meiszecu Nakacuka Ippekiro Nakadzsima Tosi Nakagava Szóen Nakamicsi Nakamura Kuszatao Nakamura Teidzso Nakaucsi Csódzsi Namaguszai Tadzukuri Nandai Nangai Nao-dzso Naosi névtelenek Niko, ld! Horigucsi (Daigaku) Nisijama Szóin Nisimura Reiko Nisivaki Dzsundzaboru Njofu Nogecu Nodzava Boncsó Nónin Takasi

O

Ocsi Ecudzsin Ocudzsi, lásd! Ószuga Ocuin Ocujo Ocujú Odzaki Hószai Odzaki Kójó Óemaru, lásd! Ótomo Ogava Haricu Ogava Súsiki Ogivara Szeiszenszui Okada Jaszui Okano Kin’emon Kanehide Okumura Togju Onicura, lásd! Uedzsima Ono Busi Ontei, lásd! Sinohara Oroku Ósima Rjóta Osu Oszaju Ószuga Ocudzsi Ota Doken Otagaki Rengecu Otani Kubucu Otokuni, lásd! Kavai Ótomo Óemaru

R

Raidzan, lásd! Konisi Rangai Rankó, lásd! Takakuva Ranszecu, lásd! Hattori Renszeki Riei Rippo Rijú Rjiszui Rjivan Rjoka Rjókan Taigu Rjoku Rjón Rjosi Rjosza Rjóta, lásd! Ósima Rjuga Rjúho Rjúsi Rjúszui Rocú, lásd! Jaszomura Robun Roho Róka, lásd! Saku Rokkocsu Rokudzsin Rokusi Roszeki Roszen

S

Sadó Saku Róka Siba Fukio Siba Szonome Sida Jaba Sidzuje, lásd! Hacui Si-ei Sihjaku Sijo Siki, lásd! Maszaoka Sikó Sikó, lásd! Kagami Simada Szeihó Singa Sinohara Ontei Sinpei Sintoku Sirao, lásd! Kaja Siró Siszeki Sodó Sodzan Sógi, lásd! Iio Sóha, lásd! Kurojanagi Sóhaku Sohi Sóka Sókan Sokjú-ni, lásd! Jagi Soku’u Sosun Só-u Sugen Sukabo Sumpan Súósi, lásd! Midzuhara Súrin Súsiki, lásd! Ogava Suszai Sutei Szadzami Szadzanami Szagano Muraszaki Szaikaku Szaikaku, lásd! Ihara Szaimaro Szaimoto (Siinomoto) Szaitó Jakusi Szaitó Szanki Szampú, lásd! Szugijama Szanin Szantaro Szantóka, lásd! Taneda Szarjú Szaszaki Tosimicu Szató Kadzuo Szeibi, lásd! Nacume Szeien Szeifú-dzso, lásd! Kubota Szeihó, lásd! Avano Szeihó, lásd! Simada Szeira, lásd! Macuoka Szeisu Szekiku Szekitei, lásd! Hara Szengai, lásd! Gibon Szenkaku Szenna Szenrjo Szenrjú, 3. Szenrjú, lásd! Karai Szensu Szenszecu Szenszeki Szessi Szo-a Szodó, lásd! Jamagucsi Szódzsó, lásd! Hino Szofu Szogecu-ni Szogjoku Szóin, lásd! Nisijama Szókan, lásd! Jamadzaki Szokaku Szoki Szokin Szoko Szono-dzso Szonome, lásd! Siba Szora, lásd! Kavai Szorecu Szorju Szószeki, lásd! Nacume Szoszo Szósun Szudzuki Maszadzso Szudzuki Micu Szudzsu, lásd! Takano Szuganuma Kjokuszui Szugijama Szampú Szugita Hiszadzso Szumitaku Kenshin Szunao Szute-dzso, lásd! Den

T

Tacsibana Hokusi Tacuta Tada Csimako Tadatomo Tagami Kikusa-ni Tagava Hirjosi Taigi, lásd! Tan Tairó Taiu Takaha Sugjó Takahama Kjosi Takahama Tosio Takahasi Mucuo Takahasi Sinkicsi Takai Takai Kitó Takajanagi Dzsúsin Takakuva Rankó Takamasza Takano Szudzsu Takarai Kikaku Takasi, lásd! Nónin Takebe Szócsó Takeda Ukó-ni Takigi Haruko Takigucsi Szuszumu Takuro Tama Tamasicsi Tanabe Ki-icsi Taneda Szantóka Tange Juko Tanko Tan Taigi Tantan, lásd! Macuki Tavara Macsi Teidzso, lásd! Nakamura Teisicu, lásd! Jaszuhara Tenbo Terahiko Teramura Hjakucsi Tesszui Todzsaku Todzsun Tójó Tojoda Csó-szui Toko Tokoku, lásd! Cuboi Tokutomi Kiyoko Tomidzava Kakio Tomijaszu Fuszei Torahiko Tórin Tosi, lásd! Nakadzsima Totaku Tóta, lásd! Kaneko

U

Ucubo, lásd! Kubota Udzava Sicsó Uedzsima Onicura Uesida Hjakken Ukihasi Ukó Ukó-ni, lásd! Takeda Uricu Uszei Uszuda Aró

V

Vacudzsin Vafú Vakju

Japán haiku költők mutatója

(Japán nevek a nemzetközi átírás szerint)

A

Akiko > Yosano Akio Bin Akutagawa Ryunosuke Ampu Aoki Getto Arakida Moritake Arimaru Arima Akito Aro Asei Atsujin Awano Seiho

B

Baikin Baiko Bairyu Baisei Bakusui > Hotta Bankoku Banzan Basho > Matsuo Benseki Bokusui Boncho > Nozawa Boryu Bosha > Kawabata Bufu Bushi > Ono Buson > Yosa

C

Chiboku Chigetsu-ni (Kawai Chigetsu) Chikoru Chine Chinoku Chinseki Chirin Chisoku Chiun Chiyo-jo > Kaga no Chiyo Chiyu Chogo Choji > Nakauchi Choko Cho Koran Chora > Miura Chori Choshu Chosui

D

Dakotsu > Iida Dansui > Hojo Den Sute-jo Dohaku Doin Domei

E

Eiboku Ekuni Shigeru Enryo Ensei Ensetsu Ensui Etsujin > Ochi

F

Fufu Fugyoku > Ito Fujita Akegarasu Fujita Shoshi Fukaku Fukuda Haritsu Fukyu Fuo Fura > Maeda Fusen Fuwa Fuyuno Niji

G

Gaikoku Ganshan Garaku Gekkyo Gensho Getsurei Getto > Aoki Gibon Sengai Ginka Ginko Gitoku Gochiku Godo Gofu Gohei Gokei Gomei Gonsui Goshuku Goshun Gozan Gyodai > Kato

H

Hagi-jo Hajin > Hayano Hakyo > Ishida Hakuen Hakuin Ekaku Hakurin Hakusuiro Hamei Hara Sekitei Hashin Hatano Soha Hatsui Shizuye Hattori Ransetsu Hayano Hajin Hekigodo > Kawahigashi Hino Sojo Hisajo > Sugita Hokki Hokushi > Tachibana Hokusai > Katsushika Ho-o Horiguchi Niko (Daigaku) Hosha Hosai > Ozaki Hotta Bakusui Hoyo Hyakken > Ueshida Hyakuchi > Teramura Hyakuri

I

Ichiku Ichimu Ichishi Ihara Saikaku Iida Dakotsu Iida Ryuuta Iijima Hasuko Iio Shogi Imai Sei Ina Itaru Inan Inembo Inoue Kenkabo Isida Hakyo Issa > Kobayashi Issho > Kosugi Ito Fugyoku Izen

J

Jikko Jokushi Jomei Joso > Naito Junzaboru > Nishiwaki

K

Kaen Kagami Shiko Kaga no Chiyo Kaibara Ekiken Kakei > Yamamoto Kako Kamakura Sayumi Kana Kana-jo Kaneko Tota Kanematsu Satoru Kansu Karai Senryu Kasei Kasenjo Kato Gyodai Kato Koko Kato Shuson Katsuri Katsura Nobuko Katsushika Hokusai Kawabata Bosha Kawahigashi Hekigoto Kawai Chigetsu (Chigetsu-ni) Kawai Otokuni Kawai Sora Kaya Shirao Kayi Kempu Kenkabo > Inoue Kido Kien Kigen Kigiku Kigin > Kitamura Kiitsu > Kei Kijiro > Yoshikawa Eiji Kijo > Murakami Kikaku > Takarai Kikusha-ni > Tagami Kimpo Kimura Toshio Kisho Kishu Kitamura Kigin Kito > Takai Kiyoko > Tokutomi Kiyoshi > Takahama Kizan Kobayashi Fumio Kobayashi Issa Koda Rohan Kodo Kogetsu Koha Komine Taiu Konishi Raizan Koshu Koshun Kosugi Issho Koyo > Ozaki Koyodo Koyu-ni > Matsumoto Kubota Kubonta Kubota Mantaro Kubota Seifu-jo Kubota Utsubo Kubutsu > Otani Kuribayashi Issekiro Kuroda Shoichi Kuroyanagi Shoha Kusakabe Kyohaku Kusatao > Nakamura Kyoaku Kyodai Kyohaku Kyoko Kyoku Sanjin Kyokusai Kyokusui > Suganuma Kyokutei Bakin Kyo'on Kyorai > Mukai Kyoroku > Morikawa Kyoshi > Takahama Kyoshu Kyutaro

M

Mabesoone, Seegan Maeda Fura Masatsura Masahide > Mizuta Masaoka Shiki Matsue Shigeyori Matsuki Tantan Matsumoto Koyu-ni Matsumoto Takashi Matsumoto Yuji Matsuo Basho Matsuoka Seira Matsuse Seisei Mayuzumi Madoka Meisetsu > Naito Mikajo > Yaji Mikaku Minato Keiji Minteisengan Mishima Yukio Mitoku Miura Chora Miyamoto Shugoe Miyosi Tatsuji Mizuhara Suoshi Mizuta Masahide Mokudo Mokuin Mokusetsu Momen Morikawa Kyoroku Moritake > Arakida Moshi Mukai Kyorai Murakami Kijo Muro Saisei

N

Nagata Koi Naito Joso Naito Meisetsu Nakagawa Soen Nakajima Toshi Nakamichi Nakamura Kusatao Nakamura Teijo Nakatsuka Ippekiro Nakauchi Choji Namagusai Tazukuri Nandai Nangai Nao-jo Naoshi Natsuishi Ban'ya Natsume Seibi Natsume Soseki névtelenek Niko > Horiguchi (Daigaku) Nishimura Reiko Nisiyama Soin Nishiwaki Junzaboru Nyofu Nogetsu Nonin Takashi Nozawa Boncho

O

Ochi Etsujin Oemaru > Otomo Ogawa Haritsu Ogawa Shushiki Ogiwara Seisensui Okada Yasui Okano Kin’emon Kanehide Okumura Togyu Onitsura > Uejima Ono Bushi Ontei > Shinohara Oroku Oshima Ryota Oshu Osayu Osuga Otsuji Ota Doken Otagaki Rengetsu Otani Kubutsu Otokuni > Kawai Otomo Oemaru Otsuin Otsuji > Osuga Otsuyo Otsuyu Ozaki Hosai Ozaki Koyo

R

Raizan > Konishi Rangai Ranko > Takakuwa Ransetsu > Hattori Renseki Riei Rippo Riyu Rotsu > Yasomura Robun Roho Roka > Shaku Rokkochu Rokujin Rokushi Roseki Rosen Ryisui Ryiwan Ryoka Ryokan Taigu Ryoku Ryon Ryoshi Ryosa Ryota > Oshima Ryuga Ryuho Ryushi Ryusui

S

Sagano Murasaki Saikaku Saikaku > Ihara Saimaro Saimoto (Shiinomoto) Saito Yakushi Saito Sanki Sampu > Sugiyama Sanin Santoka > Taneda Santaro Saryu Sasaki Toshimitsu Sato Kazuo Sazami Sazanami Seibi > Natsume Seien Seifu-jo > Kubota Seiho > Awano Seiho > Shimada Seira > Matsuoka Seishu Sekiku Sekitei > Hara Sengai > Gibon Senkaku Senna Senryo Senryu, 3. Senryu > Karai Sensetsu Senseki Senshu Sesshi Shado Shaku Roka Shiba Fukio Shiba Sonome Shida Yaba Shi-ei Shihyaku Shiki > Masaoka Shiko Shiko > Kagami Shimada Seiho Shinga Shinohara Ontei Shinpei Shintoku Shirao > Kaya Shiro Shiseki Shiyo Shizuye > Hatsui Shodo Shogi > Iio Shoha > Kuroyanagi Shohaku Shohi Shoka Shokan Shokju-ni > Yagi Shoku’u Shoshun Sho-u Shozan Shugen Shukabo Shumpan Shuoshi > Mizuhara Shurin Shushiki > Ogawa Shusai Shutei So-a Sodo > Yamaguchi Sofu Sogetsu-ni Sogyoku Soin > Nishiyama Sojo > Hino Sokan > Yamazaki Sokaku Soki Sokin Soko Sono-jo Sonome > Shiba Sora > Kawai Soretsu Soryu Soseki > Natsume Soshun Soso Suganuma Kyokusui Sugita Hisajo Sugiyama Sampu Suju > Takano Sumitaku Kensin Sunao Sute-jo > Den Suzuki Masajo Suzuki Mitsu

T

Tachibana Hokushi Tada Chimako Tadatomo Tagami Kikusha-ni Tagawa Hiryoshi Taigi > Tan Tairo Taiu Takaha Sugyo Takahama Kyoshi Takahama Toshio Takahashi Mutsuo Takahashi Shinkichi Takai Takai Kito Takakuwa Ranko Takamasa Takano Suju Takarai Kikaku Takashi > Nonin Takayanagi Jushin Takebe Socho Takeda Uko-ni Takigi Haruko Takiguchi Susumu Takuro Tama Tamashichi Tanabe Ki-ichi Taneda Santoka Tange Yuko Tanko Tan Taigi Tantan > Matsuki Tatsuta Tawara Machi Teijo > Nakamura Teishitsu > Yasuhara Tenbo Terahiko Teramura Hyakuchi Tessui Tojaku Tojun Tojo Toko Tokoku > Tsuboi Tokutomi Kiyoko Tomiyasu Fusei Tomizawa Kakio Torahiko Torin Toshi > Nakajima Totaku Tota > Kaneko Toyoda Cho-sui Tsuboi Tokoku Tsubouchi Nenten

U

Uejima Onitsura Ueshida Hyakken Ukihashi Uko Uko-ni > Takeda Uritsu Usei Usuda Aro Utsubo > Kubota Uzawa Shicho

W

Wafu Wakyu Watsujin

Y

Yaba > Shida Yaezakura Yagi Shokyu-ni Yaha > Shida Yaji Mikajo Yamaguchi Seishi Yamaguchi Seison Yamaguchi Sodo Yamamoto Kakei Yamane Kazue Yamashita Kyoko Yamazaki Sokan Yamei Yanagibori Etsuko Yaohiko Yaso Yasomura Rotsu Yasuhara Teishitsu Yasui Kôji Yayu > Yokoi Yokoi Yayu Yosa Buson Yosano Akiko Yoshikawa Eiji Yoshimura Ikuyo Yoshino Yoshiko Yotsuya Ryu Yuinen

Z

Zaishiki
Japán haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Albert Sándor
FORDÍTHATÓ-E A HAIKU?
Új Dunatáj, 2001. szeptember [VI. évf. 3. szám], 73-81. oldal.

 

„A haiku az egész keleti kultúra legutolsó virága, egyszersmind életmód is. A haikut a zen szempontjából kell megérteni. [...] (A haiku szót) két különböző értelemben használjuk: többes számban magukat a költeményeket jelöli, egyes számban pedig a haiku-költők poétikus szellemi és intellektuális magatartását, életmódját, »vallását« jelenti" - írja könyvének bevezetőjében R. H. Blyth, a keleti kultúra és filozófia egyik legjobb ismerője. A haiku - mely „olyan, mint egy könnyed és gyors ecsetvonásokkal felrajzolt vázlat egy nagyon finom ecset hegyével" (Villard 1985: 195) - a költő tapasztalatát helyezi át a nyelv dimenzióiba: egy hang érzékelését, egy tárgy törékeny jelenlétét, egy állat surranását, egy nyílvessző suhanását, egy harmatcseppnek a faágtól való elszakadását, a vízen tükröződő telihold látványát stb. Azt hinnénk, hogy ez a rendkívül tömör (5-7-5 szótagból álló) műfaj a maga többszörösen poliszém szavaival más nyelveken visszaadhatatlan, ezt sugallják egyébként az irodalmi lexikonok, kézikönyvek is. „Könnyedén felvázolt természeti képeinek mély gondolati, filozófiai tartalmát semmilyen fordítás nem adhatja vissza" - olvassuk a Világirodalmi lexikon 4. kötetének 143. oldalán. E felfogás szerint a haiku annyira a japán kultúrában, filozófiában, esztétikában stb. gyökerezik, hogy minden arra irányuló kísérlet, hogy átültesse az európai kultúrába, gondolkodásmódba, esztétikába eleve kudarcra van ítélve. Eszerint a haiku valóban fordíthatatlan lenne? De hiszen a japán haikunak is vannak magyar, német, francia stb. fordításai (némelyiknek több is), sőt Utassy József, Fodor Ákos és más költők még „eredeti magyar" haikukat is írtak. Csakhogy egy európai közegbe átültetett haiku valóban haiku-e? Mennyire haiku az „európai" haiku? És vajon jók-e ezek a fordítások? Ki döntheti el ezt, és milyen kritériumok alapján? A kérdés a fordítástudomány olyan alapvető kategóriáihoz vezet el, mint a fordíthatóság/fordíthatatlanság, az egyenértékűség, a hűség, a megértés, az értelmezés, a veszteség vagy a kompenzáció. E bonyolult, egymással szorosan összefüggő kérdések tárgyalásába e rövid cikk keretei között semmiképpen nem vállalkozhatunk. Célunk mindössze annyi, hogy - ne megválaszoljunk, hanem -felvessünk néhány kérdést.

Példának vegyünk egyetlen haikut: a XVII. század második felében élt híres japán haikuköltő, Matsuo Basho (1644-1694) talán legismertebb alkotását:

Japán eredeti:
„Furuike ja
kawazu tobikomu
mizu no oto"

Lexikális elemzés:

furu- = öreg, régi (archaikus)
ike = tó
ja (ya) = ún. „elválasztó szó" (ún. kire-dzsi), itt nincs lexikális jelentése (azért alkalmazza a költő, hogy egyik gondolatot elválassza a másiktól)
kawazu (kavazu) = béka
tobi = ugr- (szótő)
ko- = bele- [+ ige] (a kezdés, az ún. inchoatív jelentés kifejezésére szolgál)
-mu = -ik (a cselekvés befejezettségét jelzi; tobi-ko-mu = beleugrik)
mizu = víz
no = -nak/-nek
oto (< woto) = hang

Nyersfordítás:
(Öreg tó
Béka beleugrik
Víz[nek a] hangja)

Teljesen nyilvánvaló, hogy a mi versfogalmaink szerint ez nem vers, a magyar fordítóknak tehát (vers)szöveget kell csinálniuk. Csakhogy „...a zen buddhizmussal érintkező, filozófiai indíttatású haiku legalább olyan távoli az európai verskultúra számára, mint ahogy a szonett nem természetszerű, strukturált világ egész a japán olvasónak" (Tarján 1997: 97). Somlyó György Kosztolányi Kínai és japán költők című, immár klasszikussá vált gyűjteményének fordításait elemezve arra hívja fel a figyelmet, hogy „a költők nemcsak a saját anyanyelvükre fordítják az idegen műveket, hanem [...] a saját költészetükre is" (Bart & Rákos 1981:135). „Az európai fordítónak, még ha hűségigénye berzenkedik is, némiképp ki kell kerekítenie a haikut, hogy az ő nyelvén is verssé váljék. Azaz: lazítania, toldania kell, hogy egyáltalán megértsük" (Szabó 1968: 58). Aszerint, hogy ki mit tart a haiku szignifikáns jegyének1, vannak olyan fordítók, akik a hangutánzásra törekszenek, mások a szótagszám betartását tartják fontosnak, megint mások az alliterációra koncentrálnak és vannak fordítók, akik „magyar verset" csinálnak belőle2. Érdemes összevetnünk ennek a haikunak néhány magyar fordítását:


Öreg halastó szendereg a langyos
magányba némán... Most beléje cuppan
loccsanva egy loncsos varangyos.

(Kosztolányi Dezső)

 

Tó. A hínárba
most be egy béka -
Micsoda lárma!

(Illyés Gyula)

 

Meglepetés

Ó, az öreg tó!
Egy béka ugrott belé -
megcsobbant a víz.

(Képes Géza)

 

Lábát kinyújtja hosszan
a versenyúszó béka,
mikor a tóba lottyan.

(Faludy György)

 

Tó, békalencsés.
Béka ugrik, zsupsz, bele!
Vén vize csobban.

(Tandori Dezső)

 

Sima víztükör.
Béka ugrál a parton -
Megcsendül a tó.

(Rácz István)3

Nehéz volna eldönteni, hogy a hat változat közül melyiket fogadnánk el jó szívvel az eredeti haiku magyar fordításának. Kosztolányi - akinek fordítói módszere igencsak vitatható4, de ha akart, tudott nagyon pontosan is fordítani5 - címet ad neki és 31 szótaggal fordítja, tele rakja alliterációkkal és rá jellemző jelzőkkel, betoldásokkal, igazi Kosztolányi-verset csinál belőle.6 Képes Géza is címet ad neki - a vers lényegét teljesen félreértő „Meglepetés"-t -, de ő legalább a 17 szótagot pontosan betartja. Semmi nem indokolja viszont a múlt idő használatát. Tartalmilag kétségkívül Faludy György fordítása (a „versenyúszó" békáról, amely a tóba „lottyan") áll a legmesszebb az eredeti haiku hangulatától. „Békalencsés" vagy „halas" tóról, „sima víztükörről", „hínárról", „lármáról" (!) nincs szó az eredeti haikuban, sem arról, hogy a béka a parton „ugrál". A fordítás legnagyobb nehézségét éppen a vers hihetetlen nyelvi egyszerűsége jelenti, és az, hogy valójában semmi nem történik azon a pillanaton kívül, hogy a béka beleugrik a tóba, és a természet halálos csendjét, a környék fenséges nyugalmát egyetlen másodpercre megtöri a víz halk csobbanása7. Barátosi Balogh Benedek Dai Nippon című művének a japán irodalomról szóló III. kötetében hosszan elemzi a haiku költészet sajátosságait. A békás haikuról azt mondja, hogy Basho-nak ezt a haikuját „tartják a japánok nemcsak az ő, de szinte az egész japán irodalom legnagyobb gondolatának" (Barátosi Balogh 1906: 122). Saját fordításában ez a haiku így hangzik: „Az öreg tóba / Béka ugrott / S a víz megloccsant". Ezután egy bizonyos Haga nevű professzor valamelyik könyvéből idéz egy fél oldalnyi szöveget, ugyancsak saját fordításában: „Ha Basho haikai-ját szórói-szóra vesszük, nincs értelme. Pár év előtt egy nyugati embernek (seyojin) beszéltek nagyságáról és lefordították neki az ő nyelvére. Az idegen így szólt: »Én nem tudom megérteni, miért mondják önök e verset a leghíresebbnek irodalmukban. Nálunk Európában a béka csúnya és hideg meg nedves voltánál fogva utálatos állat. Hogyan és miért költői hát az, ha egy ilyen állat a tóba ugrik és az a tó megloccsan?« - A japán így felelt reá: »Ezt a költeményt az ő szavaival nem lehet megvilágosítani. A jelentésére kell gondolni s a gondolatok összefüggéséből ítélni és látni. Nézze kérem, elmondom önnek, hogy értem én e költeményt. A sötét őserdő komor lombjai alatt mohosfalu régi templom áll s mellette kis tó terül el. A vidék néma, csendes. Nincsen semmi hang, nincs semmi zaj, néma minden, mint a halál. Az ember egyedül andalog a halotti csendben gondolataival. Hirtelen megriad tőle a béka, beugrik a tóba s megtöri a csendet, mely természetet, lelket egyaránt eltöltött. Vegyük hozzá ehhez, hogy a hely egy régi történeti nevezetességű pont, melyről ezer emlék, ezer rege beszél. Ha mindezt együtt elgondoljuk, úgy-e szép ez a semmitmondó költemény, mely a gondolatnak egyetlen - a legkiválóbb - pontját mutatja meg csupán. A gondolat mindig érdemes. A természet rendje, hogy ahol füst van, ott tűz is kell hogy legyen. A költő a füstöt énekli meg, a tűz a lelke titka maradt, melyet csak rokonlélek olvashat el. Az ilyen gondolathoz, mint a villámhoz, csak rövid alak talál, a hosszú megölné«" (Barátosi Balogh 1906: 123-124).8

Persze nehéz olyan valamit visszaadni nyelvi eszközökkel, aminek lényege a „formát öltött üresség" (Buson 1990:13). Csakhogy ez az üresség (a rendkívül bonyolult írásjellel kifejezett mű, amelynek szép elemzését adja Roland Barthes az Empire des signes [Jelország] című művében) nagyon is jelentéssel teli, s ilyen értelemben nem azonos a metafizikai semmivel. A haiku ezt a jelentéssel teli ürességet nem betűkkel, hanem egymással többszörösen poliszém és homoním szemantikai kapcsolatot alkotó jelekkel fejezi ki: a különböző jelentéseket az íráskép (a piktografikus jel) fogja össze. Ennek a látszólag lényegtelen különbségnek azonban messzemenő nyelvfilozófiai következményei vannak. Ying Liu, Hegel és Kant műveinek kínai fordítója hívja fel a figyelmet arra, hogy a kínai jelek poliszém jellege miatt az elvonttal mindig együtt jelenik meg a konkrét is: az elvont és a konkrét között a kínaiban sokkal szorosabb a kapcsolat, mint az európai nyelvekben. Egy német főnév (hagyományos grammatikai kategóriákkal élve) vagy elvont, vagy konkrét. A német Sein („lét") szó kínai megfelelője, a „dao" ugyanúgy a kínai filozófia egyik legelvontabb kategóriája, mint amilyen az európainak a Sein. Mégsem lehet összehasonlítani a kettőt, mivel „[...] a Dao egy elvont fogalom, de ugyanakkor számtalan konkrét jelentése is van. Ha ez ember csak a szót, a jelet olvassa, rögtön megjelenik a fejében egy kép, sőt akár több is, ami azonban nem jelenik meg, ha a Sein szót elgondoljuk vagy olvassuk" (Liu 1996: 128). „A fogalomnak, a hangnak és a dolognak ez az összeforrottsága, amely a kínai nyelvben azt eredményezi, hogy a nyelv és a valóság egy együttest alkot, anélkül hogy mintegy szembeállítaná egymással a tárgyat (a világot, a valóságot) és tükörképét (az alanyt, a nyelvet), a kínai írásban és írás révén materializálódik" (Kristeva 1981: 80). Hasonló a helyzet a japán nyelvben is. Heidegger Útban a nyelvhez című elképzelt párbeszédében „egy japán és egy kérdező" között részletesen leírja azt a kínszenvedést, amin a japán filozófus megy át, mire válaszolni tud arra az egyszerű kérdésre, hogy a japán nyelvnek mely szava jelöli azt, amit az európaiak „nyelvnek" neveznek. Hosszas töprengés után azt a választ adja, hogy a „nyelv" japán szava a koto ba. E két jel közül „a ba a leveleket, méghozzá különösen a sziromleveleket nevezi meg - fejtegeti -, gondoljon a cseresznyevirágra és a szilva virágára", a koto pedig „a szólító csendesség tiszta elragadtatása", amely „egyúttal mindig megnevezi magát a mindenkori elragadtatást is, ami a megismételhetetlen pillanatban egyedülállóként ragyog fel kelleme teljességében" (Heidegger 1991: 39). Ha ezeket a (kínai vagy japán) piktografikus jeleket átírjuk betűkké, az - legalábbis szerintünk - már a fordítás egy bizonyos formája, valószínűleg a jakobsoni „intersemiotic translation" példája. Az 5-7-5 szótagszám okait elemezve K. Yasuda arra a furcsa következtetésre jut, hogy az ember általában tizenhét szótagot képes egyetlen lélegzetvétellel [in one breath-length] kimondani (Yasuda 1995: 61), s ez „sajátos egységet kölcsönöz a haikunak" (Christ 1972: 181). Arra a saját maga által feltett kérdésre, hogy vajon az angol nyelvű olvasó képes-e megérteni a haiku lényegét, válasza meglehetősen szkeptikus. Ehhez ugyanis nemcsak a haikut mint irodalmi műfajt kellene ismernie, hanem azt az egész keleti gondolkodásmódot, hagyományt, kultúrkört, mentalitást (a buddhizmustól kezdve a taón át a zen filozófiájáig) amelynek hátterében ez a versforma az idők során kialakult. Ez azonban már nem fordítási probléma - hiába hangoztatják a szakemberek, hogy a fordítás kultúraközi esemény [cross-cultural event], kultúrák közötti kommunikáció [cross-cultural communication] - hanem léttapasztalat, szociokulturális háttér, ismeretek, fogékonyság és egy sor egyéb „emberi tényező" kérdése. És valószínűleg még ez sem lenne elég. Az egyes nyelvi jelek (szavak) mögött a különböző kultúrákban ugyanis más és más (nyelven kívüli) valóságok vannak. A fordítási művelet során a fordító a szavakat átviszi, a szavak mögött meghúzódó valóságokat (léttapasztalást) azonban nem, s ezért a célnyelvi befogadó az egyes szavakhoz saját kultúrájának valóságait (saját léttapasztalását) társítja. A műalkotás eredete című írásában Heidegger is felhívja a figyelmet arra, hogy ha az egyik kultúra csak szavakat vesz át egy másikból, de nem veszi át azt a léttapasztalatot, amely e szavakban, e szavak mögött rejlik, akkor a fordítás nem érheti el célját: „A görög nevek [...] latin nyelvű fordítása [...] semmiképp sem következmények nélküli folyamat. A látszólag szó szerinti és megőrző fordítás mögött a görög tapasztalatnak egy más gondolkodásba való átfordítása rejtezik. A római gondolkodás átveszi a görög szavakat, de a jelentésüknek megfelelő, éppúgy eredendő tapasztalat nélkül, a görög szó nélkül" (Heidegger 1988: 42). Erre a problémára utal - igaz, némiképp más kontextusban - Walter Benjamin is, amikor azt mondja, hogy „meg kell különböztetnünk az elgondolt dolog és az elgondolás módjának intencióját. A »Brot« és a »pain« szóban ugyanazt gondoljuk, ám az elgondolás módja máris különbözik. Az elgondolás módja teszi ugyanis, hogy németek és franciák számára mást-mást jelentenek ezek a szavak" (Benjamin 1980: 77). A különböző nyelvekre lefordított haikuk tehát azért maradnak bizonyos értelemben „érthetetlenek", „befogadhatatlanok" a nyugati kultúrkör olvasóközönsége számára, mert az angol, francia, német stb. szavak mögött más történelem, más kultúra, más hagyományok, más gondolkodásmód, más élményvilág, más léttapasztalat, a lét másfajta tapasztalása húzódik meg. Nem a szó hiányzik, amit a japán szó helyébe beírhatunk, hanem „a szó mögött álló gondolat, amely messze túlhaladja e szavak szokásos értelmét még a filozófiában is" (Joós 1991: 186).

Pusztán az összehasonlítás kedvéért nézzük meg ennek a haikunak négy különböző angol nyelvű fordítását is (vö. Christ 1972: 181). Amint látjuk, az angol fordítók is nagyjából hasonló megoldásokat alkalmaznak, mint a magyarok. Szembetűnő az egybeesés a hangutánzó szavak használatában és a tömörségre való törekvésben, de találunk a szótagszámmal nem törődő rímes megoldást is:

Old dark sleepy pool...
Quick unexpected frog
Goes plop! Waterplash!

(Kenneth Yasuda)

 

The old pond.
A frog jumps in -
Plop!

(Ronald Blyth)

 

Old pond -
and a frog-jump-in
water-sound.

(Harold Henderson)

 

The old green pond is silent; here the hop
Of a frog plumbs the evening stillness: plop!

(Harold Stewart)

A francia nyelvű fordítók igyekeznek megtartani az eredeti tömörségét, elsősorban a költemény tartalmának átvitelét tartják szem előtt:

Ah! le vieil étang!
Et le bruit de l'eau
Oú saute la grenouille!

(Michel Revon)

 

Paix du vieil étang
Une grenouille y plonge
Un «ploc» dans l'eau.

(Nicolas Bouvier)

 

Ah! le vieil étang
une grenouille y plonge -
le bruit de l'eau

(Joan Titus-Carmel)

 

Une vieille mare
Une raine en vol plongeant
Et le bruit de l'eau

(Etiemble)9

Mit mondhatnánk konklúzióként? Hogyan válaszolhatunk a címben feltett kérdésre? Igen, persze, le lehet fordítani a japán haikut, hiszen kétségtelen: a haikunak vannak más nyelveken készült fordításai. Hogy ezek valóban fordítások-e, az attól függ, mit nevezünk fordításnak. Hogy ezek a „fordítások" jók-e, hűek-e, egyenértékűek-e, az azoktól a nehezen meghatározható normáktól függ, amelyekhez az olvasó mintegy hozzá „méri" a fordítást. Akárhogy van is: a fordításelmélet régóta tudja, hogy a fordítás legfőbb akadálya nem nyelvi természetű. A fordítóknak a nyelvi akadályoknál sokkal nagyobb nehézséget jelent az eltérő kultúrából, az eltérő mentalitásból, az eltérő szociokulturális háttérből, az eltérő léttapasztalásból fakadó különbségek áthidalása vagy kompenzálása. És mégis, a sok és sokféle nehézség, nyelvi-kulturális és egyéb akadály ellenére kimondhatjuk: transferre necesse est, mert egy más kultúra, egy más mentalitás, egy más esztétika, egy más költészet megismeréséhez csakis a fordításokon keresztül juthatunk el.

 

Jegyzetek

1. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha egy fordító két különböző időben - vagy több fordító egyidejűleg - fordít le egy szöveget, akkor a célnyelvi szövegek nem lesznek sem teljesen egyformák, sem teljeseit különbözőek. A célnyelvi szövegnek lesznek olyan pontjai, amelyek minden fordító esetében azonosak. Feltételezzük tehát, hogy minden szöveg inherens módon tartalmaz olyan jegyeket, amelyeket a fordítás szempontjából lényegesnek, relevánsnak (szignifikánsnak) tarthatunk. Ez a szignifikáns jegy lehet szemantikai, szemiotikai, morfoszintaktikai, stiláris, lexikális vagy pragmatikai természetű. Azt azonban, hogy egy adott forrásnyelvi szövegnek mely jegyei (legyenek) szignifikánsak, semmilyen fordításelmélet nem képes megmondani vagy jelezni: ezt a fordítónak minden esetben saját magának kell eldöntenie.

2. „[...] a betoldások mindig jellemzőek az illető költő-fordítóra, [aki] saját lírája szókincsét, fordulatait, kedves jelzőit építi be az idegen versbe" (Szabó 1968: 59).

3. Ld. Macuo Basó legszebb haikui. Összeállította és a bevezetőt írta: Vihar Judit. Fortuna-Printer Art, Budapest, 1996, 26-27. old. Macuo Basónak egyébként nemrég még egy magyar nyelvű fordításkötete jelent meg magyarul: Macuo Basó: Százhetven haiku Fodor Ákos fordításában. Terebess Kiadása, Budapest, 1998.

4. Rónay György írja Kosztolányiról: „Fordítói módszere, jól tudjuk, vitatható. Eredményei, szintén jól tudjuk, ugyancsak sokszor vitathatók. És már-már mosolygunk, amikor erős meggyőződéssel kijelenti: »Eszményem a teljes formai, tartalmi hűség és a teljes szépség«; mert ami a tartalmi és még inkább a formai hűséget illeti: ezekben sosem volt különösebben szigorú, illetve nagyon is sajátosan értelmezte őket" (Rónay György: A nagy nemzedék. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971, 184-185. old.)

5. Szabó Ede idézi Kosztolányinak egy szinte tökéletes haiku-fordítását is: „Lámpám tüzétül / A sárga őszirózsa /nézd, elfehérül" (Szabó 1968: 59). Sajnos Kosztolányinak vannak kevésbé jól sikerült fordításai is, ezek közé sorolhatjuk ezt a 36 szótagból álló [!] haiku fordítását: „Hosszú az éj - oly hosszú, mint a fácán / ezüstös, hosszú tolla, / csak bódorog botolva / annak, ki egyedül virraszt az ágyán".

6. Természetesen egy 31 szótagból álló vers semmiképpen nem tekinthető haikunak, mint ahogy az is igaz, hogy nem minden 17 szótagból álló vers haiku. További viták forrása lehet az a kérdés, hogy a 17 szótag feltétlenül a haiku szignifikáns jegyének tekintendő-e, és eldöntésre vár az a kérdés is, hogy a szótagszám a haiku esetében tartalmi vagy formai kérdés-e.

7. „A haiku alapvető jellegzetessége, hogy nem mond el, nem is ír le - egyszerűen fölmutat egy tényt, lehetőleg köznapit" (Miklós 2000: 76).

8. A haiku (és a japán lélek) lényegét talán a legjobban az a történet fejezi ki, amely Borsgubó címmel több, a témával foglalkozó szerzőnél is feltűnik. Mi Kenneth Yasuda könyvéből idézzük (1995: 170): „Egy őszi napon, amikor Basho és tíz tanítványa közül az egyik, Kikaku, egy rizsföldön vágtak keresztül, Kikaku haikut írt egy piros szitakötőről, amely megragadta képzeletét. Nyomban meg is mutatta ezt a haikut Basho-nak: »Végy el egy pár szárnyat / egy szitakötőtől és csinálhatsz / egy borsgubót« [Take a pair of wings / From a dragonfly, you would / Make a pepper pod]. - Nem jó - mondta Basho. - Ez nem haiku. Megölöd a szitakötőt. Ha haikut akarsz alkotni és életet akarsz vinni bele, akkor ezt kell mondanod: »Illessz egy pár szárnyat / egy borsgubóhoz és csinálhatsz / egy szitakötőt« [Add a pair of wings / To a pepper pod, you would / Make a dragonfly]".

[borsgubó = csöves pirospaprika

Kosztolányi Dezső fordításában:

JÁTÉK

Piros szitakötő!
Szakitsd le szárnyát s itt egy új titok:
aranypirosítód!

Basó válaszverse:

Aranypirosítód!
Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő?
Piros szitakötő!


Terebess Gábor fordításában:

egy szitakötő
de tépd le szárnyát máris
csilipaprika

Basó válaszverse:

csilipaprika
de tégy rá szárnyat máris
egy szitakötő

A szerk.]

9. A francia nyelvű fordítások lelőhelyei: Michel Revon: Anthologie de la littérature japonaise des origines au XXe siécle. Paris, Vertiges Publications, 395. oldal; Maurice Coyaud: Fourmis sans ombre: Le livre du haiku. Paris, Éditions Phébus, 1978, 47 és 52. oldal; Basho: Cent onze haiku. Traduits du japonais par Joan Titus-Carmel. Lagrasse, Verdier, 1998, 6. oldal.

 

Felhasznált irodalom

Barátosi Balogh Benedek (1906). Dai Nippon. III. Irodalom. Budapest: Korvin Testvérek Könyvnyomdája.

Bart István & Rákos Sándor [szerk.] (1981). A műfordítás ma. Budapest: Gondolat.

Benjamin, Walter (1980). A műfordító feladata. In: Angelus Novus. Budapest: Helikon, 71-86. Ford.: Tandori Dezső.

Blyth, R. H. (1981). Haiku. Volume One: Eastern Culture. The Hokuseido Press, Tokyo. Busón, Iosa (1990). Haiku. Éditions Orphée-La Différence, Paris.

Christ, Henry I. (1972). Language and Literature. Harcourt Brace Jovanovich, Inc., New York.

Heidegger, Martin (1988). A műalkotás eredete. Ford. Bacsó Béla. Budapest: Európa.

Heidegger, Martin (1991). Útban a nyelvhez. Egy japán és egy kérdező párbeszédéből. Ford. Tillmann J. A., Budapest: Helikon.

Joós Ernő (1991). Isten és Lét. Körséta Heidegger, Kirkegaard, Nietzsche és más filozófusok társaságában. Budapest: Pall West Kiadó.

Kristeva, Julia (1981). Le langage, cet inconnu. Paris: Éditions du Seuil.

Liu, Ying (1996). Sprache, Versieken und Übertragung. Hermeneutische Grundlage der philosophischen Übersetzung. Frankfurt am Main: Peter Lang GmbH.

Miklós Pál (2000). A zen és a művészet. Lazi Kiadó, Szeged.

Szabó Ede (1968). A műfordítás. Gondolat Kiadó, Budapest.

Tarján Tamás (1997). Tres faciunt collegium. Budapest: Orpheusz Könyvek.

Villard, Masako (1985). „L'humour dans les haiku et sa traduction". In: Laurian, Anne-Marie (éd.): Humour et traduction. A.D.E.C., Paris.

Yasuda, Kenneth (1995). The Japanese Haiku. Charles E. Tuttle Company, Tokio.

 

Lásd még!
ALBERT Sándor:"Réflexions sur l'intraduisibilité á propos de la traduction d'un haiku japonais". In: Revue d'Études Françaises, 6. kötet, ELTE, Budapest, 2001, 13-19. oldal. [újraközölve In: Analele universitaţii din Craiova, Seria Ştiinţe Filologice, An VII, 2003, Editura Universitaria, Craiova, 2003, 13-18. oldal.]