« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja
Szepes Erika: Haiku: egység- teljesség - magány (tanulmány)
Szepes Erika: Ezredvégi önarcképünk: a haiku

 

Szepes Erika:
A japán moraszámláló vers formái – a haiku
In: A mai magyar vers, Intera - Tevan, 1996, I. kötet, 208-218. oldal

 

Soha még formának ilyen reneszánsza! A nyolcvanas évek elejétől kezdetben csak elszórtan, majd egyre gyakrabban tűntek fel a japán költészet ihlette versek, mára pedig nincsen magát valamire tartó költő, aki néhány haikut le ne írt volna. Divat? Hóbort? Divathóbort? Ha a haikukat alkotó költők során végigtekintek, köztük igen sok olyan van, aki divat kedvéért még egy vesszőt sem írna le. Mi hát e forma titka? Lássuk először, milyen a műfaj (mert a haiku műfaj is) versformája (mert a haiku versforma is). A japán moraszámláló verselés lényege, hogy a sorokban kötött a morák száma. A haikuban például az első és harmadik soré 5 mora, a közbülső másodiké 7 mora – a haiku tehát háromsoros kis strófa. Igenám, de a japán szavak oly rövidek, hogy előállítható belőlük öt morás sor. Magyarban ha ez nem is lehetetlen, de roppant erőltetett volna, valahogy így hangoznék (rögtönzök):

 

– È –                                 5 mora

Nincs idő

È È È È – È                   7 mora

rohan el az élet

– È –                                 5 mora

meghalunk

 

avagy több rövidet használó változatban:

 

È È È È È                       5 mora

Fut a suta eb

È È È È È È È              7 mora

nehezedik a roham

È È È È È                       5 mora

sehovase jut

 

Lehet még egyéb ritmusvariációkkal is próbálkozni, de költői szöveget nagyon nehéz ilyen zsákbanfutással létrehozni Ezért újította meg a magyar költői hagyomány a japán verselést azzal, hogy a sorokban a morák helyett a szótagokat számlálja, azok hosszúságviszonyaitól függetlenül. A forma így is rövid, tömör megfogalmazást igényel – egy kép vagy egyetlen gondolat kitölt egy strófát. Vonzó lehet még a haiku, mint műfaj tartalmi jegyei miatt is. A japán költészet jellegzetes képrendszerrel és szimbolikával él. Majdnem minden haiku egy-egy tájkép – eredetileg tájvers is volt. A japán szimbolikában azonban a táj minden eleme önmagán túlmutat: a tó tükre az élet, a benne tükröződő emberarc az élet és a sors kiszámíthatatlansága; minden egyes fa, virág, madár és állat része ennek a szimbolikának, úgyhogy számunkra egy eredeti japán haiku fordításban pusztán szép táj, finom, vékony ecsettel megrajzolva, mint a jellegzetes japán rajzokon, a szimbolika birtokában lévő japán számára valami titkos tudás, jel, intés, bölcselet. Ha nem értjük is ezt a szimbolikát, a tájképek szépsége megragadhatja és utánérzésre késztetheti a költőket. Amellett köztudott a haiku szimbolikus jellege, tehát a magyar költő, ha tájképét haikuban fogalmazza, szintén akar valami mögöttest, titkost, titokzatost sugallni vele. Misztikum felé egyre jobban igyekvő korunkban (évezredforduló, apokalipszis-gondolatok, önjelölt próféták és dokumentummal felruházott vajákosok – mindez nemcsak megtűrten, hanem terjesztve is a médiában és a sajtóban, mint az minden válságkorszakban szokás már az ókor óta) megnövekedett tehát e műfaj becsülete: szép képeket lehet leírni úgy, hogy sokatsejtetőek legyenek. De félre a maliciával. A hatalmas mennyiségű haiku-termésből csak az értékeset, szépet válogattam. Az alábbi csokor olyan tájképekből áll össze, amelynek a természetet az idő múlásában, az évszakok rendjében mutatják (a haikuknak rendszerint nem adnak címet a költők):

 

Vízcseppek, kereszt
alakban, a pereszke
gomba kalapján.

(Babics Imre)

 

Levélke jégzárta
emlékezel az éj
rianására?

            *

Tavaszi patak.
Cérna anyóka füstöl
őszi avarral.

            *

rügy nyílik bomlik
jádekő vonz vaduló
jázmin folyondárt

            *

Szomjanhalt hársfa
kérgét tavaszi eső
veri, áztatja.

(Részletek Bakos Ferenc Haiku-naptárából, mely 365 haikuból áll)

 

szirma virágnak
felhőkék szelek élén
nyárzik a május

            *

napra nevetnénk
kedvünk lobban utolsót
őszközelítvén

(Vitéz Ferenc)

 

Zúzmara szitál.
Gyászoló varjúsereg.
Vivaldi halott.

(Csontos János)

 

Páros haikuk Láng Évától:

Lepke-virágom
csontkezű tél letarol
Nincs hova szállni.         

Elrejt a homály?
Mélytüzű éjféllel majd
rádnyit a holdfény.

(7 x 2 haiku)

 

A táj modernizálódik, kitágul a kozmosz felé:

 végtelen csillag
pislákol át az űrön:
nő a semmiből

(Fábián László)

 

Abszurdba, elvont fogalmúságba vezeti haikuit Fodor Ákos, modernségüket áthajlással is fokozva a sokatmondó Akupunktúra kötet darabjaiban:

pehelyke, áhí-
tattól visszafojtott lé-
legzetté tettél

(fej?)

 

Két irányban újít Kányádi Sándor amúgyis figyelemreméltó haiku-sorozatának e darabjával: két strófássá teszi, és feltünteti benne az embert és megjeleníti az emberi sorsot:

Patanyom-tócsa,
megrekedt árok: mindegy –
csak szomjunk oltsa,

s fenne tört arcunk
úgyahogy megvillanjon:
idejutottunk.

(Színházból jövet)

 

(Kitérő Kányádi kedvéért: az erdélyi költő egész kötetet szentelt haikuknak, melyeket ő körömverseknek nevez: Sörény és koponya című könyvében. Magyarázattal nem szolgál erre az elnevezésre, csak a versek közt elrejtve: az egy strófás haikuk egyszerű körömversek, a két strófásakat Két körömre gyűjtőnév alá foglalta, a három strófásakat Három körömre néven nevezi. Ebből még csak a terjedelemre gondolhatnánk, de a köröm szót nem magyarázza. Magyarázza viszont a Három körömre második darabja, miszerint ténylegesen a körmére írta a verseket, ezt a közlést pedig az előtte álló háromkörmös világítja meg: börtönben írta őket...

Íme a két Háromkörmös:

A központozás
rabságából próbáltál,
legalább abból...  

s vélt bilincseid:
kérdő-, felkiáltójel
és a megvetett

hármaspont maradt 
(zárójelek rácsa közt) 
végső fegyvered.

teleírtam már
mind a húsz körmöm sőt
a fiaimét is

kinövi majd a
köröm a verset és még
holtom után is

lesz hová írnom
legalább jó egy hétig
ha minden jól megy

A Színházból jövet című kétkörmös másik újítása, hogy belemossa a tájba az embert, és ezzel a haikunak a tágabb értelmezési lehetőségeket adó fajtáját valósítja meg. Nem áll egyedül: számos költő ürügyül használja a természeti képet egy portré megrajzolásához, egy ember jellemzéséhez.

 

Fábián László haiku-portréja:

Kopik az arcból
a félszeg férfiasság:
bölcsesség marad

 

Láng Éva haiku-portréja egy emberpár karikatúrája:

Hallgatag ember
szűkszavúan méri fel
más locsogását.

Házsártos némber
zsörtölődve haragszik.
Önmaga mérge.

(7 x 2 haiku)

 

Utassy József önarcképet rajzol, s hogy félévszázados korát méltóképpen megszomorkodhassa, meg kellett sokszoroznia a haiku-strófákat:

Immáron ötven
esztendő szakadéka
tátong mögöttem.

De hol a palló,
az az egyszál, amin én
idáig jöttem?!

Ing-leng törötten.
Valóságos csoda, hogy
embert nem öltem!

Csak jöttem, jöttem,
ballagtam sarki fényben.
caplattam ködben,

s nem könyörögtem
soha senki fiának,
nem könyörögtem – – –

Állok itt gyöngyben.
Ajkamon csönd lakatja.
Törd fel, Szerelem, törd fel!

(Immáron ötven)

(Az utolsó strófában a szerelemhez szóló könyörgés megismétlése toldja meg a szótagszámot.)

 

A portréból könnyen válik torzkép, karikatúra. Ez a rövid, tömör műfaj az epigramma sajátosságait ölti magára korunk költészetében: gúnyt, közéleti támadást, groteszk fintort egyaránt írnak műfajában és mértékében a költők.

Kezdjük a Körömversek legelejéről:

Itt a körömvers
ideje, Kosztolányi!
Körömszakadtáig.

            *

Rakétarózsát
pukkant patron: haiku
Élessel töltelek.

            *

Kertet s virágot,
csak szavakból, szavakkal.
Nem maradt másod.

            *

A bárd s a tőke
eltűnt a múzeumból.
Itt járt a tettes.

            *

Szögesdrót-eső.
A magasság is hozzánk
alacsonyodott.

            *

Háziasultál?
Begyeld, amit elibéd
szórnak – s burukkolj!

 

Majd a kétkörmösök:

Áthasonulnak
lassan a hosszú hangzók:
janicsárulnak,

de a csé, a gyé
s még jónéhányan, akár
az egri védők.

(Krónika)

 

Kinek kellene
e tönkretett föld s rajta
az ínséges nép?

Nem acsarkodunk,
dolgoznunk kellene most
egyetértésben.

(Tanköltemény)

 

meg lehet szokni
mondják a tetveket is
hát csak szokjátok

 

én vakarózom
amíg el nem vásik
a bőröm s a körmöm

(Mondják)

 

Előbb voltál itt.
Rendben van, testvér, állj
hát a sorba is

elém! de azzal
is csillapulhat éhed,
ha engem fölfalsz.

(Sorvers)

 

mert a vírusok,
akár a szabadságvágy,
irthatatlanná

kristályosodnak –
és járvánnyá élednek
alkalomadtán.

(Dr. B. I.-nek)

 

Gergely Ágnes intellektuálisan maró groteszkjei a költőnőt új oldaláról mutatják be: nem a szelíd, béketűrő többé, hanem kész indulataival a világ elé lépni:

Azt mondja: versben
kultúráról soha ne –
hanem? röfögni?!

            *

Rendben a békák.
Kórus, mocsáridegen.
Hős rovarirtás.

 

Ugyanez a vitriol mérgezi Láng Éva versének nyilát, amikor a haiku mindössze 17 szótagjával az országunk eladásán fáradozókat célozza meg:

Oltár a haza.
Feláldozod érte mind-
azt, ami másé.

(7 x 2 haiku)

 

Csontos János a lengyelországi „rendkívüli állapot” kihirdetésének idejéről ugyancsak 17 szótagban:

Nyolcvannégy tele.
Hadnagyok vonítanak.
Drótsövény szeg be.

 

Vitéz Ferenc egyik haikuja az újonnan támadt „hiteket” kérdőjelezi meg:

büszke baromból
hamvas hit farag újjá
lelket is adhat

 

majd egy másikkal a világ egyik leghíresebb városszimbólumán csúfolódik:

Hűdevas Eiffel
Párizs fallikus éke
pótpiramisként

 

Láttuk már, hogy tartalmi okokból, a mondanivalónak a 17 szótagot túlfeszítő ereje miatt a haiku-strófák számát igényeik szerint növelik meg a költők. A legjellegzetesebb ilyen növelések a haiku-naptárok (Bakos Ferenc idézetei származtak ebből a fajtából), s a haiku-naptár divatja nemcsak a Képzőművészeti Alap kiadóvállalatának naptárkészítő részlegét ajzotta fel a nyolcvanas évek derekán (kiadtak egy poszter-mérethez közelítő falinaptárat, minden hetére egy-egy haikuval), hanem igazi költőinket is, éppen a természeti képek naptárszerinti változása okán. Csontos János évszakonként tagolja az évet, és 4 x 13 = 52 haikut ír, azaz minden hétre egyet. A Tavasz elejét idézem:

Rügyfakasztó nap
csodájára szomjasan
pattan ki a rügy.

Metsző levegő
szédületében a szív
hátratántorul.

Csermelycsevegést
inkognitóban fülel
megolvadt hólé.

Vízen sáslevél:
foncsorozott álomba
korcsolya karcol.

Lecsapolt mocsár
felett körző gólyapár
múlt időt kutat.

 

Utassy József a legszebb hónapnak szentel haiku-füzért:

Meggyfavirágok!
Nálatok fehérebben
íme, itt állok.

Hull a hajamra,
szakad a szirom-zápor,
meg a virágpor.

Honnan e bánat?
Torkolattüze villog
a tulipánnak.

Május. Orgonák
mélylila illata leng,
liliom mereng.

Immáron ötven
esztendő van mögöttem,
immáron ötven.

Láttam, s ez rávall:
láttam az Ararátot
örök havával.

S íme: december
a három fagyosszenttel
gyilkolja kertem.

Sír a barackfa,
zokog a vén diófa:
csönd hull majd róla.

Állatok alattuk
fejem lehajtva mélyen,
s faggatom, kérdem:

miért, miért törsz
az ártatlanokra, Tél,
miért, miért ölsz?!?

(Május)

 

Utassy József másik haiku-füzérében nyomon követhetjük a táj, az ember egybeszövődéséből kibomló társadalomkritikát: a táj – a téli éj; az ember – egy hajléktalan, rokkant férfi; a társadalom – nincs, hiányzik mellőle, kivetette őt magából. A társadalmat egy emberalkotta építmény helyettesíti – egy hideg pályaudvar. az embereket – egy síró asszony. Kettejük közt a vers nem sejtet kapcsolatot. De akár összetartoznak, akár nem – a nyomorúság össze is tartja, meg el is távolítja őket egymástól.

A téli éjben
süt a hideg a falból.
Nincs menedékhely.

Igazolhatják
Bunda zaciba téve.
Vacog szegényke.

Nézd azt az embert!
Álma fűti a vagont.
Arca csupa gond.

Ó, pályaudvar!
Óvd a hidegtől, védd meg
minden szegényed!

Mert itt az időt
ím, egy féllábú férfi
mankója méri.

S a váróterem
homályából panaszlón
fölsír egy asszony.

(Téléjszakai séta)

 

Botár Attila naptárszerű haiku-láncot írt, Évmúlató címen. De formai újítása nem merül ki abban, hogy megsokszorozza a strófaszámot, hanem minden egyes haiku után beiktat egy párverset, amelyek 10 illetve 9 szótagos sorokból állnak: idegen és magyaros forma ötvözését hozza létre:

Lehull az ép mind
csak férges gyümölcsök
maradnak az ágon

Ágy iszapja álom fehére
s ahogy a kettő egybeszárad

 

Ádvent-sötétben
a dögcédula tokja
üresen fénylik

Valakinek lenni hunyócska
üljünk inkább a por sátorába

 

Ha a haikut úgy fogjuk fel, mint kötött számú hangsúlyos magyaros ütemek megszabott rendjét, akkor ütemhangsúlyos formát is láthatunk benne: olyan strófát, amelynek sorai együteműek, 5 – 7 – 5 szótagszámúak. Már ezzel is megmagyarítottuk a formát, de költőink még ennél is leleményesebbek: az adóniszi lüktetést felvenni hajlamos ötszótagos ütemet rendre meg is mértékelik, ritkábban a hétszótagosat is daktilizálják. A forma ezáltal mindenképpen szimultánná válik, így a szimultán verselésről szóló fejezetben még sok szó fog esni róla.