« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Vitéz
Ferenc (1965-)
haikui
ÉVSZAKOK
Évszakok, szavak, álmok,
Partium Irodalmi Társaság, Debrecen, 1992, 5-21. oldal
1.
sorsod e két sor
– széppé tűrni időnket
sziklaszoborként
2.
kandi legények
szűzlányt lesnek ahogy nap
fürdeti mellét
3.
két fa vigyáz ránk
tükrünk – összeborulnak –
gótikus árnyék
4.
néha karácsony
néha virághalk vétek
vérbe osont csók
5.
öngyilkos tavasz
újjászült születés szúrt
vér a kereszten
6.
lombok a földön
százszínű temetésünk
ősz – avarálom
7.
szirma virágnak
felhőkék szelek élén
nyárzik a május
8.
napra nevetnénk
kedvünk lobban utolsót
őszközelítvén
9.
büszke baromból
hamvas hit farag újjá
lelket is adhat
10.
hűdevas Eiffel
Párizs fallikus éke
pótpiramisként
11.
fáj a megszűnt tél
"csak játék ez a vers itt"
félj a megint-től
12.
nincs több alkalom
átöltöztet a város
színed a hold(t)é
13.
ember az Isten
képét hordja kívül s bent
ellene-érte
14.
Édenvolt-eset
első emberi csók tett
bűnös igazzá
15.
sasmenedék vagy
szikla vagy alvó szirt Is
tenmaga homlok
16.
szárad a test is
mint amikor bölcs fákról
ősz falevélcsonk
17.
alvó mozdulat
emberré havazott fák
tükrefagyott tó
18.
bátor a sóhaj
benn – imakész kondul – s kinn
kínhegedűszó
19.
dús pipafüst és
negyven wattos alig-fény
lepke köröz bent
20.
kint vihar átkoz
bent áldott menedékként
asszonyöled vár
21.
tél takarít – még
hó fedi szennyünk – múló
máz a világra
22.
ráncezerasszony
szottyadt teste megalkudt
már a halállal
23.
kérni alázat
vétlen kapni dicső nincs
várni fahűség
24.
párna – hiány-gyűrt
nem melegít fel a bor sem
hold fogy az arcra
25.
félig egészen
ből túllépni magunkból
páros egészbe
26.
izzad alattunk
síkos teste a földnek
mily nehezen tűr
27.
minden előbb volt
ránkszabták a halált is
ráncöreg arc – tűz
28.
búvó békehon
erdő óvja a csendet
tölgyfakarokkal
29.
hervadt csókokat
ízlel szikkadt szájjal a
csontöregember
30.
színefakult ég
köddé sírt felhőszemek
éktelen égnek
31.
oly magasan vagy
– tört szárnyam szakadék húz –
fészek a sziklán
32.
most rügyező ág –
majd a gyümölcs – még félted –
már ehetetlen
33.
meglehet élünk
mint aki mától máig
szép idegenként
SZAVAK
Évszakok,
szavak, álmok,
Partium Irodalmi Társaság, Debrecen, 1992, 23-39. oldal
1.
– – / – u u
– – / – u u / – –
– u u / – –
2.
költőt versei
mint fát mér a favágó
körbekarolják
3.
szólsz érted-magad
ellen mint aki érted
már magad-Istent
4.
ünnep s szó itt
szűz erdőben a tisztás
Istenölelte
5.
játsszuk a sorsunk
jazzemlékek a csókban
improvizálunk
6.
ebben a versben
megduzzadnak a mellek
halk erohimnusz
7.
– szó – szünet – elfogysz –
érted vérzik a tollad
– szó – szünet – új
szó –
8.
nincs tiltott fa a
kertben s nincs ki szakítson
csak feledés van
9.
félsz hogy az írás
nélkül az ember bambán
s céltalanul torz
10.
szép zene szól vagy
mégsem szép ami szép az
szép ami nem szól
11.
készül a törvény
kőtáblára való csend
tartsd be ha mást sem
12.
majdnemszűz szavak
ismételt tövis-éden
összesimulnánk
13.
és hetedik nap
kínnal küldte a költőt
földre keresztre
14.
könyvek halmaza
hol van benne tudás hol
mondd hol az Isten
15.
mert hogy hangom is
elhal bennem a csend nő
égig akár vers
16.
bűntudatom vagy
már az enyém vagy hallgasd
bennem a vers vagy
17.
vers vagy bennem a
szó vagy ahogy felsírnak
reggel a rétek
18.
reggel a rétek
– harmatos álmukból nőtt
templom – ölelnek
19.
nincsneve sorsát
őrzi szemében színlelt
szent metafórát
20.
semmit imádunk
s féltünk félszelidített
szóviharokkal
21.
hal(l)va -halott dal
túlról más az ebánat
Orpheusz alszik
22.
egy szó kellene
– bölcs vagy a minden-túl csend –
még a halálhoz
23.
homlokod oltár
meghallgat ma az Isten
s elhiszi hisszük
24.
sárkány éneke
holvoltholnemvolt-sebek
égnek a számban
25.
forgat e mélység
fent és lent metafórá
it keresed – félsz
26.
tűzben a két test
jajgat-elég majd csókkal
zárod imánkat
27.
mint a mocsárban
túlbátor ki szavakból
hallgat a zsombék
28.
felmagasodtunk
s térdig imádkoztuk már
esti magányunk
29.
mint a madárnak
szárnya ha szótlan s meghal
benne a kék tánc
30.
elsüllyedt sziget
Atlantisz belefullad
hangom a versbe
31.
– – / – u u
– – / – u u / – –
– u u / – –
32.
– szent / nyelv u u
csend – / – u u / hajnal
szebb u u / – –
33.
már szent nyelv ez a
csend ír verset a hajnal
szebb a szavaknál
ÁLMOK
Évszakok,
szavak, álmok,
Partium Irodalmi Társaság, Debrecen, 1992, 41-57. oldal
1.
félig kész szavak
álmom versben hallgatod
én vagy-e vagy te
2.
téved a szempár
eltévedni tükörben
Nárcisz-igazmás
3.
kristályholnapok
őszálomra csiszoltan
- - - nulladik évszak
4.
lassított ige
vízcsepp duzzad ahogy nő
bennem a múltam
5.
hangtalan éjkürt
jelzi a titkok jöttét
álomajándék
6.
mintha a bálban
hol mindenki ruhátlan
táncol a tündér
7.
romfalak ölmély
bújt éned nyomozod rád
zárt labirintus
8.
megszabadulnál
arcodtól – besebezték
semmi esélyed
9.
hős panelember
rádunt már a sehajnal
szín(v)telen ébredsz
10.
csobban tó vize
álmom fodrot sző bele
hull anyaméhbe
11.
átzuhanunk a
"nincstől nincsig"-i mába
s kezdjük a múltat
12.
rend ül az álmon
még az enyém – szóvá sírt –
már nem a szárnyam
13.
ég ítélete
hétszerszép szerelemben
gúzsbaölelten
14.
csillagok élén
vérzünk vert seregünk szét
szórja a hajnal
15.
Isten könnyei
cseppkő-versek a mélyben
őshideg ország
16.
vers zene festmény
vésett kő szoborének
ritmusaszebb-nő
17.
mint szerelemkor
hajnal könnye a harmat
rétek ölében
18.
hűség szikla ha
strázsál vad vihar ellen
s hold süti álmát
19.
most kitalÁLOM
megnevezem s túlfÉLEM
mint a halÁLOM
20.
másnaphoz közel
újrateremted félszeg
tegnapi félszed
21.
nem keres üdvöt
csak maga képét minden
kőben az úton
22.
megsimogatlak
ujjam a bőrön a hóhér
lábnyoma hóban
23.
nézi a fáradt
fényű csillagokat túl
messze az ég már
24.
föl(d)lélegzik a
testünk ránkpitymallik a
csonka mennyország
25.
félholt éjszaka
árnyékába zuhant hold
alszik az álom
26.
mint ruhatárban
párjase kesztyű árván
fekszik a földön
27.
kopjafa-csendben
koldus készül imára
vére didergő
28.
tenger az asszony
meztelen izzó égzöld
szirtszigetekkel
29.
sűrű félelem
alkony alázat vérrel
mint ha a hold sír
30.
asszonyok égnek
szétnyűtt fájdalmukban a
szűz katonákért
31.
bent hűtlen szava
kat rejtő emlékezet
őskatakomba
32.
roggyan a fűszál
hatszoros álmot hordok
hangyaerőmmel
33.
csók legutolsó
angyal méri az égő
égre ölünket
(haiku.
heptametron)
Évszakok,
szavak, álmok,
Partium Irodalmi Társaság, Debrecen, 1992, 59-61. oldal
Meditáció és metrum.
Kifeszítve
a csend, az idő állóképekké zsugorodik, pillanatnyi a végtelenség, keretbe zárt,
mégis megmérhetetlen.
Tizenhét szótag.
Egyszerre vallás és színház - rítusszínház
-, festészet és dráma - szóecsetvonások.
Mindez Keleten, távol, nem csak térben
és időben, de filozófiában, sajátos és el nem tulajdonítható gondolatarzenállal,
mint ahogy a dráma, a festészet, a színház és a vallás.
A
csend lüktet, magunkba sodor és kiszakít onnan, évezredek kútjában lélekcsobbanások,
testtelen keretbe zár, minden csak úgy van.
Mintha lenne.
Hét versláb.
Valami megállít, ami gondolat... valami gondolat, ami forma... valami forma, ami
lendület... valami lendület, ami megállít.
Mindez Őseurópában, távol, de el
nem felejthető messzeségben, átörökített filozófiával, klasszikus gondolatarzenállal,
mint ahogy a lendület, ami forma, ami megállít, hogy továbbsodorjon.
Csend,
és mégsem az.
Mert kibékíteni a kibékíthetetlent, szavakkal leírni, ami nem
szó?
Utazás, ahol vannak évszakok - vannak szavak? - és vannak álmok.
És vannak álmok. Mindegy, hogy mikor, és mindegy, hogy hol.
Mert nincsen mikor
és nincsen hol. A távolság megszűnik, és tart tovább. Az idő elmúlik, és mégsem
múlik el.
Nem haiku, és mégis az, heptametron, és mégsem az.
Nem tagadás
és nem állítás
- mert minden tagadás állítás, és minden állítás tagadás -,
hanem csak sejtés.
Mint ahogy a vers.
HAIKUK
MADARAKRA ÉS MÁS MOTÍVUMOKRA
Repülnél lenni, Csokonai
Kiadó, Debrecen, 1996, 65-75. oldal
1/1
Rügyek ébrednek.
Szelet nyög a föld, ahogy
megszüli csókunk.
1/2
Rúgtak, tapostak.
Feküdnél nőd ölébe
habzó sár helyett.
1/3
– Senki sem szeret?
– A napot rejtegeted
az inged alatt.
1/4
Álmodban tündér...
tánc repül ki öléből –
ölelni eget.
1/5
Elvégeztetett.
Nem találunk ki új szót
a megváltásra.
1/6
Felhősárkányod
királylánnyá szelídült,
szőke mosollyá.
1/7
Tengerszíne van
a fának. Nézd, szűz eget
csókol egy levél.
1/8
Rigófütty köszönt
nyíló barackvirágot.
Szerelmes madár.
2/1
Ez a szerelem
gregoriándallamú
lélegzetvétel.
2/2
Ezüst orgia.
Madarát küldi a hold
csókolni arcunk.
2/3
Galambszóra kél
a nap, s az álmok alján
kacskaring az út.
2/4
Szendereg a víz,
ahogy megsimogatja
tükrét a reggel.
2/5
Sárgazöld nyarunk
szánkra izzad, mint az ég
viharcsókjai.
2/6
Szúnyogok nászát
hallgatózzák a bokrok,
zizzen egy levél.
2/7
Langyos sötétben
vadvirágra vigyázni
s melléfeküdni.
2/8
Éjszaka közelg.
Ölelésünk bánatát
békák brekegik.
3/1
Érik a gyümölcs.
Vércseppek az ág hegyén,
néma pupillák.
3/2
Éjszaka a szél
behintette az utat
vörös szirommal.
3/3
Éjfélkor a csend,
mint madárfütty, szép ima
- belérejtőzhetsz.
3/4
Egy lány szalad át,
árván, pucéran, szűzen,
a réten, s meghal.
3/5
Lázban szült hajnal
bukik mellünkre, felsír,
köd fojtogatja.
3/6
Titkunk az avar
csodája: egyként őriz
fagyot és rügyet.
3/7
Bíborgömb nap kél,
varjak köszöntik üszkös
tánccal a reggelt.
3/8
Mintha fa lennél:
minden szívdobbanásra
lehull egy levél.
4/1
– Mi az, hogy idő?
– Talán ha a tükörben
nem látszik arcod.
4/2
Lánghajú fenyők.
Szemedből máriás csend
kúszik az égre.
4/3
Holt várakozás –
egyszer mégis jön Godot,
s már nem leszünk itt.
4/4
Emberformájú
lettél a bánatoktól,
megszerethető.
4/5
Félek. Megfagyott
bőrödön, felvirradva,
a simogatás.
4/6
Felhők játszanak,
fürtbe duzzadt pelyheket
mosolyognak ránk.
4/7
Varjak köröznek.
Ólomszürke reggel ült
az álmainkra.
4/8
Beléd karmolta
dermedt sötétjét az éj
– farkasává tett.
(+1.)
Szeretet: csak szó.
Simogatásod: fegyver,
angyalod ha nincs.
52
(újabb) haiku
Néző Pont, 2006/1 [1. évf. 1. sz. (2006. dec.)]
- Debrecen
1.
Csokornyi
élet.
Szirmok szikkadt ölének
eső ad erőt.
2.
Csók
rebben feléd.
Csöppnyi titkunk makrancos
hiúság. Remény.
3.
Verebünk
ugrál.
Csak egyetlen lépés kell
a boldogsághoz.
4.
Színek
szenvednek
a szürke-méla ködben.
Halotti tor lesz.
5.
Ennek
a csöndnek
folytatása nem lehet.
Mindenki vigad.
6.
Csak
az ébredés.
Reggelente minden dal
élet-ária.
7.
Szeretem
lángod -
üstökösként szívbe gyúl
egy hamis emlék.
8.
Csodákból
bogoz
bennünket minden reggel.
Hová tűntél el?
9.
Szeretném
a szád,
ha méltó lenne szavad
a mindenséghez.
10.
Lelkem
megriadt
boldog rigóénektől.
Kegyelme taszít.
11.
Májusi
levél:
oly gyönge, mint a halál,
s erős, mint a tél.
12.
Borotva
élén
vágjuk ketté álmaink,
hogy tiszták legyünk.
13.
Május
van. Szelíd.
Csomósodik a szívünk
tölgyfa köldökén.
14.
Szürke
reggelek
mosolyunkat ellopják,
s ettől süt a nap.
15.
Mindenki
figyel:
borok kacér ízéből
hol nő ki szárnyunk…
16.
Repülni
tanulsz.
csupasz csended cserélnéd
a hajnalokra.
17.
Becsomagolnám
neked
a szívem. Rejtsd el,
míg csókra váltod.
18.
Mihaszna-csók
volt.
Jó volt rigót játszani
meggyfaág rügyén.
19.
Beletompulnék
csurmos,
víg ágyékodba
szépen, szomorún.
20.
Már
csak egyetlen
szó kell a boldogsághoz.
Csak egy. Jaj, mi az?
21.
Mikor
elmentél,
a madarak elkezdtek
dalolni - nekem.
22.
Csöndbe
taszítjuk
harangtalan tornyunkat,
majd imádkozunk.
23.
Csiklód
megvadul -
ujjam bögyére izzad
hetvenhét nyarat.
24.
Szép
lett a nyelved,
amikor megkóstoltad
az én ízemet.
25.
Elfogyott
holdunk -
már kiflivég sem maradt
az életünkből.
26.
Arról
álmodtam:
egy szál voltam hajadban -
s fodrászhoz mentél.
27.
Ezt
a virágot
előbb még megcsodáltam -
s leszakítottam.
28.
Szemöldöködhöz
hasonlítom
a rétet;
otthonom fűszál.
29.
Herceg,
ha lennék,
átkutatnám utánad
mind a hét szobám.
30.
Tükörbe
nézel.
Félsz. Egy keselyű mindig
ott ül válladon.
31.
Honnét
a vihar?
Szerelmes szavaimba
iszapot csapott.
32.
Lovam
felnyerít.
Cifra szellő üzeni
forrás illatát.
33.
Elfagyott
a tűz.
Öledben a szerelem
szárnya-tört madár.
34.
Van
csörgősipkám.
Koronának gondolják
balga asszonyok.
35.
Még
csak táncolunk.
Majd szárnyakat cserélünk
az angyalokkal.
36.
Olyan
a kezed,
mint szélben fűzfa ága:
tengert álmodik.
37.
Elénekelném
százszor
bűnös életem
egy falevélnek.
38.
Lehajtom
fejem
egy friss vakondtúrásra.
Nedves a csöndje.
39.
Hintóm
az égen
madarakkal röpteti
az alkony tüzét.
40.
Meggyfavirágból
öltöztél
meztelenre.
Nem figyeltem rád.
41.
Egymást
ölelve
mentünk üveghegy felé;
s elveszett mesénk.
42.
Meztelen
csigák
izzadtak holt avarra
nyálka-csillogást.
43.
Esti
köd szitál.
Lépteinken elterül
a vándor halál.
44.
Ártatlan
testünk
reggelre behavazott
kolostorudvar.
45.
Kételyeimben
a
véred az egyetlen
labirint' fonál.
46.
Tenyerünk
közé
bujtatnánk el tavaszig
tengelice-párt.
47.
Vadrózsatüskék
közé
sodorta a szél
fáradt sóhajod.
48.
Kristálymosollyá
hintáztattuk
hajnalunk
a deres ágon.
49.
Ujjbegyed
nyomát
titkosírásként őrzi
egy tölgyfalevél.
50.
Sikoltott
a hó
talpunk alatt - ott hagytuk
benne bűneink.
51.
Makrancos
lován
álarcosan érkezett
közénk a tavasz.
52.
Elsimult
arcod -
ott pihent a mosolyod
orgona rügyén.
