« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Vékony
Andor (1955-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
HÉVIZI KÉPESLAPOK
A reggel
A
Hajnal ébreszt.
Feketerigó trilláz,
Új imát dalol.
Séta a Tónál
Táblák
a falon:
Itt verselt Szabó Lőrinc.
Te gyógyítottad.
Búvárok (1)
Méhed
kutatták.
Öten már nem jöttek fel.
Te még emlékszel?
Búvárok (2)
Tábla
a falon:
Öten már nem jöttek fel.
A fényt lelték meg.
A Tó (1)
Hallgat
a mélység.
Titkairól faggatod.
Már nem válaszol.
A Tó (2)
Úszok,
mellettem
Vadkacsák keresgélnek.
Ők, még itt élnek.
A Tó (3)
Úszok,
alattam
Száztíz méteres mélység.
Beleborzongok.
Esőcseppek
Esik
az eső.
Ezer apró érintés
A Tó felszínén.
A város
Zsebedben
turkál,
Vagy néhány száz lakója.
Belőled élnek.
Vagyok
Örök
idegen
A víz magába fogad
Úszok a Tóban.
BÚCSÚ GÁBORTÓL
Lefogták a szemed
Árnyak
közé lépsz
Köréd fonják karjaik
Véget ért utad
Utolsó utad
Ma
hazatértél
Végtelenhez érkezett
Ami létezett
Búcsúzunk
Olcsó
rossz borok
Tömege mi elfogyott
Ma csak rád koccint
Dákok, románok, rómaik
Éltél,
cáfoltad.
Dáko-román elmélet,
már nem ugyanaz.
Életmű
Csak
félig üres
A vörösboros pohár
Hatvan éved VÁR
FÉNYEK
Az ismeretlen
Nem
kell a kétség
A sejtés ócska ködben
vágy a fénynyaláb
A romboló
Lángol
a fényed
Leomlanak a falak
Romokon lépkedsz
Beszélgetés
Kimondott
szavak
Lelked vermébe hullnak
Őrzik a múltad
Élet ár
Új
napra ébredsz,
S emlékek sodornak el
Az alkonyatig.
Hangulat
Nézd
az üveget!
Elfogy, mint az életem
Belőle a bor.
Vigasztalás
Elhagynak,
elhagysz.
Átlép rajtunk az élet.
Nem ez a végzet.
Április
Már
méhek döngnek
S barackvirág illat leng
a kertek felett
Felismerés
A
részeg szavak
Őszinte igazsága
Nem fáj annyira
A pesszimista költő
A
költő az más,
Szavakat rak és formáz
Lassul az elmúlás.
Az optimista költő
A
költő az más,
Soha nem érzi meg ha
Büdös a tojás.
Szerelem
Rólad
álmodtam
S különös borzongás tart
Még most is fogva
Júniusi nézőpontok
1.
Seregélycsapat
Cseresznyefára szállott
Begyüket tömni
2.
Cseresznyefámra
Seregély rajok csapnak
Pusztítva mindent
Július
Cseresznyefámon
Most a legyek raja döng
Rohad a termés
Nyári zápor
Dörög
villámlik
A Föld nagyot sóhajtva
Most megkönnyebbül
Vallomás
Néha
nyomasztó
Az alkoholizmusom
Csak részegen bírom
Ha betérsz hozzám
S van egy pohár jó borom
Veled megosztom
Szavaink
A
részeg szavak
Őszinte igazsága
Új utat keres
Jó éjszakát!
Éjszaka
csendje
S a puha ágy reám vár
Nem hagyom cserbe
Kertemben sétálok 1
Virágok
között
Fáradt testem bandukol
Közel az alkony
Kertemben sétálok 2
Nyílnak
a rózsák
Máriára gondolok
Nála is nyílnak
FALUSI REGGELEK
Bíbor hajnal
Lendül
a kasza
Szaporodnak a rendek
Ébred már a Táj
Nyári reggel
Pacsirta
dalol.
Búzamezőket pásztáz
Lágy fénnyel a Nap
Későn reggel
Tovább
aludtam
Másként köszönt a reggel
Így hét óra tájt
Őszi reggel
Éjszaka
van még
Ragyogni már fél a Hold
Köd száll a tájra
Reggeli séta
Elhajlik
a fű
A harmatban gázolok
Át a réteken
Ébredés
Elaludtam
ma
Olyan csend volt a házban
Mindenki elment
Gyermek álom
Kiáltás
riaszt:
Hasadra süt már a Nap!
Elaludtam, no.
Éjszaka
Mikor
meztelen
Testünk feszülve hevül
Már nincs visszaút
Nyári este
Ragyog
fent a Hold
Üldögélsz az udvaron
S jól érzed magad
Magány
Csendből
font falak
Szerelmek hallgatása
Ma körül ölelt
Örvényben
Örült
vágyakat
Sodor a hallgatásod
Mélységük rémít
M7
Semmibe
rohan
Az autó áradat
Csak nézd az utat
Éjjel az M7-en
Semmibe
rohansz
A fényszóró csak percnyi
Alagutat vág
Az út szélén
Fáradt
szerelem
A könnyű, olcsó vágyak
Több helyen állnak
Rádió
A
zenekar szól
Különös lágy zengéssel
Dal száll az éjben
A bor
Jó
bor és szép nő
Ismerős és mindig más
Kacér ragyogás
Tokaji aszú
Pohárba
töltött
Erotika: az aszú
Mámorban ég el
Alföldi vörös
Karcos
ízéről
Könnyű érintéséről
Te jutsz eszembe
Szekszárdi merlot
Bíbor
ragyogás
Vulvák mélyének csókja
Pohárba töltve
Búcsúzom
Üres
az üveg.
Az utolsó korty bor is
Elfogyott ma már.
Gyertya
Gyertyaláng
lebeg
Melengeti szívedet
S nincs sötét bent
Körömversek
Rakétarózsát
Pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.
..................................
(Kányádi
Sándor)
Zseniként
könnyű
Mindezeket vállalni
Én mit alkossak?
Esti mese
Mese
szava száll
Csak tied gyermekkorod
Tündérvilága
Messze vagy
Vágtass
réteken
Át a szabad kék égen
Hogy elérj hozzám
Kertben
Nyílnak
a rózsák
Szépségük téged idéz
Majd elhervadnak
A beszélgetés
Kimondott
szavak
Lelked vermébe hullva
Őrzik a múltad
Vigasztalás
Elhagynak,
elhagysz.
Átlép rajtunk az élet.
Nem ez a végzet.
Szemek
Nézem
a szemed
Megfejthetetlen talány
maradsz örökre
Szerelem
Rólad
álmodtam
S különös borzongás tart
Még ma is fogva
Kezek
Nézem
a kezed
Simogatásokat rejt
Ne őrizd tovább
Mással vagy éjszaka
Éjszakád
másé
Bőröd forró bársonya
Csak illúzió
Szerelem
Veled
élvezem
A vad szeretkezések
Fáradt csendjeit
Magyar átlag
Testedre
vágyom
Harminckét perc együttlét
Már bőven elég
NAPLÓ TÖREDÉK
Előttem mentél
Szeretem
nézni
Ahogy libben a szoknyád
Feneked formás
Opart
Előttem
mentél
Könnyű nyári ruhádban
Meztelen voltál
Félek
Ha
meztelenül
Testünk összefeszülne
Elvesztenélek
Unalmas napok
Csend
van szívemben
Nem zaklatnak mosolyok
Hamis mondatok
Beszélgetés
Nézlek:
szép vagy ma
Másnapokon is ilyen
Már észrevettem
Kérdezlek
A
válasz a csend
Közben a szemed nevet
Sosem értelek
Kívánságok
1.
Ölelj át engem
Ha vágyad hozzám sodor
Bárhol is vagyok
2.
Szeretkezésre
Csábít ringó telt kebled
Ölelj magadba
3.
Fogadj magadba
Kemény farkam vulvádban
Hadd járja táncát
Az első
Félórám
van rád
Mondtad szétdobva lábad
Még meglepődtem
Kukába vágva
Használt
óvszerek
Őrzik emlékeinket
A szemét mélyén
*
Őszi vers
Hulló
falevél
Az ősz a lelkedig ér
Szavakba öntöd
Őszi
este
Pattog
már a tűz
A kályha mélyén halkan
Meleg lesz lassan
Indián
nyár
Langymeleg
este
A tücskök búcsúdala
Bánatosan száll
Ősz
a kertben
A
páfrányfenyő
Mint fáklya sárga lángja
A tél már várja
Novemberi
reggel
A
páfrányfenyőn
Már csak egy levél lebben
Őrzi magányát
Őszutó
a Bükkben
Avarszőnyegen
Lépkedsz. Szín orgiával
Búcsúzik a táj.
Novemberi szél
Dalt
dúdol a szél
Kopár ágakon zenél
Búcsúzik köszönt
Őszi
Balaton
Szélvihar
játszik
Tombolva pihen a tó
Hosszú nyara volt
November
A
diófáról
Fekete varjú rebben
Sorsa időtlen
Őszi
kertben
Lombjuk
vesztett fák
Ághegyén veréb ugrál
Lent rá macska les
Arany
Jánosnak
(Kicsit megkésve)
Hosszú
balladák
Mint utak futnak tova
Rajtuk lépkedek
Rózsa
3.
Szirmok
peregnek
Halkan az asztalomra
Meghal egy rózsa
Láz
Lázörvény
sodor
Sorsom az időtlenség
Kortalan foglya
Mámor
Eldőlnek
a fák
Érzem a bor mámorát
Olcsó pillanat
Részegség
Fejemben
dobol
Minden megivott korty bor
Olcsó mámora
Búcsú
Az
utolsó éj
Álmokat sodor a szél
Elröpít téged
Vihar
Vihar
tombol kint
Bentről nézed a fákat
Földig hajoltak
Pókfonál
Pók
indul útnak
Szélre bízva életét
Fél de célba ér
Ébredés
Felébresztettek
Apró hajnali neszek
Az éj tovaszállt
Hajnali
ébredés
Neszez
a Hajnal
Nyugaton ragyog a Hold
Kutyák ugatják
Este melletted
Behunyom
szemem
Még érzem érintésed
Az álmok útján
Este
Fáradt
nap után
Este behunyod szemed
S átlépsz a csendbe
Téli
séta
Havas
fenyőfák
Terhét sodorja a szél
Szemem behunyom
Téli
vers
Fenyők
ormáról
Havat hord az esti szél
Didereg ki él
Téli
este
Fenyőfák
havát
Sodorja az esti szél
Lehunyom szemem
Szomorkásan
Szürke
fellegek
Csendesen csepereg az
Esős december
Válasz
a fel nem tett kérdésre
Kacér
ragyogás
Érett szép gyümölcse vagy
Őszöm nyarának
Baracska, 2004. október-november
*
Este 2
Behunyom
szemem
A párnámra zuhanva
Ér utol álmom
Este
3
A
csend ölel át
Csak magányom hallgatja
Vágya Önmaga
Rózsa
4.
Vörös
rózsaszál
Lángol az asztalomon
Némán hervad el
Rózsa
5.
A
vörös rózsa
Lények varázsát őrzi
Karcsú vázában
Rózsa
6.
Karcsú
vázában
Bársonyos fénnyel lángol
Egy vörös rózsa
Zene
1.
Mélán
üldögélsz,
Hallgatod a hömpölygő
Zenét. Elsodor.
2.
Dalt
dúdol szíved
Zajos hétköznap este
Ünneppé válik
3.
Dalt
dúdol szíved
Unalmas hétköznapod
Ünneppé válik
Téli
este 1.
Téli
éjszaka
Vadkacsák hangja száll
Délről északra
Téli
este 2
Itt
bent meleg csend
Kint hideg téli este
Havat hord a szél
Ónos
eső
Téli
csend zeng-bong
Jég öleli a fákat
Sírnak és várnak
Együtt
1.
Fölsejlik
az est
Fényében testem vesztem
Ölelésedért
2.
Fölsejlik
az est
Fényében tested reszket
Némán ölellek
Katinak
1.
Élünk
egy helyen
Átölel szeretetem
Szavaim mélyén
2.
Élünk
egy helyen
Átölel szereteted
Vágyaid mélyén
Történet
Hozzád
ért kezem
Távolabb ültél tőlem
Ránk zuhant a csend
Történet
2.
Szürkék
a napok
Hiányzik a mosolyod
Villanyt kapcsolok
Rád
koccintunk…
E
pohár aszú
Vulvák tüzében égjen
Érzéki kéjjel
Júniusi
emlék
1.
Zöld
levelek közt
Éhes szájra vágynak
Bíborló eprek
2.
Már
nem rejtőznek
A bíbor eperszemek
Zöld levél mögé
Karácsony
este
1.
Gyermek
született
Vér és veríték között
Formálja hited
2.
Messziről
jöttem
Ajándékul nyújtom át
Lelkem aranyát
3.
Ajándékot
ad
Ma minden kinyújtott kéz
Tisztára mosva
Téli
vihar
Átcsap
az orkán
Ott a távoli hegyen
Már csontodig ért
Variációk
Az ismeretlen szó
E
szó mélyében
Átölel a szeretet
Őrizd és éleszd
Üdvözlő
kártyák
Szavak
mélyében
Ölel át a szeretet
Őrzöd míg érzed
Kívánság
Szavak
mélyében
Átölel a szeretet.
Őrizd! Te érted.
Érzem
lelketek
Szavak
fényével
Ölel át a szeretet
Őrizd lelkedet
A
tél szerelmesének
Nálam
még ősz volt
Szél sodort havat nálad
Téli fenyőkről
2004.
szilveszter
Tündöklő
Nappal
Búcsúzik a fáradt év
Meghalt és újra él
Január
(2005)
Fura
január
A kerti hinta vidám
Gyerekhaddal száll
Baracska, 2004. november-december
Jesus
Tisztára
mosta
Vér és veríték között
Lelked aranyát
Kérdés
Van-e
olyan bér
Amely álmodat kéri
S az vajon, mit ér?
Vihar
előtt
1.
Nem
ragyog a Nap
Komorra vált a világ
Csak a szél dalol
2.
Felhő
tornyosul
Kergeti űzi a szél
Vihar közeleg
Enyhe
a január
Hosszabb
már a nap
Munkára csábít a kert
Elhagyottsága
Hegyek
közt
Téli
délután
Fénye füröszti arcom
A Bükk lejtőin
Vértesi
délután
Hallgat
az erdő
Néha egy-egy madár szól
Lenyugszik a Nap
Kirándulás
1.
Téli
Nap fényben
Kondenzcsíkok az égen
Hegyekre baktatsz
2.
Térdig
érő fű
Most pont az óráig ér
Janka lányomnak
Téli
kérdés
Hol
marad telünk?
Hegyek hó födte csendje
Társakért kiált
Ködben
1.
Csurog
a fákról
A hajnali alkonyat
Hallgat a tegnap
2
Köd
ül a tájon
Az este és a hajnal
Most találkoznak
3.
Reggel
köd szitál
Jéggé fagy az utakon
Vigyázva lépkedsz
4.
Ködben
a reggel
Sűrű vastag félhomály
Megborzong testem
Őszi
emlék
Apró
zörejek
Peregnek a levelek
Búcsúzik az Ősz
Emlékeid
Elszáradt
rózsák
Emlékedet vigyázzák
Halálukban is
Esti
séta
Téli
éjszaka
Elsodor a végtelen
A csillagfényben
Veled
Uram
Téli
éjszakák
Csillagfénye felragyog
Szólít a hangod
Szerelmes
versek
1.
Szavaim
játszanak
Mosolyodból született
Halhatatlanságuk
2.
Játszom
a szóval
Mondataimban lakhatsz
Halhatatlanul
Mosoly
Mosolyod
vagyok.
Ajkadon bíbor fényben
Születek, halok.
Bűvös
éj
Nappal
is vagyok
Költőként bűvös éjjel
Verset álmodok
Fénytelen
égre
Ködsugár álmok mélyén
Csillagfényt fonok
Simogatás
Csésze
zöld tea
Arcod fáradt mosolya
Mindig simogat
Helyzetjelentés
Dobban
a fényben
Marad éj sötétjében
Minden vallomás
Vágy
Ősi
vágyakkal
Lépek eléd. Csak Tiéd
Az érintésem.
Ébredés
Két
apró gyerek
Zsivajuk töri szét a
Reggeli csendet
Hófehérke
Massenet-t
énekel
Patricia Petibon
Hangja varázsol
A
költő leánya
Felnéz
az égre
Millió csillagfényre
S mesék születnek
Varázslat
Az
égre nézel
Ragyogó csillagfénye
Mesékkel szédít
Janka
hintázik
Lendül
a hinta
Vele gyerek mosoly száll
Kacag a világ
Hótakaró
A
mély hó alatt
Már az új élet fakad
Hajt a kikelet
Téli
égbolt
Csillag
parázslik
Sötét borongós égen
Lelkemben ég el
Eplényi
síkirándulás
1.
Szél
söpör végig
Havas erdei úton
Míg pisilnem kell
2.
Csendes
az erdő
Csak a szél dala hallik
S surrog a lécem
3.
Széttörik
a csend
A favágók tüzénél
Pálinkaszag leng
4.
Siklok
már tova
Úttalan útjaimra
A havas tájon
5.
Suhan
a lécem
Majd halkan roppan a hó
És elnyel a völgy
Szélvihar
Tépett
éjjelek
Fent a telihold nevet
Lent hideg szél jár
Szélvihar
száguld
A sivár téli tájon
Tisztára seper
Átzúg
rajtad is
Át testeden s lelkeden
Más ember leszel
Téli
Nap
Vértes
ormain
Bucskázik a téli Nap
Reszket még fénye
Téli
reggel
Reggelre
esett
Porhó fedi a tájat
Itt van még a tél
Hószállingózás
Apró
pelyhekben
Indul útjára a hó
Hamar elköszön
Téli
tó
Tükörarcú
tó
Dalos békák emléke
Jégpáncél csendben
Sípályán
Siklik
a napfény
Mátra lejtőin le s fel
Te vele síelsz
Mátraszentistván
Szemben
a völgyek
Hófödte erdős lankák
Ködbe merülnek
Három
falu temploma
1.
Áll
magányosan
Három falu temploma
Istenhez közel
2.
Távoli
harangszó
Három falu temploma
Magányosan áll
3.
Templom
a hegyen
Magányát nem töri szét
Csak egy gerlepár
Gyerekidő
Siklik
a szánkó
Gyöngyözik a kacagás
A havas tájon
Csalóka
január
1.
Gerle
hangja búg
Reggeli szürkületben
Párjának dalol
2.
Gerle
hangja szól
Félreértett január
Szürke reggelén
Este
Fénytelen
éjjel
Lelkem versekben ég el
Csak egy gyertyaláng
Lefordított
pohár
Kezemben
üres
Vörösboros pohár
Alakja tiéd
Téli
képek
1.
Két
varjú károg
Az öreg akác ágán
Telet ígérnek
2.
Fekete
foltok
Varjú csapat tanyázik
A havas kertben
3.
A
diófáról
Fekete varjú rebben
Sorsa időtlen
Reggel
Csörög
az óra
Reggelek ébredése
Szürkül már vele
Téli
reggel
Reggeli
csendben
Talpam alatt roppanó
Zajok: Fagyott hó
Héja
Az
út menti fán
Ül ősi méltósággal
A rétihéja
Egy
rétihéja
A tél éhe begyében
Vár türelemmel
Meditáció
1.
A
belső csendben
Halk szavak hallatszanak
A csend szavai
2.
Székemben
ülök
Kint minden mozdulatlan
Hol tél van hol nyár
3.
Állandó
vagyok
Csak a világ változik
Múltját keresi
Este
Fények
s emlékek
Az éj sötét csendjében
Gyertyaláng égett
Ködjeink
(Variációk)
1.
Köd
száll a tájra
Elnyel a téli este
Fagyott homálya
2.
Borong
az este
Leszáll a köd elnyelve
Tájat és embert
3.
Borzong
az este
Lassan köd száll a tájra
Elnyel magába
4.
Borong
az este
Köd borul már a tájra
Elnyelve engem
Mogyoróbokrunk
tele
Még
sokat ígér
Öreg mogyoróbokrunk
Lány barkáival
Zene
Zene
szól halkan,
Visz, sodor. Örvényében
Ott a végtelen
Mikes
I. emlékére
Zengő
akkordok
Múltból fájón felsíró
Harmonikaszó
Erdei
séta
Újra
hull a hó
Meghajtva lágy ívben a
Fenyők ágait
Február
Roskadt
hóember
A kerti hinta mellett
Búcsúzik a tél
Szobában
Nézed
a tájat:
Havas mozdulatlanság,
A benti csendből.
Szénrajzok
Csupasz
ágvázak
A téli fák rajzai
A szürke égen
Baracska, 2005. január-február
*
Játszom
a szóval
Tudattalan tudatba
Formázva őket
Napjaim
fogynak
Sietve kell elmondani
Vers álmaimat
Idő
végtelen
Ahol megáll már minden
Ez az életem
Hófödte
hegyek
Úttalan utatokon
Siklik magányom
Versek
és szavak
Haikukba préselem
Az álmaimat
Medves
Fent
a fennsíkon
Szél öleli a tájat
Kopár magányba
Kidobott
levél
Széttépett
szavak
Szemétbe dobott lélek
Papír fecniken
Babona
Nagyot
kívántam
Hómezők felett láttam
Hullócsillagot
Héja
3.
Rebben
a szárnya
Szemben a Nappal csap le
A rétihéja
Nézek utánad
Lassan
köd száll a tájra
Elnyel magánya
Ingek
Gyűrött
kék ingek
Lógnak szekrény oldalon
A vasalás vár
Úton
Híg
verítékszag
Egy útszéli csehóban
Iszom a kávét
Nézz
az égre!
1.
Végtelen
égen
Csend fodrozódik kéken
Enyém míg nézem
2.
Állnak
a felhők
Futni látszik fent a Hold
Mély szürke égen
Te
is lehetnél
Száműzött
vándor
Ballag át az éjeken
Hozzád érkezett
Március
8.
Tulipánjaim
jégbe
fagyva várnak: Egy
tavaszibb napot.
Elszáradt
szirmok
Szemétbe dobott rózsák
Elmúlt egy Nőnap
Esték
1.
A
gyertyák égnek
Az est apró neszei
Már átöleltek
2.
Teádba
kortyolsz
Az est apró neszei
Hozzád simulnak
3.
Csendben
üldögélsz
Az apró esti neszek
Része vagy csupán
4.
Csak
gyertyák égnek
Élő fények a lángok
Át-át ölelnek
5.
Lobban
már a láng
A gyertya szórja fényét
Szobám élni kezd
6.
Gyertyaláng
lebben
Fényében ölelek át
Minden éjszakát
Álom
Szunnyadt
éjszaka
Mosolyod a szív hangja
Bennünk dobban
Az
éj átölelt
Én veled szeretkeztem
Álmod igézte
Reggel
Derengő
lágy fény
A mosolyod ölelés
A tél öblén
Reggel
otthon
Csend
van a házban
Ébredéstekre várok
Kályha melegnél
A
gyereksírás
Megvigasztalhatatlan
Bánata rövid
Március
15.
Rendőrpofonok
Emléke
soha nem fáj
Együtt ünneplünk
Tavasz
Hóban
gázolok
Nyitnikék! - szól egy cinke
Igaza lehet.
Elhasználtam
már
A szavakat a télről
Írt haikukban
Kötődések
Temetők
csendje
Őseim nyugszanak itt
Háromszáz éve
Meditáció
Hagyom
az időt
Gondtalan benne élek
Beavatatlan
Sodor
az idő
Örvényébe lépsz és félsz
Nem léphetsz vissza
Március
1.
Gerlepár
fészkel
A villanyoszlop öblén
Nem várt tavaszt
2.
Vaskos
zöld rügyek
Tulipánok tolják szét
A fagyott földet
3.
Nárciszok
törnek
A tavaszi napfényre
Fehérzöld kúpok
4.
Száraz
fű között
Sárga s kék színes pöttyök
Nyíló krókuszok
Vallomás
Őriznek
álmok,
Versbe gyömöszölt szavak,
Én is, mert vagyok.
A
világ
Ha
néha dől is
Összetör is ellapít
Nyílik még virág
Márciusi
hajnal
Deres
a határ
Fázósan hallgat csendje
Még ott vagy benne
Kérdés
Itt
vagyok, te nem.
Máshol vagy, ahol én nem.
Hiányzol vajon?
Tavaszi
olvadás
1.
Tegnap
még hó volt
Ma jeges vizű csermely
Rohan, rohan el
2.
Sebes
patakok
Rohannak le a hegyen
Útjuk végtelen
Állapot
1.
Köszönöm
vagyok
Távolságod most nagyobb
Álmodozhatok
2.
Álmaim
mélyén
Őrzöm vágyaid kényét
Mélységeidnek
3.
Mélységeidbe
Merültem
feloldódva
Tagadás csendben
4.
Fáradt
vagyok ma
Elsöpör depresszióm
Nyitva az ajtóm
5.
Szavak
a csendben
Döglött fény a szememben
Megfeszítettél
A
kert ma csendes
Nincs benne gyerekzsivaj
Ideképzelem
Készül
már a kert
És félénk csupasz ágak
Lobbannak zöldre
Sajgó emlékkép
Májusi
szívben égő
Ködfátyolos tél
Harsogó
zöldek
Tomboló színorgia
Dalol a május
Elköszönt
a Nap
Mindent egybemos az éj
Pillanatnyi csend
Fény
helyett az éj
Egy fácánkakas rikolt
Széttörik a csend
Hallgat
a berek
A nappal pihenni tér
Búcsúzó lágy fény
Denevér
szárnyal
Az esti szürkületben
Árnyékba lebben
Virágok
hajolnak
Kanyargó kerti útra
Jön és fut tova
Tavaszi
reggel
Borús szürkén játszi fény
Az aranyvessző
Esős
reggellel
Köszönt a Mecseki táj
Emléked mossa
Pilis
Erdei
emlék
Égő viszkető érzés
Talán a csalán?
Kőszegi
séta
1.
Ódon
házfalon
Aprócska vakablak fent
Galamb költ fészkén
2.
Egy
kőszegi ház
Virágzó magnóliák
Az udvar mélyén
Este
az udvaron
1.
Vonat
dübörgés
Idébb egy kutya ugat
Csendes éjszaka
2.
Távoli
zajok
Éji madár dala szól
Csendnek válaszul
Vándor
utak
Fáradt
reggelen
Hosszú utam lép elém
Derűs ég kísér
Somogyi
lankák
Híres betyárok sorsa
Lassú feledés
Kedves
s fiatal
Veled egy irányba tart
Ma háromezer
Sziklagörgeteg:
Labilis
stabilitás
A talpam alatt
Csak
léptem zajos
Felhagyott mezei út
Messze s tova fut
Tavaszi zajok
Madárdal,
lágy zúgó szél
Csendje a hegynek
Fenyőcserjék
közt
Virágzó galagonya
Messzi Weöres éj
Kis
sárga pille
Harisnyám kékjére száll
Aludni próbál
Hangos
ugatás
Léptemre riaszt riadt
Menekülő őz
A
kertedbe lépsz
Ismerős fa a virág
Mégis mindig más
Csepergő
eső
Benne múlt jövő idők
Sorstalansága
Májusi
reggelen
Nyíló gömb, labdarózsa
Mire gondolsz most?
Sündisznó
motoz
Rózsabokor tövében
Nem ír haikut
Orbán
napja jön
Hideg szelek fújnak át
Esti ég alatt
Rózsák
a parkban
Madár dalban magad vagy
Csend-örvényedben
Itt vagy lelkemben
Érintésed
érintem
Vágyaid nyomán
Csended
vesz körül
Arcod simítja kezem
Ideképzelem
Szavak
mondatok
Verseimben ott ragyogsz
Fénylő napsugár
Csók
marta ajkak
Mással töltött kéjes éj
Mély emlékével
(Örök közös pillanat)
Mosolyok
vágyak
Megismert ízekre vágysz
Csóktalan éjben
Sírni
szeretnél
Részeges költők sorsa
Már nem érdekel
2005. tavasz
Bor
és Haiku
http://www.krepuska-feszt.hu/bor_haiku.html
Pohár vörös bor
Bíbor ízek alkohol
Tompuló zajok
A
kocsma: Kocsma.
Asztalra dőlsz, kidobnak.
Nem vár a Holnap.
Nézd
az üveget!
Elfogy, mint az életem
Belőle a bor.
Villan
egy mosoly.
A bor köddé lényegül.
Fizetek, megyek.
Tavaszi
este
óillatú borokkal
űzöm őszömet.
Új
barát: új-bor;
csak ha ó-borrá válik,
iszod szívesen.
Oly
száraz nyár volt;
kénytelen volt meginni
maradék borát.
Könyvespolcain
ritkul a könyv s fiadzik
a borosüveg.
Vékony Andor kötetei:
Haikuk füzetlapon - Ősz és tél, VBK (Vándor Baráti Köre) Alapítvány, Kaposvár, Verses füzetek 2005/I. >>> tüköroldal
Haikuk füzetlapon - Haikuk és tankák, VBK (Vándor Baráti Köre) Alapítvány, Kaposvár, Verses füzetek 2006/II-III.
Vándorutak, VBK (Vándor Baráti Köre) Alapítvány, Kaposvár, 2006.
----------------------------------------------------------------
Andorom,
egy leveledben a hexameterről úgy írtál, hogy: a régi világ maradéka csupán. És hogy nemigen használatos, és idejétmúlt, mint amiképpen a daktilus is „kifutott a divatból”. Mert a „modern költők” másképpen akarják már kifejezni az életük és érzéseiket: szabadabban, a formai megkötözés korlátai nélkül.
(…)
Éppen ezért most visszazavarlak a hexameterhez, amit nagyon elhanyagoltál. Ott van a Költészet című koszorúm: hatodik számú versét, nosza, szedjük hát szét bátran! S ez csak a kezdet…(Sárközi László levele Vékony Andor haikuköltőnek arról,
hogy miért is kell a régi alapokat egy új úthoz fölhasználnunk)
Sárközi László: Költészet
Napút,
2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 76. oldal
–
szonettkoszorú–
VI. szonett
Macuo Basónak
Árva világod
elosztja az ősz: nyomokat hagy a nyárban – szeptember
sárga a táj, de a bokrok alatt tücsök éneke hallik, – október
alszik a fűzfa, magányosan int neki tükre a sárban. – november
Lágyan esik
le, felolvad a nyelvemen; éteri ízek, – december
íme az égi s a véges. Ugyancsak a semmibe hajlik. – újévi haiku
Zajlik a víz, aromás tea; jégszirom illata habzik: – január
tarts ki! hiszen pici korty csak a tél, noha fájdul a szíved. – február
Sarjad a zsenge
vetés, valahol csalogány szava szárnyal – március
s áztam – a bőrömig! és a varangy? hasal: ágya a bánat. – április
Lábaim állnak: az utca kövén lila orgona szárad, – május
száll a tücsök – ni! de röpke a röpte! csak éjszaka szájal. – június
Gömbök a porban:
a fecskeraj álmai megtörik árnyam, – július
szánjad a nap sugarát; felemészti a távoli tájat, – augusztus
bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak. – halál haiku
Andorom: ezzel
fogjuk kezdeni:
Árva világod
elosztja az ősz:
nyomokat hagy a nyárban
(…)
Vékony
Andor–Sárközi László
Napút,
2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 77-80. oldal
I.
léptek
dobognak
csendes utak mély pora
lassan ülepszik.
…lassan
ülepszik
a vér. Bíborló csönd ül
nagy kardok élén…
nagy
kardok élén,
talán, rozsdamart foltok;
léptek dobognak…
II.
Földre
hull. Vagy sem…
Mi lehet belőle így?
madáreledel!
Madáreledel?
Zöldellő árvakelés
őszi kert mélyén.
Őszi
kert mélyén
virágok fáradt feje
földre hull, vagy sem…
III.
A
páfrányfenyő
zöld ruháján sárga folt.
Novembert köszönt.
…novembert
köszönt;
uras varjak sétálnak
szeméthalmok közt.
Szeméthalmok
közt
sárga lánggal, telet vár
a páfrányfenyő.
IV.
Földet
művelek,
palántázok és oltok.
Alszom. S a lélek…
Alszom.
S a lélek
álomvilágot alkot.
Kettős lét örvény.
Kettős
lét… örvény:
verseskönyvet írok és
földet művelek.
V. (1. hexameteres haiku)
Rongykupac
alszik
a koszban, egy arc tele
sárgamosollyal…
Sárgamosollyal
a kőhasadékon egy
erdei írisz…
Erdei
írisz
a hanton. Előtte a
rongykupac… Alszik.
VI.
Szélfútta
nyárfák,
rőt avarszőnyegeken,
a tavaszt várják.
A
tavaszt várják
ruhaszekrényem alján,
elnyűtt cipőim.
Elnyűtt
cipőim-
mel együtt ez az élet.
Szélfútta nyár, fák…
VII.
Másfele
járok,
szavakból szövöm a csend
szótlan hálóját.
Szótlan
hálóját
szőke szállal szövi át
az őszi napfény.
Az
őszi napfény
árnyak lobbanó árnya.
másfele járok…
VIII.
(2. hexameteres /karácsonyi/ haiku)
A Holdfényvarázs
kisasszonynak
Furcsa
karácsony:
a föld ürülékes, a
varjak a fákon…
Varjak
a fákon,
a nyár dala őrzi a
téli akácot.
…téli
akácot
ölelnek a fényei.
Furcsa karácsony.
IX. (szilveszteri haiku)
Az
új év szele
sem érinti a várost;
sár van s harang szól.
Sár
van s harang szól
messze tanyánktól távol.
Hív és marasztal…
Hív
és marasztal
kürt, petárda s hátsókból
az új év szele…
X. (újévi haiku)
Eső
csepereg
az új év első reggelén.
Nekem sokadik…
Nekem
sokadik
napom egy sem új; szántott
földben kavicsok.
Földben
kavicsok,
ekenyomon újra fent…
Eső csepereg.
XI. (3. hexameteres haiku)
Sárga
a táj, de
a bokrok alatt tücsök
éneke hallik
…éneke
hallik
a völgyben, a vén hegyen.
Ott szüretelnek.
Ott
szüretelnek,
ahol vet a csend szaga,
sárga a táj, de…
XII. (4. hexameteres haiku)
Alszik
a fűzfa,
magányosan int neki
tükre a sárban.
Tükre
a sárban
az őszi világnak. A
meztelen árnyak…
Meztelen
árnyak
inognak a partokon
alszik a fűzfa.
XIII. (5. hexameteres haiku)
Lágyan
esik le,
elolvad a nyelvemen;
éteri ízek…
Éteri
ízek,
anyám kenyerét szelem…
álmok igéznek.
Álmok
igéznek.
Elült a galamb: szava
lágyan esik le.
XIV.
Kiszáradt
patak,
medrében kopott kövek,
még görögnének…
Még
görögnének…
s csak virrasztanak önnön
hantjaik fölött.
Hantjaik
fölött
a kósza szél mond imát.
Kiszáradt patak…
XV. (még nincs kész)
Ha
rajtad élnék,
sápadt arcod taposnám
s a földet nézném…
S
a földet nézném,
hol a tócsák tükrében
a világ ragyog.
A világ ragyog
ha rajtad élnék
XVI. (6. hexameteres haiku)
Íme
az égi
s a véges. Ugyancsak a
semmibe hajlik.
Semmibe
hajlik
az új születése. Az
út vele indul.
Út vele indul
íme az égi
XVII.
Kutyák
ugatnak
holdtalan sötét éjen,
védik csendjüket.
Védik
csendjüket:
szirmába bújik a kék
Golgota-virág.
Golgota-virág
cserepe az Újvilág.
kutyák ugatnak…
XVIII.
…avarszínűre
égett keze – nem hoz pénzt.
Számlát nem nyitok.
Számlát
nem nyitok,
fóliasátor estben
tűnt sorsa – ragyog.
Tűnt
sorsa – ragyog,
keze színe változott.
Avarszínűre.
XIX.
Kurjantás
hallik,
fejik a teheneket.
Itt alszik a csend…
Itt
alszik a csend:
vakító fény s a zene
őszi takaró.
Őszi
takaró
altat várost és falut.
Kurjantás hallik
XX.
Őszi
utakon
falevelek hevernek,
sárba tiporva.
Sárba
tiporva
rohant tova: nem leszek
így soha Buddha.
Így
soha. Buddha
Dharma, Sangha, samsara
őszi utakon
XXI.
Harcosok
sírja.
Hegyek ölén kőkereszt,
fiatal évek.
Fiatal
évek;
fejemen kakukkfészek,
lábamon bakancs.
Lábamon
bakancs
talpa alatt sorsom: a
harcosok sírja…
XXII.
Zúzmarás
a táj,
fakopáncs vési dalát
az öreg nyárba.
Az
öreg nyárba
varjú vájja karmait;
zilált toll-labda.
Zilált
toll-labda
fagyott hantokra hullva…
Zúzmarás a táj.
XXIII.
Zúzmarás
vén fák
Őrzik a reggel csendjét.
Búcsúznak ők is…
Búcsúznak
ők is:
malac a szerencsétől,
a virsli – tőlem…
A
virsli tőlem
érkezett, körbeveszik
zúzmarás vén fák…
XXIV.
Hideg
szelekkel
búcsúzik a január.
Utad fut tovább.
Utad
fut tovább,
ifjúságod emléke
őszül meg velem.
…őszül
meg, velem
őrzöd a percet, szemközt
hideg szelekkel.
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 55. oldal:
Vándorutak
(Bakony)
1.
nedves hegyeken
arcodba csapó szelek
telet játszanak
2.
eső csepereg
hófödte hegyek csendje
zajos koppanás
Vándorutak
(Gerecse)
1.
Hófödte hegyek!
Úttalan utatokon
siklik magányom.
2.
Ködben ül a hegy.
A fák közt a csend szalad.
Neked sincs szavad.
Vándorutak
(Mecsek)
1.
Ez már a Mecsek,
síkságból felnőtt hegyek,
erdős-meredek.
2.
Esős reggellel
köszönt a mecseki táj.
Emléked mossa.
Vándorutak
(Vértes)
1.
hallgat az erdő
néha egy-egy madár szól
lenyugszik a nap
2.
kopár hegyeken
fut-szalad az út tova
te egy helyben állsz
3.
szitakötőtánc
napsütötte vértesi
lankán s december
