« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Pap József (1926-)
haikui
Véraláfutás, Forum, Újvidék, 1984, 89-103. oldal
Jegy, Összegyűjtött versek, Újvidék, 1987, 175-183. oldal
Vesződségek, Forum, Újvidék, 2003, 14-15, 20, 63-64. oldal

Jöhetsz bármikor.
Ha más nem, vendégül lát
virágoskertünk.

Az estikét, lám,
az este árulja el.
Vagy az illata?

A napraforgó
kifogyott a sárgából:
gubbaszt feketén.

A csapzott buga
megszáradva kivirult.
Csodát tett a nap!

Térdemre veszem.
„Gyí te! Gyí te!” – kiáltja
és vágtat versem.

Széken lavór víz
és vasalt törülköző,
és egy hang: Tessék…

Míg vakargatom,
röfög s emeli lábát
kocám. Kéj és háj.

A madarak is:
egyik fennen énekel,
a másik csipog.

Méhecském talán
élvezed is a nektárt,
míg gyűjtögeted?!

Akárhol látlak,
kicsi hangya, csak gürcölsz.
Szeretni nem tudsz?

Fecskénk gondja ez:
a sok éhes száj közül
melyik van soron.

Várjuk az esőt,
a csiga meg én. Vajon
melyikünk jobban?

De aranyos is
ez a napsugaracska!
Mert novemberi?

Nem a mi kertünk;
mi csak gondozzuk. No meg,
élvezzük, persze.

Gyűjtjük a parkban
a makkot, vadnarancsot,
s elhajigáljuk.

Ezek vagyunk mi:
botra támaszkodva is
kertről álmodunk.

Gyerek, unoka,
s máris másképp van minden,
mint elterveztük.

Virágmagokkal
telnek meg a megőrzött
gyógyszerdobozkák.

Szárny suhog? Felhő?
Csillagfaló borulás?
Meresztem szemem.

Szél se érinti,
és mégis szállong a lomb
a kerti fákról.

Mondta a tudós:
„A gólyának térképe
s iránytűje van.”

Hamarosan hó
ropog majd talpam alatt,
frissen hullott hó.

Zöld lampionok
a fagyos ágon csüggő
fagyöngy-gubancok.

Egyetlen versét
a fagyban is eleven
fagyöngyről írta.

Bizony, csak ennyi.
Csak készülődés. Nem több
a földi élet.

*

Tarthatna kutyát,
ha annyira társtalan.
És ha szeretőt?

Egész délután
a farkát pofozgatja
az én kis cicám.

Lerí róla, no,
hogy unja már a férjét.
Meg a világot.

Mondhatom, nem rossz,
a melegből bámulni
a Fruska gorát.

Csak mosolyom van
és feléd nyújtott kezem.
Az nincs - fegyverem.

*

VÁLÁS A KERTTŐL

Ne tarts fogva, kert!
Ellátatlan sérültek
kínjait érzem.

Szépséged fájna
most már, ha nem sietnék
segítségükre.

Már indulok is.
Kárhoztatnám magam, ha
veled maradok.

De te buzgólkodj,
virulj csak tovább. Tudod,
mindenütt látlak.

A CSAPÁSOK UTÁN

A béna város
majdcsak talpra áll. Gondom
sokkalta nagyobb.

Hogyan látni el
a látatlan sebeket
lelkünk zavarát.

SZEMEINK

Napok hónapok
múlnak el anélkül, hogy
szemedbe néznék.

Nem a látásé -
a mennyekbe-merülés
szerve volt szemünk.

Állnád-e még oly
bársony-áhítattal a
kutatón nézést?

És feltűnhet-e
tükre-vakult szemünkben
ama festett ég?

REND

A pázsit szépen
lenyírva. A pitypangok
mind lefejezve.

TAVASZ

Szél kap hajamba.
Fürgén lépdelek. Még hogy
nyűg az öregség...

JÖVENDÖLÉS

Elnyű s akkor majd
kegyes lesz hozzám a föld:
magába fogad.

*

Kert(v)észének, Forum, Újvidék, 1996.

Kora tavasszal
Négy haiku

1.
Hóvirág fehér
háttérrel - mondhatnám. Most,
hogy újra szakad.

2.
A téltemetőt
észre kellett vennem, és
ez már a tavasz.

3.
Szende virágja,
hogy "feldobta" a kertet!
Már-már irigylem…

4.
Bádogcsatornák
dobhártyáján: kop-kop-kop -
szökik már a tél.

Tavaszi haikuk
Híd, 1986/5 szám, 620-621. oldal

Látod, kivártuk:
már egérfül nagyságú
a fűz levele.

Még csak február,
s hányféle virág! Nem fér
a haikumba.

Ünnepel az ég,
sok fehér felhőcskével
föllobogózva.

Időzz el benne!
Lásd, érezd: neked borult
virágba a kert.

Rálépsz, dehogy is
látod a csigák gyöngyház
nyomát, te barbár!

Hajolj meg, görnyedj
kétrét, a haikuba
zárt pillanatért!

Három nyári haiku

1.
Kukukkozások
ideje. Záporoké.
Sárágyú pukkan.

2.
Selymes ökörnyál.
Két fa közt leng, feszül.
Elállja utam.

3.
Augusztusi éj.
Este tízig horgászom.
Halra? Csillagra?

És egy őszi
F. K.-nak, a fürt mazsolaszőlő
(saját termésem) mellé

Ne a magjáért
edd a mazsolaszőlőt,
feketerigóm!

Négy haiku-emlék
Egy erdélyi kirándulásról 1987-ben

Sibiu

Kapkodom fejem.
Szeben tetőszemei
fürkésznek. Félek

A megáradt Olt

Ady versében
Dunával egyenlő, Olt,
hallgatom hangod.

Székely gölöncsér reklámszövege

Ha szívből fújják,
minden nyelven énekel
agyagmadárkám.

Közeledés

Csak mosolyom van.
És feléd nyújtott kezem.
Az nincs! - fegyverem.

Hat haiku
Egy hasított nyelvű fényképéhez

1.
Ez a kétnyelvű
egy időben beszélget
mind a két nyelvén.

2.
Mint kettősfogat:
befogva, egymás mellett
a gall s a brit nyelv.

3.
Mert gall s brit szülő
akaratából lett ő
hasított nyelvű.

4.
Betört nyelv-fogat.
Ez amannak a terhe:
Húz csak, nem beszél.

5.
Ezt az esetet
az egyik nyelv fájlalja.
A másiknak fáj.

6.
Popa nyolclábú
lova sem gürizik úgy,
mint a kétnyelvű.

Haiku-változatok
Diósomra és a szélre

1.
Diófáimnak
nekiront a szél. Ősz van.
Koppan a dió.

2.
Ki nem állhattam,
de most áldom a szelet -
diót ráz nekem.

3.
Széllökésektől
hullik a dió. Jobban,
mint a veréstől.

4.
A jótékony szél
diót ráz. Nem kell a fát
rúddal verdesnem.

5.
Ütés-veréstől
menti meg a diófát
a szeszélyes szél.

6.
Meg ne vadulj, szél,
és förgeteggé válva
dúljad diósom!

7.
Ellenedben én,
szél kiszolgáltatottja,
mit sem tehetnék.

8.
Szunditok egyet
diófám alatt. Szélcsend.
Levél se mozdul.

9.
Mókus jut eszembe.
Varjú - viszik a diót!
Nincsen nyugvásom.

10.
Mert hát ősz van most.
Koppan, gurul a dió.
Rohamoz a szél.

Becse, 1993

Címes haikuk

Hívatlan vendég

Csak besodródol
gondolataimba; nem
kérded, szabad-e?

Tükör előtt

Mondom magamnak:
- Nem vagy te öreg. - Persze…
mondom magamnak.

Akárha én volnék

Még mindig ültet.
Most épp egy birssuhángot.
Hetven évével.

P. A. dédapám

Száz év távolból
szemlél, s nézek én is rá:
porszemre porszem.

Viszont-haiku
Ács Károlynak

Kert, barát, ének,
ezt szereztük - mondod. De
hogy őrizzük meg?

Láthatatlan vendég

Többször kiszólok:
"Tessék. Bújj be!" De, senki.
Csak a szél zörget.

Emberközelben

Hold, tejút, virág,
lepke, szitakötő…hess
ki haikumból!

Társszerzők

Fönn az ágak közt
madárhang. Alatta én,
szótlanul írok.

Költő a piacon

Nézlek: alkuszol,
húsra, babra, krumplira.
Távol a verstől.

Nagyságom

Az alkonyattal
nő az árnyékom. Immár
óriás vagyok.

Ínyenctapasztalat

A görögdinnye
gyönyörűséges kép, ha
szemmel is eszem.

Kíméletes közlés

Hajhagymáid most
tetszhalott állapotban
vannak. De élnek.

Bátyám és lova

Szidja, csak szidja,
már kérlelve szinte; de
a lova nem húz.

Kerti idill

Madárijesztőm,
ez egyszer húzd ki magad!
Egy pinty vizitál…

A Holdról mégiscsak

Ne tolakodj, Hold!
Rólad majd a nyáron. Jó?!
Horgászás közben.

A csigáról télen

Majd ha előjön,
és kidugja a szarvát,
gondom lesz rá is.

Keserű vallomás

Mégiscsak vén és
csúf vagyok. Megkíméllek
a csókjaimtól.

Megszakítod álmom

Miért rázol fel?
…szérűn lepkét kergetek…
Te meg: "Mert horkolsz."

Korai próbálkozásom (1)

Sárgán gőzölgő
krátereim az éjjel
esett szűz hóban.

Korai próbálkozásom (2)

Porból is gyúrtam
kukukkot, sárbabát, ha
nem nézték, hogyan.

Korai próbálkozásom (3)

A sütős porba
csurgatott nyolcasom. Mondták:
"Komoly ígéret!"

Hűséges közönség

Együtt tapsoltunk.
És most…ahányan, annyi
felé széledünk.

Haiku
Az álomról és másról

1.
Hogy mondanád el
három sorban? Álmodsz is
és ébren is vagy…

2.
Titkolja, amit
rég tud, csak hogy még egyszer
súgd a fülébe.

3.
Egyszer csak: szállók!
Szállva úszom az égen…
S jaj, fölébredek.

4.
Bizserget a szél.
Nem rezeg a nyárfa, és
én sem reszketek.

5.
M(ilan) K(onjovic)
habarcsfelületein
nőszirom-hártyák.

6.
Pórázra fogva
így vall meg szavam: látlak,
csukott szemmel is!

7.
Ellentmond váltig.
Most már önmagának is.
így van hitele.

8.
Tiszánk, füzesünk
s a hold együtt még. De a
csók ... az elkopott.

9.
Én már csak Becsem,
Te meg becézzed Becéd -
zizergő költőm!

10.
Egy monstrum intett:
csak letördelt szarvakkal
illeszkedhetsz be.

11.
Ág, ág, eszterág,
- így a kikosarazott -
tojja rád sz.rát!

12.
Szakad odakinn.
Leheverhetek: munkál
helyettem a hó.

13.
Öleléséből
kipottyant az éj. Virrad.
Ablakot nyitok.

Becse, 1993

Hét őszi haiku

1.
Lángolsz, berkenye.
Figyelmeztetsz, hogy nyár van.
Vagy tán ősz is már?

2.
Tartóztatnám még,
de lába kelt a nyárnak.
Föl kell öltöznöm.

3.
Kiszidolozva
süt le rám a telihold.
Hogy rozsdásodom!

4.
Körfűrész jajong:
Hangol az ősz. De tüzel
s virít még a nyár.

5.
Ősszel kitépjük,
s télen át fölakasztva
lóg a muskátlink.

6.
Hogyne dicsérném
- ha már megértem - az őszt!
Akár örökké.

7.
Szebb sárgán a zöld,
érve a gyümölcs, s én is
szebb vagyok őszen.

Búcsú a kerttől
Őszi haikuk
Fehér K-nak

1.
A kert virul még,
de ősz van: derűjével
indulok útra.

2.
Jóhiszeműen
bízom rád a kertet. Nem
csak gond, meglátod!

3.
Ha nagy hideg lesz?
Kibírja a kert… s te is -
tavaszt remélve.

4.
Azért télen is
járd körül a kertet! Mint
hű cinegéim.

5.
Végül is, a kert
melegével mindenkor
bennünk van. Bennünk.

Brémai haiku-krokik

Ködös, ragacsos
reggel. így fogad Bréma.
Niksz csinnadratta.

Otthon még nem volt
falevél a pázsiton.
Itt ősz, ősz van már.

Kürt úr bőr alá
borotválja pázsitját.
Mint a szakállát.

A két körtefa
soká vonzotta egymást;
most már taszítja.

Amit bőrömön
érzek, arról beszélek.
Most forráz a Nap!

Csordultig telve,
lábam nyaldosod, Weser:
hogy várhattál már!

Fehér hattyúpár
barna utódaival
vitorláz felém.

Ó, égi sirály!
Civakodsz társaiddal
egy döglött halon.

Kondenzcsíkok közt
ollóban a Nap. Könnyen
lenyisszanthatják…

Az égi ekék
itt is borozdolnak, fönn
a kék parlagon.

Most veszem észre:
a pazar Nap batrija
kimerülőben…

Otthon a Tisza,
itt te vagy megbízható
iránytűm, Weser.

Ni, az éger is!
Szedetlen "epreivel",
és társtalanul…

Berkenyém, téged
én már megrajzoltalak.
Lángolj csak, lángolj!

Azt hittem, sirály
csapódott az arcomhoz.
Nem. Egy falevél.

Haiku? Nem. Hír
ölesről, elűzésről…
Vérrel írt krikszkraksz.

Könyöradomány
a hontalanoknak, és
krokodilkönnyek.

Padlásszobámban
(Montaigne-nyal elzárkózva)
szűk a nagyvilág.

Ha kisütne még,
nem a Nap, a te arcod
szórja rám fényét.

Még egy fuvallat,
s lehull ez a levél is.
Ez. Az utolsó.

Bréma, 1994. szept.-okt.

Haiku
S. I. sírja felett

Hogyan is úsztam?
Árral? Nem. Ár ellen sem.
Végig sodrásban!

Szabadka, 1991. V. 5.

Haiku a 85 éves Herceg Jánosnak

Sodródtál te is,
szikrázó kovakövem.
Csiholunk, János.

Záró haiku (versek a hagyatékból)
Szeretteimnek
Híd, 2005/12, 5-6. oldal

Folytatnám még

Így is . . . alig-én.
De nélkületek nem megy!
Már-már az Űrben.

Szemtanú nélkül

Hogy ne érezzem,
s ő se lássa szememben
a rettenetet.

A kínzó fájás

Mihelyt alábbhagy,
ugranék, hogy folytassam
játszadozásom.

Láthatatlan küszöb

Átlépve rajta,
magam is láthatatlan.
De ez csak itt fáj.

Mikor Nagy Sívó akvarellt fest

Emlékeiből
tűnnek elő tájai:
pusztuló jussa.
Irtvány? Deliblát?
Őse szemével látja.
Olyannak festi.

D. Nonin a homályos szentélyben

Ikont konzervál.
Akkor is, ha odakint
aknák robbannak.

Búcsú
Koncz István halálhírére

Elfolyunk, Pistám,
Tiszádként – sose vissza.
Csak a part marad!

Haiku-portré
Szeli Istvánról

Kagyló arca van,
és két nagy kagyló szeme.
6 Gyöngyöket érlel.