« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Liszói
Gyuricza József haikui (2. rész)
Fa
Ede haikui (1. rész)
Fa
Ede haikui (2. rész)
Vargovics József haikui
Kanizsai Ede haikui (rtf)
Liszói
Gyuricza József
(eredeti
név: Vargovics
József, 1935-)
haikui
(1. rész)
Kéziratként a szerzőtől
I.
(HAIKUK AZ ABLAKÜVEGEN)
a.
Vízcsepp
haiku:
egy jégvirág megolvadt,
három sort kiált.
b.
Haiku-könycsepp:
képzelt
arcon lefutó
három ágú kín.
c.
Fagyos
hangulat
olvad három fénytisztán
mosolygó sorrá…
(ÁSATAG-ÚJ)
Egy
csontváz-kürtös
vadkanfejű kürtjéből
HARC reccsen elő.
VERS:
sárban lelt kürt.
Dúvad-szájából szelíd
dallamok szállnak…
(MEGNYUGVÁS)
Roncs
ház, torz odu.
Mellette pénztől püffedt
luxus ordibál.
EZ
márkás kocsin
suttyan. AZ rossz bakancsban
caplat, tántorog.
Holdkép:
lefosztott
lényeg egy esőtócsán:
ÉGBOLTNYI DERŰ…
(KORUNK)
Géngyilkos
korszak.
Kényszeres holocaust. -
Madárfütty, jégben.
Szakadék
szélén
önnön tébolyára tör
a Megabolond?!…
(EGY ESTE NÉGY MOZZANATA)
Mi
tűnhet múlttá? -
Percek kacatja mögött
hány ISZONY lapul?
"Boldog"
alkonyat:
kedvpiros éggé terült
egy vad vesegörcs.
Színtáncos
tűzcsepp
az ég. - Harmatként lebegsz
SEMMID drótszálán…
(Minden
és Semmi
között nincs határvonal. -
Óda a gyászdal…)
(MOST)
Most
szinte szél visz. -
Tornádók bömbölnek át
elméd tájain.
Most
világháló
chat-szobájában játszol:
cyberludens vagy.
Most
egy cyberszex
gyönyörillatot lop a
katasztrófákra…
(A PARKBAN)
Faragott
szobor:
Mártír s Anyja. - Vérszínű
levél s közöny hull.
Sárga
lombesőt
meditálsz. - Színjutalom
hóvihar előtt.
Fák
közt egy golyós
népdalt nyafog: hazaszállsz
rég-volt faludba…
(ZAJ)
Csönd
nélkül tengnek.
Valami mindig vartyog.
Médiamolyok!
Márkatülekvés
mordul
éj s nap. - Füldugó
védi a LÍRÁT…
(TAVASZI ÉNEK)
Vakhit
illata. -
"Nem lehet": ajtó csupán. -
Tavaszként áradsz.
Milliárd
tárggyá
robbantam: látó szemek. -
Fényed mámorít.
(ÚT)
Törvénytáblákkal
törted
a fejed - eszmélt.
Táblákat törsz most.
Ne
írjon elő
törvényt isten, sem ember,
csak a Keresés!
ITT
puszta van. Itt
kétségbeesés sarjad,
tüskés iszonyat.
OTT
virágzás. Ott
névtelen erdő szökken:
szüntelen csoda…
(ÖNCSALÁS)
Hol
már az "Egész"?!
Csíkja gumiként nyúlik. -
Mögötte Űr van.
Magadért
morogsz,
mint Bárki? - Mocskos nyál vagy.
Kiköp a Szellem!
(NYÁR)
Halál
zamata?! -
Ha elveszik a szádtól:
árnyékká száradsz.
Zene
a dombhát:
gyökér virágban zeng föl. -
Mögötte sárcsönd.
Kék
gyerekszem-ég. -
Porrá mált mosolyok
üzennek vele…
(UFONAUTÁK)
Testnedvük
fakó.
Nem esznek. Gyomruk sincsen.
S nincs nemi szervük.
Nem
rémek! - Csupán
bénító sugárral lőnek,
ha félsz és támadsz.
**
Ez
UFÓK ege.
Hisz ránk figyelt - mindig - egy
gépi "túlvilág"...
(NOÉ-BÁRKA - MA)
"Fagyott
Bárka" visz
létet az Egyetemes
Pusztuláson át.
Lesz
majd, ki újra
alkot a DNS-ből
egy múltba-tűnt lényt?
Egy
majdan-élő
Csupa-Agynak fontos lesz
a mi madarunk?
(Lábamnál
kutyám.
Jó lenne halálon át
utazni vele!…)
(ILYENEK VAGYUNK)
Durva.
Goromba.
Önző. Szimpla. - Csak saját
érzelmét érzi.
Szerető.
Békés.
Jézus-türelmű. Érzi
amit más. - Hol van?!!!…
(MAGYARKODÓK)
1.
Modern
komputer
kecskelábú asztalon. -
Sírjak? Röhögjek?
Hímes
tányérok
a falon. - Krumplilevest
ilyenből ettek?!
Szépséges
sajtár. -
Bort ez már sosem kóstol.
S még szomjat sem kelt!
2.
Miénk
- hisz korsónk
habán, sokác az ingváll,
és tót a fejék!
A
szarvassá vált
fiúk románból szöktek
Bartók-magyarrá.
(Folklór-fesztivál.
-
Mímelni jó, hogy a múlt
még csak félhalott!…)
3.
Városbűz
vádol. -
Slukkot hoz bogrács, butykos,
s mézeskalács-ló!
Apó
faragta kedvét
tükör rámává. - Gépi
tárgyak közt mesél, mesél.
…Otthonos
képzet:
eltűnt nép árnyéka ül
a gyalogszéken…
4.
Te
csak utánzol.
Ő meg divaton hízik.
Az meg rongyot ráz.
Őt
városi bűz
kergeti hajnalt szívni
népdal egéből.
(Könnyekig
meghat,
hogy érző lények - voltunk.
S azzá válhatunk!)
(ŐSZI LOMBHULLÁS)
Szuperbombaként
falevél
bombázza szét
bankár-kor dühét.
**
Óriásodik
a
tücsök. - S prí-prí: csönddé
fullad a NET-zaj.
Vers-sóhaj
röppen
egy vággyá-halt világért . -
Vasbetonba fúl.
(KORKÉP)
Prófétahiány.
-
Fény-indigóktől csak a
sötétre láthatsz.
Félsz,
hogy hibázhatsz. -
A szabály oda kövít,
ahonnan futnál.
Ami
sehol sincs,
csak az vár százszorosan. -
Hiány gyúl tűzzé.
(TÁNC)
Hátán
Nap, vagy Hold.
Furulyáz félőrülten. -
Fejében tánc döng.
Zene
csönddé fúl.
Tánc őrli porrá a húst. -
Hát fújd a sípod!
(MÓZES)
Mózes
visszatér.
Mohos, vén kőtáblát rak
a keresztútra.
Mózest
vádolod? -
Elavult kőtábláit
ő törné össze!
Mózes
az IDŐ. -
Istent s kőtáblát hoz
Benső Hegyéről.
(IRÓNIA)
Hogy
jéghegykedhess
egy olvatag világban:
jól hűtött ég kell.
Néha
napkodni
szottyanna kedved: légy zord,
süvíts magadra…
(NÉGY NYITÁS-CSUKÁS)
Most
párhuzam lebeg a
kivirágzó sivatag
s aközött, akik voltunk?
"Hegyek
csontjává
átkoztak: úgy szerettem . -
A kő nem felejt!"
Bölcsőtől
sírkőig csak? -
Túl csekély tér és idő:
sárkányszájú sár nyel el.
Kilépsz
a balladából.
Csak a múlt űzött bele! -
Süvít a kozmikus út…
HÁROM KÉRDÉS
(Istenhez)
Ó
Mérhetetlen!
Mérhető Benned rezdül. -
Te meg Talány vagy?
(Verseidről)
Ezek
csak mai,
lyukas szűrőkön áthullt
tört metaforák?
(Egy zeneszerzőhöz)
Valóban
jól hallod már
a több oktávval feljebb
ujjongó-síró Kozmoszt?!…
(VALLOMÁS A HAIKURÓL)
Hokkudban
üzen
Sövényházi Márta, vagy
a jó Tinódi?
Átlobban
Ady
lángoló dühe egy hűs,
japáni maszkon?
Mímelt
modorban
a gyanakvó szellem még
megkérdi: ki vagy?
…Hogy
beletűnik
egész éned a tárgyba -
ha egy szirom száll!…
**
A
ház macskája.
Egy rongydarabbal játszik. -
Nem ír haikut.
(A KOMMUNIZMUS KÍSÉRTETÉHEZ)
Őrült
Kísértet.
Öltél-raboltál, most meg
orvul változol?
Őrült
Kísértet.
Csóróból bankárt gyúrsz most:
torz kísértetet?!
Őrült
Kísértet.
Csonterdők s becsapottak
átkát rághatod…
(TÉLI MEDITÁCIÓ)
Kérdés-választ
jég
fedi. Recsegő léptek. -
Tagadás süvít.
Rigófütty-erdőt
markolnál
a kép mögé. -
S csak kérgen kopogsz…
(KEZEK KÖZÖTT)
Egy
sárrá mált kéz
oktat, betűt ír. - Egy meg
bordáid közt dúl.
Egy
kéz feléd tart
a jövőből. Felé nyúlsz.
S szétporlik a Mancs…
(ARANY ŐSZ)
Virtuóz
hangszín:
moll-hangnemben kavarog
alá a levél.
Aranysárga
hét. -
Hatvan századot színezz,
Örök Pillanat!
Még
egy szivárványt!
Vad hírek, rideg zápor. -
Esőzz, Irgalom!…
(KÖZÖNY ELLEN)
Hűvös
adatok. -
Merre zihál az Élmény? -
Ó idő, időnk!
Kedvvé
robban a
tény most. - Lábad tengerben,
s égben a fejed!…
(TAVASZ)
Egy
lánymosoly tért
vissza. Ibolyák csöndje. -
No de semmi könny!…
A
fülemüle
lényed bokrából fütyül
gyerekkori dalt.
Szélben
nyírfaág.
Vetkező asszony keze. -
Tavasz-szédület!…
(DON QUIJOTE - MA IS ÍGY SZÓLNA SANCHÓHOZ)
Csak
"Vannekijek"
s "Nincsnekijek": ennyit lát
két barom
szemed.
Vén
szamaradnál
alig okosabb: tipródsz
Nagy Eszméimen.
Kockáztatok,
bár
óriás törhet össze
szélmalom-kézzel!…
(SZOBÁD)
Szakadó
háló?
Szétcsorgó akvárium? -
A hal kint repül!
Halakért
üvölt
a ház. - Tér s idő nyeli
ikráikat is…
(AZ ÚT)
A
nézőtérre
göröngyfüggöny gördül. - S csak
bohócot látott.
Sárnak
kölcsönzöl
szemet? - A Nagy Út tekint
magára vele!
Mért
emberi sors,
ha magadba-nyelt éggel
porrá zsugorodsz?
Éneddé
vált hat
eon. Vitáznak benned. -
Torz ricsaj-láda!…
(TÖPRENGÉS HOLDFÉNYBEN)
A
te csontjaid
fordulnak ki a földből. -
Hogy fáj az idő!
Saját
porodat
suhítod szél-lélekkel
önmagadon át.
Ősmozdulatot
egy
új meg új szerepben
gúnnyal folytatod.
**
Ó
Hold alatti zaj!
Ó holdporos emberlárma! -
Ó Hold-mögötti csend!…
(MÁSKÉNT - UGYANARRÓL)
Övék:
párt, nemzet,
EU, pénz, szex, hatalom. -
Te meg ködöt nyelsz?!
Övék:
párt, nemzet,
EU, pénz, szex, hatalom:
nyelik a ködöt!…
(KÉS)
Nagy,
vaslakat-csönd
zárult az áhítatra. -
Torz arccal rohansz.
A
Lét torkán kés! -
Föleszmélés felé fut
a vércsatorna?!
Kés
vagyok - mondod -
a Közönybe döftek. - És
elvérzik a kés…
------------------ II. -------------------
(HAIKU)
Haiku-lencse
süríti
gyújtó szóvá
gyászod-gyönyöröd.
Pár
verssé vált gond
füstöl a virtuális
égbolt kékjéig.
(ŐSZI HAIKU-RAPSZÓDIA)
Erdőkön
köd-füst.
Az út gombászni indul. -
Jóízű a lét.
Fekete
Rózsa
kocsija koporsót visz.
Násznépé dudál.
Roncs
gólyafészek.
Szomszéd ház üresen áll. -
Égboltnyi sóhaj.
**
Besüppedt
síron
már nem lát túl a hit sem. -
Sárszag émelyít.
**
Egykedvű
mosoly.
Az Én-feletti nem fél:
időtlen tanú…
(ŐSZI LÉGY)
Langy
zugot, kihűlt
ég-föld helyett. - Túlélni
a tágas fagyot.
Döngni
döglésig,
csöpp üvegtérben, hogy jó
e kis haladék…
(TÁRGYAK)
Jelkép-csehóból
életvágy
rászegeként
botlottál elő.
Életvágy
ragaszt
a tárgyakhoz. - Egy kicsit
otthon vagy megint.
**
Tárgyat
lelkesít
- drámáid hátteréül -
Legbensőbb Valód.
Minden
utcakő
szemként néz vissza rád. - Így
vallat a világ.
**
Múzeális
tárgy. -
Mire is eszméltetne
aki beletűnt?
Vastestén
átüt
a balladai vérzés:
egy-egy rozsdafolt.
(RENÉ CHAR)
Hogy
is sejtenék:
a tárgy és a szem között
a Semmit űzik?
Igazi
Lét csak
a költészet ágyékából
jöhet világra…
(TAVASZI FÉNYLOPÁS )
Kényszer-sötétben
keres
kiolthatatlan
fényt, ki látni mer.
Összetört
sorsok,
zsigerek hálójában. -
Őrködj, fájdalom!
Az
első szirom
Remény Harcosának mond
tíz új parancsot.
Őrült
gépvilág,
egy rigót élve hagytál:
ujjong a tavasz…
(EGY PARASZT-LUMPEN ősei nyelvén ÖNIRONIZÁL)
Az
ki tegnap pór vala,
fölénk nőtt. Lakomáz már
passzusos úrseregvel.
Dehogy
engednek téged
az tálnak közelében! -
Déded szavait hallád:
"Ne
kévánj te urakval
egy tálból cseresznyézni,
magokval meglődöznek.
Bajodra
ír az kocsma.
Csak ész tiltja az mámort. -
Vicced ott fülre talál."
(KÖD)
Köd
lápja, tornya. -
Mit a szokvány mondana,
elfátyolozza.
Lenge
körvonal
lebegteti a dombot,
mint érzést a dal.
Nem
ködért ködöt! -
De tiszteled a Titkot,
s jó ürügy a köd.
De
jó - néha - Köd,
ködfaló ködemberként,
a fátylad mögött!
Nap
rabol ködöt.
Hatalmaskodik. Vad fény. -
Tűnsz hazányi köd…
(ÁPRILIS EGY KÖNYVTÁRBAN)
Szóvá
fakadó sebek
terme. - Ablakon túl
színek szólnak - ellene.
Most,
e megújulni gyáva
órán kínzó menedék
az öt eon könyvtára…
(APÓ SZARVASA)
Nyomorúsága
ellen
faragta képpé
ünnepek csöndjét.
Fél
évszázadig
rágta a szú. - Szarvasa
már szinte porzott.
Születést-halált
rohant
túl szarvas-kedvvel. -
Hokkudban fut most…
(EGY NAP 2004-BEN)
Új
kocsik. Amott
terror dúl. Itt szexbomba
robban! Sportsiker.
Szociológus
vágtat:
dűreri lovas. Ellentrapp:
egy tökmodern galoppoz.
Lázálom-jövőn
divat
még szörnyülködni.
(Úgysem tehetsz mást?!)
Van
bűnöd? - Kiröhögöd.
De nem hogy múlttá alázd:
Kabaré-maffia-vicc!…
Beszélj
Mucussal:
mért pikkel? Hurrikán öl.
Ma dögmeleg lesz.
Vesegörcs.
Megint!
Mágikus póz sem segít. -
Zsiger nyög strófát…
(KÉT ASPEKTUS)
Létzajt
a csönddel
hörbölöd s mámor tölt el:
csömörkeserű.
Édes
halál ez:
több milliárd lét láza
éget legbelül…
(JUHÁSZ GYULA ÜRÜGYÉN)
Mikor
Annára bámula,
így biztatá magát Gyula:
"Gyerünk Gyula, ne légy mulya!"
Bölcs-mulya
maradt a Gyula.
Sóhajtó rét lett Annuka. -
Öncsalás a nagy líra…
(HÁROM TÜKÖR)
Ott
csillagok, itt
az élők falják egymást. -
Torztükör-kozmosz!
Tükrön
sebződsz át.
A tükör mögött tükrök,
és sebek sora.
Legpuhább
tükör
ölel magába: színes
szép álomtavasz…
(EGY MAGYAR HÉROSZTRATOSZRA)
Megfojtott
és hordóba zárt
asszonysoron ért "magasba".
Bartók-hírű horrormagyar:
Kiss
Béla, az asszonygyilkos,
sokszerelmű, kis bádogos.
Nők hóhéra: "halhatatlan"…
(EGY KIS FUTUROLÓGIA)
A
holdutakról
lekopik a hecc és a
hősiesség is.
A
Mars közelibb
Lesz, mint Párizs Makótól. -
"Hol leszel már akkor?":
Húszmilliárdnyi
embertestben
s szellemben. -
Sehol-Mindenhol!…
(FELTÁRULÁS)
A
megrágottat
rágják tovább. Tudomány:
gőgös gittegylet.
Adat-díszben
a
holt diszciplina. Merev
múmia vezet.
Tülekednek
a
ködfúvók, fátyolszövők.
Köd s fátyol a Fény.
Krízisek
tüze
világnyi fényt vet. Lát már,
aki látni mer.
(VÁLASZTÁS)
Megmért,
címkézett
világból elég. - Mi van
más ajtók mögött?
Minden-Semmiben
tárgy,
szemlélő és fény vagy:
élő rejtelem.
Éned
helyén most
egy virágzó hárs van. - Lét:
lágy méhzümmögés.
Örök tánc
sodor.
Tánccá váltál, mert járod. -
Az Öröm örül.
Ne
tudd, merre mégy,
hogyan s hova érsz. - Túlon
túl a szabadság…
(UNOD)
Mocskos
parki pad.
Kukából nyert vagyonán
vidul a koldus.
Hófehér
jachton
pucér nőkkel élveleg
egy víg Megasztár.
Bableves
"a csúcs"
itt. Ott luxusétterem
és szupermenű.
…Még
hány évig kell
nézni kamera-szemmel
e torztükörbe?!...
(REGGELI FÉNY)
Berki
istenkék
s tündértánc: ódon versre
bök a fény ujja.
Táj
szava lenni,
melybe a jókedv hangja
már-már belefult!
Hallasz:
létszomjas
szavak ideghálója
merült a nyárba.
(ILLYÉSHEZ)
Hiánylista-vers
TELJESSÉG
fonákjával
teremtett vigaszt.
Újrakezdők,
mi,
ismét homokra rakunk
házat és hazát!
Vigasz-panaszod
űrét
pimasz hang tölti
s rendbontó ricsaj…
(IDŐUTAZÁS)
Pannon
tó rég-volt partján
gumósfogú elefánt
csörtet a kőerdőből.
Pár
luxusvilla-őslény
rád bőg, s erdőnyi kocsi
nyí, hörög: MEGKÖVÜLTÉL!…
(KÉPTÁRBAN)
Korunk
satnyáit
gúnyoljuk, vagy fessünk föl
egy sosem-voltat?
Gúnyolódni
mer
a jóság is, s szenvedést
szenvedély tagad…
(FAUSTI LENDÜLET)
A
fészekmeleg
primitiv paradicsomból
rég kizuhantunk.
Izgalmas
kaland:
édenért nyüzsgünk s pokol
perzseli szárnyunk…
(ORIGO)
Amit
keresgélsz
eszméken, korokon át,
ott - a Kezdetnél.
Ki
egész léttel
filozofál, mint egy fa,
azé az élet.
Nőhetsz,
kiválhatsz,
mégsem vagy több, mint fénybe
hunyorgó állat!…
(TÉVÚTON)
A
Nagy Boly eszét
bontottuk hangyaésszé.
S bambán tévelygünk.
Nézd:
Sikerember! -
Pénzt, cuccot, rangot halmoz:
fiát fosztja ki.
Folyton
fejlődünk:
egyre sikeresebben
ássuk a sírunk…
(BENSŐ HARC)
Gyávaság
makog,
rettegő magyarázat
a Nagy Lét partján.
**
Mire
félelmünk
a térkép-rajzzal kész lett,
mássá tűnt a táj.
**
Célod
becsapott.
Félelem mérte utad.
Kényszerek űztek.
Vezércsillagot
te
gyújts. S taposson ösvényt
egy új Keresés.
**
Rejtélyt
rombolva,
géppé vált lét rohangál
Gaia zöld rétjén.
Hol
a bizalmad?
Rücskös kétely páncélja
önmagadba zár.
**
Hogy
fényre derítsd,
már fejest ugrasz a lét
Sötét Vizébe…
**
(2004 KARÁCSONY)
1. DE PROFUNDIS
Hitetlen
hit volt.
Kongó szavaktól kábult
kérdés, felelet.
Dermesztő
kételyt
robbant elő már minden
kis orrabukás!
2. SOLUS ERIS
Mámort
feledve
indultál úttalanba. -
Csikorog a csend.
Bizalmat
izzadsz:
valahol partra érsz majd,
vár egy Odatúl…
3. ORATIO
Kétely-szűrőn
csak
torzképek villannak át:
növő szörnyvilág.
…Mindenségnyi
Nap,
műveid sötétjéből
kelni lássalak!...
(KARÁCSONYI HAIKU)
Harangszó.
Dombot
fényezne. Fordul, szürke
házakon kong át.
Ünnep
ez? Mítoszt
ígér az érchang. De csak
Télapó topog.
Feldúlt
egünkből
hó helyett savas eső
hull a holt hitre…
(KARÁCSONYFÁM)
Ágán
díszként lóg
petárdák s varjak hangja. -
Fenyőm messze néz.
Fut
a zajsüket
út. - Fagyos ág a szélben
haikut zörög…
(REMIX
ÉS ÁLREMIX HAIKUK PILINSZKYRE -
kötetlen ritmusban)
Hideg
szél, gizgaz, tűz és víz között
születik a nap,
akár egy bordal.
Kalandozol
a tükörben.
Megdicsőülésed két szonett:
üzenet az üvegvárból.
**
Minden
lélekzetvétel
tapasztalata: féregnek lenni mit jelent
az egyenes labirintusban.
Kétéltű
szörny vagyok
a pokol hetedik körében. -
A többi KEGYELEM…
**
Bársonycsomó
a költemény,
jóhír s zűrzavar,
egy akváriumban keringő szabadulás.
**
Halálod
halálom:
háromszínű lobogó.
Te győzz le engem!…
**
Mégis
nehéz - így -
vállon a teliholddal
az Omega felé!
Rongyaidban
kitakarva érzed:
csillaghálóban hánykódunk,
bogárként szántjuk a sötétet…
**
Mire
megjössz, más nem lesz
a téli ég alatt,
csak a szerelem torz sivataga.
**
KÓRKÉP
és HATTYÚDAL
a VÉGKIFEJLET: levél
az ördög címére…
(TEHER)
Öt
hüllőujjal
koppintasz VEB-szöveget. -
A tudás dúlt fel.
Szellemi
cuccod
kozmikus teher. Lenyom. -
Vergődsz az úton.
Csak
azt viszed el,
amit hoztál. - Köddé máll'
a Nagy Kulissza…
**
Szádból
rögeszme:
százsebű Gaia s Krisztus
kiált az ŰRBE.
Körülrácsozódsz.
Rács
az Én. Rács a kép, szó.
Rács a rettenet.
Sárga
fény süvít.
Telihold, maga a vád:
"Mindenért felelsz!"…
**
Egy-két
jó élet
mézként csorog. - Benzinlét:
lángban a többi…
**
Igazság?
Erkölcs?
- Maffiák szövetsége
s harca. (Port hintsünk?!…)
Szörnyeké
legyen
a Föld. - Rémtettektől
rettenjünk föl már!
Más-jövő-ízű
mérget
rágsz. - Idők cukra
mocsokká erjedt…
(HAIKU-HUMOR)
Kocsija
csúcs és bomba
a csajja. - S énje unott,
mint tiéd, míg bámulod.
"Holdként
sóhajtozzak az
ön versében?" - mondja a nő.
"Én inkább szajha
leszek!"
Pár
percig Más Világ nyílt:
tréfák, s mámoruk? - Mindent
lenyelt a zaj s a közöny.
Gyanakvó
szemeidre
tetted víg szemüvegük.
És látsz: a kín is nevet.
**
Gőgös
kéglire
százhúsz évével röhög
egy vén vityilló.
(EGY FALURÓL-JÖTTRE)
Itt
sok van: összeveszhetsz
egy-két hentessel, s nem kell
mócsingon tengned.
Itt,
ha jól barátkozol,
nem fogsz a járdán hálni,
lesve az ingyenlevest…
(KLASSZIKUSOK)
Annyi
fönségest
rángatunk szemét-szintre! -
Tisztul a szemét?!
Makacs
sírkőként
a Nihilből kimered
pár konok szöveg…
(IDŐK)
Útjuk
vonz, taszít? -
Érzés helyett csak mozgás:
tér- s idő-kaland.
Lásd:
még kiválaszt
egy világnyi apróság -
s csak neked beszél…
(MULANDÓSÁG)
Ami
elveszett
más formát nevet kap - s az,
mintha nem fájna.
Minden
űrbe vesz.
Fény-álarc: sorsnál nagyobb
mosoly elrejti…
(SZEMÉTBEN)
Nagy
szeméthegyet
hordok - bent. - Lapátolhat
nyápic HUMOROM.
"Tiszta"
a terep.
Már csak nyakig ér a kosz,
s holdig a korom…
(TEREMTŐDÉS)
Papír
fehérén
világűri csönd. - Pár szó
robban a térbe.
Minden
előző világ
öröme-szenvedése
új kínná-gyönyörré gyúl…
(KARINTHY GÁBORHOZ)
Ez
csentecsából lett még-csentecsább világ.
Fájdalomherceg, segíts, oszd meg velünk
a
te röhögve-sírni késztő CSENTECSÁD…
(GAIA NYELVÉN)
Fák
adnak formát
nagy csöndödnek s viharod
torz hangszerei.
Békéd
hallja a
kavicson csörgetett szót. -
Így szólít Gaia.
*
Partra
habzanak
egy kapzsi kor bűnei. -
Sirály, vers rikolt?!...
(GYÉMÁNTFÜRDŐ)
Ildi
imádja
a kövek csillogását:
FÉNYORSZÁGBÓL jött.
Smaragd
és zafír
békíti, fölkavarja:
otthon-fényt ragyog.
Gyémánt-derűt
akar!
Fürödne benne.
(Mint én e versben!)
Óriás
kádban
látom: gyémántban pancsol,
opálként nevet.
Vígan
loccsantja
a kövek ékszerhabját. -
S elnyeli a FÉNY!…
(BULVÁRLAP)
Emberroncs
mellett
félig lehúzott tangás
szupercsaj - gyönyörre bújt.
**
Kopár
föld. Felhőt lopnak,
s perben a táj a tájjal. -
Majd fellegért is ölünk?!
(FELFORDULÁS)
Reklám-örömért
bőg az
Elszabadult Gépezet. -
Gaia tornádót sikolt.
Már
alig eszel. Kocsid
nincs. - Csak benső városod
épül a Seholsemben.
Majomkíváncsisággal
nem
tiprod, túristaként,
a majmok menedékét!…
**
Őrültek
vélnek
őrültnek. - "Igazuk" van:
az őrült téved.
Nyertél
a lottón.
Szidtad az "önző majmot". -
S koldus maradtál...
(EGY BÖLCS-BOLOND - NEVETSÉGES? - MONDÁSAIBÓL)
Ha
Krisztus (akkor) atom-
bombát hoz - JÓSÁG helyett,
már rég svábbogár lennénk.
*
Káromkodás
küld oda,
honnan kibujtál: szüless
újjá (hogy csalj-lopj "velük"…)
*
Ezt-azt
mondhatunk róla. -
Virul, vedlik, s túléli
kígyóságunk a kígyó…
*
Hányan
pacsiztak tömeg-
gyilkossal. S hüllő-hálát
lihegtek! - Kín volt élni…
*
Átkozódj
értünk
Angyalördög. Csak a te
gúnyimád segít.
*
Tornádó.
- Apró lepke
lenge röptéből robbant? -
Hokkud (ön)vád-vihar lesz?!…
(VAS ISTVÁNHOZ)
Visszatér
a vers,
s kivesz a "bers"? - Ej, a vers
bers-vers már, Mester!
(EGY YAHOO A YAHOOKRÓL)
Magyar
jehu? Szláv?
Germán? - Eltorzult tükör-
képem: gyűlölöm!…
(A MÁSODIK TŰZGYÚJTÁSRA)
Te
vagy Prometheusz,
a keselyű, s a kín is -
e túl nagy tűzgyujtásban.
Kezedből
kiszabadult:
már mindent felfal a Láng. -
S te csak májadat téped…
*
Vezérrablók
vezetnek.
Bűnözők szájából új
Kánaán méze csorog.
Holnapi
luxus-lét? - Csak
KÖNNYÍTETT KATASZTRÓFÁT
ígérhet a Szeretet…
(ULTRAMODERN RÓMEÓ ÉS JÚLIA)
Nincs
félreértés!
Kijelzőn olvassák le:
"szeretsz? - "szeretlek"…
(GYÁSZHÍR)
Halálhír:
Fogyasztó Úr
A Falás-Piramisról
ásványi létbe zuhant…
(MESE)
Víz
Apó mesélt
keréknél korábbról és
város-utánról.
Patakokból
folyt
eggyé s szakálla leért
a feledésig…
(NÉGY NAGY MAGYAR)
(KÖLCSEYHEZ)
Lehet
- miként egykoron -
kánya, kígyó, féreg, - de
virul a romlott magyar!…
(ARANY
JÁNOS - 1851)
A
honfi kínjában röhög
a volt cigány-csetepaté
s Csóri vajda: Kossuth fölött…
(KOSZTOLÁNYI)
Elefántcsont-tornyomban
tisztább
s emberibb vagyok. -
Piszkos a pártiroda!…
(NÉMETH
LÁSZLÓ - 1932)
Hajótöröttként
hiszünk
egy partban. S csillagok - tán -
vezetnek valahova…
(ÚTSZÉLI PIPACS)
Pipacs-költemény.
Robogó
zajra gyógyír
volna a csöndje.
Épp
csak elvillant.
Volt-nincs. Mint léted. - Ó hogy
beleszerettél!…
(ABSZTRAKT SZOBOR)
Nem
tudni merre
kanyarog, mint szertelen
kígyózó létvágy.
Szabadság
telje.
Amorf lendület a tér
mértani rendjén.
Ó
hányfélét mond!
Maga az Ősteremtés. -
Játszik, hogy játszhass…
(IDŐTLEN HOMÉROSZ)
Dús
asztal, jó bor
mellett mézizű dallást
hallgat a harcos.
Boldog
a dalnok:
legbensőbb birodalmát
látja - vakon…
(TAVASZI - RÍMES - HAIKUK)
A
szépség rádnevethet!
Szálló szirom kint - s benned;
meg káosz, rossz hír
szele.
Almafa-virág.
-
Mintha egy jégvilágon
mosolyogna át...
Ez
tilos, az (még) szabad? -
Most iróniát ragyog
eszme és tavaszi nap.
Olvad,
fénylázban,
de túl nagy bent a JÉGHEGY. -
Így hevülsz, fázva...
(A SZEMÉLYISÉG KALANDJA)
Mohó
majomkapzsiság?
Otthont - romboláson át? -
Milyen idegen világ!...
A
cuccod vagy? A neved?
Sejtté vált emlékezet?
Mit magadról most hiszel?
A
tettetést már unod. -
Mímeled, hogy mást teszel.
Vagy épp azt, de gúnyból.
Halmozz
hibára hibát.
Kinek felelsz? Nincs bírád:
KÍNZÓ ŰR A MÁSVILÁG!...
**
Bölcső
s koporsó között
mennyi megalopolisz
szikrázik, szirénkedik!
Eltorzult
- bent - a Gyerek
s elsodorta a csődület. -
Nincs ki hazára leljen...
(TÉLI SÜTKÉREZÉS)
A
réten varjak.
Sokat károgtál. - Öltsd fel
fekete kedvük.
Pőre,
fázó ágakra
felhőt markol az erdő. -
Illúziód betakar?
Gyöngéd
napsütés
ragyogtatja a nádak
széltépett haját...
(HARAGOS PERCEK)
Most
csak fáról szól a fa.
Most felleg a tón: kép csak. -
Most kifutok magamból.
Most
bűz a virágillat,
s rezgésén zaj a hold-csönd. -
Kaptafazenét inkább!...
(NEM TÖRŐDSZ BELE)
Rég
elhalt dalt keresve
tér s idő kérgét vésnék,
de túl gyöngék a könnyek.
Katasztrófa
édesít
csak nő-mosolyt, szelíd szót? -
Hogy nő a művi Közöny!...
(KÉT PORTRÉ)
Öreg
csavargó.
Kukázik. Kéreget. Lop.
Messzire bűzlik.
Régi
nagy meccsek
a száján. "Centerhalf" volt.
S mekkora gólt lőtt!...
**
Keszeg
kis koldusasszony.
Temetőnyi szexbombát
túlélt. - Görnyedt öröklét...
(ÁTVÁLTOZÁSOK)
Az
erdő bölcs medveként
szakállon ragad. S messzebb
nem láthatsz - most - mint
a lomb...
Vigyori
manó követ:
kövekből épít maszkot.
Görcs fákból nevet ki.
**
Völgyi
patak vagy.
Mérföldnyi mesét mondasz
süket partoknak...
(EGY CSÖVES KÉT ÁLLAPOTA)
Zúzmarás
fák. Hold.
Üres tér. - Hány víg játék
tűnt semmibe itt?
Egy
kóbor kutya
lesi. Kiverték. - Milyen
kettős gyanakvás!
Dérfehér
padon
terít meg éjszakára.
Pokróc-dísz a Hold.
**
Csontja
megsajdul.
Égről lefagy a jelkép.
Ködként didereg.
Alig
egy órát
szunyált. Lábon aludna.
Sántikál föl-le.
Az
árkád alatt
más is cidrizik: szittyós. -
Őt emlék káfolta be.
Nincs
tragédia:
"Attól függ, honnan stírolsz!" -
Hajnal vigyorog.
Volvós
úr nézi. Mintha
lóbüfék sörkancsói
lógnának rongyzakóján…
**
(Lakást kapott. - Petőfis téli idill.)
Mekkora
füge kell "Tél őkelme"? Jó itt
e patkánylyukban: gázláng, konyha,
brüngölde,
hideg-meleg lötty, képernyőn vérfolyamok:
Csótányból
házi
patkány lett. Dühök mellé
jókedvet rágcsál…
(BÚCSÚ A HAIKUTÓL)
Szó-tűzijáték.
Taps
hangját is tűzrózsák
mímelték. - S vége.
Színek
széthulltak. -
Haiku a haikut
itt, most, kioltja…
* * *
A
8. A OSZTÁLY HÁROMSOROSAIBÓL
(KÉPZELT GYŰJTEMÉNY)
PISTI GYEREK HAIKUI
Önkínzó
vihar
tépdesi habszakállát. -
Bízzak Apuban?
A
szelíd völgyön
szigorú szél szisszen át. -
Távolodsz, Anyu!…
Nagyapó
a nagylétrát
égnek támasztja. És hoz
ötünknek tíz csillagot.
Kövér
felleg. Mellette
rétet sütő Nap. - Oly jó
nyármeleg rétesed, Nagyi!
Tavaszi
virágillat. -
Én Zsuzsit érzem benne,
és fényt szívok magamba.
Valahol
én is
az ábrán vagyok. De a
képbe fagyökér markol…
JÁTÉKHEGEDŰ
Szél
bőg: benne sír,
csikorog, kis, haragos
játékhegedűm.
Játékhegedűm
szélkórus:
kurjogat és
felhőket röpít!
Játékhegedűm
én
vagyok és a világ:
százféle szín, szél, zene…
MESE-MÓKA A VILÁG
Elvarázsolt
kastélyunkban
Öcsi "keféli" ma is
a számítógép-táltost.
**
(Politika)
Most
hétszer élőbben ki
támadt fel, hogy győzzön? - Ej,
nem a Legkisebb Fiú!…
**
Pálca
s üres tarisznya,
nincs másunk. S itt a rézhíd. -
Tán - most - alszik az
Ördög!…
Gazda,
de koldus egyben:
helyettem én felelek. -
S a válasz kit csap kupán?!…
**
Rossz
ebéd: mintha ólom-
gombócot ennénk! Csak sör,
meg "hét pint" kóla
segít…
**
"Babszem
Jankó" - csúfolt Pál.
Mérgemben toronydarut
vágtam a felhők fölé!…
**
Elvesztem
az eszemet,
ha az Ancsa rámnevet! -
Ez már mese: nincs mese!…
**
Sárkányként
nagy kőkenyér
lenne fogamra való! -
Most egy sütitől is fáj…
**
Mese
a világ.
Ha tudnák, ki játszana
mogorva bankárt?
"Nőj
s légy kemény, Kis Vacak.
Ravasz vagy: bankár lehetsz." -
Így rontják
el a mesét…
**
Nagymami,
nem vagy ordas,
csak azzá tettek. De most
bújj ki a farkasbőrből!
Piri,
kapd be a farkast!
Segíts öreganyádon:
neki már foga sincsen…
**
Nahát!
Hétdimenziós
koronád alatt ilyen
ósdikat gondolsz, Fenség!…
**
Embersárkányként
nyelvére
ragadni egy
népnek? - Rémmese!…
**
Már
régen kitaláltunk
Télapó. Jöjj. Most havat
s szánt is gondolunk neked…
KÍNRÍMEK (MEK-MEK-MEK)
Csillognak
a mesekocsik,
bennük dölyfös, szocis szocik.
Táskájukban mézesmadzag.
**
Bár
bőkezű pasa módon
segítnék pár masamódon:
lehetek még ilyen gazdag?
Lám:
torkomban kérdés mekeg,
kínomban hát kínrímelek:
szálljon versből a panasz-szag…
**
Baloldalon
csupa ördög.
Jobboldalon paták, körmök. -
Ezért már a fal is dörmög!
**
Vezetőnk
mind csal is, lop is.
Megvan hát az érv is, ok is:
csoda ha az ember szocis?!…
ZENÉSZEK
Ez
is zene, az is zene:
én játékhegedűm húzom,
te bömbölő gitárt nyúzol.
Te
is zenész.
Én is zenész. -
Csapjuk agyon, aki lenéz!…
VÁLASZ APU HAIKUJÁRA
"Cédrus-táncosnők
fáradt,
egylábú spiccben. -
Hólét izzadnak."
Apu,
a Cédrus táncol?
Hol van a másik lába? -
Hólét hogy izzad, Apu?…
W.W.W.
www.szuless.hu,
www.noj fel.hu, - ÉS:
www.hazasodj.hu, www.sokasodj.hu,
www.fogyassz termelj
s halj bele.HUUUU!…
ÍGY IS, ÚGY IS
Dombok
füle a fülem.
Itt világ szól békanyelven. -
Ott csak a város vonít…
Város
füle a fülem:
untam a békazenét. -
Üres brek-brek szól itt is!…
APU, PAPA, ANYU, NAGYI, MEG A TÖBBIEK
Nagyi
köt, horgol, míg a
lakás rá nem reccsen: "Júj,
hagyd abba, dugig teltem!"
**
Két
panaszláda önti
egymásra a frászt: Anyu,
meg egy néni. - S nem unják!
**
Egy
néni, meg Anyu. Csak
saját hangjukat hallják. -
Fecsegő fal a másik…
**
Anyu
megint valami
zöld kacatot vett. - Padló,
plafon őserdőt játszik…
**
Pimpós
vaker ez, Nagyi!
Azt mondod: "Fehér tél volt,
s csengtek a lovasszánok…"
Még
édes eső esett?
Nem harapott a napfény?
S nem kellett - folyton - félni?
"Dobd
el az isteneket,
s rád támad önnön műved"
- kántált Nagyi. - Szorongtam…
Azt
mondod, csutkababát
pólyáztál színes rongyba?
Nem volt unalmas, Nagyi?
Komputerjáték
nélkül
dög-uncsi a világ! - Nem
is voltál gyerek, Papa.
Apu
egy szemszöget ad.
Sulink egy másodikat. -
De jól csőlátok velük!
Apu
imád vezetni.
(Őskori vad-autót!) -
Jöjj Mindentudó Kocsi!
Okos
szőnyeget,
meg gondolkodó lámpát! -
Elég a kőbarlangból!
Végy
egy klóncicát,
Anyu! Fotójától is
megpukkad Karesz…
Az
őssejt-bank segít majd
örökké élnem - Kár, hogy
őseim kipurcannak…
**
Mindig
lesznek bűnbakok?
Ha felnövünk, akkor is?
S elvisznek minden balhét?
**
PARA-PARA-MAGYARÁZAT
Fáj
a nyakam. - Jobbágyként
tán tyúkot loptam ezer
éve - és fellógattak?!
ŰRUTAZÓK
Hej
Szasa, vigyázz,
csak robotodat küld le
a holdkráterba!
**
Ez
egy új Kék Bolygó. Mi
fedeztük fel. - De kinek?!
Jó öreg Földünk hol van?!…
CSODABOGARAK
Röhögünk
Ferón: költő
lesz s víg holdnyaralásról
ír egy NET-magazinba.
Frici
UFO-lény.
Átlép a dimenzió-
falon s ott "hazára lel".
Sziszi
makrobióta
akar lenni. Aszongya:
száz év kutyafül neki!…
Karesz
bolond: múltat jövőt
cintányérként összecsapva
zenélne a Mindenségnek…
CSAPÓ ÖCSI ÍRTA
A
szomszéd ház
Tűzfala is szép
Ha égnek nézem
Apu
meg Anyu folyton marják egymást
Ha megkérdem miért
A tévé elé löknek
Ha
tigriséknek tévéje volna
Nem a vérengzést mutatnák éjjel-nappal
Inkább azt
hogy a kölykeiket nyalják és játszanak velük
Sanya
bá' pénz nélkül vénült meg
Egyedül van harákol nyög jajgat de "otthonba"
nem megy
Júj ott csak veszekszenek és meglopják egymást
Szűcsék
olyan aggok
Mintha már halottak volnának
Csak a mosolyuk él még egy kicsit
Minden
szobából tévéhang rikácsol
Megvertek amikor ráfirkáltam a falra
Pedig az
ákom-bákom sokkal szebb mint a sikoly meg a hörgés
Frici
azt mutogatja hogyan kell gyomorszájba vágni
Valakit azt mondja légiós lesz
lő szúr akaszt robbant
Mert irtó boldog akar lenni
Baleset
volt összecsődültünk három halott
Igazibbak mint a tévéhíradóban
Sokan oda
se néztek pereltek vigyorogtak és rohantak tovább
Margóék
kétszer is fürödnek naponta micsoda brancs
Folyton a kezüket mossák a lelküket
soha
És hogy magukat szerethessék mindenkire fújnak
Nem
én fojtottam
Olajba a tengert nem miattam lettek öngyilkosok
A kedves delfinek
meg a nagy gyönyörű bálnák!
Talán
büntetésből lettem
Egy önző és vérengző faj kölyke
És most "felsőbbrendű
lénynek" hazudjam magam?
Itt
minden gyerek asztmás dögsok a kocsi
Télen a szmogot metélni lehet de fő a
luxusjárgány
Van aki mást sem olvas csak a túlszínezett autóreklámot
Azt
hiszem a föld már túl szűk parkolóhely
És nagyon dögletes én asztronauta szeretnék
lenni
A hold-állomáson talán lesz majd tiszta levegő is
Nagyot slukkolok végre és magam köré képzelek egy erdőt
ZSOLTI HÁROMSOROSAI
ha
pillangókkal akarunk játszani,
szárnyat képzelünk magunknak - és lepkék vagyunk,
toronyházként
meg föl és alá liftezünk magunkban,
hóembert
gyúrunk, épp akkor, ha nincs hó,
mi még tudunk havazni,
meg hóemberkedni
is, - be-bee…
mi
egy kis deszkán a tejút széléig
rakétázunk, Misi aszongya:
zsebre vág minden
bolygót!
Géza bá'padlótól-plafonig zsúfolta szobáit
könyvekkel, azt hiszi, hogy ő ezt
mind-mind elovassa,
ötezer év kellene neki,
"ne
rúgdosd a bicajt, nem érzi" - szólt rám Apu - "inkább
javíttasd meg"
- "hát amikor még kicsike voltam,
nem te dádáztattad meg a szekrényt,
ha fejjel nekimentem?"
ha
a fák az emberi gonoszságról
súgdolóznak, én Cézi kutyánk fejét
bocsánatkérőn
megsimogatom, és ő megért,
**
valaki
helyett én töprengek itt? pattanásos
kamasz-állam, mintha a történelem tűzfoltos
szakálla
serkedne rajta, kínosan viszket…
VÉGLETEK KÖZÖTT
(LISZÓI ZÖLD ZÉNÓ PROLÓGUSA)
Szumeru
orma. Fénylik
türkiz, smaragd. - Gyötör, hogy
- még - ködben bolyonsz…
(L. ZÖLD ZÉNÓ ÖNMAGÁRÓL, MINT 3. SZEMÉLYRŐL)
1.
Szövegében
reklámok
neonszavaiból a
fények kiégnek.
Kaptafazene
gépét
versben rombolja: "Tán így
romlik a 'vad zaj'…".
Strófáiban
megalo-
polisz kő- s aszfaltbőrén
fák harapnak át.
…S
aszfalton él. Füstölgő
kocsival hordja könyvét
szmogba-fúlt városokba…
2.
"A
luxus sivár nyelvén
szeletnyi világ dadog.
Meghülyül a lét!" - motyogja.
Agymosottan
vegetál
(versben) az ultragazdag. -
És ő "szánva" irigyli…
(BOLONDLOVAGSÁG - L.ZÖLD Z. ÖNIRONIZÁL)
Vadmodern
szélmalmokra
rontottál, líra-ló vitt. -
Észre sem vették:
lapát-kerekeikkel
daráltak
eget-földet. -
Sebeket hazudsz…
(LISZÓI ZÖLD Z. A VÁNDORÚTJÁRÓL)
Luxusautók
közt
vándorbotom kopog. -
Falum elhagytam.
Szalmabocskor
sem
e rossz kínai cipő,
cuppog, beázik.
Bent
Szumeru-hegy,
s fény. Kint egymást taposó,
sötét tülekvés.
Gépnyüzsgés
partján,
madarak s virágok közt,
őszként időzök.
No
jó: röhejes
- "futószalag" mellett - az
ős-új "vándorút".
Az
időtlenből
egy szelíd ellenvilág
nő át a zűrön.
Mindez
Nagy Semmi.
Tudom. - Utam az otthon,
míg botom kopog…
Utóhang:
Ha
volna bambusz
esőkalapom, most nem
ázna a kupám…
(L. ZÖLD Z. JÓGÁZNA)
"Csöndöt!
- A lótók-futók
énen-túli magasba
sosem jutottak!"
Rohanásban
meg-
állít egy mozdulatot:
"Középút legyen".
"No
jó, megálltál" - mondja.
"Úgy teszel, mintha tennél:
Bárki Úr
'mindenkizik' "…
(L. ZÖLD Z. - MANDELSTAMHOZ)
Ó
"kertész" s "virág" - börtön-
tájon! A dal gyönge volt
döngetni
csukott eged!
Csak
a fogság díszlete
új, Oszip. - Elmét ural,
kínoz más-maszkú pribék…
(ÉLET - L. Z. ZÉNÓ SZERINT)
Lebegnél
illatos szó
s rigóhang szellői közt. -
Zaj, bűz, gépiram sodor.
Szárnyak,
uszonyok színes
játéka szédít. - S éhes
szájjá rontanak. "Tűröd"!…
Benned
az első csók fény-
láza. De hulla-szexet
árul a pőre piac.
Rikoltják:
rohanj! Hát futsz. -
"Jaj, alig prédikáltam
a mérgezett rigóknak…"
(L. Z. ZÉNÓ EGY AJÁNDÉK-EXTÁZISBAN)
A
bódító füst, por, zaj
zenévé lobban. Arcok
és járdák "mennybe mennek".
A
múlttalan-jövőtlen
testet ölt, hogy kiköpje
számok rideg hordáit.
Széttépett,
meggyalázott
Egység összenő: kínok
tengerében "fénysziget".
A
kényszer-én köddé vált.
Úgy érzed, hazaértél. -
"A többi néma csend"…
(L. Z. ZÉNÓ ÚR IRONIKUS (ellen)TANÁCSAI)
Fény:
estté vakul,
madár: döggé kalimpál,
jövőre ajtó csattan:
Ne
lógj ki ösztönödből,
vagy bendőd rongyul, senyvedsz,
konyul a hancúrléced.
Csodáld
csak a nagy Kaland
gépagyát - bár, jól tudod,
téboly vezérli. - ("Lázadj"?!)
Amit
itt széttaposnak
verssé hazudd, s kábán
szavalj egy szeméthegyen…
**
Z.
ül. A szökőkút oroszlánja
gúnyos víz-mondatokat
köpköd a szorongásra…
(L. Z. Z. EGY KRICSMIBEN)
Lót-fut
a köznap. -
"Fúljon meg a képzelet
hiánya: sört még!…"
Kaptafa-dal
szól. -
"Benned csárdás-macabre. Kedv
s düh káromkodik".
"Egy
kedves cafka
rád röhög. - Boldog lennél
vele - és AIDS-es".
EU-val
vitáz
két papírtrikolór. -
"Már-már mámormagyar vagy!"…
(L. ZÖLD Z. FAUSTI HOKKUI)
Csöndből
a csöndig
hintáztat élet s halál. -
Te mondd a többit!
"Amiről
hallgatni kell",
arról beszélj, léteddel, -
s nemléteddel is…
Tilts
- hogy megszeghesd.
Tudod, mi lehetetlen:
vesztedig kergesd!…
(BOLOND-HOKKUK, ÍRTA L. Z. Z.)
Ha
a bolondok
futnak, lassitsd a lépted,
te duplán-bolond.
Valahol
eldől, ki volt
bolond: ki leheletként,
vagy ki orkánként bolond.
…Ki
effélét mond,
az bolondok bolondja. -
Mondd - s röhögj magadon, bolond…
(LISZÓI Z. Z. MINDEN IDŐK MAGYARJAIRÓL)
1.
(Motto:
J. A.: "…játszani is engedd,
szép, komoly fiadat.")
"Tévelygést"
mímeljük csak.
Itt még fekete-fehér
minden; kés az asztalon.
Nyelvünk
nem "üres szöveg",
teli "kúrva anyáddal":
harcosok trágár
nyelve.
Húj,
húj hősök, nini: ez játszik!
Üssük-vágjuk, - mindegy, hogy Jézus,
Marx,
vagy a Világbank nevében…
2.
Nincs
túlvilág? - Lehet. A
Nemzeti Fájdalomban
ős-utód találkozott…
Ej
magyarjenkik, angolmagyarok!
Csak a gúnyra elég már
elsüllyedt Atlantiszunk?…
3.
www.ehezunk-fazunk.hu,
www.nincsistenunk-sehazank.hu,
www.kivandorlunk.hu
- www.ittsejobb.hu …
4. (LISZÓI Z. Z. MAGYAR-PORTRÉI)
Már
sültamerikai.
"Mama jött Erdely. - Jo bor."
Jenki-nevetés.
Svédmagyar.
Csak fitymálja
a "gyökér" kisvárosát. -
Tompa M. : "széthull
nemzetünk".
(Normandföld
dalnokai tán
gúnyba-fúlásig germánul
zengték a viking hőskort?!…)
5.
"Kínzóvá
ritkult" - írja -
"a csicsergő ég. Fönt-lent
embergép rohan.
Idegbeteg
városi
fecskék! - Vijjogó hangjuk
kiűz a nyárból.
Köddé-vált
falum! Fecske-
hang nem röppent; könnyeken
sodródjak feléd?…" (S nem
sóhajt is Zöld Zénó!…).
(KRISZTUSHOZ - L. Z. ZÉNÓ-MÓDRA)
Hitted
a kínhalálig,
hogy követnek. - Papkövér
testtel, díszes hordszéken?
Díszkereszt
bikanyakban? -
Hazudták igazságod:
kongott fejekben, füstben!
Népbutítás,
szublimált
szex tért vissza belőled. -
Ideje
feltámadnod!…
(ELLENTMONDÁSOK KÖZT - L. Z. Z. ÖSSZEGEZ)
Egy
lettél széppel-torzzal.
Látsz fény-árny-játékon át. -
Hát ezt akartad?
Keress,
hogy tévelyeghess -
vélted. S most (kínból) imádsz
egy-egy "leleményt"!…
(L. Z. ZÉNÓ TÉTOVA)
Posztmodern
kaptafád sincs:
tán neonormális vagy?! -
Vagy csak mucsai?
**
Üvöltés-
s muk-muk-verseny.
Ki tud jobban beszarni,
valami szuperdíjért?:
Sikoltozik
a mímelt
téboly. Hallucinálnak
a rikácsolók…
(L. Z. ZÉNÓ A MI DEMOKRÁCIÁNKRÓL)
Mocsokban
védjük
a piszkost a förtelmestől. -
Nincs jobb "tisztaság"?!…
**
Ne
ronts a szabadságra.
Hol van?! Személyiséget
ne sérts: üres szó.
Erkölcsért
sírsz. - Azt hiszed:
"egykor" e "romlott világ"
fénytáj
volt tőle?!…
(LISZÓI Z. Z. GYÉMÁNT-IMÁJA)
Gyémánttá
válni
szénből: szörnyű szenvedés,
iszonyú öröm!
Kőkemény
szikrázással
felelni piszkos fényre:
gyémánt-etika.
(Hülye
merevség?
Lehet. -
Tündökölj!)
Fény-csalás!
Paródia!:
Szemtelenül csillog egy
bóvli a kirakatban…
Nincs
múlt, nincs jövő:
az örök jelen ragyog
a gyémánton át.
Becsap
az Emberarcú!
Gyémántból gondolj istent
A Nagy Semmire…
Bölcsőtől
sírig csak egy
méltó út van: haladni,
szívedben gyémántfénnyel…
(L.
Z. Z. A JAPÁN HÓSZOBRÁSZATRÓL;
ALEXANDRIA, VILLON)
Ó
hószobrászat,
te tiszta! Megrázó mű. -
S latyakká olvad.
Korán
nevében
füstbe szállt ezer költő. -
Hát hiányzanak?!
Nevekhez
kötött
kis extázisok! - "Hol már
a tavalyi hó?"…
(L. Z. ZÉNÓ SZENRIÚJA A SZENRIÚRÓL)
A
három sor nem ér rá
rakéta-röptre várni:
süvítve rakétázik!…
(L. Z. ZÉNÓ RÉMTÖRTÉNELME)
Áldozat-statisztika:
kínzás
s téboly számokban. -
Már föl sem fogod…
Torz
mesénkben csak sárkány
győz a még-sárkányabb felett. -
Nincs fantáziánk!
A
szörny most változik át?
Kinek a szemével látsz? -
Szívj vakhit-füvet?…
(EGY KIS KONZERVATIVIZMUS - LISZÓI Z. ZÉNÓ SZERINT)
1.
Jó
egy kis dohszag, múlt-bűz:
a steril műanyag-táj
szörnyen kiszikkaszt!
Röppenj
a múltba kicsit.
Négyökrös lassúsága
(tán) tébolyt kúrál!…
2.
Fussanak
az anglománok.
Haj, én hátirányban járok,
S tücsökhangú Holddal hálok.
(Újat
ködbe-tűnttől vártam:
Bérbe vettem egy tájházat,
S aszfalton hagytam a lázat.)
Kínok
kora? - Vígan töltöm.
Irhám óvja ósdi öltöny.
S magamba csak múltat döntök.
Bényalok
pár pint búhajtót,
Nyikorgatok füstös ajtót,
Rám röhögnek roncs szakajtók.
Mintha
dolcsi s cucc se vóna,
Csak üng, gatya, könyér, s óma.
..............................................................(Kenyér,
alma)
Meg
szépapó-kori nóta.
Lassúság
fejbúbig érjen:
Utaznék ökrös szekéren
Konyhaszagú menyecskével.
De menyecske már mind dáma,
Mercin fut főiskolába.
Hoppon marad, ki mást
várna…
S prozódiám! Itt is sántít.
Nem igazi ódon-ánti:
Csak mímelés, míves
kárpit.
…Mért folytassam? - Rímet török.
Minden nap egy nap halála! -
Fűtől-fától
elköszönök…
(L. Z. ZÉNÓ ÜZENETE A "HATÁR-EMBEREKHEZ")
Hogy
önző lehess,
társas határ is jó. Így
hősködsz, te Határember.
Nyelv,
vallás, elv, párt,
mindegy, csak határ legyen!
Vagy részekre hullsz.
Torz
idők szörnyszülöttje.
Glaszékesztyűdön vér, szenny. -
Rögfüggönyt, ne lássalak!…
(SZABAD VAGY?!- KÉRDI L. Z. ZÉNÓ)
Elméd
reklám-raktár.
Léted szappanopera.
Halálod vak baleset.
Amit
- így-úgy - megoldhatsz,
rádzúdul, másképp. - Csak a
mókuskerék pörögjön?!
Szabad
vagy. Horrort, thrillert
falva is "derék polgár"! -
Csak a képen
ölsz…
(L. Z. Z. HAIKU-PORTRÉJA A CIGÁNY JÓSNŐRŐL)
Kinek
száz évet ígért,
fatörzsre csavarodott;
kinek vagyont, az koldul.
Ha
kell, kukázik. -
Néha Püthya: jót mond
ötszáz forintért.
Dünnyögte:
tapsot aratsz,
szép hölgy bolondul beléd. -
Vedd meg a sírhelyedet…
(MÁGIÁTLANULUNK - MONDJA L. Z. Z.)
Várnád,
hogy nevet a Hold?
Víg hokkut gondoltál rá. -
Biznisz dúlja már!…
(CSAK "ŐK"?! - KÉRDI L. Z. ZÉNÓ )
Fröccsöntött bálvány körül
táncol a klán. - Nyelvet ölt
körön kívülre.
Egy
bűnben brancsolnak.
Ki velük tart (pár évre)
magasba szédül.
**
Holtbiztos
vezérelvek.
Hagyod, hogy vezessenek. -
Csak holnap dühöngsz…
(HÁBORÚS HANGULATKÉP - L. Z. ZÉNÓTÓL)
Robbanások
kénszaga.
Romok dőlnek. Rongy- s ember-
cafatok szerte.
Soha
többet! - Majd újra
forog a szörnygépezet,
másképp-ugyanúgy.
Bolygónyi
húsőrlésbe
gagyogj "humánumot"? - Légy
eszmék balekja?!:
(Soha!
Tán
mégis. -
Igen, igen, igen!…)
(L. Z. ZÉNÓ A NAGY KANTHOZ)
Csillagos
ég? - Fenyeget.
Erkölcsi törvény? - Ketté
szakít. - Nincs támaszunk, halld,
Immánueeeel !!!…
**
Ki
- most - itt sziszeg
kígyó a ködbokorban. -
Vagy csak kígyó-köd?…
Annyi
iszonyat rikolt
koponyájában: már csak
szobor-vigyorral szólhat…
(ÁLPRÓFÉTÁK - L. Z. Z. SZERINT)
"Ne
szól szám": ítélet a
szörnykorra? Súlyosabb, mint
száz könyvnyi jajszó?
- Mit ér?
Szó-forgószelek.
Egymást
bömbölik túl s magukban
forognak. - Mit ér?…
(L. Z. Z. ÚR AJÁNDÉKOT VESZ)
Klisé-üzletben
vetted. Boldogits vele
egy kockafejűt…
(LISZÓI Z. Z. TÁJNYI ÖNARCKÉPE)
Szikkadt
vakhit vagy.
Várni és szomjazni tudsz
száraz pusztaként…
(L. Z. ZÉNÓ BEFELÉ-ÚTJA)
Ó
Magasztos Én!
Ha nem vagy, elképzellek.
Fejem Mítoszok Könyve.
Csalódásom
hív:
te szólj. - Hány szörnyűséget
bömbölt Rossz Felem!…
(ZÉNÓ LISZÓI MEDITÁCIÓJA)
1.
A
termelőnek pénz hajt
szirmot az almafán. Most
- neked - istenillat száll.
Anyaöl-órák. Dombra
Bach-zenét kensz. Gólya-röpt. -
Felhőragyogás lennél!
A
történelem-kínpad
s a jehuság sem üvölt
e méhdöngésen át ma…
2.
Épülve-omló
ricsajos
várost cipelsz. -
Hogy szabadulnál!…
Déli
harangszó. -
Múltból fakadó vizén
csendül a tisztaság-vágy.
Mosódjon
álfény
s nyüzsgés zöld nyugalommá,
szulák fonja át. -
Alig
megcsurran:
a kongó idill-löttybe
irónia-csöpp hull…
**
Csillagos
bohócsipkát
tavaszbolond fejedre,
s rikolts az éjbe!
Zenei
szédület visz,
élsz, csontváz s jövő-árny vagy. -
Így válsz eggyé a "Tánccal"…
(BECKETT ÖRVÉN MONDJA L. Z. Z.)
Jó
az "alig"? - Elveszted
azt is. Hát törődj bele.
S míg bírsz, forogj
a körben.
Nevesd
az élnivágyást:
csontvázon húsod tűnő,
hülye mosolya.
Születtél:
bűnbe estél!
A "nincs megváltás" kínoz,
távol a Nyáj bűzétől.
-
Túl
már a tudás vágyán,
békéd a nem-keresés:
negatív paradicsom…
("TRENDI"? - KÉRDI L. Z. Z.)
Mi
trendi, trendi:
zabálj, pedálozz, s döngöld
padlóba ellenfeled.
Nem,
nem! Álmodozni kell.
Romboló önzés főbűn.
Trendi az Ősi Mosoly…
(L. Z. ZÉNÓ LEBEG)
Felhő-független
vagy már.
Szabadságod szele visz
tájakon s magadon át.
Nem
csak testben élsz.
Csendet halmoztál köréd.
Azt is meglakod…
(LISZÓI ZÖLD Z. A NAGY KRÍZISRŐL)
I.
Pimasz
Média:
téboly bálványaival
bábuvá butít.
Nem
léttörvény vezet:
kapzsi multik uralnak,
te, te agymosott mass man!
A
múltad emlékezet.
A jövőd szorongás csak. -
A folyam partra vetett.
Folyónk
a halált már
nem zúgja túl. - Vízcsepp,
vacogsz a kínzó fényben…
II.
A
törvénytiprók
halni se tudnak. Átkuk
a tűz, meg a föld!…
Gaiát
öldösve
nincs hova visszatérni -
s újra se szűl már!
Dob,
csengő, bűvölő szó
hallgat. Tűz, víz, Nap, Hold már
versben is puszta anyag…
III.
Van
még Egyén a
kábított tömegben? S az
társra talál még?
IV.
Csak
az őskáoszhoz
vezet vissza a Kapzsi
Majom tudomány.
Akkor
is "paradicsom"
felé sodor a tudás,
ha Végítélet bömböl?!
V.
Ne
bőgj: "Pusztít a méreg!"
Inkább belőle vond ki
éltető ellenszerét!…
(L. Z. Z. SZAVAI EGY MAI TORZZSENIRE)
Üresség,
fonákul is.
Fecseg, hogy semmitmondjon.
Untat, s azt hiszi "ébreszt".
Díjakkal
tűzik tele:
bolondok a bolondot. -
Ítéljen majd a jövő?…
(- MAGYAR SZOKÁS - LEGYINT L. Z. ZÉNÓ)
Kisnyelv.
Békaszintről fel-
pislog: anglomániánk
felhőkön túlér!…
(L. Z. ZÉNÓ A KRÍZIS SZÍNÉRŐL ÉS FONÁKJÁRÓL)
Erkölcsi
forradalmat
szétdúlják már az agyban
farkasvigyorú multik.
(Erkölcsi
forradalmat
farkasvigyorú multik
pénzelik - maguk ellen).
Politikus?
S nem hazug?
- Ne fából-vaskarikázz!
Inkább légy még-csikaszabb.
(Egy
politikus - végre -
nem hazudott, s tapsot most
bukásával arat).
Brancs
nélkül nincs siker itt.
Pedálozz, s góré lehetsz. -
Csak így érdemes élni.
(Itt
már senki se brancsol,
senki sem tülekedik. -
Ködként szállunk a ködben…)
KÓRHÁZBAN
Van
ki a védtelenekkel is
törődik még, s leveti konok
farkas-maszkját e falak
között?
Pénznél
fontosabb - valakinek -
(ma is) a "jóság és "szeretet"? -
Vagy
az - végleg - múltba költözött?
(LISZÓI ZÖLD ZÉNÓ EPILÓGUSA - SZUMERURÓL)
Tízezer
nap fényében
a legbensőbb aranyhegy. -
Itt van, átadom…
(BÉKA - VAGY A RAVASZ ÜZLETEMBER PARABOLÁJA)
Alszik?
- Hirtelen
ébred: egy légy! Bekapja. -
S zöld szobor újra.
A
Törvény bűnös?! -
Gyilkost egy gólya falja
fel ártatlanul…
Táj.
Néma ahhoz,
ki hitetlenné rokkant,
vagy gúnyba kövült.
A
tóhoz jöttél,
tegye tengerré álmod,
eszmélni akarsz:
Egy
agresszív múlt,
- fortyogó, piros vulkán -
árad a mélyből…
"DOBGYÓGYÍTÁS"
Sámán
a dobját
kántálva püfölte. - Te
fejeden dobolsz.
**
Dal
sem tud lenni.
Megszenvedett szavak?! - Nem
vakhit hogy "gyógyítsz"?
**
Saját
nyavalyád
kúrálva elhinnéd még:
"közhasznú" csalás…
HANGERDŐ
Színes
hang-ernyő körít:
az ősnyelv maradéka. -
Minden hangjáért felelsz.
Egy-egy isten üvölt bent:
fajok nagy csöndje vádol
és tetemre hív…
GYÓGYUL A VÁROS
Szobádban
egy kakas-kép
rikolt piros iszonnyal
száz év zaján át.
A
világra meresztett
üvegtekintetbe szörnylét
képei törnek…
Az
Önzés, Pénz, Hatalom
Földjén csak bűn van? Torzlét
tükre a vers már?! --
…Anyuka
jön gyereket
becézve: a szmogban is
fénylik a járda!
Egy
kertész fákat ültet.
Tudja: aszály süvít majd. -
Birkózik vele!
Zöld
park. Sportoló zihál
körre kört. - A városa
nő majd egy névvel.
Szent
Ferenc csupa tett már:
morzsát prédikál a tér
madarainak.
Don
Quijote ír: gyilkos
robotba szívet mesél. -
Dinka, de gyógyít!
Krisztus
orvosköpenyben
hajol egy beteg fölé -
s nem vár hálapénzt…
FÉNY ÉS HOMÁLY
(HÁROM MAGYAR HAIKU)
Ösztönök
ködvárosa.
Nyelvi Tűztorony lobog. -
Ritkult a homály?!…
Csak
fuldoklás volnál a
NÖVŐ MOCSOKBAN? - Elso-
dort szalmaszál vagy?!
…
Van társ: egy magyar "MÉGIS":
csillogó hegedűhang
száll föl a
sírból...
AZ EMBERÉLET METAFORÁI
(EGY FÁRÓL)
a.
Kidőlt.
- Emlékek
napóráján mozdul még
egy fakó árnyék…
b.
Évgyűrűire
napkitörést
jegyzett föl,
bő esőt, száraz szelet.
Haszon
fürésze
nem kíváncsi. - Gépzajba
foszlik a történelem…
2. (RÓLA)
Mező.
Futó őzike. -
"Mosolyod távolabb már,
mint a tér s idő!…"
3. (VÍVÓDÁS)
Mikrokozmoszként
a
Káosz kényszerébe
zűrzavart vetítsz?
Vagy
Ő vagy, ki a káoszt
Kozmosszá írja? - Csupán
kis éned vacog?…
(MASS MAN)
Védőárnyékban
sumákol.
S hogy elbabrál
-val, -vel. - Vén gyerek!
Torkára
ég a falat:
"terminus"! - S zajzenében
száguld - semmiért…
(MI, TI, ŐK)
Nagypopójú
Kebel-Bő
egy Megasztár Bikával. -
S reklámmosoly a MOBnak…
(AKÁRKI ÚR MONOLÓGJA A HALÁLRÓL)
Időhomokkal
tölt meg, hogy sírba húzzon. -
Szállni, szállni még!…
Májfolt.
-- "Halálom
SMS-e - megjelölt!" -
Vitamin-választ!…
(JÓSLAT)
"Életvonala
jó,
soká él!" - szólt Boszi. -
Tegnap temettük…
(MAGYAR KÉPEK)
Vállalkozz,
pályázz,
kezdeményezz! - Ja, hogy te
múltba rekedtél?!…
Tegnap
a bal lábára
sántított, most a jobbra!
- Nem csapsz be, álnyomorék!…
Sok
itt az "adrenalin".
S mennyi a fojtott harag! -
Tengernyi üres
kókusz!…
Trágármagyarul
szídjuk
egymást - s angol
nyelven "tárgyalunk".
Magyar
parlament.
Rötyögnek, be-beszólnak. -
Csehó-szint, csúcs-maniért…
Tele
van velük
a … türelmem. - Bedrinkelek,
s így leszek mámormagyar…
(SZEMBENÉZÉS)
Nincs
"szent tűz" - feloldozni:
A hamu: hamu, a szén: szén. -
A mese
elfüstölgött…
(EGY SZÉP MOZDONYSZŐKÉHEZ)
Két
rongyért gyönyört visongsz.
Az elmém szittyós csehó
tőled, te Dakota Nyár!
Azt
hittem "egy vagy…" s tűnsz-múlsz. -
S most barna Nap kel, fénye
rám
lebben: bongyor hajad…
(SZERELEM - HELYETT)
Mit
kivetítek,
nem az vagy: kivetítőd
vetíted ki te!
Most
"szárnyat öltünk"
s kirepülünk a betelt
Benső Baromból!…
(MAGAMRÓL - MAGUNKRÓL)
1.
"Sápiens":
bűnök
szögesláncával gyötri
halálra Gaiát.
"Velünk
sokasul
szörnytettek sora…" - szaval -
s szörnytettet művel!
"Derűs
azúr"? - Nem,
kínjában kékül-zöldül
kínzott Földanyánk…
2.
Körülöttem
és
bennem vagy talajvesztett. -
Veled sodródok.
Üresség
vizén
mosódsz szét. - A szavad csak
hordalék benne.
Itt
már szétázott
a HOVÁ s MIÉRT. - Úszunk,
magunkkal szemben…
(EGY KÉTSÉGBEESETT IMÁJA )
Ó
Káoszkozmosz fény-árny
Istenördöge, Jin-jang-
Ősénünk, áldva áldunk.
E
tűnő eszméletért
HÁLA, ha csalódtunk is,
míg csöndöd szóvá rágtuk…
(LÁRMAMÁJUS)
Város:
itt ne is keresd,
amit a zaj megevett. -
Falu: ott még csak rágja…
Ritkul
az őshang? Sebaj!
Hűtő csörög, magnó bőg,
porszívóból zeng a tavaszdal…
…Nem
vízesés, csak szennyvíz
robajlik. - Csodás tájra
ragad: álmodni muszáj…
Zajmagyarország
bömböl:
bunyósunk flemmez-mafláz. -
Hőssé drukkolod magad.
Nincs
hova iszkolj. Hangok
pestise átjár. - MEGMENT:
nő a SÜKETSÉG!…
(KRÍZISNYÁR)
Nevető
égre barack
mosolyog? Galamb kacag? -
Azt hiszem, megőrültem…
Ott
ép lelkek öröme
viháncol? - Hogy letépném
a bőrömre sült maszkot!
Álom-nagy
rezgésszámon
világot mosolyog az Őslét. -
Légy tükre, hokku!…
(ÚJ LÁTÁSMÓD)
Töretlen
tükör a tó. -
Valami látszatbékét
vetítsz a vízbe.
Állóhullámok
tánca
egy Nagy Űrben.. - Világunk
tánckozmosz kinn-benn,
Parányok
rezgése: víz.
Nyüzsgés látszata:-béke. -
Nézd: érző hullámcsomó.
Szemedből
Ego bámul,
Isten lát önmagára:
SEMMI néz - MINDENSÉGET,
s MINDENSÉG - SEMMISÉGET…
*
(TAVASZI
HAIKU-CSOKROK)
2005-04-04
(VIZEK ZENÉJE)
(A Víz Világnapjára)
Harmat-világfa
kórón.
Rubint tűzágak. -
Szellem-imágó!…
**
Tengerrel
együtt
fényleni-viharzani
akar az ér is!
Áttöri
gátját
zubogva, sisteregve
a víz. - Célja van.
Hát
történjen meg
- áradó szennyen át is -
mit a Lét akar!…
**
Nem
játék: sziklák
szakadnak. - Hullám-szavak. -
Szédülsz a perctől.
Múltat
jövőt halld:
tengerrobajon átzúg
egy kő-mögötti erdő…
**
(Folyam)
Szellem-rugalmas:
a zátonyt körül folyja. -
S hosszan hahotáz.
Magát
dúlja, majd
gyógyítja medrét-partját
puha víz-kezével…
**
(Tengerpart)
A
földtörténet
kőlapján hullámszöveg. -
Légbe fecsegtél…
Egy
szikla-szörnylény
vízbe meríti csöndjét. -
Tükröt érdemel…
Kékkel
meditálsz
Zöld zene. Sárga folt:
humort lebegtet.
Jódszag
s méregbűz
jár át. Tengernyit slukkolsz,
s kontinensnyit köpsz…
(MÁRCIUS 15. NÉGY SZEMMEL)
L. Z. Z. (Liszói Zöld Zénó)
Ez
a tér, ahol… -
demagóg sütne sikert
március hamujában.
Szikrát
szór a taps. -
Száz méterrel odébb
brancs nyihog-röhög.
Háttérben
a "múlt":
maszkhuszárok. - Magyar vagy,
játszd azt, hogy meghatódtál…
L.
SZ. J. (Liszói Szasza József)
Szónoklat.
Szűk már
"hősi múltunk". - Kinőttük
a gyerekcipőt?
Fény.
Orrnyit mutat
a szoborból. - Azt a kort
túlértékeli!
Régi
érzelmek
bújtak a hóból elő. -
Fagy-rágta fakók…
L.
Z. Z.
Az
elolvadt tél üzen.
Hórongy-szavak: "Itt voltam". -
Mámorít
az átmenet!
"Itt
vagyok" rongya: önzés,
csalás, rablás, szennyezés. -
Szédít,
hogy mi születik!…
L.
SZ. J.
…Igen,
veszítünk:
önhittség, panasz kifúl. -
Nem a múlt vagyunk!
Ibolyát
ölnek? -
Szépség árán tisztul már
a tavaszi kert!
(Temetői
szirmok)
Poklon
át masíroztak
ezek a csontok -
a virágcsöndig.
Luxussá
rágta Gaiát. -
Nagy létből por csak. -
Márvány gyűjt mohát.
Koponya-galaxisban
"győztes"
gondolat? -
Por, sár semmije…
(L.
SZ. J-ról)
Galamb
röptéről
kés-szóval metszi le
népdalok nyűgét.
Gépibb
madárnak írja,
- füstös tavasz-táj fölé -
mint rideg komputere.
Ideg-chipjei
így
már nem tiltakoznak. -
Szállj, szállj, "gépmadár"…
(Tavaszi
falu)
L. Z. Z.
Apró
sziklakert:
csöpp haiku: két sor
virág s egy veréb…
Rohanás
partján
visszagyökereznél egy
szelíd őslétbe.
Sárga
s kék harmóniák.
A legbensőbb valóság
zenéje kívül-belül.
L.
SZ. J.
Már
szégyenében izzad
a kert. Torz menekülés
nyögdécsel sziromszájjal.
Virágzás
a lét?
Gyom harca gyomok ellen,
hogy virág lehess!…
Mészkövek
s kereszt
sziklacsöndjébe hasít
a gyerekzsivaj…
**
(Tavasz egy kanizsai parkban)
Nincs
kocsid. Csak verebek
csirippje tűntöd zaja. -
Fényt csipked szegénységed.
Dühös
kutyát szelídíts.
Rács mögül rád mosolyog. -
Aurád derű tölti.
Parkban
kölykökkel játszol.
Víg foci! - Ötezer év
szakálla leng, ahogy futsz…
Tavaszi
virág szólít.
Szirmokkal mondja nevét.
Láttad már - ezer éve…
Park
útján két anyóka.
Panaszdélután. - Hajuk
a szelíd, fehér idő.
Engedd
haikudba
a három lány táncát. - Most
bronz-kedvük tavasz-öröm.
Rigófütty
messze fénylik.
Azon lóg három éned.
Hokkud is kötéltánc ma…
(Kör)
Még
tíz-húsz kör, és
elfutottál egy hitvány
én elől. - Derű.
Tán
"szabadság" ez? :
A képernyőről csorgó
szerep-én sehol…
L. SZ. J. HAIKUI ÉS SZENRJÚI
Nem
divatból szűk
nyelvi öltönyöd, ez kell:
kínnal férj bele!
Magadra
döntöd
a hokkut. - Apró ház, de
magába temet.
Torzképek
között
a saját tévelygésed
másban csepülöd!…
Miféle
szavak ezek?
Értelmük karmol. - Fáj, hogy
fájsz s élvezed is!
Győzelem-szagú
csipetnyi
harmóniák:
lét-minimal-art.
Rossz
szuggesztiók.
Bűzlik tőlük a világ. -
Új Mágust keress
TENGERPART
Ibolyaszínű
az
Égei-tenger. - Ősi
színek a szennyen.
HELLÁSZ
Szmog-marta
orral
rózsaszín derűt játszik
a márvány Zeusz.
PÁRIZS
Arany
párákban
a nyüzsgés. Szép. - Hol kapni
konzerv-levegőt?!…
PANNÓNIA
Kitépett
platánsor. S már
zúg, csattog Szerkentyűék
herkentyűgyára itt is…
Életszférából
Gépszféra.
- "Istenarcú"?
- Nem. A gép gépe csak…
Torzlét.
Uzsora-
civilizáció. Rab vagy,
s pőre húst imádsz.
.....................................
(Szabadság,
szerelem - ma)
Itt
nem nő Ady.
Itt felfalják a tájat. -
Pénzt sarjad a lét.
AESOPUSI TANULSÁG
Szennyfolyót
idd ki
falatnyi tisztaságért? -
Szétpukkadsz, koma…
Liszói Gyuricza József haikui (2. rész)
