« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Balla D. Károly (1957-)
haikui
http://bdk.blog.hu/tags/haiku



Haikuk
Irodalmi Jelen, 2008 március

Születés

Mostantól már jár
neked az élő húshoz
méltó rothadás.


Szorongás

Megtapogatnak
a fények hajnalonta.
Körben jégablak.


Csábítás

Forgószél-idő.
Magába szédít, ha nem
forogsz ellene.


A gavallér

A kárt becsülnéd,
de nagyvonalúvá tesz
a nyereséged.


Forgandó

Meg-megperdül, de
végül a sarkára áll
a dobókocka.


Folytonosság

Mielőtt leállt,
egy keveset még tovább
fújdogált a szél.


Ítélet

Idő mar vérig.
Vajon méltó voltál-e? –
még ma lemérik.


A jelenidejűség

Tegnaptól máig
hurcolod, de mától már
ő vonszol téged.


Meghalás

Hová érkezel,
ott nincs szükség múltadra.
Még itt ereszd el.

 

Hat haiku a helyzetről
Forrás, 40. évfolyam, 2008. 6. szám

Fohászkodtál, és
rovásodra íratott
minden óhajod.

*

Buzgón átvágtál
az erdőn, bár körbe is
járhattad volna.

*

Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.

*

Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembejön.

*

Ha nem vagy résen,
föléd növeszti lombját
serény árnyékod.

*

Törmelékeit
gallérod mögé szórja
a világégés.

 

Hét haiku az esélyekről
Parnasszus, 2008/Tavasz

Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.

*

Nagy szégyenedben
arcod beletemeted
más szégyenébe.

*

Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.

*

Hogy szép magaddá
válj, előbb viselned kell
mások rút mezét.

*

Az ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.

*

Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.

*

Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.

 

Haikuk a viszonylagosságról
2000, Irodalmi és társadalmi havi lap, 2008. július – augusztus

Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.

*

Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.

*

Ha mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.

*

Köd ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.

*

Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.

*

Nincsen egyebed:
pár tenyérvonal – és a
Világegyetem.

*

Félig fordultál
felé, mégis egészen
felé fordultál.

*

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.

 

(haikuk)
Új Lenyomat, 2008. december

Leült a kőre.
Mögötte a hosszú út
szintúgy megpihent.

*

Függőágyadat
mindig két ellentétes
elv közé feszítsd.

*

Alakoskodni
alaktani ismeret
nélkül is lehet.

*

Mikor az idő
megpihen, madarait
hullatja az ég.

 

NéHAIKU
2008.09.04.

A jelenidőn
csendben átvéreznek a
holt évezredek.

*

Megkeseredik
a szájban az édes, ha
már az ezredik.

 

néHAIKU
2008.09.15.

Drótra az inda -
olyan mohón fonódsz rá
az álmaidra.

*

Bölcs végveszélyben
almáit kínálja az
ostoba Éden.

*

A csendéleten
élet helyett hallgat a
sok virágtetem.

*

Almavirágot
– nem lett szebb a féreg –
hiába rágott.

 

néHAIKU (ősziek)
2008.10.22.

Diófa sárgul.
Szép az elmúlás, mondod
bölcs hazugságul.

*

Napfényes őszön
igyekszik az árnyék, hogy
nálad időzzön.

*

Hajnal – kis dérrel.
Kerted hűs templomában
almafa térdel.

*

Az ősz vért árul
egy szétroncsolt madáron
szűk harmadáron.

 

néHAIKU (értelem, idő)
2008.11.12.

A bölcs értelem
ostobán magára néz.
Sebe vértelen.

*

Vérszomjas idő
hull perceire. Nézd meg,
elég szelíd-e.

*

Múlt lesz a jelen.
A diófád már napok
óta meztelen.

*

Repülnél, mondod.
Földön állók tisztelnek,
mint jó bolondot.

 

néHAIKU (fagy, halál)
2009.01.14.

– Halmazállapot –
veszed könnyen fél kézről
a gyilkos fagyot.

*

Feküdj a hóra.
Az ég felragyog és vér
olvad alólad.

*

Fény. Árny a mása.
Éltednek a halálban
lesz lakhatása.

*

Még nincsen vége.
Most jön a megváltás torz,
beteg erélye.

 

Magadálmodás
- haikuk -
Harmadvalaki, Versek, 1999–2008, Savaria University Press, Szombathely, 2009, 96 oldal

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.

*

A szabad vizet
áttetsző felülete
tartotta fogva.

*

A vonatablak
végigvonszolja magát
a téli tájon.

*

Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.

*

Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.

*

Olyan csend volt, hogy
a halál levetette
a mezítlábát.

*

Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.

*

Nagy szégyenedben
arcod beletemetted
más szégyenébe.

*

Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.

*

Bár veled ázott,
most mégis beléd mar a
csatakos csalán.

*

Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.

*

A röptében halt
madár homorú ívben
hull az egekbe.

*

Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.

*

Aki kockát rak
egész nap, estére a gömb
bántja a szemét.

*

A bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.

*

Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembe jön.

*

Ha mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.

*

A halál az, mit
nem lehet hátulról meg-
közelíteni.

*

Besötétedett.
Többé nem volt színe
a láthatónak.

*

Havazni kezdett.
Ki úton volt, nyomokra
cserélte az irányt.

*

Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.

*

Hited nem más,
mint a szkepszis alóli
baljós kivétel.

*

Nyüzsgő hangyaboly:
egy aggályos csomó az
idő fonalán.

*

Szemed sarkából
nézve élesebb lesz
a dialektika.

*

Mélyrepülésed-
ben melléd szegődik a
látszatmagasság.

*

Meg-megperdül, de
végül a sarkára áll
a dobókocka.

*

Fohászkodtál, és
rovásodra íratott
minden óhajod.

*

Az ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.

*

Mielőtt elült,
egy keveset még tovább
fújdogált a szél.

*

Nincsen egyebem:
pár tenyérvonal – és a
Világegyetem.

*

Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.

*

Idő mar vérig.
Vajon méltó voltál-e? –
még ma lemérik.

*

Forgószél-idő.
Magába szédít, ha nem
forogsz ellene

*

Köd ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.

*

Drótra az inda –
olyan mohón fonódsz rá
az álmaidra.

*

Mióta közel
enged magához, rímed
nincs a halálra.

 

néHAIKU
2009.06.05.

Van, aki képes
élvetegen viselni
az aszkézisét.

*

Fűről a harmat -
remegd le magadról
a csilló hatalmat.

*

Halottaidtól
- ha éjjel menetelnek -
tompán döng a híd.

*

Megfigyelheted,
hogyan válik magaddá,
amit megfigyelsz.

 

Tíz haiku magadról
Eső, 2009/nyár

Ébredés

Teát iszol – és
magadba kortyolod a
szomjútlanságot.


Reggeli indulás

Felbőg a motor.
Lám, ma is így sietsz el
önmagad elől.


Azonosítás

Alkalmasint
magadon kívül vagy bent
és benned vagy kint.


Küldetés

A magad járta
útra akkor küldj mást, ha
már visszajöttél.


Munka közben

Megfigyelheted,
hogyan válik magaddá,
amit megfigyelsz.


-tól -ig

Megmérettethetsz
abban is, hogy mennyire
vagy mértéktelen.


Önisme

A magadértés
versenyén neked jut a
legutolsó hely.


Mindennapi mutatvány

Vérszomjas idő
hull perceire. Nézd meg,
elég szelíd-e.


Este, tükör előtt

A bölcs értelem
ostobán magára néz.
Sebe vértelen.


Lefekvés után

Kínos kifejlet,
ha nincs kitől kérned a
felmentésedet.

 

néHAIKU (Nyáridőben)
2009.07.31.

Dúlt nyáridőben
hőre köt a lélek s az
ész beledöbben.

*

Minden éjszaka
halott párját hívja egy
nappali madár.

*

Hasztalan várod:
a nagy bizonyság nem jön
- csak kis aggályok.

*

A halandóság
mezején nyit szirmot a

bősz állandóság.

 

[Haikuk]
Spanyolnátha, 2009 ősz

Tévisme

Másra hajlottál.
Amit tudni véltél, az
még most is ott áll.

Önmegragad

Szólítod magad.
Senki sem válaszol, csak
a fülzsír ragad.

Vízbesít

Oly magányos vagy,
hogy leveleid tóba
dobja a postás.

Kecsegtet, szabadul

Fűről a harmat —
remegd le magadról a
csilló hatalmat.

Tolvajol

Viharkabátod
zsebéből a szélcsend még
villámokat lop.

Előrehall

Jó harangöntő
már az ércben meghallja
a félreverést.

Torpancs

Mert nem ment tovább,
dölyffel hitte, a tenger
csak bokáig ér.

Metamorf

Almavirágot
— nem lett szebb a féreg —
hiába rágott.

Áttitűn

A pillanaton
csendben átvéreznek a
holt évezredek.

Szárnyaprób

Repülnék! — mondod.
Földön állók tisztelnek,
mint jó bolondot.

Fogódzkod

Hasztalan várod:
a nagy bizonyság nem jön
— csak kis aggályok.

 

[Haikuk]
A Száz nap versei projektum negyedik közleménye, 2009. szept. 26.

Megteremtheted
a zajt, de nem kelthetsz egy
cseppnyi csendet sem.

*

Hanyag vagy. A rend
- varjúhad - nem lephet meg,
fölötted kereng.

*

Vízszintesek és
függőlegesek közt élj
harántcsíkosan.

*

Szőlőszemekben
veszem magamhoz az őszt.
Felold(oz)ódom.

 

néHAIKU (Takarásban)
2010.03.03.

Föléd borul a
végzet; kósza ágain
megpihen a kín.

*

Leplet borít az
ég; jótékony baldachin
isten karmain.

*

Bánat felhőzhet
- de kiúszik alóla
élcek hajója.

*

Nevethetsz gyászon
takarásban - kibírja
a mozivászon.

 

néHAIKU (Húsvét)
2010.04.02.

Csak újabb bűnre
vágyunk a régi bűntett
kínjait tűrve.

*

Anyád az árva.
Fiát ítélték - téged -
kereszthalálra.

*

Opálos násfa.
Nyakadban függ a lélek
feltámadása.

*

Tavasz ha jönne -
már nincs itt a fagy, illőn
hogy felköszöntse.

 

A költészet (néHAIKUK)
2010.04.11.

Kívül semmi sem.
Bévül révedezhetsz a
bölcs mimézisen.

*

Csak ákombákom
az ékes gyöngyírású
teóriákon.

*

Éteri lárma.
Halálba ütközött a lét
korpuszkulája.

*

S hogy mért is írok?
Mert igazzá tépnek a
hamis manírok.

 

néHAIKUK (az idő)
2010.05.10.

Kimerevítő
köteleken őshosszan
függ a jós idő.

*

Félhomorúan
visszamúlás szűköl egy
sötét odúban.

*

Hűs légpárnáin
tűnt idővel könnyen ring
az elhagyott kín.

 

Haikuk
káfé főnix, irodalmi és fotóművészeti lap, 2010. május 28.

SCRIPTA VOLANT

Amit homokba
írsz, azt ezzel a szélbe
is beleírtad.


AKADÁLY

Megteremtheted
a zajt, de nem kelthetsz egy
cseppnyi csendet sem.


FELADAT

A bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.


KÖLTÉSZET

Éteri lárma.
Halálba ütközött a lét
korpuszkulája.


FÉNYHATÁS

Míg bealkonyul,
magát fényesíti a
régivel az új.


VÉDEKEZÉS

Nem nevetek, sőt.
Szárazon könnyezem a
ködbe fúlt időt.

 

néHAIKU (vég, kezdet)
2010.06.27.

Sejtés

Megkörnyékezhet
a súlyos vég után is
a könnyű kezdet.


Küldetés

Beleremegni
magunkat a létbe: a
dolgunk csak ennyi.


Siettetés

Elindulhatnál,
hogy jókor örvénybe fúlj
a torkolatnál.


Útkeresés

Az érkezésben
már nincs benne a zálog,
hogy megtalálod.

 

néHAIKU (de)
2010.07.27.

Távolodom, de
hiába, mert utolér
az érkezésem.

*

Bontom pántjait,
de visszafűzi magát
burkába a hit.

*

Feltalálnám, de
életben senki sincsen,
akin segítsen.

*

Csak ébredéskor
van velem, de estig ül
lélegzetemen.

 

néHaikuk (versír)
2010.08.15.

Szóközeimben
a semmiség, mint tarka
szoknya, meglibben.

*

Leszoknék róla,
de velőmben ring, mint az
elhagyott bója.

*

Kimondhatatlan -
és mégis szerteharsog
ezer alakban.

*

Nem kell révület.
Elég a belső hallás
- és kemény ülep.


 

Balla D. Károly
Hogyan lettem haiku-költő

2008. okt. 22.
http://manzard.nolblog.hu/archives/2008/10/22/Hogyan_lettem_haiku-kolto

Azzal kezdődött, hogy bár 50 éves koromig egyetlen haikut sem írtam, hét esztendeje mégis besoroltak a magyar haiku-költők közé ezen az oldalon (amely tudtommal 2001-ben indult). [haiku.hu alapítva 1999-ben, Szerk.] Nevemre kattintva most már néhány nemrégiben írt valódi haikum is olvasható, de korábban hosszú évekig azokkal a kis aforizma-verseimmel szerepeltem, amelyeket a Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából emelt át az szájt készítője. [lásd alább! Fabatkák] A frissítésként mostanában feltett első hatot leszámítva ma is ezek teszik ki az ott szereplő anyag nagyját, holott egyetlen haiku sincs köztük.

Őszintén szólva nem is becsültem sokra a japánoknak ezt az ősi versformáját. A keleti ember gondolkodásába talán jól illenek, de én a magyarul olvasott háromsorosok döntő többségét üresnek, semmitmondónak találtam, képeiket laposnak ítéltem, úgy láttam, mind egy kaptafára készül - és bizony azt a fene-nagy bölcselmet nekem nem igazán sikerült megtalálnom bennük.

Aztán történt, hogy tavaly ilyentájt nagyon nem ment a munka: bármibe is fogtam, kudarcot vallottam, idővel már nem is volt kedvem semmibe sem belevágni. (Egyben arról is megbizonyosodtam, hogy valódi író vagyok, máskülönben hogy is lehetne alkotói válságom.)

Míg aztán egy napon valahogy kikerült a kezem alól egy haiku. Talán ez volt az:

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.

Később képverset és készítettem belőle (egy szerkesztőnek annyira megtetszett, hogy betette egy tankönyvbe).

[Balla D. Károly: Haiku oszlopokkal (képvers, 2007)
In: Fűzfa Balázs: irodalom_12 (KN 4012 – Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2008), képszám: 430, oldalszám: 294]

A tél folyamán zsinórban megírtam több tucatnyi háromsorost. El kellett egy kis időnek telnie, míg felismertem: voltaképp ezek a haikuk segítettek kimászni a gödörből: pár hónap telvén már szonettet és más egyebet is tudtam írni. Arra sem jöttem rá azonnal, hogy ezek a kis apróságok akár publikálhatók is lennének. Szét is küldtem néhányat különböző lapokba. Legtöbb helyütt örömmel fogadták, elismerő szavakkal illették, egy szerkesztő azonban elutasította legjobbjaimat ezekkel a szavakkal:

"...egyre nagyobb belső ellenkezéssel nézem, ami az irodalomban történik, s mint öreg kutya a vackát, félteni kezdem mindazt, amit valaha elfogadtam, megszerettem, amitől az enyém is lett. A haiku nemcsak három 7, 5, 7 szótagból álló sor, amit bármire használhatok. Nem engedhetem el benne az indulataimat, szenvedélyeimet, nem engedhetek el benne semmit, aminek jól meghatározható jelentése volna. A haiku lát és nem gondolkodik, szemlél és nem rendszerez. Lehetővé teszi, hogy abban, amit elénk idéz, a nyelv, a gondolkodás kudarcát éljük meg, hogy e kudarc kapcsán elmélkedjünk, tanakodjunk, töprengjünk az időtlen és örökkévaló felé tartva. Mostanában a haikut magyar művelői hajlamosak triviálisabb feladatokra használni. Lehet, hogy jól van így. Én nem szeretem. A maga haikui közt is van, amelyik inkább epigrammára hajaz. ... Mert konkréttá válnak, személyessé, rezignálttá és ironikussá. Azt hiszem, a maga gondolkodásmódja a haikuhoz túlságosan is konkrét, gyakorlatias. Nem arról beszélek, hogy nem jók, hanem, hogy nem haikuk. Így tehát nem közölhetők."

Picit elkeseredtem, de egyfelől igazat kellett a szerkesztőnek adnom: pont azt hiányolta a verseimből, ami miatt nem igazán szeretem a haikut, és pont azt kifogásolta, amit megpróbáltam beléjük vinni, hogy elvárásaimnak megfeleljenek; másfelől egy nem kevésbé rangos lap elsőre elfogadta ugyanazt a kis válogatást, leközölték. Mint ahogy más helyeken a többi összeállítást is.

A haikuk azóta hűségesen kísérnek, kisebb-nagyobb gyakorisággal szaporítom számukat. És míg más verseimet csak a lapokban való közlés után publikálom blogomban, ezekkel egy ideje kivételt teszek: nem sokkal megszületésük után kisebb sorozatokban közzéteszem őket főblogomban.

Most épp ezeket:

Diófa sárgul.
Szép az elmúlás, mondod
bölcs hazugságul.

*

Napfényes őszön
igyekszik az árnyék, hogy
nálad időzzön.

*

Hajnal – kis dérrel.
Kerted hűs templomában
almafa térdel.

*

Az ősz vért árul
egy szétroncsolt madáron
szűk harmadáron.

PS. Voltaképp sejtem, miért éppen haikut tudok írni akkor is, amikor más nem megy. Mert ezt tudom fejben is, miközben valami mást csinálok. Ugyanis nagyjából ekkora az a szövegterjedelem, amit fejben tudok tartani. Mint talán sokan tudják rólam, egyetlen versemet sem vagyok képes elmondani emlékezetből (illetve egy 30 éve írtat talán mégis...). Az iskolában is az volt a legnagyobb kínom, amikor verset kellett tanulni. Nagy nehezen bebifláztam, feleltem belőle, aztán azonnal elfelejtettem. Egy irodalmi vizsgán "kedvenc versemet" kellett felmondni. Készültem ebből a tételből, nagy nehezen megtanultam az "Érik a szőlő" kezdetű nyolcsoros népdalt...

Szóval, amíg éppen írom, az aktuális haikut fejben tudom tartani. De ha újba kezdek, az előzőt elfelejtem, muszáj azonnal lejegyezni. Minden más versemet úgy írom, hogy közben látnom kell a már kész szövegrészeket.

 

 

Fabatkák (1978-1998)
Halott madárral, Válogatott és új versek
Pannonia Könyvek, Pécs, 1999
http://mek.oszk.hu/02200/02275/02275.htm

VISZONYÍTÁS

Még mindig jobb,
ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
mint ha impotensek.

 

A NIHILISTA

Minden elvet
elvet.

 

MELIORÁCIÓ

A magány belvizei lecsapolhatatlanok.

 

KIZÁRT DOLOG

Ha még soha nem sértetted vérig
a legjobb barátodat,
akkor nem a legjobb barátod.

 

KOCKA

Vesztő kockajátékos mondta:
a vetés el van kockázva.

 

CHE

Világforradalom - lombikban.

 

KEZDET

És most elkezdek meghalni -
mondta a magzat

és megszületett.

 

ELÉGEDETTSÉG

Kedvemre van
a magam-torzította világ.

 

VIHAR

Isten, a vak,
fehérbot-villámaival
motozza a világot,
nehogy elbotoljon benne,
ha majd földreszállna.

 

DEPRESSZIÓ

Csigolyáim billentyűin játszik a kín,
valami ismerős dallam feldereng.
Kiszenvedett vágyaimat hogy elvigye,
megérkezik a jól időzített gyászkocsi.

 

BEKERÍTVE

Nyakamra tekeredik a horizont.

 

KÖVETELÉS

A szótlannak legyen hallgatásszabadsága.

 

FESZÜLET

Ősz van,
pereg a gerezd.
Magára szegez
a tagadott kereszt.

 

SZEMAFOR

oly sokáig ácsorogtunk
a tiltó vörös
hipnotikus szemébe nézve
hogy mire kigyúlt
a remény zöldje
már semmi kedvünk
átkelni

 

KÜLÖNBSÉG

A sirályok a halat szeretik,
nem pedig a tengert.

 

JOBB MA

Jobb ma versből egy háromsoros,
mint holnap hurrából
egy háromszoros.

 

FA

A fát megtartja az ágak logikája.

 

MINŐSÉG

Kazimir Malevics: Fekete négyzet.
Kurtág György: Némajáték.
Örkény István: Üres lap.
Minőségileg
a semmi
mindig több a valaminél.

 

A JÖVŐ ÁRNYÉKA

Ami a jövőben történni fog velünk,
azt a múlt a folytonosság tűnő hullámaira
hieroglif jeleivel régen ráírta,
s a jelen suttogva már kibetűzte.

 

ZENE

Bartók zenéjét csak addig nehéz befogadni,
ameddig szól.

 

TRÜKK

A falusi házaknak az a trükkje,
hogy belülről még kisebbek,
mint amennyire kívülről annak látszanak.

 

KI ÉRTI

Vajon ki írja azt a tömérdek rossz verset,
ha minden költő
itt tolong a fogadásokon?

 

TIME IS MONEY

Az idő nekünk dolgozik.
Csak kicsit magas az órabére.

 

VALAMI ÚJAT

Minél több könyvet olvasol el,
annál kevésbé bízhatsz abban,
hogy valami újat
még megtudhatsz a világról.

 

SORREND

Ritkán születik jó vers,
ha a költő legelőször
a nevét írja az üres papírra.

 

A KÖLTŐI SZABADSÁGRÓL

Egy költő sem tehet meg bármit.
Csak amit megenged magának.

 

KIS PRIVÁT PARADOXON

Uram, add, hogy ne szoruljak istenhitre.

 

HIÁNY

Hiánya mutatja fel
legtisztábban a Jelenvalót.

 

MORBID

Kétszer nem fulladhatsz bele
ugyanabba a folyóba.

 

ÉLETCÉL

Azért tanulunk egész életünkben,
hogy minél okosabban haljunk meg.

 

SZÍVES LÁTÁS

A vakok intézetében
mindig szívesen látnak.

 

POLIGLOTT

A tolmács hat világnyelven beszélt.
Csak az a baj, hogy ezt egyszerre tette.

 

INDIÁN MORÁL

A békepipával is jól fejbe lehet verni felebarátodat.

 

A MOHIKÁN

Amióta nem szól egy szót sem,
jobban tiszteli a népe.

 

ÉV VÉGE A VADNYUGATON

Szilwestern

 

LÁGY DIKTATÚRA

Az égtájak elnyomják
az iránytű egyéniségét.

 

IDŐBEN

Amikor már felmerül benned,
hogy szakíts-e egy nővel -
- akkor szakíts.

 

CSAK

Az ördög nem alszik,
csak relaxál.

 

KÖPÖNYEG

Ha már kifordítod,
legalább ne csapj közben
ekkora szelet vele!

 

TISZTÁZÁS

Mocskos poharakba
nem érdemes tiszta vizet önteni.

 

AXIÓMA

A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy.
Dolgok viszont önmagukban nincsenek.
Tehát semmi sem igaz.

 

ÖKÖL ÉS TENYÉR

Annál, ha a hatalom ökle rád sújt,
csak egy rosszabb történhet veled: ha tenyerére ültet.

 

MORÁL

A szerelem dolgai csak a szerelem moráljával mérhetők

 

RÉGI IDŐK

Hová lett, hová lett, nem látni, nincs nyoma,
eltűnt, mint dédanyám színezüst lornyona.

 

SCHLUSS

Már a "semmi sem a régi" sem a régi.

 

ÁRVASÁG

Nietzsche apám,
se anyám.