« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Balla
D. Károly (1957-)
haikui
http://bdk.blog.hu/tags/haiku
Haikuk
Irodalmi
Jelen, 2008 március
Születés
Mostantól
már jár
neked az élő húshoz
méltó rothadás.
Szorongás
Megtapogatnak
a fények hajnalonta.
Körben jégablak.
Csábítás
Forgószél-idő.
Magába szédít, ha nem
forogsz ellene.
A gavallér
A
kárt becsülnéd,
de nagyvonalúvá tesz
a nyereséged.
Forgandó
Meg-megperdül,
de
végül a sarkára áll
a dobókocka.
Folytonosság
Mielőtt
leállt,
egy keveset még tovább
fújdogált a szél.
Ítélet
Idő
mar vérig.
Vajon méltó voltál-e? –
még ma lemérik.
A jelenidejűség
Tegnaptól
máig
hurcolod, de mától már
ő vonszol téged.
Meghalás
Hová
érkezel,
ott nincs szükség múltadra.
Még itt ereszd el.
Hat
haiku a helyzetről
Forrás,
40. évfolyam, 2008. 6. szám
Fohászkodtál,
és
rovásodra íratott
minden óhajod.
*
Buzgón
átvágtál
az erdőn, bár körbe is
járhattad volna.
*
Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.
*
Bárhogy
is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembejön.
*
Ha
nem vagy résen,
föléd növeszti lombját
serény árnyékod.
*
Törmelékeit
gallérod mögé szórja
a világégés.
Hét
haiku az esélyekről
Parnasszus, 2008/Tavasz
Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.
*
Nagy
szégyenedben
arcod beletemeted
más szégyenébe.
*
Az
időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.
*
Hogy
szép magaddá
válj, előbb viselned kell
mások rút mezét.
*
Az
ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.
*
Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.
*
Egy
lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.
Haikuk
a viszonylagosságról
2000,
Irodalmi és társadalmi havi lap, 2008. július – augusztus
Ember
vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.
*
Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.
*
Ha
mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.
*
Köd
ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.
*
Kútba
néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.
*
Nincsen
egyebed:
pár tenyérvonal – és a
Világegyetem.
*
Félig
fordultál
felé, mégis egészen
felé fordultál.
*
Az
idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.
(haikuk)
Új Lenyomat, 2008. december
Leült
a kőre.
Mögötte a hosszú út
szintúgy megpihent.
*
Függőágyadat
mindig két ellentétes
elv közé feszítsd.
*
Alakoskodni
alaktani ismeret
nélkül is lehet.
*
Mikor
az idő
megpihen, madarait
hullatja az ég.
NéHAIKU
2008.09.04.
A
jelenidőn
csendben átvéreznek a
holt évezredek.
*
Megkeseredik
a szájban az édes, ha
már az ezredik.
néHAIKU
2008.09.15.
Drótra
az inda -
olyan mohón fonódsz rá
az álmaidra.
*
Bölcs végveszélyben
almáit kínálja az
ostoba Éden.
*
A
csendéleten
élet helyett hallgat a
sok virágtetem.
*
Almavirágot
– nem lett szebb a féreg –
hiába rágott.
néHAIKU
(ősziek)
2008.10.22.
Diófa
sárgul.
Szép az elmúlás, mondod
bölcs hazugságul.
*
Napfényes őszön
igyekszik az árnyék, hogy
nálad időzzön.
*
Hajnal
– kis dérrel.
Kerted hűs templomában
almafa térdel.
*
Az ősz vért árul
egy szétroncsolt madáron
szűk harmadáron.
néHAIKU
(értelem, idő)
2008.11.12.
A
bölcs értelem
ostobán magára néz.
Sebe vértelen.
*
Vérszomjas idő
hull perceire. Nézd meg,
elég szelíd-e.
*
Múlt
lesz a jelen.
A diófád már napok
óta meztelen.
*
Repülnél, mondod.
Földön állók tisztelnek,
mint jó bolondot.
néHAIKU
(fagy, halál)
2009.01.14.
–
Halmazállapot –
veszed könnyen fél kézről
a gyilkos fagyot.
*
Feküdj
a hóra.
Az ég felragyog és vér
olvad alólad.
*
Fény.
Árny a mása.
Éltednek a halálban
lesz lakhatása.
*
Még
nincsen vége.
Most jön a megváltás torz,
beteg erélye.
Magadálmodás
- haikuk -
Harmadvalaki,
Versek, 1999–2008, Savaria University Press, Szombathely, 2009, 96 oldal
Az
idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.
*
A
szabad vizet
áttetsző felülete
tartotta fogva.
*
A
vonatablak
végigvonszolja magát
a téli tájon.
*
Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.
*
Egy
lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.
*
Olyan
csend volt, hogy
a halál levetette
a mezítlábát.
*
Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.
*
Nagy
szégyenedben
arcod beletemetted
más szégyenébe.
*
Ember
vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.
*
Bár
veled ázott,
most mégis beléd mar a
csatakos csalán.
*
Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.
*
A
röptében halt
madár homorú ívben
hull az egekbe.
*
Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.
*
Aki
kockát rak
egész nap, estére a gömb
bántja a szemét.
*
A
bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.
*
Bárhogy
is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembe jön.
*
Ha
mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.
*
A
halál az, mit
nem lehet hátulról meg-
közelíteni.
*
Besötétedett.
Többé nem volt színe
a láthatónak.
*
Havazni
kezdett.
Ki úton volt, nyomokra
cserélte az irányt.
*
Az
időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.
*
Hited
nem más,
mint a szkepszis alóli
baljós kivétel.
*
Nyüzsgő
hangyaboly:
egy aggályos csomó az
idő fonalán.
*
Szemed
sarkából
nézve élesebb lesz
a dialektika.
*
Mélyrepülésed-
ben melléd szegődik a
látszatmagasság.
*
Meg-megperdül,
de
végül a sarkára áll
a dobókocka.
*
Fohászkodtál,
és
rovásodra íratott
minden óhajod.
*
Az
ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.
*
Mielőtt
elült,
egy keveset még tovább
fújdogált a szél.
*
Nincsen
egyebem:
pár tenyérvonal – és a
Világegyetem.
*
Kútba
néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.
*
Idő
mar vérig.
Vajon méltó voltál-e? –
még ma lemérik.
*
Forgószél-idő.
Magába szédít, ha nem
forogsz ellene
*
Köd
ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.
*
Drótra
az inda –
olyan mohón fonódsz rá
az álmaidra.
*
Mióta
közel
enged magához, rímed
nincs a halálra.
néHAIKU
2009.06.05.
Van,
aki képes
élvetegen viselni
az aszkézisét.
*
Fűről a harmat -
remegd le magadról
a csilló hatalmat.
*
Halottaidtól
- ha éjjel menetelnek -
tompán döng a híd.
*
Megfigyelheted,
hogyan válik magaddá,
amit megfigyelsz.
Tíz
haiku magadról
Eső, 2009/nyár
Ébredés
Teát
iszol – és
magadba kortyolod a
szomjútlanságot.
Reggeli indulás
Felbőg
a motor.
Lám, ma is így sietsz el
önmagad elől.
Azonosítás
Alkalmasint
magadon kívül vagy bent
és benned vagy kint.
Küldetés
A
magad járta
útra akkor küldj mást, ha
már visszajöttél.
Munka közben
Megfigyelheted,
hogyan válik magaddá,
amit megfigyelsz.
-tól -ig
Megmérettethetsz
abban is, hogy mennyire
vagy mértéktelen.
Önisme
A
magadértés
versenyén neked jut a
legutolsó hely.
Mindennapi mutatvány
Vérszomjas
idő
hull perceire. Nézd meg,
elég szelíd-e.
Este, tükör előtt
A
bölcs értelem
ostobán magára néz.
Sebe vértelen.
Lefekvés után
Kínos
kifejlet,
ha nincs kitől kérned a
felmentésedet.
néHAIKU
(Nyáridőben)
2009.07.31.
Dúlt
nyáridőben
hőre köt a lélek s az
ész beledöbben.
*
Minden éjszaka
halott párját hívja egy
nappali madár.
*
Hasztalan
várod:
a nagy bizonyság nem jön
- csak kis aggályok.
*
A halandóság
mezején nyit szirmot a
bősz állandóság.
[Haikuk]
Spanyolnátha, 2009 ősz
Tévisme
Másra
hajlottál.
Amit tudni véltél, az
még most is ott áll.
Önmegragad
Szólítod
magad.
Senki sem válaszol, csak
a fülzsír ragad.
Vízbesít
Oly
magányos vagy,
hogy leveleid tóba
dobja a postás.
Kecsegtet, szabadul
Fűről
a harmat —
remegd le magadról a
csilló hatalmat.
Tolvajol
Viharkabátod
zsebéből a szélcsend még
villámokat lop.
Előrehall
Jó
harangöntő
már az ércben meghallja
a félreverést.
Torpancs
Mert
nem ment tovább,
dölyffel hitte, a tenger
csak bokáig ér.
Metamorf
Almavirágot
— nem lett szebb a féreg —
hiába rágott.
Áttitűn
A
pillanaton
csendben átvéreznek a
holt évezredek.
Szárnyaprób
Repülnék!
— mondod.
Földön állók tisztelnek,
mint jó bolondot.
Fogódzkod
Hasztalan
várod:
a nagy bizonyság nem jön
— csak kis aggályok.
[Haikuk]
A Száz nap versei
projektum
negyedik közleménye, 2009. szept. 26.
Megteremtheted
a zajt, de nem kelthetsz egy
cseppnyi csendet sem.
*
Hanyag
vagy. A rend
- varjúhad - nem lephet meg,
fölötted kereng.
*
Vízszintesek
és
függőlegesek közt élj
harántcsíkosan.
*
Szőlőszemekben
veszem magamhoz az őszt.
Felold(oz)ódom.
néHAIKU
(Takarásban)
2010.03.03.
Föléd
borul a
végzet; kósza ágain
megpihen a kín.
*
Leplet
borít az
ég; jótékony baldachin
isten karmain.
*
Bánat
felhőzhet
- de kiúszik alóla
élcek hajója.
*
Nevethetsz
gyászon
takarásban - kibírja
a mozivászon.
néHAIKU
(Húsvét)
2010.04.02.
Csak
újabb bűnre
vágyunk a régi bűntett
kínjait tűrve.
*
Anyád
az árva.
Fiát ítélték - téged -
kereszthalálra.
*
Opálos násfa.
Nyakadban függ a lélek
feltámadása.
*
Tavasz
ha jönne -
már nincs itt a fagy, illőn
hogy felköszöntse.
A
költészet (néHAIKUK)
2010.04.11.
Kívül
semmi sem.
Bévül révedezhetsz a
bölcs mimézisen.
*
Csak
ákombákom
az ékes gyöngyírású
teóriákon.
*
Éteri
lárma.
Halálba ütközött a lét
korpuszkulája.
*
S
hogy mért is írok?
Mert igazzá tépnek a
hamis manírok.
néHAIKUK
(az idő)
2010.05.10.
Kimerevítő
köteleken őshosszan
függ a jós idő.
*
Félhomorúan
visszamúlás szűköl egy
sötét odúban.
*
Hűs
légpárnáin
tűnt idővel könnyen ring
az elhagyott kín.
Haikuk
káfé főnix, irodalmi és fotóművészeti lap, 2010. május 28.
SCRIPTA VOLANT
Amit
homokba
írsz, azt ezzel a szélbe
is beleírtad.
AKADÁLY
Megteremtheted
a zajt, de nem kelthetsz egy
cseppnyi csendet sem.
FELADAT
A
bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.
KÖLTÉSZET
Éteri
lárma.
Halálba ütközött a lét
korpuszkulája.
FÉNYHATÁS
Míg
bealkonyul,
magát fényesíti a
régivel az új.
VÉDEKEZÉS
Nem
nevetek, sőt.
Szárazon könnyezem a
ködbe fúlt időt.
néHAIKU
(vég, kezdet)
2010.06.27.
Sejtés
Megkörnyékezhet
a súlyos vég után is
a könnyű kezdet.
Küldetés
Beleremegni
magunkat a létbe: a
dolgunk csak ennyi.
Siettetés
Elindulhatnál,
hogy jókor örvénybe fúlj
a torkolatnál.
Útkeresés
Az
érkezésben
már nincs benne a zálog,
hogy megtalálod.
néHAIKU
(de)
2010.07.27.
Távolodom,
de
hiába, mert utolér
az érkezésem.
*
Bontom
pántjait,
de visszafűzi magát
burkába a hit.
*
Feltalálnám, de
életben senki sincsen,
akin segítsen.
*
Csak
ébredéskor
van velem, de estig ül
lélegzetemen.
néHaikuk
(versír)
2010.08.15.
Szóközeimben
a semmiség, mint tarka
szoknya, meglibben.
*
Leszoknék
róla,
de velőmben ring, mint az
elhagyott bója.
*
Kimondhatatlan
-
és mégis szerteharsog
ezer alakban.
*
Nem
kell révület.
Elég a belső hallás
- és kemény ülep.
Balla
D. Károly
Hogyan lettem haiku-költő
2008.
okt. 22.
http://manzard.nolblog.hu/archives/2008/10/22/Hogyan_lettem_haiku-kolto
Azzal kezdődött, hogy bár 50 éves koromig egyetlen haikut sem írtam, hét esztendeje mégis besoroltak a magyar haiku-költők közé ezen az oldalon (amely tudtommal 2001-ben indult). [haiku.hu alapítva 1999-ben, Szerk.] Nevemre kattintva most már néhány nemrégiben írt valódi haikum is olvasható, de korábban hosszú évekig azokkal a kis aforizma-verseimmel szerepeltem, amelyeket a Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából emelt át az szájt készítője. [lásd alább! Fabatkák] A frissítésként mostanában feltett első hatot leszámítva ma is ezek teszik ki az ott szereplő anyag nagyját, holott egyetlen haiku sincs köztük.
Őszintén szólva nem is becsültem sokra a japánoknak ezt az ősi versformáját. A keleti ember gondolkodásába talán jól illenek, de én a magyarul olvasott háromsorosok döntő többségét üresnek, semmitmondónak találtam, képeiket laposnak ítéltem, úgy láttam, mind egy kaptafára készül - és bizony azt a fene-nagy bölcselmet nekem nem igazán sikerült megtalálnom bennük.
Aztán történt, hogy tavaly ilyentájt nagyon nem ment a munka: bármibe is fogtam, kudarcot vallottam, idővel már nem is volt kedvem semmibe sem belevágni. (Egyben arról is megbizonyosodtam, hogy valódi író vagyok, máskülönben hogy is lehetne alkotói válságom.)
Míg aztán egy napon valahogy kikerült a kezem alól egy haiku. Talán ez volt az:
Az
idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.
Később képverset és készítettem belőle (egy szerkesztőnek annyira megtetszett, hogy betette egy tankönyvbe).
[Balla D. Károly: Haiku oszlopokkal (képvers, 2007)
In: Fűzfa Balázs: irodalom_12 (KN 4012 – Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2008), képszám: 430, oldalszám: 294]
A tél folyamán zsinórban megírtam több tucatnyi háromsorost. El kellett egy kis időnek telnie, míg felismertem: voltaképp ezek a haikuk segítettek kimászni a gödörből: pár hónap telvén már szonettet és más egyebet is tudtam írni. Arra sem jöttem rá azonnal, hogy ezek a kis apróságok akár publikálhatók is lennének. Szét is küldtem néhányat különböző lapokba. Legtöbb helyütt örömmel fogadták, elismerő szavakkal illették, egy szerkesztő azonban elutasította legjobbjaimat ezekkel a szavakkal:
"...egyre nagyobb belső ellenkezéssel nézem, ami az irodalomban történik, s mint öreg kutya a vackát, félteni kezdem mindazt, amit valaha elfogadtam, megszerettem, amitől az enyém is lett. A haiku nemcsak három 7, 5, 7 szótagból álló sor, amit bármire használhatok. Nem engedhetem el benne az indulataimat, szenvedélyeimet, nem engedhetek el benne semmit, aminek jól meghatározható jelentése volna. A haiku lát és nem gondolkodik, szemlél és nem rendszerez. Lehetővé teszi, hogy abban, amit elénk idéz, a nyelv, a gondolkodás kudarcát éljük meg, hogy e kudarc kapcsán elmélkedjünk, tanakodjunk, töprengjünk az időtlen és örökkévaló felé tartva. Mostanában a haikut magyar művelői hajlamosak triviálisabb feladatokra használni. Lehet, hogy jól van így. Én nem szeretem. A maga haikui közt is van, amelyik inkább epigrammára hajaz. ... Mert konkréttá válnak, személyessé, rezignálttá és ironikussá. Azt hiszem, a maga gondolkodásmódja a haikuhoz túlságosan is konkrét, gyakorlatias. Nem arról beszélek, hogy nem jók, hanem, hogy nem haikuk. Így tehát nem közölhetők."
Picit elkeseredtem, de egyfelől igazat kellett a szerkesztőnek adnom: pont azt hiányolta a verseimből, ami miatt nem igazán szeretem a haikut, és pont azt kifogásolta, amit megpróbáltam beléjük vinni, hogy elvárásaimnak megfeleljenek; másfelől egy nem kevésbé rangos lap elsőre elfogadta ugyanazt a kis válogatást, leközölték. Mint ahogy más helyeken a többi összeállítást is.
A haikuk azóta hűségesen kísérnek, kisebb-nagyobb gyakorisággal szaporítom számukat. És míg más verseimet csak a lapokban való közlés után publikálom blogomban, ezekkel egy ideje kivételt teszek: nem sokkal megszületésük után kisebb sorozatokban közzéteszem őket főblogomban.
Most épp ezeket:
Diófa
sárgul.
Szép az elmúlás, mondod
bölcs hazugságul.
*
Napfényes
őszön
igyekszik az árnyék, hogy
nálad időzzön.
*
Hajnal
– kis dérrel.
Kerted hűs templomában
almafa térdel.
*
Az
ősz vért árul
egy szétroncsolt madáron
szűk harmadáron.
PS. Voltaképp sejtem, miért éppen haikut tudok írni akkor is, amikor más nem megy. Mert ezt tudom fejben is, miközben valami mást csinálok. Ugyanis nagyjából ekkora az a szövegterjedelem, amit fejben tudok tartani. Mint talán sokan tudják rólam, egyetlen versemet sem vagyok képes elmondani emlékezetből (illetve egy 30 éve írtat talán mégis...). Az iskolában is az volt a legnagyobb kínom, amikor verset kellett tanulni. Nagy nehezen bebifláztam, feleltem belőle, aztán azonnal elfelejtettem. Egy irodalmi vizsgán "kedvenc versemet" kellett felmondni. Készültem ebből a tételből, nagy nehezen megtanultam az "Érik a szőlő" kezdetű nyolcsoros népdalt...
Szóval, amíg éppen írom, az aktuális haikut fejben tudom tartani. De ha újba kezdek, az előzőt elfelejtem, muszáj azonnal lejegyezni. Minden más versemet úgy írom, hogy közben látnom kell a már kész szövegrészeket.
Fabatkák
(1978-1998)
Halott madárral, Válogatott és új versek
Pannonia
Könyvek, Pécs, 1999
http://mek.oszk.hu/02200/02275/02275.htm
VISZONYÍTÁS
Még
mindig jobb,
ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
mint ha impotensek.
A NIHILISTA
Minden
elvet
elvet.
MELIORÁCIÓ
A magány belvizei lecsapolhatatlanok.
KIZÁRT DOLOG
Ha
még soha nem sértetted vérig
a legjobb barátodat,
akkor nem a legjobb barátod.
KOCKA
Vesztő
kockajátékos mondta:
a vetés el van kockázva.
CHE
Világforradalom - lombikban.
KEZDET
És
most elkezdek meghalni -
mondta a magzat
és megszületett.
ELÉGEDETTSÉG
Kedvemre
van
a magam-torzította világ.
VIHAR
Isten,
a vak,
fehérbot-villámaival
motozza a világot,
nehogy elbotoljon benne,
ha
majd földreszállna.
DEPRESSZIÓ
Csigolyáim
billentyűin játszik a kín,
valami ismerős dallam feldereng.
Kiszenvedett
vágyaimat hogy elvigye,
megérkezik a jól időzített gyászkocsi.
BEKERÍTVE
Nyakamra tekeredik a horizont.
KÖVETELÉS
A szótlannak legyen hallgatásszabadsága.
FESZÜLET
Ősz
van,
pereg a gerezd.
Magára szegez
a tagadott kereszt.
SZEMAFOR
oly
sokáig ácsorogtunk
a tiltó vörös
hipnotikus szemébe nézve
hogy mire kigyúlt
a
remény zöldje
már semmi kedvünk
átkelni
KÜLÖNBSÉG
A
sirályok a halat szeretik,
nem pedig a tengert.
JOBB MA
Jobb
ma versből egy háromsoros,
mint holnap hurrából
egy háromszoros.
FA
A fát megtartja az ágak logikája.
MINŐSÉG
Kazimir
Malevics: Fekete négyzet.
Kurtág György: Némajáték.
Örkény István: Üres
lap.
Minőségileg
a semmi
mindig több a valaminél.
A JÖVŐ ÁRNYÉKA
Ami
a jövőben történni fog velünk,
azt a múlt a folytonosság tűnő hullámaira
hieroglif
jeleivel régen ráírta,
s a jelen suttogva már kibetűzte.
ZENE
Bartók
zenéjét csak addig nehéz befogadni,
ameddig szól.
TRÜKK
A
falusi házaknak az a trükkje,
hogy belülről még kisebbek,
mint amennyire
kívülről annak látszanak.
KI ÉRTI
Vajon
ki írja azt a tömérdek rossz verset,
ha minden költő
itt tolong a fogadásokon?
TIME IS MONEY
Az
idő nekünk dolgozik.
Csak kicsit magas az órabére.
VALAMI ÚJAT
Minél
több könyvet olvasol el,
annál kevésbé bízhatsz abban,
hogy valami újat
még
megtudhatsz a világról.
SORREND
Ritkán
születik jó vers,
ha a költő legelőször
a nevét írja az üres papírra.
A KÖLTŐI SZABADSÁGRÓL
Egy
költő sem tehet meg bármit.
Csak amit megenged magának.
KIS PRIVÁT PARADOXON
Uram, add, hogy ne szoruljak istenhitre.
HIÁNY
Hiánya
mutatja fel
legtisztábban a Jelenvalót.
MORBID
Kétszer
nem fulladhatsz bele
ugyanabba a folyóba.
ÉLETCÉL
Azért
tanulunk egész életünkben,
hogy minél okosabban haljunk meg.
SZÍVES LÁTÁS
A
vakok intézetében
mindig szívesen látnak.
POLIGLOTT
A
tolmács hat világnyelven beszélt.
Csak az a baj, hogy ezt egyszerre tette.
INDIÁN MORÁL
A békepipával is jól fejbe lehet verni felebarátodat.
A MOHIKÁN
Amióta
nem szól egy szót sem,
jobban tiszteli a népe.
ÉV VÉGE A VADNYUGATON
Szilwestern
LÁGY DIKTATÚRA
Az
égtájak elnyomják
az iránytű egyéniségét.
IDŐBEN
Amikor
már felmerül benned,
hogy szakíts-e egy nővel -
- akkor szakíts.
CSAK
Az
ördög nem alszik,
csak relaxál.
KÖPÖNYEG
Ha
már kifordítod,
legalább ne csapj közben
ekkora szelet vele!
TISZTÁZÁS
Mocskos
poharakba
nem érdemes tiszta vizet önteni.
AXIÓMA
A
dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy.
Dolgok viszont önmagukban nincsenek.
Tehát
semmi sem igaz.
ÖKÖL ÉS TENYÉR
Annál,
ha a hatalom ökle rád sújt,
csak egy rosszabb történhet veled: ha tenyerére
ültet.
MORÁL
A szerelem dolgai csak a szerelem moráljával mérhetők
RÉGI IDŐK
Hová
lett, hová lett, nem látni, nincs nyoma,
eltűnt, mint dédanyám színezüst lornyona.
SCHLUSS
Már a "semmi sem a régi" sem a régi.
ÁRVASÁG
Nietzsche
apám,
se anyám.
.jpg){kind=link}