« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Demeter Mária
(Sepsiszentgyörgy, 1949-)
haikui

Napút, 2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 29. oldal:

Akvarell

A láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.

Álmatlanul

Függöny-dagály jön.
Tengeréjben vergődik
a hajótörött.

Úton

Csillagok csendje
fészkel vonatablakban:
állomás az út.

Az utcán

Galamb csipeget,
harangszó pottyan a fák
alá súlytalan.

A részeg

Áll a kapuban,
míg eldől az egyenes:
maga elé ül.

Ősz

Falevél szélén
harmatcsepp egyensúlyoz:
lehull a levél.

Lombhullás

Magosan az ég
köröz,hogy lecsapjon a
fákra,mint nyájra.

Éhes hold

Hold csőre kopog.
Ablakra tapad a szem.
Könnycsepp a foglya

*

Kéziratként a szerzőtől:

Szellem

Szürke semmiben
nemzett álomnak, fénynek:
csendes őrület.


Kapuzárás

Az este zárja
a kaput, sötétedik
a zöld. Tea páráll.


Emlék

Az ég visszatér.
Halk fénnyel csukódik a
kapu, mint virág.


Temetőben

Fenyő sötétül.
Fátyolos alkonyat hull
alá madárral.


Holdfény

A hócsepp koppan
ibolyaszín ablakon,
hol ezüst-madár...


Virradat

Álom nyomában
a kiéhezett falkahad
hold-mezőre ér.

*

Haikuk koratavasztól júniusig (2008)
(föld-levegő-fény-eső-madarak):

Tekintet

Tusrajz a szürke
fényben, madár röptével
pontosan kimér.

Csipke, lebegés

Varjúraj zuhan
felhőbe. Csipke remeg
galambokkal.

Becsukódik a fény

Üvegváza a
levegő: virág bomlik,
földre alkonyul.

Eső után

Merülő fényben
szárnyat bont a levegő,
üde földre száll.

Korareggel

Madárdal-tenger,
a levegő fái alatt
kanyarog az út.

Vihar után

Gesztenyefák vár-
nak virágaik szőnyegén
ég-eső után.

Föllélegzés

Dús zöldben lélek-
lélegzet, napsugárban
a szelíd gyíkok.

Házak mentén

Esett. Süt a nap.
Színes falak sora fényt-
illatot rebbent.

Átváltozás

Friss saláta-zöld
sercen. Pillangó szárnya
földben rohad el.

Esteledik

Macska nyújtózik -
bőr alá bújik a szél:
jó hűvös futam.

Alkonyat

Fűtenger partján
hempereg a nap: narancs-
zöld elpihenés.

*

(Falevél - pillanatok)

Egyedül

Lombmenedékből
kiszakítva, szélhídon
ring a falevél.

Bizonytalan

Égi tekintet:
föld felé sodrodó fa-
levél köröz még.

Emlék

Szavak,jelek közt
préselődő falevél:
megfoghatatlan.

Üdeség

A bronz-avarból
ép falevelet mos ki
a tavasz. Tiszta.

*

Halott

Szemfedőcsipke :
tökéletes tisztaság,
rebbenő holdfény.

Lélegzet

Mint egy galamb ül
vállamra a harangszó.
Mindkettő elszáll.

Ragyogás

Konyhám dísze a
teáscsésze, napkeltekor
fénnyel telik meg.

Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 13. oldal:

Munkálkodás

A tű hegyével
fűz fel homokszemeket:
időtlen gyöngysor.

Rejtőző idő

Homokóra foly’,
nyomtalan nő a halom,
benne az idő.

Hol volt, hol nem volt

Fátyolozza hold
fénye. Tündér lakhelye –
voltam odafönt.

Megmenekülve

Hordják a hegyet.
Tükörbe merül a múlt –
Arcom a parton.