« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Harcos
Katalin (1956-)
haikui
http://www.gportal.hu/portal/harcoska/
Kéziratként
a szerzőtől
2004
1. Este Budapesten
Az
est bársonyán
megannyi tündöklő gyöngy
a lámpák sora…
2. Telihold II.
Kerek
arcával
szelíden csodálkozik
rám a magasból.
3. Férfi a vonaton
Fönt
szemöldöke
összeér, lent dús ajka
csókokról mesél.
4. Idős úr az uszodában
Rám
nevet némán
és tétován felém int
ráncos kezével.
5. Új kedvencem
Ölemben
ím egy
vörös-fehér gomolyag…
cicám dorombol.
6. Kívánlak
Vágtat
a vérem,
mint szilaj táltos, szökell.
Vágyom utánad.
7. Vágy II.
Vad
szenvedélyem
elragad. Mindent adnék,
amit nem szabad…
8. Vágyálom
Paripám
izmos
teste feszül alattam.
Vágtázunk újra.
9. Novemberi reggel
Hófelhők
mögül
fénykévék szöknek elő…
kandikál a Nap.
10. Ars poetica
Érdemes
írnom,
ha verseim olvastán
érzed, amit én…
11. Esteledik
Tova
tűnt a fény.
A fázós esti homály
lassan beterít…
12. Szarvasok
Csontzene
hallik,
vad agancsosok harcát
titkon csodálom.
13. Ki vagy?
Megismernélek!
Engedj
közel magadhoz
és várd a csodát!
14. Érints meg!
Nyújtsd
a kezed!
Érintésed varázsa
csodával telít…
15. Novemberi szél
Jeges
szél szalad
tova meztelen fák közt…
Sírását hallom.
16. Novemberben
Kopár
fák dermedt
ágakkal meredeznek
a sápadt égre.
17. Novemberi hajnal
Ködpászmák
úsznak
a szürke felhők alatt.
Bánatos az ősz.
18. Közelít a tél…
Krumpliszsákokkal
sapkás
apókák ülnek
már az út mentén.
19. Lombhullás
Libben
a levél…
táncoltatja pajkos szél,
míg földet nem ér.
20. Haragszol még?
Duzzogsz
még, Kedves?
Arcodra kiül a bú…
Ne légy szomorú!
21. Hűvös hajnalon
Dér
csillan őszi
levélen, sziporkázik
a napsütésben.
22. Árnyék
Homályba
borít
és sötéten átsuhan
némán felettünk…
23. Szitál az eső
Ablaküvegen
pajkos
vízcseppek sora
vígan fut tova…
24. Barátom,
Szemed
tükrében
önmagam képét látom
visszanevetni.
25. Simogatás…
Selymes
tenyérke
simítja homlokom meg…
lánykám szeretget.
26. Jön az este
Ezüst
holdsarló
felhőkkel bújócskázik
az alkonyatban.
27. Születés
Új
élet fogant,
s íme világra jött már
sós könnyek között.
28. Csók
Tétova
szádat
érzem forró ajkamon
követelőzni…
29. Ölelés
Belsőm
megremeg
mikor karod magadhoz
vonja testemet.
30. Vágy
Perzsel
a vad tűz,
elemészti a testem…
Nagyon kívánlak.
31. Szerelmesen…
Megalázottan,
ezerszer
is megbántva
mondom: áldott légy!
32. Bánat
Bútól
roskadón
lépdelek magányomban.
Magamra hagytál…
33. Ősszel
Hulló
levelek
fogócskáznak a szélben,
s lent elpihennek.
34. Pirkadatkor
Kék
felhők felett
narancsszín pír az égen…
Lásd! Felkel a Nap.
35. Hajnali harmat
Némán
rezdülve
ül vízcsepp a levélen
és tovagördül…
36. Elmúlás
Köd
ül a hegyre,
átsejlik rajta a táj…
jön már a halál.
37. Kiderül végre…
Rőt
sugarakkal
felhők mögül a napfény
bátran előtör.
38. Szivárvány
Sötétség
előtt
sugárzó fény dereng fel
sokszínű ívben.
37. Anya
Bár
szelídséged
angyalok ölelése,
szigorod nevelt…
40. Elmentél…
Borús
arcomat
simítja szellem kezed,
míg emlékezek.
41. Érintésed
mint
áramütés,
átjárja egész testem…
Csak ezt kerestem!
42. Decemberben
Halott
fák ága
az ősznek már búcsút int.
Zord tél jön megint…
43. Apu
Hiányod
átjár,
miként a fagy: dermesztve,
sosem eresztve…
44. Hiányzol III.
Fájsz
még… pedig azt
hittem, ezen túl vagyok.
Mondd, miért hagyod?
45. Meghalni ennyi csak…
…hogyha
átléped
a távoli fénykaput,
már nincs visszaút…
46. Szomorúság
Elment
egy újra
a barátaim közül
a fényen túlra…
47. Ősz
Fák
között hűvös
reggeleken ködpászmák
nyújtóznak velem.
48. Széllel…
Nézd!
Kergetőzőm
csintalan őszi széllel,
rőt falevéllel.
49. Jelkép
Áll
az új kereszt.
Karját szélesre tárva
néz a világra.
*
2005
1. Tamás
Komorság
ül rád…
magadba fordulsz megint?
Írj még verseket!
2. Jessy
Robosztus,
nagy eb.
Kemény, tömör, mint a kő,
de barátom ő.
3. Északi szél
Arcomat
vad szél
marja, ágakat tördel,
fán citerázik…
4. Soha…
Tán
meg sem ölelsz,
ajkad nem érint soha.
Hogy viseljem el?
2005.01.06.
*
5. Hangod
Melegség
jár át,
izgalom, várakozás,
amint szólsz hozzám.
6. Hinnéd? Január van…
Kék
ég… napsütés
melengeti a földet
így, tél derekán.
7. Esti homály
Szürkeség
borul
már a házakra. Nézd,
mint bújócskáznak!
8. Katica
Fűszálon
bogár:
apró, piros, hétpettyes.
Vígan araszol.
9. Incselkedő
-
Eljönnél? - Mennék!
- Megtennéd? – Talán… de meg
sosem vallanám.
10. Ráismersz?
Mily
délcegen áll!
Fejét büszkén felszegi,
s szerelemre vár.
(=Vénusz szikla)
2005.01.09.
*
11. Aszúszőlő
Zúzmarás
tőkén
töppedt kis aszúszemek
ülnek szolidan.
12. Köd
Fehérség,
homály…
körülölelve, mindent
magába foglal.
13. Csönd
Süket
a világ.
Körülöttünk a percek
némán peregnek.
14. Üstökös
Csillagok
között,
sötét égen, elsuhan
fénylőn felettünk.
15. Barátság
Veled
megosztom
örömem és bánatom,
miként senkivel.
2005.01.11.
*
16. Csodára várva
Megérint
kezed…
de tégy valódi csodát!
Érintsd lelkemet!
17. Kezed
Gyűrűd
megcsillan…
bőrömön táncot járnak
karcsú ujjaid.
18. Ha kimondanád…
Lágy
susogással
leheleted beterít,
ha súgod: szeretsz.
19. Meghitt pillanat
Imbolygó
lángok…
Ünnepi gyertyák táncát
némán csodálom.
20. Szaloncukor
Fenyőn
csillogó
papír cukrával pördül…
De megkóstolnám!
21. Téli hajnalon
Csillámló
dér ül
kapura, kerítésre
és sziporkázik.
22. Esti eső
Eső
szitál, nézd!
Fénye fekete úton
szemembe villan…
23. Hízelkedő
Selymes
bundájú,
vörhenyes kis barátom
nekem dorombol.
2005.01.13.
*
24. Szemed
Melegen
csillog.
Mélységében elveszek,
örvénye leránt.
25. Szád
Íve
piroslik,
keskeny, szigorú kissé,
mégis oly nemes.
26. Kezed II.
Ápolt
kéz. Oly lágy,
akár a bársony, s meleg,
mint szereteted.
2005.01.14
*
27. Harmónia
Magamba
nézek
és megtalállak bennem.
Egyek vagyunk rég.
28. Örökké…
Enyém
vagy úgy is!
Emléked bennem él már,
és velem marad.
29.
Nem
fájsz már sosem.
Ajándékod örökkön
engem boldogít.
30. Ha csókolsz
Ajkad
megérint…
nyelvünk összefonódik,
miként karjaink.
31. Szokatlan tél
Nézd!
Januárban,
fagyott fák felett, kósza
fény – napsugár van…
2005.01.16.
*
32. Tátra, orkán után
Sírnak
a sziklák.
Halott fáknak a szél is
gyászdalt énekel.
33.
Elnémult
minden.
a hálál vert tanyát itt,
az élet helyén.
34
Csend
ül a tájon.
Élettelen az erdő,
kihalt a világ.
35. Fagyban
Hajamra
dér ül.
Ruhámba búvik a fagy,
s csontomig hatol.
36. Egy kép margójára
Nevetős
szemű,
szívemnek nagyon kedves
ősz, öreg betyár.
2005.01.17.
*
37. Emléked 1.
Élőbben
élsz, mint
a jelen, de holtabb már
nem lehetsz nekem.
38. Emléked 2.
Ma
megírtalak,
s végképp emlékké gyúrtak
a leírt szavak.
39. Tél 1.
Mint
menyasszonyok,
állnak a fák, és sírnak,
talpig fehérben.
40. Tél 2.
Havas
bundájú,
didergő szörnyként fekszik,
szunnyad az erdő.
2005.01.19.
*
41. Magány 1.
Magam
maradtam.
Körém már nem fonódnak
ölelő karok.
42. Magány 2.
Némán
dideregek.
Bennem üresség honol,
köröttem homály.
43. Magány 3.
Értelmét
veszti
hát minden, mi egykoron
magával ragadt.
44. Magány 4.
Beburkolózom
szerelmed
emlékébe.
Hagyd meg ezt nekem!
45. Magány 5.
Család,
barátok,
gyerek, - örömre száz ok.
de nem vagy velem.
46. Magány 6.
Ha
lesz majd más, tán
kevésbé fáj hiányod.
Tudom. kivárod.
47. Magány 7.
Magány
tanyáz a
mellemen. Karjai rám
fonódnak.- nekem.
48. Magány 8.
Fukarul
bánsz rég
öleléssel, szavakkal,
csalfa vigasztal...
2005.01.20.
*
49. Sóhaj
Fájó
mellemből
felszakadva beterít
enyhe fuvalma.
50. Hópihe I.
Kis
csipkés pihe
ült a tenyeremre, nézd,
s máris elillan.
51. Hópihe II.
Mértani
forma,
parányi, égből hulló
jégcsipke-abrosz.
52. Ázom
Surrog
az eső.
Vízfátyol terül rám,
s nyakamba csurran.
53. Különös alkony
Fekete
felleg
jobbról az égen, s balról
bíborragyogás.
54. Fricska
Alszik
a kedves.
Álmában összerezzen,
s nagyokat horkant.
55. Megsimogatnálak
Elképzelem,
hogy
tenyerem csiklandozza
rövidke hajad.
2005.01.21.
*
Filozofikus gondolatok
56. Álom és valóság
Az
álom való,
és a valóság álom,
ha úgy akarod.
57. Isten = Igazság
Az
igazságban,
lásd, Isten jelenlétét
megtalálhatod.
58.
Ha
Istent látod,
az igazságot benne
tudom, megleled.
59. Tudd!
A
szerelemben
szép, ha téged szeretnek,
de szebb, hogy szeretsz.
60.
Reszketek
(csupa
"E")
Nézd,
reszket kezem.
Tenyeredbe teszem, s te
megmelengeted.
2005.01.23.
*
61. Havas éjen
Hósubájában
alszik
a táj. Milliárd
pihe táncot jár.
2005.01.26.
*
62. Derűs télben
Madár
ül a fán.
Színes mellénye ragyog
a napsütésben.
63. Fagyos reggel
Hallod
a havat,
mint ropog talpunk alatt?
A fagy csikorog.
64. Fák között
Rezdületlen
a
fagyos erdő. Csak a szél
hint porhavat rám.
65. Téli öröm
Kecsesen
siklik
velem a szánkó, s kunkort
rajzol a hóba.
2005.01.29.
*
66. Cinke
Lendül
a cinke
a faggyún, s míg csipeget,
vígan csivitel.
67. Figyelmeztetés
Postaládánkba
cinkepár
fészkel. Ne űzd
el egy levéllel!
68. Holdkövem
Belső,
opálos
kék-sárga ragyogással
sugárzik felém.
69. Pók
Titkon
figyelem,
mint szövi rég hálóját
sokszemű pókom.
70. Pókháló
Rezdül
a háló,
mozdul a pókláb. Fonja,
szövögeti még.
2005.01.30.
*
71. Száguldás
Robog
a vonat
a sínen. úgy zakatol
akár a szívem.
72. Élet
Titkosan
iramló
létünk célját keresve
fut a végtelenbe.
73. Gyermek
Ölemben
ringó
ajándéka a létnek,
csodás ígéret.
2005.02.01.
*
74. Köd
Fagyos
hajnalon
fákra
zúzmarát csenve
köd
ült a hegyre.
75. Stephaneum
Szürke
ég alatt
a
nagy ferde kupolák
ködbe
hajlanak.
76. Fagyban
Porhó
szitál rám,
vállamra
ül, megpihen,
majd
tovalibben.
77. Havas lejtőn
Gyermekek
hada
a
szántalpakon tova
siklik
kacagva.
78. Szarvas-tetem
Agancsa,
s teste
az
úton összetörve
hever
meredten…
79. Mégis…
Szívem
szorítja
még
mérhetetlen bánat.
Vágyom
utánad…
2005.02.03
*
80.
Havas fenyők
Az
égre mered
sok
fehér fenyőecset
s
festi az eget.
81.
Temetés
Értetlenül
áll
a
sírnál rokon, s barát.
Csak
ő hiányzik…
82.
H.G. professzor úr
Itt
fekszik holtan.
Nem
rég velünk nevetett
és
dolgozott még…
83. Fáj…
Szikár
alakja
fel már nem tűnik soha
folyosóinkon.
84. Ennyi csak…
Ennyi
az élet!
Születünk,
élünk, aztán
-
látod?- meghalunk…
85. Megint
Megint
egy sírnál
állunk
lehajtott fejjel.
Barát
távozott.
2005.02.05.
*
86. Fagy
Jégvirágosan
ébred
a ház, s az út is
vígan
csikorog.
87. Reggel
Kukorékolás
harsan
a dombról, s a fény
szobámba
oson.
88. Megkövetlek
Megbocsátod
hát
búmat,
és balgaságom?
Fáj
ha bántalak.
89. Barátság
Nyílt
tekinteted
nekem
ragyog, és értőn
megbocsát,
- tudom.
90. Álom megint…
Talán
ma álmom
csendesebb
lesz. Velem vagy,
s
én újra veled…
91. Titok
Szemed
rám nevet,
s
én szakálladba súgom
titkon:
szeretlek.
92. Érezni akarlak!
Tiéd
vagyok hát.
Karom
ölelésre vár,
ajkam
csókodra.
2005.02.07.
*
93. Így is szép
Nem
szerethetem
akire
vágyom, hát ő
lett
a barátom…
94. Betegen…
Fejem
fájdalom
feszíti,
torkom kapar.
Múljon
el hamar!
95. Vírus
Surran
a testben,
a
vérrel iramlik és
lásd,
megbetegít.
2005.02.13.
*
96. Álmomban
Lásd,
én álmodom:
szép
szerelmet és gyönyört,
mely
mindent betölt…
97. Álompille
Kis
pille szállt le
szememre,
álmot hozva
az
életembe.
98. Téli napsütés
Bearanyoz
a
fény
mindent maga körül,
s
a szívem örül…
99. Neked
Kacagós
szemű
vénem!
Őszes szakállú,
drága
barát vagy!
2005.02.17.
*
100. Játssz velem!
Játszani
kéne…
mint
szerelmes kamaszok,
kergetni
egymást!
101. Szeretnélek…
Fejem
válladon…
lehunyt
pilláim mögött
a
vágy sündörög.
102. Téli fák
Dermedt
ujjú kéz
minden
kopár fa, mely a
bús
égre mered…
103. Lámpa alatt… 1.
Nézd,
a fénykörben
mint
kavarog sok pihe!
Tán
fogócskáznak?
104.
Szűz
hótakaró…
mint
megannyi briliáns,
úgy
sziporkázik!
105.
Új,
fehér paplan
óvón
terül a tájra,
házakra,
fákra…
2005.02.21.
*
106. Szürkület
Fázósan
oson
a
szürke téli este,
titkot
keresve.
2005.02.25.
*
107.
Este
Rákönyököl
az
est
a fák csúcsaira,
és
halkan mesél.
108.
Kesztölc
Nézd!
Kis falunkat
ölükben
ringatják a
nagy,
borzas hegyek.
109.
Február végén
A
pincesoron
összebújnak
a házak,
s
tavaszra várnak.
2005.02.27.
*
110. „49”
Időm
rabolva
megint
egy év elszelelt.
Idősebb
lettem…
111.
Eljárt az idő…
Hiába
vágyom
üde
fiatalságom,
már
rég messze tűnt.
112.
Erdő fia
A
fák közt élek.
Erdőben
fogantam és
majd
ide térek.
113.
Megint hiányzol…
Hiányod
átjár,
csontomig
hatol, fájón
szívem
szorítja.
114.
Elmentél
Látod,
a bánat
súlyos
lepelként borul
rám.
Visszavárlak!
115. Ölelj! 1.
Karodba
vágyom.
Szárnyára
vett az álom,
s
lásd, veled vagyok.
116. Ölelj! 2.
Ha
mámorodban
egyszer
karodba vennél,
tudom,
szeretnél…
2005.03.11.
*
117. Fagyos márciusban 1.
Feltámadt
a szél.
Jeges
kézzel arcon üt
és
tovább süvít.
118. Fagyos márciusban 2.
Látod
a napot?
Fakó
felhők fölött csak
bús
maradhatott…
119. Fagyos márciusban 3.
Hallod
a szelet?
Fagyos
kezével zengő
jéghárfát
penget.
120. Fagyos márciusban 4.
Figyeld
a telet!
Erőt
fitogtat, mégis
búcsút
integet.
121. Fagyos márciusban 5.
A
tavaszt érzed?
Hóbuckák
alatt, titkon
ébred
az élet.
2005.03.12.
*
122.
Kikelet
Kinyílt
az ég már
és
tavasz borult fölénk
víg
madárdallal.
123.
Olvadás
Tűnik
a jég és
foszlik
a hó. Patakok
folynak
a réten.
124.
Hírmondó
Szaladó
patak
súgja
a földnek a hírt:
újra
tavasz van!
125.
Himnusz
Tavaszi
szellőn
hárfázik
a réteken
a
víg napsugár.
126.
Tavasz van
Zsong
már a világ,
zsendül
végre az élet.
Ébredj
hát te is!
127. Ébred az élet…
Szerelem
vár ránk,
tüzes
érzések árja.
Végre
ölelj hát!
128.
Úgy vártalak
Miként
a tavaszt,
zord,
jégcsipkés tél után,
úgy
vártalak én…
129.
Szeress!
Szeress
Kedvesem,
mint
napfényt a tavaszban,
és
bátran ölelj!
130.
Néma vallomás
Úgy
hajtom fejem
válladra,
hogy átérezd
szeretetemet…
2005.03.15.
*
131. Beszélj!
Szádról
a szavak
gyöngysora
gördül. Beszélj
még
hozzám, Kedves!
132. Bánat
Könnycsepp
csillan a
szemeden.
Legördülő
sós
patakocska.
133. Tavaszi szél
Rezzen
a szellő,
vígan
tekergő, bomló
rügyet
fakasztó.
2005.03.22.
*
134.
Márciusban
Ünnepi
díszben
bontja
körül a világ
feslő
rügyeit.
135.
Akkor is…
Vaksi
ablakú,
düledező
ház tövén
ibolya
virít.
136.
Guberáló
Zsákjával
hajlong,
kukát
túr a vén koldus
étket
keresve.
137.
Alkonyat
Hegyre
ült a Nap.
Vörös
tűzgolyóként most
a
völgybe gördül.
138.
Tavaszi reggel
Apró
krókuszok
méz-sárga
szirmain, nézd,
csillan
a harmat!
2005.03.28.
*
139.
Metszés
Szőlővenyigén
metszőolló
csattogja
tavaszi
dalát.
140.
Ásó
Csusszan
a földbe,
fordítja
a hantot és
kezdi
elölről…
141.
Katicabogár
Tavaszi
fű közt
piros
háta megcsillan
a
napsütésben.
142.
Ibolya
Bokrok
aljából
szolidan
integet már
kék
szirmaival.
2005. 03. 30.
143.
Alszol…
Hunyt
pilláidat
kék
árnyak keretezik
a
holdsütésben.
144.
Álom
Tarka
pilleként
szálldos
a szürkületben,
míg
szemedre ül.
145. Mosolyod
Arcodon
csapong
könnyű
szárnyú mosolyod.
Kék
szemed derül…
146. Mesélj még!
Mesédben
élek.
Fáid
közt bóklászom, és
ágyadban
alszom.
147. Ülj mellém!
Ha
megérkezel,
ülj
mellém és ölelj át!
Régen
vártalak!
148. Úgy szeress!
Ahogy
jól esik,
úgy
szeress! Csak érezzem,
hogy
fontos vagyok…
149. Egyet csupán…
Csak
egy csókodat
szeretném
elrabolni
szádról
titokban!
2005. 03. 31.
2009.
Tavaszi Fesztivál
Thália Színház, Japán nap – Haikuíró verseny győztes haikui
Megadott téma: TAVASZ
Harcos Katalin
1.
Bomlik a barka,
bársonya vígan feslik.
Ébred az élet.
2.
Hajnali harmat
gördül zsenge levélen.
Mosdik a reggel.
3.
Zsizsegő fűszál
talpamat simogatja.
Zsendül a világ.
A versenyt rendezte és levezette dr. Vihar Judit
Harcos
Katalin - Magyarország
SZERELMES HAIKUK
Van-e szerelmes haiku?
Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, a haiku eredetileg a halálba induló szamurájok meditatív költészete volt. Törvényszerűsége, hogy mindössze 17 szótagból áll, amelyek 5-7-5 szótagszámra bontott 3 soros verset alkotnak. Rímet, ritmust nem tartalmaz. Tartalmilag igen tömör, hangvétele személytelen, egy pillanatot rögzít, mintegy rácsodálkozás a világ apró szépségeire, egy-egy elsuhanó pillanatra. Érzéseket nem fejez ki, de arra késztet, hogy továbbgondoljuk amit elénk vetít. Filozofikus.
Megkedveltem
ezt a formát. A 17 szótag tömörségre készteti az írót. A fentiek alapján azonban
egyértelmű, hogy "szerelmes haiku" nem létezhet, - legalábbis a haiku
klasszikus értelmezése, tartalmi kritériuma szerint - hiszen, mint említettem,
a haiku eredetileg érzelmeket nem közvetít.
Én élve a költői szabadsággal,
a magam érzelem és gondolatvilágához közelebb álló tartalommal is írok 17 szótagos,
3 soros verseket. Ezek formailag nem, de tartalmilag eltérnek a szigorúan vett
haiku szabályaitól. Mivel azonban legközelebb mégis a haikuhoz állnak, ezen a
néven nevezem őket. Újabban azonban szívesebben használom a "szerelmes katák"
megnevezést. És itt a kata szó nem a nevemet jelenti, hanem a japán formagyakorlatot,
- hiszen ezek a kis 17 szótagosok csak formailag haikuk.
Még egy dologról szeretnék
szólni, mielőtt megindulna felém a hozzáértők leveleinek méltatlankodó áradata.
Megalkottam
- öntörvényűen - két új kategóriát is.
1.
Haikucsokor
2. Lánchaiku
Haikucsokornak azt nevezem, amikor egy témát több, egymás után versszakszerűen kapcsolt haiku dolgoz fel. Ilyenkor az egyes 3 soros egységek tartalmilag külön-külön, önmagukban is megállják a helyüket, gondolatilag azonban mégis szorosan összetartoznak, egységet alkotnak.
Karodban
Megszűnt
a világ.
Lásd, csak mi ketten vagyunk
egymást ölelve.
Egymásnak
feszül
bennünk a vágy és remény
létünk határán.
Bőrömön
csókod
perzselő tüzeket gyújt
míg szeretkezünk.
Feloldódom
én
szerelmedben egészen.
Már tiéd vagyok!
A
lánchaiku abban tér el a fentiektől, hogy az egy gondolat vagy érzelem köré csoportosított,
egymást követő 3 soros egységek sorrendje fel nem cserélhető benne, és némelyik
szakasz tartalmilag önmagában nem állná meg a helyét, mert csupán az előtte vagy
utána lévővel válik értelmezhetővé.
Kérem mindazokat, akik a klasszikus haikuírás
szerelmesei, nézzék el nekem, hogy céljaim érdekében ezekhez a sajátos eszközökhöz
folyamodom.
Vágy
Húsevő
virág…
mohón kitárja feléd
bíbor szirmait.
Ajkain
vágyón
csillan az édes nektár
csókodra várón.
Nézd,
konok fejét
harcra készülő dárdád
büszkén emeli.
Vágykönnyeket
sír.
Titkon lecsókolom, míg
ellankad megint.
Remélem, sokan örömüket lelik ezekben a rövid versekben, és továbbgondolva, érezve azokat, kellemes és tartalmas perceket élnek át…
