« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Vajda Andrea: Bakos Ferenc: Haiku hármaskönyv
Bakos Ferenc japán haiku fordításai
D. Plažanin haikui Bakos Ferenc fordításában
Haiku in English
Bakos Ferenc: Új ezredév (2006)
Bakos Ferenc: Huika-termés (Tűnődés a Napút 2008. áprilisi száma fölött)
Bakos Ferenc: Sivatagi szél - haiku, Ad Librum, Budapest, 2010 >
http://adlibrum.hu/Bakos-Ferenc
Bakos Ferenc: Katasztrófák
a kortárs japán haikuban



Bakos Ferenc (1946-)
HAIKU HONFOGLALÁS

Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000
A haikuk egy része megjelent a Somogy folyóiratban is:
1982. 6. szám (Tíz haiku), 1985. 5. szám (Tíz haiku), 1988. 2. szám (Tizenhárom haiku), 1991. 1. szám (Kilenc haiku), 1993. 2. szám (Sivatagi haiku, Öt máltai haiku, Kiliti páros), 1997. 3. szám (Tíz haiku), 1999. 4. szám (Haiku egy esztendőre, Úti haiku), 2000. 6. szám (Három égitest)

Kalendárium a 2001. esztendőre

Újév

Újév hajnala -
egyszem diófa, ágán
egy szem dió.

Sirályetetés!
Újév reggel mióta
itt talál, öreg?

Újévi korcsolya:
a jég tükrén
pompás kalligráfia

Új millennium?
Ide nekem egy zacskó
új pipadohányt!



Óév

Óévi séta -
a tó még utánuk szól

jégrianással

Gyere asztalhoz:
két könyék! Két szelíd kéz:
nyerni, veszteni.

Óévben végig,
újév első napján is:
hólapátolás!



Tavasz

Jéghártya alatt,
kelbimbó: tavaszra, mondd,
mit meg nem ígérsz?

Jégcsap-olvadás -
fűzfám alá, ha jönnél,
csak esernyővel!

Tavasz is, tél is:
aranyeső szirommal
hópihe játszik

Kettős vadgalamb
sziluett - cipőnkön még
temetői sár

Tavaszi patak.
Cérna anyóka füstöl
őszi avarral.

Miről álmodtál,
míg a vadlúd jött és ment,
mandulavirág?

Jégmadár helyett
ráleltem erre a kövér
tavaszi héricsre.

Bele-beleveszve
a cseresznyelombba:
fehér pillangó

Halott barackfánkon
dupla hévvel ügyködik
a fakopács.

Vad szél járt este:
egy nyírfánk kidőlt, másik
tartja rettegve

Szőlőnyitáskor
kapáló fizetsége:
zsenge ibolya

Országúton, hirtelen,
fekvőrendőr -
akácfavirágból



Nyár

Gólya Úr, frakkban!
Ma lesz az a vacsora,
vagy sohanapján?

Török kávézó:
darázs dézsmál zaccot -
hosszú még az út

Várfalak közé
zöld lombsziget csal:
kivégzőudvar

Vándor, vakarózz
bátran hűs templom mélyén -
szent bolhacsípés!

Dombról gurulva
elütötted a szöcskét -
most hogyan tovább?

Fűzfánk csúcsán
jöttömre se némult el
a csalogány.

Gesztenyeszirom
a szélvédőn - potyautas
katicabogár

Régvolt kabóca:
anyám kötényéből szól -
könnyes nevetés!

Lámpás sem kell:
Ma apó az, falunk véne,
beléndeket szed.

Ne a legyeket:
emlékeim űzzétek,
áldott, vad fecskék!

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Nyári félhold -
teáscsészéinket
beszövi egy pók

Végig zivatar...
Fészkükön a gólyák, lám!,
két lábon állnak.

Teknős és háza:
ki óv s ki fogad be kit? -
Szél csupál nádat.

Hirtelen este -
a denevércsaládnak:
röptető óra

Messziről csábít,
közelről berzenkedik:
vízililiom!



Ősz

Göcsörtös japán fa
helyén új iskola -
oda jár fiam.

Vitorláshajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Reggeli kávé -
köntösömön nőm
tegnapi ősz hajszála

Őszi tó tükrén
két úszó -
egymástól fényévnyire

Fiammal szőlőt
kötözök - hoppon maradt
seregélycsapat!

A lámpafénybe
még vissza-visszavárjuk
Kóbor kutyánkat

Harmat igazgyöngy
ablakon, függönyön át -
ne menj közelebb!

Négy kacsa fázik
őszi esőben - szélen
a rút, a kicsi

Kelő hold árnya -
madárijesztő heves
szívdobbanása!

Démonok ellen
sövényt ültettem - őre
ez a kis csiga.

Mély meghajlással
özvegyember rendezget
krizantémszirmot.

Hímporos lepke,
szél hátán, hej, röpülne -
árva rőt levél

Ködös hajnalban
lábfájós néne itat
párálló lovat.

Fagyos reggel -
özvegy apám lépcsőjén
egy dermedt darázs.

Kihalt stadion:
deres füvét nézve, lám,
végigszaladok

Halottak napja?
A két kicsi pintyet
csak tegnap temettem!



Tél

Magányos halász
tekintete jégmadár
röptét vallatja.

Napóra,
kihalt állomás fényében,
percre pontosan

Vékony horpaszú
rókaanya,
ma sem volt zsákmány?

Holdnak udvara.
Önmagaddal jártál-e már
kézenfogva?

Szomorúfűz, te!
Várom, hogy visszategezz,
zuzmós reggelen

Kíméletlen tél:
még a szélcsengőt is
beköltöztetem.

A hóhullásban
káposzta is, virág is:
káposztavirág

Zsilipelés -
cölöp-falloszok kapnak
rojtos jégszoknyát

Levélke, jégzárta,
emlékezel az éji
rianásra?

Sáros karácsony.
Margotnál, haj, friss kávét
főznek, darálnak!

Fenyőfa-erdő
karácsony másnapján, jaj,
kilenc évgyűrű!

Pénelopé
nem söpör havat: a lábnyom
Odüsszeuszé



Gyászév

Engesztelő mise -
két kispap,
két ásítás

Anyánk ravatala -
májusi verőfény,
madártrilla

Kis kiwi magok,
miért, hogy felidézitek
halott anyámat?

Mindenszentek:
haikufordítás
nőíróktól



Három égitest

Fogyó hold mellett
mindegyre fényesebb, nézd!,
az Esthajnalcsillag

Üstökös-néző...
legközelebb majd
háromezer év múltán.

Napfogyatkozáskor,
hitted volna?,
Fiastyúk kakasszóra!



Úti haiku
Szanszkritia

Rügy nyílik bomlik
jádekő vonz vaduló
jázmin folyondárt

Rejtélyes dzsungel:
vándor hű társát üti,
az is átérjen!

Békaparányként
szirmodon, ó, lótusz,
megvilágosodnék!



Adria

Osztrigatelep -
Michelangelo Dávidja
csizmásan

Vaporettón...
Könnyes Nó-maszk mögül
nevető szempár

Varázsos sátor:
bent tudó gésa ölel -
kívül csillagok



Erdély, Prága

A Gyilkos tónál
most is életéért küzd
egy sudár fenyő

Őszi kikerics
mező mező után -
vakmerő lepkepár!

Moldva csatorna:
gácsér evez a tojó
nyomdokvizén.

Zsidótemető -
hallgató kövek,
néma madarak



Málta

Hajóút Máltára -
sapkámat viszi a szél:
tengeráldozat!

Romos szálloda -
egy máltai lovag
őrzi kocsinkat.

Mély tengeröböl -
két helybéli lány hangja:
sziréncsevegés

Prehisztorikus rom -
kis gyík delel
áldozati oltáron

Hőség Valettán -
a gyalogosátkelőnél
egy apáca a legfürgébb.



Nippon

Japán lány táncol
spanyol FLAMENCO-t:
magyar haiku

Kamakura, temető -
varjak méltatlankodnak
japán akcentussal

Bambuszliget Templomban
törzsi üzenet:
HIRO LOVES KOKO

Szálkás eső keretben -
ernyőtörzsvendégek közt
boldog enyém

Ginza állomás -
félnótás fiú vastag
menetrendkönyvvel

Csatakos Roppongi!
Szállodaágy inkább,
csésze szakéval!

Whiskymhez
bátorkodom letörni jégcsapod,
Fudzsi Asszonyság!

Kjótóba végig
a Sinkanzen-rugók
rókahölgy-sírása

A plüssön hagyva
két képregény is -
Ószaka, Ószaka!

Látva a Nagyot,
látva a Legnagyobbat,
maradok 1 méter 80



Sivatag

Sivatagi szél -
ha embert vágyom látni,
csizmámra nézek.

Olajos tó felett
vándormadarak húznak,
nem köröznek

Ókori sírok -
szerteszét, mindenhol
szkarabeuszok

Levelek jöttek -
ma redőnyön át nézem
a naplementét

Ne heverj a hátadon,
szkarabeuszbogár, hisz'
tavasz van!

Imádkozósáska, ni,
pepitában!
Értem ne mondj fohászt.

Gyors naplemente -
a gázfáklyák
éjszakai műszakba kezdenek

Szomszéd imája közben
habozok
haikut gépelni.


Kilenc haibun
Élet és Irodalom, 1991. október 4., 15. oldal

I.
Tripolisz, tavasz, februárban. A levegő párájában a tenger ígérete; mediterránságuk tudatában fürdő pálmafák. Hát akkor újra itt! - mondja benned egy hang, de lehet, hogy csak lélegzel egyet, be és ki: SÓ-HUM. Szezonja lehet a narancsnak: a repülőtéri sztráda mentén rekeszestől árulják a mezítlábos gyerekek. Majdnem mandarin - látod a vacsoraasztalnál. Telihold, pipa: felfedező lépteid a barakk-tábort kerülik. Emlékszel, a délutánban itt, a városvégi bekötőúton a kocsikra, az alkalmi-arcú emberekre... Magas kőfal, vasalt-rácsos kapu félig nyitva. Bent még lépdelsz egy darabon, aztán megtorpansz - csaknem rátaposol arra a földből alig kiemelkedő, még nedves betonhasábra.

Holdfény, temető:
a friss sír mellett macska -
el nem mozdulna.

 

II.
Barakk-reggel, barakk-reggeli; barakk-iroda úti okmányokkal és barakk-kávéval. Holnapra meglesz a sivatagi vízum, insa` Allah. Vendégbarakk - lustálkodni támad kedved; tán adsz még egy esélyt a könyvespolc egyetlen darabjának, a zöld-arany cirádás Koránnak. A kavicsút mentén énekszó, méghozzá: női! - nem is te lennél, ha az ablakon át nem lesnél be egy pillanatra:

Barakklakásban
kicsi némber ágyaz -
palotát énekel.



III.
Hát igen, ez nem a Swissair járata! Nincs Alpok, nincs whisky. Kétpropelleres Fokker - a mai nap a második, az első nem indult -, de ez legalább átmegy siklórepülésbe, ha valami baj támadna. A steward bizalmasan átadja a röntgen által felfedezett, és a bőrönd mélyéről előállított bicskádat. Eljátszol a gondolattal: gépeltérítés Whiskyországba. A stewardess fess, itt-aztán-nem-lesz-popsira-simítás sötétkékben; langyos, vizes kávét hoz, rá még: műanyag pohárban. (Hat hét múlva csaknem forrót hoz, és, harisnyás lába ívét követve felfedezed majd a bokánál azt a kis monogramot - ezek szerint lesz visszaút?) Gitan-füst, most. A fedélzeti ablakot szinte bezúzza a nap. Valaki ott felhőnyájat terel! - a nyáj árnyéka, ott lenn, a sivatag únt homokját legeli. Az egész megér egy haikut, és akkor már mindjárt angolul!

Brilliant clouds,
sandy shadows - I ask:
hand in hand of old?

Tündöklő felhők,
homok-árnyak, hogy kérdd:
kéz a kézben, mint rég?



IV.
Az írástudó ókori kínai a "beszélni" írásjegy mellé odatette a "templom"-ét, és e kettőst egymáshoz soványítva kapott egy újat, azaz a "templomi beszéd"-et. A mai Japán természetesen - mint minden használhatót - ezt is változatlanul átvette, és, SHI-nek ejtve, a vers vagy a költészet jelölésére használja. Kellene már írni egy templomi beszédet, mondod. Ámde, hiába vagy itt már csaknem tíz napja - megértél már tűző napot, csontig hatoló hideg szelet, majd ennek ellenkezőjét is, a Szahara belsejéből jövő, hajszárítós gibli-t; hiába szelted át csotrogány terepjáróddal keresztül-kasul az egész olajmezőt - megmértél százötven katódállomást és jó pár napelemes energiaforrást -, úgy tűnik, a SHI nem lakik a sivatagban. A vacsora utáni arab kávé ízével és félig szítt pipáddal az ágyszor-asztal méretű lakószobádba megtérve, mégis mit hallasz? Bizony, azt a hangot - gyerekkorod, kamaszkorod, férfikorod magános estéinek cirpelését:

Tücsök morzézik
konténerszobám alól
a sivatagból.



V.
Akárhogy is, a legrátermettebb fickók a fúrósok! Nemcsak hogy asszonytól, családtól, hazától, de még valamirevaló telephelytől is távol, hosszú hónapokra, évekre. Egyszer csak megjelennek a sivatag közepén; felverik a sátrat, felállítják a HOMOKMESTER nevű óriásjárműre szerelt fúrótornyot. Váltasz pár szakmai szót a kanadai művezetővel, és búcsúzóul felintegetsz a két olajos overállos, sötét-képű - ám tudod: vidám és csupaszív - filippinó segédmunkás felé. Azok, mintegy válaszul, leállítják a gépet, és egyszer csak meghallod az isteni léptékű zenét: böngg-bongg, büngg-bonng - húszméteres csövek harangjátéka a szél ritmusára. Méltóságteljes, elhatározott, megmásíthatatlan. Neki, ott fenn, vajon van-e füle hozzá? - kérded, nem kevés szkepszissel. (Hajnalban az imahely felől a szél hátán oda-odalódított hangszóróhangra ébredtél: az előkántáló Allah u Akbár! szólójára és a kórus Akbár-Akbár-Akbár! -jára. Itt a Ramadán!)

Fúrótorony bong.
Százlábnyi harangjáték -
Allah fülének?



VI.
A feltámadó, és egyre szélesebb teret hódító porvihar csak a kisebbik baj - a bal első kerék gyanús kopogása a nagyobbik. Kiszálltok megnézni - ez bizony "csapágyos": dől belőle a zsír. Váratlanul Vathy Zsuzsa szavai jutnak eszedbe: "Te mérnök vagy, mért nem írsz már egyszer arról, hogy... mondjuk, nyakig olajosan szétszedtek egy csapágyat?" Egy pillanatra elképzelsz egy sereg csapágygolyót, amint szerteugrálva eltűnnek a lábadnál kavargó homokban. Kollégád, aki már ismerősebben mozog, indul, hogy a közeli kezelőállomásról segítséget kérjen rádión. Te majd a kocsiban vársz fél órát, s ha addig nem jön felmentés, az értékesebb műszerekkel utána indulsz, a nap egyre sápadó korongját követve. Zárt ablakok mögül figyeled kollégád szélcibálta, semmibe vesző alakját. Valami oknál fogva, ma az otthonosabb, görbeszárú pipát hoztad magaddal, s a jobbik, fémdobozos dohányt. Az a Filozófiai Társaság jár a fejedben: a Kierkegaard emlékülés, ahol épp most kellene kifejtened díjnyertes pályaműved gondolati rendszerét. A pipafüstben hosszasan - és érezhetően: szélesen is - elmosolyodsz; az idődből mindenesetre "fussa"...

Porvihar kavar
semmit a semmi köré -
pipabarátom!



VII.
Április, madárhónap. A Camp egykedvű, poros fái mintha zöldben játszanának az újabb és újabb madársereg láttán. Hazaköltöző fecskék, átmeneti pihenőn - szólsz az egyik fecskepárnak, hogy otthon Kilitiig meg se álljanak, ahol is a lodzsa felett szinte kulcsrakész fészekre lelnek. Úgy tűnik, megfogadják tanácsod, mert az egész csapat továbbáll, egyik napról a másikra. Az üres úszómedence melletti padon ülsz az alkonyatban; valami gyurgyóka-féle kis vitorlázó siklik feléd, szárnyait sem rebbentve, mintha csak azért, hogy leolvashasd színeit: citromsárga begy, metálkék szárnyak, azúrzöld szegéllyel és farokrésszel - épp csak a felségjelzés hiányzik. A szudáni kukták egyszeriben felélénkülnek, és törzsi kiáltozással mutogatnak a Camp felett köröző, hosszú csőrű csapatra. Hirtelen északira fordul a szél, és dermesztő hideget hoz éjszakára. Rossz hír ez a madaraknak: reggelente madártetemek hevernek a fák alatt a homokban. A jelenet, melyet ebédre menet elkapsz a tekinteteddel, elsőre egy szenvedélyes madárudvarlás képzetét kelti: csőr a csőrben, s az egyik szereplő, ellenállást nem tűrő hévvel, ragadja magával a szinte elalélt társát, egyre feljebb a sűrű ágak közt. Jöttödre az alélt társ elejtődik, s rongyszerű tetemként, súlytalanul huppan a földre. E pillanatban látod át az egészet: a feltehetően éjszaka kimúlt madárra rátalált a társ. Most dél van: ki tudja, mióta küzd, hogy az ágak közé felvigye? És mi végre? Bízik tán felélesztésében? Vagy valamiféle végső madártisztesség az, ami csak a magasban, az ágak közt adható? Barát ravataloz barátot? Tojó a hímjét, vagy fordítva? Ha monogám, mindenképp: élete odaveszett párját. A megértés és részvét pillanata tele tragikus kérdőjellel. Ebéd után látod: a közelben, már egy másik fa alatt hever a tetem. Nincs bátorságod, vagy illetéktelennek érzed magad, hogy kézbe véve elhelyezd valami nyugságot adó helyre. Ahhoz végképp nincs erőd, hogy a rálátás döbbenetét magadban tartsd - haikut szemezgetsz belőle. (Miközben a haiku íródik, újabb fecskecsapat érkezik. Ezekkel már együtt költözöl.)

Madártetem felett
zörgő akác mond
templomi beszédet.



VIII.
Mész "Barry Kocsmájába", elkérni a tölcsért. Munkaidő utáni, "egy pint sörre" beugró társaság, még overállosan - a házigazda kéretlenül kezedbe ad egy pohár saját főzésű friss csapolást. Az állandó meghívottak irigylésre méltó csapatába tartozol egyébként; alkalomadtán, ha még a futócipőd is megtelik homokkal, élsz is a meghívással. Sörkortyolás közben tapétanézegetés: ruhátlan nők, százszámra, adakozó pózban - mit meg nem mutatnak a sivatagi dolgozónak! -, még a plafonról is egypár távol-"kelleti". Gondolatban igazat adsz az Illatos kert-beli Mohamed-idézetnek: "A változatosság gyönyörködtet." Vagy szomorkodtat. Elszakadsz az erotikus kocsmától - lakodban még felelősségteljes munka vár. A padlóra terített újságszőnyegen kiterjedt gyűjtőmunkád eredménye: huszonnégy színű homok, kis kupacokban; rétegenként, a tölcséren át, az üres Johnnie Walkeres üvegbe kívánkozva. (Fiad legalább tizenkét színt rendelt - természetes, hogy megduplázod.) Az olajmezei homokgyűjtés némi csalással jár: az égetőhelyeken, a fáklyatűz helyétől távolodva, sávokban színeződik a hőtől a homok. Váratlan, elementáris erejű gondolat a koncentrált munka közben: Nem akarsz gyűjteni akár ezerszín-homokot egy nukleáris botrány epicentrumából kiinduló koncentrikus körökben! A palackozással - csínja-bínja és még megtanulandó fogásai vannak - két óra alatt végzel. Boldogan kitámolyogsz a barakkból az estébe, s amit a keleti horizont felett látsz, az egy óriási narancs holdfölkelte. Mintha csak az imént lebukó nap ugrott volna amott vissza, hogy üdvözöljön, győzedelmes HOMOKMESTER-ként...

Ezerszín homok -
mondom, mind semmi:
láttad a holdat kelni?



IX.
Ha az ember eltűnne a földről, rá egy-két évre ilyen lenne egy magára hagyott kompresszorállomás; csak még a generátor sem zúgna, csak még a gázfáklyák sem égnének. Egy lepusztult szabadtéri kapcsolószekrény előtt várod, hogy a kijelölt időben majd kapcsolgass ki-be, hogy kollégád, valamelyik kútnál, mérhessen. Balra felfedezel egy transzformátort: a rozsdás drótháló-ajtó szinte hívogatóan nyitva - az árambevezetések vonzó csokoládébarnák. "Azért, mert csoda nélkül múlnak napjai, az ember nem megy fejjel a tizenegyezer Voltnak, még gondolatban sem" - így magadban. Ott jobbra az a magányos fenyő vonz inkább: afféle sivatagtűrő lucfenyő, seprősen hosszú tűlevelekkel; ágait susogva lóbálja a szélben, hogy neked máris szabályellenes vizelésre támadjon kedved. Győz a fa: odahív, hogy árnyékában, egyúttal takarásában megadd magad. Látod utána: ettől a fa még nem lett kevésbé magányos. "Hát persze, elfecsérelted vizeleted táperejét - régholt unokabátyád gazdász-szava jön elő: a karbamidsavat -; a tövére kellett volna!" Nyilván, a fa is ezzel a célzattal hívott oda. Itt állsz a negyvennégy éveddel - kimondani is szégyen! -, és még a fák nyelvén sem értesz... A dél előtti tingli-tangli félórában titokban visszahajtatsz a nagyobbik, húszliteres víztartállyal, jóvátenni ballépésed. A lágyított, finom ivóvizet a törzsből szerteágazó gyökerek felé öntöd; fejeddel behajolsz lombkoronája alá; selymek simogatnak. A titokzatos lény hálás suttogásba fog: - Felejtsük el a múltat... hess! Az elébb kissé gyámoltalan voltál kedves kedvesem...! - Nincs mese, fényes nappal, a hét csotrogány gázturbina szemeláttára, megtörtént a csoda: a szeretőjévé fogadott a fa!

Magányos fenyő:
messziről jött vándort hí
női sóhajjal.

 

_________

 

 

BAKOS FERENC
A humor forrásai: haiku és senryu
Életünk, 2005/4 szám, 41-44. oldal


A hai/ku-t - a "humoros/beszéd"-et - nem kell bemutatni az Olvasónak: a klasszikus japán műfaj mára globális közkinccsé vált. Világszerte, szinte minden nyelven (hagyományosan kötött, vagy szabad formában) íródik haiku, melyben a finom, tünékeny humor, csak mint az őszi táj felett lebegő pára, valamiképpen kódolva van.
A japán után tán angolul írnak legtöbben haikut; nem ritka, hogy japáni szerzők is angolra váltanak, hogy kis műremekeiket exportálják a szigetországból.
Jómagam immáron negyedszázada teszek kísérletet a műfaj magyar nyelvű honosítására és angol nyelvű megmutatására. Az itt következő tucatnyi kétnyelvű darab angol változatát folyóiratok, antológiák közlései, nemzetközi haiku-versenyek visszajelzései hitelesítik; magyar eredetijük Fodor András értő gondozásában jutott (Somogy-i) révbe.
A senryu (a műfaj egy 18. századi japán költő, a több kötetnyi "bolond vers"-ben" remeklő Karai Senryu nevét viseli), formára-formátlanságra csak mint a haiku; humora azonban primérebb, rusztikusabb - vagy éppenséggel, mint városi szerzemény - plebejusabb. Efféle csúnya, keresett szókkal próbáljuk érzékeltetni a kettő közti különbséget, ami, manapság, nem is annyira megírása célzatában, mint a végeredményben, az elkészült darab olvasatában mutatkozik. A költő haikut írna, de senryu sikeredik, vagy, nagynéha, fordítva. Rendszerint a külhoni utakon a költőre zúduló élmények hatására születik egy senryu-csokor, néhány kiérlelt, mélyebben meglátott haiku helyett.
Londoni utam senryu-naplója egy makacs hörghurut - buszon bekapott vírus, múzeumi klímában várakozó baktérium - eredménye: az útról lázasan megtérve, a betegágyban kézre eső blokk lapjain - mint digitális kamerából a képek - egyszer csak sorjázni kezdtek ezek.
B. F.

 

Kétnyelvű haiku
Haiku in English

Kelő hold árnya -
madárijesztő heves
szívdobbanása!

Sivatagi szél -
ha embert vágyom látni
csizmámra nézek

Első korcsolya -
egy kalligráfia
szikrázó nyugalma

Szomszéd imája közben
habozok
haikut gépelni

Óévben végig,
újév első napján is:
hólapátolás!

Ókori sírok -
szerteszét, mindenhol
szkarabeuszok

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Pipám füstje
kékségben versenyez
őszi párával

Vitorlás hajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Karácsonyi korcsolya
míg csak ki nem gyúl
az első csillag

Országúton, hirtelen
fekvőrendőr -
akácvirágsziromból

Bele-beleveszve
a cseresznyelombba:
fehér pillangó

 

Londoni senryu

repülőtéri járat:
mindenki szabályt szeg,
még a buszsofőr is
(Luton)

nézd, azt az autót,
egy kutya vezeti! -
balos közlekedés
(highway)

buszban,
elszánt arccal,
tolószékével tiltott irányban
(Victoria Line)

mennyi férfi!
oszd el kettővel:
mennyi pár!
(Soho)

hazaérkezve
a metropoliszból -
liliomillat
(Chelsea)

ír kocsma:
a vázában legalább két
ismeretlen virág
(Blue Posts)

Charing Cross Road
két ló, két rendőrnő
zöldre várva
(Charing Cross)

peep-show
kikukkant az utcára
egy néger lány
(Soho)

képtárból jövet
valamiképp szálkásabb:
londoni eső
(British Museum)

déli Westminster:
a Big Ben órája sharp
tizenkettőt kongat
(Westminster)

a Globe színház
középkori egén átaraszol
egy helikopter
(Globe Theatre)

Shakespeare...
előadás alatt a Temzén
apályból dagály
(Thames)

könyvesház,
élő dzsessz-zene -
a Soho egy köpésre
(Foyles)

Edith grove, Edith street -
egyik párhuzamos
másik merőleges
(Chelsea)

itt történt volna?
fűkaszálás,
balzsamos szénaillat
(somewhere int the City)

húsevők üvegháza:
helyi lepkék, pillangók,
nyitva az ablak!
(Kew Gardens)

ötmilliárd éve
ekkora szitakötőt
láthattál volna!
(Kew Gardens)

japánkert:
víz kavicsból, fahíd kőből,
fű fűből
(Kew Gardens)

National Gallery
teremről-teremre
szisztematikusan
(NG)

Trafalgár-tér:
esőben-napsütésben
nyitott esernyők
(Trafalgar Square)

Oscar Wild, never mind!
a két nőci után
velem is készül fotód
(OW Memory)

harangjátékra várva
egy koravén benszülött lány
karattyolása
(Swiss Centre)

a Tower
és a Tower-híd között:
egy teniszpálya
(Tower Bridge)

Cutty Sark:
aki jegyet vesz,
vitorlát bonthat
(Greenwich)

Greenwich -
a nulla hosszúsági fokon
egy jó kávézó
(instead of the Observatory)

Londonban
a betegség is más ízű,
mint odahaza
(Chelsea)

eső…
a kifutólány kipipálja a címet,
indítózik
(Chelsea)

nem hoztunk fürdőruhát,
nem is láttuk
az Atlanti óceánt!
(Chelsea)

kinyílt minden liliom
elfogyott minden napunk

ami utánunk marad:
a másik üveg
bontatlan whisky
(Chelsea)

londoni buszok,
törjetek most már borsot
más orra alá!
(Green Line bus station)

zöld folyosón át
hat doboz párás,
boldog Guinness
(Ferihegy)

Londonból megtérve
a magyarok egén
csillaghullás
(Kiliti)

orvosnál...
a chelsea-i jeges italok
elhallgatva
(Siófok)

két köhögési roham közt
egy remek tál
hűvös kompót
(Kiliti)

most már örök vágy:
Kew garden pázsitja
mezítláb sétálva...
(in memory)

 

Jegeshatos
Életünk, 2006/7-8 szám, 120. oldal

ágaival tartva
téli nap korongját -
fűzfánk köszönt

felfénylik szobám:
kis megvilágosodás,
születésnapi

ágból rombusz,
közepén lüktető fény -
pinakáprázat!

ködből jött, ködbe tűnt,
magával vitte
hatvan esztendőm

fénykarika csak
a téli nap korongja -
benne hatvan év?

buff! buff!
két jégrianás közt
elmúltam hatvan

nyolcast, nullást
írok a jégre -
(hatoshoz ugrani kéne)

elszánt korizó,
szélben rettenthetetlen -
bánja két bordám

vigasz-kávé:
a csészefenékről, ni!
két gésa nevet

új pipatartó,
öt régi barát -
életfüstölgés…

 

Párisi anzix
Életünk, 2006/7-8 szám, 121. oldal

…és mindennapi
bagettünket, borunkat
add meg nékünk ma…

Vendôme tér -
körben a házak, úgy ám!,
mind metreszeké

Moulin Rouge:
szélkereke nappal áll,
éjszaka forog

Place Pigalle -
bent a kávézóban
neccharisnyás lábak

kívül vízköpők,
bévül rózsaablak -
Miatyánk, Üdvözlégy

a híd alatt
a híd alatt
rosszlánymesterkedés

egy klosár jő…
még iszunk az üvegből,
hagyunk egy ujjnyit

dézsából öntik!
bambuszcsírás tyúkleves,
grátisz pohár bor

japán étterem
tizenkét év után -
a szusi ugyanaz

Versailles…
tegnapi ölelés,
mai kapituláció

algíri némber
padunkra telepszik,
mindkettőnket felmér

a Sacré-Coeur
tövében alkuszunk:
szexis cicanadrág

kókuszdió!
néger legény, magától
enged az árból

 

Egyiptomi Haiku
Pannon Tükör, 2006/6, 27-28 oldal

Esti golfpálya:
az utolsó lyuk fölött
győztes ölelés


Sivatagi úton
mutatom ám nőmnek:
a délibábot!


Jelzőtábla,
homoktenger közepén:
Szent Pál kolostor


Türkiz öböl,
habok közt tán sellő -
egy kamionsofőr


Dudál, előz,
s mindeközben morzsol
szantálfa olvasót.


Sivatagi szél
háreme száz hastáncot járó
szélkerék


Delfinugrás!
turisták lesik
üvegbuszból


Forgószél-dzsinn
parancsunkat várja,
elszelel


Cairo 120,
Cairo 33 -
imhol Kairó!


Kheopsz piramis
mind a négy oldalán végig
rekkenő hőség


Át a Níluson -
bárkánk fölött egy szent
íbisz-madár


Nílusi hajóút:
szundítás előtt, után
pálmaligetek


Fekete bivalyhoz
fehér íbisz társul -
ez itt így dukál!


Panorámaablak:
a folyóval együtt úszó
datolyapálmák


Fürtökkel terhes
magányos banánfa -
te vagy az, Basó? *

* Macuo Basó (1644-1694) költő, a klasszikus japán haiku megteremtője. A barátai által épített első házát kedvenc banánfái vették körül. Innen a választott neve is: basó = banánfa.

Díszes hintó,
nekiveselkedő ló -
luxori fátum


Király ha lennék,
aranyban mosdatnálak,
núbiai nő!


"Egyetlen fán
vagy harminc íbisz-madár!"
búcsú Luxortól


Fáraók sírján
lebukó nap
átizzít egy pálmaágat


Fekete estben
homokdűnék közt evickél
a buszkaraván.


Magyar szerző haikusikere
(Nagyvilág, 2009/11. szám, 1021. old.)

Bakos Ferenc, folyóiratunk munkatársa, szép sikert ért el angol nyelven írt haikujával a japán Ito En Tea Company ez évi rangos "New Haiku" versenyén: az angol szekcióban 31 ország 13 ezer pályázója közül a legjobb 9-be került, és a "Tiszteletre Érdemes" díjban részesült.
A japán zöld teát és teakészítményeket forgalmazó cég évente írja ki pályázatát, a japánul és angolul író szerzők számára, ezúttal a 20. alkalommal. Szép gesztus - s egyúttal bizonyára gyümölcsöző PR-fogás -, hogy a díjazott haikukat rányomtatják a teák címkéjére, csomagolására. A vevő így a tea mellé egy haikut is kap a boltban:

autumn dusk
in my boots' depths
a lone ladybug

(az eredeti díjazott haiku)

őszi homály
csizmám rejtekében
magányos katicabogár

(Bakos Ferenc fordítása)

 

Nemzetközi haiku-verseny híre Japánból
(Nagyvilág, 2010. 2-3. szám, 239. old.)

A Mainichi Daily News országos napilap az új év elején hirdette ki a 2009-es év nemzetközi haiku-versenyének eredményét. Toru Haga professzor az értékelésében azt írja, hogy a kiírás szerint olyan pályaműveket vártak, amelyek bátran elrugaszkodnak a klasszikus - évszak-szót használó, 5-7-5 mintájú - verseléstől; és jó néhány kiváló költemény most meg is felelt ennek a várakozásnak.
A szigetország talán legrangosabb haiku-versenyének nemzetközi szekciója - nevezési díj nélkül - nyitva áll a világszerte angolul vagy franciául haikut "komponáló" szerzők előtt. A verseny nagy érdeme, hogy a japán iskolások is küldhettek verseket (a díjazottak között még 7 éves is akad), melyek, a professzor szerint "nem is olyan rosszak".
A 13. alkalommal kiírt verseny felnőtt kategóriájának első díját az amerikai Scott Mason nyerte. Az 57 éves költő a bemutatkozó írásában elmondja, hogy 1992-ben, a japán Alpokban tett hegymászó túráján találkozott először a haiku műfajával; attól kezdve a korábbi "mainstream" versei egyre rövidebbek lettek, mígnem, tíz év elteltével át is változtak haikuvá. A mostani fődíjas darabja így szól:

alfresco
the sommelier decants
a red sunset

en plein air
a borfiú kitölt
egy bíbor napnyugtát

A tizenkét "második díj"-ból most folyóiratunk munkatársa, a japán költészet hűséges fordítója, Bakos Ferenc is részesült. A szerző, elmondása szerint, tíz éve rendszeresen küld angolul írt haikut erre a versenyre is, ám ez idáig "a Mainichi még egyszer sem jelzett vissza". Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor - épp az eredményhirdetés napján - a honlapot kinyitva, nevével és versével találkozott:

old cherry tree:
knotty branches embrace
full-bosomed moon

vén cseresznyefa:
göcsörtös ágak ölelnek
teltkeblű holdat

(Bakos Ferenc fordításai)

 

Balatoni haiku-naptár
Balatonfüredi Napló, X. évfolyam, 2010. 3. szám, 3. oldal;
Tempevölgy, ötödik szám, 2010. március, 51. oldal

Sirályetetés!
Újév reggel mióta
itt talál, öreg?

Újévi korcsolya:
a jég tükrén
pompás kalligráfia

Teknős és háza:
Ki óv s ki fogad be kit? -
Szél csupál nádat.

Magányos halász
tekintete jégmadár
röptét vallatja

Estéli úszás -
felkelő, lebukó
napkorong

Messziről csábít,
közelről berzenkedik:
vízililiom

Őszi tó tükrén
két úszó -
egymástól fényévnyire

Vitorláshajó
kikötve egy fénylő szál
ökörnyállal

Zsilipelés -
cölöp-falloszok kapnak
rojtos jégszoknyát

Levélke, jégzárta,
emlékezel az éji
rianásra?

Néma hattyúk
a tó jeges vizén, ó,
"szent poézisz"

Óévi séta -
a tó még utánuk szól
jégrianással

 

FÜVÉSZKERT, SAKURA-ÜNNEPI HAIKU-VERSENY, BUDAPEST, 2010.
Az egyik II. helyezett, Bakos Ferenc alábbi haikuja:

Miről álmodtál,
míg a vadlúd jött és ment,
mandulavirág?

 

Világ Haiku Fesztivál Pécs 2010 Ginko, 2. díja:

ginko séta
egy éve halott apám
új cipőjében