« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Gergely Ágnes haiku fordításai

 

Gergely Ágnes (1933-)
HAIKUK


TIZENNÉGY HAIKU
Hajóroncs, Szépirodalmi, Budapest, 1981

A vízi világ
nemcsak halászt, pákászt vonz.
Nézd meg legalább!

*

Jégeső vakít.
De túl függő irtózaton
látszik a híd.

*

Minden nap más.
Melyik napon nincsen semmi
hídavatás?

*

Édes holdtükör!
Nem néz beléd, aki fél.
Fél? Kitől? Mitől?

*

Holdfény vakít.
Ajtó nincs, de átléphetsz
a küszöbön itt.

*

Csak gyere közel.
Hajolj rám és tanuld meg,
hogy nem minden jel.

*

Ki velem rokon,
azt én jeltelenül is
föloldozom.

*

Nem vétke nagyobb
a szorongónak: álma.
Én tükre vagyok.

*

A parton ganét
szórnak a termőföldre.
S mi minden van még!

*

Űrközi séták!
Elefánt bozóttűzben!
S ettél-e békát?

*

Minden közegben
szép s rút szimbiózisa.
Ne légy kötetlen.

*

Kötődj valakihez.
Galaxisoké ma már
a kérdés: mi lesz.

*

Ág jégesőben
görcsöl, szívósan kitart.
Te se félj tőlem.

*

Nőj meg. Légy szirom.
S én nem nyúlok utánad,
amíg birom.


KILENC HAIKU [I]
Dunatáj: tudományos és művészeti szemle, 1983. (6. évf.) 1. sz. 3. old.
Ugyanezzel a címmel a Királyok földje című kötetben két vers szerepel:
1983-ból az Árnyékváros egyik darabjaként
és 1989-ből a Királyok könyve című ciklus egyik darabjaként.


Azt mondja: versben
kultúráról soha ne –
hanem? röfögni?!

*

Tam-ta-ta-tam-tam –
kútra hajló szilvafa.
Beethoven, Sapphó.

*

Vízen levéltánc.
Tornáchűvös kezdetek.
Végtelen ablak.

*

Madárkerengés.
Házhely, téglaalacsony.
Hol a vonatfüst?

*

Hol az a füst már?
Hová lett a Szentírás?
Mit adtak érte?

*

Rendben a békák.
Kórus, mocsáridegen.
Hős rovarirtás.

*

Mézszínü felhők.
Kézen, lábon bőrbilincs.
„Halni volna jó.”

*

Volt egy kézfogó,
kút mélyéből visszanéz.
Soha a versbe –

*

Beethoven, Sapphó,
kút mélyében férfiarc –
meghalok érted.

1983 (Árnyékváros)

 

KILENC HAIKU [II]
Feleki László emlékére


Senki sem látta.
Mélyre zárta fájdalmad
a bátor ízlés.

Zászlósként éltél
kinn a keleti fronton.
Súlyos a zászlód.

Kőlobogású.
Néha nem értelek el.
Drága fivérem!

Füstszagot véltél
a veszélyben – én füstöt
s míniumszagot.

Jaj, Magyarország!
Egyik oldalról másra
rengő strucctojás!

Fénylőbb a törvény:
ne üssetek ki hasznot
a szenvedésből.

Zengje az Urat
minden teremtett lélek
atyái nyelvén.

De gyász sötétje
gyásznapon egyre int csak:
a hallgatásra.

Drága fivérem!
Azt a mélyre zárt fájdalmat
senki sem látta.

1989. július

 

HALÁLHAIKU
Királyok földje, Tevan, Békéscsaba, 1994
A barbárság éveiből, Magyar Írószövetség, Belvárosi Kiadó, 1998

Kaktuszsivatag.
Mozdulatok terjednek
üres konyhában.

1988

 

EGY RÉGI ŐSZ: KILENC GÖRÖGÖS HAIKU
Necropolis, Százhuszonhat vers, 1993–1996
Balassi, Budapest, 1997



Lázbeteg óra.
Üvegen jégesőszem.
Fátlan az útszél.

Tűzfalon írás.
"Termelj többet, mint tegnap!"
Esteli szél van.

Szerkezet álma:
"Mene, tekel, u'fárszin."
Borvörös égbolt.

Zúgnak az öklök.
A tömeg mint a díszkert.
Láng csap a házba.

Nincs leigázva
teremtett lélek immár.
Négyszeri nap kel.

Bírj az idővel:
kazlakban a türelem.
Fűtik a mozdonyt.

Szétharapódzik.
Tarkót vérez a harag.
Fullad a lámpa.

Fülled a légtér.
Farkas, bárány: egy karám.
Nyálas a kőszáj.

Szél se fúj itt már.
Mene, tekel, u'fárszin -
jel kovakőben.

 

HÁROM HAIKU

Nehézlovasság.
Lajtán túli magyaros
lejtés a járdán.

Kéménylegenda.
Kivonták a méhzsongást
a füstnarancsból.

Márványfelejtés.
„… Mert a vér, az a lélek.”
Kőmélyi sebláz.

 

ÚTVESZTŐBEN: TIZENHÉT HAIKU

Rések a padlón.
Bokádnál recseg a jég.
Megfagyott tücskök.

Palló, függőhíd.
Hosszát már nem nyújtja kéz.
Rézsút madárraj.

Sötét cikázás.
Tölgyes vége füstölög.
Avarba hullnak.

Kút fölött fémpénz.
Kötéltáncos lehajol.
Ezüst sikoltás.

Ne érints semmit.
Fény nélkül kibomlani
növény tanult csak.

Küszöb küszöbre.
Beljebb senki nem jutott.
Még a remény sem.

Belekből jóslás.
„Absolvo te.” Gesztusok.
Kánaán arca.

Két ló lecsuklik.
Zöld istálló melege.
Zab kiskanállal.

Falak falakra.
Bazaltlépcső, piramis.
Sírrablás, átok.

Belekből jóslás.
„Absolvo te.” Gesztusok.
Kánaán arca.

Ne érints semmit.
Fény nélkül kibomlani
növény tanult csak.

Kút fölött fémpénz.
Kötéltáncos lehajol.
Ezüst sikoltás.

Palló, függőhíd.
Hosszát már nem nyújtja kéz.
Rézsút madárraj.

Rések a padlón.
Bokádnál recseg a jég.
Megfagyott tücskök.

Két ló lecsuklik.
Zöld istálló melege.
Zab kiskanállal.

Sötét cikázás.
Tölgyes vége füstölög.
Avarba hullnak.

Küszöb küszöbre.
Beljebb senki nem jutott.
Még a remény sem.