« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja
Haiku in English

 

Hetesi Péter Pál (1963-2012)
(írói álnevek: Swami Tuaredo; hepepe; KarmaHackeR)
haikui


Heted7 haiku

I.

koravén kokott
a karantén kabaré
kopott szinpadán

hamuripőke
a kalandférgek bálján
magát keresi

álomringlispil
önarcképzőművészet
holnaptörmelék

idegtépőzár
köpönyegforgatókönyv
itt a vége kuss

csőre töltött ég
célkeresztre feszítve
milliárd lator

morrison magány
életfogytig rock and roll
tom waits 4 the sun

ha arc hát legyen
ar c tükörpárbaj de ne
csak első vérig

 

II.

1***

előre szóltam
hallgatnom kéne folyvást
fecsegek mégis

2***

Ha fölfedezed
muszáj birtokba venned
hogy ráúnj hamar

3***

minden mi elhagy
hiányával gazdagít
megfojt ha marad

4***

pont ma ne dühöngj
és ne aggodalmaskodj
mosolyod ösvény

5***

tévedj el időd
mint a tenger tengered
miként az idő

6***

naponta írni
még 5 szótagot
5 szótagot még

7***

aki szerelmet
képet könyvet megcsonkít
bármire képes

8***

itt a meghívó
névre szól téged is vár
a zsákutcabál

9***

nem rendszer halmaz
akár a homokdűne
nem halmaz rendszer

10***

van cudarabb
a talmi bölcsességgel
álcázott gőgnél

11***

titkosírásjel
vonzó és kívánatos
ne firtasd szeresd

1996.11.01. - 1997.03.04.

12***

csak egy mozdulat
de félelem felhőket
kerget szerteszét

14***

széttörted pedig
mozaikjáról nem tudsz
nem tudhatsz semmit

15***

ha nem töröd szét
sohasem tudod meg
milyen is volt*

16***

Epigonosz vagy:
tehetséged egyenlő
a sárga földdel

15***

pocsékol engem
szerte féltékenységed
álarc és tükör

17***

Halálom, álom -
élni kényszerít újra:
kötéltánc - tanár.
1996.10.21.

18***

(m.-nek)
Többes szám, közös
Nevező. Ne siess rá…
Mit is kérdeztél?

19***

(hattyúhaiku)
emlék-varázslat
ringat holnapelőttből
tegnaputánba
1995.06.25.

20***

(székfoglaló)
kulcsrakész tavasz
erogénzóna - idő
HETESI LUCA
09.03.1994

. . .

 

HAIKU 001

I.

Hajnali holdfény
rajzol új bajszot a Napra.
Egy korty véletlen.

Ágról szakadt szél
csavarog az úton. Ma
sincs semmi dolga.

Árnyék a vizen.
Addig él, nem tovább, míg
törékeny marad...

II.

Kérdésre kérdés.
Válaszod nem felelet.
Hamu, nem gyémánt.

Addig álcázod
konokul magad, amíg
te sem ismersz rád.

Két tévedés közt
karcsú ösvény kanyarog
lépteid alatt.

III.

Térkép az arcod.
Évek. Csöndek. Háborúk.
Dalok. Szerelmek.

Tegnapod titok.
Csak a Hold tudja, merre
sodor majd a szél.

Kósza esztendők
járnak nyomodban. Mégsem
tévedhetsz el már.

IV.

Ártatlan bűnök
labirintusában egy
szökevény bohóc.

Álarcán ráncok.
Tükör-tekintet. Titka
tétova talány.

Nincs több félelem.
Csak a tévedés joga
szent. Semmi egyéb...

V.

Megérint. Eldob.
Amikor menedéket
keresnél nála.

Rád talál. Megbánt.
Pedig csak menedéket
nyújtanál neki.

Háború minden
nap. Magaddal harcolsz.
Hadifogoly vagy.

VI

Most kezdődik el,
vagy éppen itt ér véget?
Csakis rajtad áll.

Minden mozdulat
új irányba tereli
múltad, jelened.

Ami megtalál,
veled marad majd úgyis,
ameddig lehet...

VII.

Ne légy szomorú,
a törvény ma nélküled
őrzi a rendet.

Nincsen olyan tett
vagy gondolat, amelyet
elkerülhetnél.

Fizetsz mindenért.
Másképp nem lehetsz szabad
végleg, igazán.

 

HAIKU 002

I.

Homályos égen
magányos kalandor a
Hold. Árnyék - zene.

Harmatcsepp tükrén
botladozik a hajnal.
Muzsikája fény.

Koravén nappal.
Tegnapi mosolyok a
hamutartóban.

II.

Ösvények. Betűk.
Életben maradt mondatok.
Cigarettafüst.

Szűkszavú gitár
faggatja az éjszakát.
Rock & roll grimasz.

Korhely közhelyek.
Hétrét görnyed a Remény.
Arrideverci.

III.

Sercegő bluesok
karcolják az égboltot.
Dalok az útról.

Tévedj el bátran,
valahová haza érsz.
Nyomodban vihar.

Hiába rettegsz
a villámoktól, mindig
akad menedék.

IV.

Techno Moszkvából.
Szabadfogású hangok.
Helyben repülés.

Átlépni újra
minden küszöböt, mégsem
zuhanni széjjel.

Váratlan csöndben
teszi tiszteletét egy
sosemvolt dallam.

V.

Mennyi gyönyörű
kód lapul szótáradban.
Hacker - mennyország.

Aprócska jelek
egy merevlemez mélyén.
Hiba? Üzenet?

Az Univerzum mindig
úgy tudatja szándékát,
ahogy épp tudja.

VI.

Fényes mesterek
kísérik minden lépésed.
Sosem vagy magad.

Még akkor sem, ha
sokáig fogalmad sincs
arról, segítenek.

Türelmük sosem
fogy el. Tévedéseid
mind leckék csupán.

VII.

Tanulj magadtól.
Senki nem tudhat többet
rólad tenálad.

Semmi nem sürget.
Nincs miről lekésned, ha
az út rád talál.

Zaklatott évek
zűrzavarát hagyhatod
most magad mögött...

 

HAIKU 003

I.

Húzd szét a függönyt.
A szinpad még üresen áll.
Körülötted csönd.

Mint, aki hosszú
álomból ébred, úgy nézz
körül. Magad vagy.

Az első fények.
Szívdobbanás. Lélegzet.
Minden készen áll.

II.

Néha elég, ha
egyetlen mosoly segít
át az éjszakán.

A lecke tömör:
életed értékesebb,
mint ahogy hitted.

Tetteid jelek
csupán. Árnyékukban nem
találsz enyhülést.

III.

A sötétségben
egyetlen gyertya: győzelem.
Jel és üzenet.

Ne tekints semmit
állandónak. Változtat,
amin változtatsz.

Ami csak elhagy,
hiányával gazdagít.
Megfojt, ha marad.

IV.

Hártyavékony jég
takarja a változás
tavát. Tükörkék.

Mintha semmisem
zavarná. Mozdulatlan,
mégsem végleges.

Elég egyetlen
villanás, hogy útra kelj
új tested felé.

V.

Minden álarc csak
újabb álarcokat rejt.
Semmit sem jelent.

Formák és színek
kétségbe esett tánca.
Tetszhalott tangó.

Sosem lesz szabad,
kit a Fény ki nem választ.
A látszat börtön .

VI.

A folyó sosem
Feledi a forrást. A
felhő a tengert.

A Föld megőrzi
A Nap melegét, és a
Szél érintését.

Az Univerzum
Épp így jegyzi meg, honnan
Hová jutottunk…

VII.

Szivárvány szútra.
Földet ér a lebegés.
Saraswati táncol.

A halálnak már
nincs hatalma felettünk.
Nem is lesz többé.

Minden összeér.
Buddha árnyékában
Jézus megpihen...

 

HAIKU 004

I.

Fáradtabb vagyok,
annál, ki korán kelve, nem
pihent napestig.

Hangokat sodort
utamba ez az éjjel.
Tovább sodortak.

Valahol végül
földet értem. Selyem
füst zenél bennem.

II.

A muzsikához,
akár a költészethez,
rejtekút vezet.

Ha nincsen titok,
hát nincs varázslat. Zárva
marad fönt az Ég.

Lakhatatlan
labirintus. Poklok közt
legrosszabb pokol.

III.

Pénz, szex, hatalom.
A világ kerék. Mindig
ugyanúgy forog.

Vágy és szenvedély
szüli a ragaszkodást
a szenvedéshez.

Ne tekints semmit
állandónak. Egyszer csak
te is fölébredsz.

IV.

Furcsa ragyogás
vesz körül. Fura mégis
oly természetes.

Hallgatni tanulsz.
Szívedig ér a csönd. Egy
felhő átölel.

Könnyű vagy. Tiszta.
Közérthető, mint a Hold
a tenger felett.

V.

Tudatod gyémánt.
Hibátlan. Tündökletes.
Univerzumod.

Mindennel mindent
megtehetsz. Mégsem
teszel meg bármit.

Már nem cselekszel.
Csupán létezel. Magad
vagy a Végtelen.

VI.

Kapuk nyílnak
túl a Szóperencián.
Szivárvány kertek.

Nincs jövő. Nincs múlt.
Nincs vágy, és nincs fájdalom.
Bíbor csönd szitál.

Ez a nyugalom
már sohasem hagyhat el.
Itt a másik part.

VII.

Békesség minden
Lénynek. Enyhüljön az
örök gyötrelem kínja.

Ó Lótuszvirág
ékessége, könyörülj
meg most mirajtunk!

Ó Hat Szent Szótag
sodorjon a szél! Szórja
szerte hatalmad!

 

HAIKU 005

I.

A nyugalom szűk
völgyeibe vezettek
el az istenek.

Távoli zaj csak
a múltam. Minden pillanat
csöndes ragyogás.

Lehetnék fa, de
vándor vagyok. Nap mint nap
otthon útközben.

II.

Egy szikla sosem
állhatja útját semminek.
Miért is tenné?

Tekintélyét nem
tiszteli sem eső, sem
a szél, sem a Hold.

Tán irigyli is
a fűszálat, mely mindig
hajlékony lehet.

III.

Szikla és fűszál.
Egymás álmát álmodják
újra meg újra.

Egy pillangónak
egyaránt szép mindkettő.
Tükör horizont.

Nincs két szeretet.
Ha minden Egy, minden
magára talál...

IV.

Ha megismered
a szabályokat, akkor
átléphetsz rajtuk.

Hisz éppen ezért
születtek, hogy múltidő
legyen belőlük.

A szabály nem törvény.
Csak hasonlítanak, mint
harmat és tenger.

V.

Légy szabálytalan,
hogy tisztelhesd a törvényt.
Az ösvény vezet.

Húzd félre a látszat
függönyét. A káprázat
sosem valóság.

Hiába diktál
mást az úgymond józan ész.
Csak börtönbe zár.

VI.

A szív igéit
az ész sosem értheti.
Nem az a dolga.

Háborog egyre,
és mindent megtesz, nehogy
szabadon szárnyalj.


Sokszor volt már így.
Hát miért ne lehetne
éppen most másképp?

VII.

Felejtsd el a kellt.
Helyette itt a lehet.
"The doors are open".

Minden varázslat
a legegyszerűbb szóval
veszi kezdetét.

A szeretetnél
nincs nagyobb alkímia.
Sosem lehetett...

 

HAIKU 006

I.

Minden készen áll.
Összegyűlünk mind itt
a Színek ünnepén.

Régi álmaink
új legendáknak adnak
végre életet.

Múlik már, meglásd,
a sötétség torz kora.
Fényidő ragyog.

II.

Imákat mantráz
halkan a szél. Szelíden
zúgnak a lombok.

A gyökér a Föld
szívéig ér.Tegnapot
ölel a holnap.

Az isteneknek
nevetni támad kedve .
Mosolyuk áldás.

III.

A kalandférgek
maszkabálja véget ért.
Idejük lejárt.

A talmi hírnév
másodperc - hőseitől
elköszön az Ég.

Lesz még alkalmuk
fölismerni, hogy hová
juthatnának el.

IV.

Foszlott paraván
takarja a hatalom
piszkát, szennyesét.

Csorba mondatok.
Gyorsan romló jelszavak.
Handabanda csak.

Hiába próbálsz
eligazodni köztük.
Mind fölösleges.

V.

Földi hatalom
sosem állhat útjába
égi törvénynek.

Hiába küldi
tankjait, rendőreit
nyakunkra bőszen.

Aki belülről szabad,
kézre nem keríthető.
Betitlhatatlan.

VI.

Mindent te vonzol
magadhoz. Bajt, bánatot,
örörmöt, vigaszt.

Szabadságod
abban áll, mihez kezdesz
mindezzel majd.

Válassz új jövőt,
válassz új múltat. Itt és
most. Megteheted.

VII.

A látszatvilág
tükör - útvesztő. Ne csald
csapdába magad.

Az Univerzum
tudni fogja, ha útra kélsz.
Örömmel fogad.

Kételkedj bátran.
Elég egy csöpp esély, hogy
mindez megtörténhet.

 

Lásd még!
Hetesi Péter Pál: Haikukönyv, Syllabux Könyvkiadó, 2011, epub

Haiku in English