Omar
Khajjám sátra alatt
Összegyűjtött
magyar rubáí fordítások
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«vissza a Terebess Online nyitólapjára
OMAR
KHAJJÁM - a legnagyobb perzsa rubá'í-költő. Született 1025-50 között Nísápúrban.
Kiváló matematikus, fizikus, asztronómus és filozófus (Avicenna követője) volt,
és 1074-79 között ő állt a híres naptárreformot végző bizottság élén. Halálának
valószínű dátuma 1122-23. Keleten főleg mint tudóst becsülték, s csak európai
felfedezése után kezdték hazájában is elismerni. Fitzgerald híres, 1859-ben
megjelent fordítása után Khajjám óriási népszerűségre tett szert Európában.
Négysorosai kezdetben főleg szóbeli úton terjedtek. Gyökeres változásnak voltak
kitéve, s az évszázadok során tetemesen bővültek. Mivel a hiteles Khajjám-mag
meghatározása az adott anyag birtokában lehetetlen, a "felfedezés"
után különböző életérzések alátámasztására a legkülönbözőbb módon értelmezték
(epikureista, pesszimista, szabadgondolkodó, ateista, materialista, panteista
misztikus, a "perzsa szellem" megtestesítője, sőt az árja faj képviselője
a sémi fajú arabokkal szemben stb.) Nálunk, Fitzgerald változatát véve alapul,
Szabó Lőrinc három egyéni hangú, művészi átköltése aratott nagy sikert.
Abet
Ádám
Antallffy Endre (kéziratként)
Baktay Ervin
Csillik Bertalan
Erődi Harrach Béla
Faludy György
Franyó Zoltán
Fürjes Péter (kéziratként)
Halasi Zoltán
Hegyi Endre
Kállay Szabó Éva (kéziratként)
Képes Géza
Londesz Elek
Nádasdy Ádám
Németh
Árpád és Németh István Péter
Petrasovics Béla (kéziratként)
Szabó Lőrinc legkorábbi csonka változata
Szabó
Lőrinc első változata: 1920
Szabó
Lőrinc második változata: 1930
Szabó Lőrinc harmadik változata: 1943
Sziklay Andor
Tandori Dezső (kéziratként)
Vekerdi József (kéziratként)
Weöres Sándor
A
mulandóság mámora Száz rubáí 14 magyar műfordító tolmácsolásában
Steinert
Ágota: Omar Khajjámról és magyar fordítóiról
Kéri
Katalin: Omar Khajjám tágas sátorában
Hegedüs
Géza: Omar Khajjám
Omar Khajjám angolul > oroszul
Telek
Balázs
CSOKONAI ÉS OMÁR KHAJJÁM
Iris,
2000, 11. évf. 4. szám
http://www.c3.hu/%7Eiris/00-4/telek.htm
Csokonai
Vitéz Mihály
A boldogság
Most
jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámal ülök együtt:
Lillám
velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir
susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És
gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő
danái vannak
Kaskámba friss eperrel.
Egy
öszveséggel ily sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?
Omár Khajjám
XII. RubáiEgy jó Verskötet a Pálmák alatt,
s Kenyér, kancsó Bor, és ha kobzodat
megzendíted itt a vadonban, - óh
Paradicsom rögtön a sivatag!
(Szabó Lőrinc fordítása)Elbújtat véled a sűrű bokor,
velünk lesz egy könyv, egy cipó s a bor
Dalolsz s megládd ám: az Éden maga
lesz a vadon, a puszta föld, a por!
(Sziklay Andor fordítása)
A két vers hasonlósága szembetűnő. Omar Khajjám rúbáijának motívumai rendre megjelennek Csokonai versében, a kornak megfelelő köntösbe öltözve. A verseskötetből Anakreón lesz, a költő névtelen kedvese helyére Lilla lép, a keleties vadont a szelídebb jázminos lugas váltja fel (mellesleg a vers jegyzetében Csokonai hosszasan értekezik a jázmin keleties jellegéről). A felszín esetlegességein keresztül mégis látszanak a két vers egyezései, Csokonai verse minden bizonnyal Omar Khajjám rúbaíjának átdolgozása. Ennek a feltételezésnek a bizonyításához két kérdést kell megvizsgálni: ismerhette-e Csokonai Omar Khajjám versét, és fel tételezhető-e egy ilyen átdolgozás?
Ismeretes Csokonai érdeklődése a keleti költészet iránt. Mind verseiből, mind pedig az ázsiai költészetről írott tanulmányából világossá válik, milyen alaposan ismerte a kortárs orientalisták írásait és a klasszikus szerzők műveinek fordításait. Legfontosabb forrása William Jones könyve volt (Poeseos Asiaticae Commentariorum Libri Sex cum appendice, Lipsia. 1777), de több más orientalistára is hivatkozik (Herbelot, Pocockius, Lowth).
Omár Khajjám első európai megjelenéséről a különböző szakkönyvek eltérően nyilatkoznak. A Világirodalmi lexikon (IX, 1984) állítása szerint elsőként Dombay Ferenc fordított le egyes részeket a Rubáiyátból 1804-ben megjelenő Perzsa grammatikája számára. Ezzel szemben a Rubáiyát legújabb fordítását (Chicago, 1996) elkészítő Sziklay (C. Klay) Andor a kötet előszavában Thomas Hydenak tulajdonítja az első fordítást. Thomas Hyde (1636-1703) kora legelismertebb orientalistája volt és a keleti nyelvek tolmácsa az angol udvarban. Sziklay szerint Hyde fő művében, egy 1700-ban megjelenő, az ősi perzsák vallásáról szóló tanulmányban akadnak Khajjám-fordítások. A kötet több kiadást is megért, így valószínűsíthető, hogy Csokonai legalább közvetetten ismerte. A másik feltételezhető forrásmunka szerzője, Dombay Ferenc szintén udvari tolmács volt. Edelspacher Antal tanulmánya (NyK, XII, 1875) szerint Dombay Zágrábban dolgozott a keleti nyelvek tolmácsaként, itt írta mór-arab grammatikáját, majd Bécsben az 1804-ben megjelenő perzsa grammatikát. Ennek a kötetnek a példatárában találhatóak a Khajjám-fordítások. Első látásra kizártnak tűnik az, hogy Csokonai felhasználta volna a kötetet, hiszen az az Anakreoni dalok után jelent meg. Arról sinesenek feljegyzések, hogy Csokonai és Dombay valaha is találkoztak volna. Mégsem vethető el a gondolat, hogy Dombay könyve volt Csokonai forrása. Nyelvtanát Dombay Festetics György grófnak ajánlotta, annak a Festeticsnek, aki Csokonai egyik legfőbb támogatója volt. Nem tudjuk, pontosan mikor készült a könyv, de elképzelhető, hogy Festetics Györgyön keresztül Csokonai még a kötet megjelenése előtt megismerkedhetett vele.
Valószínűsíthető tehát, hogy Csokonai, Hyde-on vagy Dombayn keresztül, ismerte Omar Khajjámot. Felmerül a kérdés, vajon átültethette-e ily módon az perzsa verset magyarra? Csokonainál több hasonló átültetést is találhatunk. Számos németből fordított versben előfordul Lilla neve, így nem túlságosan meglepő az, hogy egy perzsából átdolgozott versben is szerepelteti kedvesét. Az Anakreoni dalokat pedig végigkíséri a keleti költészet hatása. Ebben a kötetben szerepel a Háfiz sírhalma, a Keserédes jegyzetében pedig megemlíti, Jonesra utalva, hogy egyik hasonlatát egy török költőtől vette. Meglepő lehet viszont az, hogy az egyébként pontos Csokonai A boldogságnál nem utal semmilyen forrásra. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a költőnek nem volt lehetősége lezárni a kötet jegyzetanyagát. Csokonai levelezését megvizsgálva látható, hogy a költő kétségbeesetten próbálja megszerezni Revitzky könyvét az arab költészetről, Kazinczynak és Széchényinek is panaszolja, hogy Revitzky Specimenje nélkül nem tudja befejezni a kötet arab vonatkozású jegyzeteit. A kötet nélkül a jegyzetek félkész állapotban maradtak, az Anakreoni dalok már csak a költő halála után került kiadásra. Csokonai Khajjám-átdolgozása pedig - a perzsa költo művének első igazi műfordítása - eredeti versként került be a köztudatba és vált a Csokonai-életmű fontos részévé.
