Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Omar
Khajjám
RUBÁÍK
(Vekerdi József fordítása)
Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár
1.
Végzet
keze hajt, akár a labdát az ütő:
fuss jobbra, szaladj balra, szaladj hátra s elő.
Fuss szótlanul; és miért? ne kérdezd. Aki hajt,
ő tudja, csak ő tudja, csak ő tudja, csak ő.
2.
Rám vár szeretőm s bor; te a templomnak örülsz.
Rám vár a gyehenna; te az Édenbe kerülsz.
Mért várt a teremtés elején ránk ez a vég?
irnok keze irt, irt, s ez az irás sikerült.
3.
Sóvár ajakam pohárnak ajkára teszem,
faggatva: öröklétnek a titkát keresem.
Ajkamra szorítva ajka, úgy súgja nekem:
– Borban van! A földre vissza nem térsz sohasem.
4.
Sors-társaim! Éhségre bor adjon nekem írt!
Bor fesse borostyán-szinü arcomra a pírt!
Távoztom után mosd le a testem borral,
s béleld ki a szőlő venyigéjével a sírt!
5.
Sok bölcs, aki felfűzte tudás gyöngyfonalát,
s hirdette, hogy ő érti az Úr akaratát,
csak szólta szavát mind, amig élt, majd elaludt,
nem bontva ki létezésünk titkos fonatát.
6.
Fáj, hogyha bezárul fiatalság könyve,
élet tavaszától búcsúzol örökre.
Úgy fáj, hogy a szép madár, az ifjúságunk,
egy percre leszállt, s már tova vitte röpte.
7.
Bűn nélküli ember mikor élt? áruld el!
S bűn nélkül az ember hogyan élt? áruld el!
Rosszat teszek, és rossz, mit a bűnért rám mérsz –
hát jobb vagy-e nálam Te? Miért? áruld el!
8.
Vízcsöpp, mely az óceánok árjába merült,
porszem, mely a pusztaság homokjába vegyült,
ember, ki világra jött, s halálban tűnt el:
kis légy, mely az éj örök nagy árnyába repült.
9.
Óh, Úr! Agyagom te gyúrtad – én mit tehetek?
Testem fonalát te fontad – én mit tehetek?
Mindent, ami jót teszek, gonoszt elkövetek,
egykor te fejemre írtad - én mit tehetek?
10.
Holnap ne gyötörjön! Szomorúak ne legyünk!
Egy perc csak az élet, s nyereség a Ma nekünk.
Holnap, ha e rozzant borivóból kimegyünk,
hét ezrede indult karavánban pihenünk.
11.
Élet palotájában örökké nem ülünk:
sor sort követ, egymást utolérni sietünk.
Vén és fiatal, szüntelen egymást váltja:
más ment; azután mi jöttünk; más jön; s mi megyünk.
12.
Sors-könyvre ha kedvemre tehetném kezemet,
átírni sietnék valamennyi levelet.
Én messzire űzném az egész föld nyomorát,
és égig emelném az örömtől fejemet.
Vissza az Omar Khajjám sátra alattba
