Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Omar Khajjám
RUBÁÍK

Nádasdy Ádám fordításai
Forrás: Aly Mazahéri: A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. századig,
Európa könyvkiadó, Budapest, 1989, 171-172. oldal

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

Isten, mikor létre gyúrja létünk agyagát,
Már lát a jövőnkben minden érmet, hibát;
Az ő tudomása nélkül bűnünk se lehet -
Miért tárja elénk akkor a pokol kapuját?

Rajtunk mulat az ég, nyomorult pojácákon!
(Ez nem hasonlat - a dolgokat így látom!)
Sorban visszatérünk a semmi ládájába,
Ha eljátszottuk kis darabunkat itt e világon.

Mindig a hivatásos bűnözőket szolgáld,
A böjt s az ima épületét így rongáld.
Khajjám neked ezt a bölcs tanácsot üzeni:
Légy bár rabló vagy útonálló - jól csináld.

Jöjj, hagyd a jövőt, a bánatost, a leverőt,
Élvezd a jelent, a tűnő, friss, édes időt;
Mert eljön a nap, s minket is vár majd az az út,
Mely várta atyánk hétezer évvel ezelőtt.

Mondják: az ivás a kárhozattal is felér;
Ily ostobaságot csak az ostoba beszél.
Mert hogyha pokolra jut szerelmes vagy ivós,
Holnaptól a menny üres lesz, mint sima tenyér.

Csak a borivó érti a rózsák nyelvét,
S nem az, aki ezernyi gondnak hordja terhét.
Ó, mit tud a pór? de erről ő mit se tehet:
Hiszen csak a korhely tudja, milyen édes a lét.

Ott látsz majd egyszer részegen az út közepén
Csókolni a szép lábadat, ó, mennyei lény!
Elvesztem a turbánom, a bort elhajítom,
S dús fürtjeid hálójában fennakadok én.

 

Vissza az Omar Khajjám sátra alattba