Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Dr.
Kéri Katalin
OMAR KHAJJÁM TÁGAS SÁTORÁBAN
Forrás:
Új Magyarország, 1997. november 10. sz., 11. old.
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Évek
óta hordok egy papírlapot a tolltartómban. Eltépődött már, rongyosra
gyűrődött a széle, de jól olvasható még rajta ez a négy sor:
"Markodban
mit szorítasz? Csak szél van abban.
Csak töredék minden, mi az ég alatt van.
Gondold meg: ami a világon van, az nincs.
Fontold meg: ami a világon nincs, az van."
Ez a vers,
amit ilyen féltve őrízgetek, furcsa módon azért járkál velem
ide-oda a világban, mert a ragaszkodásoktól szabadít meg. Csendben és
egyszerűen szól a Lényegről.
Sosem véletlen,
hogy milyen verseket mormolunk és milyen dalokból
merítünk erőt életünk különböző pillanataiban. Ez a vers Juhász Nagy Pál
"közvetítésével" került hozzám, akinek egyik könyvében akkor bukkantam
Omar
Khajjám költeményére, amikor a biológus már nem volt közöttünk. Ez a négy
soros rubái számomra nem csupán egy 11. századi természettudósnak - Khajjám
csillagász és matematikus volt -, hanem egy 20. századinak az üzenete is.
Sok kötetet olvastam át, hogy a perzsa verselő más költeményeire is
rábukkanjak. Talán éppen így tett, hozzám hasonlóan merült el e négysoros
költemények varázslatos világában Steinert Ágota is, aki azonban a
rácsodálkozásnál messzebb jutott: "A mulandóság mámora" címmel kötetet
szerkesztett Omar Khajjám száz rubáijáról.
A könyvet kézbe
fogva az olvasót különös és sokféle benyomás éri. Még ki
sem nyitottam, már a címlap színei, betűformái is gyönyörűséggel töltöttek
el. Azután következtek maguk a versek. Amíg az irodalomtörténészek,
filológusok és orientalisták a versek eredetiségét kutatják és vitatják, én
hagyom, hogy szívemig és lelkemig hatoljon e rubáik minden sora. A kötet
további ajándékokat is tartogat: a Khajjám által írott versek minden egyes
darabja több magyar fordításban is megszólal. Szabó Lőrinc, Weöres Sándor,
Tandori Dezső és Faludy György fordításai mellett helyet kaptak Hegyi Endre,
Képes Géza és mások által tolmácsolt költemények is, sőt a legelső, múlt
században készült magyar fordítások is. Remek szellemi kaland ezen
műfordítások összevetése, jó játék új meg új alakzatokba rendezni az emberi
képzelet szivárványszín darabkáit.
Khajjámról,
a Nisapurban élt csillagász-költőről, aki szerette a bort, a
természetet, a szép nőket, az ételeket és az életet, a kötet szerkesztője
azt írta, hogy egyike a világirodalom legmodernebb alkotóművészeinek.
Kétségkívül, mondanivalója ezredvégünk emberéhez is szól. Kapaszkodót és
menedéket nyújt, a költészet, a vers ugyanis nagy varázsló.
"Egy jó
Verskötet a Pálmák alatt,
s Kenyér, kancsó Bor, és ha kobzodat
megzendíted itt a Vadonban, - óh
Paradicsom rögtön a Sivatag!"
- írta Khajjám,
akinek neve egyes kutatók szerint csak felvett név, és
"sátorkészítőt" illetve "verscsinálót" jelent. E perzsa
költő valóban sátrat
emel körénk költeményeivel, melyek védenek és eltávolítanak a mindennapok
száraz és végtelen homoktengerétől.
