Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Omar
Khajjám
RUBÁÍK
(Antallffy Endre fordítása)
Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár
Antalffy Endre (Ratosnya, 1877. febr. 3. – Marosvásárhely, 1958. febr. 6.): költő, nyelvész, műfordító. A tanári oklevél megszerzése után a kairói mohamedán főisk.-n tanult, majd Konstantinápolyban folytatott török nyelvészeti tanulmányokat, Tanár Bp.-en, majd Marosvásárhelyt. 1918–19-ben előadásokon ismertette Marx műveit. 1919-ben a marosvásárhelyi Nemzeti Tanács elnöke volt, 1945 után pedig Maros vm. alispánja. Versei, színdarabjai, cikkei, fordításai főleg erdélyi folyóiratokban jelentek meg; lefordította a Koránt, az Ezeregy éjszaka meséit, Omar Khajjám verseit, Dzsámi epigrammáit. Osvát Kálmánnal szerk. a Klasszikus olvasmányokat (Kolozsvár, 1924). – M. Petrőczy Kata Szidónia élete és munkái (Bp., 1904); A mester (színmű, 1924); A libapásztor (ifjúsági verses elb. Bukarest, 1955); Mese egy pár kis csizmáról (ifjúsági verses elb. Bukarest, 1957).
1.
Jött, reggel, a hívás, a mi csapszékünkből
Hogy: Oh, kocsmák vad tivornyázója
Kelj fel /ébredj/, töltsük meg a borospoharat,
Mielőtt ők töltik meg borospoharunkat /mielőtt meghalunk/
2.
Ha te nem iszol, ne támadj rá a részegekre
Ha /isten/ kezet nyujt felém, istenhez térek
Te avval dicsekszel, hogy: bort nem iszom
Száz dolgot mívelsz, minek a bor/okozta lealacsonyodás/ szolgája nem lehet.
3.
Nem ember az, akit az emberek megvetnek
A gonosznak a félelméből jónak tartják őt.
A korhely, ki mutatja, mintha adna jót /jóval lenne/
Az összes cimborák meghitten bánnak vele.
4.
Amikor vizből és agyagból az alkotómegteremtett engem
Ugy intézkedett, hogy sorsom bajaival megbarátkozzam.
Folyton tiltasz engem még a bortól is,
A magam üres keze nekem elég akadály
5.
Mivel elkötelezés senkinek sincs a holnapra,
Most vidámitsd fel ezt a bús szívet.
Bort igyál! holdfénynél, oh kedvesem,
/Mert/ a hold még sokszor eljön és bennünket nem talál.
12.
Kelj fel és jere oh bálvány, szivem végett
Old meg szépségeddel nehézséget/?/
Egy kancsót hozz, hogy igyunk
Mielőtt kancsót csinálnának porunkból.
13.
Mikor elmulok borral mossatok meg engemet
Halotti imát borról és kehelyről mondjatok nekem
Akartok a feltámadás napján megtalálni engem
A kocsma/?/ küszöbének a porából szimatoljatok ki engem
14.
A tiszta borból rubin bor lett lényegem
Panasszal jött ki kezemből poharam
Elég ha iszunk bort meleg-
ünkben --Győzzük a bort és a bor legyőz bennünket
15.
Vidám --nem lett a bánattal teli szív
Eltávozásod -- szomoruvá tette a vidám szívet.
Én a világ, keserüségét veled édessé tettem
De elválásod keserüségében mit tegyek a világgal?
16.
Addig, amig szinem és illatom szép nekem
Amig liliom az én arcom, és mint ciprus az én termetem
Nem lehet tudni, hogy kiben a por-vigalomházban /porhüvelyben/
---------------------miért
ez bahr-i
17.
...miért a remény ebben ócska szerájban
...ebbe a birodalomba helyezte szivét istenét.
Bidr=mikor kiván leülni lábtól állásból /ez pa/
Megragadja végzete kezét mondva mondván: fel, tovább.
18.
Oh uram egy kivánságot engedj meg nekem.
Tartsd vissza lélegzeted és tégy engem Isten szolgálatába
Egyenes arcuak vagyunk, azonban te sanda nézésü /görbelátásu/
Menj, gyorsitsd meg a látást /látásodat/, szabadits meg engem
19.
Szerelmes minden böjtkor részeg bolond légy
Őrült kába és becstelen légy
A józanságban minden dolog haragját megesszük /elfojtjuk/
Amikor részegek vagyunk, legyen, ami lesz
20.
Pohárnok a poharat, mert /ezt/ helyeslő isten
A maga irgalmában szolgáját kényeztető isten.
Bort igyál ragyogással és ne kalmárkodj az engedelmesség terhével
Mert emberek engedelmességére nem szorul az Isten.
21.
Pohárnok, egy pillantást vess a magányosra az Istenért /való magánosra/
Törd össze bálványunkat a szenvedélyek apját
Mi döglött halak vagyunk, te élet vize /a patak tiszta viz/
Bennünket az egyesüléssel juttass
22.
A korán, mit a legtökéletesebb igének hivnak,
Olykor-olykor nem hivják-e örökkévalónak?
A serleg szentirásban van egy fénylő vers:
Hogy azt mindenütt--óbornak örökkévalónak hivják.
23.
Oh ki világ választottam
Drágább a szivemnél, szememnél és lelkemnél te nekem
A bálvány lelkénél drágább nincs--
Százszor drágább vagy annál te nekem.
24.
ma este hozzám részegen ki hozott téged
És a függöny mögül ebbe a kézbe ki hozott téged
A szemét mellé ki nélküled a tüzben volt
Mint a szelet ebbe a kézbe ki hozott téged
25.
Akár az elszakadás miatt jajgatásban tarts engem
Akár az egyesülés miatt vidámságban tarts engem
Én neked nem mondom, hogy--hogy tarts engemet
Ugy ahogy szived kivánja ugy tarts engem.
26.
Oh sziv, az időtől jótétemény jelét, ne kérd.
Ez az idő forgásában kezdetet véget ne keress
Orvosságot kérsz, fájdalmad még nagyobb lesz
A fájdalommal tarts ki és egyáltalán ne kérj orvosságot.
27.
Amely napon kezembe vettem a bor poharát
Végletéből/?/ a gyönyörnek leszek részeg és tökrészeg
Száz csodát fedezek fel s minden ajtóban
Ettől a lélek /genius/ mint a tüz és a szavak, mint a krisály viz.
28.
Annyit iszom, hogy a bor illata
Kiszáll poromból, mikor a föld alatt leszek
Annyira, hogy ha a sirhalmomra egy korhely cimbora jön
Porom illatától is megrészegedik /tökrészeg lesz/.
29.
Én és a bor és szerelmem ebben a kocsma sarokban
Lélek, sziv, pohár és csuha zálogba adva a borért.
Üresen az irgalom reményétől csak büntetés félelméből
/Szabodom/?/ földtől, széltől, tüztől és viztől.
30.
Együtt
vagyunk én, a bor, a zenész és kocsma-szegelet
Lélek, sziv, vallás.-értelem borért /zálogba/ adva
Fej fejen forog és bor boron
Ez az épület alapja buborék lesz.
31.
A kacsának mondta a hal szomoruságban és lázban
Lehet, hogy az elment folyóba visszajön a viz
A kacsa mondta, mikor pecsenye leszünk
Halálunk után mit ér tenger vagy pocsolya.
32.
Lábodra csókot adni, oh repesésem fénye
Jobb, mint másoknak az ajkára
Kezem is fantomodnak ruha szegélye mindennap
Lábam és az egyesülés keresése minden éjjel.
33.
Miután minden ami létezik csak szellő a kézben
Miután nincsen semmiben, ami van, csak fogyatkozás és törés
Gondold meg, hogy ami van, a világon az nincs.
Gondold, hogy ami nincs e világon, az van.
34.
Nappal, amely két haladék, igyál tiszta bort
Mert ha ez az élet elmulik nem találod meg többet, tudd meg
Tudd meg, hogy a világ arcát a kocsma felé tárja
Te is éjjel és nappal mindig bort igyál.
35.
Hajtottuk fejünket a bor parancsa alá
Lelkünket váltságul tettük az ital mosolygó ajkáért
A töltő és én --a palack nyaka kezünkben
Ajkára a pohárnak is --jött a bor lelke.
36.
A nyomoruság falujában minden szivet ismerj meg
A jólét falujában a szerencsét ismerd meg
Száz vizből és homokból épült kába nem ér fel egy szivvel
A káanak mi hasonlatossága van a szivvel, tudd meg.
37.
Serleget, bort, apródot ajkadon áldozz fel
Ezek együtt nekem és neked is menyország lett
Ne hallgasd pokolról és menyországról szavát annak,
Ki ment a pokolba és ki jött a menyországból?
38.
Miután nincs bizonyos igazság kézben
Lehetetlen kétség reményével egy egész életen át ülni
Jer hát ne tegyük le a poharat kezünkből
És ha nem tudhatom meg az igazat, mit számit: hogy józan vagyok vagy részeg
39.
Ha a rózsa nem osztály részem, a tövis elég
Ha a nap-fény nem hull reám, a tüz is elég
A ki nem olvasó, imaszönyeg és teológus
Templom harang és öv elég.
40.
A kehely részeit aki összetette
Eltörni kéznek nem szabad.
Hány fejet és kezet gyursz össze ujjaddal
Szeretetből, amit alkottak és gyülöletből, amit összetörtek.
41.
A ma neked nem használ a holnapra
És a gondolás holnapodra nincs keserüség nélkül
Ne veszitsd el ezt a pillanatot
Mert hátralevő életednek értéke nem világos
42.
Oh sors kereke a te gyülöletedből van a pusztaság
Az igaztalanság régi szokásod
Oh föld ha kebledet felnyitnák /felvirágoztatnák/
Elég elég drága kő lenne kebledben.
43.
Az a bálvány, aki miatt szivem szomoru lett
Más helyt ő lett a bánat rabja
Én gyógyirem keresésére, hogy törekedjem
Amikor az ki orvosom maga is beteg.
44.
Minden sziv amelybe szerelem és vágy van oltva
Ha a mecset lakója vagy zsinagoga népébe tartozik és
Aki a szerelem könyvébe beirta nevét
- Szabad lesz a pokoltól és szabad a menyországtól is.
45.
A kornak /?/ a melyben jövésünk és menésünk van
Annak sem kezdete sem vége nincs
Senki sem mondja meg ebben az igazat
Hogy ez a jövés honnan és a menés hova
46.
Ivo! mivel a sors az én és a te megtörésedben van
Minthogy a világ az én és a te házamban való ülés
Mig köztem és közted borospohár van
Tudd meg biztos hittel, hogy az igazság az én és te kezedben van.
47.
Mi a szerelem eretnekei vagyunk, a muszulmán az más
Mi gyenge hangya vagyunk, Szuleiman más
Tőlünk zöld arcot és zuzott szivet követelj
Az édességet eladók mások
48.
Bort inni, és vidámnak lenni az én ritusom
Nem törödni hitetlenséggel és hittel az az én vallásom
Mondtam sors menyasszonyomnak valási dijad mennyi?
Mondta vidám szivvel
49.
A titkot minden semmi embertől elrejtve kell tartani
A titkot minden ostoba elől stb
Nézd, hogy mit csinálsz lelkeddel és az emberekkel
A szemet minden ember elől el kell rejteni
/mert a szem a lélek tükre, a szem a szemnek elárulja a lelket/.
50.
A világ titkait, ahogy az én defteremben áll /ahogy én látom/
Nem mondhatom ki, mert az én fejem büntetése /lesz az/
Mert nincs ezek között a tudatlan emberek között egyetlen méltó
Nem lehet megmondani mindent mi emlékemben van.
51.
Azt mondják a bor nincs megengedve Sábanban
Sem ragabban mert az a hónap Isten hava
Sában és regeb Isten és a proféta havai
Én bort ramazanban iszom, az az én hónapom.
52.
Amikor józan vagyok, tőlem az izgalom rejtve van
Mikor részeg vagyok bölcsességemben van fogyatkozás
Egy állapot van részegségem és józanságom között
Én annak a szolgálója vagyok, mert az az élet.
53.
Abból a borból, mely a létnek más életet ad
töltsd meg a poharat ha fej fájásod is van
Tedd a kezembe, mert a világ dolga egy esti mese
Szép most mert életem elmulóban van.
54.
Mindenütt, ahol a bánat a sziv kisérője
Életének /dolgának/ elbeszélése nehéz
Meg kell kérdezned más szivének állapotját
Azért, hogy teljes legyen a boldogságod.
55.
A kazuisták szemében mit számit: szép, rut?
Dervisek
A szerelmesek állomásán mit számit: pokol, menyország
Ostobák ruhájának mi az atlas és daróc?
Dervisek
A szerelmesek feje alatt mit számit: párna vagy tégla.
56.
Egész életemben rózsával és borral siettem vigaszodra
Egy dolgom a sors forgásából nem lett egyenes /siker/
Miután borból egyetlen vágyam nem vált valóra
Mindenből, amit átéltem nem maradt csak az utolsó lehellet /a halál/
57.
Sokáig jártunk keresztül kasul völgyben, sivatagon
Az összes világtájakon jártunk csavarogva
Senkiről sem hallottunk ki ezt az utat megjárta
Hogy az uton, amelyen elment az utas, megint visszajött
58.
A bor olvadt gyöngy, a kancsó bánya
A kehely tested, itala pedig a lelked
Az a kristály pohár, mely mosolygó bortól
Egy köny, melyben a sziv vére van elrejtve.
59.
A mindenség sférájában lelkem az első napon
Kereste a táblát, s tollat, a menyországot, a poklot
Aztán beszélt nekem egy tanitó az egész tudásról:
Tábla, trónód, menyország, pokol veled van.
60.
Minden csatangoltam keresztül-kasul völgyben, pusztaságban
Egyetlen cselekedetem a bolyongásból jóvá nem lett
Ha a sors viszontagságában teher életem
Ha teljesen elmulik jó, ugyis egy perc se volt boldog
61.
A titkok függönye mögé senkinek sincs utja
A dolgok eme rendjéről senki lélek sincs tájékozva
A föld szivén kivül nincs sehol megállás, megszállóhely
Oh jaj, hogy ez a mese nem szintén rövid
/Ha a sirban végződik minden, akkor rövidebb lehetne az élet meséje/
62.
Minden zöldség, mely a folyó partján nő
Mondanád egy angyali lény ajkáról hajtott ki
Lábad a virág fejére megvetéssel ne tedd
Mert az a virág a liliomarcunak porából nőtt.
63.
A bort tedd kezembe, mert szivem lázban van
És ez a szaladó lábu élet mint a higany /ezüst viz/ olyan
Kelj fel, mert az ébrenlét az álom boldogsága
Tudd meg, hogy a fiatalság tüze csak viz
64.
A sors pusztájában bizonyosság hajtása nem nő
Mert minden sujtott ember gyenge kéz egy gyenge ágon
A mát, mint a tegnapot ugy tekintsd, tegnapot, mint a megelőző napot /a mát/.
65.
Az a jobb, hogy ebben a világban kevésbe vedd barátot
Korod embereivel a barátkozás távolról jó
Az az ember akire neked teljesen támaszkodásod van
Amikor a bölcseség szemét kinyitod, ellenséged.
66.
Oh aki jöttél a szellemi világból sietve
Megzavarodva az uton, a négyen, a 6-on és 7-en
Bort igyál, mert nem tudod honnan jöttél
Mulass, nem tudod, hova fogsz menni.
67.
Mindannyiszor mikor a vétek miatt boldogtalan vagyok és csunya
Nem vagyok remény vesztett, mint a bálványimádók templomuktól
De azon reggel meghalok részegségtől
Bort akarok és szerelmet. Mit a pokol, mit a menyország?
68.
A bor noha a seriat szerint rosszhirü, mégis jó
Amikor a szerelmes karjában ifju van, az jó
/Ha mi/ keserü és tiltott, nekem jól esik
Régi dolog, hogy minden ami tiltott, jó.
69.
Ennyi anyagi gond és e világ fájdalma mi/nek/?
Sose láttál senkit ki örökké élt
Ez az egy két lehelet mely testedben csak kölcsönkép van
Kölcsönnel kel a mulót leélni
70.
Azon a nap mikor lészen: hogy az égek meghasadnak
Abban a percben mikor lészen: és amikor a csillagok elhomályosodnak
Én ruhát szegélyét megragadom a nagy térségben
És mondani fogom: bálványom, micsoda bünért ölettél meg?
71.
Ha jól megy dolgod, nem a te határozatodból van.
Ha fejed elgurul, az sem a te hibádból van
Önmegadást és belenyugvást vidáman élj
Mert a világ jó és rossz sora nem a te rendelésedből
72.
Miután halálod egyszeri halál
Egyszer halj meg! az miféle szerencsétlenség!?
Vér, szenny, mámor, ideg és bör
Nem számit.--mi sajnálni való van ebben? /halálnan?/
73.
Oh bölcs ember a holnap-igérete semmiség, /bolondság, üres dolog/
A sorsod dicsekedni bolond beszéd
Mára tehát mindenki aki bölcs
Tudja, hogy az egész világ ilymódon csak egy lehellet.
74.
A sátorcsináló ki sátrát bölcsességgel varrta
A gond tüzhelyére esett és nyomban elégett
A sors óllója életének sátorkötelét mikor átvágta
A végzet árverési kikiáltója pedig ingyen adja el azt.
75.
Ha a föld szinén egy rögnyi /téglányi/ hely van részemre
Az a bor fontossága noha rossz hire van
Azt mondják nekem: holnap nem lesz a bor tisztelete /mámora/
Páncélt és turbánkendőt mind Maga fontat
76.
Egy hétig bortivó légy állandóan
vigyázz! hogy ne tedd le a pénteki napot kézből
Az én ritusomban szombat és péntek egy
Isten imádó légy, ne a kalendáriumi nap imádója.
77.
A rög ami egy állat talpa alatt van
Egy kedvesnek hajfürtje és egy imádottnak /szemöldöke
Minden tégla mely egy palota bástyájában van
A vezér ujja és a szultán feje.
78.
A sziv az élet titkát ahogy van ugy ismeri
A halálban minden isteni titkokat megismeri
Ma mikor magadban vagy, nem tudsz semmit
Holnap mikor magadból kimégy, mit akarsz tudni.
79.
Ha letérsz a szenvedély és vágy utjáról
Tudd meg tőlem, hogy gyámoltalan lész /fogsz menni
Nézd meg jól mi vagy és honnan jöttél
Tudd meg mit tész és hova mész /jutsz/.
80.
A jót és a rosszat, amely az ember természetében van
Vigságot és bánatot, amely a végzetben és eleve elrendeltségben van
A sorsra ne bizd mer az ész /utján/ szerént
A sors ezerszer nyomorultabb nálad.
81.
Ez a korsó mint én szerelmi bánatos volt
A fürtüs fejű szépség rabságában volt
Az a kéz /fogantyu/ amelyet fekete nyakán látsz
Egy kéz, mely a kedves nyakán pihent
82.
Khajjam! a bün miattez a bánat miért? /mi?/
A bánatevésben /bünbánatban/ sok vagy kevés haszon mi?
Annak számára, ki nem vétkezett, megbocsátás malasztja nincs:
A megbocsátás a bün kedvéért van: Mire való a megbánás?
83.
Légy okos mert a sors csapdát állit /lázitó/
Biztonságban ne ülj, mert a sors kardja éles
Vágyadba ha sors édes /halvót/ csalétket tesz
Vigyázz, le ne nyeld, mert méreggel van keverve
84.
Mert a viz a folyóban és a szél a pusztában
Ismét egy nap az én és a te életedből elmult
Amig élek két napnak bánatát nem eszem
A napét, mely nem jött meg és a napét, mely elmult.
85.
Az ég a kedves előtt /szerelmesnek/ üres
Nem tudom e világban ki nyugodt
Ez a lélek a haláltól nem tud élni
Tehát ebben a haszontalan világban mi haszon van?
86.
Alig tudom /még meg sem tudom/ megkülönböztetni a fejet a lábtól
Ez az undok sors már is megkötötte /nekem/ kezemet
Sajna számadásomba akarják tenni nekem
Az életet, amely nekem bor és szerelem nélkül telt el
87.
Minden bagatelltől /forrástól/ nem kell minden hegyre felszaladni
Jó és rossz sorsba bele kell törödni
A sorstól van és a két Ká’ barendelése.
Minden képnek, amely feltünt, el kell tünnie
88.
Ellenségnek, barátnak a jócselekedet jó
Rosszat hogy is tehet, kinek a jó szokása és természete?
Ha a baráttal rosszat tész, ellenséged lesz
Az ellenséggel ha jót teszel, baráttá lesz.
87.
Egyáltalán nem tudom, hogy az ki engem gyurt
Menyország népéből csinált, vagy csunya pokolból
Pohárt, kedvest és lantot ajkamra vetette
Mind e három nekem készpénz, neked a paradicsomból kölcsön adott.
90.
Add ide gyermek azt a bort, mely a világnak erő
Mert az a bor a vidám rózsának holdfény
Siess, mert a fiatalság tüze viz
Tudd meg, hogy a boldogság ébrenléte álom.
91.
Bort igyál, mert mindig a lelked nyugalma az
Megsebzett lelked és szived nyugalma az
A bor vizözöne ha rád támad előlről hátulról
A borhoz szaladj, mert Noé bárkája az neked.
92.
Az én borivásom nem vigságért van
Nem kicsapongásért és vallás és illem megszegéséért
Azt akarom, hogy önkivületbe ejtsem magamat
Borivásom és részegségem ebből az okból van.
93.
A világ sem a vándorlás helye sem a veszteglés helye
Az okos benne el van veszve a legjobb a részegség
A gond tüzére borból önts vizet
Mielőtt a földbe mégy széllel a kezedben /üres kézzel/
94.
Mivel jövetelem nem tőlem függött az első nap
És ez az elmenésem lényem akaratától függetlenül van igazán
Kelj fel és derekadat övezd te a töltő hamar
Mert a világ bánatát borral fogom lemosni
95.
Mondják nekem mily szép a lakoma hurikkal
Én azt mondom, hogy a szőlő nedve szép
Vedd azt a készpénzt és a kezed tart vissza attól a kölcsöntől
Mert a dob hangját hallani távolról szép
96.
Tavasszal ha a huri alaku /gyurásu/ bálvány
Borral telt poharat nekem száraz torkomra
Noha mindenki előtt ez a szó gonosszá lesz
A kutya jobb legyen nálamnál ha emlitem még az ég nevét.
97.
Bort igyál mert az örökkévalóság ez
Az ifjuság korának ez a természete és tulajdonsága
A rózsa és ital évszaka ez és a barátoké
Boldog légy egy pillanatig, mert ez az élet.
98.
Oh sziv, ha osztályrészed a megsemmisülés
Ha a te állapotod az, hogy minden pillanatban más légy
Oh te lélek ebben a testemben mi hasznot hoztál? /mi haszon jött/
Amikor utolsó ténykedésed az, hogy kimégy /hogy elhagysz
99.
Nekem a hamis pénz nem egyenlő a valódival /az igazival/
A seprü megint a tisztátalan sarokban állt /A sepert szoba ismét szemetessé
lesz/
Egy öreg ember kijön a korcsmából és kiáltja
Bort igyál, mert /a következő/ korokban aludni kell.
100.
A Chajam a tested sátorhoz hasonlit egyenesen
A szultán a lélek és hajléka a muló világ
A szönyegteritő, a halál egy más hajlék kedvéért
Lábáról ledönti a sátort, mert a szultán felkelt.
101.
Ha a sors nem viselne háborut velem, csoda lenne
Ha fejünkre követ nem hajit csoda
A kazi aki adja és veszi a vakf borát
Ha a medreseben nem hoz egy jó kortyot, csoda.
102.
Még az is, kinek a nagy lélekről tudomása nincs
Ugy tudja, hogy minden ami jön veszedelmes helyről jön
Minden ami minket ér az uralkodótól jön
A két lét mindenért ami jön büntelen
103.
A /világ/ birtoklója amikor a lelkek természetét felékitette
Miért dobta őt csekélységbe és kisebbségbe?
Ha jó /jött/ volt összetörni őt, mi okból volt?
Ha nem jött jóul ez a fajta hiba kié?
104.
Amikor a felhő ujévkor a kedves arcát megmossa
Kelj fel és a boros pohárral tégy igaz elhatározást /láss neki/
Az a pázsit mely ma a te sétáló helyed
Holnap mind a te porodból fog kinőni.
105.
Rózsanyilás, folyópart és tikkadt ajak
Egy-két friss tündérarcu játék babával
Hozzd elé a poharat, mert a reggeli borivás
megnyugvás a mecsettől és felejtése a keresztény templomnak
106.
............................................................................
............................................................................
Azért lesz a bortól a pohár ajka boldog
Mert hozza a sziv vérével a kedves ajkát is /Kézbe/
107.
Ha a szerelem csapás, ez a csapás isten itéletéből van
Isten itélete ellen a nép gáncsa miért van
Mivel az emberek jó és rossz sorsa isten rendeléséből van
Ennélfogva a végső elszámolás napja a szolgára miért nehezedik?
108.
A korcsma virágzása az én borivásomtól van
Kétezer megtérésnek a vére van az én nyakamon /én vagyok az oka a sok megtérésnek/
Ha ám nem vétkezem az irgalomnak mi a célja?
Az irgalom törvénye az én vétkezésem által van.
109.
Nem vagyok méltó a mecsetre, sem a keresztény templomra
Isten maga tudja miből gyurta az én agyagomat
Mint egy szegény hitetlen és mint egy ronda kurva olyan vagy
Sem vallás, sem a világ sem a mennyország reménye
110.
Minden völgyben mely tulipánkert volt
Az a tulipán az uralkodó véréből lett
Minden ibolyaszirom, melyet a föld nővel
A szépség folt, mely a kedves arcán volt
111.
Nekem barátaid egy pillanatot sem hagynak
Bánatos lettem a miattad bánkodók miatt
A te napod ablakomra, hogy essék?
Mikor a nap csillogó poránál több szerelmeseid/száma/.
112.
Mivel tegnap ma és tegnapelőttöm tétlenül telt el,
A vigság szomoruság, bánat és gond is, elmult
Ma azzal ami jön/ma/ légy megelégedett
Mert ez a titok, ahogy jön azonképp elmulik.
113.
A sors forgásából semmi megértésem nincs
A végzet szomoru voltán kivül semmi elképzelésem nincs
Akárhogy is végzem az én dolgomat
Az élet elmult és semmit sem tudtam meg.
114.
Előttem és előtted még volt ej és nap
Az ég forgása a dolgokért lett /az a hivatása, hogy forogjon/
Vigyázz a lábadat a földre halkan tedd
Mert az a szempillája a kedvesnek.
115.
A bölcs eszüek társaságából az igaz pénz bizonyitéka /valaki mondja/
Rumban és Arábiában jobbra balra mondják
Ha semmirekellő mondja, hogy a bor értéktelen
Én, hogy hallgassam azt, mikor /a bor/ isten azt mondja: igaz pénzt
116.
Toltő, poharat mert a világ léte sötétség
A te arcodon kivül nincs a világon /más/ életviz
Lélekből, világból és mindenből mi van a világon
Te vagy a cél és áldassék Mohammed.
117.
Toltő! a tudás bora nekem méltóság
A tudatlanok ivásában lázadás van
Tudás nélkül az ember mi hasznot hoz /jön/. Semmi
Az ember végcélja mégis csak a tudás.
118.
Töltő, az égbolt a te adományod tengere mellett hab
A te faludban száz lélek kába áll az utszélen
Ez lélek kábájához micsoda tisztesség ha eljutok
És ha a Kába utján meghalok, szintén tisztesség.
119.
Töltő egy pillantást mert szivem boldogsága a te látásodtól van.
A lélek a tegabonád /gyümölcsfürtöd/ szüretelésétől vig
Amit szived nem mond, az én bensöm tudja azt
A szerelmesek Djem serlege a te égő /fénylő/ szived
120.
Ez az azur égbolt és arany égbolt
Sokszor megforgott és fog forogni máskor is/tovább/
Egy kicsit a sors forgásának a kényszeréből
Mi is, mint mások, jövünk és elmulunk.
121.
Ez az ut por Buhari mesterből van /az ő pora/
Az idejében ő nagyság volt
Minden hely ahova lábad teszed biztosan tud meg
Hogy az egy derék lovag kegyes karja /hires keze/ volt
122.
Egy korty bor Kavul királyságánál jobb
És Kobod trónjánál és Tus birodalmánál jobb
Minden sóhajtás, amit a korhely a reggeli helyen ejt
A képmutató aszkéták engedelmességénél jobb
123.
Elmentem a kocsmába igaz hittel
A korcsma övét kötöttem derekamra
A korcsma inasa rosszhirem miatt
batyumat az ajtó elé dobta és a korcsmát felmosta
124.
A bálványtemplom és a ka’ ba templom szolgaság
Harangozni a szolgaság /worship/ melódiája
A mihrab a keresztény templomra, olvasó és kereszt
Istenemre mind a szolgaság jele.
125.
Toltő, poharat! mert a világ dolga egy pillanat
Ha a vigasság abból csak egy pillanat az is elég.
Örvendj mindennek, ami abból eléd jön.
Sosem lesz semmi ugy, ahogy valakinek a szive vágya.
126.
Töltő! A mi borunk a te verejtékes arcodról van
Szemből nem vagy megverve jóllehet szemek a te nyomodon vannak
Forrás fő a te rubin a/j/kadon kivül nincs
Száz Illés próféta és Messiás a te borod egy kortya.
127.
Töltő, a szivem a vágytól ég.
Jöjj vissza mert a részegek fájdalmának orvossa a töltő
Lelkemet lábai elé helyezni reményem.
Amig lelkem lesz, örök remény van.
128.
Toltő, a menyország után ez az örök vágy mi?
A paradicsom a bor és a toltő. A többi mi?
Itt van bor és töltő és ott is /tul/ van szintén
Tehát a két világon jobb mint a bor és töltő mi van?
129.
Töltő! szivem amely az örömet a bánattól nem tudja megkülönböztetni
A boros kelyhen kivül mást a világ gyönyörüségéből nem ismer
Bort adj, mert a hajnali ital a megbocsátás pillanata
Senki a Messiáson kivül ennek a pillanatnak az értékét nem ismeri.
130.
Tölts poharat! Mert az aki ezt az agyagot gyurta
A fejemre részegség és szerelmed vonalát irta
Virágzó a szerelmestől és bortól lett a világ
Igérve lett azonban kantharral, hurikkal és menyországgal.
131.
A tagadástól a vallásig egy pillanat van
A kételkedés világától a biztos hitig egy pillanat van
Ezt a felséges egy pillanatot élvezd ki
Mert életünk végeredményben ugy is csak egy pillanat.
132.
Az a pompás értékü gyöngy másnak a bányájából való
És annak a ritka gyöngynek idegen jelzése van
Az erről vagy arról /a gyöngyről való/ gondolkodás az én vagy a te képzeted
Az igazi sufi szeretet meséjének más a nyelve
133.
Ma, amikor ifjúságom sora van
Bort iszom mert az az én boldogságom.
Ne ócsárold mert noha keserű mégis édes
Keserű csak azért mert az én életem
134.
Oh sziv mikor a sors bánatossá tesz téged
Hirtelen elmegy testedből tiszta lelked.
Zöld füvön ülj és boldogan élj nehány napig
Mielőtt fü nő porodból.
135.
Istenen kivül nincs rendelés, amely méltó a bölcsességhez.
Lét amely kivül esik az ő rendelésén, nincs
Minden ami van, annak ugy kell lennie
Olyan dolog ami nincs ugy, olyan nincs.
136.
Mint a tulipán ujévkor /olyan/ poharat ragadj kezedbe
Ha alkalmad van tulipán arcuhoz /férközés/
Bort igyál és ne egyél bánatot, mert ez az ocska kerék
Hirtelen téged mint a föld oly alacsonnyá tesz.
137.
Mint a pusztai szél kél, ugy jöttem én gyorsan hirtelen
Mielőtt még szegény testem kifejlődött volna
Most amikor a lélek a gyengeségtől beteg
Megyek és jövök egy pillanatig halkan és csendesen
138.
Elég a vére, amit a sors félelem nélkül kiontott
Elég rózsa van, amely jött a földből és ártatlanul lehullt
Szépség által és fiatalság által oh fiam, ne csalasd meg magad
Nem egy kinyilatlan bimbó hullt már földre.
139.
Tölts poharat! Mert a sziv gyertyája addig nem gyul meg
Amig a bor tüzétől az életet nem ragadja fejétől fogva
Ah rubin borodtól mely ebben a tiszta borban van
Senki aki ajkát ráteszi, nem fogja róla levenni.
140.
Töltő! Kéjes pillanat van és a hold felgyult
Bort adj mert az égbolt mélyértelmü titkokat rejt
Tudd meg, hogy a halál olyan mint a szérüt felperzselő villám
Amig odanézel, szérünk már elégett.
141.
Töltő! Mit tegyek, mert szivem ég az éretted való bánattól
Lesujtottabb vagyok bánatodtól, mint a bortól
Bárhogy magyarázza valaki részegségemet
Istenemre hogy több az a részegségem az éretted való bánatom miatt.
142.
Az ezüst ha nem is tőkéje a bölcseknek,
A pénzteleneknek a világ kertje börtön
Üres kézből az ibolya a térdre konyitja fejét
Az arany erszényre a rózsa ajka rámosolyog.
143.
Minden mélyértelmü könyv szerelem
Az ifjuság kasidajának legszebb sora: szerelem
Oh akinek nincs tudomásod a szerelem világáról
Tudd meg azt a pontot, hogy az élet szerelem.
144.
Van még sinai hegy, mely százezer Mózest látott
Van még kolostor mely százezer Jézust látott
Van még császári palota, melyen százezer császár ment át
Van még oszlopcsarnok, amely százezer Chus-,ravot látott.
145.
A szerelem kocsmájában /halál/ kárhozat az én nevem.
Részegség és borkérés az én osztályrészem
Én a világ lelke vagyok abban a mágus /részegek/ kolostorban
E létező világ képének összessége az én testem.
146.
Az életben nekem a bor és a szerelem szenvedélyem
Sem szemem sem szivem nem néz előre vagy hátra
A szivemben nem törödöm józansággal és részegséggel
Célom mindkét világból csak egy pillanat
147.
A bün völgyében miután járni gyönyör
Az emberek büneire pillantást vetni gyönyör
Ugy ahogy én látom a világ dolgait
A sors függönyét fellebbenteni gyönyör.
148.
Ha az égboltján vagy, ismét visszahoznak onnan
És ha dicsőség csucsán is vagy, ismét nyomoruságosan leszállitanak
Egy szóval: Tedd le az ostobaságot, amig teheted
A bajt ne kérdezd, amíg hozzák neked a nyomoruságot.
149.
Az üveg fuvolájában a bor bugyborékoló trillája mi szép.
A dervistánc melódiája és a szép hangja
Minden szivrabló bálványban és a tiszta borban /elmerülve/
Távol a világ gondjától hej, hej /ez itató jelszó/ biztató szó, de jó.
150.
Töltő! Az én szivem az, ki szerelmed magját elvetette
Szerelmed örökre szivemben marad elrejtve
Ruhád uszályát ne tartsd távol a szegénység népétől
Mert ruhád szegélyéről nem vesszük le kezedet.
151.
Töltő! Ajtódról nem fogunk elmozdulni
Ha bosszant is az /bánt is az/ nem törödünk azzal
Ugy érzem, hogyha a porból nem emeled fel a fejemet
Én az én fejemet nem emelem fel utadból
152.
Töltő! Az Isten szerelmére! Ha bálványom jaspis ajku is
Ha az örökélet /Elias/ vize is lenne a szőlő vize helyett
Ha maga Venus lenne a zenész és Jézus a mulató cimbora
Ha nincs helyén a sziv /ha bánat emészti/ nincs helyén az öröm.
153.
Töltő! A borról, amelynek rubin ajkad a töltője
A szivemet nem veszem le, amég egy lehelet marad bennem
Vágyom arra látásodra szemérmetlenül igyekszem
Szemérmetlenségem vágyam nagysága miatt van.
154.
Töltő! Arcod holdja mindenki lelke
Az én szerelmem és egyben mindenki szivének elrablója
Nap természetü /Naplényegü/ /igazi nap/ és nem nap a vizben, jó dolog
Csakhogy nem csupán értem van, hanem mindenkié.
155.
A te szerelmedért való gáncs miatt nem szégyenlem magam
A tudatlanokkal ebben a pontban /szóban/ vita nincs.
Az a szerelmi ital az összes emberekké
Nem-embereknek ebből a pohárból élvezete nincs.
156.
Mondtam: bárcsak igaz lenne fogadkozásod
/Bárcsak/ első szabályként lenne fogadkozásod
Hogy foghassam fel hogy mint a világ rendje
– Oh te hü és csapodár! – oly laza legyen esküvésed.
157.
Mondtam: fürtös fejed sok fejet tett tönkre
Mondta: tested helyezd le, ha a fejed törpe.
Mondtam: egy nap termetedről gyümölcsöt ne egyem?
Mondta: cyprusról valaki hogy ehetne gyümölcsöt?
158.
Nekem azt mondják, hogy a részeg pokol lakója lesz
Beszéd /ez/, azonban a sziv azt nem fogadhatja el
Ha a szerelmes és részeg a pokolba jutnak
Holnap látni fogod a mennyországot /üresen/ mint a tenyeredet
159.
Kicsapongónak hivnak az emberek engem mindig
Én büntelen vagyok az ok képzeletét nézd, hogy milyen
Rajtam a törvény megszegéséből oh jámborok
Kivül borom, sodomián és kurválkodáson mi van?
160.
A tiz bölcs is a kilenc égről és a nyolc menyországról
A hét bolygóról nekem és a hét világtájról irta ezt a levelet
Hogy az öt érzékből, a négy elemből és a három lélekből
Isten a két világban mint te, olyat nem gyurt.
161.
A két világ folyása a részegek borából való
Az örök nap az álmodozók /légvár épitők/ pohara
Az a pont /lényeg/ ami a világ szivében van elrejtve
A boros üvegben ha tudod az van.
162.
Arcodon a fürtöknek a helytállás kedves
A görög lázadó vezérnek a felkelés a kedves
/Ha/ szemöldököd alatt szemed oltárülővé lett
Ennek a részeg hitetlennek az imámság a kedves.
163.
Töltő! bánatom magashangu lett
Részegségem felbecsülhetetlen lett
fehér hajjal boldog vagyok, mert a te varázslatoddal
Öreg fejem friss tavasza lett.
164.
Töltő! Minthogy az életben senki kalauz nincs
És ha van is, jobb a bornál, kehelynél nincs
A bor az én barátom azért, mert olyan mint az ő melege
Még az élet vizében és a Kauther forrásában sincs.
165.
Öntő! egy pillantásnyira! mert a sziv üres a gondok- a céloktól.
Az oroszlánok mind elmentek, az erdő üres lett.
Minden éjszaka buborékoktól habot ver a sors palackja élettől /tajtékzik/ pezseg
a sors palackja.
Ma hogy az én sorom van, a palack üres.
166.
Töltő! arcod a Djemsid kelyhénél szebb
Meghalni utadon az örök életnél jobb
Lábad porá/ból/ amelyből az én nappalom ragyogó
minden álom százezer napnál szebb.
167.
Töltő! /akinek/ ajka a rubinnak is felderitője
A szivnek az érte való epedés erő, a léleknek táplálék.
Mindenki aki nem lett megölve az érte való bánat vizözönétől
A Noé bárkájában koporsóban él
168.
O töltő, abból a borból, mely szivem, szerelmem és vallásom
Töltsd tele a poharat, mert az maga az élet nekem
Ha a bor ivás nem a ti szertartásotok
Kedvesemet borral inni az én szertartásom
169.
És ha nincs fej, melynek nincsenek titkai
A szivnek a kevésről vagy sokról fogalma sincs
Minden karaván megy az előtte álló uton
Kivévén a szerelem utján, melynek vezetője nincs.
170.
Szebb
mint az én arcom, nincs arc
Mekkora a bánata a rózsának, ha szél kitépi
A fülemile az állapot nyelvén neki mondta
? nevetett egy napig, ki nem sirt egy évig?
171.
Az én rossz hirem a legmagasabb eget /empyrean/ és földet bejárta
/Amikor/ És ebből abból a drága életből 30 év már elmult.
Egyszóval nincs gyönyör, ha a kéz nyujt
Ezer poharat is egymás után, ha már a nász elmult.
172.
Toltő! szivem a halálnál is elporlattabb
Mert az aki a föld alatt /van/ nálam megnyugodtabb
Bármikor szemem vérével /könnyel/ mosom ruhám szegélyét
Nedves ruhaszegélyem szememnél /piszkosabb/ /ázottabb/ sötétebb.
173.
Töltő, menekvésem az érted való bánkodástól oh! nincs
Hogy türelmem arcodtól igaz nyilvánvaló, hogy nincs.
Életem célja vagy és rajtad kivül senki sincs szivemben
Istenemre nincs és ismét istenem.
174.
Töltő! a szivem ha elszabadul,
Tenger. Önmagából havamnejen ki?
A sufi ki mint egy szük edény önmagával van tele,
ha egy kortyot adsz belőle, vége van.
175.
Töltő! a rózsa és zöldség eléggé repesővé lett
Tudd meg, hogy a mult héten még por volt.
Bort igyál és rózsát szakits, mert amig körülnézel
A Rózsa porrá lesz és a zöldség is porrá lesz.
176.
Töltő! az ó-bor régi barátom
A szölő lánya nélkül az élet nem a vallásom /ritusom/
Mondják, hogy a borivónak
Én bort iszom, mert a borivás a vallásom.
177.
Töltő! mert halottja vagyok elmenetelednek
Akár hova mégy, ott az én kezem és a te ruhaszegélyed.
Elmentél és a sziv pusztult el az utánad való bánatban
Jer vissza mert százezer lélek áldozná fel magát érted
178.
Ezen a csalfa világon, amely a mi lakóhelyünk
Nagyon kerestem azt, aki szememben hozzád fogható.
Mint a te arcod nincs oly fénylő hold,
Mint a te termeted, nincs mondom ciprus oly egyenes.
179.
Az az edény, amely önmagában életet foglal magában
Olykor állat, olykor növény.
Ugy hogyne gondold, hogy szükségszerü. Oh jaj!
Azt mondják, hogy lényed, noha csak esetlegesse
180.
Egy élete már, hogy az én paegyrisem az én fájdalmam
Minden mi körülöttem van, csak bor cervice
Aszkéta! ha a te mestered az ész, itt
Örülj, mert a te mestered az én tanitványom.
181.
A kolostorban, medreszében, kis kolostorban és zsidó templomban
A pokoltól való rettegés és a mennyország keresése van
Az a személy, akinek tudomása van isten titkairól
Az szivébe ilyen magból nem vet.
182.
Ma hogy péntek van nekünk névszerint
Igyál bort nagy pohárból, mi helye van a kis pohárnak
Ha minden nap egy nagy pohárral iszol,
Ma igyál kettővel, mert ez a „napok királya”
183.
Ha egy pillanatig módodban van megrendszabályozni jellemed
Tégy igazságot, mindenkivel, mert minden pillanat zsarnokság
A bölcsekkel ülj /itélj/, mert az én és te eredeted
Por és szikra, lehelet és viz.
184.
Oh huritermetü, ha borod és zenészed van
Oh uram, ha szived és szomjas ajkad is van /hozzá/
Ennél jobbat ne követelj, kopott poklot fel ne gyujts
Valóban ezen kivül nincs menyország, ha egyáltalában van.
185.
Láttad a világot, bármit láttál semmi
Az is amit mondtál és hallottál semmi
Végtől végig a horizont és nézője is semmi
És az is mit szereztél az életben.
186.
Jaj, hogy ez a testes test semmi
És ez a testi kerület és felület, semmi
Tudd meg, hogy a halál és élet küzdelmében /vonzásában/
Kötve vagyok egy pillanathoz és az is semmi
187.
A por világában port hintettem és elmult
Ezer ellenséget és barátot eltemettem és elmult
A te mikénted és miérted oh világ, nekem nem ügyem
Mindenemet amim volt elszortam és elmult
188.
Bort igyál, mert a föld alatt eleget fogsz aludni
Barát nélkül, bajtárs nélkül, cimbora nélkül és pár nélkül
Vigyázz, senkinek meg ne mondd ezt a rejtett titkot:
Egy hervadt tulipán se fog kiujjulni.
189.
Bort iszom és elenfeleim balról és jobbról
Mondják ne igyál bort, mert a vallásnak ellensége
Mikor megtudtam, hogy a bor a vallás ellensége
Istenemre megiszom az ellenség vérét, mert megengeded
190.
A világ sora bor nélkül és töltő nélkül semmi
Az iráki fuvola zengése nélkül semmi az élet
Minden amit a világ állapotában látok
Mindennek vége az élvezet és semmi sem maradandó.
191.
Jött a felhő és a pázsit fejére sirt
Rózsaszinü /bibor/ bor nélkül nem érdemes élni.
Ma amikor ez a pázsit az én mulatás
Vajon az én porom pázsitja kinek mulató helye.
192.
Tudd meg, hogy a lélektől el fogsz válni
Isten titkainak függönye mögé fogsz menni
Bort igyál, mert nem tudod honnan jöttél,
Jól élj, mert nem tudod hova mégy.
193.
A rózsa arcán az uj év harmatja szép
A rét térségén a szivviditó/lény/ arca szép
A tegnapról amely elmult, bármit mondasz nem szép
„Élj jól!” A tegnapot azt ne mond mert a ma a jó.
194.
Az isten mi testem anyagját megforrasztotta /feldiszitette/
Tudta, hogy alkatomtól mit fog kivánhatni
Az ő itélete nélkül nincs semmi bünöm nekem
Akkor a feltámadás utáni szenvedés minek.
195.
Az irás tábláján a lét el van rejtve
A toll a jó és rossz irásétól állandóan megpihent
Az eleve elrendeltségben az van, aminek lenni kell azon
Való bánkodásomon és küzdésem haszontalan
196.
A haláltól való félelem és az enyészettől való rémület a te léted
És ha nincs ez, az enyészetből az öröklét ága hajt ki
Én a Krisztus véréből lettem lélekben élő
Jött a halál és a létemről lemondott /kezet mosott/
197.
Minden jónak és rossznak nem tudom megmondani a titkát
És a hosszu szót igénylő fájdalmat nem tudom
Állapotom van, melynek nem adhatom magyarázatát
Titkom van, mit nem fejezhetek ki
198.
A borral ülj, mert ez a dicséretes királyság
A lantot hallgasd, mert ez a David dallama
Arra ami jött és elment, többé ne emlékezz
A jelenben légy jól, mert ez a cél
199.
Az ég csak képe a mi elnyult életünknek
A Zaihun folyó csak nyoma kisajtolt szemünknek
A pokol e szikrája hiábavaló szomoruságunknak
A paradicsom egy pillanata nyugodt időnknek
200.
Álomban voltam, mondta nekem a bölcs
hogy: Álomból senkinek örömrózsa nem nyilt
Miért tesz oly dolgot, amely örökké valósághoz kapcsolódik
Kelj fel, mert a föld alatt kell majd aludni
201.
Minthogy a sors nem lett a bölcsnek a vágya szerint
Akár hét eget számlálj, akár nyolcat
Mivel meg kell halni és az összes vágyakat elhagyni
Mit számit ha hangya esz meg a sorban vagy farkas a pusztában
202.
Örömet ne keress, mert az élet gyümölcse egy pillanat
Minden atom Kajkabadi és Djem korából való
Mert a világ állapota és ennek az életednek a gyökere
Egy álom és képzelet, illuzió és egy pillanat.
203.
Ez az ocska klastrom, melynek neve világ
Reggeli és esti pihenőhely
Mulatság, mely száz Djemszid tartózkodó helye
Palota, mely száz Bahram pihenő helye.
204.
Amikor a fülemüle elkezd a kertben panaszkodni
Bort kell kézbe ragadni, liliom pirosat
Mielőtt az emberek tudatlanságból
Majd mondják: X.Y-ból korhely lett /poharat ragadott/
205.
Oh uram, te irgalmas vagy és a bőkezüség irgalom
Az engedetlen miért van Irem kertjén kivül?
Ha engedelmességemért jutalmazol az nem kegy
Ha lázadásomért jutalmazol, az kegy.
206.
Most amikor boldogságod rózsája teljes virágzásban van
Kezed a poharan miért tétlen?
Bort igyál, mert az idő csaló ellenség
A boldogság napját azért oly nehéz megtalálni.
207.
A hold fényével az éjszaka ruhaszegélyét
Bort igyál, mert ennél boldogabb pillanat nem lehet.
Légy vidám és gondold meg, hogy a holdfény eleget
Fogja találni fejedben a föld porát együtt /fejeddel/
208.
Előttem és előtted elég férfi és nő volt még
Akikkel a laátó pohár /azokkal/ ékesitve volt
Jer gyorsan mert a tested földdé válik, mert
A te tested is más, ezer test volt
209.
A zefirtől mikor szivem illatodat elkapta
Tőlem elszakadt szivem és keresésedre indult
Most rólam /szivem/ egyáltalán nem emlékezik
Illatodat felvévén, arcodat /szépségedet/ is fölöltötte
210.
................................................ poharat ragadott
Az őz most kölykeket szül és az oroszlán pihenőhelyet vesz
Bahram aki vadszamarat vadászott egész életében
Nézd meg, hogy Bahram milyen sirt vett.
211.
Isten parancsával szemben a megnyugváson kivül mi sem használ
Emberekkel szemben a mi képmutatásunkkal szemben mi sem használ
Minden ravaszságot, ami az ész képzeletében megfordul
Megtettünk, de a végzettel szemben mit sem használ
212.
Hányszor mondod, hogy Isten kegyelme nem könnyöséggel menő dolog.
És a megtérésről azt mondod, hogy az aminek tudod
Hány cukorajku és édesszavu fiu
Amikor megtérhet többé már nem muzulmán.
213.
A reggel arcát az uj év felhőjében mossa meg
Ez a sors törte sziv egyenes lett általad.
Nézd egy pillanat a pelyhedző szakállast és a pázsitot
Oh te ki nem tudod, hogy a pázsit a te porodból nőtt.
214.
Meddig raksz a tenger szinére téglákat
Nem vagyok reményvesztett, mert a hitvány imádók temploma felől
Ma éjjel én és az ezüst mellü ifjak a pogány templombeliek
Bort kivánok és szerelmet mit a menyország, mit a pokol!
215.
Soha agyának számolásait nem vetette el szivében
Egy napot életéből el nem veszitett
Akkor Isten tetszésének keresésében fáradozott
Akkor lelke nyugalmat választott és poharat emelt
216.
Jaj annak a szivnek, amelyben tüz nincs
A szerelem melankoliája nálad nem szivgyujtó
A nap amelyet te bor nélkül fogsz elvégezni
Vesztesebb annál a napnál, nincs neked /vesztettebb/ napod.
217.
Én lázadó rabszolga vagyok. A te kegyelmed hol van?
Sötét szivü vagyok. A te tiszta férjed hol van?
Nekem ha a menyországot engedelmességért adod
Az jutalom. Jóságod és adakozásod, hol van?
218.
Meddig /beszéltek/ a mecset lámpásáról és a templom füstjéről?
Meddig a pokol káráról és a menyország hasznáról?
Eregy a tabló elején nézd, hogy a toll mestere
Öröktől fogva azt, amit a lét /lesz/ megirta.
219.
Minden sziv melyben a magánosság tőkéje kevés
A szegény egész életében a szégyen aszataitársa lesz.
A tiszta sziven kivül, melynek /egyedül/ van vigsága,
A többi mind akármi az, szomoruság oka.
220.
A sors gyülésében a részegség hangja alacsony,
Sem a lant, sem a fuvola, sem szivem nem egészséges
Az összes tivornyázók elhagyták a bor tiszteletét
Kivéve a város rendőrfőnökét, ki örökké részeg.
221.
Bennünk a töltő buzgalmából az életnek /józanságnak/ csak végső lélegzete maradt
Az élet barátságából csak a viszály
A tegnap esti borból semmi sem maradt
Az életből igazán nem tudom mi maradt még meg.
222.
Lelked egyenesen a kutyaólhoz hasonlit
Belül üresen kongó hangnál egyéb nem jön ki belőle
Róka tulajdonságu, nyul álma van
Tigristől való rettegése van és farkasi árulása van
223.
Nincs olyan akinek szive ne lenne vérző elválásod miatt
Nincs tisztánlátó, ki ne lenne a te örülted.
Jóllehet nincs benned senki iránt szerelem
Az irántad való szerelem nincs fej, melyben nem lenne.
224.
Ennek a csoportnak a tüzéből más mint füst nincs
Nekem senkiben sincs hiában való reményem
Kezem amelyet a végzet hatalmából emelek fel
Akárki ruhaszegélyébe kapaszkodik, haszna nincs.
225.
Az idegen ki hüségességet tesz rokonom
És ha a rokon igazságtalanságot mivel, rosszakaróm
Ha a méreg jót tesz, akkor ellenméreg /gyógyszer/
Ha az ital rosszat tesz nekem, akkor méregfulánk nekem
226.
Amig teheted, a világ buját egyáltalán ne mérlegeld
Szivedbe ne tégy bánatot azért, hogy valóm megjött vagy nem jött meg
Élvezd /jól igyál, egyél/ ebben a rövid /kétaraszos/ világban
Magaddal nem viszed, noha sok kincsed is van.
227.
Huzdd zenész egy pillanatig, mig a reggeli italnak eleget teszek
Boldog pillanata a szivnek, mikor visszaemlékezik a reggeli italra
Nekünk a világon csak három dolog kell, hogy kellemes legyen,
Részegség, szerelem és a reggeli kurjantás
228.
Oh a te arcod a piros rózsára rakott alapot
Az arcod a kinai pernijan selyemre /rakott/ alapot
Jaj a te pillantásod megmozditja a szerelmes király ellen
Lovat, a bástyát, a futárt, a parasztot és a királynét
229.
Amikor az élet elmult, mindegy édes vagy keserü
Amikor a kehely megtelt mindegy Bagdad vagy Balkh
Bort igyál, mert utánam és utánad elégszer fog a hónap
Utolsó napról elsejére és elsejéről az utolsó napra menni.
230.
Nézd a világból ha /mi/ örömet megkötöttem, most semmi.
És az élet eredményéből mi van? Semmi.
Az öröm gyertyája vagyok és ez elég. Amikor kialudtam: Semmi.
Én Djem ohara vagyok és ez elég. Amikor eltörtem, semmi.
231.
A rózsa és bor értékét a borimádók ismerik.
Nem ismerik a szükkeblüek és szükmarkuak.
A tudatlanság a nem bölcseknek megvan bocsátva
Ize van ennek a bornak, melyet csak a részegek ismernek.
232.
Az én idehozatalomból az éjnek semmi haszna nem volt
És elvitelemből az ő napja és dicsősége nem növekedett
És nem is hallotta senkitől két fülem,
Hogy idehozatalom és elvitelem mi okból lett
233.
A rózsa édes illata megéri a tüske szurását
Ha bort iszol, megérdemli a rosszulétet /Katzenjammer/
A gyümölcs amitől ezer lélek felüdül
Valld be, hogy megéri a várást.
234.
Az aki a földet és az égboltot és a horizontokat lefektette
Elég seb az, amit ő a szomoru szivbe fektetett
Sok tulipán ajkat és mosusz fürtöket
Rejtett a föld dobjába és a talaj ékszerskatulyájába.
235.
A nap a reggel lasszóját dobta a fedélre
A nappal Cyrusa bort ejtett a pohárba
Bort igyál, mert a hajnalban kelők hivója
Bedobta felőled való itéletét /hangját/ a napokba.
236.
Mikor enyémhez hasonló kéz ragad poharat
Kár lenne, hogy bornál alacsonyabb dolgot ragadjon meg
Te a száraz aszkétája vagy, én a nedves kicsapongója
Nem hallottam tüzről, mely a nedveset fogja
237.
Mielőtt neved e világról eltávozik
Bort igyál, mert amikor a bor a szivbe szál, a bánat kitakarodik
Oldd ki a fürtös fejet szalagot szalag után
Mielőtt izületed izülete széthull.
238.
A te birtokodban az én engedelmességemből semmi gyarapodás
Hagyd! ne gyüjts! mert ismerős lett nekem
A lassan gyüjtő és gyorsan elmerő
..............................................................
239.
Mindhogy osztályrészed az, amit a sors igazsága szabott
És egy atommal se volt kevesebb és nem fog megszaporodni
Meg kell nyugodnod mindenben, amid van
És függetlennek kell mindentől amid van.
240.
Lelkem legyen annak megváltására, ki erre méltó
Ha fejemet lába elé helyezem, egészségére váljon
Akarod tudni..................................................
A pokol a világgal nem lesz méltó társ
241.
Azok, kik öregek lettek és azok kik fiatalok
Mindenik a céljához egyenként elérkezik
Ez az alacsony világ senkinek sem lesz örök
Elmentek és jönnek és ujra jönnek és mennek
242.
A sziv egy lámpa, mely fényt a szivrabló arcából kap.
És ha meghal, ismét életet kap
A gyertya esete a lepkével, de meg kell vallani,
Hogy a zsirja az, mely táplálja /meggyujtja/ lángtokat /az égőket/.
244.
Azok, akik eget látók és sors diszei voltak
Jönnek és mennek és a sors által visszajönnek
Az ég ölében, vagy a föld alatt
Van-e ember, ki sorsa istenével megbékült?
245.
Az a csodálatos karavánja az életnek elvonul
Tudd meg, hogy csak egy pillanat ami örömmel telik el.
Töltő, mit aggódsz az asztaltársak tegnapjáért
Tedd elé a serleget, mert az éj mulik.
246.
Azok akik jöttek és izgalomban éltek
Dicsőség, öröm és ital megzavartjai
/Akik/ poharat üritettek és megrészegedtek
A nem lét álmában fognak mind összeölelkezni.
247.
Szemedről noha a szerelmesek egy véleményen vannak
Egy véleményt tudj meg, hogy az okosok egy véleményen vannak
Vedd ki a te részedet, mert tőled elrabolják
Sokan lesznek olyanok, mint te és sokan jönnek
248.
Kopott, rongy ez a nehány fecsegő
Nem jártak az őszinteség, tisztaság utján egy pár lépést sem
Elragadva nehány Korán szurá-/elif-em/ ról való fecsegéstől
Nehány befeketitő, becsületes /jónevü/ embernek
249.
Az az ember, akinél a bün könnyü
Ezt a mondást mondja, még ha hivő is
Az örök tudást a lázadás inditó okává tenni
A bölcs ember szemében a butaság netovábbja
250.
Mindenki titkát ismeri az ég ismerője
Mert ő hajszálat hajszál mellett, ideget ideg mellett ismer
Megértem, hogy érdekeikben megcsalod az embereket
De azzal, mit csinálsz aki /mindent/ pontosan ismert.
251.
Amikor valami dolgunk nem történik óhajtásunk szerint
Célunk és törekvésünknek hol lesz a haszna
Örökké annak ámultában éltünk, hogy
Lassan jöttünk és gyorsan kell eltávoznunk.
252.
Ez a kegyetlen sors, ravasz alapozásu
Soha valakinek megkötött csomóját nem oldja meg
Mindenkinek, akiről látja, hogy billogot visel
Arra a billogra más billogot vet.
253.
Nem vagyok az az ember, ki nemlétemtől féljek.
Az a félelem nekem kellemesebb ennél a jólétnél
Lelkemet csak kölcsönbe adta nekem isten.
Visszafizetem, mikor majd eljön a visszafizetés ideje.
254.
Bánatom eseményéről majd értesitlek téged
És azt neked két szóba fogom belesüriteni
A te szerelmeddel fogok földbe szállani
.......................................................................
255.
Az okos bánatot és haszontalan gondot nem/ismer/ eszik
Egyebet mint poharat ajk ajkon és egymás után nem ismer
A bánat a szivben, a bor a serlegben
Föld takarja majd annak fejét, aki bánkodik és nem iszik.
256.
Keveset élvez a világból, halj meg megbékülve
A jó és rossz sorstól szakadj el mindig
Élj jól egy pillanatig mert ugyis az ég /sors/ forgása
Az is eltörik és nem marad belőle semmi.
257.
A lelkek világában okossággal kell élni /lenni/
A világ dolgában hallgatva kell élni
Amig a szem, a nyelv és a fül helyükön vannak
Szemetlennek, nyelvtelennek és fül nélkül valónak kell lenni.
258.
Azok a fazekasok, kik kezüket az agyagban tartják
Okosságot, bölcsességet és eszességet eröltetnek azon.
Ütést, ütést, csapást meddig vernek /reá/
Az atyák pora! mit gondolnak még?
259.
Ajk a kancsó ajkán, nem tudod ennek a célját.
Ugyanis az én ajkam is mint a te ajkad olyanná lesz.
Majd ha testem lesz nem létezővé
A te ajkaid is ilyenekké lesznek a szeretet parancsából.
260.
Nincs éjjel, hogy eszem háborgásban ne legyen
És a sirástól keblem gyönygyökkel tele ne legyen
Sose telik szinig fejem kelyhe melankóliával
Nagy a csésze, mely le van boritva soha meg nem telik
261.
Azok kik az erény és müveltség óceánjai voltak
A tudomány kutatásában /feltárásban/ gyertyavivők voltak.
Utat vertek kifelé ebből a sötét éjszakából
Elmondtak egy részt és álomba merültek.
262.
Azok, akik az ész és disztinkció rabjai
A lét és nem lét gondjában semmivé lettek
Eregy, az igazán értesülteknél szóló levét ide /válaszd/
Mert ezek az értesületlenek már bógyóban aszalt szőlőkké lettek.
263.
Az öreg ciprus leveleit romban vannak
Areom pomagránát virágja szinében vizet /bir/
A tető és ajtó és a négy oszlop és a létezés fala
Omladékká lett és homlokzatát romokban birja
264.
Az az elme, mely a boldogság utján halad
Napjában százszor mondja őmaga neked
Ajtódban az a pillanatnyi együttlét, kicsinyekkel-nagyokkal /mindenféle emberekkel
Az a kerti zöldség, mely vadon jő és ujra nő.
265.
Amig szivem léte a szerelemtől eltiltva nem volt,
Kevés maradt a titkokból, mit meg nem értettem
Most, hogy mindent a bölcsesség szemszögéből nézek
Megtudtam, hogy semmit sem tudtam /meg/
266.
Nem tett reggel semmit az este kereséséért /nem gondolt/
Egy lépést sem tett enmagán kivül /önként/
Előkelők ruhájában jött ki egy nehány a népből
Egy nehány jó nevet megrágalmazott
267.
Ma éjszaka két kilós boros kelyhet csináltatok
Magamat két ilyen pohár borral fogom megajándékozni
Először, háromszor kimondom a válást észtől és vallástól.
Aztán feleségül veszem a bor leányát.
268.
Meddig lész rabja szinnek és illatnak?
Meddig rohansz minden szép és jó nyomában?
Lehetsz méreg forrás, vagy lehetsz életvize
Végén csak a föld szivébe jutsz le
269.
Az a fazekas ki a fejek csészéjét készitette
A fazekasságban müvészetét mutatta meg
Létünk asztalára szájjal lefelé letette a csészét
És mégis az a fejjel leboritott csésze bánattal tele
270.
A csillagok, kik ennek a palotának a lakói
A tudósok habozásának okai
Vigyázz, nehogy a bölcsesség fonalát elveszitsd
Mer azok, akik vezetők szédült fejüek
271.
Minden reggel, mikor a tulipán arca harmatot ölt
Az ibolya termete a réten meghajlik
Igazság /kegyesség/ nekem a bimbótól jön szivesen látottul
Amely palástját összegyüjti
272.
Eljött az az idő, mikor zölddel ékesitik a világot
A Mózes tulajdonságuak /az ágakból /fehér/ kezet mutatnak elő
A Jézus lelküek a földből kikelnek
A felhők szeme felé hunyorgatnak
273.
Annak sorsáról akinek van egy fél kenyere
Éshogy meghuzza magát van egy hajléka
Sem szolgája senkinek, sem ura senkinek
Annak mondd: vigan élj, mert az illetőé az egész szép világ
274.
Az ég a földből sose csal fel rózsát
Amelyet meg ne törne és ismét a földnek vissza ne adna.
Ha a felhő mint a vizet a földet is felemelné
Akkor a feltámadásig mindig barátok vérét esőzné.
275.
Abból a rózsás /fejből/ kancsóból, melyben öreg bor van
Tölts, mert szivemben sok a szerelem.
A rózsás fejedből vágyad vesd ki, mert a világnak
A föld alatt már sok vágya van /eltemetve/
276.
Az nap, mikor minden tulajdonság megkapja jutalmát
A te értéked a belső tudás értéke szerint lesz
Csak szaladj az erények után, törekedj, mert az itélet napján
A fogyatkozásaid lesznek az erények, /papi végitélet szerint/
277.
Mielőtt a gondok éjjeli támadást intéznek
Parancsold meg, hogy hozzak rózsaszinü bort
Te nem vagy arany, tudatlan, hogy téged
A földbe tegyenek és ismét napfényre hozzanak
278.
Amikor halott leszek, poraimat elpusztitják
Életem folyását emberek példájává teszik
Aztán poromat és hamvamat borral nedvesitik
És testemből boros kancsó fedelét készitik.
279.
Tieid /egy része/ vakságból hiu káprázatba rohant
Tieid /más része/ pusztulásba és romlásba rohant
Majd megválik, ha majd a függönyök felemelkednek
Hogy a te faladtól milyen messzi, messzi esett!
280.
Mindenki, akinek van szilárdsága nem tér meg
A borból mely olyan, mint az élet vize neki.
Ramazánkor, aki megtér
Vajha az imádságok megváltásául szolgálnának!
281.
Bort igyál és ez a sziv bánatát el kell hogy üzze
A szivben nem szabad /lehet/ bánat jaját elültetni
Mindig kell olvasni a nyelvtant
Világos, hogy csak kevésnyit maradhatsz a világon.
282.
Mikor a nap kelte kékesen megcsillog
Kell, hogy kezedben kristály pohár legyen
Azt mondják: az igazság minden körülmény között keserü
Kell hát, hogy minden körülmény között a bor legyen az igazság
283.
Ha az éjjeli borból nem ered részegségem
Nappal inni nincs kedvem.
Azt mondtad: Végy kedvet nappal inni!
Nappali ivásban a szerencse nem társul barátul
284.
Amikor az életben rózsa frisseségü hangokat adnak
Parancsold meg /és/ serleget adnak mértékkel
A pokoltól fuss, a menyországtól fuss; huriktól és palótákról
Nyugodtan ülj, mert azok a maguk hangját hallatják
285.
Azt mondják: a mennyország fekete szemü hurik lesz
És ott tiszta bor és méz lesz
Ha mi bor és szerelem imádói vagyunk/itt/ helyes!
Mert a dolog vége ugyis csak az lesz.
286.
Ma mikor már megnyergelték az ég /sors/ vadlovát
És ráaggatták diszül a Jupitert és Pleiadokat
Csak ennyi lett a mi osztályrészünk a végzet tanács határozatából
Mi a mi vétkünk, hogy végzetünkké ezt tették:
287.
Azok, kik tiszta bor gyilkolói
És azok, kik éjjel is állandóan a mihrában vannak
Egyik sem marad szárazon; mind megérkeznek /a végcélhoz/
/Csakhogy/ az egyik ébren, a másik álomban.
288.
Bort igyál, mert sok égszinü jázmin el fog hervadni /mulni/
Jól élj, mert sok sötét csillagfényü ciprus el fog mulni
A rét szélén az életből egyél,
Mert a rét is olyan lesz mint mi.
+Egy csillag a kis medvében.
289.
Nincs éjszaka, hogy jajom az Orionig ne szálljon
És sirásomból könnypatak a tengerbe ne ömöljen
Azt mondtad, hogy veled holnapután bort igyam
Lehet, hogy életem a holnapot sem éri meg.
290.
Barátaim, amikor megegyezéssel összejövetelt tartotok
Egymást szépen mulattassátok
Amikor az öntő a pogány bort kezébe veszi
Szegény valakire köszöntéssel emlékezzetek.
291.
A nappal kellemes, a lég sem forró, sem hideg
A felhő a rózsakert arcáról lemossa a port
A fülemüle az alkalom nyelvén a sárga rózsa előtt
Kiált, hogy bort igyál.
292.
Életed meddig telik csak önimádatban,
Vagy a lét és nem lét problémájával
Bort igyál, mert az olyan élet, melynek lábánál gond van,
Jobb ha álomban vagy részegségben mulik el.
293.
Bort igyál, mert tested a földben porrá lesz
És porod azután pohár és bor lesz.
Pokollal, mennyországgal ne törődj,
Okos ember egy ilyen életben minek legyen megtévesztve.
294.
A szerelemnek, amely plátói könnye nincs.
Amikor a tüz félig kihalt, melege nincs.
A szerelmesnek kell, hogy évekig hónapokon át éjjel nappal
Nyugta és maradása és étvágya és álma ne legyen
295.
Isten nekünk a mennyországot igérte
Akkor a két világon a bort, hogy tiltotta meg
Egy arab a piros /illatos/ teve üsző inait elvágta;
Prófétának a bort, hogy neki miatta tiltotta meg.
296.
Most amikor a boldogságból nevén kivül semmisem maradt
Ma mikor kezedben a poharon kivül semmisem maradt
A jókedv erejét ismét a boros pohárból vedd
Egy érett barát sem marad a nyers boron kivül
297.
Mondják: lesz mennyország és nektár-tó.
És ott tiszta bor, méz és cukor lesz.
Töltsd meg a boros kelyhet és add kezembe
A készpénz minden fizetési igéretnél jobb.
298.
Azok az emberek, kik a méltóság fokán jártak
A végén mindannyian szegényül mentek el.
Szegény, szegény, mondják mind a halálnak
Éspedig az a nép mondja, mely a méltóság /hatalom/ utján járt
299.
Az uton ugy menj, hogy emberek ne köszönjenek neked.
Az emberek között ugy menj, hogy ne álljanak fel neked.
Ha pedig mecsetbe mégy, ugy menj, hogy téged
Ne kivánjanak élükre és előimádkozóvá ne tegyenek.
300.
A bölcsesség utján a bölcsességen kivül semmit se szeress
Ha jó barátod van, rosszat ne szeress.
Ha azt akarod, hogy az egész világ téged szeressen,
Légy jó kedvvel és magad ne szeresd.
301.
Ha azt akarod, hogy a megörvendeztetés magas foka érjen téged
Ne türd, hogy bárkit is tőled kellemetlenség érjen.
A halállal ne törödj és a betevő falat gondjával ne törödj
Mert e kettő a maga idején szükségképpen megjön.
302.
A sorsról különféle szavakat mondtak
Ezek a tudatlanok a tudás gyöngyét megfurták
Miután nem értették meg a végzet titkait
Előbb komédiáznak, a végén elalusznak
303.
Ezek az emberek sajnos, mind szamarak
Tele vannak sürgés forgással és belül mintegy dob, üresek
Ha akarod, hogy a lábad talpát megkössék
Vigyázz /élj/ a hirnevedre, mert ők a hirnév rabszolgái
304.
Bort igyál, amig a bánat lelked állapotából eltávozik
A két világ dolga emlékezetedből mind eltávozik
Eredj, válaszd a nedves vizet, mert ez az életviz
Akkor mikor hant leszel, lélekzeteddel elillan
305.
Bort igyál, mert ez belőled kivisz kicsit nagyot
És minden vallási gondot /a hetvenkét vallás gondját/ kiviszi
Ne tartózkodj az eliciótól, amelyből
Egy korty ezer ércet /betegséget/ elsodor.
306.
Amikor szerelmes/ünk/ a lélek e házát elhagyja /meghalunk/
És minden dolog eredetéhez ismét visszatér
testünknek ez a hangszere, ez a húrszerü
A sors bántalmaival szemben lehangolt.
307.
Mondják: mindazok kik absztinenciában élnek
Ugy ahogy meghalnak ugy kelnek fel.
Mi azért lakunk borral és szerelemmel
Kedvesem, hogy a feltámadásunkkor igy támasszanak fel.
308.
Ezeket a barátaimat borral táplálják
És azt a borostyán arcot rubinszinüvé teszik
Mikor meghalok, borral mossanak meg
És szólófából csinálják koporsom deszkáját
309.
Mikor bünöm gondolata eszembe jut
Keblem /bünbánati/ tüze miatt /elmém/ az életről lemond,
De feltétel: hogyha a szolga megbánást gyakorol
Az Ur jósággal megbocsásson neki.
310.
Egy pohár ezer vallásos embert megér
Egy korty bor a kinai birodalommal felér.
A föld szinén mi kellmesebb /jobb/ mint
A keserüség, mely ezer édes kis lélekkel felér.
311.
Mikor az öröklétü jóság engem teremtett
Nekem kezdettől fogva a szeretet leckéjét diktálta
És akkor szivem aranyának egy kis reszelékéből
A gondolat gyöngye kincsesházának kulcsát csinálta.
312.
A
kocsmában a borral /valót/ kivéve, nem lehet más mosakodás
És azt a nevet amely rossz volt, jóvá nem lehet tenni
Örülj, hogy ez a mi rejtelmes függönyünk
Ugy el van szakadva, hogy megfoltozni többé nem lehet
313.
Azok akik a lényeget a hipokrizisre helyezik
Jönnek, hogy a lélek és test közé különbséget állitsanak
Én az én borom poharát e közé a különbség közé helyezem ezután
Hogyha mint a szamár és patája közé a pontos elválasztásba a fürészt belehelyezik
314.
Ünnep jött és a dolgot jóvá fogja tenni
A boröntő tiszta bort fog a pohárba önteni
Az imádság kantárát és a böjt béklyoját
Az ünnep ezeknek a szamaraknak a fejéről leveszi.
315.
Hagyd, hogy törjön be a bánat váradba
És a szomoruság csak hatoljon be sorsod körébe!
Bort igyál zöld mező szélén és csörgő viz mellett
Mielőtt a por tested szélébe kap.
316.
Azt mondják, hogy a feltámadáskor beszélgetés lesz
És az az imádott barát csak nyakasan kitartó lesz
A feltámadásból a jón kivül más nem származik,
Örülj, mert a vég csak jó lesz.
317.
Örülj, mert az új év hava ujra megujul
Semmi haszon nem lesz általa
Oh boröntő, ha adsz bort, ha nem adsz
Tudd meg, hogy mindnyájunk feje lekonyul
318.
A halál idején mikor dolgomat végleg elintézik
És porom nyugvóhelye fölött csak fecsegnek
Mikor a sir porába téglát helyeznek
Vigyázz, hogy vize agyagja borból legyen
319.
Ha megy pillanatod az életből elrepül
Ne engedd másképp csakhogy örömmel repüljön el.
Vigyázz, mert e világ tőkéje
Az élet! Ahogy elköltöd, ugy megy el /okosan költs el/.
320.
A reményért odaadtam életemet
Nem volt életemben egy vidám nap
Attól félek, hogy az élet biztonságot nem ad
Addig, amig a sorstól kapok igazságot
321.
Egy nap se hangolta fel a sors dolgomat
Soh’ egy pillanatig sem adott szép hangot felém
Egy pillanatig sem vettem lélegzetet a teljes örömből
Hogy aznap ujra ne kezdődött volna a bánat ömlése.
322.
Lenni kell és csak egy pillanatig kell lenni
Fejtől a talpig csupa fájdalomnak kell lennie /az embernek/
Mindig csak a szerelem leckéjét kell mondani
És az imádott lény utcáján pornak kell lenni
323.
Szegény testem, mely az idegenségben nyülik el.
Csak hirt hallani hazulról nincs annak haszna.
Életem elmulik, egy pillanatig sem volt boldog,
Mielőtt meghalnék mikor lesz /ennek/ vége?
324.
Vergődésemmel hozott először /testbe/ életbe
Az életből más gyarapodásom, mint zavar nem volt
Megyünk egész a végig és nem tudjuk, mi volt
E jövésnek, tevésnek és menésnek a célja
325.
Azok, akik gondolatjukkal /elméjükkel/ a gondolat gyöngyét furják,
Az isten lényéről szavakat mondanak
A titkok legkisebb mennyiségét sem tudja senki
Először asztronomikus tabellákat készitenek, aztán beszélnek.
326.
Akik a világ végső tanulságát kutatják /mesélik/
Az ég csucsára a gondolat al-Burakját hajtják
A te megismerésedben az égbolthoz hasonlitanak:
Szédült fejjel lefelé álló és keringők.
327.
A bortól a kedély, a vigság és a férfiasság felszökken
A könyvek összességében a szárazság és hideg szökken fel
Eregy, bort igyál, mert a fej-bölcsesség vágyó marad,
Mert a zöldség evéstől az arc sárga lesz.
328.
Beteg vagyok és láz van csontjaimban
Mialatt lelkemben a borivás vágya él.
És nézd ezt a csodát, hogy akármit /iszom/ betegségemben
Boron kivül nyomban minden megárt /ártásomra van/
329.
A szépség arcán, patak partján, boron és rózsán
Amig tehetem fogok élni és mulatozni
Amig voltam, vagyok és leszek
Bort iszom, ittam és fogok inni.
330.
Légy vidám, a sors kiszámithatatlan lesz
az égbolton a csillagból jel lesz
A tégla, amely a te testedből lesz,
mások palotájának fala lesz
331.
A ramadan hónap ahogy az idén jön,
Lábon sulyos bilincs állapota jön
Oh, jó Isten butitsd el az embereket,
Amig azt képzelik, hogy Shawal jön.
332.
Sajna, hogy a fiatalság könyve be van már csukva
És ez a friss vidám tavasz összecsukódott
És az a vidám madár, melynek neve fiatalság
Oh jaj! hogy jött és nem tudom hova lett?
333.
A bor megvető ha gazdag, rossz ember
És izgágasága miatt a világ tele van zavargással
A bibor serlegbe abból a smaragdból töltök
Amig bánatom baziliszkjának /vipera/ szeme megvakul.
334.
Minden gyönyört és nyugalmat, amelyet a teremtő leteritett
A világ remetéi részére teritette le.
Mindenki a válás után pár nélkülivé válik
Veszi nyugalmát és boltivre helyezi /magasra emeli/
335.
Holnap a válás fájdalma megenyhül /összehajtódik/
A boldogság felkeltekor a cél a bor lesz.
A szerelmes lány megfelelő, a napok kivánság szerint
Ha most nem vigadok /teszek vigságot/ mikor lesz?
336.
Igazi létező az emberen kivül nincs
Az ember értelme szerint ez a szó nem könnyü.
Egy kortyot ebből a gyülölet nélküli italból huzz,
Amig isten teremtményei mind egyformák nem lesznek.
337.
Minthogy e világon nincs haszon a bölcsességből
Az oktondin kivül e világból senki más nem élvez /nem eszik/
Vond le ebből azt a következtetést, hogyha majd elviszi a bölcsességet
Lehet, hogy a szerencse majd felénk mosolyog.
338.
Állandóan a kocsmák a korhelyektől kellemes /hangos/ legyen.
Az önmegtartoztatók aszkézisének ruhaszegélyén tüz legyen
Az a dervisruha és az a gyapju /ruha/ százfoltu
Dobva legyen a korhely lába alá.
339.
Az életben senki sem jut el a rózsás arcuhoz
Amig szivébe a sorstól tövis nem kerül
A fésüre nézz, amely amig száz foga nem lesz
Keze a halvány fürtjéhez nem érhet.
340.
Szenvedélyem teljében olyan bálványom legyen, mint egy huri
Kezemben állandóan szőlő nedve legyen.
Azt mondják némelyek, isten nekem bünbánatot ad
Ömaga nem ad, én nem teszem, távol legyen tőlem.
341.
A semmi vizéből vetették el magvamat
A bánat tüzéből emelték ki
Szédülten, mint a szél, fogok a világ körül
............................................................................
342.
Emberek, akik a halál álmába ujra lehajtják fejüket
Mindenféle fecsegéseiktől megszabadulnak.
Meddig mondod: Hirt még senki vissza nem küldött,
Onnan, hol semmi hir, meről adjanak hirt.
343.
Térj meg a bortól, ha van borod
Ezer megtért nyomodban csalással jár.
Ruháját széttépő rózsa és csattogó fülemülék
Ilyen időben a megtérés hogyan engedhető meg megtérni?
344.
Amig a bor barát lelki felüdülést nem ad nekem
Száz csókot a sors nem ad fejemre lábamra.
Azt mondják; „Térj meg, ha ideje eljön!”.
Hogy térjek meg, ha isten nem ad nekem megtérést.
345.
Senkinek a végzet függönye mögé utja nincs.
Isten titka felöl senkisem értesült
Mindenki mond valamit feltételezésképpen,
De tudottá nem lett a mise sem rövidebb. /mese?/
346.
Egy kenyér két napra ha egy ember eredménye lesz
És egy törött korsóból egy korty hideg viz
Egy más ember parancsoltja /szolgája/ miért kell lenni?
Hozzád hasonlónak a szolgálatát minek kell csinálni.
347.
Hány ember indul el azon az uton, ami a kettősség.
Ha nincs kettősség, az uttól eláll.
Te nem vagy Ő, de ha erölködsz,
Eljutsz egy helyre, hol belőled a te-ség megszünik.
348.
Borral a folyó partján kell lenni,
Az élet piacából pázsitos folyó part legyen.
Életemnek ez az öröme csak tiz napig nyiló rózsa.
Mosolygó ajk és friss arc kell hogy legyen.
349.
Egész lényem az arcomon mint
Kezem egészen a poharat és a bort fogja
Minden részből megvan osztályrészem
Mielőtt a részek a röggel nem egyesülnek
350.
Amig a Venusz és a hold az égen vannak nyilvánvalóan
Jobbat a piros bornál senkisem látott
Csodálkozásban vagyok, a bor árusokra, hogy ők
Jobbat annál, mit eladnak, mit akarnak venni?
351.
Az az élő ki egy pohárnyi bort is szégyell
Mindig mindenben ellenséget lát
Azt mondják: ha a borkorsó nem is igen muszulman
Azt dicsérd te, ki a boros poharat alkotta.
352.
Mondják; Ramasan hónapja nyilvánvalóan itt van
Miután a boros pohár köröl nem lehet forgolódni
Sa-ban végén annyi bort iszom,
Hogy Ramadánban részegen fekszem egészen Id-ig
353.
Ha barátaim ők, elhagyják a dicsekvést
Bánataimat borral kárpotólják
Mikor elköltözöm, a poromból téglát csinálnak,
A kocsma falának réseibe helyezik.
354.
Azok, akik a világot lábok alatt tapodják
És keresésében mind a két világot bejárják
Nem tudom, vajon ezek éjjel nappal
Ezt az állapotot ugy ismerték meg, amilyen.
355.
Amig poromat formába öntötték /vegyitették/
Elég kisérlet, mig a porból kihoztak.
Én jobb nem lehetek annál
Mint ahogy az olvasztó tégelyből kiöntötték.
356.
Én bort iszom és mikki/?/ ki mint én olyan ember
Nála az én borivásom könnyen vett dolog
Az én borivásomról isten öröktől fogva tud.
ha nem innám bort, tudása tudatlanság lenne.
357.
Ha az örökkévalóság titkait nem fejti meg
Egy személy se tehet egy lépést sem ki a természetből
Én végig nézek a kezdőtől a mesterig
Gyenge mindenki erőben, ki anyától született.
358.
Az élet könyvéből kitörültetni
A halál kezében el kell pusztulni
A töltő te szép, kétszer kedves nekem
Add a gyöngy levét, mert porrá kell válnunk.
359.
A melankolikusnak a bor szárny és szárny
A bor az asszony arcán kis szépség port
Ramazan hónapjában bort nem iszom és elmult
Vajha ’ Id éjszakája már Savalból lenne
360.
Emberek rosszakarója soha célhoz nem ér.
Egy rosszat nem tesz, hogy száz rossz ne érné
Én a te javadat kivánom, te a rosszamat,
Te nem látod meg a jót, viszont engem baj nem ér.
361.
Mi hasznod volt ebben a népben, mely ostoba
Tudást minek cipelsz, ha tőled tudást nem vesznek.
Egy évben egyszer bár folyó vizedet nem adják
Naponként százszor arcod verejtékét /tisztességedet/ elveszik.
362.
Boldog szivü az, aki nem ismert ember,
Sem dervis csuhában, páncélban, sem sufi köpenyben
Egy simurgh lelkületü a trónra repül
A világ romjának-sarkán- nem lesz bagoly
363.
Jaj, hogy a tőke /élet/ a kézből kisikkadt
A halál kezében sok sziv elvérzett /vér lett/.
Senki sem jött abból a világból, hogy megkérdezzem tőle,
Hogy e világ utasainak a sorsa mi lett.
364.
Holnap amikor a boldogok osztályrészét adják meg,
Nekem részeges cimborának is részt juttatnak
Ha jó leszek, azok /a jók/ közé számitanak
Ha rossz leszek, az rossz sorsukat is rám ruházzák
365.
Azok, kik az ész dolgára törekednek,
Sajna minden tehenet megfejnek.
Jobbak azok, kik az együgyüek ruháját keresik
Akik ma együgyü ésszel bort árulnak
366.
Hangulatom, mikor imádságra és böjtre hajlik
Ugy gondoltam: szándékom tökéletesen sikerül.
Sajna, hogy ama rituális mosakodást elrontja egy fing /?/.
És ama böjtöt meddővé teszi egy fél korty bor.
367.
Minden korty, amit töltője földre szór
Szememre a fájdalom tüzét ülteti.
Dicsőség Neked Allah, Te a bort találtad fel,
A vizet, amely száz szivfájdalomtól szabadit meg téged.
368.
Mindhogy a kéz a szenvedély ruhaszegélyéig sem ér el,
És a sziv kivánsága szerint való hely /rang, cél/ sem jön el
Adj poharat kezébe, mert kristály kelyhe
Annak a türkiz palacknak /az ég/ soha el nem jön. /az éjszaka sose nyilvánul
meg/.
369.
A pehely, mi a szeretet ifju arcán felserken
Te ne gondold, hogy a szépsége csökkent /azzal/
Arcának kertjében a lélek gyönyörködése kedvéért
Rózsa nőtt, de pázsittal is ékitve van.
370.
Vér árad ki a gondolatok szivéből
A vérkönnyes szemen keresztül ömlik ki
Ha vér ömlik szempillámon, nem csoda
Mert a rózsa tövisből jön.
371.
A szerelem utján az összes tiszták, üledékek /seprők/
És annak keresésében az összes nagyok kicsinyek
Máma éjjel-nappal a holnapért van ez,
A tegnapot keresők a tegnap bánatában halnak.
372.
Mikor felőlem a végzet irótollát nélkülem futtatják
Akkor jóvoltát és rosszvoltát miért tulajdonitják nekem
Tegnap nélkülem, ma mint tegnap nélkülem és nélküled,
Holnap miféle ügyemre hivnak biróhoz?
373.
Az ellenség aki engem mindig rossznak lát
Istenemre, nem bölcs szemszögéből néz engem
A tükörben magát látja
Mindig halottszinü magát /a maga halott szinét/ látja
374.
Az öreg élet ruhája sosem lesz uj
A világ titka sosem lesz kedvedre való
Bort igyál pohárral és korsóval. Bánatot ne igyál!
Mert ez a korsó ha eltörik, pohár lesz /belőle/.
375.
Emberrel szemben nem kell se jónak, se rossznak lenni
Pusztában se djinn, se gonosz állat ne légy.
Jólétedtől meg elragadtatva ne légy.
Kiválóságodtól elszéditve ne légy.
376.
Ez a fürtöd a khutani mosujz illattal enyeleg
Rubint ajkaddal a szellő kötött barátságot
Termetedet a ciprussal hasonlitottam össze,
Attól a naptól kezdve a fiatal ciprus felemelte a fejét.
377.
Mielőtt a sir velem megtelik
És összerakott tagjaim szétszórodnak
O bor, fejed emeld ki a palack sirjából
Lehet, hogy /akkor/ az én halott szivem is feléled
378.
Elmentünk /meghaltunk/ az idő zavarban nem marad
Azért, hogy száz gyöngyből egy furatlan marad.
Sajna százezer haszontalan gondolat
Oktodiságból emberektől kimondottan nem marad.
379.
Azok akik ócska durva szövet által jellemeztetnek
A két kenyér jóságos keze által állittatnak meg
Azt mondják, hogy: Simli és Djuhid vagyunk mindig,
Sibli nem azonban Kharkton jól ismerik őket.
380.
Ha a hegynek bort adsz, táncra perdül
Nélkülöző az, kinek hiányzik a bora
A bortól a megtérést nekem miért parancsolod?
A lélek az aki a személy nevelését végzi.
381.
Az egyező barátok mind elmentek
A halál nyomán egyenként elmentek
Egy borról mulattak az élet társaságában,
Egy-két pohár forgással hamarább megrészegedtek
382.
Bort fogok inni, amig élek /amig lelkem meglesz/
Ha az egész világ haszna káromra is válik
A világ lelke, ebben a világban jól élünk,
Én, hogy tudjam, hogy ez a világ /a másvilág/ is enyém lesz.
383.
Töltő, az éjszaka fekete leplét a reggel elrabolja
Kelj fel és bort adj a mágusoknak hamar.
Vedd szét egymástól az álomszennyezte két nárciszodat /szemedet/
Kelj fel, mert álmod majd elég lesz.
384.
A te örültednek elég a mentség
A te részegednek elég a dal
Megölésemben miért ránt szemet, mint a kardot?
Nekem a korbács hegye elég.
385.
Mondják: Az embernek tudományos felkészültség kell
Vagy egy magasrangu apához tartózás kell
Máma mi történt sorsunkban
Hogy mindezek semmi, arany kell.
386.
Jól élj, mert a világ elmulik
A lélek a test nyomán siratni fog
Ezek a fej csészék, amiket te
A fazekasok lába alatt lesznek majd.
387.
Az aszkézis és megtérés uszályát /egyelőre/ felhajtom,
Majd fehér hajjal borra fogok törekedni /a bünbánatot/ /a tüzborokat?/
Életem serlege elérte a hetvenet.
Ha most nem mulatok mikor fogom megtehetni.
388.
Az én szomjas barátom pohárhoz nem jut
A vágy utitársa céljához nem jut
Az a sziv, ki elfáradt a csalódásban,
Végezetül célhoz nem jut.
389.
Bánkodni hiába, hogy van ennek haszna?
Mert ez a sors elég sokat, olyant mint mi, megölt a létben
Töltsd meg borral a poharat, add kezembe gyorsan
Hadd igyam meg, abban az összes vallások megvannak.
390.
Egy korty bor a világ birodalmával felér.
A korsó tégla fedele ezer lélekkel /élettel/ felér
Az az ócska tömlő, amelyből vett borral tisztitják meg az ajkat
Istenem ezer turbán csörgőjével felér.
391.
Akkor amikor életem palántája ki lesz tépve
És tagjaim egymástól szétszórodnak,
És ha azután, hogy korsót csinálnak poromból
Abban a pillanatban, hogy borral töltöd meg, feltámad/életre kap
392.
Azok az emberek, kik ritust tisztelnek /Korán szerint vallásosak/ szamarak
Mert a képmutatás terhe alatt élnek
És az a legcsodálatosabb mindezekből, hogy az aszkézis örve alatt
Az iszlamot eladják és a hittagadóknál is rosszabbak.
393.
Vidámságokat mivelj, mert azok mind csak egy könnyü eső lesznek majd
Minden test a földbe fog lefektettetni
Te bort igyál és a világ gondját ne edd.
A magad gondját edd és azt ami e világon lesz.
394.
Az örökkévalóság titkait a bor tisztelők ismerik
A bor és pohár értékét a szegények /szükmarkuak/ ismerik
Ha szemed állapotomat követi, nem csoda
Hiszen kétségtelen, hogy a részeg állapotot csak részegek ismerik
395.
Nyakas, esztelen, szemtelen alj néppel
Vigyázz, ne igyál bort, mert bajt hoz gyümölccsül
Tökrészegség és gonosz összekoccanások a mulatság éjjelén
Fejfájás és bocsánatkérésed tölük a nappali leszámolás.
Vissza
az Omar Khajjám sátra alattba
