Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Omar
Khajjám
RUBÁÍK
(Franyó Zoltán fordításai)
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Franyó Zoltán (Kismargita, 1887. júl. 30. – Temesvár, 1978. dec. 29.): romániai magyar író, műfordító, szerkesztő. Aradon és Temesvárott, a soproni katonaisk.-ban, majd a bp.-i Ludovika Akad.-n tanult, 1907-ben hadnaggyá avatták. 1910-ben otthagyta a hadsereget, az aradi Függetlenség szerk.-je lett, írásai a Huszadik Században, a Nyugatban, a Pesti Naplóban és a Népszavában jelentek meg. Az I. világháborúban katona, harctéri tudósításaiból állította össze A kárpáti harcokról (Bp., 1915) c. kötetét. A háború végén a bécsi hadilevéltárban teljesített szolgálatot. 1919-ben a Vörös Lobogó szerk.-je, Lukács György munkatársaként a közoktatásügyi népbiztosság tisztviselője volt. Bécsbe emigrálva az egy.-en keleti nyelveket tanult, írásai a Bécsi Magyar Újságban és a Tűzben jelentek meg. 1921-ben önálló kötetben jelentette meg Ady-fordításait (Auf neuen Gewässern, Wien). 1923-ban tért haza Aradra, szerk. a Genius és Új Genius c. folyóiratokat, majd az 5 Órai Újságot. 1938-tól szerk.-ként jegyezte a temesvári Lapkiadó Rt. négy lapját. Közben szerteágazó műfordítói munkát végzett, a II. világháború után főként ennek a tevékenységnek szentelte magát. Nyugati nyelvekből, valamint oroszból, románból, arabból és kínaiból fordított m.-ra, s m. költőket tolmácsolt németül. Átültette németre József Attila Thomas Mann üdvözlése c. versét. Műfordító munkásságáért 1969-ben Herder-díjat kapott. – Fontosabb műfordításkötetei: Régi arab költők (Arad, 1924); Görög líra (Temesvár, 1946); Puskin Válogatott versei (Bukarest, 1949); Goethe: Faust I. és Ősfaust (Marosvásárhely, 1958); Kínai verseskönyv (Bukarest, 1959); Évezredek húrjain (Marosvásárhely, 1958-1960); Afrikai riadó (versek, Bukarest, 1962); Barangolás (Kortárs román költők versei, Bukarest, 1965); Lírai világtájak (Bp., 1967). Élete végén indult meg összegyűjtött műfordításainak sorozata: Ősi örökség (Ókori és keleti költők, Bukarest, 1973); Válogatott műfordítások (Bp., 1974); Bécsi látomás (Osztrák költők, Bukarest, 1976); Atlanti szél (Nyugat-európai költők, Bukarest, 1978). Legfontosabb német nyelvű fordításai Ein Herbstsymphonie rumänischer Lyrik (Arad, 1926), Chinesische Gedichte (Frankfurt a. M., 1940); Frühgriechische Lyrik (Berlin, 1942); Ady: Blut und Gold (Bukarest, 1961); Rumänische Lyrik (Wien, 1969). Publicisztikai és kritikai írásait A pokol tornácán (cikkek, króniák, 1912-1968, Bukarest, 1969) címen rendezte sajtó alá. – Irod. Endre Károly: A hetvenéves F. Z. (Igaz Szó, 1957. 6. sz.); Balogh Edgár: Műfordító és publicista (Korunk, 1969. 7. sz.); Márki Zoltán: Utazás F. Z. körül (A Hét 1974. 12. sz.); F. Z. halálára: Pomogáts Béla (Élet és Irod., 1979. 1. sz.); IIlés László (Nagyvilág, 1979. 4. sz.); Bodor Pál (A Hét, 1979. 1. sz.); Anghel Dumbraveanu: (A Hét, 1979. 1. sz.); Márki Zoltán (Utunk, 1979. 2. sz.); Tóth István (Igaz Szó, 1979. 2. sz.); Bodor Pál: Vajon ki volt F. Z.? (Kritika, 1987. 7. sz.).
1.
Mikor
bazárba ment, egy korsós verte benn
Még friss agyagdarabját, ütötte szüntelen.
A kupac saját nyelvén így szólt a fazekashoz:
„Én az voltam, ki most vagy, kezelj hát kedvesen!”
2.
Egy fazekas lakában soká tünődtem el;
A nagy korongra – láttam – egy tört lábat emel;
Egy korsónak vidáman csinált fedőt, fogantyút,
Király fejét és koldus lábcsonkját tette fel.
3.
Nemrég megint a mester korsói közt haladtam,
Egy sár kupacot formált, azt gyúrta lankadatlan;
S ott láttam, amit sok más vevő nem is vett észre;
Apám, ki por és sár lett, e gyuró kéz alatt van.
4.
Vad harcban áll a szív s az elme – mit tegyek?
Fáj régi bűneim gyötrelme – mit tegyek?
Ha, szent uram, meg is bocsátnád bűneim:
A bűntudat megint kikelne – mit tegyek?
5.
Ha meghalok, locsoljatok le borral,
Ne gyász legyen, csak dal, mi kéjre forral?
S ha ítéletnapon kerestek engem:
Ott leltek elkeverve kocsmaporral.
6.
Csak látszat, mit a lét szivedre mért;
Mért kínzod hát magad mindegyre, mért?
Nyugodt kedéllyel menj a sors elébe,
S ne hidd, hogy mássá lesz a kedvedért.
7.
Mióta hold és csillag ránk nevet,
Nem lelhettél a bornál jobb levet.
A borkereskedő be furcsa ember,
Hogy jobbat ad el, mint amit vehet.
8.
Ne búsítson a bűnök nagy sora:
Az úr kegyelme jó, nem mostoha!
Ha vad mámorban mennél is ma tönkre,
Haló porod nem bűntetné soha.
SOK ESZTENDŐ SORÁN...
Sok
esztendő során egy hű fivért kerestem,
Ki mellém áll, bajomban osztozik.
De bezzeg én, sokak barátja, azt tanultam,
Hogy más gaz áll elő, ha egyik távozik!
Ó, hogy futó napok csak a halált fedik föl!
A társaktól, Uram, óvj meg halálomig!
HA MÁR BEÉRHETEM...
Ha
már beérhetem a legszükségesebbel,
Csak azzal, mit az ész s a kéz munkája ad,
Nem árthat már nekem a sors ezer szeszélye.
Mindegy, ha átok ér, vagy boldogság fakad!
Hisz életútamon a költészet a sátram,
S egy ikercsillagon építem házamat.
Hát nem a mennyei kerék forgása tette,
Hogy mindenre, mi jó, rút pusztulás szakad?
Ha gyönyör van közel: már jön a sorscsapás is,
Ó, felvillant csoda, mely rögtön elszalad!
Ha csak halál lehet az élet nyeresége:
A "tedd" és "hadd" között mit választhatsz magad?
A VILÁG ÉS A HÉT ÉG
A
világ és a hét ég meghajol előttem,
Sőt még a Legnagyobb is fennen áldja lényem!
Elhárítom, mi hitvány nyíltan vagy titokban,
Még böjtszegéssel is csak Istenem dicsérem.
De hány hullt az erénytől messze, szakadékba,
Bár intettem: keressen más ösvényeket!
De ma már érzem, hogy az igaz úton járok,
Mely vakság szurdokán át, mint jó híd vezet.
Vissza az Omar Khajjám sátra alattba
