« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Jancsik
Pál
HAIKULÍRA
Forrás: Szabadság (Kolozsvár),
2002. április 13., 10. oldal
Ha már olyan kötetről írok ismertetést, amely kizárólag haiku versformában írott darabokat tartalmaz, talán nem árt - egyrészt a magam, másrészt az olvasó számára is - néhány sorban idézni, amit erről föltétlenül tudni kell. "Háromsoros, tizenhét szótagból álló, rímtelen és hangsúlyos vers. Sorainak szótagszáma: 5, 7, 5. Az újabb kori japán líra műfajként is elkülönülő, legfontosabb versformája." Egy példa a műforma XVII. század végi megújítójától, Matsuo Bashótól:
Oh nyári pázsit!
Be sok vitéz alussza
Öledben álmát!
(Franyó
Zoltán fordítása)
"A
haiku legfontosabb tartalmi jegye a természetábrázolás. Stílusa idegen a szimbólumvilágát
nem ismerő olvasó számára. Könnyedén felvázolt természeti képeinek mély gondolati,
filozófiai tartalmát semmilyen fordítás nem adhatja vissza... Szimbólumai közül
a leggyakoribbak: a vízen tükröződő telihold (a létben önmagát hiánytalanul
megismerő, a külső világgal tökéletes harmóniát kialakító emberi tudat), az
utazás (a világon való átkelés zenbuddhista eszméje), a kakukk (a magány), az
erdei fenyőfa (az együttlét, a hosszúélet és a tiszta béke). Két kitűnő példája:
"Tiszta zuhatag! / Hullámokon hibátlan / most a nyári hold." (Matsuo
Basho) "Hideg holdvilág: /kőpagoda árnyéka. / Egy fenyőfaárny." (Masaoka
Shiki) E japán eredetű versforma a[z előző] századforduló óta elterjedt az európai
irodalmakban is." (Világirodalmi lexikon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1975.
IV. 143.)
Érdekes, nálunk nagyjából ugyanebben az időben a négysoros terjedt el mint sajátosan
japán műforma, lásd Juhász Gyula Japán módra című ciklusát vagy Kosztolányi
japán műfordításait. Erdélyben a haiku a 70-es, 80-as években tűnik föl Kányádi
Sándor és mások költészetében.
És mit tesz a műfaj mai művelője, Jánky Béla, aki kötetnyit* gyűjtött össze
és adott ki haikujaiból? Nyilván nem élhet a japán líra hagyományos szimbólumrendszerével
(bár egy alkalommal, a nagy mester, Matsuo Basho emlékére írott haikuban megpróbálkozik
vele), a természetábrázolás impresszionista módja is távolabb áll, bár azért
nem idegen tőle, már csak a műfaj pillanatrögzítő jellegéből következően sem:
"Levelek hullnak - / jó volna tudni, mit írt / a nyár reájuk." (Ősz)
"Labda a fűben. / Dobd a magasba, lopjon / derűt az égből." (Labda).
Jánky azt teszi, amit minden jó költő tenne az ő helyében, ha már haikuírásra
adta a fejét: a saját képére és hasonlatosságára formálja ezt az öregkori lírának
oly igen megfelelő rövid műfajt. Kötetnyitó háromsorosa így hangzik: "Gyermekláncfűvel
/ benőtt sínpár a kihalt / végállomáson." (Öregkor) Ha már öregkor, akkor
- vigaszként, ellensúlyként, többletként - bölcsesség, paradox látás, intellektualitás
- a gyermekkoriból visszatért-megőrzött játékossággal vegyítve: "Fát dönt
a fejsze, / ámbár nyele fából van, / fából ugyancsak." (Fejszenyél) "Amíg
veszítek, / élek. Vesztemre minden / perc nyereségem." (Lapjárás) A műfajtól
és Jánkytól a humor sem idegen: "Ma is járt a Nap. / Ám ma sem jött vele
a / szemeteskocsi." (Napló) "Ezópus nemzé / Ezópust, és így, és így
/ tovább mindmáig." (Genealógia) Amint láttuk, láthatjuk, az irónia sem:
"Meghalt a hóhér. / Rázuhant munka közben / az akasztófa." (Kettős
halál) "Hoznánk a pestist, / ha a patkányok tudnák, / hogy ők patkányok?"
(Pestis) Egy kozmikus kép: "Valahol ágyú / dörgött az éjjel. Vérzik / a
föld az űrben." (Sebzett bolygó) Példa a feszültség, a veszély érzékeltetésére:
"Repedez, mállik / a hídpillér a vízben - / bomlik, a hatalomtól / a lelke
részeg." (Részegség) Publicisztika: "Viszi a hírt a / falka: szétszaggatott
egy / farkast a bárány." (Hír) Festészet és költészet együtt: "Pillangó
röpköd / szirmot keresve. Vagy tán / a rózsa táncol?" (Akvarell).
Nincs hely a folytatásra. Fogalom- és önazonosság-tudati zavarokkal küzdő, nyelvi
és ízlésficamokkal ékes, anyagi, egzisztenciális bajokkal terhelt irodalmi életünkben
valaki rájön arra, hogy a pillanatoknak is színük van, és fölfedezéseit fegyelmezett
formába fogva, hiteles módon el is tudja hitetni velünk - valahol itt kezdődik
a költészet.
* Jánky Béla: Pillanatok színe. 82 haiku. Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2002.
