« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Versben bujdosó haikuk
Found haiku (some pseudo-haiku culled from Hungarian poetry)

Szerkeszti: Terebess Gábor
Kapcsolat


Versidézetek a magyar költészetből, melyek szövegkörnyezetükből kiemelve, önállóan megállnak a lábukon haikuként. Pl.:

Petőfi Sándor (1823-1849):

mezítláb útazom,
Telemenne vízzel, sárral
A csizmám e rosz uton.
(A vándorlegény, 1847)

Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

(Falu végén kurta kocsma..., 1847)

 

Szép Ernő (1884-1953):

Elbágyadt pillangó
lassít, lejt, hopp megszáll
egy fűszál hegyén.
(Junius 24.)

 

Füst Milán (1888-1967):

alkonyi órán
a sötétet melegíti
lámpafénnyel
(Tavaszi dal, vándordal)

varrónők tűje
az éjben néked táncol
az ablak előtt
(A holdhoz)

 

Illyés Gyula (1902-1983):

Esti falvak alatt útját kérdi tőlem az eltévedt jegenye.
(Száműzött, Nehéz föld, 1928)

ereszünkről lerohanó víz bugyborékolva zokog…
(Látod, hogy gőzölög…, Nehéz föld, 1928)

villám villan föl, dörgése egyre késik,
fáradt már útrakelni.
(Egy ősz 6., Nehéz föld, 1928)

kocsma-eresz alól
nézem az udvaron vadul
ugráló csöppeket
(Esti zápor, Sarjurendek, 1930)

karikagyűrű
úgy bedagadt a bőrbe,
fogóra tört le
(Két kéz, 1950)

ökölháttal levették
hogy ne mocskolják
könnyel a kormos orcát
(Két kéz, 1950)

Szolga dühüknek
mily öklei gyűrődtek
… görcsben … a zsebben
(Két kéz, 1950)

bükklevél
tapadt a szélvédő-üvegre
… átlépő-engedély
(Ősz felé, Jegyzőfüzet, 1949-1952)

Vonatrázta bólintásokkal
hallgatom az utasokat.
(Szívközelben, 1961)

 

József Attila (1905-1937):

Költő vagyok – mit
érdekelne engem a
költészet maga?

("József Attila ismeretlen haikuját közreadja Sajó László"
Ars poetica, Szép Szó, 1937. áprilisi-május)

"Irgalom, édes-
anyám, mama, nézd, jaj kész
ez a vers is!"
(Vˇ)

("Hommage - egy forma csonkán tiszteleg a Törötten-Is-Tökéletes előtt" címmel József Attila egy hexameteres sorát
Fodor Ákos tördelte haiku-szerűen, s a harmadik sorban a hiányzó szótagot hiányjellel pótolta.)

 

Radnóti Miklós (1909-1944):

vitte pipacsok
szirmát a szél,
fejetlen álltak
(Gyerekkor, 1933)

A tócsa loccsan és a hold
a víz alá bukik
(Hajnaltól éjfélig. Éji mozgolódás, 1938)

kertjeinknek sűrű illatában
fáján akad a hullni kész dió!
(Himnusz a békéről, 1938)

avarra hull le ma már a dió,
nem koppan
(Nyugtalan őszül, 1941)

 

Cseke Gábor (1941-):

fel-felszaggatott
avaron keresztül-kasul
csiganyom

(hernyótalpakon, 1980)

elesett fákon
vad moha - a gallyak is
beleroppannak

(hernyótalpakon, 1980)