KLASSZIKUS KÍNAI KÖLTŐK, Jegyzetek, II. TÁRGYI MAGYARÁZATOK

KÍNAI KÖLTŐK VERSEI (ÖSSZEGYŰJTÖTT MAGYAR FORDÍTÁSOK)
A Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Klasszikus kínai költők, I. kötet
Klasszikus kínai költők, II. kötet

KLASSZIKUS KÍNAI KÖLTŐK

MÁSODIK KÖTET
A VII. SZÁZADTÓL A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG

Fordította

ANDRÁS LÁSZLÓ ARANY JÁNOS ÁPRILY LAJOS BERNÁTH ISTVÁN CSANÁDI IMRE CSONGOR BARNABÁS CSUKÁS ISTVÁN DEMÉNY OTTÓ DONGA GYÖRGY DUDÁS KÁLMÁN ECSEDY ILDIKÓ EÖRSI ISTVÁN FODOR ANDRÁS FRANYÓ ZOLTÁN GALLA ENDRE GARAI GÁBOR HULES BÉLA ILLYÉS GYULA JÁNOSY ISTVÁN KALÁSZ MÁRTON KÁLNOKY LÁSZLÓ KÁROLYI AMY KEMENES INEZ KORMOS ISTVÁN KOSZTOLÁNYI DEZSŐ LATOR LÁSZLÓ NAGY LÁSZLÓ NEMES NAGY ÁGNES ORBÁN OTTÓ PÁKOZDY FERENC RAB ZSUZSA RÓNAY GYÖRGY SOLYMOS IDA SZABÓ LŐRINC SZABÓ MAGDA SZEDŐ DÉNES SZERDAHELYI ISTVÁN TELLÉR GYULA TIMÁR GYÖRGY TŐKEI FERENC WEÖRES SÁNDOR

Válogatta, szerkesztette és életrajzi jegyzetekkel ellátta
CSONGOR BARNABÁS (IV–VI. rész)
TŐKEI FERENC (I–III. rész)

Az előszót és a jegyzeteket írta
CSONGOR BARNABÁS

JEGYZETEK

Tájékozódásra használjuk fel az Előszót, az életrajzi jegyzeteket és a versek tartalomjegyzékét is; e négy rész ugyanis igyekszik nem ismételni egymást.
A régi kínai versek tele vannak történelmi, irodalmi utalásokkal. Ezek magyarázatát a legszűkebbre kellett szorítanunk. Vannak a tárgy természeténél fogva magyarázatlanul maradt helyek.
Kínában több neve van mindenkinek. A jegyzetekben a névváltozatokat feltüntettük, és utaltunk a fő címszóra, amely sokszor az Életrajzi jegyzetekben található.
Egyes címszavakban, mint Időszámítás, Névadás, a tárgy természetéből következően összefoglalóan tárgyaltunk egyes kérdéseket, ezek külön a jegyzetek közt nem szerepelnek.

II. TÁRGYI MAGYARÁZATOK

Alsó forrás – azonos a Si king 153. versével

An Csi – egy halhatatlan

An Lu-san – megh. i. sz. 757. Nomád származású hadvezér, Tang Hszüan-cung császár és Jang Taj-csen kegyence. Az észak-keleti határvidék katonai parancsnoka volt. 755-ben lázadást robbantott ki, amely elpusztította Kína nagy részét, s véget vetett az eddigi virágzásnak.

An-si – Hszie An-si, i. sz. IV. sz. visszavonult írástudó

Aranyfényű tó – Kaj-feng, az Északi Szung-dinasztia fővárosa mellett

aranykakas-függöny – a Tang-császárok trónja előtt függött

Aranyköles – Vimalikirti buddhista istenség, földi életében Buddha tanítványa. Li Taj-po azért nevezi magát így, mert a kérdező, Csia-sö neve is egy buddhista istenséget jelent, Kasyapa-t, aki azonban Vimalakirtinél jóval később élt, s alacsonyabb rangú

Arany Terasz – a Jen-beli Csao fejedelem építette bölcsek lakóhelyéül. Átvitt értelemben a. m. az írástudók pártolása

Aranyvölgy – Lo-jang városa mellett

Artemiziát szedek – a Si king 13. verse. Említése célzás arra, hogy kis országgal nagy úgy elbánhat, mint az artemizia-fűvel

A-sö-si – Ajatasastru indiai fejedelem; gonoszságaiból megtérve, a buddhizmus buzgó híve lett

áldozat – csak a család legidősebb férfitagja vagy az illetékes hivatalnok mutathatta be az illető ősnek vagy istenségnek

áldozati pénz – papírból való pénzutánzat, áldozatként égették

Árva-hegy – sziget a Nyugati Tavon Hangcsou mellett

babák – „festett síri babák”: halottkísérő festet cserép – (korábban fa-) szobrocskák a Tang-korban

bagoly és csing – két mesés állat: megeszik szüleiket, s így az elvetemültség megtestesítői

Bal Bölcs Király – főméltóság a nomád hsziung-nu-knál

balra gombolt ruhájú – barbár. A kínaiak jobbra gombolkoztak

bambusz – az állhatatosság, hűség jelképe. A fontos bambuszra vonatkozóan lásd. Hsziao és Hsziang

bambuszlevél-bor – a „bambuszlevelű” nevű növénnyel erjesztett rizsbor-fajta

Barackfa-forrás – lásd. Tao Jüan-ming Őszibarackvirágos forrás című versét

Barackvirág asszony – i. e. VII. sz., Hszi fejedelem felesége. Csu fejedelme elfoglalta országukat, Hszit megölte, az asszonyt háremébe vitte. Barackvirág asszony ettől kezdve nem szólalt meg, s egy óvatlan pillanatban kivetette magát a palota tornyából

barbár – tulajdonképpen minden nem-földművelő

berkenye – lásd. Sao hercege

Beszélgetések és vitatkozások – lásd. Lun-jü

bíbor-folyó-fogat – alkimista kifejezés. A bíbor valószínűleg cinóber, a folyó-fogat pedig ólom. L. még életelixír

bohóc – színdarabokban nem foglalkozás, hanem szerepkör

bor – a szőlőbor mindig ritka és drága volt. A kínai borokat rizs- és kölesfajtákból erjesztették, változó erősségűek, melegen isszák őket. Olykor szesz nélküli italokat is bornak neveztek

Borforrás – Csiu-csüan, helység Kanszuban, a Nagy Fal végénél

borsvirág-szagú lak – a császárnői lakosztály

botozás – a bírósági eljárás első lépéseként a (nyilvánvalóan bűnös) vádlottat megbotozták, hogy valljon

bronz-teve – Csang-an-ban állt

búcsúzáskor – fűzfaágat törtek, a távozót jó darabon elkísérték

Caj Mu – Vang Can kortársa, hivatalnok

Can Cung, Jü Fu – a Su fejedelemség legendás alapítói

Cang Csie – Fu-hszi istencsászár hivatalnoka, az írás feltalálója

Cang-lang – ókori példázatok folyója, vö. Csü Jüan, Az öreg halász; talán a Han folyóval azonos

Cang-vu – hegy Hunanban, Sun istencsászár székhelye volt, az ókor elején a kínai világ déli vége

Cao Ce-csien – Cao Cse másik neve; l. Életrajzi jegyzetek

Cao Csing-cung – i. sz. VII. sz. hadicseleiről, merész vállalkozásairól nevezetes hadvezér

Cao, Liu – Cao Cao l. Életrajzi jegyzetek, és Liu Pej l. ott. – A versben előforduló ifjú; Szun Csüan, a Három Királyság harmadikának, Vu-nak az alapítója

Ce-csan – i. e. VI. sz. Cseng fejedelemség híres minisztere. Többek közt követségben járt Cin-ben, és rossz szállást kapott. Ce-csan embereivel szélesebbre vágatta a bejáratot, a Cin-belieket pedig kioktatta a vendéglátás szabályaira

Ce-csi – Po-ja zeneértő barátja

Ce-csia – Mi Ce-csia, i. e. I. évezred. Vei fejedelmének kegyence. Anyja betegségének hírére a fejedelmi hintón sietett el hozzá, holott ezért súlyos büntetés járt volna. A fejedelem azonban, látva ragaszkodását anyjához, nem büntette meg

Ce-csien – Cao Cse másik neve, l. Életrajzi jegyzetek

Ce hszia – Konfuciusz egyik tanítványa

Ce-hszü – l. Vu Ce-hszü

Ce-hszü – Sze-ma Hsziang-zsu „Valaki úrról” c. költeménye l. az I. kötetben

Ce-jang – egy halhatatlan

Ce-je – legendás alak, a messzehalló

Ce-je mester – Kuang Je, i. e. VIII – V. sz. Cin zenemester

Ce-ju – Vang Huj-cse másik nevén, i. sz. V. sz. Li Taj-po-hoz hasonló jellem, ezért Li Taj-po verseiben gyakran saját maga helyett szerepelteti

Ce-ju – Szu Csö (1039 – 1112), Szu Tung-po öccse

Ce-ju-t gúnyolva (Szu Tung-po verse) – Csuang-ce-nél van egy történet, hogy az udvaron dolgozó bognár megkérdi a herceget, mit olvas. „Rég meghalt bölcs emberek szavait”, mondja a herceg, mire a bognár megjegyzi: „A régiek, és amit nem tudtak továbbadni, meghaltak. Amit te olvasol, az csak a régiekről ránk maradt borseprő.”

Ce-jü – i. e. I. évezred, Csu egyik főminisztere

Ce-jün – Jang Hsziung másik neve, l. ott

Ce-mou – i. e. VIII – V. sz. Lu-beli ember. Azt mondta egyszer: „Testem a folyón, de a szívem Vei palotájában.”

Ceng Sen – szül. i. e. 506. Konfuciusz egyik híres tanítványa. Egyszer anyjának azt a hamis hírt vitte egymás után három három ember, hogy fia embert ölt. Anyja az első kettőnek nem hitt, de a harmadiknak már igen

cet – Li Taj-po, „Mikor sok nyomorúság és hányattatás után” című versében An Lu-san-t jelenti. Különben a pusztítő erő vagy az ellenállhatatlan tehetség jelképe

Cin – régi fejedelemség Sanhsziban; állam 265 – 316-ig (Nyugati Cin), egész Kínát magába foglalóan, 317 – 419 csak Kelet-Kínábann (Keleti Cin)

cinóber – vérre emlékeztető színe miatt halhatatlanságot adó erőt tulajdonítottak neki, az életelixír fontos alkotórésze volt

cinóber mező – az életerő központja, kb. két ujjnyira a köldök alatt

Cou Jang – i. e. II. sz. az első Han-császár tanácsadója, majd Liang hercegéé

Cou Jen – i. e. IV – III. sz. Jen fejedelmének, Csao-nak hű tanácsosa. Ura, rágalmakra hallgatva, börtönbe vetette. Cou Jen az éghez fohászkodott ártatlansága bizonyságáért, s nyár közepén kemény fagy támadt

Cuj Cung-csie – Li Taj-po és Tu Fu kortársa; hercegi rangot ér el, de aztán száműzik

Cung-cse – l. Cuj Cung-cse

Cung-ho – folyó Kínai Turkesztánban, 747-ben nagy csata volt vidékén a tibetiekkel

csang – hosszmérték, kb. 3 méter

Csang-an – a mai Hszian helyén volt, Senhsziben. Kína nyugati fővárosa I. e. 221-i. sz. 220-ig, majd 589 – 907-ig, a közbeeső időben a környéken alakult rész-államok némelyikéé

Csang Csang-kung – i. e. II. sz. hivatalnok. Lemondott hivataláról, mert nem tudott alkalmazkodni a többi mandarinhoz

Csang és Han – Csang Liang és Han Hszin, a Han-dinasztia els ő császárának hadvezérei, hűséges emberei

Csang-hua – Csu fejedelmeinek palotája

Csang Hszü – Tu Fu és Li Taj-po kortársa, híres kalligráfus

Csang Ji – i. e. IV. sz. Csin hódító törekvéseit szolgáló politikus-filozófus, Kuj-ku-ce tanítványa Szu Csin-nel együtt. – Egyszer egy fejedelem igen megverette. Magához térve, feleségétől csak nyelve épségéről érdeklődött, mert – mondta – „ha az ép, nincs semmi baj!”

Csang Ku – i. sz. IX. sz. költ ő és udvari zeneszerző. Méltóságából később visszavonult a mai Anhuj tartományban levő Tanjangba

Csang-o – a hold istennője, olykor háromlábú béka alakjában képzelik el a holdban; a naplövő Ji felesége

Csang-sa – város Hunanban

Csang-san – hágó Hopejben

Csao – fejedelemség i. e. V – II. sz. a régi Cin egy részén. Fővárosa, Hantan, vitézek és bölcsek gyülekező helye volt

Csao-csün – l. Vang Csao-csün

Csao emelkedett – Csao Fej-jen, a Szálló fecske, i. e. I. sz. híres szépség, császári kegyencnő Pan Csie-jün után; l. életrejzi jegyzetek

Csao fejedelmünk – a Jen-beli Csao. Li Taj-po Tang Szu-cung császárra érti, hogy ő is pártolja annyira a bölcseket, mint az

Csao és Ju – legendás visszavonult bölcsek

Csao-jün – a Vu-san hegy istennője, l. Felhő, eső

Csao-ko – város. Mo Ti, i. e. V – IV. sz. filozófus, a szertartások és a zene elítélője elkerülte, mert neve reggeli dalt jelent

Csao Kua – i. e. III. sz. A Csao fejedelemség hadvezére a Csin elleni háborúban. Önhittsége maga és országa vesztét okozta

cse – az öffokú kínai skála negyedik hangja és annak hangneme

Cse – legendás rabló, állítólag Konfuciusz kortársa

Cse Szung – egy halhatatlan

Csen – régi kis kínai fejedelemség Honan középső részén. A Hat Dinasztia közül az utolsó, 557 – 588

Csen-ben a mesternek gondja – Konfuciuszt és tanítványait egyszer Csen-ben ellenségesen fogadták, több napig éheztek

Csen Csung – i. e. V – III. sz. Csu fejedelme meg akarta ajándékozni bölcsességéért, de nem fogadta el, mondván, hogy nincs köze múlandó, világi dolgokhoz

Csen-hszing torony – Feng-hsziang-ban állt (Senhszi), Vang Jen-csao kormányzó építtette az i. sz. X. sz. második felében

Csen-kuan-kor – 627 – 650

Csen Niang – i. sz. VII – X. sz. híres szépség

Csen Ping – i. e. II. sz. a Han-dinasztiát alapító Liu Pang egyik főembere

Cseng – régi kis fejedelemség Senhsziben, később Honanban

Cseng Csien – más nevén Cseng Kuang-ven, Tu Fu barátja és pártfogója

Cseng Csün – i. sz. I. sz. a hivatali tisztesség egyik példaképe. Élete végén visszavonult, a császár halálos ágyán magas hivatalba nevezte ki, ezért „fehér hivatalnok” (fehér a gyász színe)

Cseng Hszüan – i. sz. 127 – 200, a konfuciánus könyvek egyik els ő , híres magyarázója. Kung Jung szülőfaluját róla neveztette el

Cseng-jüan-kor – 785 – 805

Cseng király – a Csou-dinasztia második fejedelme, i. e. 1115 – 1078

Cseng-maj – helység Kuangtungban, száműzetések vidékén

Cseng mester – Cseng Hszüan, l. ott

Cseng-tu – város Szecsuanban, Tu Fu is élt itt

Csepegés-dal – Si king 156. verse

Csi – régi fejedelemség i. e. VIII – III. sz. Santungban. Állam a Hat Dinasztia korában, 479 – 501

Csi Csa – i. e. I. évezred. Hazájából, Vu-ból Csin-be utazva megállt Hszü-ben. Hszü fejedelmének megtetszett Csi kardja, s Csi el is határozta, hogy visszaútjában a fejedelemnek ajándékozza. Akkorra azonban már a fejedelem meghalt. Csi Csa egy fára akasztotta kardot a fejedelem sírja előtt

Csi-csu – Sze-ma Csi-csu, i. e. II. sz. eleje, jós. Csia Ji (l. életrejzi jegyzetek) és Szung Csung-ho kérdésére azt felelte, hogy a nemes ember elrejtőzik, nem vállalja a sokaságot és a köteléket

Csi-csu szikla – világvégi táj

Csi és Hszie – két legendabeli miniszter, a nép jótevői

Csi és Taj hegy – a Csi hegy Santungban van, a Taj hegy a Taj-san, l. ott

Csi fejedelme futott Vei-be – Huan fejedelem (i. e. VII. sz.) ifjú korában Vei-be kellett hogy meneküljön, később hazatérve, Kuan Csung segítségével felvirágoztatta országát. – Jü Hszin a versében Csi fejedelmén saját magát érti, mert ő is távol élt hazájától

Csi Hszie – ókori bölcs, vagy (elveszett) mű címe

Csi Liang – i. e. III. sz. vége. Csin Si huang-ti a Nagy Fal építésére küldte sokadmagával. Ott meghalt, s a Falba temették, hogy szelleme is azt védje. Felesége, Meng Csiang-nü, halálhírét hallva szomorú dalra fakadt, majd elment a Nagy Falhoz férje holttestét megkeresni. Sírására a Nagy Fal leomlott, előtűnt a holttest. Meng Csiang-nü hazavitte a holtat, eltemette, aztán megölte magát

Csi Pu – i. e. II. sz. eleje, híres vitéz. Az a mondás járta róla, hogy „Csi Pu adott szava többet ér száz aranynál”.

csia-ce napja – a napok számítására használt hatvanas ciklus els ő tagja, szerencsés nap

Csia-ling – más nevén Lang, folyó Szecsuanban

Csiang – a Jangce folyó

Csiang Kuan – megh. i. e. 176; a császár hű bizalmasa, de megrágalmazták, elűzték

Csiang-ling – helység Hupejben, a déli Liang-dinasztia fővárosa

Csiang-nan – a Jangcétól délre es ő vidék; Dél-Kína

Csiao Csung-csing – szomorú története i. sz. 196 – 219 közt esett

Csiao-fu – Cseng Csiao-fu. A Jangce partján tündérlányokkal találkozott, akiket földi lényeknek vélt, s közeledve hozzájuk, kikezdett messziről az egyikkel. Az leoldotta övdíszét, mintha oda akarná adni neki (szerelmi zálogul?). Csiao-fu elindult feléje, de egyszerre eltűnt a lány is, az övdísz is

Csiao-ho – helység az Ujgur Autonóm Területen, régi nyugati végvidék

Csiao Szuj – Tu Fu és Li Taj-po barátja, híres humorista; józanon alig szólt egy szót is

Csie – a legendás Hszia-dinasztia utolsó, legendásan gonosz uralkodója. Csou Hszin-nel, a következ ő Sang- vagy Jin-dinasztia, utolsó uralkodójával együtt a gonosz uralkodó prototípusa

Csie-ce – i. e. I. évezred, Cin fejedelmének Ven-nek volt bizalmasa, elkísérte száműzetésébe. Ven azonban visszakerülvén trónjára, elfeledkezett róla. Csie-ce ekkor elrejt zött a Mien-san hegyek erdőiben. A fejedelem, hogy jóvátegye hibáját, kerestetni kezdte, de eredménytelenül, végül három oldalról felgyújtotta az erdőket, hogy Csie-ce-t hazatérésre kényszerítse, de a bujdosó ottveszett a tűzben. A fejedelem bánatában megtiltotta, hogybárki is belépjen az erdőkbe, s a hegységet Csie-ce-ről nevezte el

Csie Jü – Konfuciusz kortársa, „Csu bolondja”. Szerepel a Lun Jü-ben, ahol Konfuciusz fogata mellett szaladva gúnydalt énekel. Csuang-ce művében fennmaradt változatát l. a kötetben. A rossz kormányzás elleni tiltakozásul levágta haját: abban az időben ez nagy bűnösök büntetése volt

Csie-si – eredetileg sziklák a világ északi végén, ma a Góbi déli szegélye

csien jele – a Változások könyve című misztikus konfuciánus szent könyvben az ég misztikus jele

Csien-an-kor – 196 – 220, az ókor végi költészet egyik virágkora. Ekkor működött Kung Jung, Vang Can, Zsuan Jü, Jung Jang, Liu Csen, Hszü Kan és Csen Lin, l. az Előszót

Csien-csiu – teljes nevén Csia Csien-csiu. Követségben járt a hsziung-nu-knál, akik az ő kínai bölcsességét értetlenül, gúnyolódva fogadták

Csien-hsziu – Fu-hszi istencsászár minisztere, dolga a házasságok összehozása

Csien-jüan-kor – 758 – 759

Csien Lou – i. e. V. sz. Lu-beli visszavonult bölcs. Halála után Ceng Sen (l. ott) felkereste özvegyét, hogy halotti nevet adjon neki. az özvegy azt mondta, hogy a Békességes (Derűs) név illik rá legjobban, mert békésen tűrte alacsony sorsát, nem restellte szegénységét, nem törekedett gazdagságra

Csien-tang – Hangcsou vidéke, Csöcsiangban, Po Csü-ji és Szu Tung-po élt itt

Csien-tang tó – a Nyugati Tó, l. ott.

csi-liao madár – beszélni tudott, szerelmesek üzentek vele

Csillagfolyó – a Tejút. Ha nem látszik, eső lesz. A Huangho (vagy a han-folyó) égi folytatása. Egyszer egy vándor tutajával a Huangho-n hajózva a Csillagfolyón találta magát, s látta a két parton a Pásztorfiút és a Szövőlányt, l. ott

csin – súlymérték, kb. fél kilogramm

Csin – régi fejedelemség Senhsziben. Utolsó előtti uralkodója Csin Sin huang-ti, l. ott. Később e vidéken e néven rész-államok alakultak. Csin-nek nevezték olykor a főváros, Csang-an vidékét is, amely itt terült el, s így nevezték a déli dinasztiák az északiakat

Csin császára – l. Csin Si huang-ti

Csin hibái – Csia Ji, l. életrajzi jegyzetek, történelmi műve

Csin-ling – a mai Nanking. Régen Csien-kang néven is szerepelt, a IV – VI. sz. közt egyes déli dinasztiák fővárosa, a XIV. sz. végén pedig rövid ideig a Ming-dinasztiáé

Csin-san – buddhista kolostor Csiangszu-ban, a Jangce egyik szigetén (a név a. m. Aranyhegy vagy Aranysziget)

csi-si – aki a hivatali vizsga legfelső fokát a fővárosban, a császár előtt letette. Utána hivatalt kapott

Csin Si huang-ti – Csin „Első Császára”, i. e. 221 – 210 egész Kína felett uralkodott. Ő egyesítette először egész Kínát, felépítette a Nagy Falat a hsziung-nu-k ellen, egységesítette a súly-, mérték- és írásrendszert, kiépítette az úthálózatot stb. A részfejedelemségek hagyományait őrző konfuciánusok ellensége volt, szent könyveiket elégettette. Az Első Császárnak nevezte magát, s meghagyta, hogy utódai is csak számmal különböztessék meg magukat, fiával azonban már megdőlt a dinasztia. Taoista mágusok sugallatára hajókat küldött keletre a halhatatlanok szigeteinek felkutatására. Történelmi érdemei ellenére ő a kínai hagyományban a kegyetlen zsarnok

esdenél a Csin-hez – Csin Si huang-ti palotájában mulatott, s megeredt az eső, az őrség a csarnok előtt bőrig ázott. A bohóc megsajnálva őket felkiáltott: „Hé, őrség! Lám, mi hasznotok abból, hogy oly hosszúak vagytok? A sorsotok mégis esőben ázás! Én hiába hogy törpe vagyok, jobb a sorsom.” A császár észbe kapott, és felváltatta ő ket

csing – l. bagoly és csing

Csing – Csu régi neve

Csing-ben és Jang-ban – a nagy Jü legendabeli kilenc tartománya közül két déli, kb. a mai Honan és Csiangszu

Csing-dinasztia – az utolsó császári ház, 1644 – 1911 uralkodott, a hódító mandzsuk alapították

Csing folyó – Kanszuból Senhszibe folyik, a Vej folyóba ömlik; egy másik folyó Honanban folyik

Csing Ko – megh. i. e. 227. Kóbor lovag, Jen fejedelme, Tan felkérte, hogy ölje meg Csin fejedelmét (a későbbi Csin Si huang-ti-t), mert az Jen függetlenségét veszélyeztette. A merénylet nem sikerült. L. a kötetben Csing Ko dalát, melyet állítólag Csin-be indulásakor költött

Csing-kou – helység Csiangszuban. Az i. sz. III. sz.-ban Vu fővárosa, közelében van a Jangce partján a Pej-ku hegy

Csing-ping dallamok – Li Taj-po a császári udvarban költötte őket, talán a császár zenéjére

csing-vej madár – Nü-kua istennő a tengerbe fúlt, és e madárrá változott. Haláláért azóta bosszút akar állni, és folyton fadarabokat, köveket hord a tengerbe, hogy feltöltse velük. A hiábavaló fáradozás példája

Csiu-csung – neves személy, a Han-korban élt

Csiung – régi kis fejedelemség Szecsuanban

Csou – régi fejedelemség Dél-Senhsziben (i. e. 1122 – 770, Nyugati Csou), majd Észak Honanban (770 – 249, Keleti Csou). Nagy szerepet játszik a konfuciánus hagyományban, amely szerint a Nyugati Csou uralkodott az egész, egységes Kína fölött, s a Keleti Csou is a legtekintélyesebb volt az akkor már fejedelemségekre oszlott Kínában. A Csou-dinasztia elődje a Sang vagy Jin volt, utóda (az egész Kína feletti uralomban a hagyomány szerint) Csin. – A Hat Dinasztia egyik északi államának neve is: 557 – 581

csou-csou madár – csak úgy tudott inni, hogy a farkát vízbe mártota, s arról nyalta le a vizet, mert a feje túl nehéz volt

Csou hercege – azonos Csou kung-gal, l. ott

Csou (-házi) Hszüan – fejedelem, i. e. 827 – 781. Uralkodása a hagyomány szerint a legboldogabb idők egyike

Csou Jü – megh. i. sz. 210. A Vu királyság megalapításának egyik nagy politikusa, Cao Cao ellenfele

Csou kung – megh. i. e. 1105. Csou Vu király öccse, régens annak kiskorú fia, Cseng király mellett. A konfuciánusok eszményi államférfiai közül az első (ő volt Konfuciusz szülőhazájának, Lu-nak első fejedelme), alakja erősen legendás

Csu – régi hatalmas fejedelemség Honanban és Hupejben. A hagyományban Dél megtestesítője az Északot képviselő Csin-nel szemben. Csin pusztította el az i. e. III. sz.-ban

Csu-elégiák – a Han-korban összeállított gyűjtemény Csü Jüan és követői műveiből. A Si king után a kínai költészet második emléke

Csu folyó – Senhsziben

Csu-fu – Csu-fu Jen, i. e. II. sz. eleje, a fejedelemségek egyesítésének kérdésével foglalkozó tudós

Csu Haj – e. e. 300 körül mészároslegényből lett hadvezér, l. Hou Jing

Csu Maj-csen – i. e. V – III. sz. szegény sorból felemelkedett államférfi, bölcs. Felesége nem hitt boldogulásában, s mikor az bekövetkezett, szégyenében felakasztotta magát

Csu vándora – Csü Jüan, l. életrajzi jegyzetek

Csuan-hszü – a tél és észak ura

Csuang-ce – más nevén Csuang Csou, i. e. IV. sz. Lao-ce mellett az ókor legnagyobb taoista filozófusa, a konfuciánusok ellenfele, – Mikor felesége meghalt, nem sokkal utána egy tanítványa cserépfazekat (hangszer volt) verve, énekelve találta. A tanítvány megdöbbent kérdésére a bölcs azt felelte, hogy először nagyon fájt neki felesége halála, de aztán elgondolta, hogy a semmiben tért csak vissza, ahonnét jött. – Egyszer a bölcs azt álmodta, hogy pillangó, s felébredve már nem tudta, hogy ő álmodta-e a pillangót, vagy a pillangó álmodja-e most őt

csuang-jüan – a csin-si vizsgát letevők legkiválóbbjai; magas állást (s rendszerint gazdag feleséget) kapott

Csung Csi – azonosíthatatlan személy

Csung-feng – a. m. kettős bérc

Csung-lien – Lu Csung-lien másik neve, l. ott

Csung-nan – hegylánc, központi csúcsa Csang-an közelében van

Csung-san – hegy Nanking mellett

csü-csu – hsziung-nu méltóságnév

Csü Jüan-t keresik – a néphit az ötödik hó ötödikét, a sárkányisten ünnepét régóta Csü Jüan hallának ünnepévé avatta. E napon Dél-Kínában csónakversenyeket rendeznek (holttestének keresésére), áldozati ételeket dobálnak a vízbe. L. még Életrrajzi jegyzetek

Csü-o – helység Csiangszuban

Csü s Ni – két taoista remete, Konfuciusz kortársai

Csüan – i.e. VIII – V. sz. Vei zenemestere. Képes volt arra, hogy éjjel szellemek muzsikáját hallgatva azt lejegyezze, és másnap lejátssza

csün-ce – nemes ember, arisztokrata (a Si king-ben). Később a konfuciánus ideál

Csün-ping – Jen Cun másik neve, l. ott.

Dalok Könyve – a Si king, l. ott.

darázsderék – verselési hiba

daru – Grus chinensis, különösen pedig a sárga daru a halhatatlanság jelképe, halhatatlanok hátasállata, vagy maga a halhatatlan

darucsont – Buddha, vagy kiváló férfiú ereklyéi

darufej – verselési hiba; kalligráfiai stílus

darutérd – verselési hiba

datolya – l. jujuba

Dárdás Hős – Dárdás-Hajós Tábornok, a délen hadakozó Han-kori Liu Jen tábornok hivatali címe

Deres űrből húr ha pendül, sebzett daru, zuhanok – Vej fejedelme szeme láttára egy embere nyílvessző nélkül, íja puszta megpendítésével lelőtt egy szálló darut. A fejedelem álmélkodására az ember elmagyarázta, hogy látta a madár röptén, hogy sebet visel; tudta, hogy a húr pendülését meghallva, rémülten igyekszik majd feljebb szállni, de az erőlködéstől csak sebe szakad fel, s belepsztul

Dél halhatatlan véne – Csuang-ce; ő írt először a griffmadárról

Dél vénje – legendás Csu-beli jós

Déli hegy – a Csung-san, l. ott

dob – a Si king korában a közmunkákat (építkezéseket) serkentették ütemes dobolással. Harcban a roham jele volt (gong a visszavonulásé), városokban az órákat jelezték dob- és gongszóval

Drágakő -terasz – Hszi-van-mu istennő mesés országában van, messze nyugaton, a Jáspis-tónál

dús vaj, sziklák méze – a buddhizmus igazságai

dzsürcsi – nomád nép, a mandzsuk ősei, Észak-Kínában a Kin-dinasztiát alapították, l. ott

ecset – írtak vele, főleg tusba mártva, l. ott; legtöbbször nyúlszőrből készült

egyszarvú – mesés állat, férfi jelkép, a négylábú állatok ura. Feltűnése bölcs születését jelzi, elfogása, halála nagy vészt jósol. Konfuciusz születésekor is feltűnt egy, s röviddel halála előtt elejtettek egyet. Konfuciusz ennek hírét hallva keservesen sírt, mert tudta, hogy ez az ő (és a Csou-ház dicsősége) végét jelenti

Egyszarvú-Ház – a császári palota dicsőség-csarnoka. A legnagyobb kitüntetések egyike volt, ha valaki arcképét oda elhelyezték

egyszárnyú-egyszemű madár, egyszemű hal – az elválhatatlan szerelem jelképei: csak párjukkal tudnak létezni

Elhagyott fonó – a Si king 39. verse

Első Császár – ezt jelenti Csin Si huang-ti neve, l. ott

Emeletes Fal-hegy – a mesés Kun-lun hegy

ettem Lao hegyén bíbor gőzöket – mint a halhatatlanok, l. ott

Ezüst Folyó – a Tejút

Égbeemelkedés – régi jo-fu dal

Ég Fia – a császár

Égi Farkas – csillag neve

Égi Orrszarvú, Vörös Vakond – azonosíthatatlanok

életelixír – az örök élet bűvös szere, kutatása a taoista hiedelemvilág fontos része. Hol füveket, hol gombákat (Fomes japonica), ásványokat (cinóbert, csillámpalát), drágaköveket használtak előállításához, sokat kísérleteztek vele császárok is, olykor a bölcsek kövéhez hasonlóan azt is tartották róla, hogy arannyá tudja változtatni a nem nemes fémeket

Ének az örök bánatról – Po Csü-ji verse Li Lung-csi (l. életrajzi jegyzetek – Hszüan-cung császár) és Jang Taj- csen szerelméről szól, a klasszikus kínai költészet talán legismertebb szerelmi költeménye. A szerelemnek az An Lu-san lázadás vet véget, az udvarnak menekülnie kell, a kísérő katonaság Jang Taj-csen-t okolja a történtekért, s megölik. A császár lemond trónjáról, végül egy varázsló felkeresi megbízásából Jang Taj- csent-t a halhatatlanok szigetén

énekesnők – szolgálók vagy kurtizánok voltak. Híres költőnők is kerültek ki közülük

érc-ökör év – Szu Tung-po versében 1061

érc-sárkány év – Mej Jao-csen versében 1040

Észak Serlege – csillag neve

Észak Ura – félelmes szellem, valószínűleg Hszüan-vu

Fa – a Csou-házi Vu király neve (i. e. 1100 körül élt)

fagallér – büntet ő eszköz, hordozható kaloda

fazék – a régi Csin-ben nagy cserépfazekakat verve zenéltek

fehér jáde-korong – magas rang jelvénye. Csuang-ce utasította vissza, s vele az azzal járó hivatalt is

fehér kő – halhatatlanok eledele

fehér majom – egy csodalény, kiváló vívó

fehér szarvas – halhatatlanok hátasállata

Fej-hu hágó – Hopejben, a Taj-hang-san hegyen

felhő – halhatatlanok, sárkányok szállnak vele; női hajzat

kék felhő – hivatali karrier

felhő, eső – szeretkezés. Csu egyik fejedelmét a Vu-san hegynél álmában egy istenn ő tanította meg a szerelemre, így búcsúzott tőle: „Én vagyok a hajnali felhő s az alkonyi eső ”

felhők anyja – csillámpala, halhatatlanság szere

Felhő kapu-dal – régi szertartási dal, az eredeti elveszett. Többször megírták újra, nem egyszer maga a császár

Felséges, kiváló – l. szesz-felség

Feng-cseng – helység Csianghsziban. Környékén lidércfény nyomán egyszer két bűvös kardot találtak a földben

Feng Heng – i.sz. III. sz. egy halhatatlan

Feng Hu – régi híres kardismerő

Feng Jen – i. sz. I – III. sz.-i tudós

Feng-lung – a szélisten

Feng úr – teljes nevén Feng Tang, i. e. 170 táján élt, a Han-ház Ven-ti császárának kimutatta a törvények kegyetlen voltát

fenyő – az állandóság, hűség, hosszú élet jelképe

Folyam – rendszerint a Huangho, vagy a Jangce

folyam-kocsi – alkimista kifejezés (ólom?)

Forróvíz Völgye – mesés vidék, onnét kel fel a nap

Fou-csiu – egy halhatatlan

földi patkány éve – Mej Jao-csen versében 1049

főnix – a mesés feng-huang madár, a madarak királya, a nőiség megtestesülése, olykor a császár jelképe különösen Tu Fu-nál). Csak vu-tung-fára száll, csak bambuszmagvakat eszik (egyesek szerint drágaköveket is – a bambusz különben [százévente] terem magot). Megjelenése jó elő jel, bűvös iratot szokott hozni a császár számára uralma megszilárdítására

A főváros siratása – Csü Jüan állítólag az alkalomból írta ezt a versét, hogy Csin i. e. 278-ban elpusztította Jing-et, Csu fővárosát; – s utána Mi-lo folyóba ölte magát

Fu-csa – i. e. 495 – 473 Vu fejedelme. Udvarába fogadta a Csu-ból menekült Vu Ce-hszü-t, l. ott, s legyőzte Csu-t. A szomszédos Jüe fejedelme neki ajándékozta a világszép Hszi Si-t. Fu-csa azonban bosszút akarván állni Jüe fejedelmén, apja gyilkosán, megtámadta Jüe-t. Jüe azonban szívósan védekezett a Huj-csi hegyen, s végül elpusztította Vu-t

Fu-csou – helység Senhsziben

Fu-fej – a Lo folyó istennője, Huang-ti lánya

Fu-hszi – a taoista hagyományban Jao elé helyezett istencsászár

Fu-li – kisváros Vu (Csiangszu tartomány egy kerülete) székhelye mellett

Fu-szang – csodás fa a Forróvíz Völgyében, ágain nyugszanak a tíznapos kínai hét Napjai felkelésük előtt ; mesés vidék neve is (Japán?)

Fuvolaszó – (Tu Fu verse) – Liu Kun hadvezért (l. életrajzi jegyzetek) várában körülzárták a nomádok. Ekkor felment a vártoronyba, s egész éjjel nomád dalokat fuvolázott. Az ellenséget úgy elfogta a honvágy, hogy reggelre hazavonult

Függő kert-hegy – a mesés Kun-lun; hasonlat

fület kimosni – Hszü Ju tette, l. ott

Füstölő Serpenyő – l. Illatfüstölő -hegy

fűzfa – női szépség jelképe. Fűzfaág: énekesnők gyakori neve. Búcsúzáskor fűzfaágat törtek

Fűzfa-tördelő – a kínai vers egy nomád dal fordítása, i. sz. IV – VI. sz.

golyós íj – dél- és kelet-ázsiai fegyver, madarakat lőnek vele. Az íjhúr közepén bőrdarab van, abba fogják a kavicsot, agyaggolyót

gonosz fa – homályos idézet Kuan Csung (l. ott) művének egy elveszett passzusából

griffmadár – a peng-madarat neveztük így. Csuang-ce ír róla

Gyöngy a víz partján – régi dal

gyöngyös függöny – ajtó helyett ma is ez van: üveggyöngy-sorok lógnak hosszú, sűrű párhuzamos szálakon

Hadak Kora – i. e. V – III. sz. Ekkor a Csou-fejedelemség (hagyomány szerinti hatalma teljesen megszűnt, a többi fejedelemség lehatalmasabbjai már az egész Kína feletti uralomért küzdöttek. Csin győzött

Hajdani Felség – a Tao neve Csuang-ce egy helyén

hajnalpír – halhatatlanok eledele, bor neve

Haj-zso – tengeristen

hal – üzenetvivő állat, termékenység-jelkép, olykor maga a levél

haláleset – szülő, nagyszülő halála után három évig nem lehetett sem hivatali vizsgát tenni, sem hivatalt viselni

hal farka piros – a Si king 10. verse; nagy veszély jele

halhatatlan – a taoisták hite szerint jógaszerű gyakorlatokkal és különös étrenddel (hústól és gabonaneműktől való tartózkodással), az életelixír (l. ott) szedésével halhatatlanná lehet lenni. A halhatatlannak szárnya nő (ezért halhatatlan patkány a denevér), s felszáll a hegyek tetejére vagy a mennybe, százéves korában is gyermekifjúnak látszik. A halhatatlanok lakhelye magas hegyek tetején, mesés szigeteken van. Később kialakult az a hit, hogy vétkükért halhatatlanokat az égből száműzhetnek – ilyen száműzött halhatatlannak tartották Li Taj-pot. Még későbbi hit szerint a halhatatlanok az emberek közt mint piszkos, féleszű koldusok, favágók stb. jelennek meg

halhatatlan férfiú – egy (nem túl magas) hivatal címe

halhatatlanok hajója – l. Csillagfolyó

Halhatatlanok Könyve – elveszett mű címe

halottak ünnepe – újévkor, tavasszal tartották

halszem – egy anekdota szerint egyszer gyöngyszem keveredett halszemek közé, s az utóbbiakat tartották értékesebbnek

Han – a Jangce egyik bal oldali mellékfolyója Hupejben, a régi Csu-ban. Róla kapta nevét a dinasztia, arról később Kína. A Tejúttal is kapcsolatba hozzák olykor

Han Csung – taoista mágus Csin Si huang-ti korában

Han-dinasztia – a Han-kor uralkodóháza

Han-haj – a Góbi

Han Hszin – megh. i. e. 196; az els ő Han-császár hadvezére. Még szegényen s ismeretlenül egyszer a városfal árkában horgászott. A mellette mosó asszonyok egyike észrevette, hogy éhes, s enni adott neki. Han Hszin, amikor nagy úr lett, gazdagon megjutalmazta. A császár halála után Lü asszony (l. ott) kivégeztette

Han-jang – helység Kanszuban

Han Kan – i. sz. VIII. sz. híres állatfestő

Han-kor – két részre oszlik: i. e. 208-i. sz. 8-ig Korai vagy Nyugati Han, Csang-an fővárossal; i. sz. 8 – 20-ig a bitorló Vang Mang uralkodott; i. sz. 20 – 220-ig Késői vagy Keleti Han, Lo-jang fővárossal. A Han-dinasztiát Liu Pang alapította (l. ott), a Han-dinsztia után a Három Királyság (l. ott) következett

Han-ku – hágó Honanban, a Csang-an-ba vivő úton

Han-tan – a régi Csao fejedelemség székvárosa, Sanhsziban

Han-tung – régi tartomány Hupejben

Han Vu-ti – a Han-dinasztia ötödik, leghatalmasabb császára, uralk. i. e. 140 – 86. Sok legenda keringett róla; az egyik szerint meglátogatta Hszi-vang-mu, mert halhatatlan szeretett volna lenni, de az istenn ő megállapította, hogy nem lehet az. L. még az életrajzi jegyzetekben

Haranghegy – mesés hely az északi tengerben, ott él az ezeréves orchidea és az isteni fű. Vang An-si lakhelyének neve is

Harmat-dal – a Si king 174. verse

harminchat isten – a fő csillagok istenei

Hat dinasztia – a Han és Szuj-kor közötti sokállamú korszak hagyományosan „törvényesnek” tartott

dinasztiái: Vu (222 – 280), utána Cin 280 – 317-ig egész Kína felett uralkodott, Keleti Cin (317 – 419), kis Szung (420 – 478), Csi (479 – 501), Liang (502 – 556), Csen (557 – 588). E dinasztiák mind Délen uralkodtak, Északon ezalatt barbár eredetű uralkodóházaké volt a hatalom

hat elem – a tizenkét állatövi jegy párosával (l. Időszámítás), vagy a hat világtáj (l. ott)

hat harci fogás – egy Han-kori hadvezér híres hadicselei

Hat Könyv – a konfuciánizmus szent könyvei: Ji king (Változások Könyve), Su king (Írások Könyve) Si king (Dalok Könyve), Li ki (Szertartások Könyve), Jo king (Zene Könyve – igen régen elveszett), Csun-csiu (Tavasz és Ősz, Lu fejedelemség krónikája). Ezek voltak minden műveltség, a hivatali vizsgák alapja

hat sárkány – az időt mozgatják

hat tudomány – szertartások, zene, íjászat, kocsihajtás, kalligráfia, számvetés, az ókor elején6 később a kifejezés általában a műveltséget jelenti

hat világtáj – a négy világtáj, valamint a zenit és a nadír

hágó és folyam – a Han-ku hágó és a Huang-ho

Hágón Belüli Vidék – Dél-Senhszi, Csang-an vidéke

a Három – Lun-jü (l. ott) XVI. 4: „Háromféle barátság hasznos: az egyenes, az őszinte és a sokat tudó emberrel.”

Három Fény – a Nap, a Hold és a csillagok

három folyó – a Huang-ho, a Lo és a Ji

három gonosz – a fejben, a mellben és a hasban lakó, a betegségeket okozó gonosz szellemek

három hegy – l. három sziget

Három Királyság – a Han-dinasztia után Kína három részre szakadt: északon Vej (220 – 265), keleten Vu (222 – 280), délnyugaton Su Han (221 – 263) alakult meg. Történetüket írja le A Három Királyság Története című munka. Utánuk Cin egyesítette rövid időre ismét egész Kínát

három lét köve – a három lét buddhista kifejezés: az ezelőtti, a jelenlegi és az ezutáni lét (a lélekvándorlásban). A három lét köve Hangcsouban állt, a VIII – IX. sz.-ban mellette találkozott két jóbarát, Li Jüan és a szerzetes Jüan-huan. Ez utóbbi megjósolta barátjának, hogy tizenkét év után ugyanitt fogja viszontlátni, de más testben, aztán még azon éjjel meghalt. Li Jüan a kőnél tizenkét év után egy pásztorgyerekben felismerte barátját

Három Magasságos – a három taoista főisten

Három Szakadék – a Lu-san környékén vannak, Csianghsziban

három sziget – halhatatlanok lakhelyei a keleti tengerben: Peng-laj, Hszü-vu, Hsziao-miao (más változatban Peng-laj, Fang-csang, Jing-aj; egyéb neveik is vannak)

Három Szoros – a Jangce fels ő és középső szakasza közt, híres szép vidék

Három Úr – Jao, Sun és Csou Ven király

a Nagy Három és az Öt – mitikus uralkodók az ősidőkben; Fu-hszi, Sen-nung, Huang-ti, valamint az öt égtáj őrei, l. ott

„háromszázötvennégy napja van az évnek” – azaz: háromszázhatvan napjából (a kínai naptár szerint) csak ennyit fizetek, az újévi munkaszünetet nem

háromszor köpi ki étkét – így tesz a hagyomány szerint a buzgó hivatalnok, mert evés közben is ügyekkel foglalkozik, s hogy beszéljen, ki kell köpnie a falatot

hegymászás ünnepe – a kilencedik hónap kilencedikén van. Ilyenkor hegyre, vagy magas helyre szokás menni

Héja éneke – a Si king 132. verse

hideg étel éjjele – az óév, l. ott

Hidegtől szenvedek – egykorú északi dal

hien-jün – régi északi nomád nép, talán a hsziung-nu-k őse

Ho – Huang-ho

Ho és Pien – Ji Ho és Pien Csiao, régi híres orvosok

Ho-jang hídja – Lo-jang-ban

Ho-jang – helység Senhsziben

Ho köve – l. Pien Ho

Ho-lan-san – hegység Kanszuban és Ninghsziában, régi északi határvidék

Ho meg a Vej – a császári sógorság Tu Fu idejében

hold – a nőiesség megtestesítője. A holdban van, és helyette szerepel egy háromlábú béka, aki maga a holdistennő, Csang-o, s szép nő alakjában is megjelenik – egy kassziafa, melyet egy halhatatlan állandóan ki akar vágni, s amelynek tövében egy fehér jáde-nyúl életelixírt készít – , s egy öregember, aki a jövendő párok lábát köti össze piros zsinórral születésük előtt

hold-ág – céltáblaféle

holdtündér – Csang-o, l. ott ; szép nő

Holtak Falva – temetési ének, régi jo-fu dal

Ho-pu – helység Kuangtungban

hou – főnemes

Hou Ci – a Csou-ház legendás őse, kultúrhérosz, vö. a Si king 245. versét

Hou Hszin – Csou Hszin, a Sang-Jin ház utolsó, „bűnös” uralkodója

Hou Jing – i. e. 300 körül Vej-beli visszavonult bölcs. Csao segítséget kért Vej-től Csin támadása ellen. Hou Jing jó tanácsokkal látta el Vej fejedelmét, s az magas rangra emelte; utána Hou Jing ellopatta a fejedelem ágyasával a támadásra parancsot adó tigris-jelvényt, s Csu Hajt elküldte a hadsereggel Csin szövetségese, Cin ellen. Csin a váratlan támadásra elvonult Csao földjéről, Hou Jing pedig, mikor már kibontakozott a győzelem, öngyilkos lett

Hszi – Fu-hszi nevének rövidítése, l. ott

hszi – területmérték, kb. 50 mu

Hszi-csou – helység Anhujban

Hszi (és) Ho – a nap kocsisa(i); hol egy személyként, hol kettőként szerepel

Hszi-men Pao – i. e. IV – III. sz. Je elöljárója. A vizek istenének lányokat áldozó papokat vízbe fojtotta, az áradások meggátlására csatornáztatta a vidéket. Hálából templomot emeltek neki a Csang folyó partján

Hszi Si – i. e. V. sz. híres szépség. A patakban mosott, mikor Jüe emberei felfedezték s a fejedelemhez vitték. A fejedelem ellenségének, Fu-csa-nak ajándékozta, hogy bájai megtörjék annak harckészségét

Hszi-vang-mu – nyugaton, a Drágakő Terasznál és a Jáspis-tónál székelő istennő; Csou-házi Mu király meglátogatta, az istennő pedig a Han-házi Vu-ti császárt látogatta meg

Hszia – az első (legendás) dinasztia, i. e. 2205 – 1766. A nagy Jü alapította, utána a Sang-, más néven Jin-dinasztia következett

Hsziang – Hsziang Csung i. sz. III. sz. Liu Pej hadvezére

Hsziang folyó – a Han folyó neve Hsziang-jang alatt

Hsziang-Hsziu – Hszi Kang barátja

Hsziang-jang – város Hupejben a Han folyó mellett. Meng Hao-zsan szülőföldje, l. Életrajzi jegyzetek

Hsziang Jü – Hsziang Csi másik neve, l. Életrajzi jegyzetek

Hsziang tündére – a szerelem tündére

Hsziang-zsu – Sze-ma Hsziang-zsu, l. Életrajzi jegyzetek

Hsziao és Hsziang – a Jangce mellékfolyói. Jao két lányát Sun-hoz adta feleségül; Sun halála után a két asszony a két folyó partján siratta urát, könnyeiktől lettek foltosak az arra tenyésző bambuszok, majd az egyik az egyik, a másik a másik folyóba ölte magát, s így e folyók istennőivé lettek

Hsziao-ho, Su-szun – mondabeli jó miniszterek

Hsziao Si – i. e. VII. sz. híres zenész. Csin fejedelme hozzáadta lányát, Jing-et. Ketten a palota tetejére költöztek, egyre csak zenéltek, míg egyszer jött egy sárkány és egy főnix, s az égbe ragadta őket

Hsziao sípja – l. Hsziao Si

Hszie Kung – i. sz. 320 – 385. Író, államférfi, életművész

Hszie úr – Hszie Ling-jün, l. Életrajzi jegyzetek. Feltalált egy hegymászó facipőt is

Hszien-cse – Huang-ti zenéje

Hszien-jang – Csang-an neve a Csin-korban, később egy kerülete

Hszien-jüan – Huang-ti (l. ott) másik neve

Hszien-men – egy halhatatlan

Hszin-jang – a mai Csiucsiang, Csianghsziban

Hszin-ling – Hou Jing (l. ott) hivatali birtoka volt

hsziu-caj – aki alsóbb fokú hivatali vizsgát tett; hivatalt rendszerint még nem kapott, de nem kellett adóznia, robotot végeznie, letérdelnie a mandarin előtt, s nem botozhatták meg. Rendszerint házitanítóskodásból élt, ha szegény volt

Hsziung – Jang Hsziung, l. ott

hsziung-nu – északi nomád nép az i. e. III-i. sz. IV – V. sz. közt. Közkeletűen hunoknak nevezik őket, s azonosítják Attila hunjaival

Hszü Fu – Csin Si huang-ti parancsára hajókat vezetett keletre ifjakkal és szüzekkel a halhatatlanok szigetei feltalálásáa. Az első hajókat cethalak kergették vissza, ezért a következőket nehéz számszeríjakkal szerelték fel – de hiába, a hajók nem tértek vissza

Hszü Ju – a visszavonult bölcsek mintaképe. Jao eredetileg neki akarta átadni a trónt, de Hszü Ju kimosta fülét, hogy a csábítás nyomától is szabaduljon, s elbujdosott a Csi-hegyekbe

Hszü Si – Hszü Fu másik neve, l. ott

Hszüan-cung császár – l. Li Tung-csi, az Életrajzi jegyzetekben

Hszüan-pu – „függő kert”, halhatatlanok lakhelye a mesés Kun-lun-on

Hszüan-vu – észak istene: kígyóval körültekert teknősön álló harcos

hszün – hosszmérték, kb. 2,5 méter

Hszün Hszi – i. e. VII – V. sz. Fejedelme parancsára elfogta az elenséges fejedelmet

Hszün-jang – l. Hszin-jang

hu – gabonamérték, kb. másfél hl

hu – (belső-ázsiai) barbár, nomád

Huaj – Kína harmadik legnagyobb folyója, a Jangcéba ömlik Keleten. A vidékén élt Han Hszin

Huaj király – Csu fejedelme sü Jüan korában. Csü Jüan óvta a Csin-nel való szövetkezéstől, de hiába; Csin követének, Csang Ji-nak sikerült megnyernie a királyt, aki Csü Jüan-t száműzte. Huaj-t elcsalták Csin-be, ott rabságra vetették, majd Csin elpusztította Csu-t

Huaj-nan – a Huaj folyótól délre eső vidék

Huan fejedelem – i. e. VII. sz. Csi fejedelme, kinek fiatal korában Vei-be kellett menekülnie, de visszatérve híres miniszterével, Kuan Csung-gal, országát Kína akkori leghatalmasabb fejedelemségévé tette

Huan Hszüan – Jin Csung-ven házigazdája, pártfogója

Huan s Ven – régi uralkodók

Huang, a császár – Huang-ti, l. ott

Huang-csou – helység Kanton környékén

Huang és társai – írástudók, Csin Si huang-ti elől a Sang-hegyen elrejtőztek, mert nem akartákőt szolgálni

Huang-ho és Huang – a Huang Honanban, Kung helység mellett folyik

Huang Kung – a Huang és társai Huang-ja

Huang-ti – más nevén Hszien-jüan, istencsászár (neve a. m. Sárga Császár), a taoisták egyik főistene, a kínai alkímia Hermész Triszmegisztosza

Huj Si – ókori szofista filozófus, híres vitatkozó (i. e. IV – III. sz.)

Huj-su – Cuj Hszüan-ling, Po Csü-ji barátja másik neve

Hullámfékező – Ma Jüan (l. Életrajzi jegyzetek) hivatali címe

Uullámpart mester – egy halhatatlan

Hung-aj – egy halhatatlan, az előbbivel azonos

Hung Jen – i. e. VII – VI. sz . Vej fejedelme követségbe küldte. Míg odajárt, az északi barbárok a fejedelmet megölték, megették, csak a máját hagyták meg. Hung Jen hazatérve felvágta testét, belehelyezte a májat és meghalt

hunok – hsziung-nu-k, l. ott

Huo Csü-ping – megh. i. e. 117. Vej Csing-gel együtt híres hsziung-nu-verő hadvezér. Tu Fu versében An Lu-san-t jelenti, Huo Csü-ping irgalmatlan fegyelmező módszerei, kegyetlensége miatt.

„Nem érezte a hús ízét” – Konfuciuszról írja a Lun-jü, hogy egyszer zenét hallva olyan gyönyörűnek találta, hogy három hónapig nem érezte a hús ízét utána

időszámítás – ó r á k: a napot tizenkét órára osztották, ezeket a kínai állatövről nevezték el. Az éji órákat ezenkívül őrségeknek is nevezték:
23 – 1 patkány (ce) 3. őrség;
1 – 3 ökör (csou) 4. őrség;
3 – 5 tigris (jin) 5. őrség;
5 – 7 nyúl (mao)
7 – 9 sárkány (csen)
9 – 11 kígyó (sze)
11 – 13 ló (vu)
13 – 15 juh (vej)
15 – 17 majom (sen)
17 – 19 tyúk (ju)
19 – 21 kutya (hszü) I. őrség;
21 – 23 disznó (haj) 2. őrség;
n a p o k: tíznapos hetet ismertek, egy hónap így három hétből állt;
h ó n a p o k: tizenkét holdhónapjuk volt, elseje mindig újholdra, tizenötödike teliholdra esett. A hónapokat csak sorszámozták, az első hónap tavasz elejével kezdődött. Időnként egy tizenharmadik szökő hónapot iktattak be;
é v e k: kétféleképp számolták őket, egyrészt egy tízes ciklus – két-két tagja az öt elem egyikének felelt meg – és a tizenkét tagú állatöv kombinációjából adódó hatvanas ciklussal (pl. érc-ökör év), másrészt – a Han- kortól kezdve – a császárok kiadta, jelszószerű korszak-elnevezések szerint (pl. Kaj-jüan-kor, a. m. „a kezdet megnyitásának, a jó kezdetnek a kora”)

Illatfüstölő – a Lu-san hegy egyik csúcsa, azonos a Füstölő-Serpenyővel

imádkozó sáska – Mantis religiosa. Egy régi történetben gondtalanul cirpel a kabóca, s nem veszi észre, hogy az imádkozó sáska les rá. A sáska mögött egy madár les, a madarat vadász lesi

Írások Könyve – a Su king, l. ott

Isteni Földműves – Sen-nung istencsászár. Nevében írtak egy régi füvészkönyvet

Jang Csiao-aj – i. e. V – III. sz. Barátjával, Co-po Tao-val, elindult hivatalt keresni Csu fejedelméhez. A hosszú úton élelmük már fogytán volt. Co-po Tao feláldozta magát, visszamaradt, éhen halt. Jang Csiao-aj a maradék élelemmel eljutott Csu fejedelméhez, magas rangot kapott. Első dolga volt, hogy barátját díszesen eltemettesse, s mikor az álmában panaszkodott neki, hogy a szomszéd sír lakója gyötri – hogy segíthessen neki a gonosz szellemmel való harcban –, öngyilkos lett

Jang-csou – város Csiangszuban

Jang-csü – i. e. VIII – V. sz. Csi-beli hadtudós

Jang Hsziung – i. e. 53-i. sz. 18. Tudós, filozófus, költő. Egy történet szerint üldözői elől, nem látva más menekvést, levetette magát egy toronyból

Jang Hu – a Lun-jü-ben említik. Magas hivatalnok, aki rábeszéli Konfuciuszt arra, hogy vállaljon hivatalt

Jang úr a Cin-korból – i. sz. IV – V. sz. Hsziang-jang kormányzója, emlékkövet állítotak neki. Nagy borissza volt. A teknős az emlékkő alján a halhatatlanság jelképe

Jao – Tang Jao, vagy csak Tang; vele kezdődik a Su king, a konfuciánusok első, minta-uralkodója

jáde – féldrágakő, a kínaiak gyémántja. Sokféle színben van, igen kemény, belőle készültek a rituális eszközök

jáde-bor – halhatatlanok itala

jáde-császár – a Tang-kortól kezdve a legfőbb isten

Jáde-fa – szép férfi vagy nő. Li Taj-pi-nál: Jang Taj-csen

Jáde-forrás – a Három szakadék közelében van

jáde-gomba – a halhatatlanság egyik szere

jáde-hegy elvágódik – részeg feldől; szép ifjú meghajlik

Jáde Hölgy – egy istennő

Jáde-kapu – a Nagy Fal nyugati vége. Ott jött be a jáde Kínába

jáde-leány – szép leány; a hold

Jáde-vár – a mennyország

Je – város Honanban, a Három Királyság Vej államának fővárosa

Je-beli szőke bajszos – híres vitéz Cao Cao udvarában

Je-laj asszony – Cao Pi (l. életrajzi jegyzetek) kegyencnője. Cao Pi csak az ő varrta ruhát hordta

Jen – régi fejedelemség, majd olykor kis állam Hopejben

Jen-beli Csao – i. e. V – III. sz. Jen fejedelme, Csao; bölcseket gyűjtött maga köré országa felvirágoztatására (l. paripa csontjai); hajókat küldött a tengerre a halhatatlanok szigeteinek felkutatására

Jen-ben és Jing-ben – Csu városai Hopejben

Jen Ce-ling – i. sz. I. sz. Kuang-vu császár ifjúkori barátja, a császár udvarába vette, de Jen, látva, mennyi irigye támadt, otthagyta az udvart

Jen Cun – más nevén Jen Csün-ping, i. e. II. sz. Cseng-tu-ban élt (később Tu Fu is), s nagy szegénységben jóslásból élt, s a Tao Te King-et tanulmányozta

Jen-cse – hegy a mai Mongóliában, régi nomád vidék

Jen és Cseng – két i. e. II. sz-i visszavonult bölcs

Jen és Pao – Jen Jen-cse és Pao Csao, I. Életrajzi jegyzetek

Jen Huj – más néven Jen Jüan, Konfuciusz kedves tanítványa. Igen szegény volt

Jen Ling – Jen Ce-ling más neve, l. ott

Jen-men – régi határváros Sanhsziban, a Nagy Falnál

Jen-t és Min-t elérni – Jen Huj és Min Ce-csien, Konfuciusz tanítványai

Jen Vu – 726 – 765. Kormányzó volt Szecsuanban, Tu Fu pártfogója

Jégmadár-hölgy – Jang Taj-csen. l. Életrajzi jegyzetek

Ji – Hou Ji, Jao hivatalnoka. Egy alkalommal a kínai tíznapos hét tíz napja egyszerre jött fel az égre, végpusztulás fenyegette a világot, de Ji kilencet lelőtt az égről. Felesége Csang-o, a hold istennője, aki úgy került oda, hogy ellopta férje halhatatlanság-elxírjét, és attól a holdba repült

Jin-csou – halhatatlanok földje a déli tengerben

Jin Csung-ven – i. sz. IV. sz. bölcs. Egy öreg japánakácra mondta: „Nyugodtan él e fa, de már nincs célja életének”

Jin-dinasztia – más nevén Sang, a második kínai uralkodóház, i. e. 1766 – 1122. Előtte volt a legendás Hszia, utána Csou jött

jin-év – tigris-év, l. id ő számítás

jin-jang – a világot alkotó két elem. Jin a negatív, női, sötét, nedves stb. jang a pozitív, férfi, világos, száraz stb. Mindent e két elem harca, egymásba átmenése hoz létre, a bölcs feladata egyensúlyba hozásuk

Jin-san – hegy a mai Mongóliában, régi nomád vidék

Jing – Csu fővárosa Csü Jüan idejében

Jing-beli dalos – vö. Szung Jü: Válasz Csu királyának kérdésére, l. a kötetben

Jing-beli férfi – Csuang-ce egy példázatában szerepel: egy fejszeforgató ki akarta próbálni valakin művészetét. Egy Jing-beli férfi jelentkezett. A fejszés egyetlen suhintással leszelte a férfi orráról az odakent festékfoltot, anélkül, hogy megsértette volna. A Jing-beli férfi meg sem rezzent. Egy idő után megkérdezték a fejszést, meg tudná-e ezt még egyszer csinálni. A fejszés sóhajtva felelt: „Meghalt már a Jing-beli férfi, kin próbálhatnám ki ügyességem?”

Jing-feng tornya – Je-ben állt, Vej fővárosában

Jing-lány – l. Hsziao Si

Jing-part – Hszü Ju (l. ott) remeteségének egyik helye

jo-fu – l. az Előszóban

Jo Ji – a Jen-beli Csao egyik bölcse, l. még „paripa csontjai”

Jó kezdet kora – Kaj-jüan kor, l. ott

Ju – régi kis fejedelemség Hopejben. A nagy Jü egyik legendás tartománya

Ju-ban és Csi-ben – két északi a kilenc legendás tartományból, kb. Hopej és Sanhszi

Ju-csiung – Ji, a naplövő , l. ott

Ju-csou – Ju, l. ott

jujuba – Zyzyphus vulgaris. Gyümölcse a datolyáéhoz hasonló

keletnek jujuba-fája – egy régi történetben a férj elűzte feleségét, mert az megszedte a szomszédból áthajló jujubaágat. – Jü Hszin versében hasonlat arra, hogy a költő úgy vágyódik déli hazájába, mint az elűzött asszony haza

ju-szung-i lány – l. Kao-hszin

Jung – régi kis fejedelemség Hopejben

Jung-cseng – egy halhatatlan

Jung-ho-kor – 343 – 356. A kuj-csou (vízi ökör) éve 353

romlásról Jung-men hogy beszélt – Jung-men i. e. V – III. sz.-i zenész, bánatos, az elmúlást idéző dallamokat szerzett

jü – a kínai skála ötödik hangja, s a ráépülő hangnem

nagy Jü – Sun utóda, a vizek szabályozója, Kínát kilenc (legendás) tartományra osztotta, a Hszia-dinasztiát alapítota. Legendás alak

Jü-csang-fa – fűzfa

Jü-jang – határváros Hopejben, innét indult An Lu-san lázadása

Jü-Kung – i. e. II. sz. híres orvos. Kasztrálásra ítélték. Lánya, Ti Jing kérte a császárt, hadd adhassa el magát rabszolgának, hogy a pénzen megváltsa apját a büntetéstől. A császár megindult áldozatkészségén, és megkegyelmezett apjának

Jü-ven krónikás – Jü Hszin (l. Életrajzi jegyzetek) kortársa, az északi Csou államban élt

Jüan Csao – i. sz. 58 – 75 közt barátjával eltévedt a Tien-taj hegyekben. Tündérek osztották meg velük asztalukat és ágyukat (mikor hazatértek, akkor tudták meg, hogy hét emberöltőn át)

jüan-csü madár – megjelent egyszer Csu fejedelemségben, nagy áldozatot tettek eléje, de nem evett belőle, s éhez pusztult

Jüan-dinasztia – 1279 – 1367. A Kínát meghódító mongolok uralkodóháza. Előtte Kína több államból állt: északon a kitaj Liao, a dzsürcsi Kin és a tangut Hszi Hszia, délen a kínai nagy Szung, a Jüan-dinasztiát a Ming-dinasztia alapítója döntötte meg

Jüan-feng-kor – 1078 – 1085

Jüan-ho-kor – 806 – 820

Jüan Hszien – Konfuciusz tanítványa, igen szegény volt

Jüan- ming – teljes nevén Tao Jüan-ming. l. Életrajzi jegyzetek

Jüe – régi fejedelemség Csöcsiangban

Jün-csung – határvidék volt északon, Sanhsziban

Jün-nan – a mai tartomány a VII – XIII. sz.-ban barbár fejedelemség

Jün-taj – helység Mongóliában, régi nomád határvidék

kabóca – a tisztaság, a halhatatlanság jelképe

kabócaszárny – vö. Csü Jüan: Jóslatkérés (l. a kötetben)

kagán – nomád fejedelmi cím az i. sz. IV – X. sz.-ban. Mu-lan történetében a kínai császárt jelenti, lehet, hogy északi, barbár eredetű dinasztiák császárai ezt a címet is használták

Kaj-cseng-kor – 836 – 840

Jaj-jüan – buddhista kolostor Csang-an mellett

Kaj-jüan-kor – 713 – 742, a Tang-dinasztia aranykora

Kaj-pao-kor – 968 – 975

kakasviadal – kedvelt szórakozás volt, nemegyszer a karrier útja. (Rókahájjal, macskazsírral kenték be a kakasokat, hogy az ellenfél csőre lecsússzon tollukról)

kalligráfia – szépírás. Kínában művészetszámba megy, erős a rokonsága a festészettel

kalpa – a buddhizmusban egy világegyetem életkora, 1 344 000 év

kan-lan – Canarium album, a kínai olajfa. Gyümölcse száraz húsú, erősen aromás

Kanyargó Folyó – Csang-an mellett kedvelt sétahely volt

Kao-jang – Csuan-hszü-nek, az Öt Uralkodó egyikének másik neve

Kao-hszin – mondabeli fejedelem. Egy fecskétől (éjszín madártól) egy tojást kapott, odaadta ágyasának, a ju-szung-i lánynak. Az megette, és megszülte Hszie-t, a Jin-dinasztia ősét. Vö. a Si king 303. verse

Kao Jao – Sun főminiszter, a törvényhozás feltalálója

Kai Si – költő , Li Taj-po és Tu Fu barátja

kard – a kardkovácsolást mágikus művészetnek tartották. Az ókori hagyományok szerint mindig két kardot kovácsoltak, egy hímet és egy nőt. A két kard elválaszthatatlanul összetartozott, s ha az egyiket elvitték, a másik sóhajtozott utána, s ha véletlenül olyan helyre vitték, ahol a másik volt, odaugrott melléje. A földben rejtőző régi kardok helyét lidércfény mutatta

Kardkapu – hágó Senhsziben, a Szecsuanba vivő úton

kasszia – Cinnamomum cassia, illatos fa. A női szépség, általában a kiválóság jelképe. Kérgét, termését fűszerként használják

kasszia-ágat törni – ti. a holdbeli kasszia-fáról a. m. nagy dolgot véghezvinni (hivatali vizsgát letenni, vagy szép feleségre találni)

kán – kagán, l. ott

Kelet Ura – régi kínai istenség

Keleti Főváros – Lo-jang

Keleti Vej – rövid életű északi dinasztia: 534 – 549

Keng-si – a Késői Han-dinasztia eleje: i. sz. 23 – 25

Kerekdombi ország – mesés vidék, ott nő a halhatatlanság fája

kettős adó – a Tang-korban az addigi terményadó felét már az aratás előtt meg kellett fizetni, elvileg pénzben

Kettős Pupillájú – Hsziangg Csi, l. Életrajzi jegyzetek

kék ház – mulatóhely, nyilvánosház

Kék Lótusz – Li Taj-po felvett neve szülőhelye után, buddhista jelkép is

kék madár – Hszi-vang-mu hírnöke

két asszony – a Hsziao és Hsziang istennői, l. ott

Két Dics ő – Sun, aki Jao műve folytatásával kettős dicsőséget szerzett

ki-szu – Stachys aspera, var. japonica. Gyógyszerként használták

Kiang – a Jangce folyó

kígyót lábakkal festeni – kontár munkát végezni, elrugaszkodni a valóságtól

Kilenc Család – a Tang-korban a kilenc legfőbb méltóság családja

kilenc folyam – Hszin-jang vidékének folyói

kilenc nap – vö. Ji

„kilenc sárkány” – Csu fejedelmének áldozati harang-tartóállványa

Kilenc Tartomány – Kína, a nagy Jü legendás felosztása szerint

Kilencedik Határ – a legfelső mennyország

kilencedik hó kilencedike – a hegymászás ünnepe, l. ott

Kin – dzsürcsi dinasztia Észak-Kínában, 1115 – 1235. A Szung-dinasztiával állandó harcban állt, a mongolok döntötték meg

Kin és Csang – Han Vu-ti bizalmas emberei, Kin Mi-ti és Csang an-si. Halálos ágyán rájuk bízta fiát

King – Csu régi neve; Csu őslakói

kio – a kínai skála harmadik hangja és a ráépülő hangnem

Kis Jáde – tündérlány-szolgáló

Ko-su, illetve Ko-su Han – megh. i. sz. 755 körül. Idegen származású, vakmerő , an Lu-san-nal szemben gyászos véget ért hadvezér

Ko-tien – legendás uralkodó. Népe „beszéd nélkül is hitt neki, s magától cselekedett”

Ko-ting – Caj Jung menekülés közben Ko-ting-ban (Csöcsiangban) csodálatos bambuszt lelt, s abból szépen szóló fuvolát csinált

konfuciánizmus – Konfuciusz tanításain alapuló filozófiai-politikai-vallási-rituális rendszer, a régi Kína uralkodó ideológiája. A nemzetségi kötelékeket egyeztette össze az állami bürökráciával: legfőbb erénynek a szülők és idősebbek, a feljebbvalók tiszteletét tartotta, a másokkal való érintkezésben a szertartások követését. Ideálja volt a „nemes ember” (csün-ce), akinek ezek szerint kellett élnie, s alaposan ismernie a szent könyveket, a hagyományt. Ebből alakult ki a hivatali vizsgák rendszere, amelyek a konfuciánus szent könyvek ismeretén alapultak. Csin Si huang-ti üldözte a konfuciánusokat, a Han-korban jutottak csak hatalomra. A tanítás az évszázadok folyamán sokat alakult, lényege mindig a közügyek fontosságának hangsúlyozása volt. Nagy ellenfeleik voltak a konfuciánusoknak a taoisták

Konfuciusz – Kung Csiu, vagy más nevén Kung Csung-ni, vagy Kung-ce, Kung fu-ce (e két utóbbi a. m. Kung, a mester) i. e. 551 – 478 élt, Lu fejedelemségben, Csü-fu-ban született. Kezdetben hivatalt viselt hazájában, aztán vándor filozófus lett, számos tanítványa volt. Az utókor legendákkal vette körül

kóbor lovag – a régi Kína hőse, hivatásos harcos (a hadseregek különben besorozott parasztokból álltak), akit sajátos céhbecsület fűzött szorosan társaihoz. Eszményi alakját nagylelkűség és szerénység, igazságérzet a gyöngék segítése jellemezte. A kóbor lovagok családi-nemzetségi kötelékektől, konfuciánus konvencióktól ment szabad élete sok tisztelőt szerzett nekik

Köles Herceg – Hou Ci, l. ott

kő leszek a hegyen – egy asszony hegy tetején várta hadba vonult férjét, végül kővé vált

Körtefakert – Hszüan-cung császár zenészekből, énekesekből és táncosokból álló művészegyüttese, a hagyomány szerint a kínai színház őse

Középs ő Síkság – Kína egyik hagyományos neve, tulajdonképpen a Huang-ho alsó és középső folyásának vidéke

krizantémvirág – borba is tették

Ku-san – az Árva hegy, l. ott

Ku-szu – hegy Nanking mellett. Ott állt Hszi Si palotája

Ku-tu – hsziung-nu méltóság

Kua-csou – helység a Jangce északi partján, szemben Csing-kou-val, Csin-ling-től nem messze

Kuan Csung – megh. i. e. 645. Csi fejedelemség minisztere Huan idejében, országa naggyá tevője. A Lun Jü- ben Konfuciusz hibáztatja, hogy nem tartotta be a szertartásokat. Neve alatt fennmaradt egy könyv

Kuan és Pao – Kuan Csung és Pao Su-ja, az eszményi jóbarátok

Kuan-jin – Avalokitesvara buddhista istenség, a világ panaszainak meghallója. Kínában női alakban tisztelték

Kuan Lo, Kung Jung – i. sz. III. sz. híres államférfiak, kik mindketten már gyermekkorukban kitűntek rendkívüli képességeikkel

Kuang-cseng – egy halhatatlan

Kuang-lu – a császári lakomák hivatala és annak vezetője

Kuang-vu – a Késői Han-kor első császára, i. sz. 25 – 57-ig uralkodott

Kuj – a mai Kuanghszi tartomány

Kuj-csou – helység Szecsuan keleti részén, a Jangce partján

Kuj-ku-ce – i. e. V – III. sz. filozófus, Csang Ji és Szu Csin mestere

Kun – a nagy Jü apja. Jao megbízta az áradó folyók szabályozásával, de Kun e munkát nem tudta elvégezni, ezért Jao száműzte, s meghalt a Tollas Hegyen. Legendás alak

Kun-jang – helység Honanban. Kuang-vu csatázott itt Vang Mang-gal, a trónbitorlóval, aki vadállatokat küldött ellene harcba

Kun-lun-hegy – nem a mai hegység, hanem világvégi hegy, tetején istenek, halhatatlanok laknak

kun-madár – főnix-fajta

kung – törzsfő, nemzetségfő, fejedelem, herceg; a kínai ötfokú skála első hangja

Kung-ce – l. Konfuciusz

kung-cse-jü – a kínai hangsor első, negyedik és ötödik hangja

Kung Csing – a kis Szung államban magas hivatalba akarták helyezni, de nem fogadta el

Kung Csiu – Konfuciusz, l. ott

Kung fu-ce – Konfuciusz, l. ott

Kung Jü – i. sz. I. sz. államférfi, az erkölcsösség egyik mintaképe

Kung-ming – Csu-ko Kung-ming, ismertebb nevén Csu-ko Liang, 181 – 234, híres hadvezér, Liu Pej (l. ott) tanácsadója. Liu Pej már régóta kereste, de Csu-ko Liang elrejtőzött előle, s csak háromszori keresés után talált rá a hegyek közt

kung-sang – az ötfokú kínai skála, ill. annak első két hangja; a Tang-kor előtti verselés eddig megfejtetlen műszava

Kung-su Pan – legendás ács. Lu-ban élt, az ókor elején

Kung-tung-hegy – Kanszu-ban. Itt uralkodott i. sz. V – VI. sz.-ban) a kis Pej Liang dinasztia, amelyt ő l Li Taj-po (és a Tang uralkodóház) származtatta magát

Kuo Ji – i. sz. II. sz. Li Jing akkori jeles államférfi barátja. Egyszer ketten keltek át a Huang-ho-n egy kis csónakon

Kuo Vej – l. a „paripa csontjai”

Lang folyó – a Csia-ling folyó másik neve, l. ott

lant – tulajdonképpen citeraszerű hangszerek gyűjtő neve

lappantyú – Caprimulgus vociferus, Kínában a bánat madara

Lágy Víz – a világ végén van, ahol az óceán egybeolvad a levegővel

Lányoknak Szóló Tanítás – régi, elveszett könyv

légycsapó – fehér lószőrből volt, bűvös eszköz is gonosz hatalmak ellen

lélektábla – hosszú fatábla a halott halotti nevével, lelke székhelyének tartották, áldoztak előtte

létra, hajó – a buddhista tan mennybe vivő, a lét vizén átsegítő jellegének szimbólumai

li – hosszmérték, kb. fél km

Li asszony – Li Jen-nien (l. Életrajzi jegyzetek) névre, Han Vu-ti kegyencnője. Halála után a bánkódó császárnak egy varázsló szobája függönyén felidézte az asszony szellemét

li-csi – Litchia sinensis, illatos-édes trópusi gyümölcs

Li Ji-fu – azonosíthatatlan

Li Jung – más nevén Li Si-cse, 678 – 747, magas rangú hivatalnok és költő. Egy időben az Északi Tenger (mai Sárga-tenger) vidékének kormányzója. Hamis vádak alapján kivégezték

Li Kuang – i. e. II. sz. hisziung-nu-k ellen hadakozó hadvezér. Vereséget szenvedett, s öngyilkos lett a csatamezőn. Li Taj-po ősének tartotta

Li Lou – legendás alak, a messze látó

Li Si-cse – Li Jung másik neve, l. ott

Li Sze – megh. i. e. 208. Alacsony sorsú írástudóból Csin Si huang-ti minisztere, reformjainak ideológusa és végrehajtója lett. A Második Császár kivégeztette

Liang – régi fejedelemség Senhsziben; a Hat Dinasztia egyike, Csiangszu-ban (502 – 556)

Liang-fu-hegy – kis hegy a Taj-san aljában

Liao folyó – Sanhsziban

Liao-jang – helység Sanhsziban

Liao-tung – helység Sanhsziban

Liao vára – Sanhsziban

Lie-ce – ókori taoista filozófiai mű

Ling-jin – buddhista kolostor Csien-tang-ban

Ling-jing – egy halhatatlan

Liu Cung – császár, uralkodott 310 – 318

Liu-hszia Huj – Lu-beli bölcs, Konfuciusz előtt

Liu Ji – i. sz. IV. sz. egyszerű sorból felemelkedett hadvezér, szenvedélyes szerencsejátékos

Liu Pej – megh. i. sz. 222. A Három Királyság Su Han-államának megalapítója Szecsuanban

Liu Tö-jü-császár – Liu Jü másik neve, l. Életrajzi jegyzetek

Lo folyó – Lo-jang folyója, beléje ömlik a Ji; egy másik Lo folyó Szecsuanban folyik

Lo-jang – város Honanban, a Han-kortól kezdve a Tang-kor végéig keleti főváros

Lo Ji – i. e. III. sz. Jen fejedelemség híres hadvezére

Lo-tien – Po Csü-ji másik neve

lovat gyászoló öreg – Po Lo, l. ott

ló – az állatöv egyik tagja, l. Időszámítás; a nemes paripák vért izzadnak, sárkányoktól származnak

a ló a keleti szélre hegyezi fülét – utalás Li Taj-po: Hűvös éjszaka magamban iddogálva című versének egy helyére (l. a II. kötetben): „Meghallják az emberek, felkapják a fejüket. Ló tesz így, keleti szél orvul ha fülébe csíp”

lóláb – céltáblaféle

lótusz – a szerelem jelképe; a buddhizmusban Buddháé, a világ végtelenségéé, az üdvösségé stb.

lótusz is forró vízből sarjad – a túlvilági boldogság is a lét szenvedéseiből születik

Lóvásár-város – Sanhsziban, a régi nomád határon

Lu – régi kis fejedelemség Santung déli részén. Első uralkodója Csou kung volt, Konfuciusz és sok más régi filozófus szülőhazája

Lu-beli vén – Konfuciusz

Lu Csuang – Lu egyik fejedelme, uralkodott i. e. 693 – 662

Lu Csung-lien – i. e. 300 körül. Csi-beli kóbor lovag. Ő is segítségére sietett Csao-nak Csin ellen (l. Hou Jing), s a körülzárt Han-tan-ban ellenállásra buzdított. A győzelem után Csao egyik hercege, Ping-jüan iura arannyal akarta megjutalmazni, Lu Csung-lien azonban megvetően visszautasította, s ott hagyta Csao-t, a tengerre ment, s ott eltűnt

Lu-hegy – Csianghsziban, az Öt Szent Hegy egyike. Híres szép hely, mellette van Hszi-lin kolostor

Lu-jang – legendás személy

Lu Lien – Lu Csung-lien másik neve, l. ott

Lu-san – a Lu-hegy; teljes nevén An Lu-san, l. ott

ki elhagyta Lu-t – Konfuciusz

Lu vize – Hunanban folyik

luan-madár – csodamadárféle. Tükörrel el lehet fogni, mert annyira szeret gyönyörködni magában, hogy másra nem is ügyel

Lun-jü – Beszélgetések és vitatkozások. Konfuciusz tanításainak legrégibb, tanítványai által írt foglalata, a konfuciánusok szent könyve

Lung – a mai Kanszu tartomány

Lung-hszi – Nyugat-Kanszu

Lung-jang úr – i. e. V – III. sz. Vei fejedelmével csónakázott; sok halat fogott, de egyszer csak visszadobta mind a vízbe, és sírva fakadt. A fejedelem kérdésére elmondta, hogy először örült a nagy zsákmánynak, aztán az újabb nagyobbak kedvéért eldobta volna a régi kisebbeket, de végül eszébe jutott, hogy ez a sok hal olyan, mint a sok szép lány, akik ha megtudják, hoy ő a fejedelem kedves embere, mind őt fogják ostromolni

lung-tou-i dalok – keresztfuvolán előadott dalok

Lü An – Hszi Kang barátja

Lü asszony – Liu Pang felesége (l. életrajzi jegyzetek). Férje halála után régens lett, irtani kezdte férje családját és bizalmasait. Kegyencével, Sen Si-csi-vel együtt rossz véget ért

Lü-er – legendás paripa

Lü Hsziang – i. s. VIII. sz. első fele, költő

Lü-liang árka – Lie-ce-ben szerepel: hatalmas vízesés

Lü Pu – lázadó a Három Királyság korában

Lü-vang – mészárosból lett a Csou-házi Vu király főembere

Ma-család – Ma Szuj i. sz. VIII. sz. végi hadvezér családja

madárnyom írás – ősi, bűvös írás. Cang Csie (l. ott) ugyanis madarak lábnyomából alkotta meg az első írásjegyeket

magtár – az állam bő aratáskor begyűjtötte a fölösleget, hogy ínséges időkben szétossza. Ebből persze sok visszaélés származott

Ma-ku – taoista istennő

mandarinkacsa – Aix galericulata, színes tollú kis úszómadár, a hűséges szerelem példája

Ma-vej – hegy Senhsziben, a tövében ölték meg Jang Taj-csent

Mao úr magyarázatai – Mao Csang i. e. II. sz. a Dalok Könyve első, híres magyarázója, állítólag az első ars poetica szerzője

Második Császár – Csin Si huang-ti fia, az utolsó Csin császár, I. e. 209-ben uralkodott

Megmérheted az eget – (Po Csü-ji verse)egyes soraihoz: fedd el párod elől arcod – Csu fejedelem új ágyasának a régi azt tanácsolta, hogy ura előtt takarja el orrát, mert az csúnya. Mikor pedig a fejedelem megkérdezte a régi ágyast emiatt, az álnokul így felelt: „Azért teszi ezt, mert nem állja uram illatát.” A fejedelem dühében levágatta az új ágyas orrát; apád jogát bitorlod – Jin Csi-fu (i. e. IX – VIII. sz.) második felesége ki akart kezdeni mostohafiával, de sikertelenül próbálkozott. Végül méheket rejtett ruhája derekába, s segítségért kiáltozott, a segítségére siető fiút pedig bevádolta apjánál, hogy el akarta őt csábítani. Jin si-fu hitt neki, s elűzte fiát

Mej Seng – híres költő az i. e. II. sz.-ban; a Tizenkilenc régi vers ciklus több darabját neki tulajdonítja a hagyomány

Meng-ce – a Si king 200. versében említett eunuch (nem tudni, hogy a kínai szó már a Si king korában is ezt jelenti-e, vagy csak valamilyen szolgálattevőt) nem azonos az i. e. 372 – 289 közt élt híres konfuciánus filozófussal

Meng Csiang-nü – Csi Liang felesége, l. ott

Meng erdeje – Csu fejedelmének vadaskertje

Meng-sze – mesés vidék, ahol a nap lenyugszik

mester, ki álmában pillangó volt – Csuang-ce, l. ott

Mi-lo – Maitreya buddhista istenség. Messiás-féle

Mo-lo – dél-kínai folyó, ebbe ölte bele magát Csü Jüan

Mily széles a folyó – a Si king 61. verse

Mien-csou – város Szecsuanban, Li Taj-po fiatalkori, Tu Fu öregkori tartózkodási helye

Mien Csü és Vang Pao – Meng-ce művében szereplő kiváló énekesek

Ming-dinasztia – 1368 – 1644, a mongol Jüan utáni és a mandzsu Csing előtti kínai uralkodóház

Ming-kuang-lak – az egyik Han-kori császári palota; a császári palota általában

Ming-kuang mester – Csu-beli miniszter. Ura, rágalmakra hallgatva, megharagudott rá, ekkor szerezte dalát

Mo-ja – Kan-csiang Mo-ja, legendás kardkovács

Mo-jao – Dél-Kínában élő barbár nép

Mo-mu – Huang-ti egyik felesége, az eszményi csúfság

„Mondóka” – a vers 1513-as eseményekre vonatkozik: egy herceg, jósai szavában bízva, császárrá akarta kikiáltatni magát, s ebből zavargások keletkeztek. – A gyerekek mondókáit, rigmusait különben a hivatalnokok gyűjtötték, mert jósló erejűeknek vélték őket, s azt tartották, fel lehet fedezni bennük, milyen veszedelmek (különösen lázadások) fenyegetnek. A költő itt megtörtént eseményt utólag öltöztetett ilyen formába

Mozgó Homok – a világ végén van

mu – területmérték, kb. egy tizenhatod hektár

Mu király – megh. i. e. 947. Csou-házi uralkodó, törvények szerkesztője, mesés utazást tett nyugatra, Hszi-vang-mu istenn ő höz

Mu Seng – i. e. II. sz. Egy herceg tudósa, akit, mivel a bort nem szerette, ura mindig édes itallal kínált. A herceg utódja ezt elmulasztotta. Mu Seng tudta ebből, hogy az ő ideje kitellett

Nagy Fal – Csin Si huang-ti építtette első formájában, földhányássorként, őrtornyokkal, a hsziung-nu-k ellen. Közismert formáját a XV – XVI. században kapta, mikor a mandzsuk ellen újjáépítették

Nagy Gerenda – csillagkép

Nagyorrú – Liu Pang, l. Életrajzi jegyzetek

Nan Jüe – régi barbár ország Fucsienben

Nan-ling – helység Anhujban, egy időben Li Taj-po lakóhelye

Nan-pi – helység Dél-Mandzsúriában, régi végvidék

Nan-san – a Csung-nan, l. ott

Nan-zsung – Csuang-ce-ben szerepel, a bölcs Keng Szang-csu tanítványa

nemes ember – a konfuciánus ideál, l. konfuciánizmus

négy elem – buddhista felfogás szerint: föld, víz, tűz, levegő-szél; a kínai hagyomány öt elemet ismert, l. ott

négy tenger – a világóceán

névadás – a Han-kortól kezdve első helyen áll a (többnyire egy-, ritkábban kéttagú) családnév, második helyen a (többnyire két-, ritkábban egytagú) személynév. Személynév helyett olykor csak számnevet használtak, amely azt mutatta, hogy az illető saját nemzedékének nemzetségén belül korban hányadik férfi vagy nő: magyar fordításban ez pl. Tizenkettedik Vang. A családnevek tulajdonképpen nemzetségnevek, mindig korlátozott volt a számuk, személyneveket viszont korlátlanul lehetett alkotni, ezért mindenkit inkább a személynevén emlegettek, nem a családnevén. A tulajdonképpeni személynév azonban tabu alá esett (súlyos udvariatlanság volt valakit azon szólítani: gyermekek az apjuk, anyjuk nevében előforduló írásjegyeket le sem írhatták, a császár személynevének írásjegyeit kivonták uralkodása alatt a forgalomból, a helyneveket, s más kifejezésket, amelyben előfordult, megváltoztatták stb.), ezért mindenkinek volt egy vagy több, a születéskor kapott személynévvel rokon értelmű adott neve, ezen szólították, így nevezte mindenki magát is. A halál után halotti nevet adtak, ez került a lélektáblára, ilyeneken emlegetik a királyokat, császárokat is (Ven-ti, Vu-ti, Huaj király stb.) ezek „beszélő nevek.” A dinasztiák nevei nem azonosak a dinasztia nemzetségnevével, hanem területi elnevezések (Csin, Han, Szung stb.), egyben korjelzőül is szolgáltak, a Jüan-dinasztiától szintén „beszélő nevek” (Jüan a. m. „Kezdet”, Ming a. m. „Ragyogó”, Csing a. m. „Tiszta”)

Ni Heng – i. sz. II. sz. önérzetes, szegény filozófus. Egyszer egy nagyúr szolgálatába akarta fogadni, de Ni Heng megvetően csak mészárosnak titulálta

Ning Csi – más nevén Ning Vu-ce, i. e. VII. sz. Vándor kereskedő volt, egyszer marhái etetése közben az úton dalba fogott, az ökrök szarván verte a taktust. Csi fejedelme, Huan, arra járván felfigyelt hangjára, felismerte belőle kiválóságát, s magas rangra emelte

Nyolc Hang – a nyolc zenei hangféleség s az e hangot adó hangszerek anyaga, úgymint tökhéj, cserép, bőr, fa, kő , érc, selyem, bambusz

Nyolc Vadon – az emberi világot szegélyezik

nyolcadik hó tizenötödike – a holdnézés ünnepe. Ekkor legkerekebb és legszebb a hold, mert istennőjét, Csang-o-t, ekkor látogatja meg férje, Ji

nyugati földön – annyi is, mint ősszel

Nyugati Isten – kultusza ősszel, a versírás fő idejével kapcsolatos

Nyugati Tó – a Csien-tang tó, Hangcsou mellett, híres szép vidék, nevét Hszi Si-től kapta (Hszi a. m. nyugat )

nyúl – az állatöv egyik állata, l. időszámítás; egy fehér jáde-nyúl a holdban életelixírt kever; kínaiak szerint a bak nyulat a nősténytől maguk a nyulak se tudják megkülönböztetni

O-mej-hegy – Szecsuanban, híres szép hely

orvos tűje – a tűszúrásos gyógymód, az akupunktúra

ostábla - itt: kínai sakkféle l. Vang Cse

óév – a tél utolsó napjára esett. Ekkor kioltoták a régi tüzet, s csak hideget ettek, hogy aztán a következő napon, újévkor, a tavasz első napján új tüzet gyújtsanak

Ömlő Hajnalpír – borfajta, vö. hajnalpír

Öt Dinasztia – a Tang- és Szung-kor közt uralkodó rövid életű dinasztiák 907 – 960-ig. Dél-Kínában ugyanekkor rövid életű kis államok is alakultak: Kanton környékén Déli Tang, Szecsuanban Hou Su, Fucsienben Min stb.

öt elem – a jin-jang két elemével párhuzamosan a világ alkotóelemei: víz, tűz, fa, érc, föld. Sorrendjük szerint győzik le egymást és alakulnak át egymásba, harcuk adja a világ jelenségeit, mozgását

Öt Főváros – Pao Csao korának részállam-fővárosai

öt fűzfa – l. Tao Jüan-ming Öt Fűzfa Mester életrajza című művét a kötetben

öt gabona – rituális gyűjtőnév a gabonaneműekre, eredetileg kender, ragacsos köles, köles, búza, szójabab

öt hang – a kínai ötfokú hangsor: kung, sang, kio, cse, jü

Öt Hegy – Kína öt szent hegye (északi, déli, keleti, nyugati, középső), a világ oszlopai. Legfontosabb a keleti, a Taj-san, l. ott

égtájak öt őre – egyben istencsászárok, legendás időkben uralkodtak: kelet őre Taj-hao, délé Jen-ti, középé Huang-ti, nyugaté Sao-hao, északé Csuan-hszü

öt sárkány-szellem – az öt elem istenei

öt szín – ennyi színe van Kínában a szivárványnak

Öt Tó – valószínűleg a Jangce középső folyásának nagy tavai

Öt uralkodó – az égtájak öt őre, l. ott

ötzsinóros bárányprém – a Si king 18. verse, a becsületes hivatalnok dicsőítése

öv – a föveggel együtt hivatalnoki jelvény

őrség – l. időszámítás

ő sök – tiszteletük minden régi kínai kultusz alapja, mágikus segítő erejüket a családfő áldozatai biztosítják. Példájuk szent

őszi szélről szóló dal – Han Vu-ti (Liu Csö) dala, l. az I. kötetben

őszközép ünnepe – a nyolcadik hó tizenötödike, l. ott

Pa – régi fejedelemség Szecsuanban

Paj-li – Paj-li Hszi, i. e. VII. sz. Juhászból lett a kis Jü fejedelemség államférfia. Csu elfoglalta országát, és rabszolgává tette, elajándékozta Csin fejedelmének. Innét Paj-li megszökött. Csin közben ráeszmélt, hogy bölcs emberrel van dolga, gazdag ajándékokkal visszaédesgette, és főminiszterévé tette

Pan-ku – a világteremtő „első ember”, aki elválasztotta az eget a földtől, és akinek testéből halála után a világ lett

kunyhómat, mint Pan Ku, meglelem – utalás Pan Ku (megh. i. sz. 92) egy, a visszavonulásról szóló versére

Pao – Pao Sze, a Csou-ház Ju királyának (uralk. i. e. 781 – 771) kegyencnője. Búsongását ura csak azzal tudta eloszlatni, hogy meggyújtatta a vésztüzeket, s Pao Sze mulatott a királyi várhoz siető vidéki segélycsapatok tülekedésén. Történt azonban, hogy egyszer csakugyan vészt jeleztek a tüzek, ellenséges támadást, de ekkor már nem hitt a jelnek senki, s Ju király és Pao Sze ott pusztultak a királyi várban. Ez volt a vége a Nyugati Csou-kornak. Vö. még a Si king 192. versét

papírpénz – l. áldozati pénz

papn ő – a régi Csu-ban sámánnők imádkoztak az istenekhez, révületükben az istenek testükbe költöztek

paripa – kiváló tehetség jelképe

paripa csontjai – a Jen-beli Csao fejedelem (l. ott) bölcseket akart toborozni országa felvirágoztatására. Egyik tanácsadója, Kuo Vej figyelmeztette, nehogy úgy járjon, mint egy király, aki addig alkudozott egy nemes paripára, hogy végül csak a csontjait kaphatta meg. Csao erre felépítette az Arany Teraszt

páfrány – Osmunda regalis, szegények, remeték közmondásos eledele

Páfrányszedés Dala – a Si king 36. verse, a hivatalviselés keserves voltáról; nem azonos a kötetünkben levő Páfrányszedők dalával

Párbeszédek – a Lun-jü című munka, l. ott

páros ponty – levélboríték

Pásztorfiú és Szövőlány – két csillag a Tejút két oldalán. Szerelmespár, akiket a lány istennő -anyja így választott el egymástól. A hetedik hónap hetedike éjjelén azonban madarak hidat alkotnak a csillagfolyón, s azon átmenve a pásztorfiú meglátogatja kedvesét

pecsét – a hivatali rang jelvénye, elengedhetetlen tartozéka. Az övön viselték

Pej-mang hegyek – a Pej-san és a Mang-san, Lo-jang-tól északkeletre

Pej – Li Taj-po; Hűvös éjszaka magamban iddogálva című versében: valószínűleg Pej Tun-fu, aki magas tisztséget viselt, s akit Li Jung-gal együtt végeztek ki

Pej-csing – Taj-jüan, helység Sanhsziban

Pej-li muzsika – a Jin-házi utolsó uralkodó zenemesterének buja zenéje. Pej-li a. m. kurtizán-negyed

peng-növény – ördögszekér, szélhajtotta kóró

Peng-cu – a kínai Matuzsálem, egy halhatatlan

Peng-hszien – Jin-kori főminiszter, akinek tanácsait ura nem fogadta meg. Vízbe ölte magát, akárcsak később Csü Jüan

Peng-hu – a halhatatlanok egyik szigetének, Peng-laj-nak másik neve, l. három sziget

Peng-laj – l. Peng-hu

pénz – fő formája a lyukas rézgaras volt, melyet ezrével zsinórra fűztek. Nagyobb összeget ezüstben, súlyra fizettek. Igen sokáig textíliák is használatosak voltak pénz gyanánt. A Jüan-kortól megjelenik a papírpénz

Pi Jao – Tu Fu kortársa, festő és költő

Pi Kan – Csou Hszin, az utolsó Jin-uralkodó hűséges embere, akinek azonban mellét a gonosz uralkodó felvágatta, hogy megbizonyosodjék, valóban hét nyílása van-e szívének, ahogy azt az igaz emberről tartják

piac – a keresztútnál volt, vesztőhelyül is szolgált

pi-tung-fa – Csuang-ce egyik példázatában szerepel: sudár, szép fa, de fája nem jó semmire, s ezért nem vágják ki. Olyan, mint az igazi bölcs, akinek képességeit a gonosz és zavaros világ nem tudja felhasználni

pien és tou edény – szertartási edények

Pien Ho – i. e. VIII. s. Csu-beli ember. Drágakövet talált a hegyekben, s fejedelme elé vitte, de az hitványnak találta, s haragjában levágatta Pien Ho fél lábát. A következő fejedelemnél is próbálkozott, de az meg a másik lábát vágatta le. A harmadik fejedelemhez már oda se ment, csak zokogott az udvarban. A fejedelem felfigyelt rá, s megállapította, hogy köve ritka értékű

pien-ven – versbetétes prózai epikus műfaj, emlékei Tunhuangból kerültek elő , az „egyszerűnyelvű” irodalom legrégibb emlékeihez tartoznak

Ping – régi kis fejedelemség Észak-Kínában

Ping-kang – Csang-an kurtizán-negyede, egyik északi külvárosa

pirosszárnyú keszeg úszik – a Si king 10. versében; eredetiben: „hal farka piros”, l. ott

platán – itt: vu-tung-fa

Po-csang torony – Csang-anban állt

Po-hun – Lie-ce könyvében szerepel, híres hegymászó

Po-ja – i. e. VIII – V. sz. híres lantos, aki, miután barátja, Ce-csi meghalt, összetörte lantját, mondván, hogy most már senki nem érti meg az ő művészetét

Po-ji (és Su-csi) – i. e. XII. sz. Ku-csu fejedelmének fiai. Apjuk a trónt a fiatalabbikra, Su-csi-ra akarta hagyni, de az nem akarta bátyja kárát, Po-ji viszont nem fogadta el öccse áldozatát, s így mindketten száműzetésbe vonultak. Visszavonultságuk idején Csou Vu király megdöntötte Jin uralmát. A két testvér azonban nem akarta elfogadni a hódítók gabonáját, inkább az erdőkbe mentek, s ott éhen haltak a Sou-jang-hegyen. A konfuciánus erény példaképei

Po-liang és Tung-csüe – két épület, a Han-kori Vu-ti és Cao Cao udvarának irodalmi életét jelképezik itt. Az els ő Csang-anban állt, a másik Je-ben

Po Lo – más nevén Szun Jang, legendás lódoktor. A lovak külsejéből, nyerítésükből megmondta sorsukat, jellemüket

Pu-men – buddhista kolostor Csang-an mellett

Rabló forrás – l. Tao-forrás

rabló ragadott kormány-fogantyút – i. sz. 189-ben Tung Cso megölte az özvegy Han-császárnőt, a gyermek császárt elűzte

Reggeli harmat – temetési ének, régi jo-fu dal

Repülő sárkány – Li Taj-po verse, alkimista vers

ritkán hallott hang – a Tao, Lao-ce egy helye alapján

róka – szép lánnyá, rontó tündérré tud változni

Rőt Fenyő mester – l. Cse Szung (a név ugyanis ezt jelenti)

rőt kapu – l. vörös kapu

rőt por – l. vörös por

San-haj-csing – A hegyek és tengerek könyve, fantasztikus-mitologikus földrajzi mű az i. sz. II – III. sz.-ból

San-jang – helység Honanban, ott állt Hszi Kang és Lü An háza. Mindkett ő jüket kivégezték: haláluk után Hsziang Hsziu arra járt, s megindulva a szomszéd fuvolajátékán, verset írt róluk. – Jü Hszin versében San-jang említésének tehát az az értelme, hogy „Hszü Ling, ne csak halálom után emlékezz meg rólam”

san-jü – a hsziung-nu fejedelem címe, később általában hatalmas barbár fejedelmet jelent

sang – a kínai skála második hangja s a ráépülő hangnem

Sang – a Jin-dinasztia másik neve, l. ott

Sang-jang palota – Lo-jang-ban volt

Sang úr – Sang Jang vagy Vei Jang, i. e. 370 körül, Csin államférfia, filozófus, Csin későbbi hatalmának megalapozója

Sao hercege – Csou Vu király rokona, megh. i. e. 1053. Igazságosságáról volt híres, berkenyefa alatt ítélkezett, vö. a Si king 16. versében a „nincsen gyümölcsfa, berkenye lombja” – sor annyit tesz, hogy „nem voltam hozzátok olyan igazságos, mint Sao hercege lett volna”

Sao-hszia – régi szertartási zene

Sao Ping – i. e. III – II. sz. Csin uralma alatt Tung-ling ura volt, a Han-dinasztia trónra léptével rangját, vagyonát elvesztve, dinnyét, tököt árult a piacon

Sárga Forrás – az alvilág, holtak birodalma

sárgafülű – Li Sze mondta öccsének kivégzésük előtt: „Sárgafülű kutyánkkal nem játszunk már többet!”

sárga gyökér – keserű gyógyszer

sárga bab – l. Sárga Forrás

sárga harang – a kínai hangrendszer alaphangja

Sárga Hullám – l. Sárga Forrás

Sárga Kő Ura – egy halhatatlan. Megjelent többek közt Cseng Liang i. e. II. sz. hadvezérnek sárga kő alakjában, s hadtudományi könyvet adott át neki

sárga kutya – l. sárgafülű

Sárga Madár-dal – a Si king 131. verse

Sárga Sárkány Erőd – északon védte Kínát a nomádok ellen

sárkány – víz-isten Kelet-Ázsiában, Kínában is. Kicsi korában féregnyi, de ha vízhez jut, hatalmasra nő. Vizek mélyén vagy felhőkben lakik, olykor ő csinálja a mennydörgést. A jó lovak tőle származnak. Az állatöv egyik tagja is. Később a jang-elem, a férfiasság megtestesítőjének is fogják fel, ezért a császár jelképe is lesz

alvó sárkány – visszavonult bölcs vagy császár

Sárkány Fala – a hsziung-nu-k szent helye. (A név értelmezése nem biztos; más jelentésű, de azonos hangzású írásjeggyel is írták)

sárkány háza – felhő

sárkányköpeny – a Tang-korban az udvari költő viselete

sárkányra kapni – hivatalhoz jutni

sárkányra szállt – meghalt (a császár)

sárkányszakáll – Juncus effusus, vízinövény

sárkánytűz-csillag – valószínűleg a Jupiter

fáklyás sárkány – Észak kapujában egy, szájában fáklyát tartó sárkány világít

sásköpeny – kelet-ázsiai esőköpeny, a fürtös gubához hasonlít

selyem – pénznek is használták

selyem és bambusz – húros és fúvós zene. Ortodox felfogás szerint ledérnek számított az ősi kő -, érc- és cseréphangszerekkel szemben

Sen csillagkép – az Orion

Sen asszony – a Csou-házi Ju király felesége Pao Sze előtt

Sen-csou – Kína

Sen Kung – i. e. III – II. sz. Csu fejedelmének ifjúkori barátja, de annak trónra lépte után a trónörökös nevelését, kicsapongó természete miatt, nem vállalta el

seng – űrmérték, kb. egy liter

Serpenyő – a Göncölszekér

séta-folyosó – oldalfala nincs, csak eső ellen véd

si – gabonamérték, kb. 60 kg

Si Huang-szun – a Han-ház rokona. Vang Mang megölette, akárcsak Jü Hszin idejében Csen Pa-hszien a Liang-ház Csing császárát

Si king – a Dalok Könyve, l. Előszó

a Si king 22. verséhez – ebben az időben a menyasszonnyal nővérei is férjhez mentek a vőlegényhez, ágyasokként. E dalban a nővér-ágyasok gúnyolódnak a fő-feleségen, hogy az kénytelen lesz tovább is velük lakni

a Si king 131. verséhez – a leírt temetési emberáldozat i. e. 621-ben történt

Si Lö – nomád rabló, i. sz. 317-ben megalapítja Észak-Kínában a Hou Csao nevű kis dinasztiát (317 – 352)

sima hangsúly és csavart – a mértékes verselést (l. Előszó) a kétféle (sima és hajtott) zenei hangsúly szabályos váltakozása adta

Sok hűhó a tudományért – Pu Szung-ling jelenetében a tanító szövege csupa Konfuciusz-idézet

Sou-jang – hegy, ezen halt meg Po-ji és su-csi, l. ott

só – a sófőzés, valamint a vastermelés és feldolgozás, a tea és a szeszfélék legtöbbször állami monopóliumok voltak, amelyeket gazdag kereskedőknek adtak bérbe. Ez a lakosságot, amely közmunkában kellett hogy dolgozzék a kereskedőnek, igen sújtotta

sóvárgás az igazért – az „igaz”-nak fordított kifejezés egyszerre jelent szép embert (nőt vagy férfit), és jó, igaz uralkodót

Sötét Harcos – Hszüan-vu, észak istene, l. ott

Su – régi fejedelemség Szecsuanban

Su és Sze vize – a Su a Sze mellékfolyója; mindkettő Csüfu, Konfuciusz szülőhelye mellett folyik Santungban

Su king – az Írások Könyve, a konfuciánusok egyik szent könyve. A hagyomány szerint Konfuciusz állította össze régi iratokból. Uralkodók szájába adott megnyilatkozások gyűjteménye, valójában szertartások szövegkönyve. Csin Si huang-ti elégettette, a Han-korban rekonstruálták

Su-szun Tung – a Han-dinasztia megalapításakor mint vezető államférfi összehívott konfuciánus tudósokat az új szertartások megállapításának megtárgyalására, de azt kellett tapasztalnia, hogy nagyon maradiak

Sun – vagy Jü Sun, vagy csak Jü (nem azonos a nagy Jü-vel!), a konfuciánus hagyomány második minta-uralkodója Jao után. Székhelye Cang-vu, feleségei a Hsziao és a Hsziang istennői, Jao leányai

Szan-vej – végvidék Kanszuban, száműzetés helye

Szan-vu – helység Dél-Kínában, száműzetés helye is

Szang-hu – ókor eleji remete. Meztelenül járt, mert megvetette a világot. – Madár neve: Eophona personata

Szang Hung-jang – i. e. II – I. sz. miniszter, a só és vas monopóliumának egyik bevezetője, a szekerek és hajók megadóztatója

Szang-kan – város Sanhsziban. 742-ben nagy csata helye az ujgurokkal

szaruíj – összetett, reflex-íj, ázsiai fegyver, a honfoglaló magyarok fegyvere is volt

szarvas – olykor az együgyűség, faragatlanság jelképe

Szálló Fecske – l. Csao emelkedett

száz év – az emberélet normális (maximális) tartama (valószínűleg csak azért, mert a száz kerek szám)

Szelelő -kosár – más néven Sze-ma Cseng-cseng (655 – 735), híres taoista, az ifjú Li Taj-po mestere. A Griffmadárban ő a Ritka Madár: a vers arról szól, hogy a mester meg akarja tanítani Li Taj-po-t, a Griffet a meditáció, az eksztázis magasabb formáira

Szertartások Könyve – a Li ki, a Han-korban állították össze Csou-kori szövegek alapján több hasonló művel együtt. A konfuciánus szent könyvek közé tartozik

szerzetes – a buddhista szerzetes akármikor kiléphetett a kolostorból, s akármikor visszamehetett. Kopasz fejjel járt. A buddhista kolostorok vendégfogadók is voltak

szesz-felség – a Vej-kortól már a kocsmai műnyelvben a színbort ugyanazzal a szóval nevezték (Felséges), amellyel a császárt volt szokás szólítani, a derítetlent pedig azzal (Kiváló), amellyel a császár bölcseit

szél és eső – szeretkezés

szép ember – Liang-házi Jüan császár, Jü Hszin uralkodója. Vej fogságába esett, és megölték. Az eredeti szó ugyanaz, mint a „sóvárgás az igazért” (l. ott) „igaz” szaváé

Szép lány panasza – északi dal a szép Lo-fu-ról (l. a kötetben)

szien-pi – északi nomád nép i. e. I – VI. sz. A Hat Dinasztia korának több északi uralkodóháza szien-pi eredetű

Szilla – fejedelemség Koreában, afféle világ végén levő hely

szivárvány – baljós előjel, nem szabad rámutatni, vö. a Si king 51. versét

szogdok – belső-ázsiai iráni kereskedő nép, időszámításunk kezdetétől a XII. sz.-ig ismerjük városállamaikat Kínai Turkesztánban. Ők közvetítették az árukat és a kultúrát Kína és a Nyugat közt

szökő-óra – mint a szökő-nap (Kínában: szökő-hónap)

Szövőlány – l. Pásztorfiú és Szövőlány

sztupa – buddhista síremlék

Szu-cung – Tang-házi császár, uralkodott 756 – 762, Hszüan-cung után

Szu Csin – megh. i. e. 318. Vándor filozófus és politikus, Csang Ji kortársa és ellentéte nemcsak jellemében, hanem abban is, hogy ő minden erővel egy Csin-ellenes szövetséget igyekezett létrehozni

Szu gátja – Szu Tung-po egy időben Csien-tang-ban volt hivatalnok, s ezt a gátat építtette a Nyugati Tón

Szu Hsziao-hsziao – XII – IX. sz. híres kurtizán, költőnő , sírja a Nyugati Tó partján áll

Szu Sun-csin – 1008 – 1048 közt élt érdemes férfiú

a két Szu úr – nagybácsi és unokaöcs a Han-korban. Egyszerre mondtak le hivatalukról

Szun – teljes nevén Szun Csien, megh. i. sz. 190, a Három Királyság Vu állama alapítójának, Szun Csüan-nak apja

Szun Jang – Po Lo másik neve, l. ott

Szun Sze-mao – i. sz. VII. sz. orvos

Szun Teng – Hszi Kang kortársa, visszavonult bölcs

Szun Vu – i. e. VI. sz. hadtudós. Vu fejedelme próbára akarván tenni tudományát, megkérte, alakítson hadsereget háremhölgyeiből. Szun Vu becsülettel teljesítette a feladatot, miután a legelején két gúnyolódó hölgyet azonnal lefejeztetett

Szung – ókori kis fejedelemség Honanban, a Jin-ek maradékaiból alakult. Később két fontosabb dinasztia viselte e nevet: a kis Szung, a Hat Dinasztia egyike (420 – 478), és a nagy Szung (960 – 1126 Kajfeng székhellyel északon uralkodott, 1127 – 1279 a Kin-dinasztia nyomása elől délre vonulva Hang-csou székhellyel; a mongolok döntötték meg, megalapítva a Jüan-dinasztiát)

Szung-ce – Cse Szung, egy halhatatlan

Szung, vagy Csiao – Cse Szung, és Vang-ce Csiao, két halhatatlan

Szung városa – Honanban, a déli Liangfejedelemség székhelye; uralkodói igen pártolták az irodalmat, művészeteket

Született fiad? Függeszd íjadat! – fiú születésekor íjat volt szokás a kapura akasztani – a fiú sorsának jeléül

Szűzi szép asszony – a Si king 1. verse

Ta – Ta Csi, l. ott

Ta Csi – az utolsó Jin-házi uralkodó, Csou Hszin kegyencnője. Kegyetlenségre s pazarlásra biztatta urát, kettejük s a dinasztia vesztét okozva

Ta-li-kor – 766 – 779. E korban harcok folytak a tibetiekkel Kínai Turkesztánban, sok kínai telepes került ekkor egy időre tibeti uralom alá

Ta-vu tánc – „a Nagy Vu tánca”, vagy „a nagy hadi tánc”, a Csou-k győzelmének és honalapításának szertartási játéka a Csou-korban. Vang Kou-vej (megh. 1917) rekonstruálta a Si king és a Su king részeiből (az egyes darabok eredeti helyei: Si king 271; Su king, Mu-si; Si king 285; Si king 293 – 296). Az egyes részeket kórus adta elő, a beszédet Mu mezején valószínűleg a mindenkori király, közben táncosok játszották el a cselekményt. Ven király (neve a. m. „ékes, művelt”) apja volt Vu-nak (a. m. „harcias”, „hadi mágikus erő birtokosa”), aki a Jin-eket legyőzte, Cseng („a beteljesítő”) Vu fia volt. l. még Előszó

Taj – Taj-csün, l. ott

Taj-csün – régi határvidék Sanhsziban és Hopejben

Taj-hang-san – hegylánc Honanban, Hopejben és Senhsziben

Taj-hegy – l. Taj-san hegy

Taj-hu – a Nagy Tó Csiangszu és Csöcsiang közt

Taj-jüan – város Sanhsziban

Taj-san – a keleti szent hegy, az Öt Hegy legszentebbje, Santungban. Kultusza központi szerepet játszott, csúcsán maga a császár mutatta be a nagy áldozatot az Égnek. A holtak lakhelye volt, a „világ legmagasabb hegye”

talizmán – sárga papír varázsjelekkel, különböző bajok ellen jó

Tan-er – helység Kuangtungban, száműzetések vidékén

Tan-fu – a Csou-ház egyik legendás őse, i. e. XIV. sz.

Tang – I. Jao másik neve l. ott ; 2. fejedelemség az ókorban ; 3. dinasztia 618 – 907 közt, alatta volt Kína a leghatalmasabb, a költészet aranykora

Tang és Jü – Jao és Sun, a konfuciánus minta-uralkodók

Tang és Vu – Jao és a Csou-házi Vu király

Tao – eredeti jelentése „út”, a régi kínai gondolkodás központi kategóriája, a világot mozgató erő és törvény. Felfogásának irányzatonként és koronként különböző árnyalatai voltak: a konfuciánusok megismerhetőségét vallották, és erkölcsi vonatkozásait hangsúlyozták, a taoisták megismerhetetlennek, kifejezhetetlennek tartották, úgy vélték, hogy csak átélni lehet, s az emberi és a természeti világ egyforma törvényét látták benne

Tao – Tao Hung-csing, i. sz. VI. sz. taoista bölcs; Tao Jüan-ming, l. Életrajzi jegyzetek

Tao Csien – Tao Jüan-ming, l. Életrajzi jegyzetek

Tao-forrás – Konfuciusz nem ivott belőle, mert neve „rabló”-t jelent

taoizmus – Lao-ce-tól és a legendás Huang-ti istencsászártól származtatott filozófiai-vallásos tanítás. Papjai (a konfuciánizmusnak nem voltak ilyenek, a szertartásokat a családfők és hivatalnokok végezték) inkább varázslók, mágusok, kuruzslók. Tulajdonképpen a Han-korban alakul ki ismert formájában, sok régi hiedelmet magába olvasztva. Az állami és társadalmi rendet pedánsan prédikáló konfuciánizmussal szemben, amely csak a közösséggel foglalkozott, a taoizmus az egyes embert érdeklő kérdések (hosszú, örök élet, egészség, gazdagság) felé fordul. Része a halhatatlanokban való hit. Társadalmi tekintetben az uralkodók, a törvények, szertartások és erkölcs előtti állapotokat, a régi faluközösséget tartja eszményinek. Vö. Lao-ce, Tao Te King, 80. rész, az I. kötetben. Ennek következtében nemegyszer parasztfelkelések ideológiai alapjául is szolgált. A buddhizmust, mely a Han-kor végétől kezdett Kínában elterjedni, igen rokonnak találták vele, és sokáig nem is tettek köztük különbséget. L. még az Előszóban

tarka marha – áldozatnak nem alkalmas, tehát semmit sem érő

tavasz – a szerelem, a gyönyör jelképe. Kínában a nyár forró és esős, ezért a tavasz múlása szomorú

tavaszünnep – újév ünnepe, l. ott

Tágas Tér Ura – félelmes szelem

Távoli utazás – vers a kötetben. A Száműzetés mintájára a taoista eksztázisba jutás folyamatát írja le, misztikus nyelven

tekercs – a kínai könyv a Tang-korig tekercs alakú volt

teknőc – a hosszú élet jelképe (sírköveken), az ókor elején vallásos tisztelet tárgya volt, páncéljával jósoltak

Teng – régi kis fejedelemség Honanban, Csu foglalta el

Teng-erdő – csodaerdő. Kua-fu isten kiitta két folyó vizét, de még szomjan maradt, elindult hát a tengerhez, de útközben szomjan halt. Eldobott botjából nőtt a Teng-erdő

Teng Jü – i. sz. 1 – 58. Kuang-vu gyermekkori barátja. Mikor Kuang-vu dinasztiaalapító harcai közben Hopejbe ért. Teng Jü hozzásietett, még ostorát sem téve le, s a császár híres hadvezére lett

Teng Po-tao – más nevén Teng Sou, III – IV. sz. jeles személy

tenger-vén – öregember, a vízparton szeret a sirályokkal játszani

Tiao-cse – igen távoli város (a Perzsa-öböl partján)

Tien-mu – hegy Csöcsiangban

Tien-pao-kor – 742 – 750

Tien-vu – tengeristen

tigris – az állatöv egyik állata; csillag; szelet tud támasztani; a „szentéletű tigris” mesés tigris, nem bánt élőlényt

Ting – csillag, melynek a zeniten kell állnia a főváros építésének megkezdésekor (a Si king korában)

Ting kormányzó dala – Li Taj-po verse a kötetben: az V. sz.-ban Ting kormányzót bízták meg a császár megölt veje eltemetésével. Az özvegynek a kormányzóhoz intézett panaszaiból lett az eredeti dal, amelyet Li Taj-po verse (dallamában?) utánoz. Li Taj-po verse arról szól, hogy a Meng- és Tang-hegyen nemes köveket bányásztat a császár

Ting-ling Vej – egy halhatatlan, a ting-ling-ek közül származott

ting-ling-ek – északi nomád nép, a hsziung-nu-kkal egy időben tűnnek fel, később nyugaton mutatkoznak

Ting-po – Cuj Jin költő másik neve, megh. i. sz. 92.

Tizenkilenc régi vers – (az I. kötetben) a hagyomány a Han-kor elejéről származtatja, s az ötszótagos verselés első jelentkezésének tartja őket, valójában legfeljebb a Han-kor végén keletkezhettek

tollas levél – sürgős levél, tollat tettek rá

Tou asszonya – a Cin-kori Tou Tao felesége. Ruhát szőtt katonáskodó férjének, s egy vers kíséretében elküldte neki

többszörös tavak – a Tung-ting tó és a hozzá csatlakozók

tölösz – belső-ázsiai nomád törzsszövetség jórészt török népekből az i. sz. V – VIII. sz.-ban

tu-csüe madár – kakukk vagy lappantyú. A legenda szerint a Csou-kor végén Su fejedelme, Tu Jü, lemondott trónjáról, az erdőbe vonult remetének, s halála után tu-csüe madárrá változott

Tu Kang – a bor feltalálója

Tu-ling – helység Csang-an mellett, Tu Fu szülőhelye

Tu Zsun-cseng – Vu Csün barátja, utóbbit l. Életrajzi jegyzetek

Tuan-kan Mu – i. e. V – III. sz. Vej-beli visszavonult bölcs

Tun-huang – Kanszuban, ősi karavánút mellett, a Han-kortól végvidék. A múlt század végén Stein Aurél a tun-huangi barlangkolostor egy befalazott fülkéjében ezeréves könyvtárat talált rengeteg értékes szöveggel, köztük a kínai népies, „egyszerűnyelvű” irodalom addig nem ismert műfajú művével, a pien-ven-ekkel, l. még ott

Tung Csung-su – i. e. II. sz. Han-korban a konfuciánizmust uralomra juttató filozófusok egyike

Tung és Lung – két jóbarát, akik összevesztek

tung-fa – Paulownia tomentosa

Tung-fang Szo – Han Vu-ti császár udvaronca, azt mondta neki egyszer: „A törpéd valami három láb magas, és egy zsák kölest s kétszáznegyven pénzt kap. Én kilenc lábnál is magasabb vagyok, és ugyanennyit kapok. A törpéd majd beléhal a jóllakásba, de én meg a koplalásba”

Tung-hu kora – Tung-hu Csi-ce legendás fejedelem, akinek idején az utakon nem vették fel az elveszett holmit, s a gabonát őrizetlen hagyták a föld végében

Tung-kuan – hágó Senhsziben, a Csang-an-ba vivő úton

Tung-ling – helység Csang-an keleti részén

Tung-ling ura – Sao Ping, l. ott

Tung-men Vu – a Lie-ce-ben szerepl ő személy; arról nevezetes, hogy nem szomorkodott fia halálán

Tung-pi – csillagkép

tus – jórészt írásra használták; a szilárd dörzstust a nedves tuskövön dörzsölték, a keletkező tuslét a kő mélyedéséből mártották ki ecsettel, s azzal írtak

Tücsök – a Si king 114. verse

tücsöksapkás – a hivatalnokok hordtak sapkájukon fémtücsköt

Tündér-orom – a Vu-san, l. ott

Tűzhányó – a Tűzhegy, a Déli Vadonon (azaz az emberi világ végén) túl. „A rajta növő fák állandóan égnek, se szél, se eső el nem oltja őket”, mondja a régi forrás

újév – tavasz első napjával kezdődött, több napig tartó ünnep volt. Ekkor gyújtották az új tüzet, mindenféle játékokat játszottak – Délen mást, mint Északon –, ekkor volt a „zöldben járás” s a halottak ünnepe is

ujgurok – török nép az i. sz. VII – XIII. sz.-ban, sok kapcsolatuk volt Kínával. Nemegyszer háborúztak vele, de a 755-ös An Lu-san lázadást az ő segítségükkel verték le

Úszó Domb mester – egy halhatatlan, Fou-csiu

Úszó Jáde – egy hegy neve

Út – a Tao, l. ott

Út Könyve – a Tao Te King című könyv, l. sz. I. kötetben részleteit, továbbá az Életrajzi jegyzetekben Lao-ce-nél

vadászaton úr nélkül maradtak – a nagy vadászatokat a császár vezette. Az idézett hely utalás arra, hogy a Korai Han-dinasztia utolsó, gyermek-császárát a bitorló Vang Mang fogságba vetette

vadlúd – legtöbbször hírt, levelet visz

Van – Csen-beli ember, i. e. 674-ben Csi-be menekült, ott miniszterré tették volna, de nem fogadta el

Van-csiu – Szu Tung-po öccse, Ce-ju. Csiu a. m. hegy

Van-tan – a Han-korban élt jeles személy

vang – királynak szokás fordítani, eredetileg törzsszövetség főnöke (fejedelem), később pap-király, majd vérbeli herceg

a vang dolga – a hivatali kötelesség, amit a vang szab ki embereire

Vang-ce Csiao, illetve Vang-ce Csin – i. e. VI. sz. Csou fejedelmének fia. Fuvoláján a főnixek dalát játszotta, halhatatlan lett, s felszállt a mennybe

Vang Csao-csün – i. e. I. sz. híres szépség, de a császári háremből egy nomád fejedelemhez adták feleségül, mert ármány következtében a császár rútnak hitte. A nomádok közt halt meg

Vang Cse – favágó volt, egyszer az erdőben egy barlangban két sakkozót pillantott meg. Nézni kezdte őket, aztán azok észrevették, megkínálták ételükkel. Egy időután lenyúlt baltájáért, hogy hazainduljon, s megdöbbenve vette észre, hogy elkorhadt a nyele. A hazafelé vivő úton rájött arra, hogy több száz esztendőt töltött a sakkjátszma nézésével, s mivel evett a halhatatlanok ételéből, ő is azzá vált

Vang Csiao – Vang-ce Csin másik neve, l. ott

Vang Csung-hszüan – Vang Can másik neve, l. Életrajzi jegyzetek

Vang-fu hegy – a. m. Férjnéző-hegy, l. kő leszek a hegyen

Vang Han – Tu Fu kortársa, magas rangú hivatalnok

Vang Hszi-cse – i. sz. IV. sz. festő , Vej úrnő tanítványa

Vang-ju palota – itt ölték meg a Második Császárt, l. ott

Vang Lie – i. sz. IV – V. sz. halhatatlan. Háromszázharmincnyolc éves korában is egészen fiatalnak látszott, s akkor elment remetének

Vang-mu – l. Hszi-vang-mu

Vang Szun – Vang Vej kortársa. Az An Lu-san lázadáskor ő is, mint sokan, a hegyek közé futott, s hónapokig a vadonban élt

Vang-vu-hegy – Honan és Sanhszi határán. Az volt a híre, hogy halhatatlanok laknak benne

Vang Zsung – régi minta-hivatalnok, aki azért tete hivatalba Li Ji-t, mert az méltó volt rá

Varázsló-hegy – a Vu-san, l. ott

Vágtat a ló – (Liu Csi verse a kötetben) ókori példák ürügyén egykorú eseményről beszél: 1330-ban a Jüan-dinasztia Ming-cung császárát öccse meggyilkolta, s maga ült a trónra. 1340-ben pedig a gyilkos lélektábláját távolította el utóda az ősök templomából

vándor tutaja – l. Csillagfolyó

városfal-döntő szépség – szeme egy pillantására romba dől egy város, ennél is több az országrontó szépség

Vej – ókori fejedelemség Honanban

Vej – ókori fejedelemség Honanban és Hopejben; a Három Királyság egyike (220 – 265); nomád eredetű északi dinasztia (386 – 550)

Vej-ce – más nevén Vej-csi, Csou Hszin bátyja. A Jin-ház pusztulása után elment az elpusztult királyi palotához; s látva, hogy gabona nő a romokon, gyászdalt írt róluk

Vej-cse – Jüan Csen másik neve, l. Életrajzi jegyzetek

Vej Csing – i. e. II. sz. hsziung-nu-k ellen hadakozó híres hadvezér

Vej folyó – Csang-an mellett folyik, a Huang-ho-ba ömlik

Vej-jang – az egyik császári palota Csang-an-ban, eredetileg egy Han-kori palota

Vej ura, Vu – Cao Cao, l. Életrajzi jegyzetek

Vej úrnő – i. sz. IV. sz. festőnő

Ven-csang terme – Je-ben volt, Vej fővárosában

Ven király – a Csou-házi Vu király apja. Csou Hszin fogságra vetette

Vendég jött – a Ki king 284. verse

végső sziget – halhatatlanok szigete, a túlvilág

Vigasságok a császári palotában – Li Taj-po verse a kötetben. A császári udvarban írta őket, talán a császár zenéjére. A Nap: a császár; a Jáde-fa: Jang Taj-csen; Fehér Hölgyek: Táncosnők

vigyázat – őrség, l. időszámítás

Világos Völgy – a Forróvíz Völgye, l. ott

testére lesújtott a felhők villáma – a halhatatlanokat párszáz éves korukban csodás villám sújtja; ha túlélik, tovább halhatatlanok maradnak

virág a gyertyán (lámpán) – az égő kanóc, szerencsés jel

virágeső – akkor hullik, mikor valaki buddhává lesz, azaz megtér a nirvánába

vízi-kutya év – Szu Tung-po versében 1082

vízimadár-dal – a Si king 1. verse

vörös – a becsület, az öröm színe

Vörös Fal – sziklafal Hankoutól északra a Jangce mellett. I. sz. 208-ban itt verték meg Liu Pej és Szun Csien seregei Cao Cao-t

Vörös Hegy – nyugati országokról, azaz Belső-Ázsiáról szóló régi útleírások emlegetik; azonosíthatatlan

vörös kapu – gazdag, előkelő ház

vörös lencsebab – Arbus precatorius, Hajnan szigetén honos, a szerelmes vágyakozás jelképe

Vörös Madár – a Nap

vörösnyíl – Gastrodia elata, orchideaféle

vörös por – rőt por, a világ bajai, szennye

Vu – ókori fejedelemség Csöcsiangban, egy időben egyesült a tőle délre fekvő Jüe-vel; a Három Királyság egyike ezen a vidéken, 222 – 277

Vu-an – helység Hopejben; az ókorban nagy csata helye Csao és Csin közt

Vu Ce-hszü – i. e. V. sz. Apját és bátyját Csu fejedelme megölette. Vu fejedelméhez, Fu-csa-hoz menekült, s annak segítségével bosszút állt Csu-n. Később azonban Fu-csa elküldte neki a so-lou kardot, hogy ölje meg magát vele

vu-fa – vu-tung-fa, l. ott

a Vu folyó mélysége – Ma Jüan dala a kötetben, dél-kínai hadjáratáról, a trópusok yötrelmeiről szól

Vu hegye – a Vu-san, l. ott

Vu-hszia – a Három Szoros egyike a Jangcén, mellette van a Vu-san

Vu Hszü – a Vu Ce-hszü másik neve, l. ott

Vu-huaj – legendás uralkodó, népe „édesnek találta életét, örömhozónak szokásait... s meghalt úgy, hogy nem járt sehol”

Vu-jen – legendás csúfság, a legendás szépség, Hszi Si kortársa

Vu kapuján át – e versben Vu Csiangszu tartomány egy kerületének székhelyét jelenti

Vu király – a Jin-ház uralmának megdöntője, a Csou-ház hatalmának megalapítója, i. e. XII. sz.

Vu-ling – helység Honanban; Vu-ling dala l. a Vu folyó mélysége

Vu-san – hegy a Jangce mellett a Három Szoros egyikénél. Itt jelent meg Csu fejedelmének a szerelem istennője, l. felhő, eső

vu-sen-év – Tao Jüan-ming versében i. sz. 408

Vu szorosa – a Vu-hszia, l. ott; a Vu-San-ra, a szerelem istennőjének lakhelyére is utal

vu-szun – belső-ázsiai nomád nép az i. sz. I – II. sz.-ban

Vu Tao-ce – híres festő Hszüan-cung császár korában

Vu-ti – több császár neve, a legnevezetesebb Han Vu-ti, l. ott

Vu Ting – a Jin-dinasztia egyik uralkodója, uralkodott i. e. 1324 – 1266

vu-tung-fa – Sterculia platanifolia, a mi platánunkhoz hasonló. Kína nemzeti fája, a főnix csak erre száll

zászlóval hívta szétomolt lelkünk – azaz (Szun baró) félt, hoy a sok hányattatástól lelkünk elhagyja testünket, bűvös zászlót vágott ki papírból, azzal hívogatta vissza távozni készülő lelkünket

zöldben járni – újév elején, tavasszal mindenki kiment a zöldbe, még a lányok, asszonyok is, akiknek különben nem volt szabad elhagyni otthonukat

Zsao Csao – az ókor egy jeles személye, búcsúzáskor barátját ostorral ajándékozta meg

Zsen kung – legendás halász, óriási halat fogott

zso fa – csodás faféle

Zsu-fen-dal – a Si king 10. verse, l. az Előszóban

Zsu-jang – herceg, Li Taj-po és Tu Fu kortársa és barátja

zsu-ji – jogar, vallási és hatalmi jelvény

Zsu-sou – az ősz első havának istene

Zsuan, a katona – Zsuan Csi, l. életrajzi jegyzetek, aki azért ment katonának, mert azok sok és jó bort kaptak

Zsuan Hszüan-ce – Zsuan Hsziu, az i. sz. III. sz. második felében élt

zsung – a nyugati barbárok hagyományos neve

JEGYZETEK > II. A GYŰJTEMÉNY KÖLTŐI