Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Si King
DALOK KÖNYVE

Fordította

Csanádi Imre
Lator László
Illyés Gyula
Nemes Nagy Ágnes
Jánosy István
Rab Zsuzsa
Károlyi Amy
Szabó Magda
Kormos István
Weöres Sándor

 

1

Sirályok ríjjogása,
szirten víz csillogása,
az a lepke-szép asszony,
urának méltó társa.

Elmerül, libeg, felszáll
lótusz és liliomszál;
látlak, lepke-szép asszony,
gondom körötted kószál.

Álmom öblén kutatlak,
napom rád nyíló ablak,
elsüllyedsz s újra felszállsz,
kereslek és siratlak.

Bukdos a békalencse
a vízben föl-le, föl-le;
azt a lepke-szép asszonyt
lantom, gitárom zengje.

Sulyom, sás, szittyó, káka,
mohák gyöngyös homálya;
kísérjen, lepke-szép asszony,
dobom vad buffogása.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


2

A pirosbab kacsot ereszt,
indázva völgybe leoson,
levél-bozont a szárakon.
Sárgarigó-raj szárnyra kél,
elrejti őket falevél,
lengeti hajukat a szél.

A pirosbab kacsot ereszt,
indázva völgybe leoson,
levél-bozont a szárakon:
vágom, forrázom, tilolom,
finom ruhának megvarrom,
s örülök, hogyha hordhatom.

Az asszonyoknak meghagyom:
szülőföldemre utazom,
mosnivalómat itthagyom,
de ünneplőmet kimosom.
Mit mossak? Sutba mit tegyek?
A szüleimhez elmegyek.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


3

Be hiába iparkodtam,
félig van fűvel kosárkám!
Odateszem Csou útjára,
sóhajtozom: hol a mátkám.

Nekivágok én a hegynek,
paripáim csak lihegnek,
bronzedényből áldozom az isteneknek,
irgalmazzanak végre szívemnek.

Felkaptatok a lankára,
lovam éjszín, lovam sárga,
áldozom én rinocérosz-szarv edényből,
szűnjék gyötrődésem valahára!

Arra a sziklára megyek,
paripáim már betegek,
már a kocsisom is beteg,
hát még magam hogy szenvedek!

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


4

Délen fűzfa lombja leng,
repkény-inda öleli.
Asszony urának örül,
boldogsága övezi.

Délen fűzfa lombja csügg,
repkény-inda befedi.
Asszony urának örül,
boldogságát ízleli.

Délen fűzfa lombja ring,
repkény körültekeri.
Asszony urának örül,
boldogságát megleli.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


5

Fátyol-szárnyú sáska,
egész sereg, ó!
Ugyanannyi fiú, lányka
öledbe való.

Fátyol-szárnyu sáska
ezrivel zizeg.
Fiaidra unokáid
következzenek.

Fátyol-szárnyu sáska,
mekkora tömeg!
Az öledbe garmadával
illik a gyerek.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


6

Gyönge-karcsú barackfácska!
Felhőz lehellet-virága.
Ez a lány majd ura mellett
vigyáz házra és családra.

Gyönge-karcsú barackfácska!
Roskad gyümölccsel az ága.
Ez a lány majd ura mellett
vigyáz családra és házra.

Gyönge-karcsú barackfácska!
Ó, virágba borulása!
Ez a lány majd ura mellett
háza népétjól vigyázza.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


7

Nyulfogó hálót feszítünk,
kop-kop-kop - lecövekeljük.
Ahány derék fegyveresünk:
pajzsod, sáncod, fejedelmünk.

Nyulfogó hálót feszítünk,
keresztútnál póznát verünk.
Ahány derék fegyveresünk:
hű társaid, fejedelmünk.

Nyulfogó hálót feszítünk,
az erdőben szétterítünk.
Ahány derék fegyveresünk.
barátaid, fejedelmünk.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


8

Menjünk, menjünk,
útifüvet csipegessünk,
szedjünk, szedjünk,
jó marokkal tépegessünk.

Menjünk, menjünk,
útifűért a határba,
szedjünk, szedjünk
jó sokat a fűzkosárba.

Szedjünk, szedjünk,
szoknyánkat a korcba gyűrjük,
menjünk, menjünk,
útifüvet abba gyűjtsünk.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


9

Karcsú, nagy fák állnak délen,
eső elől be nem fednek.
A Han partján lányok járnak,
nem akárkinek születtek.
Ó, Han folyó széles medre,
át nem gázol rajt az ember.
Ó, Kjang folyó hosszu medre,
át nem siklik rajt az ember.

Feltornyosul a tüzifa,
töviseit mind lenyessük.
A lány esküvőre indul,
paripáit legeltetjük.
Ó, Han folyó széles medre,
át nem gázol rajt az ember.
Ó, Kjang folyó hossza medre,
át nem siklik rajt az ember.

Feltornyosul a tüzifa,
futókáit levagdossuk.
A lány esküvőre indul,
gyors csikóit abrakoljuk.
Ó, Han folyó széles medre,
át nem gázol rajt az ember.
Ó, Kjang folyó hossza medre,
át nem siklik rajt az ember

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


10

A Zsu partján csatangolok,
ágat vágok, hajtást metszek.
Még nem láttam az uramat,
éhes vágytól bensőm reszket.

A Zsu partján barangolok
ágat vágva, hajtást nyesve.
Ha az uram hazatér majd,
soha nem megy többet messze.

Pirosszárnyú keszeg úszik.
Király háza, mint a tűzláng,
mint a tűzláng, de szüléink
igen közel vannak hozzánk.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


11

Üdv, egyszarvú gyors patái!
Üdv, nagy király unokái!
Ó, egyszarvú!

Üdv, egyszarvú koponyája!
Üdv, nagy király szép családja!
Ó, egyszarvú

Üdv, egyszarvú homlok-éke!
Üdv, nagy király nemzetsége!
Ó, egyszarvú!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


12

Szarka fészkén
gerle fészkel.
Viszik a lányt
száz szekérrel.

Szarka fészkén
gerle fészkel.
Férjhez viszik
száz szekérrel.

Szarka fészkén
gerle fészkel,
menyegzőre
száz szekér kell.

NEMES NAGY ÁGNES FORDÍTÁSA


13

Fehér ürmöt szedni ballag
szigetein kis tavaknak,
felajánlja, feláldozza
ősöknek és királyoknak.

Fehér ürmöt szedni lépdel
zuhatagok közelében,
felajánlja, feláldozza
ősök, nagyok szentélyében.

Gazdag, pompás a fejéke,
figyel estig a szentélybe,
rengő, tornyos a fejéke,
hazaindul esti fénybe'.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


14

Közeledik sáskahad,
zörgőszárnyú sáskahad.
Amig távol jár uram,
szívem bútól megszakad.
De amikor közeleg,
de amikor hazatér,
hű szivemnek nyugtot ad.

Déli hegyre fölmegyek,
páfrányt csokorral szedek.
Amig uram messze jár,
vidámkedvű hogy legyek?
De ha látom az uton
hazatérni uramat,
benne nyugalmat lelek.

Déli hegyre fölmegyek,
hol a vej-növény terem.
Amig uram távol jár,
búsulok csak szüntelen.
De már látom az uton:
nemsokára hazatér.
Békesség ül szívemen.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


15

Indul bambusz-rügyet szedni
délfelé a patakvölgybe,
indul sárga boglárkáért
a süppedő, szittyós földre.

Szedegeti, gyűjtögeti
dézsákba és kosarakba,
főzögeti, forralgatja
serpenyőkbe', fazekakba'.

Viszi áldozati főztét
ősök néma csarnokába.
Ki hódol így az atyáknak?
Jámbor, ájtatos leányka.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


16

A kerek árnyú berkenye
törzsét ne bántsd; fejszéd ne fend:
Sao királya ott megpihent.

A kerek árnyú berkenye
törzsét ne bántsd, ágát kiméld:
Sao királya ott üldögélt.

A kerek árnyú berkenye
törzsét ne bántsd, ó, ki ne vágd:
Sao királya ott szundikált.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


17

Csupa harmat minden út meg minden hajlat,
hajnal és éj kéz a kézben együtt ballag,
bizony, csupa harmat az út, csupa harmat.

Nincsen a verébnek csőre? Dehogy nincsen!
Ha nem volna, hogy ütne át tetőinken?
Hogy teneked nincs családod? Dehogy nincsen!
Hogy hívhatnál törvény elé máskülönben?
Bár családod nem elég hatalmas,
hogy engem a törvénnyel lebírhass.

Nincsen foga a patkánynak? Hogyne volna?
Ha nem volna, falainkon át nem fúrna.
Hogy teneked nincs családod? Hogyne volna!
Ha nem volna, törvény elé nem hurcolna.
Hurcoltass csak a törvénybe,
nem megyek el veled mégse!

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


18

Ötzsinóros bárányprémben,
ötszörös selyem-fehérben
az udvarból hazatérnek
lakomázni nagy örömben.

Báránybőrből a bundájuk,
rajt ötszörös zsinór-szál fut,
az udvarból hazamennek
derülten, vár lakomájuk.

Köpeny-szélük bárány gyapja,
ötszörös zsinór borítja,
nagy örömben hazatérnek
lakomázni otthonukba.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


19

Ég zendül
déli hegyekben.
Mért hagysz engem
búval tengnem?
Térj meg hozzám,
örömöt hozz rám!

Ég dördül
déli hegyélen.
Mért mentél el
messzire tőlem?
Térj meg hozzám,
örömöt hozz rám!

Ég csattan
szikla-gerincen.
Mért mentél el
messzire innen?
Térj meg hozzám,
örömöt hozz rám!

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


20

Hét szem szilvát
hullat a fája
Távoli férfit
asszonya várja.

Hullat a szilvafa
szilvát, hármat.
Várjuk urunkat -
merre járhat?

Szedjük a szilvát
háncskosárba.
Várjuk urunkat -
jó lesz nála.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


21

Sápadnak már a csillagok,
keleten kettő-három ég.
Alig hajnallik még az éj:
átlépjük urunk küszöbét.
Sokféle sorsot oszt az ég.

Sápadnak már a csillagok,
a Fiastyuk és a Vadász.
Átlépjük urunk küszöbét,
megigazítjuk vánkosát,
Az ég sokféle sorsot ád.

KÁROLY AMY FORDÍTÁSA


22

A folyam ki-kitér, hurkot vet,
ez a szép ifjú hölgy férjhez megy.
Nem akart elvinni házába,
nem akart elvinni házába,
most aztán megbánta, sajnálja.

A folyam szigetet épít ám,
férjhez ment ez a szép ifjú lány.
Átallott osztozni mivelünk,
átallott osztozni mivelünk,
most aztán közös lett fedelünk.

Van ám a folyamnak több ága,
ez a hölgy férjhez ment nagy házba.
Nem akart urához engedni,
nem akart urához engedni,
dalol ám, megtanult szenvedni.

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


23

Halott szarvas rétre rogyva,
a fehér fű beborítja.
Leány gondol a tavaszra,
derék vitéz várja-hívja.

Sötét erdő, bogas-gallyas,
a tisztáson halott szarvas,
fehér fűbe bugyolálva.
Mint a jade-kő a lányka.

"Lassan! Szeliden!
Ne érintsd a keszkenőm!
Ne ugattasd a kutyám!"

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


24

Micsoda gazdag virulás!
Szirmot hordó cseresznye-ág.
Mért nem fogadják hódolattal
királyi Ki hölgy kocsiját?

Micsoda gazdag virulás!
Virágzóbarack- s szilvafák.
Ci birodalom hercege
elvesz királyi unokát.

Ki horgászni megy, mibe kezd?
A zsineg selyembál fonott.
Ci birodalom hercege
királyi menyasszonyt kapott.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


25

A sarjadzó sás közébe
öt vadkan hullt egy lövésre,
ó, vadőrök, ó, vadászok!

Zsenge üröm közepébe
öt emse hullt egy lövésre,
ó, vadőrök, ó, vadászok!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


26

Ciprus-ladikot visz az ár,
úsztatja, sodorja dagály.
Ébren vagyok, nem alhatom,
mint akinek a szíve fáj.
Ha nincs is teli a pohár,
a bánatnak hódolni kár.

Nem tükördarab a szívem,
nem látod arcom a lapon.
Hiába van bátyám, öcsém,
rájuk nem hagyatkozhatom.
Ha megyek és panaszkodom,
haragjukkal találkozom.

Nem szikladarab a szívem,
elgördíteni nem tudod.
Nem gyékényszőnyeg a szívem,
felgöngyölgetni nem tudod.
Nincs szeplő becsületemen,
hát megszámolni sem tudod.

Szomoru szívem kesereg,
gyűlölnek alja-emberek,
bőven kerülget gyötrelem,
sértést, sérelmet szenvedek.
Nyugtomban erre gondolok,
verem mellem, ha ébredek.

Ó, piros nap, ó, sárga hold,
mért apad olykor fényetek?
A szívnek búja-bánata,
akár mosatlan szennyesed.
Nyugtomban ezen jár eszem,
el mért is nem repülhetek?

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


27

Zöld a ruha selyme, ó!
Kivül zöld és bévül sárga.
Szivem búja-bánata
bár eltűnne, mint a pára.

Zöld a ruha selyme, ó!
Kivül zöld, alatta sárga.
Örökös a bánatom,
nem is gondolhatok másra.

Zöld a selyem színe, ó!
A kezed hímezte, ó!
Őseimnek példájára
tisztán őrzöm szívem, ó!

Fátyol-kendőt, pántlikát
lobogtat a fagyos szél.
Őseimre gondotok
és a szívem újra él.

KÁROLYI AMY PORDÍTÁSA


28

Száll a fecske, száll a fecske,
nem egyforma hosszú szárnya.
Útra készül az ifjú hölgy,
követem én a pusztába.
Nézem, nézem, el nem érem,
könnyem zápor zuhogása.

Száll a fecske, száll a fecske,
karcsú kis nyakát kinyújtja.
Megy a hölgy új otthonába,
elkísérem messzi útra.
Már nem látom, pedig nézem.
Sírok, megtorpan a léptem.

Száll a fecske, száll a fecske,
Fent s alant csivog az égen.
Útra készül az ifjú hölgy,
messze dél felé kisérem.
Nézem, nézem, el nem érem,
szakad szívem keservében.

Csung Zsen úrnő szíve oly mély,
oly tündöklő tisztasága,
olyan szelíd, olyan jó is,
gondol házára, magára;
erénye szaporulását
dicső őseitől várja.

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


29

Szép nap, szép hold,
sugarukat földre hintik.
Micsoda ember jutott énnekem?
Nem laksz velem, ahogy illik.
Kárpótlásom hol találom?
Megalázol engem mindig.

Szép nap, szép hold,
beborítják a világot.
Micsoda ember jutott énnekem?
Nem becsülöd hites párod.
Kárpótlásom hol találom?
Hol késik vigasztalásod?

Szép nap, szép hold,
megújhodnak kelet egén.
Micsoda ember jutott énnekem?
Erényed sár, híred fövény.
Kárpótlásom hol találom?
Ennyi bút hogy felejtsek én?

Szép nap, szép hold,
újul, fénylik kelet alján.
Jaj, édesapám, jaj, édesanyám,
uram mért nem szeret immár?
Kárpótlásom hol találom?
Méltó vigaszt mint adhatnál?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


30

Ej, zivatar-forgatag,
uram engem kikacag,
megcsipkednek rossz szavak,
szívemnek csak ártanak.

Csupa szél és porfuvás,
mosolygása ámitás,
se jövés, se távozás,
enyém csak a könnyhullás.

Fúj a szélvész jegesen,
felkél a nap keleten,
álmatlan az éjjelem,
beszélnek, de lenyelem.

Gyászos idő, feketés,
fenyeget a mennydörgés,
felébredek éjjel és
tovaszáll a szendergés.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


31

A FÉRJ MONDJA

"Tang" - verték a harci dobot,
minden férfi lándzsát fogott,
elsáncolták Cao városát
s hadunk délre masírozott.

Követtük Ce-csung herceget,
Csen-nel, Szung-gal megegyezett,
minket haza nem vezetett,
szívünk szorong, gondtól beteg.

Mig a földön megpihentünk,
lovainkat elvesztettük
s hogy utánuk kerekedtünk,
erdő mélyébe kerültünk.

A FELESÉG MONDJA

Külön vagyunk, élve, holtan,
pedig házastársad voltam.
Azért fogtam meg a kezed:
együtt öregedjem veled.

Távol vagy és távol maradsz,
messzeségből nem támogatsz,
a messzeség állt közibünk,
együtt tovább nem élhetünk.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


32

Ha szél jő lágyan dél felől,
a tüskék zöld szívébe fúj,
erükben újra nedv szalad.
Az anya szíve nem vidúl.

Ha szél fúj lágyan dél felől,
éled, kihajt a tüske-ág.
Az édesanya tiszta, jó,
de szomorítja a világ.

Hszün városától dél felé
hűvös vizű forrás fakad.
Az anyának hét fia van,
miattuk szíve megszakad.

Sárga madarak énekét
hallgatja fű, fa, kő, virág.
Az anyának hét fia van,
nem enyhítik a bánatát.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


33

Fácánkakas, rézszínű,
lassú szárnyon elrepül.
Messze földön jár uram,
szívem bútól nehezül.

Fácánkakas, rézszínű,
jajong rekedt éneket.
Ó, csak tudnám, merre vagy!
Megszakasztod lelkemet.

Társam csak a hold, a nap,
szüntelen rád gondolok.
Visszahoz-e nagy út?
Megleled-e otthonod?

Ó, urak, ti rangosok,
kérlek, megjavuljatok!
Nekem tiszta a szívem.
Irgalmat tanuljatok.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


34

Beh kesetű a tök-levél!
A gázlón át a víz beh mély!
Ahol mély, a ruha beér,
Szoknyát emelünk, hol sekély...

Áradattal telt a gázló.
Nőstényfácán beh puhán szól.
Tengelyt mégse nedvesít a gázló.
Nőstényfácán a hímje után szól.

Szépen zeng a vadliba-nép.
Nap kél (alig pitymallik még...).
Hitvesét férj hazahozza,
mikor még nem olvad a jég.

Ring a révész át a réven.
Sokan kelnek át, de én nem.
Sokan kelnek át, de én nem.
Kedvesem jöttét remélem.

JÁNOSY ISTVÁN FORDÍTÁSA


35

Fú keletről, fú a nagy szél,
hátán zápor, hátán felleg.
Jaj, haragot mért éreztél?
Szívem társa volt szívednek.
Szednek feng-et, fej-t is szednek,
nem bánják a gyökerüket:
nem vett senki a szájára,
veled mennék a halálba.

Megyek én, de késlekedem,
a szívemben ellenkezem.
Nem messzire, két lépésre,
küszöbig kísértél engem.
Nem fanyar a tu, az íze
mint a pásztortáska méze.
Űnnepled új feleséged,
mint bátyádat, mint öcsédet.

Iszapos a King a Vej-től,
majd lehiggad, ha nem árad.
Ünnepled új feleséged,
eltelt velem már a vágyad.

Oda ne menj a gátamhoz!
Hagyd a halcsapdám békében!
Nem szeretsz már. Mért töprengjek,
mi vár rám a jövendőben?

Ahol a folyó medre mély,
tutaj, csónak visz át rajta,
ahol meg a meder sekély,
átgázolnak, úsznak rajta.
Küszködtem, de hiába volt.
Meg rnít kaphatsz, mit nem lehet?
Pedig, hogy a kínt enyhítsem,
elkoptattam a térdemet.

Nem tudtál becézni engem,
ellenségednek gondoltál engem,
piacon se kelnék el már,
hibát leltél erényemben.
Félénkség lakott ifjú szívemben,
veled aztán tönkrementem,
Most meg, hogy idősebb lettem,
méregnek mondasz te engem.

Felkészültem jól a télre,
csakhogy ne szenvedj szükséget,
étel voltam nyomorodban,
s ünnepled új feleséged!

Milyen vad vagy, erőszakos,
nem szerzel, csak fáradalmat.
Sose gondolsz a napokra,
mikor én voltam nyugalmad.

SZAHÓ MAGDA FORDÍTÁSA


36

Jaj, hasztalan, jaj, hasztalan!
Az otthon messze van.
Nem az úr parancsa volna,
hideg harmatban ki barangolna?

Jaj, hasztalan, jaj, hasztalan!
Az otthon messze van.
Ne a király haszna volna,
hatalmas sárban ki csatangolna?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


37

A hajlotthátú dombon futóka
bogos indáit messzire nyujtja.
Okos vének, fejtsétek meg,
napra nap mért száll a multba?

Milyen az ő lakóhelye?
És vajjon ki lakik vele?
Ily soká mért késlekedik?
Célját, okát kik sejthetik?

Borzas, dús a rókabunda.
Kelet minden kordé útja.
Okos vének, fejtsétek meg,
mikor lelek szép páromra?

Míly aprócskák, mily szépecskék,
madárfiókák tavasszal!
Okos vének, fejtsétek meg,
díszköntösben, füldugasszal.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


38

Bang-bang-bang - a dob szavára
a tízezer táncot járja;
delel a nap a felhők közt,
ő az első az elsők közt.

Táncol a kung udvarába,
magassága: fenyő szála.
Erős, mint a tigris; marka
a gyeplőt szalagként tartja.

Fuvolát fog a baljával,
fácántollat a jobbjával,
piros, mint kit befestettek,
kap a kungtól szép serleget.

Mogyoró hegyen nő,
fing meg friss barázdán.
Hol jár szívem gondolatja?
A nyugatnak gyermekén jár.
Ó, az a szép nyugat szülte,
nyugat szépséges szülötte!

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


39

Forrás vize bugyborékol,
bepatakzik folyómélybe.
Vej-ben vagyok gondolatban,
nincs hajnal, mi ott ne érne.
Szép ott nővér, szép ott néne,
jótanácsuk sokat érne.

Utban Ci-ben éjszakázom,
Ni-ben bucsulakomázom.
Ha egy leány messze készül,
otthagy szülőt, otthagy bátyát,
ezért kérem nénikéim,
nővérkéim jótanácsát.

Utban Kan-ban éjszakázom,
Jen-ben bucsulakomázom.
Kocsitengelyt zsírral kenek,
megfordulok, visszamegyek:
ha váratlan Vej-ben leszek,
bizonyos, hogy bajt keverek.

Bő forrásra vágyakozom,
szakadatlan sóhajtozom:
ott két város emelkedik,
szívem értük epekedik.
Szerszámozok, kocsi röpít,
a vágtatás lecsillapít.

KÁROLYI AMY PORDÍTÁSA


40

Utam az északi kapu,
kínzott szívem pernye, hamu,
szegénységem nagy, szomoru,
bajom ezer águ-bogu,
így van ez, így van ez,
valóban az ég akarta?
ki tudhatja, ki mondhatja?

Rám szakadt a király gondja,
kormányzás, ítélés a vállamat nyomja,
hogyha kintről most belépek,
valahány panaszát akárki rám-ontja,
így van ez, így van ez,
valóban az ég akarta?
ki tudhatja, ki mondhatja?

De nehéz a király gondja,
kormányzás, ítélés az enyém naponta,
hogyha kívülről belépek,
végtelen keservét mindenki rám-ontja,
így van ez, így van ez,
valóban az ég akarta?
ki tudhatja, ki mondhatja?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


41

Északi szél zúg jajongva,
havát sűrű felleg ontja.
Légy jó hozzám, bút ne hozz rám,
menjünk együtt kézenfogva.
Mért habozni, minek várni,
legszebb időnk elherdálni?

Északi szél viszi-hordja,
sűrű hó hull kavarogva.
Légy jó hozzám, bút ne hozz rám,
menjünk együtt hajlékodba.
Mért habozni, minek várni,
legszebb időnk elherdálni?

Róka oson szimatolva,
fekete a varjú tolla.
Légy jó hozzám, bút ne hozz rám,
üljünk fel a fogatodra.
Mért habozni, minek várni,
legszebb időnk elherdálni?

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


42

Szép lány, jó lány
vár fal-saroknál,
szívem is várja
tétovázva.

Lesem a lányt,
bambusz-csövet ád,
fényes-piros,
mint ő, csinos.

Rétről hozta,
csodás, ritka,
mégis azért szép,
mert ő adta.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


43

Az új torony friss, ragyogó,
bő, áradó a nagy folyó.
Szép házastársat keresett,
de gyékény-testü bábja lett.

A torony frissen mosdatott,
hömpölyögnek folyó-habok.
Szép házastársat keresett,
de gyékény-pojácája lett.

Halfogó háló a habon,
csapdájába vadliba szállt.
Szépet keresett, szelídet,
de varangyosbékát talált.

KAROLYI AMY FORDÍTÁSA


44

Két ifjú száll gyors csónakon,
nyomukban örvény sustorog.
Szegény szívem búsul nagyon -
rád gondolok, rád gondolok.

Két ifjú száll gyors csónakon,
siklik sötét folyó vizén.
Szegény szívem búsul nagyon -
vesztedbe mégy, azt érzem én.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


45

Ciprusladik
vízen suhan,
lengő tincsü
az én uram.
Esküdött holtiglan.
Anyám! Mennybolt!
Hütelen volt!

Ciprusladik
folyó-ágon,
lengő tincsü
az én párom.
Esküdött, nem hagy el.
Anyám! Mennybolt!
Hütelen volt!

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


46

Tüske-sövény a fal körül,
a tövis ki nem irtható;
a belső házban mi folyik,
az szóval ki sem mondható,
mert amí még kimondható,
már az is ripőknek való.

Tüske-sövény a fal körül,
a tövis le nem nyeshető;
a belső házban mi folyik,
az szájjal ki sem ejthető,
mert ami még kiejthető,
már attól is forr a velő.

Tüske-sövény a fal körül,
ki nyúl hozzá a kezivel?
A belső házban mi folyik,
azt ember nem mondhatja el,
mert aki felét mondja el,
már az is botot érdemel.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


47

Ki majdan az úrral őszül:
hat díszes tű üstökébe'.
Kecses tartása, lépése:
hegy és folyó versengése.
Méltó mintás köntösére.
Hogy te nem vagy jó, erényes?
Nincs igazság ily beszédbe'.

Hogyan ragyog! Hogyan fénylik!
Díszruhája, fácántolla.
Sötét haja, mint a felhő,
nincs szüksége hamis kontyra.
Jade-kő a fülbevaló,
fésűje elefánt csontja,
hófehér a homlokboltja:
ilyen lény a mennybe való,
olyan, mintha isten volna.

Hogyan ragyog, hogyan fénylik
szertartási öltözéke!
Durva sás-ingét takarja
díszes leple, pompás éke.
Ó, a tiszta fényü homlok!
Homlokodnak fehérsége!
Valóban az ily teremtmény
országának dicsősége!

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


48

Füvet vágok
Mej alvégén.
Azt a Kjang-lányt
szeretném én.
Piszkeföld alján,
palota sarkán
sétáltunk patak partján.

Aratok én
Mej felvégén.
Azt a Jí-lányt
szeretném én.
Piszkeföld alján,
palota sarkán
sétáltunk patak partján.

Szénát gyűjtök
Mej közepén.
Azt a Jung-lányt
szeretem én.
Piszkeföld alján,
palota sarkán
sétáltunk patak partján.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


49

Csip a jérce,
vág a szarka,
az én bátyám
cudar-fajta.

Vág a szarka,
csip a jérce,
az én uram
cudar-féle.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


50

A Ting magasan ragyogott,
amikor dologba fogott,
s ahogy a nap-állás szabta,
első lett a Csu palota.
Beültette mogyoróval,
gesztenyével meg lakkfával,
lantnak való katalpával.

A rom tetejére lépett,
hogy lássa a Csu vidéket,
nézett Csu-ba, nézett Tang-ba,
árnyas hegyre, árnyas dombra,
szederfáit vizsgálgatta,
jót jósolt a teknőc héja,
áldást mutatott páncélja.

Mikor csendes eső hullott,
s még fenn járt az éji csillag,
kiparancsolta lovászát,
befogatta paripáját,
szederföldjét mind bejárta,
nem volt derékcégben párja,
lett is, lett is jutalmára
háromezer paripája.

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


51

Szívárvány-ív kelet táján,
egy sincs, aki rámutatna.
A lány indul messzi útra,
apját-anyját odahagyja.

Hajnal-pára nyugat egén,
reggel esik záporozva.
A lány indul messzi útra,
testvéreit odahagyja.

Könnyű-fajta lenge lányka,
mohón vágyott házasságra,
fészkét hűtlen odahagyja,
nem hajt az ég szándékára.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


52

A patkánynak van ám bőre,
csak ennek nincs tisztessége,
ha egyszer nincs tisztessége,
mért nem hal meg szégyenébe?

A patkánynak van ám szája,
s ennek nincs illemtudása,
hogyha nincs illemtudása,
mért nem hal gyalázatába?

A patkánynak van alakja,
ám ez a szokást se tudja,
ha még a szokást se tudja,
mért nem hal meg azonnyomba?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


53

Leng jak-sörényes lobogó,
Hszün város felé vonuló.
Átfonja szép selyemszalag,
előtte gördül négy fogat.
Illő ajándékkal miként
fogadjam én a nagy urat?

A lobogón sólyom lebeg,
Hszün városához közeleg,
átköti szép selyemszalag,
hódol neki öt dísz-fogat,
Édes jutalommal miként
fogadjam én a nagy urat?

Zászló tollcsokra lengedez,
Iiszün falaihoz érkezett.
Átfűzi szép selyemszalag,
körülveszi hat dísz-fogat.
Méltó ajándékkal miként
fogadjam én a nagy urat?

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


54

Hajtottam, vitt a paripa,
várt rám Vej gyászoló ura.
Messzire vitt a paripa,
Cao-ban elért az éjszaka.
Egy tiszt utánam vágtatott,
ezért a szívem bánata.

Megvádoltok: gonosz vagyok;
mit tehetek, mit mondhatok?
Tudom, hogy nincs igazatok,
gondom mind ekörül forog.
Megvádoltok: gonosz vagyok;
vádnak gátat nem szabhatok,
tudom, hogy nincs igaratok,
folyton csak erre gondolok.

A kaptatóra fölmegyek,
a dombon virágos szedek.
A szerelem a lányoké,
mind sorra új otthonba megy.
Az ország népe rámkiált,
balgatag mind és gyermeteg.

Széles mezőn járok-kelek,
zsendül a búza-rengeteg,
Van-e ország, mely megseg3t?
Inségemben hová megyek?
Főranguak,főemberek,
hibát rajtam ne lessetek:
netn éx annyit száz vádatok,
mint szándékom, hogy elmegyek.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


55

Nézz a Ki-kanyarulatra:
sürü bambusz-zöld takarja.
Ó, de daliás a herceg,
mily formás, mint faragott fa,
fényesítve, ráspolyozva,
méltóságos és fenséges,
fényességes, tekintélyes!
ó, de daliás a herceg,
szívem soha nem feledhet!

Nézz a Ki-kanyarulatra:
a zöld bambusz gazdagon nől.
Ó, de daliás a herceg,
füldugasza drágakőből,
hajkapcsai fényes bőrből,
méltóságos és fenséges,
fényességes, tekintélyes!
ó, de daliás a herceg,
szívem soha nem feledhet!

Nézz a Ki-kanyarulatra:
bambusz-szőnyeg a zöld parton.
Ó, de daliás a herceg,
akár a bronz, akár az ón,
a kuj-jogar, a pi-korong!
Mily elnéző, mily nagylelkü,
kocsizásnál ügyesen dül,
a tréfától vére hevül,
de sosem rossz-lelkületü!

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


56

Örülünk a patak-völgyben,
j6 vitézem meg én, ketten,
szunnyadozik, ébred, fölkel,
esküszik, hogy nem felejt el.

Örülünk a domb lejtőjén,
vitézem meg én, kettecskén,
szunnyad, ébred, dudorászik,
esküszik, hogy nem hibázik.
Örülünk a hegy aljában,
jó vitézem meg én, párban,
szunnyad, ébred, elkóborol,
esküszik, hogy egy szót se szól.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


57

Az úrnő karcsu jegenye,
brokát-leplének nincs öve,
Vej királyának hitvese,
apja Ci ország hercege,
a trónörökös szép huga,
egyik sógora Hszing ura,
másik sógora Tan ura.

Kicsiny keze bimbó-puha,
bőre fagyosbalzsam-sima,
hernyóként hajlik szép nyaka,
dinnyemagok a fogsora,
két lepkecsáp-szemöldöke,
pirosan libben kacaja,
szeme jég-fényű éjszaka.

Az úrnő karcsu inda-szál,
a városkapunál megáll.
Négy büszke ménló rugkapál,
a vörös zabla muzsikál,
a toll-bóbita föl-le jár.
Visszahuzódnak az urak;
hogy megpihenjen a király.

A folyam vize áradó,
örvénylőn északra folyik;
a hálókat kifeszítik,
vesztét leli a tok-hal itt,
a nád és sás lengedezik,
a hölgyek tolluk lengetik,
velük merész vitézeik.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


58

A népből hány jámbor-féle
hoz gyolcsot, kap selymet érte,
de te nem cserélni jöttél,
csak utánam sündörögtél,
követtelek a Ki-révig,
aztán át a Tun-tetőig,
lábam, szívem el nem késett,
csak neked volt xossz vőfélyed.
Kértelek, ne haragudj rám,
őszig várjál-várakozzál.

Fölmentem az omló falra,
vártam, lestem, jössz-e vissza,
ameddig nem jöttél vissza,
könnyem szakadt záporozva,
mikor végre visszajöttél,
néztelek hosszan, kacagva.
Teknőc háta, virág szára
jót jövendölt áradattal,
és jöttél a hozományért,
vagyonomért, dísz-fogattal.

A szederfa még nem hullik,
még nem omlik, lombja nyílik
Galambok, ne tépázzátok
a fáról az érett szedret,
leányok, ne kívánjátok
az örömöt férfi mellett:
ha férfi az öröm rabja,
arról szó is eshetik még,
ha asszony az öröm rabja,
arról bizony szó se essék.

A szederfa lombja hullik,
sárgul, dísze szerteomlik.
Azóta, hogy hozzád mentem,
három éve bút-bajt ettem.
A Ki folyó habja röppen,
kocsi függönyére csöppen.
Semmi rosszat én nem tettem,
bizony tettél te helyettem,
erkölcsöd két-háromféle,
nincsen fék a férfinépre.

Három évig párod voltam,
folyton munkában forogtam,
fölkeltem máz hajnaltájba,
késő-este bujtam ágyba,
szorgoskodtam, nem vétettem,
de te rossz vagy, kíméletlen.
Testvéreim uem is bánják,
gonoszul nevetnek rajtam,
én meg némán gondolkodom,
szomorkodom egymagamban.

Veled együtt öregednék -
most magányom csupa bánat.
Van partja a Ki folyónak,
vizes föld vet néki gátat.
Ifju díszben boldog voltam,
mennyit kacagtam-mulattam,
veled szent hitet cseréltem,
fonákjára nem eszméltem,
visszájára nem gondoltam,
de már ennek vége régen.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


59

Bambuszrúd hajlik ívben,
horgász-zsineg a Ki-ben.
Te jutsz eszembe, kedves,
hozzád hogy jussak innen?

Balra van Cüan hüs kútja,
a Ki-folyó meg jobbra.
Lány indul messzi útra,
testvért, szülőt siratva.

Italra van Cüan hüs kútja,
jobbra tér a Ki útja.
Ó, arcod fehérsége I
Ó, öved gyöngyös éke 1

Röpül a cédrus-bárka,
a Ki-folyó ha árad.
Befogok, lovam vágtat.
Maradj el tőlem, bánat!

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


60

Borostyán a kertem falán.
Agyardísz az ifjú övén,
faragott ékesség övén,
azért csak megismer talán.
Suj-gyöngyös szép öve lobog,
díszkésén fényes nap ragyog.

Borostyán a puszta helyen.
Ragyogtat az ifjú gyűrűt,
csillogtat szép íjjász-gyűrűt,
azért még szólhatna velem.
Suj-gyöngyös szép öve lobog,
díszkésén fényes nap ragyog.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


61

Ki mondja, hogy nagy a folyó?
Egy nádszállal átevezem.
Ki mondja, hogy Szung messze van?
Megpillantom lábujjhegyen.

Ki mondja, hogy nagy a folyó?
Sajkát nem fednek a habok.
Ki mondja, hogy Szung messze van?
Fél reggel se kell s ott vagyok.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


62

Uram vitézek vitéze,
egész ország hadvezére!
A kezében hosszu lándzsa,
és utána megy királya.

Mióta harcol keleten,
mint szálló üröm a fejem.
Nem vagyok kenőcs szükiben,
magam mégsem díszítgetem.

Bár esne eső, zuhogó!
Égetőn süt a déli nap.
Egyre uramra gondolok,
teli szívem majd meghasad.

Feledés füvét hol lelem?
A ház mögé elültetem.
Hogy mindig reád gondolok,
az kínozza meg a szívem.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


63

Útját róka kúszva járja,
sompolyog a folyó-gátra.
Egy ifjuért a szívem fáj,
lám, szegénynek nincs gunyája.

Útját róka kúszva járja,
megy a folyó gázlójára.
Egy ifjuért a szívem fáj,
szegénynek nincs derék-pántja.

Útját róka kúszva járja,
csúszik a part oldalára.
Egy ifjuért a szívem fáj,
lám, szegénynek nincs ruhája.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


64

Egyszer birsalmát dobott énfelém,
drága csü-gyönggyel viszonoztam én.
Ha nem így lenne,
akkor is szolgálnám, vágyva, örökre.

Őszibarackot dobott énfelém,
drága jao-gyönggyel viszonoztam én.
Ha nem így lenne,
akkor is szolgálnám, vágyva, örökre.

Szilva-virágot dobott énfelém,
szép jade-gyönggyel viszonoztam én.
Ha nem így lenne,
akkor is szolgálnám, vágyva, örökre.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


65

Fürtös köles bókol a szélben,
learatják majd kenyérnek.
Úton járok, lassú a léptem,
szívem reszket, kínok tépnek.
Kik ismernek, szánnak engem,
azt mondják, csak búnak élek,
kérdik, akik nem ismernek:
jaj, ki ez az árva lélek?
- Messzi ég, magas ég! -
Kérdezik, hogy mit remélek.

Fürtös köles bókol a szélben,
ha megérett, majd levágják.
Úton járok, lassú a léptem,
szívemet kínok dobálják.
Kik ismernek, szánnak engem,
azt mondják, csak búnak élek,
kérdik, akik nem ismernek:
jaj, ki ez az árva lélek?
- Messzi ég, magas ég! -
Kérdezik, hogy mit remélek.

Fürtös köles bókol a szélben,
ó, a szépfürtű kalászok!
Úton járok, lassú a léptem,
szememből patak szivárog.
Kik ismernek, szánnak engem,
azt mondják, csak búnak élek,
kérdik, akik nem ismernek:
jaj, ki ez az árva lélek?
- Messzi ég, magas ég! -
Kérdezik, hogy mit remélek.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


66

Hadba küldték édes uramat.
Jaj, ki tudja, meddig lesz uton,
hová veti sorsa, nem tudom.
Nap hanyatlik, este közeleg,
gunnyaszt már a kakas a rudon,
juhot, ökröt pásztora terel.
Hadba küldték édes uramat,
percre is csak hogy feledjem el?

Hadba küldték édes uramat,
számolatlan múlik sok napom.
Napok, évek? mikor láthatom?
Nap hanyatlik, este közeleg,
kakas bólogat a kőfalon,
gulya, csorda hazaérkezik.
Hadba küldték édes uramat.
Ki gondol rá, hogyha éhezik?

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


67

Uram nyájas, vígkedvű.
Fuvolát fú, hadd zengjen,
most vigadni hí engem -
ó, milyen öröm!

Uram nyájas, jókedvű.
Tollasbotját hogy rázza!
Hí vigasság házába -
ó, milyen öröm!

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


68

Folyam áradása
megbotlik a rőzse csomóján.
Szivem igaz társa,
ha itt volnál Sen határán!
Vágyakozom haza,
mikor jutok haza, mikor jutok haza?

Folyam áradása
megbotlik a fűz sürü ágán.
Szivem igaz társa,
ha itt volnál Fu határán!
Vágyakozom haza,
mikor jutok haza, mikor jutok haza?

Folyam áradása
megbotlik az ág szövevényén.
Szivem igaz társa
állna itt a határ szélén!
Vágyakozom haza,
mikor jutok haza, mikor jutok haza?

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


69

Völgy ölében gyöngyajak-fa
csörög-zizeg száraz lombja.
Ott kószál az elhagyott lány.
Sóhajtozik, jár búsongva,
sóhajtozik, jár búsongva,
kedveséért könnyét ontja.

Völgy ölében gyöngyajak-fa
ejti-szórja a levelet.
Ott kószál a megcsúfolt lány,
jajveszékel, könnye pereg,
jajveszékel, könnye pereg,
megcsalatva sir, kesereg.

Völgy ölében gyöngyajak-fa,
csörög-zörög száraz gallya.
Ott kószál a megcsúfolt lány,
nyitja száját hosszú jajra,
nyitja száját hosszú jajra,
de panaszát kise hallja.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


70

Sétál egy nyúl, járkál lassan,
fácán verdes vadhurokban.
Életem hajnalán
mért hogy nyugton nem maradtam?
Életem alkonyán
hánykolódom száz bánatban.
Bár alhatnám mozdulatlan!

Sétál egy nyúl, járkál lassan,
fácán verdes vadhurokban.
Életem hajnalán
mért hogy nyugton nem maradtam?
Életem alkonyán
vergődöm száz fájdalomban.
Bár alhatnám mély álomban!

Sétál egy nyúl, járkál lassan,
fácán verdes vadhurokban.
Életem hajnalán
mért hogy nyugton nem maradtam?
Életem alkonyán
forgolódom ezer bajban.
Bár alhatnám szakadatlan!

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


71

Messze kúszik patakparton
az indás folyóka.
Messze kerül az új asszony.
Másnak mondom, hogy apóka,
másnak mondom, hogy apóka,
Bár ne szóltam volna!

Messze kúszik a folyóka
a patakpart hosszán.
Messze vagyok régtől óta.
Másnak mondom, hogy anyuskám,
másnak mondom, hogy anyuskám.
Nincs egy szava hozzám!

Messze kuszik a KO-inda
a patakpart ágyán.
Nem kerülök soha vissza.
Másnak mondom, néném, bátyám,
másnak mondom néném, bátyám!
Néznek, mint a bálvány!

ILLYÉS GYULA FORDÍTÁSA


72

Ott szedegetem a bogyókat!
Ha csak egy nap nem látom őt,
hosszabb, mint három hosszu hónap!

Ott szedek egy kis füvet össze!
Ha csak egy nap nem látom őt,
fölér az három hosszú ősszel!

Ott szedek üröm-levelet!
Ha csak egy nap nem látom őt,
három nagy évnél nehezebb!

ILLYÉS GYULA FORDÍTASA


73

Az induló kocsi zörren.
Mint sás-rügy, csikos az ingem.
Vajjon én nem vágyom reád?
Félek, te nem jössz el innen.

Csikorog a hintó, ha megy.
Ruhám, mint a piros köles.
Vajjon én nem vágyom reád?
Óhajtásom te nem teszed.

Külön kamrád lesz éltedben,
holtan egy sírban fekszünk lenn.
Ha azt mondod, nem leszek hű,
esküszöm a napfényre fenn...

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


74

A búzát szél fodorítja.
Eljön a Lju-beli ifjú,
a kedves Lju-beli ifjú;
kedvem ajándék vidítja.

Vadkender susog a hegyben.
Eljön a Lju-beli ifjú,
a nyájas Lju-beli ifjú,
táplál majd jószívvel engem.

Szilvafa borul a kertre.
Eljön a Lju-beli ifjú,
az ékes Lju-beli ifjú,
ad majd egy gyöngyöt övemre.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


75

Mily illedelmes a sötét ruhád!
Ha vásik, tudok újat szabni rád.
Házadba megyek és rendet rakok
és főzögetek és ételt adok.

Milyen szépséges a sötét ruhád!
Ha kopik, tudok újat varrni rád.
Házadba megyek, csinosítgatok
és főzögetek és ételt adok.

Míly méltóságos a sötét ruhád!
Ha szakad, tudok újat adni rád.
Házadba megyek és veled vagyok
és főzögetek és ételt adok.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


76

Kérlek, uram, meghallgassál,
a tanyánkra be ne törjél,
fűzfa-sövényt ne tördeljél;
nem a fűzfákat sajnálom:
szüleitől a leány fél.
Bár titokban szívem szeret,
szüleimnek intésétől
félni lehet.

Kérlek, uram meghallgassál,
a falunkon ne ugorj át,
ne törd össze az eperfát;
nem az eperfát sajnálom:
félek öccsöt, félek bátyát.
Bár titokban szívem szeret,
testvéreim rossz szavától
félni lehet.

Kérlek, uram, meghallgassál,
a kertünkbe ne ugorj be,
szantál-fáink ne tördeld le;
nem a szantál-fát sajnálom:
riaszt a nép nyelvelése.
Bár titokban szívem szeret,
az emberek rossz nyelvétől
félni lehet.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


77

Su elindul vadra,
társait messze hagyja,
egyszál magára maradva
hajtja a vadat, hajtja -
Su délceg, Su kegyes.

Su egymaga vadászgat,
nem talál borisszákat,
mind messze iddogálhat,
felőle földig ázhat -
Su délceg, Su nemes.

Su hazaindul végre,
kocsis nem jő elébe,
lovait kicsapta rétre;
tér ösvényről ösvényre -
Su délceg, Su vitéz.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


78

Su indul vadászni,
száll négylovas kocsijára,
a gyeplő mint selyem szála,
szép a külső két ló tánca.
Su a vad mocsárban
máglyák sorát meggyujtatja,
tigrist kézzel fojtogatja,
a fejedelemnek adja.
Su, ügyelj, jól vigyázz,
leteríthet roppant mancsa.

Su indul vadászni,
fogatot húz a négy sárga,
ágaskodik a két belső,
engedelmes a két külső.
Su a vad mocsárban
máglyák sorát lobogtatja,
a nyilat jól irányozza,
a fogatot hetykén hajtja,
hol lefékez kő-csengővel,
hol vadat űz tág gyeplővel.

Su indul vadászni,
húz négy fehérpettyes szürke,
egyvonalban a két belső,
szinte karol a két külső.
Su a vad mocsárban
a tüzeket villogtatja,
paripáit lelassítja,
a nyilazást abbahagyja,
nyílvesszőit a tegezbe,
nyilát a puzdrába tette.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


79

Csing-beli lovasok vonulása,
vértezett négy lovak kocogása,
két-szárnyu díszítés a mao-lándzsán,
kószálnak vízparti füzek árnyán.

Csing-beli lovasok Szjao-ba értek,
vágtató lovukon csuda vértek,
két lengő fácántoll a mao-lándzsán,
dobognak vízparti füzek árnyán.

Csing-beli lovasok Csu-ba futtak,
vértezett lovukon nem aludtak,
vezérük megáll a füzek árnyán,
kettős nap szikrázik a mao-lándzsán.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


80

Báránybőrös díszben áll.
Tündököl dicső erénye,
ő népének jóreménye,
rendületlen sziklaszál.

Tüzesnyilú nap ragyog
báránybőrös köntösére.
Ő a törvény, ő a jog,
ő népének bölcsessége.

Szép köntöse prémdíszes,
hármas éke hogyan villog!
Milyen bölcs, milyen nemes!
Népe között fényes csillag.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


81

Bandukolok országuton,
a te köntösujjad fogom.
Ok nélkül ne gyűlölj bizony,
ne töltsd mérged barátodon.

Bandukolok országuton,
a kezedbe kapaszkodom.
Ok nélkül ne dobj el bizony,
ne töltsd mérged barátodon.

KÁROLYI AMY FORD1TÁSA


82

A lány szól: "Kakas kukorint."
A legény szól: "Szürkül az éj."
"Kelj fel és nézd az éjszakát,
a hajnalcsillag útra kél.
Indulj korán, kószálj, keress,
vadliba-lesről visszatérj.

Ha lőttél kacsát és ludat,
ebédre kész a jó falat.
A pecsenyére bort iszunk.
Megöregedni így fogunk.
Gitár és lant peng, míg eszünk,
egymáshoz nincs egy rossz szavunk.

Ha tudnám, nem kerülöd házamat,
fűznék övedre ékességeket,
ha tudnám, hogy kérésem megteszed,
szánnék övedre gyöngyös díszeket,
ha tudnám, szíved igazán szeret,
övedre tűznék drágaköveket."

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


83

Egy lány oldalán kocsizom,
orcája hibiszkusz-szirom;
ó, boldog kocsizás!
Övének gyöngye csillogó,
szépsége holdtükrözte tó;
nincs oly szép senki más.

Egy lány oldalán kocsizom,
orcája hibiszkusz-szirom;
ó, boldog kocsizás!
Övének csattja csillogó,
erénye tiszta, mint a hó;
nincs oly hű senki más.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


84

A sziklaaljban sárkányinda fut,
mocsárban lótusz nyitja bimbaját.
Nem láthatom, nem láthatom Ce-tu-t,
csak ezt a fickót, ezt az ostobát.

Sötét fenyők a sziklaoldalon,
befutja inda a folyófenyért.
Ce-csungot, ó jaj, őt se láthatom,
de látom ezt a szép, erős legényt.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


85

Ó, ti száraz levelek,
szél iramlik veletek.
Ó, ti nyájas öregek,
én is fújom veletek, vígan énekeljetek.

Ó, ti száraz levelek,
elsodornak vad szelek.
Ó, ti nyájas öregek,
messze zengő dalotok együtt fújom veletek.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


86

A szép ifjú
nem beszél velem.
Miért kínoz?
Nincs már kedvem enni sem.

A szép ifjú
velem le nem ül.
Miért kínoz?
Háborgok szünetlenül.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


87

Uram, ha szeretsz: felgyűrve szoknyám,
átgázolok a Csen vizén;
uram, ha megvetsz; vajjon más embert,
azt gondolod, nem lelek én?
Hej, fiatalság, bolondság!

Uram, ha szeretsz: felgyűrve szoknyám,
átgázolok a Vej vizén;
uram, ha megvetsz: én azt se bánom,
gondolod, hogy nincs más legény?
Hej, fiatalság, bolondság!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


88

Milyen formás vagy minden tagodban!
Vártál reám az úton magadban.
lefért is nem mentem utánad nyomban!

Milyen ékes vagy mind termetedben!
Vártál te engem fényes teremben.
Ó, hogy tehettem, hogy el nem mentem!

Omló selyem az alsója,
brokátselyem a felsője.
Ó, bácsikák, fogjatok be!
Hadd megyek el immár véle!

Fényes selyem az ingválla,
brokátselyem a ruhája.
Ó, bácsikák, fogjatok be!
Hadd megyek el őhozzája!

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTASA


89

Buzér nő a töltésoldalon,
karcsú szára szerteszét szalad.
Nádkunyhódat, ó, azt láthatom -
nádkunyhóból hol vagy te magad?

Gesztenyék a városfal tövén,
árnyékukban kunyhód üldögél.
Arcodat oly híven őrzöm én!
Sejtenéd csak - rámtekintenél.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


90

Hűs szél, hideg eső, felleg,
a kakasok felelgetnek.
Az uramat jönni látom,
mért mondtok örömtelennek?

Fagyos zápor, fagyott harmat,
a kakasok karban szólnak.
Az uramat jönni látom,
mért mondtok boldogtalannak?

Felhő, zivatar, sötétség,
harsog kakas-sereg torka.
Az uramat jönni látom,
búbánatom mért is volna?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


91

Kék kendőt viselsz, kedvesem,
hosszan tűnődik a szívem:
ha én nem is mehettem el,
üzenetet mért nem küldtél te sem?

Kék öv-díszt viselsz, kedvesem,
hosszan tűnődik az eszem:
ha én nem is jutottam el,
mért nem látogatsz meg te sem?

Gyorsan jössz, sietve mégy el!
Toronyból ha szemem kémlel,
mikor nem láthatlak egy nap,
úgy érzem, hogy három hónap.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


92

Rőzseköteg a mederben
gátat vet folyó vizének.
Nem vagyunk sokan fivérek,
csak mi ketten.
Ne hajts, bátyáin, senki szavára,
ó, ne higgy hazug beszédnek!

Bokor ága a mederben
gátat vet folyó vizének.
Ketten indulunk, fivérek,
a világba.
Ne higgy, bátyám, balga beszédben,
ó, ne hallgass senki szavára!

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


93

Keleti kapuba állok,
seregelvek ott a lányok,
felleg-csordában a lányok,
utánuk én sose szállok;
hova lett a legcsudásabb?
Mással szólni nem kívánok.

Ragyog a várkapu tornya,
lányok raja körbe zsongja,
zúgnak, mint a fűzfa lombja,
mind a szerelmébe fonna;
hova lett a legcsudásabb?
Szomjúságom más nem oldja.

KORMOS ISTVÁN PORDÍTÁSA


94

Folyóka fut vad mezőkön,
ereszkednek bő harmatok.
Ismerek egy csinos személyt,
szép homloka fénnyel ragyog.
Gondtalanul találkozunk,
betelt vágyam, boldog vagyok.

Folyóka fut vad mezőkön,
bő harmatok ereszkednek.
Ismerek egy csinos személyt,
szép homloka milyen kedves!
Gondtalanul találkozunk.
"Kötöm sorsom a tiedhez!"

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


95

Csen vize, Vej vize
a világnak nekivág.
Emberek, asszonyok
kezében sok szép virág.
Láttad? - a nő halkan kérdi.
Igen - feleli a férfi.
Megnézzük a mezejét?
Túl a Vej habjain
nagy és pompázó a rét.
A legény, a leány
túlsó partnak nekivág,
ajándékuk: piros peóniák.

Csen vize, Vej vize
kristály-mélység, tisztaság.
Emberek, asszonyok
jönnek négy égtájon át.
Láttad? - a nő halkan kérdi.
Igen - feleli a férfi.
Megnézzük a mezejét?
Túl a Vej habjain
nagy és pompázó a rét.
A legény, a leány
túlsó partnak nekivág,
ajándékuk: piros peóniák.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


96

"A kakas már rikoltozik,
az udvarnép gyülekezik."
"Nem a kakas kukorékolt,
csak smaragdlégy-zümmögés volt."

"Kelet felől szürkül az ég,
díszruhában az udvarnép."
"Ez nem kelet derengése,
a felkelő holdnak fénye."

"Nagy rajokban bogár repdes.
Álmodnék még veled, kedves."
"Hazaindul az udvarnép,
a nyelvüktől mentsen az ég!"

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


97

Erőskarú kedvesem, te!
Vadásztál a domb tövén, találkoztam én veled,
űztünk agancsos vadat ott a zöld Nao-domb alatt.
Azt mondtad, hogy jó vagyok,
hogy a másom nem leled.

Ékesszavú kedvesem, te!
Ott a zöld Nao oldalán vadkant hajtottál velem,
űztünk csörtető vadat, kutyánk jó nyomon szaladt.
Azt mondtad, hogy szép vagyok,
nálam szebb lány nem terem.

Fényesarcú kedvesem, te!
Együtt űztünk gyors vadat
ott a zöld Nao-domb tövén,
szellő játszott, nap sütött, jó ebünk farkast űzött.
Azt mondtad, hogy már neked
nem kell soha más, csak én.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


98

Lám, a védőfal meg a kapu között lesett,
lám, fülében hószínű dugasz ékeskedett,
s benne, benne, benne, lám, virág: a kjung kövek.

Lám, a kertben várt reám, ott leste jöttömet,
lám, fülében fűszínű dugasz ékeskedett,
s benne, benne, benne, lám, gyöngyök: a kjung kövek.

Lám, a csarnokban lesett, ott várta léptemet,
lám, fülében mézszínű dugasz ékeskedett,
s benne, benne, benne, lám, virág: a kjung kövek.

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


99

Ó, keleten szép nap emelkedik!
Ó, az a szép ifjú ember
hajlékomba mindjárt benyit!
Hajlékomba máris benyit!
Ó, felém lép, közeledik!

Ó, keleten hold karéja ragyog!
Ó, azzal a szép ifjúval
hajlékomban magam vagyok!
Hajlékomban vele vagyok,
ha hozzám lép, ellankadok.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


100

Kelet ege még nem pirkad.
Fölkel, lassan köntöst forgat,
átfordítja, igazítja,
amikor a király hívja.

Kelet egén még nem virrad.
Inget, ruhát aggat, forgat,
hol lazítja, hol szorítja,
amikor a király hívja.

Nyargal bokrokat tiporva,
majd megfúl az izgalomba.
A nap és éj nem vezérlik,
hol korán jön, hol elkésik.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


101

Nagy a déli bércnek orma,
lassan kúszik a hímróka.
Sima, széles út visz Lu-ba,
megy Ci lánya új honába.
Megérkezett otthonába,
mért epekedsz még utána?

Öt pár kopogó topánka,
egy pár függőt hord a párta.
Sima, széles út visz Lu-ba,
arra haladt el Ci lánya.
Oda adta a családja,
mért is mennél még utána?

Hogy ültetik el a kendert?
Keresztbe is, hosszába is.
Hogy szereznek feleséget?
Apjátul is, anyjátul is.
Ha már megtörtént: hiába,
mért sóvárogsz még utána?

Hogy vágják a tűzrevalót?
rönköt, tuskót? szekercével.
Hogy szereznek feleséget?
Menet indul a vőféllyel.
Ha már odavan a lányka,
mért kapkodsz-vergődsz hiába?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


102

Földet fel ne szánts nagyot,
mert csak a perjét vághatod.
Ne idézd, ki messze ment,
ne idézd a bánatot.

Földet fel ne szánts nagyot,
mert csak a konkolyt irthatod.
Ne idézd, ki messze jár:
csak magad sirathatod.

Idő, percet pergető!
Kurta varkocs a gyermeké.
Hinnéd, év se telt belé -
rajta férfi-fejfedő.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


103

Vadászebek díszes örve!
Ez az ifjú nekem termett, örömömre.

Vadászebek csengős szíja!
Szépségének, termetének semmi híja.

Vadászebek csengetyűje!
Küszöbömet ez az ifjú ne kerülje.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


104

Kiszakított halcsapda a gátnál,
bogai közt sötéthátú márna.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mintha felleg szállna.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
benne kárász ezüst háta fénylik.
Ci-beli lány mátkájához indul,
mintha zápor zúgna, úgy kísérik.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
rései közt a hal ki-bejárhat.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mint folyó ha árad.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


105

Ló nyerít, esti szekér fut,
bambusz-ülés a szekéren,
Lu fele síma a mélyút,
Ci-beli lány az ülésen.

Táncol négy fekete kanca,
hosszúra hagyva a gyeplő.
Lu-ba az út sose hajsza,
Ci-beli lány ma csicsergő.

Ven vize, fodra, taréja,
szökne magasba, az égnek.
Lu-ba az út csupa séta,
Ci-beli lány csupa ének.

Dobog négy fekete kanca,
Ven vize árad a mélyben.
Lu-ba az út sose hajsza,
Ci-beli lány az ülésen.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


106

Milyen ékes, szépszemű,
milyen szálas termetű,
milyen szép a homloka,
ó, a sima homloka!
Hogyan lép, hogyan szalad!
Hogyha lép, biztoskezű.

Hogy becsülik, tisztelik!
Szeme fényes drágakő,
nyilát ajzza, célbalő,
illendőn viselkedik,
nyílvesszője zúgva száll,
célba biztosan talál.

Arca milyen kellemes!
Homloka milyen nemes!
hogyha táncol, rangosan.
Hogyha céloz, pontosan.
Nyila, amit elröpít,
mint a fecske, úgy suhan.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


107

Jó-fonású sás-bocskorban
járhat a láb hóban, dérben.
A feleség fürge ujja
ruhát is tud varrni szépen.
Gallérja és finom alja
rásimul a szép nagyúrra.

Áll a szép nagyúr nyugodtan,
méltósággal balra moccan,
csont-fésü van az övében;
és a közönséges népség
odébb-állhat szégyenében.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


108

Part felé megyek,
mu-növényt szedek,
nagy Fen mentiben föl-le járhatok.
Ó, az a legény,
daliás legény!
Kung lovászai, különb nálatok!

Nagy Fen mentiben
vadszeder terem.
Olyan szép legényt hol találhatok?
Mint a zsenge ág,
szép virágos ág.
Kung vitézei, különb nálatok!

Nagy Fen mentiben
hszü-növény terem.
Szebb legényt ugyan hol találhatok?
Mint a jade-kő,
fényes jade-kő.
Kung kegyencei, különb nálatok!

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


109

Barackfa terít asztalt énnekem,
az életem gyümölcsén tengetem.
Lézengek árván, szívem szomorú,
társam a bánat, együtt hál velem.
Dalolgatok csak, el-elhallgatok,
beszélik, mord írástudó vagyok.
Igazuk van-e, döntsd el azt magad,
én bánatomról mit se szólhatok,
keserűségét rejti a szívem.
Ki méri meg a bánat mély vizét?
Ki méri meg a bánat mély vizét?
Gyötrelmeim nem érti senkisem.

Jujuba-fám még gondol énvelem,
ízes gyümölcsöt, hűs árnyékot ád.
Az örök bánat gunnyaszt lelkemen,
de járnom kell sok messzi tartományt
Csak hallgatok, nem is dalolgatok,
mondják, bolond írástudó vagyok.
Igazuk van-e, döntsd el azt magad,
én bánatomról mit se szólhatok,
keserűségét rejti a szívem.
Ki méri meg a bánat mély vizét?
Ki méri meg a bánat mély vizét?
Gyötrelmeim nem érti senkisem.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


110

Bozontos hátú hegyre fölmegyek,
apám, apám, feléd tekingetek.
Mondod; "Fiam most merre járhat, nem tudom,
hol menetelhet rekkenő uton?
Megőrizzétek, irgalmas egek,
én lépteit most nem vigyázhatom."

Megállok forró szikla hajlatán,
feléd, feléd tekingetek, anyám.
Sóhajtozol; "Jaj, hadba ment fiam, szegény,
nincs álma sem goromba fekhelyén.
A messzi ég irgalmas lesz talán,
ó, el ne hagyd, vezéreld, jó remény!"

Állok magamban a domb tetején,
bátyám, feléd csak innen inthetek.
Fohászkodol; "Jaj, háborúba ment öcsém,
nem nyughatik tornácunk hűvösén,
Vigyázzatok rá, irgalmas egek,
hogy ott ne hagyja életét szegény!"

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


111

A tíz mu kertben, a nyári napban,
szedik a szedret, hajlongva lassan.
Kószálnék veled, rejtve, titokban.

Tíz mu kerten túl, meddig a szem lát,
hajlongva tépik a sok szederfát.
Gyerünk együtt, ne hagyjuk el egymást.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


112

Kop-kop - ütsz a szantál-fára,
kivágod és viszed a folyó partjára,
tiszta és hullámos a széles víz árja.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
mint teszel szert háromszáz messzi birtok magvára?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
mint teszel szert kertedbe-függesztett borz-irhára?
Ama derék nemes ember
nem az álmot lakomázza!

Kop-kop - formálsz kerék-küllőt,
megfogod és viszed a folyó szélére,
a nagy víz csillogva hömpölyög előre.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
lelsz százezer kalászra és háromszáz mércére?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
lelsz faladra-akasztott nemes dámvad bőrére?
Ama derék nemes ember
nem a semmittevés híve!

Kop-kop - kalapálsz kereket,
emeled és viszed a folyó ajkához,
tágas meder árja sokfodrú, kristályos.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
lesz valaha termésed épp háromszázmagtáros?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
lesz valaha kertedben fürjecske, kötve fához?
Ama derék nemes ember
nem a tétlenségnek áldoz!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


113

Kövér patkány, kövér patkány,
ne fald fel a kölesünket!
Három éve szolgálunk már,
nem kíméltél sose minket.
Elég volt, lám, elmegyünk már,
elérjük a boldog földet,
boldog földet, boldog földet,
ott megleljük a helyünket.

Kövér patkány, kövér patkány,
ne rágcsáld az asztagunkat!
Három éve szolgálunk már,
sose nézted a javunkat.
Elég volt, lám, elmegyünk már,
elérjük mi jó honunkat,
jó honunkat, jó honunkat,
ott megleljük igazunkat.

Kövér patkány, kövér patkány,
ne rágd el zöld vetésünket!
Három éve szolgálunk már,
nem becsültél sose minket.
Elég volt, lám, elmegyünk mát,
elérjük a határ-földet,
határ-földet, határ-földet,
sírva nem járunk mi többet.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


114

Szobában szól már a tücsök.
Az esztendőnek vége már.
Ha nem vagyunk is boldogok,
a nap, a hónap csak lejár.
Ne rúgj ki a hámból nagyon,
de gondold mégis meg, mi vár.
Vigadj, ha van rá alkalom -
A bölcs embert nem éri kár.

Szobában szól már a tücsök.
Az évnek is bealkonyul.
Ha nem vagyunk is boldogok,
a nap, a hónap csak lemúl.
Ne rúgj ki a hámból nagyon,
de gondold meg, nincs semmi új.
Vigadj, ha van rá alkalom -
A bölcs ember sosem busul.

Szobában szól már a tücsök.
Harckocsik nem robajlanak.
Ha nem vagyunk is boldogok,
a nap, a hónap elhalad.
Ne rúgj ki a hámból nagyon,
bár a sír mindent betemet.
Vigadj, ha van rá alkalom -
A bölcs ember sosem fecseg.

ILLYÉS GYULA FORDÍTÁSA


115

Tüskés szilfák nőnek a bércen,
lombos szilfák nőnek a mélyben.
Van köntösöd és sok köpenyed,
nem mered viselni, bennük pompázni.
Van fogatod és sok lovad,
nem mered hajtani, nem mersz vadászni.
Űlsz, míg a halál elkaparint,
s helyetted más fog kikocsikázni.

Boróka nő a hegyi tájon,
kőrisfa nő lenn a lapályon.
Palotád van és sok szobád,
súrolni, seperni nem hagyod.
Nagydobod van s jólpengő hárfád,
s nem peng a hárfa, nem döng a dob.
Ülsz, míg a halál elkaparint,
s másoknak zeng a húr és a dob.

Gyantafa nő a hegy tetején,
gesztenye nő a völgy rejtekén.
Bfíven van borod és ételed,
hárfát gyakrabban miért nem pengetsz?
Boldog lehetnél nagy vigasságban,
hosszabbodna napod és perced.
Ülsz, míg a halál elkaparint,
s palotába másokat enged.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


116

Kavargó folyóban
fehér sziklák fehérlenek.
Fehér ruhám piros-hímes,
a Vu-hoz én eléd megyek.
Ha megláttam az uramat,
örvendező mért ne legyek?

Örvényes folyóban
fehér sziklák gyolcsfehérek.
Fehér ruhám piros-ékes,
követlek a Hu-hoz téged.
Ha megláttam az uramat,
mért aggódjam, mitől féljek?

Tajtékzó víz jelét
fehér sziklaszálra rója.
Figyelmezek hívó szódra.
Senkinek se szólok róla.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


117

A bors-bozót széjjelterped,
megtölti az egész kertet.
Im, e derék, dalfás férfi,
híre-neve messzi terjed.
Nézd a bors-bozótot,
messzire nyujtózott!

A bors-bozót sok kis gyöngye
nem fér mind a tenyerembe.
Im, e derék, dalfás férfi,
oly nagy, nem is fér szemembe.
Nézd a bors-bozótot,
messzire nyujtózott!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


118

Rőzse-kéve a tisztáson,
csillag gyúl az égen három.
Ó, micsoda este van ma!
Ezt a leányt öröm látnom.
Ó, kedvesem! Ó, kedvesem!
Ez a leány igen ékes.

Rőzse-kéve a cserjésben,
három csillag felhő-résben.
Ó, micsoda este van ma!
Három szépem kedvvel nézem.
Ó, kedvesem! Ó, kedvesem!
A boldogság igen kedves.

Rőzse-kéve a bozótban,
három csillag az ajtóban.
Ó, micsoda este van ma!
Hármas csillag fénye lobban.
Ó, kedvesem! Ó, kedvesem!
Az a csillag igen fényes!

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


119

Áll egy magányos berkenye,
zöldel a lombja, levele.
Én, elveszett, járok-kelek,
kivesztek tán az emberek?
Nem egy-atyának gyermekei, nem!
A hétországos vándorok,
ó, mért nem tartanak velem?
Testvértelen ember vagyok,
mért nem segítenek nekem?

Áll egy magányos berkenye,
gazdag a lombja, levele.
Gyámoltalan járok magam,
tán az ember mind veszve van?
Nem egy-családnak hajtásai, nem!
A hétországos vándorok,
ó, mért nem tartanak velem?
Testvértelen ember vagyok,
mért nem segítenek nekem?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


120

Díszes köntös, leopárd-bőrös.
Hites társam de nagyon gőgös!
Választhatnék másik férjet,
ó, de én veled kötöttem egyezséget.

Díszes köntös, leopárd-bőrös.
Hites társam de igen dölyfös!
Találhatnék másik férjet,
ó, de én sosem szerettem mást, csak téged.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


121

Csapkod a túzok, fára ül,
rajban a tölgyre települ.
Áll a robot szüntelenül.
Köles ha földbe nem kerül,
apánk, anyánk, ha megehül,
éhezni fog. Hatalmas kék ég,
földön-futón ki könyörül?

Csapkod csapatban a tuzok,
a jujuba-fán kuporog.
Sürget bennünket a robot.
Ha nem vetünk köles magot,
apánk, anyánk éhezni fog,
ha megehül. Hatalmas kék ég,
mit hozhatnak ilyen napok?

Csapkod a túzokok raja,
gyúlnek a fa ágaira.
Bennünket robot vár ma is.
Vetetlen a köles, a rizs,
apánk, anyánk táljaiba
mi kerül így? Hatalmas kék ég,
másképpen nem lesz már soha?

ILLYÉS GYULA FORDÍTÁSA


122

Mért mondanám, hogy nincs ruhám? Hét van nekem,
de szebbeket viselsz te, meghiszem,
nagy-kényesen, kényelmesen.

Mért mondanám, hogy nincs ruhám? Van hat ruhám,
de szebbek jutnak reád, mint reám,
beburkolnak meleg-puhán.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


123

Vadkörtefa, magányos,
árnyat terít az útra.
Ó, ez a nemes ifjú
eljött, a szíve húzta.
De szeretem, de vártam!
Ugyan mivel kínáljam?

Vadkörtefa, magányos,
hajlik sebes patakra.
Érettem jött nagy útról,
s folyvást velem vigadna.
De szeretem, de vártam!
Ugyan mivel kínáljam?

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


124

Tüskebokrot szulák befon,
burjánzik a kacsfű vadon.
Az én szépem elment innét,
senki társam, magam lakom.

Folyóka a fát beszőtte,
szulák kúszik vad mezőkre.
Az én szépem elment innét,
magam hálok emésztődve.

Szarvas vánkos fekhelyemen,
szép takaróm brokátselyem.
Az én szépem elment innét,
senki társam, bú kenyerem.

Szaladnak a nyarak,
elfutnak a telek.
Ha eltelik száz esztendő,
kunyhójában reálelek.

Elfutnak a telek,
szaladnak a nyarak.
Ha eltelik száz esztendő,
hajlékában velem marad.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


125

Édesgyökér, édesgyökér
nől-e kopasz hegy tetején?
Az emberek rossz beszédét
el ne higgyed, intelek én.
Vessed félre, vessed félre,
ne fülelj hazug beszédre:
rosszakarók fecsegése,
hamis madár csicsergése.

Nől-e csalit, nől-e csalit,
hol tar lejtő ereszkedik?
Az emberek rossz beszédét
messze kerüld, sohase hidd.
Vessed félre, vessed félre,
ne fülelj hazug beszédre:
rosszakarók fecsegése,
hamis madár csicsergése.

Nől-e repce, nől-e repce,
a kopasz hegytől keletre?
Az emberek rossz beszédét,
szépen kérlek, ne kövesd te.
Vessed félre, vessed félre,
ne fülelj hazug beszédre:
rosszakarók fecsegése,
hamis madár csicsergése.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


126

Kocsizörgés, lóhorkantás,
szép paripa, fehérhókás.
Még nem láttam az uramat.
Van házamban sürgés-forgás.

Hegyi lankán lombos lakkfa,
lápos réten gyöngyajakfa.
Megláttam már az uramat,
citerázunk dalolgatva.
Ki nem örvend jó időben,
vén korában majd szánhatja.

Hegyi lankán szép eperfa,
lápos réten sudár cserfa.
Megláttam már az uramat,
fuvolázunk dudolgatva.
Ha ki nem is örvendezik,
a halál csak elragadja.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


127

Fejedelem négy sötét lova,
csupa tajték a négy zabola.
Indulnak a kung kegyencei,
követik őt vadat ejteni.

Visznek hozzá jóagyaru kant,
színe elé szakállas bikát.
Fejedelem fordul, balra tart,
kiröpíti surrogó nyilát.

Vadaskertben udvari sereg,
a lovak már igen csendesek,
könnyű kocsin csengők csengenek,
vadcsapán lihegnek gyors ebek.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


128

Sekély-öblű harci-fogat,
görbe hídon öt dísz-szalag,
tartó gyürük, véd-oldalak,
fedett istráng, csíkos gyékény,
kiszögellő kerékagyak,
fehér bal-bokáju lovak.
Harc-kocsiban fejedelmem,
rossz kunyhók közt, díszlepelben,
széttekinget jade-szemmel,
nem is bírok a szivernmel.

Vágtat négy mén ijesztően,
a hat gyeplő kemény kézben,
éj-sörényű pej középen,
fekete ló fut a szélen,
összekapcsolt sárkánypajzsok,
ezüstözött gyeplőcsattok.
Harc-kocsiban fejedelmem,
szűk viskók közt robog fennen,
távol marad nagy-sokáig,
rá emlékszem mindhalálig.

Páncéltalan négy ló nyargal,
dárdák ezüst nyélkupakkal,
pajzsok fedve bőrhuzattal,
vésett mellvért, tigris-puzdra,
két nagy íj keresztbe-rakva,
kötve bambusz-dorongokra.
Harc-kocsiban fejedelmem,
ha felkelek, ha lefekszem,
rá gondolok, jó kedvére,
fényes-tiszta hírnevére.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


129

Sir a nád, a sás zizegve,
hóharmat száll gyenge gyepre.
Kit úgy hívok: az az ember,
a folyónál kószál messze.
Megyek fel a part mentében,
kaptatok a meredekre,
megyek le a part mentében,
de ő átevez a kis szigetre.

A nád, a sás buján sarjad,
nem szikkad a fehér harmat.
Kit úgy hívok: az az ember,
valahol a parton ballag.
Megyek fel a part mentében,
göröngyös út fordul balra.
Megyek le a part mentében,
de ő átevez a túloldalra.

Telt a zöldje sásnak, nádnak,
Fehér harmat fel nem szárad.
Kit úgy hívok: az az ember,
folyóparton elkószálgat.
Megyek fel a part mentében,
kanyargós út igen fáraszt.
Megyek le a part mentében.
Ó, bárcsak végre megtalálnálak!

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


130

Szél borzol a hegytetőn
dús tjao-bokrot, szilvafát.
Uram látom, erre jön,
rajta prém, hímes brokát,
festi pirosra a nap
méltóságos homlokát.

Szél játszik a dombtetőn,
megpihen a füzeken.
Uram látom, erre jön
jade-övvel ékesen.
Élete dicső legyen,
neve-híre végtelen.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


131

Csió-csió - sárga madár
ül jujuba-fára.
Ki követi Mu nagyurat?
Jó Jen-si, lovásza.
Jen-si, jó lovásza,
száz közül kiválna,
odalép a sir szájára,
rémület az ordítása.
Ó, a menny mord fejedelme
mért sujtott le vitézünkre?
Ó, ha újra itt lehetne!
Száz embert ér az ő teste!

Csió-csió - sárga madár
száll a szederfára.
Ki követi Mu nagyurat?
Jó Csung-hang, lovásza.
Csung-hang, jó lovásza,
százzal is kiállna,
odalép a sír szájára,
rémület az ordítása.
Ó, a menny mord fejedelme
mért sujtott le vitézünkre?
Ó, ha újra itt lehetne!
Száz embert ér az ő teste!

Csió-csió - sárga madár
gunnyad tüskés ágra.
Ki követi Mu nagyurat?
Jó Kjen-hu, lovásza.
Kjen-hu, jó lovásza,
százzal is csatázna,
odalép a sír szájára,
rémület az ordítása.
Ó, a menny mord fejedelme
mért sujtott le vitézünkre?
Ó, ha újra itt lehetne!
Száz embert ér az ő teste!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


132

Sólyom szántja fenn az eget,
sűrű Észak rengetege.
Míg nem látom az uramat,
gyötrött szívem vággyal tele.
Mit is tegyek, mit is tegyek?
Kedvesedet mért feleded?

Tölgyfa virul fenn a hegyen,
lápvidéken szittyó terem.
Míg nem látom az uramat,
gyötrött szívem örömtelen.
Mit is tegyek, mit is tegyek?
Kedvesedet mért feleded?

Hegy tetején sudár fa nyit,
lápon sulyom lombosodik.
Míg nem látom az uramat,
gyötrött szívem nem nyughatik.
Mit is tegyek, mit is tegyek?
Kedvesedet mért feleded?

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


133

Rongyaidat lengeti szél,
osszuk meg az én ruhámat,
hadsereget gyűjt a vezér,
fogjuk bárdunkat, dzsidánkat:
ellenséged az enyém is.

Rongyaidat lengeti szél,
neked adom a gunyámat,
hadsereget gyűjt a vezér,
köszörüljük a lándzsákat:
veled küzdök, vívok én is.

Rongyaidat lengeti szél,
vedd az ingemet, gatyámat,
hadsereget gyűjt a vezér,
tisztítsuk páncél-ruhánkat:
veled együtt megyek én is.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


134

Nagybátyámat kísértem én,
a Vej hídján át elhaladt.
Emlékül mit adhattam én?
Fogatot és négy pejlovat.

Nagybátyámat kísértem én,
rá gondoltam, hogy elhagyott.
Emlékül mit adhattam én?
Gyöngyöt és jade övcsatot.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


135

Mi lelt minket?
De jó dolgunk volt a palotába',
most a maradékot lessük és hiába,
ó, jaj, ó, jaj,
nem így ment a sorsunk hajdanába'.

Mi lelt minket?
Négy tele tál jutott lakomára,
most mindannyiunknak fölkopik az álla,
ó, jaj, ó, jaj,
nem így ment a sorsunk hajdanába'.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


136

Vakmerő vagy és szabad,
Jün-kju ormán élsz magad.
Szeretlek, de nézni fáj
szertelen-vad táncodat.

Szilaj dobod döngeted
fönn a Jün-kju ormain,
iígy telik nyarad, teled,
kócsagtollad lengeted.

Jün-kju útján jársz magad,
agyagkorsód zörgeted,
ott telik teled, nyarad.
Látom lengd tolladat.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


137

Keleti kapu szárnya,
szilfák és tölgyek árnya,
Ce-csung legszebbik lánya
táncát alattuk járja.

Kocsizik apja, bátyja,
mátkáért déli útra,
nem fonja már a kendert,
vásártér porát rúgja.

Zörögnek kora reggel,
hajtanak messze délre.
"Ég áldjon, lányok éke!
Vess bors-növényt elénkbe."

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


138

Ajtó-szemöldökfa árnyán
jó aludni, jó pihenni,
kicsi forrás bő vizéből
apró halat fogni, enni.

Apró halat fogni, enni -
minek csuka folyam-árból?
Aki házasodni óhajt,
királylányt vár Ci országból?

Apró halat fogni, enni -
minek harcsa folyam-mélyből?
Aki házasodni óhajt,
császárlányt kér Szung földjéről?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


139

Keleti kapu árka,
ott kendert áztatni jó;
szépséges Ki-beli lányka,
énekre-táncra való.

Keleti kapu árka,
alján csu-t áztatni jó;
szépséges Ki-beli lányka,
komoly beszédre való.

Keleti kapu árka,
vizén kjen-t áztatni jó;
szépséges Ki-beli lányka,
hű társul nekem való.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


140

A keleti kapunál égbenyúló nyárfasor.
Hogyha jön az alkonyat, sűrű lombja árnyat ad:
Azt ígérted, ott leszel, mikor a nap elpihen:
hajnalcsillag tündökölt, s én még mindig vártalak.

A keleti kapunál messzelátszó nyárfasor.
Sűrű harmat rászakad, mosdatja az ágakat.
Azt ígérted, ott leszel, mikor lenyugszik a nap:
kihúnytak a csillagok, mindhiába vártalak.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


141

Jujuba a cinteremben,
lenyessük a gallyat róla.
Az én uram hitvány ember,
ország-világ a tudója,
ország-világ szidja-szólja,
de ő mégsem ád a szóra.

Szilvafa a cinteremben,
jao-madár odaröppen.
Az én uram hitvány ember,
énekemben azért feddem.
Korholhatom - sose hajt rám!
Rossz sorában gondol majd rám.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


142

Vízparton szarka fészke,
dombon tjao és vadalma;
kedvesem kezét más kérte;
maradtam egyszál magamra.

Templomig lépcsőre lépcső,
a dombon lecsupált bokrok;
ó, jaj, te szívtelen kérő!
Vízparton ülve szomorgok.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


143

Ragyogó hold, fényesen kel!
Milyen ügyes az az ember!
Milyen ügyes, milyen délceg!
A szívemben bánat fészkel.

Tündöklő hold, fényesen kel!
Milyen csinos az az ember!
Milyen könnyed, milyen nyugodt!
Szívem telve gyötrelemmel.

Aranyos hold, fényesen kel!
Milyen ékes az az ember!
Milyen ügyes, milyen könnyed!
Szívem kínja-búja tenger!

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


144

Mit tegyek én Csu-lin-ban?
Hja Nan-t kísérem el.
Nem megyek be Csu-lin-ba
Hja Nan-t kisérem el.

Négyes-fogatom hajtom,
Csu-földre visz utam,
csikó-fogatom hajtom,
reggelizem Csu-ban.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


145

A mocsaras, lápos réten
sás nő, lótusz sarjad bőven.
Ott az a szép férfiember!
Nem távozik a bú tőlem.
Emésztődöm alva, ébren,
fürdik orcám zápor könnyben.

A mocsaras, lápos réten
lótusz is nyit, sás is sarjad.
Ott az a szép férfiember!
Igen ügyes és igen nagy!
Emésztődöm alva, ébren,
kínok tépnek, marcangolnak.

A mocsaras, lápos réten
lótusz virít, sás is zöldell.
Ott az a szép férfiember!
Ékeskedik hírrel-névvell
Emésztődöm alva, ébren,
hánykolódom egész éjjel.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


146

Bárányprémben kószálsz szerte,
rókaprémben mész a kertbe.
Rád gondolok szakadatlan,
bú szívemet átalverte.

Bárányprémben jársz magadban,
rókaprémben ülsz a Házban.
Rád gondolok szakadatlan,
szegény fejem búnak adtam.

Bodros hó a bárány gyapja.
Nap kel, fényét csillogtatja.
Rád gondolok szakadatlan.
Gyötrött szívem kín apasztja.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


147

Ó, ha láthatnám fehér sapkádat!
Testem megványad, egyre soványabb.
Én szegény szívem sok búval fárad.

Ó, ha láthatnám fehér ruhádat!
Szívemben támad kegyetlen bánat.
Ó, bár lehetnék újra tenálad!

Ó, ha láthatnám könnyű cipőid!
Meggyötört szívem fárad, törődik!
Utánad óhajt, hozzád vágyódik.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


148

Patakfenyéren csang-bokor
terít hűsárnyú ágakat,
levele ékesen ragyog:
boldog vagyok, hogy így bolyongasz, egymagad.

Patakfenyéren csang-bokor
a vízbe szirmot ejteget,
levele ékesen ragyog;
boldog vagyok, hogy nincs födél fejed felett.

Patakfenyéren csang-bokor,
sűrűje hűs árnyékot ád,
levele ékesen ragyog;
boldog vagyok, hogy nincs szobád asszony szobád.

RAB ZSUZSA PORDÍTÁSA


149

Pihen a szél, nem űz felleget,
országúton szekér nem kocog.
Csou nagy útja hazámba vezet.
Nézem, nézem, hazagondolok.

Hegy tövében alszik most a szél,
országúton nem porzik szekér.
Csou nagy útja hazámba vezet.
Szívem vigaszt régen nem remél.

Főz valaki szép kövér halat?
Kimosom az üstjét szívesen.
Nyugat felé ha szekér halad,
intek neki, hideg ég alatt.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


150

Szitakötő arany szárnya,
ruhád ünnepi pompája!
Ó, a szívem nincs ki szánja.
Házam előtted kitárva.

Fényes szitakötő-szárnyak
szürke bábbál kirebbentek.
Ó, a szívem nincs ki szánja.
Hajlékomba hadd vezetlek!

Szitakötő fakó szárnya -
vakít ruhád kendervászna.
Nálam találsz nyugodalmat:
jöjj be hozzám, jöjj a házba.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


151

Sereglik a kung kísérete,
nap szikrázik szablyája hegyén.
Megy az ifjú, az a daliás,
szolganépe háromszáz legény.

Folyógátnál tikkadt kormorán
nem érzi a habok hűvösét.
Az az ifjú, az a daliás,
nem érdemli gazdag köntösét.

Folyógátnál csüggedt kormorán,
víz nem éri szárnyai hegyét.
Az az ifjú, az a daliás,
elveszíti, el a kung kegyét.

Fenyők zúgnak nagy hegy oldalán,
sűrű felhők megkörnyékezik.
Milyen ékes, tiszta az a lány,
akire ő régen éhezik!

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


152

Az eperfán si-kju madár,
a fészkében fiak, heten.
Hozzám de jó az én uram!
Ha szól, csak békességesen,
szelíden, békességesen.
Szeretem őt hűségesen.

Az eperfán si-kju madár,
fiai szilvalomb hűsén.
Hozzám de jó az én uram!
Selyem zsinór a köntösén,
díszes zsinór a köntösén,
fején hímes bőrsapka van.

Az eperfán si-kju madár,
jujuba ágán hét fia.
Hozzám de jó az én uram!
Hibája mi? - találgatom,
hibáját nem találhatom:
igazság, bölcsesség fia.

Az eperfán si-kju madár,
fiainak szárnyával int.
Az uram jobb mindenkinél.
Tízezer évig él a nép,
sokezer évig él a nép,
mert rá tekint, felé tekint.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


153

Szakad a hegyről hűvös ér,
fürdik vizében lang-gyökér.
Felébredek, sóhajtozom:
látlak-e, Csou, fővárosom?

Szakad a hegyről hűvös ér,
fürdik vizében mu-gyökér.
Felébredek, sóhajtozom:
látlak-e még, fővárosom?

Szakad a hegyről hűvös ér,
fürdik vizében fűz-gyökér.
Felébredek, sóhajtozom:
látlak-e, tornyos városom?

Gyöngyeit zápor pergeti,
nevel bazár, kölest, buját.
Négy ország fejedelmei
dicsérik Szün erős urát.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


154

Hetedik hónapban hullócsillag árad,
kilencedik hónap: osztják a ruhákat,
első hónapban hózivatar van,
második hónapban sok mennydörgés csattan,
ki jó ruhában, ki koldus-rongyban
a tél végéig eléldegélünk,
harmadik hónap: szántani térünk,
negyedik hónapban sietős a léptünk,
velünk gyermekünk és feleségünk,
mezőre ételt hordanak nékünk,
a felügyelő örül, hogy élünk.

Hetedik hónapban hullócsillag árad,
kilencedik hónap: osztják a ruhákat,
tavasz-napokban enyhe meleg van,
a sárgarigó fütyül a lombban,
lányok indulnak mély kosarakkal,
kis ösvényen lépegetnek,
szeder-levelet kosárba szednek -
tavaszi napok hamar elmennek,
teli a kamránk fehér ürömmel,
a lányok szíve várakozással:
házba mikor térnek a nagyúr fiával?

Hetedik hónapban hullócsillag árad,
nyolcadik hónapban aratják a nádat,
selyemhernyó-hónap: szederlevél-hónap,
a férfiember baltával ballag,
nyesünk kesze-kusza ágat,
tisztítjuk a szederfákat,
hetedik hónap: szól gébics hangja,
nyolcadik hónap: fonás hónapja,
hol sötét, hol sárga a szál,
ragyogó a piros fonál
pirosban a királyfi jár.

Negyedik hónap: fű virágzása,
ötödik hónap: cirpel a sáska,
nyolcadik hónap jó aratásra,
tizedik hónap: levél hullása,
első hónap: borz-vadászat,
összefogjuk a rókákat,
prémes mente készül a király fiának,
második hónap: szerte vadászunk,
eddzük inunk, bátorságunk,
kis vad-malac mind magunké,
az öregebbje király urunké.

Ötödik hónapban mozdul a szöcske lába,
hatodik hónapban megzizzen a szárnya,
hetedikben a mezőn van,
nyolcadikban ereszaljban,
kilencedikben a kapuboltban,
tizedik hónap tücsök hónapja,
benn fészkel az ágyak alatt,
füstöljük a patkányokat,
betömjük az ablakokat;
mikor év végére érünk,
a jó meleg házba térünk.

Hatodik hónapban eszünk szőlőt, szilvát,
hetedik hónapban főzünk babot, mályvát,
nyolcadik hónapban szedjük a datolyát,
tizedik hónap: rizs aratása,
tavaszi bor bugyogása,
hosszú élet és erő forrása,
hetedik hónapban dinnyét lakomázunk,
nyolcadik hónapban lopótököt vágunk,
kilencedik hónap: kender tilolása,
gyűljék a tűzifa, bogyó és saláta,
szántóvetők lakomája.

Kilencedik hónap: döngöljük a hombárt,
tizedik hónapban hordjuk a gabonát,
a kölest, a lassan s gyorsan érő magot,
kendert, búzát, babot, mit kezünk aratott,
szántóvetők, földművelők,
már behordtuk mind, ami nőtt,
kezdődjék a házi munka,
fűért járunk sok kis útra,
éjjel sodrunk sok kötelet,
foltozzuk a házfödelet
s megint vetés ideje lett.

Második hónap: a jeget bontjuk,
harmadik hónap: verembe hordjuk,
negyedik hónap: hajnalban kelünk,
bárányt áldozunk, hagymát szentelünk,
kilencedik hónap: erdőt-rétet dér üt,
tizedik hónapban tisztítjuk a szérűt,
csésze borral ünnepelünk,
bárányt s öreg birkát ölünk,
a szentélybe együtt megyünk,
ivótülköt ott emelünk:
határtalan-hosszan tartson az életünk.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


155

Uhu-madár, uhu-madár,
fiókáim elvitted már,
hajlékomat ne dúld széjjel,
szerettem én, szenvedtem én,
mért kellett néked a sok kis szegény?

Mikor még a mennybolt sima-felhőtlen volt,
az eperfa gyökeréből
ablakot és ajtót fontam.
Adta alja csőcseléke,
mertek sértegetni mostan?

Nézzétek, e két kezemmel
indát, szárat gyűjtögettem,
éles szalmát kötögettem,
ajkam megtelt csupa sebbel:
szóljatok, nem illet ház és hajlék engem?

Fényes szárnyam elkopott már,
farktollam mind széthullott már,
fészkem lazán csüng a sziklán,
tépi az orkán, veri a zápor.,
messzire vijjog szomoruságom.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


156

A keleti hegyek közé
mentünk és nem tértünk vissza.
Mikor jövünk kelet-tájról,
ránk szakadt a sötét zápor.
Hazatérést emlegettünk,
nyugat felé epedeztünk,
otthon vár ránk régi ruhánk,
ne legyünk már sor-katonák.
Ezer hernyó csúszik-mászik,
pusztítják szép eperfáink.
Éjjel harci-kocsik alatt
alszunk hajnalhasadásig.

A keleti hegyek közé
mentünk és nem tértünk vissza.
Mikor jövünk kelet-tájról,
ránk szakad a sötét zápor.
A futó-tök nagy gyümölcse
otthon már az ereszről lóg,
százlábú jár a szobánkban,
beszövi a pók az ajtónk.
Szérűskertben szarvas dobog,
fénybogár a házban ragyog,
szene-villog kis lámpája,
oly jó emlékezni rája.

A keleti hegyek közé
mentünk és nem tértünk vissza.
Mikor jövünk kelet-tájról,
ránk szakad a sötét zápor.
Hangyabolyon kócsag kiált,
árva asszony söpör szobát,
betömi a fal hézagát,
érkezünk sok mérföldön át,
keserü-tök függ a házon
gesztenye-gally sűrűjében,
mikor láttuk utoljára?
három esztendeje éppen.

A keleti hegyek közé
mentünk és nem tértünk vissza.
Mikor jövünk kelet-tájról,
ránk szakad a sötét zápor.
Sárgarigó száll az ágra,
tündököl kis toll-ruhája.
Immár férjhez megy a lányka,
röpíti két paripája.
Fejét anyja felpártázza,
kilenc-tíz sor díszt fon rája,
szép is, jó is - ó, de messze,
ki emlékszik az apára?

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


157

Összetörtük baltáinkat,
összezúztuk bárdjainkat,
keletre ment Csou királya
s az országok megjavultak,
szánja ő a katonáit,
segíti, ha gondban vannak.

Összetörtük baltáinkat,
összezúztuk lándzsáinkat,
keletre ment Csou királya
s az országok megváltoztak,
szánja ő a katonáit,
nem nyűglődnek, boldogulnak.

Összetörtük baltáinkat,
összezúztuk tőreinket,
keletre ment Csou királya
s az országok egyesültek,
szánja ő a katonáit,
nem sínylődnek, mind örülnek.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


158

Hogy faragnak fejszenyelet?
Nem lehet azt fejsze nélkül.
Hogy szereznek feleséget?
Nem lehet azt vőfély nélkül.

Fejszenyélre, fejszenyélre
vágó-fejsze nyele minta.
Mikor veled találkozom,
ott a teli kosár, kanna.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


159

Ezüstös kárász, sügér, rángatja hálóm bogát.
A nemes ifjú siet szívemet deríteni.
Sárkánnyal hímzett öve, köntöse gazdag brokát.

Alszik a csöndes sziget, magányos vadlúd kiált,
visszatér majd a vezér, s miatta nem nyughatunk:
mégegyszer, ifjú, veled hadd töltök egy éjszakát!

Vándorló vadlúdcsapat nagy ékben északra szállt,
visszatér majd a vezér, nem leszünk többé magunk:
utólszor, ifjú, veled hadd töltök egy éjszakát!

Sárkánnyal hímzett övü, magamra többé ne hagyj!
Visszatér majd a vezér, szólít, de ne menj vele,
örökre velem maradj, szívemnek nyugtot te adj.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


160

Szügyén csúszik a toportyán,
farán csúszik a bozontos.
Szép a király unokája,
piros cipellője gombos.

Farán csúszik a bozontos,
szügyén csúszik a toportyán.
Nagy a király unokája,
híre ragyog hiba híján.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


161

Dobog, bőg a szarvas-falka,
erdőben a rügyet falja.
Nemes vendég jött házamba,
húr pengjen, síp zendüljön ma,
síp-ajk zümmögjön-zenegjen,
ajándékkal kosár teljen,
nemes vendég, becsül engem,
minden lépte csupa illem.

Dobog, bőg a szarvas-falka,
erdőben a füvet falja.
Nemes vendég jött házamba,
híre makulátlan-tiszta,
szeretettel néz a népre,
elöljárók példaképe,
édes borral megkínálom,
hadd szolgáljak örömére.

Dobog, bőg a szarvas-falka,
erdőben a lombot falja.
Nemes vendég jött házamba,
együtt csapunk hárfa-húrba,
együtt csapunk hárfa-húrba,
örvendezve dalolunk ma,
édes borral megkínálom,
ünnepelve vigadunk ma.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


162

Rohan, robog a négy kanca,
kanyargós az ország útja,
nem térnék-e haza, vissza?
Fejedelmem gondja bennem,
szívem vérét bánat issza.
Rohan, robog a négy kanca,
éj-sörényü fehér lovak,
nem térnek-e haza, vissza?
Fejedelmem gondja bennem,
nincs egy perc, hogy megnyughassak.
Gomolyognak a galambok,
fölrebbennek és leszállnak,
a bozontos tölgyfán hálnak.
Fejedelmem gondja bennem,
nincs egy percem jó apámnak.
Gomolyognak a galambok,
fölrebbennek és leszállnak,
a sörényes fűzfán hálnak.
Fejedelmem gondja bennem,
nincs egy percem jó anyámnak.
Éj-sörényü fehér kancák,
gyorsan hajtom azt a négyet,
nem térnék-e haza, vissza?
Bánatomban így daloltam.
Anyám, várj rám, hazatérek.

WEÖRES SÁNDOR PORDÍTÁSA


163

Virág a síkon, a mocsárban,
gázolok szügyig a virágban,
lovász-had óg-móg, haza térne:
jutunk-e innét haza végre?

Három csikóim csuda röpte!
Három pár gyeplő csupa tajték;
hajtok, megállok hóba-közbe,
okos tanácsot hátha kapnék.

Csikóim pettyes csuka-szürkék;
három pár gyeplőt feszesebbre!
Hajtok, megállok hóba-közbe,
tanácsot kérni valamerre.

Csikók sörénye feketéllik,
három pár gyeplő le-le csúszkál;
hajtok, megállok hóba-közbe,
tanácsért egy-egy cseles útnál.

Három csikóim szőre csapzott,
három pár gyeplő szabadon száll;
hajtok, megállok hóba-közbe,
kocsim már innét hazakószál.

KORMOS ISTVÁN PORDÍTÁSA


164

Vadcseresnye virágai
kikeletkor újra élnek.
Manapság legtöbbet érnek
emberek közt a testvérek.

Összeborul sírgödörnél
idősebb és ifjabb testvér,
felföld, alföld egymáshoz fér,
öccs és bátya egymáshoz tér.

Póli-madár fut az érhez,
testvér, bajban, testvéréhez,
míg mindannyi jóbarátja
óvatos, bár vele-érez.

Házon belül összekapnak,
házon kívül összefognak,
míg az érző jóbarátok
csak tétlenül sopánkodnak.

A halálra, osztozásra
megint béke száll a házra.
Akinek van öccse, bátyja,
csak több, mint a jóbarátja.

A korsókat megtöltsétek,
bórotokat hörpintsétek:
ha testvérek hazatérnek,
együtt csupa jámbor lélek.

Viruljon az asszony, gyermek,
mint lant-játék, húr zsongása.
Ha testvérek összeférnek,
gyönyörűség száll a házra.

Híven őrködj a tiédre,
asszony, gyermek örömére,
gondold meg és tedd mércére,
nincs jobb, mint a házi béke.

WEÖRES SÁNDOR PORDÍTÁSA


165

Fadöntés, fejszecsattogás;
madár kiált és fölrepül,
a völgytorokból hegyre száll,
lombok sötétjén elmerül,
társait hívja untalan,
egy percre el nem csöndesül.

Hogy sír az oktalan madár,
ha földre döntik otthonát;
hogy elbúsul az ember is,
ha nincs körötte jóbarát;
de megnyugszik, ha ősei
hallják keserves jajszavát.

Csattog a fejsze, döng a fa;
a szűrt édes bor, az finom;
kövér bárányt leüttetek,
atyai nagybátyám hívom;
a tiszteletet megadom,
de hogy eljön-e, rábízom.

Tisztára söpröm udvarom,
tálalok vastag húsokat,
kövér kant öltem, s meghívom
anyai nagybátyáimat;
a tiszteletet megadom,
hogy eljönnek-e, nem tudom.

Döng, döng a fejsze, dől a fa;
a szűrt édes bor földerít;
ürül a pjen- és tou-edény,
nagybátyáim vigadnak itt;
ha párosul ész és erény,
az ember soha nem veszít.

Ha innánk, édes bort szűrünk,
ha nincs borunk, pénzen veszünk,
ha táncolnánk, dobot verünk,
lányok hajolnak meg nekünk;
ha ráérő időnk akad,
teli kupákkal vedelünk.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


166

A menny véd és megáld téged,
erősíti biztonságod,
bőven ajándékoz néked,
halmozódik boldogságod,
szűnhetetlen-szakadatlan
szerte-ragyog bazdagságod.

A menny véd és megáld téged,
arattatja gabonádat,
kedvedet szolgálja minden,
az ég száz szép adományt ad,
messzenyúló szerencsédhez
a napok szinte soványak.

A menny véd és megáld téged,
nincs, ami ne gyarapodna,
mező síkja, mező dombja,
hegy gerince, lába, orma,
akárcsak az áradt folyó,
minden szerencsédet hordja.

Borod, étked jól fogadják,
ha átnyujtod áldozatnak,
nyár, tavasz, tél, ősz ünnepén
ősöknek és királyoknak,
néked hálából a holtak
tízezer évet juttatnak.

Kegyesek a szellemek mind,
tenger örömet kínálnak,
néped jámbor, békességes,
örül étkének, borának,
alattvalóid, a száz törzs,
erényed nyomába járnak.

Ahogy a hold hamar telik,
ahogy a nap gyorsan kel fel,
ahogy déli hegyek sora
sose csorbul, sose vész el,
ahogy fenyő folyton zöldel:
néked folytatódik minden.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


167

Páfrányt szedjél,
sarjad éppen.
Hazatérünk
tán ez évben.
Nincs otthonunk,
nincs családunk,
hjen-jün kerget,
meg nem állunk.

Páfrárnyt szedjél,
amíg gyenge.
Gyűl a bánat
a szívemre.
Étlen, szomjan,
szolgálaton,
mi van otthon,
nem is tudom.

Páfrányt szedjél,
fásul ága.
Nem sok van az
évből hátra.
Ha királytól
jő az írás,
nem segít a
sírás-rívás.

Cseresznye-ág
szirma fehér -
Országuton
hadiszekér,
négy mén fogva
elejébe,
ki állna meg
ellenébe?

Toporzékol
négy paripa,
indul urunk
harckocsija,
elefántcsont
az íj szarva,
halpikkely a
borítója.

Bolyhos fűz nyílt,
irukor mentem,
hull a hó most
nagy pelyhekben.
Étlen, szomjan
mendegélek,
nem tudjátok,
hogy mit érzek.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


168

Szekerezünk
messzi tájra,
a Menny Fia
parancsára,
lovászok is
elindulnak,
szolgálni kell
a nagyúrnak.

Várfalon túl
széllel játszó
kígyó-zászló,
jakfark-zászló,
sólyom-zászló
fennen suhan,
szekerezünk
bánatosan.

Nan-csung falat
von Fang körül:
sok szekér sír,
zászló röpül;
a Menny Fia
így rendelte,
A hjen-jünök
mind elűzve.

Köles virult
elmenéskor,
sárba hó hull
érkezéskor.
Haza vágyunk
s nem engednek,
sorba-írták
a nevünket.

Cirr - tücsök szól,
szöcske ugrál...
"Uram nélkül
a szívem fáj,
csak az uram
csitíthatja..."
Nan-csung most üt
a zsung-okra.

Tavaszi-fény kel,
fű-fa zsendül,
ürmöt gyűjtünk,
rigó zendül.
Sok fogollyal
térünk vissza,
Nan-csung sujtott
barbárokra.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


169

Magányos berkenyefa áll,
pompás gyümölcse dércsípett.
Halasztást nem tűr a király,
napot nap, hetet hét követ.
Tizedik hóban hold s a nap,
a nőknek szíve meghasad,
csak térne vissza a csapat.

Magányos berkenyefa áll,
a levelei árnyasok.
Halasztást nem tűr a király,
meggyötört szívünk jajja sok.
A fák lombjai árnyasok,
szomoxuak az asszonyok,
bár jönnének a harcosok.

Északi bércre felkuszunk,
szedegetjük a lasponyát.
Halasztást nem tűr a király,
bánkódnak az apák-anyák.
Szantálfa-kocsik lassuak,
kimerültek a ménlovak,
nem lehet messzi már a had.

Nem rakodtak, nem érkeznek,
a gyötrött szívek véreznek.
Jöttük várt napja elmulott,
ez okoz mégtöbb bánatot.
Cicfarkkóró, teknőcpajzs
jóslata mégis egyezik:
a várt sereg közeledik.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


170

A varsába halak úsznak,
harcsák, pontyok.
Édes bora van az úrnak,
rengeteg sok.

A varsában mennyi hal fér,
sügér, compó.
Édes bora van az úrnak,
rengeteg-jó.

A varsába hány hal úszik,
Pettyes, fényes.
Édes bora van az úrnak,
egészséges.

Jut, mint pelyva, ingyen,
mégis remek minden.

Jut itt bőven minden
és mégis mind ingyen.

Azért jó itt minden,
mert rendjén megy minden.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


171

Jó halak a déli tóban
a tapogatóba gyűlnek.
Jó bort ád a házigazda
s a nemes vendégek vidulnak, örülnek.

Jó halak a déli tóban
a varsába sűrűn úsznak.
Jó bort ád a házigazda
s a nemes vendégek szépen mulatoznak.

Lecsüggő fák déli erdőn,
rájuk kúsznak a tökindák.
Jó bort ád a házigazda
s a nemes vendégek dallal mulattatják.

Gerlék szállnak erre-arra,
seregestül gomolyognak.
Jó bort ád a házigazda
s a nemes vendégek vele barátkoznak.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


172

Nő délen thaj,
északon laj;
virulj, urunk,
nép alapja,
virulj, urunk,
sose-fogyva.

Dél: eperfa,
észak: cserfa;
virulj, urunk,
vidék fénye,
virulj, urunk,
évről-évre.

Délen fűzfa,
észak: szilva;
virulj, urunk,
nép szülője,
virulj, urunk,
s híred fénye.

Délen kao-fa,
észak: nju-fa;
virulj, urunk
szemöldöke,
virulj, urunk
híre-neve.

Nő délen kü,
északon jü;
virulj, urunk,
érj vénséget,
virulj, urunk
s nemzetséged.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


173

Hibiszkusz bontja levelét,
csillogtat nehéz harmatot.
Uram, a kedves, hazatért,
szívemnek jó békét adott.
Ó, van öröm, szíves beszéd!
Együtt ülünk vidám ünnepnapot.

Hibiszkusz bontja levelét,
bő harmat mossa szirmait.
Uram, a kedves, hazatért,
gyöngyös öve csak úgy vakít -
erénye szebben tündököl.
Ég sokasítsa boldog napjait!

Hibiszkusz bontja levelét,
szakadó harmat fürdeti.
Uram, a kedves, hazatért
szívemet felderíteni.
Az ég örömmel áldja őt!
Mint szablya, úgy áll öccsei előtt.

Hibiszkusz bontja levelét,
reá hideg harmat szakad.
Uram, a kedves, hazatért,
kezes lován csengő zenélt.
Erénnyel ékes, jó uram,
tízezer áldás szállva száll feléd.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


174

Harmattól csapzott rétek,
nem száll a nap még fölétek:
iszunk az éjszaka csöndjén,
amíg csak mindünk nem részeg!

Harmattól csapzott rétek,
gyöngyöt borzong a fűszál;
a Nemzetség Csarnoka éjjel
kedvünktől egekig fölszáll.

Harmattól csapzott rétek,
jujubán, fűzfán harmat:
minden nemesúr ékes,
erényünk ad jó nyugalmat.

Tung-fa és ji-fa törzse,
lombja közt friss gyümölcse;
minden nemesúr örvend,
dicsőség száll a nevünkre.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


175

A vörös íj felajzatlan,
elfogadta nagy-kegyesen,
rangos-pompás vendégem jött,
ajándékot tár a szívem,
harang kongjon, dob dörögjön,
hajnalban őt ünnepelem.

A vörös íj felajzatlan,
elfogadta készségesen,
rangos-pompás vendégem jött,
örvend néki az én szívem,
harang kongjon, dob dörögjön,
hajnalban őt kísérgetem.

A vörös íj felajzatlan,
elfogadta, tokba rakta,
rangos-pompás vendégem jött,
méltó minden csodálatra,
harang kongjon, dob dörögjön,
együtt iszunk koccintgatva.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


176

Ürmöt terem bőségesen
a középső lankás mező.
Megláttam már az uramat,
szívem azért örvendező.

Ürmöt terem bőségesen
a középső szigetecske.
Megláttam már az uramat,
lesem jöttét szívrepesve.

Ürmöt terem bőségesen
ott középen az a nagy domb.
Megláttam már az uramat,
hoz száz köteg kauri-kagylót.

Közeleg a nyárfacsónak
a habokon bukdácsolva.
Megláttam már az uramat,
mi okom is volna búra?

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


177

Hogy jött a hatodik hónap,
a harckocsik készen álltak,
felrakták hadiruhánkat,
négy izmos csődört befogtak.
Ellenségünk vassal-tűzzel
fenyegette a határunk,
s a király sereget küldött,
hogy megvédje tartományunk.

Négy egyforma éjszín lovat
csatára idomítottunk,
hogy jött a hatodik hónap,
ruháinkkal foglalkoztunk.
Hogy ruháink rendbe hozták,
hazánk harminc li földjére
sereget küldött a király
a Menny Fia védelmére.

Négy csődörünk jó vaskos volt,
hosszulábú, hatalmas volt,
megtámadtuk ellenségünk,
amit tettünk, mind hőstett volt.
Fénylett ékes méltóságunk,
felvettük a hadiruhát,
felvettük a hadiruhát,
hogy megvédjük tartományunk.

Ellenségünk ezt nem tudta,
Hu és Cjao magát megadta,
vívták Hao-t és vívták Fang-ot,
elérték már a King-partot.
Ám zászlóink fenn lobogtak,
madárképeink ragyogtak,
tíz harckocsink dübörögve
állott élre seregünkbe.

Tíz harckocsink, mint a bástya,
mégis olyan, mintha szállna,
négy csődörünk jó járású,
gyönyörű idomítású.
Megtámadtuk ellenségünk,
majd a Nagy Síkságra értünk,
Ki-fu harci merészsége
tízezer nép példaképe.

Van ám ünnep, lakomázás,
szállt Ki-fu-ra égi áldás.
Ej, be tenger lépést léptünk,
amíg Hao-ból hazaértünk.
Ki-fu kínál, rogy az asztal,
ponty, teknőc, ital marasztal,
Csang-csung is itt lakomázgat,
jó barátja a gazdának.

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


178

Arattuk a fehér kölest
bőven-termő új határon,
egyesztendős szántóföldön;
Fang-su jött az óhazából
háromezer fogatával,
ezt küldték a hadseregnek,
Fang-su vezette hazulról
sötétpettyes négy lovával,
pettyes szürke négy lovával,
vörös uti-kocsijával,
sás-szőnyeggel, hal-puzdrával,
mellvérttel és ékes hámmal.

Arattuk a fehér kölest
bőven-termő új határon,
a szántóföld közepére
Fang-su jött az óhazából
háromezer fogatával,
sárkánykígyó-zászlajával,
Fang-su vezette hazulról,
új kerékkel, dísz-szerszámmal,
nyolc csilingelő zablával,
rangos katona-ruhában,
piros-selyem térd-lepellel,
hagymazöld öv-cirádával.

Gyorsan a fenn keringő sólyom,
eget érint fenn a szárny-toll,
s megint leszáll, letelepszik;
Fang-su jött az óhazából
háromezer fogatával,
ezt küldték a hadseregnek,
Fang-su vezette hazulról,
üstöt, gongot, dobot vernek,
ő a lelke a menetnek,
a hűséges, jeles Fang-su,
dobot vernek, csörög-dörög,
lép a sereg, föld dübörög.

Határország man-king népe
birodalmunk ellensége,
Fang-su hadunk okos véne,
harcunk furfangos vezére,
Fang-su vezette hazulról
a foglyokat-szedő hadat,
hadiszekér mennyi-mennyi,
mennyi-mennyi harcifogat,
ég villáma, dübörgése,
a hűséges, jeles Fang-su
hjen-jün-őket elsöpörte,
s man-king-okat gúzsba verte.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


179

Kocsink elé négy lovat fogunk,
gyeplőt rángat, felnyihít lovunk.
Erásmívű faragott kocsin
kelet felé gyorsan vonulunk.

Ringatóznak jó vadászkocsik,
táncos lovak röpülnek velünk.
Vadaskertben vad sokadozik,
nyergelünk és vadászni megyünk.

Nyári vadra indul a sereg,
gyűlnek hajtók, lándzsás emberek,
Ao vidékét végig fölverik,
ökörfarkas zászlók lengenek.

Gyeplő feszül, zablavas csörög,
vágtatnak a kényes csődörök,
térd-takarók, hímes papucsok,
tündökölnek drága köntösök.

Íjászok sietnek, nagy csapat,
ideg rezzen nyílvessző alatt,
röpül a nyíl, biztosan talál,
hajtósereg hordja a vadat.

Kocsink elé négy lovat fogunk,
nyilunk, mintha villám vágna le.
Biztosan jár szögsárga lovunk,
vadat űzni gyorsan vonulunk.

Farát hányja, felnyihog a ló,
kibomolva száll a lobogó.
Ügyeljetek, hajtók, kocsisok,
legyen bőven bográcsba való!

Nemes ifjak, kocsira hamar!
Nem hallik, csak patadobogás.
Úgy vonulunk, mint a zivatar,
lovunk lába porfelhőt kavar.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


180

Vadászatra mou a jó nap.
Elmondtuk az imáinkat,
vadászkocsink lágy öblű volt,
négy csődörünk jó lábú volt,
felkaptattunk a nagy dombra,
futott előlünk a csorda.

Vadászni keng-vu a jó nap.
Kiszemeltük lovainkat,
gyülekeztek az állatok,
hemzsegtek a suták, bakok.
Űztük őket Ci-nél, Cü-nél,
a császár vadászhelyénél.

Hej, nézzetek a pusztába,
nincs a vadnak szeri-száma!
Hogy tolong-mozog, ki párba,
ki magába, ki meg nyájba!
Hogy az Ég Fiának tessünk,
minden vadászt elvezettünk.

Íjunkat megfeszítettük,
nyilunkat ráillesztettük,
a kis vadkan összerogyott,
a nagy orrszarvú is halott,
hadd jussanak a vendégnek,
édes borhoz pecsenyének.

SZABÓ MAGDA FORDÍTÁSA


181

Vadlibák szél-szegte szárnya
zsongva tépi az eget.
A férfiak hadba mennek,
tanyájuk a rengeteg,
szenvednek a nyomorultak,
sírnak árvák, özvegyek.

Megpihenni tóra gyűlnek
a vándorló vadludak.
Nem pihen sok szegény ember:
ők rakják a száz falat.
Bár most kínlódnak, vesződnek,
hajlékuk majd nyugtot ad.

Míg elhúznak, szomorúan
hujjognak a vadlibák.
Gondban görnyedsz, hadban szenvedsz,
ezt mondja a bölcs reád;
szájhős vagy és sokat hencegsz,
ezt mondják az ostobák.

KÁROLYI AMY FORDÍTÁSA


182

Ó, földöntúli éjszaka!
Ragyog az ég sok ablaka;
udvarban fáklyalobogás,
jön az úr: kocsirobogás;
csengő szól, síró fuvola.

Ó, földöntúli éjszaka!
Csillagok népes tábora;
udvarban fáklyalobogás,
jön az úr: kocsirobogás;
csengő, dob, síp, kürt, harsona.

Ó, földöntúli éjszaka!
Elhamvad az ég csillaga;
udvarban fáklyalobogás,
jön az úr: kocsirobogás;
csattog a szélben zászlaja.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA


183

Folyó zúg át hét határon
tisztelegni tenger elébe.
Sólyom röppen villám-szárnyon
hegytetőre, domb tövébe.
Ó, fivérem, ó, barátom,
kedves társam, falumbéli!
Aki szólna lázadásról:
apja félti, anyja félti.

Folyó zúg át hét határon,
fűzág hajlik sárga vizére.
Sólyom röppen villám-szárnyon
domb tövébe, hegytetőre.
Ti lázadók, törvényszegők,
mikor tirátok gondolok,
gyötör sötét aggodalom,
gyötör a gond miattatok.

Sólyom röppen sebes szárnyon,
mint nyílvesszlí, surran az égnek.
Mért nem vetnek egyszer gátat
álnok és hamis beszédnek?
Simanyelvű barátaim
rágalmai utolérnek.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA


184

Daru dalol kilenc lápon,
hangja hallik a mocsáron.
Halak buknak le a mélybe,
csillognak a zátony-háton.
Örömet ád a kert árnya,
van benn ültetett szantál-fa,
alját hullott lomb takarja.
Más hegynek a köve is más,
nosza egymást hadd csiszolja.

Daru dalol kilenc lápon,
hangja fölkereng az égre.
Halak csillognak sekélyben,
vagy lebuknak a mélységbe.
örömet ád a kert árnya,
van benn ültetett szantál-fa,
tüske-bozót nőtt alóla.
Más hegynek a köve is más,
a jade-t is hadd csiszolja.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


185

Vezér!
A nagy császár foga-karma mi vagyunk.
Minket kínzol, minket nyomorgatsz?
Födél alatt sohanap nem hálhatunk?

Vezér!
A nagy császár karmos hada mi vagyunk.
Minket kínzol, minket nyomorgatsz?
Álltunkban sem pihenünk, csak talpalunk.

Vezér!
Nem hallod a had jaját?
Minket kínzol, minket nyomorgatsz?
Áldozati tálat raknak az anyák!

ILLYÉS GYULA FORDÍTÁSA


186

Tündököl a fehér csikó,
elbánik a zsenge kerttel,
pányvázzátok,fékezzétek!
Soká tartson ez a reggel;
kit úgy hívok: amaz ember,
nálam megpihenni kedvel.

Tündököl a fehér csikó,
pusztítja bab-ültetésem,
pányvázzátok, fékezzétek!
Soká tartson ez az éjjel;
kit úgy hívok: amaz ember,
előkelő, szép vendégem.

Tündököl a fehér csikó. -
Ő jön, míly felejthetetlen!
Én főrangú fejedelmem,
gyönyörködjél véghetetlen,
sétálj egyedül, ha tetszik,
senki sem háborgat itten.

Tündököl a fehér csikó -
mélyén füves völgykatlannak
üde széna néki sarjad.
Ne oly ritkán mutasd magad,
mint arany és jade fénye:
ne hagyj el hosszú időre!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA


187

Sárga madár, sárga madár,
ne települj élőfára.
Ne csipdess a gabonánkba.
Nem ad nekünk senki itt egy
szem kölest se vacsorára.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mí hazánkba.

Sárga madár, sárga madár,
az eperfára ne repdess,
a kölesűnkből se csipdess.
Idegen a mi szavunk itt,
senki ránk itt nem figyelmez.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mieinkhez.

Sárga madár, sárga madár,
a tölgyfa ágán se csapdoss,
köles-ocsunkból se kapdoss.
Bennünket itt senki nem hí
se meghálni, se asztalhoz.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza a mi atyáinkhoz.

ILLYÉS GYULA FORDÍTÁSA


188

Berkenye szirma ragyog,
járom a puszta helyet.
Hűséges társad vagyok,
igazul élek veled,
szeretlek, ó, de te nem -
anyámnál lesz majd helyem.

Járom a puszta helyet,
éget a forró fenyér.
Igazul élek veled,
nem szeretsz mégsem, uram,
házadban éhség a bér -
anyámhoz visz majd utam.

Szedem a balzsam-füvet,
bolyongok puszta helyen.
Elfordult tőlem szíved,
betölti más a helyem.
Károdra lesz csak, uram!
Majd bánod keservesen.

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA

folytatás