Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Lao-ce
TAO-TÖ-KING
[老子 : 道德經 Laozi: Daodejing]
_The Tao Te Ching_English versions
Összegyűjtött
magyar fordítások:
Ágner
Lajos fordítása
Csongor Barnabás fordítása (csak 2 vers)
Dao Ngoc Thang fordítása (csak az 1-37. vers)
Dassi Tibor
fordítása > DOC > PDF
Dobos László fordítása (csak 2 vers)
Fábry Béla haiku-átirata > DOC
Hamvas Béla fordítása (csak 4 vers és a Tao te king XV. versének elemzése)
Hatvany Bertalan fordítása
Karátson Gábor fordítása (1990)
Karátson Gábor fordítása (2002)
Kulcsár F. Imre fordítása (Függelékben: A kuotieni lelet) > RTF > PDF
Lengyel
József fordítása
(csak 2 vers)
Madaras Réka fordítása (Charles Q. Wu kommentárjaival) > PDF
Stojits Iván fordítása
Szentmihályi Szabó Péter fordítása
Terebess Gábor fordítása (csak 2 vers)
Varga Margit = Rhasoda May feldolgozásában > PDF
Vörös István: Saját tao
Weöres Sándor fordítása
Tőkei Ferenc prózafordítása:
Lao-cï: Tao tö king [A kínai szavak magyar tudományos átírásban.]
In: Kínai filozófia, Ókor, Második kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 17-54. oldalLao-ce: Tao Tö King [A kínai szavak magyar népszerű átírásban.]
Laozi: Daodejing [A kínai szavak írásjegyekkel és pinyin átírásban.]
In: Életműsorozat II. Kínai filozófia - Ókor (II. kötet), Magiszter Társadalotudományi Alapítvány, Budapest, 2005, 9-50. oldal
Tőkei Ferenc: Lao-céról és W. S. mesterről
Julius Evola: A Princípiumnak és akciójának könyve (Tao tê ching)
(Il libro del Principio e della sua azione: Tao-te-ching)
Franco de Fraxino (a közelmúlt egyik neves magyar tudósának írói neve!) fordítása
Szigeti, Budapest, 1994.
Julius Evola: Út és Ige című kötetben (A Hagyomány és a Transzcendencia Iskolája. Az Őshagyomány könyvei III.)
Tao tê ching. A lényegi középpont és kibontakozásának könyve
Padányi Gulyás Gábor interpretációjában, Persica Kiadó, Budapest, 2017. > PDF (csak 4 vers) > PDF Előszó (Buji Ferenc)
Weiner Sennyey Tibor: Mi a tao? – elmélkedés a harmincharmadik maxima felett
https://adrot.hu/mi-a-tao-elmelkedes-a-harmincharmadik-maxima-felett/Viczenti Mátyás: Itt van az új magyar Tao Tĕ Ching?
https://adrot.hu/itt-van-az-uj-magyar-tao-te-ching/
1973-ban Mawangduinál, a 3-as számú Han-kori sírból előkerült rendkívüli jelentőségű szövegleletek kerültek elő. A sírban i. e. 168-ban elhelyezett szövegek között van a Laozi két korai kézirata is.
[馬王堆 Mawangdui: selyemre írt két csaknem teljes Laozi szöveg:]
Mawangdui Laozi A 老子甲 - Laozi jia
Mawangdui Laozi B 老子乙 - Laozi yi
Kulcsár F. Imre
A kuotieni lelet
1993-ban fontos új anyaggal gyarapodott a régi kínai filozófiával foglalkozó kutatás: Kuotienben, a Hupej tartománybeli Csingmen város közelében megtalálták a Tao te king egy korai, bambusz-csíkokra írt változatát.
Az i. e. 300 körülre datálható lelet a hajdani Csu fejedelemség Jing nevű fővárosának temetkező helyén került elő, a "Keleti Palota tanítójának", vagyis a trónörökös nevelőjének sírjából. A sír számos filozófiai szöveget, egész kis filozófiai kézikönyvtárat tartalmazott. A fellelt szövegek nagy része konfuciánus mű, kettő azonban taoista. Ezek egyike a Tao te king korai változata.
A két taoista mű három "kötegben" található (A, B, C). A kötegek bambusz-csíkjait eredetileg zsinór fűzte össze, ez azonban nem maradt fenn, így a széthullott részek kötegen belüli sorrendjét nem ismerjük. Kísérletek történtek az eredeti elrendezés visszaállítására; az alább olvasható magyar fordítás Cuj Zsen-ji megoldási javaslatát követi.
Ez az "Ős-Tao te king" a későbbi 81 fejezetből harmincegyet tartalmaz – közülük húszat teljes terjedelemben. Ezek közt van egy fejezet (a standard számozás szerinti 64.), amely itt két különálló egységet képez, s két olyan, amelyet ez a korai változat egynek tekint (17+18). A leletben képviselt többi fejezet közül hat néhány sor híján azonos a standard szöveggel, öt viszont lényegesen rövidebb. Három fejezetet (15, 32, 45) leletünkben választó-jellel kettéválasztva találunk, így e részeket önálló, külön fejezeteknek kell tekintenünk – fordításunkban a és b jellel megkülönböztetve külön szerepeltetjük őket. (A Tao te king ma ismert fejezetbeosztása és számozása későbbi eredetű: Liu Hsziang készítette az i. e. 1. században. A korai leletek – a Mavungtujban találtak és ez a mostani – nem számozzák az egyes fejezeteket, ugyanakkor a mi szövegünk – ellentétben a mavangtuji szövegekkel – következetesen elkülöníti, elválasztja azokat.) Fontos még tudni, hogy a 64. fejezet második fele kétszer található meg leletünkben (A:6 és C:4), s a két változat valamelyest eltér egymástól. Egyébként pedig szinte minden esetben, a teljes fejezeteknél is, van valami különbség, kisebb-nagyobb eltérés a ma ismert szövegtől.
Ez az új Tao te king-lelet körülbelül száz évvel korábbi az 1973-ban fellelt, i. e. 200 tájáról való mavangtuji leleteknél – feltéve, hogy a most megtalált szövegeket a haláleset után írták le. Ám az is lehetséges, hogy a sírba az elhunyt életében használt könyvtárát helyezték, ebben az esetben szövegünk az i. e. 4. század második feléből származhat, így akár százötven évvel is megelőzheti a két mavangtuji változatot. Az i. sz. 3. század közepéről való Vang Pi kommentár szövegénél pedig – a ma elfogadott standard változat nagyrészt ezen alapul – legalább 550 (a fenti második esetben akár 600) évvel korábbi.
Milyen tanulságokkal jár a lelet, mond-e valami újat a Tao te king olyannyira problematikus keletkezéséről? Annyit mindenképpen, hogy a szövegek most fellelt formájukban i. e. 300-ban már léteztek, megvoltak. Ha pedig összevetjük őket a standard, bevett szöveg megfelelő helyeivel, egészében megállapítható, hogy a kisebb-nagyobb eltérések ellenére nincsenek döntő, az alapvető filozófiai tartalmat érintő különbségek. Arra, hogy ez a korai változat, amely terjedelmében kb. egyharmada a ma ismertnek, milyen viszonyban van a – mondjuk így – végleges szöveggel, több elmélet van. Ilyen válaszok hangzottak el a kérdésre:
1. A megtalált három köteg mindegyike egy-egy önálló gyűjtemény, antológia különféle bölcs mondásokból, s e gyűjteményeket később ez Tao te king összeállítója forrásként használta (Cuj Zsen-ji álláspontja).
2. A megtalált szöveg egyike az akkoriban ismert számos Tao te king-változatnak (Li Hszüe-csin álláspontja).
3. A Lao-ce néven emlegetett könyvnek valójában két változata létezett; a most megtalált szöveg ezek egyike: a korábbi, a rövidebbik. Ezt a változatot Li Er vagy Li Tan írta Konfuciusz korában. A későbbit Tan, a Nagy Történész állította össze az i. e. 4. században: ez teljes egészében tartalmazta a korábbi változatot, megtoldva további részekkel, melyeket Tan maga írt (Kuo Ji álláspontja).
4. A kuotieni lelet a Tao te king egyik korai, kevésbé terjedelmes változata, ám nem azonos azzal, amelyet a ma ismert standard szöveg összeállításánál használtak (Hszing Ven álláspontja).
5. Lehetséges, hogy a három köteg anyaga együtt egy egészet képezett, és válogatás volt a Tao te king egyik akkor létezett változatából. A válogatás alapjául szolgáló verzió azonban még nem volt azonos a ma ismert teljes szöveggel – itt-ott hiányoztak belőle sorok, egyes helyeken hosszabb szakaszok is. Azonkívül feltehető, hogy nem egy, hanem legalább három különböző változatot használt a válogatás összeállítója (Robert G. Henricks álláspontja).
Úgy látszik tehát, hogy egyelőre minden kérdés nyitva maradt, amennyiben a röviden ismertetett hipotézisek eleve csak valószínűsíthető válaszokat adnak, másrészt ellentmondanak egymásnak. Mégis elmondhatjuk, hegy egyre jobban haladunk, új tényekkel alátámasztva, visszafele az időben; és ha a lelet döntő, az alapvető kérdéseket megválaszoló bizonyítékokkal nem is szolgált, a további kutatást ösztönző fontos adalékokkal igen. Ezek a kutatások, tudományos viták – Keleten és Nyugaton – éppen csak elkezdődtek; a további fejleményeket érdeklődéssel várjuk. Mindenképp örömünkre szolgál, hogy jelen kötetünkben magyarul is bemutathatjuk ezt a figyelemre méltó tudományos újdonságot. Az eredeti szöveget 1998-ban publikálták Kínában (Guodian Chumu zhujian. Beijing, 1998.); a kétnyelvű angol kiadás 2000 nyarán jelent meg (Robert G. Henricks: Lao Tzu's Tao Te Ching. A Translation of the Startling New Documents Found at Guodian. New York, 2000.).
[郭店 Guodian: három köteg bambuszlécre írt Laozi szöveg, az eddig ismert legkorábbi kéziratverzió, a hagyományozódott változat (textus receptus) kétötöde:]
Guodian Laozi A (老子甲 - Laozi jia)
Guodian Laozi B (老子乙 - Laozi yi)
Guodian Laozi C (老子丙 - Laozi bing)
Kósa Gábor:
Laozi életrajza. Az Út és az Erény Könyvét (Daodejing) Konfuciusz idősebb kortársának, Laozinek tulajdonítják, akinek egyetlen létező életrajza A Történetíró feljegyzései (Shiji) című munka 63. fejezetében található. Ezek szerint a Chu államban született Lao Dan családneve Li, személyneve Er, adott neve pedig Dan a Zhou udvarban volt az archívum könyvtárosa. Konfuciusznak állítólag tanácsokkal szolgált a szertartásokkal kapcsolatban, majd látván a Zhou-ház hanyatlását, bivalyháton nyugatra távozott, ahol a határőr, Yin Xi kérésére írta le művét két tekercsben. Számos kutató azt feltételezi, hogy a konfuciánus legendákban minden előzmény nélkül ebben az egy szerepben felbukkanó személyt, éppen a további rá vonatkozó információk hiánya folytán, a Daodejing valódi szerzője (vagy szerzői) csak felhasználták. A Han-dinasztia alatt Laozi alakja radikális változásokon megy át, a történeti bölcs isteni rangot kap, teremtőként és megváltóként lép fel. A Tang-korban a Li császári család Laoziig vezeti vissza eredetét, ennek köszönhetően a Daodejing különösen nagy megbecsülésnek örvendett.
A Daodejing. A gyakran ‘Ötezer szavas klasszikus’-nak nevezett mű alapvetően rímes formában íródott, a jelenlegi verzióban 81 fejezetből áll. A hagyományos felosztás szerint elől áll a 37 fejezetes Dao könyve (mely inkább a „metafizikai” kérdésekkel foglalkozik), majd utána a 38-tól 81-ig tartó De könyve (mely alapvetően a társadalmi alkalmazhatóságról ír). Ennek a sorrendnek éppen az ellenkezője fordul elő az 1973-ban megtalált Mawangdui kéziratokon. A Mawangdui kézirat megtalálása előtt két kommentárból (Wang Bi és Heshang gong) volt ismeretes. A filozófiai és metafizikai koncepciókkal teli Wang Bi, illetve a Huang-Lao iskolához tartozó Heshang gong kommentár mellett jelentős még a Han Feizi két fejezetének (21–22) elemzése és az erősen vallásos szempontokat figyelembe vevő Xiang'er kommentár. 1993-ban találták meg a jelenleg ismert legrégebbi kéziratot Guodianben. Mind Guodian, mind Mawangdui a Sima Qian által Laozi szülőföldjeként számon tartott Chu állam területén volt található. A Daodejing datálása meglehetősen problematikus, az 5–3. századig sok időponthoz rendelték már. Nem kizárt, hogy eredetileg szájhagyományként, aforizmák gyűjteményeként terjedt, és jelenleg ismert formájában csak egy lényegesen későbbi időszakban állították össze. Az idők során a Daodejinghez körülbelül 700 kommentár íródott, az i.sz. 7. században szanszkritra is lefordították, a 18. században került Európába, ahol először latinra fordították. Azóta körülbelül 250 fordítása jelent meg. Érdemes megjegyezni, hogy csak a Han-dinasztia alatt került a Zhuangzivel együtt a bibliográfiai leírásokban a taoista (daojia) címszó alá.
A Daodejing jellegzetességei. A filozófiai taoizmus legismertebb klasszikusa a Laozinevéhez kapcsolt „Az Út és Erény könyve” a misztikusok elvont, tömör, paradoxonokkal teli és képszerű nyelvén kinyilatkoztatott látomás a világot mozgató alapvető princípiumokról, illetve ezeknek az uralkodás és kormányzás világában alkalmazandó módszereiről. A mű címében is szereplő Dao minden jelenség fundamentuma, az egység forrása, melyben minden látszólagos ellentmondás (yin és yang, élet és halál) feloldódik. A Dao a legfőbb princípium, örökké nyugvó potencialitás, az egyetlen, amely nem változik, de változást okoz, teremt, táplál és fenntart, úgy azonban, hogy a nem-cselekvést (wuwei) cselekszi. A bölcs célja, hogy életét és belső természetét ehhez a Daohoz igazítsa, ehhez azonban először intuitív módon meg kell ismernie a Daot, melyre a nem-cselekvés, a nemlét, az egyszerűség, a spontaneitás, az üresség, a rejtettség, a titokzatosság, a megfoghatatlanság és a megnevezhetetlenség, a lágyság, a nőiesség és a víz-szerűség jellemző. A másik fontos taoista fogalom, az erény (de) azt az erőt jelenti, amennyire az egyén részesül ebből az abszolútumból. Zhuangzival szemben a megfelelő kormányzást fontosnak tartó Laozi az uralkodók számára a nem-cselekvő uralkodást tartotta adekvátnak. Ez a nem-cselekvés (wuwei) nem passzivitást jelent, hanem az eredendő harmóniába való be-nem-avatkozást, valójában annak fenntartását, azáltal hogy a bölcs, „a középet megőrizve” individuumához kötött cselekedetekkel (wei) nem zavarja meg az Út spontán működését. A taoizmus szerint ugyanis mindaz, ami civilizáció és nevelés, erkölcs és szertartás, a mennyei, gyermeki természet elvesztéséhez vezet, illetve az égi természet elhagyásának következménye. A Daodejing alapvetően két egymással szembenálló, illetve egymást kiegészítő fogalompár-sort használ: lét-nemlét, cselekvés-nemcselekvés, tudás-tudatlanság, férfi-nő, teli-üres, fent-lent, mozgás-nyugalom, nagy-kicsi, erős-gyenge, kemény-lágy, egyenes-hajlított. Ez a két erő lényegileg megfelel a világban egymást kiegészítő módon működő yin–yang erőnek. Mivel általában mindenki (elsősorban az uralkodó) yang módon próbál kormányozni, a Daodejing az ellenkezőjét igyekszik hangsúlyozni, miáltal az egymást kiegészítő kettősségen túl próbálja emelni olvasóját. Éppen rövidsége és titokzatos nyelvezete miatt rendkívül sok értelmezésre ad lehetőséget (misztikus, etikai, metafizikai, természetfilozófiai, politikai, belső alkímiai, szexuális, harcászati, gyógyászati jelentésrétegek).
Lao-ce két életrajza
Csongor Barnabás fordításában
In: Csongor Barnabás: Kína vallásai, (Keleti vallások. Gólyavári füzetek 8), Körösi Csoma Társaság, Budapest, 1989. 20-22. oldal
A történeti
Lao-ce Csu ország Ku kerülete Li járásának Csüzsen nevű falvába való volt, a személyneve Er, az adott neve Tan, családneve pedig Li. Csou fejedelmének könyvtárában volt hivatalnok. Mikor Konfuciusz Csouban járt, érdeklődött Lao-cétól a szertartások felől. Lao-ce azt mondta neki: "Akikről beszélsz, azok az emberek a csontjaikkal együtt már rég elporladtak, csak szavaik maradtak meg. A nemes ember pedig, ha találkozik az alkalommal, akkor fogaton jár, de ha nem akkor fején cipelve batyuját gyalog ballag. Azt tanultam én, hogy a jó árut el kell rejteni, mintha nem is volna, a kiteljesedett erényű nemes ember pedig viselkedjék úgy, akár az ostoba. Vesd el magadtól gőgödet és sokféle vágyaidat, a szépség utáni áhítozásodat és zabolátlan becsvágyadat, mert ezek egyike sem válik javadra, ennyit mondhatok neked és nem többet."
Konfuciusz kijővén tőle így szólt tanítványaihoz: "Ismerem a madarak röptét, a halak útját a vízben, az állatok járását. A szaladókra jó a háló, az úszókra a varsa, a szállókra a nyíl. Ám a sárkányról nem tudom, hogyan száll fel szelek, felhők hátán az égre. Ma találkoztam Laocéval, Ő olyan, akár a sárkány." Lao-ce tökéletesítette magát az út és erény ismeretében, de tudományát elrejtette, névtelen igyekezett maradni. Hosszú ideje élt már Csouban, s látta, hogy az ország hanyatlik, elhatározta hát, hogy elmegy. A határra érvén a határkapu őre megörült neki, s így szólt: "Uram, ha már el akarsz vonulni a világból, kérlek, írj nekem egy könyvet." Lao-ce ekkor megírta könyvét két részben az Útról és Erényről, több mint ötezer szóban, és elment, senki sem tudja, hol végezte ... (Sze-ma Csien, Si csi, 63. fejezet, i.e. 1.sz.)
A legendás
Lao-ce személyneve Csung-er volt, adott neve Po-jang, Csu ország Ku kerületének Csüli falvába való volt. Anyja egy nagy hullócsillagtól foganta, a Li családban jött a világra, így lett Li a családi neve. Egyesek szerint Laoce az ég és a föld előtt született, mások szerint ő az ég magjának lelke, azaz az istenek közé tartozik. Ismét mások szerint anyja hetvenkét évig hordta, aztán született, és a hónaljából vágták ki, úgy jött a világra. Már születésekor fehér volt a haja, ezért nevezték Lao-cenak, öreg gyermeknek. Ismét mások szerint anyjának nem volt férje, és a Lao-ce az anyja családi neve. Ismét mások szerint anyja egy szilvafa alatt szülte meg Laocét, aki világra jővén már tudott beszélni és a szilvafára mutatva ezt mondta: "Erről veszem családi nevemet" /li=szilva/. (Ezután hosszú felsorolás következik a szövegben Lao-ce előző megtestesüléseiről). Ezek megtalálhatók különféle könyvekben, ám ezek nem a halhatatlanokról szóló hiteles kánonból valók, nem megbízhatók ... (A Sen hszien csuanból i.sz. 4.sz. idézi a Taj-ping-kuang-csi, i.sz. 10.sz.)
Csongor Barnabás: Lao-ce két versének prózafordítása
In: Világirodalmi antológia I. kötet. Ókor. Egyetemi segédkönyv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1952. 11-12. oldal
Lao-ce a hagyomány szerint Konfucius idősebb kortársa volt, életéről azonban
jóformán semmit sem tudunk. Egyetlen neve alatt ránkmaradt mű a Tao
tö csing, az Útról és Erényről szóló könyv. A Tao, az út, a világ öröktől fogva
érvényes és kifejezhetetlen mozgató törvénye, mely maguknak a dolgoknak
lényegében rejlik, materialista fogalom, az erény pedig a Taonak az emberben
és a dolgokban megmutatkozó ereje, amelynek érvényesülnie kell. A kialakult
osztálytársadalom mindennémű törvényével és erkölcsi szabályával szembehelyezkedik;
ez magyarázza, hogy számára az egyetlen helyes út a „nem cselekvés",
azaz utat engedni a természettörvénynek. Ideálja a régi faluközösség.
Tanait követői, a taoisták két irányban fejlesztették tovább. Az egyik vonalon
kialakult egy egyházi szervezet, mely tanait miszticizmusba fullasztva a halhatatlanság
elérését tűzte ki célul az aszkézisen és az örökélet elixírjének keresésén
keresztül, a másik oldalon plebejus hívei a törvények elvetendő voltára
és a természeti állapotokhoz való visszatérésre hivatkozva, tanait a régi kínai
parasztforradalmak harci lobogójává tették.TAO TÖ CSING
75. fejezet
A nép éhezik, mivel a fölötte lévők sok adógabonát esznek. Ezért
éhezik a nép. A népet nehéz kormányozni, mivel a fölötte lévőké a cse-
lekvés. Ezért nehéz a népet kormányozni. A nép könnyen veszi a halált,
mivel amazok az élet kövérét keresik. Ezért veszi a nép könnyen a halált.
Az pedig, aki megveti a saját életét, bölcsebb annál, aki becsben tartja
az életet.80. fejezet
Legyen az ország kicsiny és a nép kevés. És legyen úgy, hogy habár
sok szerszám és mesterség is volna, ne használják őket. Legyen úgy, hogy
a nép élete végéig ne távozzék messze. És ha volnának is hajók és kocsik,
senki se szálljon rájuk. És ha volnának is páncélok és fegyverek, senki
se gyakorlatozzék velük. Az emberek kötözzenek újra csomókat (írás
helyett). Legyen ételük számukra édes, ruhájuk szép, lakásuk nyugalmas,
szokásaik örömet hozók. S habár át lehetne látni a szomszéd országba,
s áthallanék a kutyák és kakasok hangja, a nép öregségben haljon meg
anélkül, hogy odáig menne.
PDF: Ladjánszky Endre: Kormányzástan a Laozi-ben
Távol-keleti Tanulmányok 2018/2: 53–87
PDF: Várnai András: Taoista nézőpontok a nyelvértelmezésben és értékelméletben I. : A Laozi 老子 és a Zhuangzi 莊子 fordításproblémáinak elemzése
Forrás: Távol-keleti tanulmányok 9. évf. 2. sz. (2017.) 1-41. oldal
PDF: Várnai András: Taoista nézőpontok a nyelvértelmezésben és értékelméletben II. : Vajon kinek szánhatták a taoisták műveiket?
Forrás: Távol-keleti tanulmányok 10. évf. 1. sz. (2018.) 63-103. oldal
P. Szabó Sándor:
PDF: Újonnan felfedezett ókori kínai szövegleletek
In: Hamar Imre – Salát Gergely szerk., Kínai nyelv és irodalom – Tanulmányok Csongor Barnabás 80. születésnapjára. Budapest, Balassi Kiadó, 2003. 192-204. oldal
Ld. még:
Taiyi shengshui (A Nagy Egy szülte a vizet)
