Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Lao-ce
Tao te king
Hatvany
Bertalan fordítása
Forrás: Újváry „Griff" Verlag, München, 1977
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
1.
Járható
út nem való Út,
mondható név nem való név.
Nemlét: Ég és Föld forrása.
Lét: a tízezer lény anyja.
Lét és nemlét forgásában
nemlét a titkok csírája,
lét, határok láttatója.
Egy e kettő, csak nevük más:
egységük a titkok titka
minden csodának kapuja.
2.
A Szép az Ég alatt mindenkinek szép,
ezért tudjuk, hogy rút az, ami rút.
A Jó az Ég alatt mindenkinek jó,
ezért tudjuk, hogy rossz az, ami rossz.
Lám, egymást szülik a Lét és a Nemlét,
együttes-egy a nehéz meg a könnyű,
egymást mérik a hosszú s a rövid,
magasság, mélység egymást egyenlítik,
a hang s az ének egybehangzanak,
egy sort követ, mi elöl jár, mi hátrább.
A bölcs ezért hát tétlenül tevékeny,
a tanítása ezért szótalan...
Tízezer lényre hat,
kit se taszít el,
alkot és művel,
gyarapít, irányít,
soha nem parancsol:
célt ér és továbbáll.
Művére nem büszke,
ezért maradandó.
3.
Hol a hiú érdemnek nincs jutalma,
ott ismeretlen a vetélkedés.
Hol ritka kincsnek nincs keresete,
mit keresnének ott a tolvajok?
Hol nincs, amit az ember megkívánna,
mindenkinek békén marad szíve.
Ezért, a bölcs ember kormányzatában,
üres a szív, telt a gyomor,
gyenge a becsvágy, izmos a kar,
tudatlan a nép, vágytalan,
s hallgatnak a ravaszkodók.
A bölcs ember tétlenségben tevékeny:
kormányzatában rendet így teremt.
4.
Üres edény az Út:
betölthetetlen,
kimeríthetetlen,
feneketlen.
Tízezer lény
őse az Út.
Tompul benne az él,
kibonyolul a bog,
árnyba borul a fény
és elsimul a nyom.
Örök mélység:
ki szülte, nem tudom.
Császári ősök előtti világnak
a képe ez, a tükre...
5.
Embertelen az Ég, a Föld:
tízezer lénnyel bánik úgy,
mintha megannyi szalmakutya volna.
A bölcs is, lám, embertelen:
az egész néppel bánik úgy,
mintha megannyi szalmakutya volna.
De Ég és Föld köze
kovácsnak fújtatója:
üres, mégsem merül ki sohasem:
dolgoztatod, újjátelik.
Hiú szavak hiú soránál
jobb a szívünk középútját követni.
6.
Halhatatlan a völgynek szelleme:
nőstényiségnek titka ez.
Nőstényiség titkának kapujában
vert gyökeret az Ég s a Föld.
Örök a gyökér minden rostja.
Nyűdd - el nem nyűheted soha!
7.
Örök az Ég, maradandó a Föld:
Ég, Föld nem önző, ezért maradandó.
A bölcs a sor végével is beéri,
ezért kerül minduntalan az élre.
Nem óvja létét, mégis ép marad
s mert önző vágyat a bölcs sohsem érez,
lám, minden kívánsága teljesül.
8.
Minden javak között legjobb a víz,
hisz tízezer lény látja békés hasznát.
De lám, a víz a mélységben marad:
az árok mélyét megveti az ember,
de árkok Útját keresi a víz.
Csak jól választott földön jó az otthon,
a szív mélysége jó s a jó barátság,
és a beszédben jó csak az igaz szó.
A kormányzásban jó a rend,
munkálkodásban jó az ész,
s csak idejében jó a tett:
aki a harcot megveti,
nem rója azt meg senki sem!
9.
Ha peremig töltöd kancsód, kicsordul,
s az agyonköszörült kard: csorba vas.
Ki termeiben kincset kincsre halmoz,
hiába őrzi háza kapuit
ki tisztségére, nagy pénzére büszke,
vesztére büszke: elbukik hamar.
Ha dolgod elvégezted, állj tovább,
ne késlekedj. Az Egek Útja ez.
10.
Ura vagy annyira szívednek, lelkednek,
hogy egységbe forrhass az Örök Egésszel?
Ura vagy annyira a lélekzetednek,
hogy halkra lágyíthasd, gyermekpihegéssé?
Ura vagy annyira szellemed tükrének,
hogy fölt nélkül láthasd magadban a Titkot?
Népednek lehetsz-é ura és barátja,
szerető barátja, tétlen, ismeretlen?
Tudod-é követni anyatyúk példáját,
s az Egek kapuit kinyitni, bezárni?
Tétlen és tudatlan, szemlélődő szívvel
meggondolsz-e mindent, megértesz-e mindent?
Alkoss, táplálj,
mit sem igényelj,
gyarapíts, irányíts,
sohase parancsolj,
jutalmat ne várj:
Íme az Ige
titkos erénye.
11.
Harminc küllős kerék haszna:
küllők között az üresség.
Üres agyagkorsó haszna,
megtöltheted: üres volna.
Házadban is ez a hasznos:
üres ajtó, üres ablak.
Hasznos ami van, de létnél
hasznosabb, mi nincs: a nemlét.
12.
Vakít az öt szín,
öt hang süketít,
ínyrontó az öt íz
szédítő a hajtóvadászat,
s rabbá tesz minden drága kincs.
A bölcs a benső mélységekbe néz,
nem kell neki mi szemmel látható,
nem kell neki az egyik, csak a másik.
13.
Kegyek után futni,
kegyek vesztén sírni,
egyaránt bolondság:
boldogtalanságod
ten-testeddel érzed.
Kegyek után futni,
kegyek vesztén sírni,
mért baj ez a kettő?
Kegyek elnyerése
felemel magasba
kegyek elvesztése
földre sújt, a mélybe -
kegyek elnyerése,
kegyek elvesztése:
mindkettő bolondság!
Testedben mért érzed
boldogtalanságod?
csak testeddel érzed:
ha nem volna tested,
fájdalmad se volna!
Tested-é az ország?
Kormányozd hazádat!
Tested-é a néped?
Ura vagy a népnek!
14.
Csak nézed és nem látod: láthatatlan.
Csak hallgatod s nem hallod: hangtalan.
Érintve sem érzed: megfoghatatlan.
E három: Egy. Ne is keress tovább...
Keltében nem ragyog,
nyugtában nem sötét,
alakja végtelen,
formája névtelen,
így tér a Semmibe.
Alaktalan alak,
anyagtalan anyag,
nevében: puszta szó.
Elébe mégy s nem látod kezdetét,
utána jársz s nem látod, mit követsz,
de hogyha híven jársz a múltak Útján,
tiéd a Ma, s tiéd az ősi Kezdet:
így bogozod ki az Út fonalát!
15.
A régi bölcsek tiszta szellemét,
titokzatos mélységüknek csodáját
hogy értenőnk meg? Azt tudjuk csupán,
alakjukat hogy látta a világ.
Óvatos volt a régi bölcs,
mint aki télvízben kél át a gázlón.
Vigyázatos, mint aki
mérges szomszédok között él.
Tartózkodó, mint vendég idegenben,
és engedékeny, mint az olvadó jég,
de egyszerű s kemény, akár a tuskó.
Szíves, akár a tágas völgy öle,
de mint a zavaros víz, oly homályos.
A zavaros víz vajon hogy derül meg?
Megtisztul az, nyugalma megderíti.
Mi ád nyugalmat? Mozgás lassulása.
Ez volt a régi bölcsek Útja, ez!
S ha létedet nem töltöd peremig,
az Űrből éledsz újra s meg-megújulsz!
16.
Érj a tiszta Űrig, őrködj nyugtod csendjén.
Tiszta Űrbe szállva, nyugalmad csendjében,
tízezrek sürgése sohase zavarjon,
szemlélődj, elmélkedj dolgok visszatértén.
Minden mi virágzik, gyökerébe roskad,
vissza, gyökerébe: így tér nyugalomra.
Nyugalomra térés: terhek lerakása.
Terhek lerakása: sors örök törvénye.
Felvilágosult bölcs, ki e törvényt tudja
ki nem tudja, balgán rohan pusztulásba.
Ki e törvényt tudja, türelmes, megértő,
igazságos ember: emberek királya.
Felség az Igazság - felséges az Ég is,
s örök az Ég Útja. Ki ez Utat járja,
mindhalálig boldog, s műve halhatatlan.
17.
A kormányfőről hajdanában
csak azt tudták, él valahol.
Később szerették, megbecsülték,
még később rettegték szavát,
végül mindenki megutálta.
Ki kétkedik mások szavában,
hazugságot vet és arat.
A régi bölcs oly hallgatag volt,
hogy kincset ért minden szava,
s ha elvégezte alkotását,
ezt jól csináltuk - szólt a nép.
18.
Hol elhagyottan pusztul a nagy Út,
az emberséges erkölcsé a szó.
Hol becsben áll a nagyképű tudás,
képmutatónak jár ott tisztelet.
Hol civakodik mind a hat rokon,
derék fiakról szólnak szép mesék.
Hol romba dől a trón és a haza,
a hűséges miniszter ott nagy úr.
19.
Bölcsességed vesd a sutra,
tudásodat vesd el:
százszorosan száll, meglátod,
népedre az áldás.
Igazságod vesd a sutra,
erkölcsödet vesd el,
s a fiúi szeretet, lám,
új életre ébred.
Hasznod lestét vesd a sutra,
ravaszságod vesd el,
s eltűnnek az országodból
tolvajok s a rablók.
S ha nem volna elegendő
ez a három törvény,
követendő jó például
hirdesd meg a népnek:
egyszerű légy, mint a tuskó,
nyers és faragatlan,
önzésedet vesd a sutra,
add fel cifra vágyad!
20.
Hagyd a tudást: csak gondod szaporítja.
Kár megtanulnod, hogy mi a különbség
úgy van s igen közt. Jó és rossz között
nagy a különbség, azt mondják, meg azt is:
kerüld, mit más kerül. Ez mire jó?
csak végeláthatatlan szóbeszéd ez!
De hogyha áldozati lakomán,
vagy a tavasz farsangi ünnepén
az emberek nagy-vígan egybegyűlnek,
részvétlen nyugtom mint az újszülötté,
aki még a mosolyt sem ismeri:
bárhova nézzek, helyem nem találom.
Bőségben élnek mind az emberek,
csak énnekem veszett el mindenem?
A sok okosnál ostobább vagyok,
buta vagyok bizony, nagyon buta!
Az okosaké a világ,
enyém csak a homály:
tenger hulláma hord, jövök, megyek,
s a hasznos, dolgos emberek között
haszontalan vagyok, nyers és tudatlan.
De egyben mégis én vagyok különb:
csak engem szoptat az Anyai Emlő.
21.
Az Őserő igézete az Úton ölt csak alakot.
Tűnő az Út, mint délibáb,
megfoghatatlan, mérhetetlen,
árnyképek tűnő délibábja,
de életcsírák hordozója:
megfoghatatlan, mérhetetlen.
Igaz való minden csírája,
s minden csírája csalhatatlan:
a hajdankortól mind a máig
csak Egy maradt az Út neve.
Mert Egy az Út csak, Egy a Forrás,
az ősi Forrás csak az Út:
s ezt hogy tudom?
Csak így:
tudom.
22.
Hajolj, hajlékonyan maradsz egész.
Mert egyenesre lendül ami görbe,
és megtelik az Űr,
megújul ami elnyűtt,
kincset nyer a szegény
s kincset veszít a gazdag.
Bölcs emberé az Ősegység öle:
egységbe mér mindent az Ég alatt,
nem lép a színre, árnyban is ragyog,
határozatlan, mégis hathatós,
sohsem dicsekszik, így arat sikert,
csak csendben alkot, s műve fennmarad.
A bölcs nem verseng, s így az Ég alatt
versenyre véle nem kél senki sem.
Ezért igaz a régi, régi mondás:
Hajolj, hajlékonyan maradsz egész.
Egész maradsz, egész világ tiéd!
23.
Hallgass. A Mindenség is szófukar.
Hamar kifullad a sebes vihar,
a déli zápor sem hull estelig.
Kié a zápor, a vihar kié?
Zápor, vihar az Égé és a Földé!
S ha ily múló az Ég s a Föld műve,
múlóbb, bizony, az emberi beszéd.
Ki az Utat járja, egybeforr az Úttal.
Kiben él az Ige, egy ő az Igével.
Ki vesztét keresi, egy a pusztulással.
Azé az Út, ki egy az Úttal,
az igézőé az Ige,
pusztítóé a pusztulás.
Ki kétkedik mások szavában,
hazugságot vet és arat.
24.
Ki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan,
ki lábát szétveti, nem jut előre,
kinek csak a szerep kell, nem ragyog,
és mit sem alkot a makacskodó.
Büszkélkedés sikert sohasem arat,
üres dicsekvés sem hoz diadalt.
Az Úton nem kell ennyit tenni-venni
- fölös táplálék, sok fölös beszéd
csak émelyít, mindenkit undorít -
az Út nem ez. A bölcs továbbhalad.
25.
Vénebb az Égnél, ősibb a Földnél
formátlanul is a Való:
szótlan, határtalan Való,
változatlan örök Való.
Mindent betölt, fáradhatatlan:
mindennek anyja tán az Ég alatt.
Igaz nevét nem ismerem -
úgy mondom, ez az Út,
úgy mondom, nagy az Út.
De csak halad, csak terjed ami nagy,
csak terjed, messzi messzeségbe terjed,
s a távol messzeségben körbezárul.
Hazatérés ez. Mondom, nagy az Út.
Mi nagy? Csak ez: az Út, az Ég, a Föld,
s nagy még az Ember, mindenek királya.
Nagy mind a négy, s az ember nagy király.
Az ember útja, mértéke a Föld,
a Földnek útja, mértéke az Ég,
az Égnek egy a mértéke: az Út,
de az Útnak mértéke a Való.
26.
Könnyűnek is súlyos a gyökere:
a nyugalom a szenvedély ura.
Ha országnagy naphosszat jár úton,
nem hagyja hátra málhás-szekerét:
így békén elmélkedhetik, nyugodtan,
míg tornyok őrzik sürgő táborát.
Ki tízezer harcos-szekér ura,
könnyelmű ember vajon hogy lehetne?
A könnyelműnek elvész gyökere,
a szenvedélyesnek elvész uralma.
27.
Ki jól halad, nyom nélkül is halad,
ki jól beszél, nem vár dicséretet,
ki jól számol, nem kell annak rovás,
retesz nélkül zárul a jó kapu,
csomó nélkül csomóz a jó kötés.
A bölcs, ki minden embert megsegít,
minddel törődik, senkit sem hagy el,
javít, mindenkiről gondoskodik,
senkit se vet meg, senkit a világon.
Fényében így világosul a visszfény:
így válik jó a rossznak mesterévé,
s a rossz csak nyers anyag a jó kezében.
Ki tanítóját nem becsüli meg
és nem kíméli a nyers anyagot,
hiába annak az eszes tudás,
hibázik az, hibát hibára ront:
csodák titokzatos csodája ez.
28.
Ki, tudva férfi-létét,
vállalja női sorsát,
világok szakadéka:
világok szakadéka,
örök Igék edénye
gyermekkorába tér meg.
Ki, tudva mi fehérlik,
a feketét kívánja,
mértéke a világnak:
mértéke a világnak,
igézője Igéknek
a végtelenbe tér meg.
Dicsőséget ki ismer
s szégyenben tud maradni,
az völgye a világnak:
mély völgye a világnak,
s a nyers Egészbe tér meg.
Ha szerszámmá faragják,
széthull a nyers fatuskó,
de bölcs ember kezében
lám, kormányrúd a tuskó:
bizony csak az a mester,
ki nem hullat forgácsot.
29.
Ki hatalomra tör az Ég alatt
mind elbukik: minden becsvágy hiú.
Szentelt edény az uralom,
ország-világ uralma:
megrontja, ki utánakap,
elveszíti, ki megtartaná.
Az ember sorsa tarka sors:
vezet az egyik,
követi a másik,
liheg az egyik,
piheg a másik,
erős az egyik,
gyenge a másik,
helytáll az egyik,
elbukik a másik.
A bölcsnek nem kell ez a tarkaság,
cselekvés láza, célok kergetése...
30.
Ki az Úton szolgálja
ország-világ urát,
fegyverrel sohse hódít:
a harc bosszút arat.
Tüskés bogáncs terem csak
a táborok helyén,
s a háború nyomában
ínség csapása jár.
Az elszánt hadvezérnek
elég a győzelem:
célt érve, meg tud állni,
célt érve is szerény,
célt érve sem dicsekszik,
célt érve sem szaval.
Célt ért: ez volt a dolga,
s a cél nem durva harc.
Elrothad, mi megérett:
ez nem Út,
s aki letér az Útról
elmúlik, eltűnik.
31.
A legjobb fegyver is bajt hoz, undor tárgya -
nem annak való e, ki az Utat járja.
Bal felől a helye a békés vendégnek,
jobb felől a helye hadban a vezérnek.
Rossz szerszám a fegyver, nem a bölcs szerszáma:
csak kényszerűségből ragad a bölcs fegyvert,
nyugalomra vágyva.
Győzedelmében is megveti a fegyvert:
hogyha nem vetné meg, tán öröme telne
emberek vesztében.
Ám kinek öröme emberek irtása,
annak szíve-vágya hogyan teljesülne?
Balra jár becsület békés jó időkben,
jobbra jár tisztesség szenvedésben, gyászban.
Csatáknak sorában jobbszárny a vezéré,
balszárny hadnagyáé:
a hadaknak rendje temetések rendje.
Csaták vérengzését mindenki siratja:
diadalmak rendje temetések rendje...
32.
Örök az Út, alaktalan,
faragatlan fatuskó,
de párja nincs az Ég alatt.
Ha mind ez Utat járnák
királyok, fejedelmek,
hódolna nékik tízezer teremtmény,
Ég és Föld ontaná
mézédes harmatát
a békés emberekre,
törvény parancsa nélkül
megbékélt emberekre...
De jaj, a tuskót megfaragták -
nevek világa ez: megállj!
Megáll a bölcs, nem éri baj.
Minden forrás, minden patak
folyamba fut s a nagy óceánba:
az Út, az Út a torkolat,
a Mindenségnek tengere.
33.
Másokat ismer a tudós,
a bölcs ember csak önmagát.
Másokat győz le az erős,
a bölcs ember csak önmagát.
Tán gazdagít a kapzsiság,
de gazdagabb, ki vágytalan.
Ki mindig helytáll, fennmarad:
a bölcs halála nem halál.
34.
A nagy Út jobbra-balra kanyarog,
így éltet tízezer lényt,
és egyet sem taszít el.
Alkot és művel,
mit sem igényel,
mindennek köntöse,
mindennek dajkája,
sohasem parancsol:
ezért alantas,
ezért parányi.
De hozzá fordul
parancsszó nélkül
a tízezer lény:
ezért hatalmas,
ezért magasztos,
mert nagy csak az,
ki nagyra nem tör.
35.
A bölcs a Nagy Jelképet tükrözi:
elébe járulnak az emberek,
körébe gyűlnek, békén, nyugalomban,
senkit sem ért ott kár vagy bántalom.
Muzsikaszó, lakomák illata
a kába vándort csábíthatja tán,
de híg és sótalan az Út szava.
Néző szemünk nem látja az Utat,
halló fülünk nem hallja az Igét,
csak az örök Mű kimeríthetetlen.
36.
Csak az zsugorodik, amit kinyújtottak,
csak az gyengül, amit megerősítettek,
csak az pusztul, amit felvirágoztattak.
Aki kapni akar, tanuljon meg adni.
Ez a fény homálya:
lágy győz a keményen, gyenge az erősön.
Ne bolygasd a halat a vizek mélyében:
rejtsd el jól országod valódi hatalmát.
37.
Tétlen mindég az Út,
de minden tett az Úté.
Királyok, fejedelmek,
ha mind az Utat járnák,
virágra kelne tízezer teremtmény,
virágra kelne, vágyra kelne,
de vágyát csillapítaná
a faragatlan Névtelen.
A faragatlan Névtelen
nem tűr, nem ismer szenvedélyt,
s így vágytalan nagy békességben
nyugodna végre a világ.
38.
A nagy Igének nem látod erényét,
ezért erényes az igaz Ige.
Apró igének hirdetik erényét:
apró igének nincs igézete.
Igaz Ige: tétlen, igénytelen.
Hamis ige: tevékeny, célzatos.
Emberséges tökély: tevékeny, céltalan.
Igazságos tökély: tevékeny, célzatos.
A szertartásos ember is tevékeny,
de hogyha szépszóval nem boldogul,
ingujjra gyürkőzik s tán ölre megy.
Mondják: Elvész az Út, az Ige megmarad
ha elvész az Ige, a jóság megmarad
ha a jóság is elvész, marad még az igazság
ha elvész az igazság, csak a rítus marad meg,
a szertartás, a kéreg, hűség, adott szó kérge,
minden baj kezdete!
A jóslás balgaság, múló virág az Úton:
felnőtten lépj az Útra!
Szilárdan áll, ki felnőtt,
üres kéregre nem lép,
áhítja a gyümölcsöt,
nem szed múló virágot:
nem kell neki az egyik, csak a másik.
39.
Az Ősegységben mi forrott Egészbe?
Egységben tisztult meg a fényes Ég,
egység nyugalmában épült a Föld,
egységben éledt a szellemvilág,
egységbe forrva teltek bé a völgyek,
egységben szaporult a tízezer lény,
egységben szolgálták a fejedelmek
példásan a világ dolgát az Ég alatt.
Az ősi Egység műve e világ:
az Ég, ha nem ragyogna, megszakadna,
a Föld, nyugalma híján, porba hullna,
eltűnne, élet nélkül, mind a szelem,
apadva száradnának mind a völgyek,
teremtmény híján a világ kihalna,
s ha nem szolgálnák többé az urak
a népüket, uralmuk bukna el.
Mert szerény a dicsőség gyökere,
hisz alacsonyra épül mi magas.
Méltóságában a fejedelem,
lám árva, elhagyott vagy nyomorult:
alázat a dicsőség gyökere.
A dicsőségnek nincs dicsérete,
mert többet ér a szétszórt nyers kavics,
mint a csiszolt kő üres ragyogása.
40.
A haladás az Úton: visszatérés.
Erőtlenség az Útnak ereje.
Az élő Mindenség a Lét szülötte,
de minden lét a Nemlétből ered.
41.
Kiváló ember követi az Út hívó szavát.
Közepes ember habozik:
követi is, nem is.
Silány ember csak felkacag:
az Út nem kell neki.
Ha nem nevetne a silány,
az Út nem volna Út.
Hiszen a Fény sötét az Úton,
s a haladás ott körbefut -
rögös az Útnak simasága,
s erények csúcsos orma: völgy.
Szennyes a legtisztább fehér is,
hívságos ott a dús erény,
megbénul az erős igézet,
s odvasra ürül a való.
Nagy Négyszögnek nincs szöglete,
lassan készül a Nagy Fazék,
halkan zenél a Nagy Zene,
s a Nagy Jelkép alaktalan.
Rejtett az Út és névtelen,
de éltet, alkot, teljesít.
42.
Az Egység nemzette a Kettőt,
Kettő a Hármat,
s a Háromság a Tízezer Teremtményt.
Hátat fordít az árnynak
a tízezer teremtmény,
a fényt akarja látni,
de párzik fény az árnnyal
az Űr leheletében.
A balszerencsét gyűlöli az ember,
de árva, elhagyott vagy nyomorult
mégis királyok büszke címei.
Ami növekszik, megfogyatkozik,
s ismét növekszik mi fogyatkozott.
Mit más tanított, azt tanítom én is,
újat csak egyet: ki erőszakos,
erőszakos halált hal - új tan ez.
43.
Lágy a víz, de rohanása
a kemény sziklát kivájja,
s az üresség átitatja
rés nélkül is a szilárdat.
Tétlen tettnek ez a haszna:
néma, szótlan a tanítás,
- ó, ezt mily kevesen értik! -
tétlen a bölcs tevékenység,
szótlan a bölcs tanítása.
44.
Mi fontosabb, a hírnév vagy az élet?
Többet mi ér, az élet vagy a kincs?
Lám, egyaránt baj nyerni, veszteni,
hiszen a kapzsi mindig ráfizet,
s kincset veszít, ki kincset kincsre halmoz.
Ki sorsával beéri, bajba nem jut,
mértéktudót nem érhet bántalom:
övé az élet hosszú nyugodalma.
45.
Úgy bánj a tökéllyel,
mint repedt edénnyel:
nem szűnik a haszna.
Csorduló edénnyel
bánj mint az üressel:
sohasem ürül meg.
Egyenes a görbe,
az ügyes ügyetlen,
dadog mint a szónok.
Topogj a hidegben,
nyugodj a melegben:
a tiszta nyugalom
e világnak rendje.
46.
Amíg az Utat járja
az ország, a világ,
a harci szekerekből
a fürge paripákat
kifoghatják nyugodtan:
trágyájuk jó a rétnek.
Hogyha letér az Útról
az ország, a világ,
a városok tövében,
a megszentelt mezőkön
legelnek harci mének.
Az irigységnél nincs nagyobb kísértés
a telhetetlen vágy szörnyű csapás,
s a kapzsiságnál nincs nagyobb gonoszság.
Csak az, kinek elég az elegendő,
elégedett csak az - de mindig az.
47.
Kapuidat el se hagyva
ismerd meg a nagyvilágot!
Ablakodon ki se nézve
ismerd fel az Egek Útját!
Minél messzebb földet jársz be,
annál kevesebb tudásod:
lám, a bölcs nem indul útnak,
nem néz semmit, meglát mindent,
s tétlenségben végzi művét.
48.
Aki tanul, növekszik napról napra,
ki az Úton jár, napról napra fogy,
de fogytán fogyva tétlenségbe ér,
s a tétlenség mindenható erő.
Tétlenségé ország-világ uralma:
aki csak tesz-vesz, minden elveszít.
49.
A bölcsnek még a szíve sem magáé:
a bölcs szíve csak népének szíve.
Jól bánok a jóval,
a gonosszal is jól,
jóságot így teremtek.
Jól bánok igazzal,
a hazuggal is jól,
igazat így teremtek.
A jóhiszeműnek
jóhiszeműség jár
s jóhiszeműség jár
a rosszhiszeműek:
jóhiszeműséget
ily módon teremtek.
A bölcs nem ismeri a részrehajlást:
szavára minden ember felfigyel -
számára minden ember csecsemő.
50.
Élet kapuja: halál küszöbe.
Tízből hárman szolgálják az éltet,
tízből hárman a halált szolgálják,
tízből hárman rontják az éltet halálra.
Hogyan? Sebezhető
csak az, ki visszaél az életével.
Mondják, útjában az élet tudója
nem bukkan tigrisre, sem orrszarvúra,
páncélt, fegyvert a csatába' se hord.
Sebezhetetlen: orrszarvúnak szarva
nem tép belé, a tigris karma sem,
s harcban nem vágja kard, nem éri fegyver.
Hogyan? A Bölcs, lám, nem sebezhető.
51.
Alkot az Út, táplál az Ige,
formát ölt az anyag
s a képesség tökélyt.
Egy sincs, a tízezernyi lény között,
ki ne tisztelné az Utat,
ki ne becsülné az Igét.
Természet dolga, örök ösztöné
az Út tisztelete,
Ige becsülete -
hallgat a törvény, erre nincs parancs!
Alkot az Út, táplál az Ige,
növeszt, nevel,
dajkál, megóv,
alkot és művel,
mit sem igényel,
gyarapít, irányít,
soha se parancsol:
íme az Ige
titkos Erénye.
52.
Kezdetben volt, mondják, az Ősanya,
mindenek anyja az Egek alatt.
Ki az Anyát felismeri,
jól ismeri minden fiát
ki ismervén a fiakat,
az Ősanyához visszatér,
amíg csak él, nem éri baj.
Minden nyílást tömj el,
minden kaput zárj be,
mindvégig megóvod erőid forrását.
Nyisd meg a kapukat,
sokasítsd a dolgod,
semmit sem segít meg, elapad forrásod.
Csak látó lát apró parányt,
csak az erős mer gyenge lenni.
Való fény látta óv a bajtól:
ez, úgy mondják, örökbe-térés.
53.
Szemernyi ésszel is az Útra térnék,
és óvakodnék tévutakra jutni.
Széles az Út: miért is kedvelik
a szűk ösvényeket az emberek?
Olykor az udvar rendjét nem zavarja,
hogy a mezőket dudva lepi el,
hogy ürességben konganak a szérűk:
van, ki ilyenkor is hímzett ruhát ölt,
fényes kardot köt, vígan lakomázik,
vagy haszontalan kincsen őrködik.
Haramiák hivalkodása ez!
Bizony mondom, nem erre visz az Út...
54.
Kitéphetetlen, mit a Törvény ültet,
nem esendő, mit a Törvény ölel.
Így tiszteli fiaknak nemzedéke
örök sorban az ősök szellemét.
Ha egymagadban járod az Utat,
az Út igézetében igazulsz;
családodban bőség az Út erénye,
falvad virágzik, gyarapul hazád,
s az Út erénye a birodalomban
egyetemesség nagy igézete.
Magunkkal mérjük embertársainkat,
családunkkal mérünk családokat,
falunkkal mérünk fel minden falut,
s ha minden földnek mértéke: hazánk,
ország-világé: a Birodalom.
Ország-világról ezt hogy tudhatom?
Csak így:
tudom.
55.
Kit az Ige erénye éltet,
ártatlan, mint az újszülött:
skorpió fullánkja,
vadállat marása,
ragadozó madár
karma meg nem sebzi.
A csontja gyenge, lágy az izma,
de markolása jó szoros
hím s nő dolgáról mit se tud még,
de máris, lám, kakaskodik:
tiszta erő az élete.
Visítozik, sohsem reked be:
összhangba szökkent élete.
Összhang tudása: a Való tudása,
s örök fénnyel világít a Való.
Ki életét habzsolja, bajba jut,
vágyban kifulladt szíve megmered
elrothad, mi megérett: ez nem Út,
s vesztébe fut, ki az Útról letéved.
56.
Aki tudja, néma,
aki szól, nem tudja:
minden nyílást tömj el,
minden kaput zárj be,
tompítsd sarkok élét,
minden bogot bonts fel,
borítsd a fényt árnyba,
nyomodat simítsd el:
ez az Egység titka.
E titkos Egységben
nincs közel, se távol,
nincsen haszon, sem kár,
megtiszteltetés sincs
és nincs megalázás.
Semmi sem ér többet
ennél a világon!
57.
Országot nyer, ki a törvényt javítja,
és háborúkat nyer a cselszövő,
de csak ki tétlenségében tevékeny,
csak az nyer meg mindent az Ég alatt.
Ezt hogy tudom?
Csak így:
tudom.
Minél többet tilt az állam,
annál koldusabb a nép.
Minél több az éles fegyver,
annál több a zűrzavar.
Minél több a feltaláló,
annál többet ront a gép.
Minél súlyosabb a törvény,
annál több rabló akad.
Így szól a bölcs: ha munkám, nem-cselekvés,
népem magától is megigazul
amíg békés nyugalmamat megóvom,
népem magától is jó útra tér
amíg csak a tétlenségem tevékeny,
magától is jó népemnek sora
s ha vágyam nincsen, mint a nyers fatuskó,
oly egyszerű lesz népem s oly erős.
58.
Vaksi kormány népe boldog,
szemes kormány népe szenved.
Bajra jő a jószerencse,
s a szerencse bajra fordul:
jónak, rossznak mi határa?
Nincs megállás: korcs az épség,
átokká torzul az áldás:
oly régóta tévelyeg már
vak sötétségben az ember!
Bölcsnek élessége tompa,
négyszögének nincsen sarka,
egyenes, de nincsen hossza,
fényének nincs ragyogása.
59.
Ember uralmának,
Ég szolgálatának,
mérsékelt a mértéke.
Mérsékletben gyűlik
idején a mérték:
idején, az Úton
megkettőzöd az Igét.
Kettőzött Igének
kettős a varázsa,
s ez erősebb mindennél.
Mindennél erősebb,
sehol sincs határa:
határtalan hatalom.
Tartós hatalomnak
Anya a forrása.
Így mélyül gyökere,
erősbödik törzse
maradandóságnak.
60.
Nagy ország uralma: kis halak sütése.
Ország-világ ura ha az Utat járja,
népének nem árthat rossz szellem, kísértet.
Ártalmas kísértet bölcseknek nem árthat:
szellemek világa bölcs ember világa.
Bölcs ember nem árthat - a szellem hogy ártson?
Bölcs igézetének kettős a varázsa!
61.
Völgy a nagy ország: völgy mélyébe torkoll
folyók futása mind az Ég alatt.
És nőstény a nagy ország, hisz alantról
párzik a nőstény mind az Ég alatt.
Alantról párzik: ez az ereje,
szelíd nyugalma győzi le a hímet.
Úgy nyer országot a szelíd alázat,
ha meghajlik kicsiny előtt a nagy,
s a nagy előtt meghajlik a kicsiny:
győzött a nagy, mert megalázkodott,
s győzött a gyenge, mert alant maradt.
A nagy ország így szaporítja népét,
és népét így táplálja a kicsiny.
Mindkét országnak teljesül a vágya -
de a nagy ország maradjon alant.
62.
Mindenek ágyasháza az Út:
jóknak kincstára, rosszak menedéke.
Szép szóval méltóságot vásárolni,
méltósággal tisztséget adni-venni:
ezt még a gonoszok is megteszik.
De hogyha trónra jut az Ég Fia,
vagy széket foglal három hercege,
két kézzel nyújtott drágakő-korongnál,
vagy cifra-hámos négylovas hintónál
szebb, jobb hűbérrel adózik a bölcs,
ki otthonából, tétlen nyugalomban,
küldi az Út örök igézetét.
A régiek az Utat mért becsülték?
Mondták: keress, az Út célhoz vezet
s az üldözöttnek menedéket ád.
A legfőbb kincs ez a nagy Ég alatt!
63.
Tevékenységed tétlenség legyen,
munkáld a semmit, ízlelj íztelent,
sokat kevésnek nézze, nagynak kicsinyt,
a rosszért is csak jótettel fizess,
láss a nehézhez könnyű kezdetén,
kicsiny kérdéssel oldd meg a nagyot:
hisz könnyen indul minden e világon,
a nagynak is szerény a kezdete.
A bölcs nagy tett nélkül alkot nagyot.
Ki könnyen ígér, megszegi szavát,
ki túl sokat vesz könnyen, bajba jut.
A bölcsnek még a könnyű is nehéz:
a nehezet könnyen véghezviszi.
64.
Mi nyugton van, könnyű azt tartani,
és elkerülni könnyű azt, mi nincs:
lám, könnyen olvaszthatsz rideg jeget,
és könnyen szórod szét a porszemet.
Azzal törődj, mi még nincs, csak lehet:
addig teremts rendet, míg nincs zavar.
Csírából nőtt a hatalmas fatörzs,
magas torony kilenc magas foka
kis földhányásra épült - s ha bejársz
akár ezer mérföldet is, utad
legelső lépéseddel indul el.
Ki mindenhez nyúl, mindent elveszít,
ront ki cselekszik, veszt aki mohó:
tétlen a bölcs - így senkinek sem árt,
nincs semmije, mit is veszítene?
Lám a világban, siker küszöbén,
hányan rontják el jó munkájukat!
Munkádat kezdettől végig figyeld,
csak így kerülöd el a balsikert.
A bölcs embernek vágya: vágytalanság.
Minek kívánna ritka kincseket?
Tanulatlan, tanítatlant tanít,
s a hajdan elhagyott ős-célhoz ér:
tízezrek térnek véle önmagukba,
de cselekedni - nem mert sohasem...
65.
Kik hajdanában járták az Utat,
úgy vélték, nem jó sok tudás a népnek:
tudákos néppel bánni oly nehéz!
Csak átkot oktat oktatók uralma:
áldásos az csak, ki nem oszt tudást.
Kettős igazság ez, de egy a Mérték,
s mértékbe mérni rejtélyes varázs,
rejtett igézet mélységes varázsa
visszavisz Útján az Örök Egészbe.
66.
A nagy Folyó, az Óceán
száz völgy királya és ura:
a nagy Folyó, az Óceán
mélységek mélyében honol.
Alázatos a bölcs szava,
a nép ezért hallgat reá -
a sor végéről ád irányt.
Súlyát nem érzi senki sem,
irányítása nem parancs,
örömmel hallgatják szavát.
Nem harcol, nem vetélkedik:
nem verseng véle senki sem.
67.
Az én utam nagy Út, mindenki tudja,
de azt mondják: más, mint a mások útja.
Hát épp ezért nagy Út: más mint a másé.
Másféle út, mert nem szokásos ösvény -
nagy Út: nem kisebbíti a szokás.
Három a kincsem, három kincset őrzök -
egyik: szelídség, mérséklet a másik,
s a harmadik: nem törtetek az élre.
A szelíd ember bátor is lehet,
mérsékelt ember lehet bőkezű,
s első csak az, ki nem törtet az élre.
De manapság a bátrak nem szelídek,
a mértéktartó ma nem bőkezű,
szerény irányító sem kell a népnek,
ma csak vezér kell néki - s ez halálos!
Bizony mondom, szelídség győz a harcban,
megvéd, megóv a szelídség hatalma,
mert kit megóvni kíván a nagy Ég,
szelídség annak védőfegyvere!
68.
Jó hadvezér nem harcias,
a jó vitéz nem ingerült,
jó hódító nem nyer csatát,
jó gazda is mindig szerény.
Annak varázserénye ez,
ki nem vetélkedik soha;
annak varázshatalma ez,
ki jól választja emberét
annak varázsigéje ez,
kivel az ős Ég egybekél.
69.
Úgy mondották a régi hadvezérek:
Kihívásnál jobb kihívásra várni.
Ha egy hüvelyknyit sem juthatsz előre,
hátrálj egy lábnyit. Álló haladás
ennek neve. Feltűrt ingujj alatt
ne lássa senki sem harcos karod.
Kardot ránts, s így maradj fegyvertelen.
Tudj ellenfél nélkül birokra kelni.
Könnyedén venni az ellenfelet
szerencsétlenség: kincsnek veszte ez.
Ha összeütközik két hadsereg,
csak az győzhet, kinek nem kell a harc.
70.
Érthető a szavam, könnyű követése,
mégsem értenek meg, lám, mégsem követnek.
Őse van szavamnak, mestere tettemnek -
aki ezt nem tudja, nem ismerhet engem.
Ritka aki ismer, kincset ér, ki hívem:
szőrcsuhát hord a bölcs, kincset rejt keblében.
71.
Tudatlanságnak tudni a tudást:
a legfőbb bölcsesség.
Tudatlanságról hinni, hogy tudás:
dögvészes nyavalya!
Dögvészt aki dögvésznek ismeri,
azé a gyógyulás:
a bölcs jól tudja, hogy dögvész a dögvész
- egészséges marad.
72.
Hol nincs tekintély, nincs hatóság,
az Ég hatalma ott honol.
Ne zárd néped szűk börtönökbe -
nem prédád: kíméld életét.
Hol elnyomás nincs, lázadás sincs,
s kit megkímélsz, az megkímél.
Önismeret elég a bölcsnek
- hivalkodás nem bölcsesség -
nem tartja nagyra a személyét,
de tudja, bölcs ember mit ér:
nem kell neki az egyik, csak a másik.
73.
Elhull, ki csak merészkedésre bátor -
ki mer nem-merni, bátrabb s bátran él.
Kártékony egyik, hasznot hajt a másik,
de jaj, ki tudhatná, kit sújt az Ég?
Az Ég Útján nincs harc, csak győzelem,
szótlan válasz, hívatlan érkezés
és néma tervek lassú érlelése.
Lazára fonta hálóját az Ég,
de fonatából senki sem menekszik!
74.
Nem fél a nép a haláltól,
minek a bitó?
S hogyha félne, ki ölné le
mind a lázadót?
Készen áll az Örök Hóhér,
fejszéjét feni.
Fejszével csak ács tud bánni -
kontár, jól vigyázz,
ácsmesternek fejszéjével
kezed meg ne vágd!
75.
Éhes a nép, mert adóját
a hatóság felzabálja:
hogyha éhes, ezért éhes.
Lázad a nép, mert a dolgát
a hatóság igazgatja:
hogyha lázad, ezért lázad.
Nem fél a nép a haláltól,
úgysem hagyják nyugton élni:
hogyha nem fél, ezért nem fél.
Mire jó az ilyen élet?
Bölcs, kinek nincs kedve élni.
76.
Lágy és gyengéd az újszülött,
kemény, merev a hulla.
Tízezer teremtmény,
fű, fa, minden növény
gyengéd életében,
megszikkad holtában.
Halál szolgája az erő,
s az életé, mi gyenge, lágy.
A kemény fegyver elhasad,
kemény fa törzse megtörik.
Alantas a kemény erőszak,
magasztos a gyengéd alázat.
77.
Az Ég Útja feszült íjhoz hasonló:
az íj két szarva lám helyet cserél,
alább kerül a felső, fel az alsó.
Így fogy a sok, gyarapszik a kevés.
Az Ég Útján szegényedik a dús,
és növeli javát a nincstelen -
az ember útján gyarapszik a gazdag,
s még koldusabbá válik a szegény.
Ki táplálhatná az egész világot?
Az Ég alatt kinek van annyi kincse?
Kinek? Az égi Út bölcs utasának!
A bölcs csak alkot, sohasem igényel,
s munkája végeztével eltűnik:
a büszkeség, jól tudja, mit sem ér.
78.
Az Ég alatt mi lágyabb, mint a víz?
Mégis kimarja a kemény követ.
Úrrá lesz az erősön ami gyenge,
tudjuk, keményen mindig győz a lágy,
tudjuk: de senki sem él e tudással.
Lám, erről is azt mondották a bölcsek:
Országhoz jut, ki szennyes földcsomót kap,
s ki az ország minden baját örökli,
csak az lehet király az Ég alatt.
Lám, milyen ferdén szól az egyenes szó!
79.
Hiába egyengetsz, hiába nyugtatsz,
ha békességed új harag forrása.
A bölcs rovása balkezes rovás,
adósától dézsmát nem követel,
mert ki az Út Igéjét ismeri,
csak ád, de számon tartja, mit adott
ki az Igéről nem hallott soha,
járandóságát gonddal hajtja be.
Az Ég Útja nem kedvez senkinek,
csak jóságos bölcsességet teremt.
80.
Kis ország a példánk, kevés a lakója.
Egyetlen egy szerszám elvégezhetné ott
akár tíz embernek, akár száz embernek
mindenféle dolgát.
Ám ezt a szerszámot senki sem használja
a bölcs országában.
Fájdalmas a halál, tudja ezt mindenki:
inkább meghal otthon, mégse vándorol ki
a bölcs országából az ország lakója.
Van hajó, van szekér: nincs mivel megrakni.
Van fegyver, van páncél: nincs aki használja
a bölcs országában.
Minek ott az írás? Elég csomót kötni!!
Otthonos étellel, otthonos ruhával,
saját otthonában hazai szokással
boldogul mindenki a bölcs országában.
A szomszéd faluban kakas kukorékol -
kutya ugatása szomszéd falu dolga -
ki törődik ezzel bölcs ember falvában?
Bölcs ország lakója, késő vénségére
nyugalomban hal meg a szülőházában...
81.
Igaz szó nem szépít,
nem igaz a szép szó.
Jó ember nem vitat,
aki vitat, nem jó.
Az igaz bölcsesség
nem játékos tudás,
a játékos tudás
nem igaz bölcsesség.
A bölcs nem gyűjt kincset,
másoké mindene:
így óvja meg kincsét -
mindenét elosztva
gyarapodik kincse.
Az Ég faragása
nem hullat forgácsot:
a bölcs ember Útján
nem harc a cselekvés.
