Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
lao-ce
tao te king
Karátson Gábor fordítása
A fordítást az eredetivel egybevetette: Kalmár Éva
Budapest, Cserépfalvi, 1990, 81, XLIII oldal
További kiadások:
Tao te king / Lao-ce ; ford. és a kommentárokat írta Karátson Gábor. 2. átd. kiad. Budapest : Cserépfalvi, 1997, 332. oldal
Tao te king / Lao-ce ; ford. és a kommentárokat írta Karátson Gábor. 3. átd. kiad. Budapest : Q. E. D. K., [2002], 311 oldal
beszélni beszélhetsz
utakról
csakhogy az sohasem az Örök Út tao
megnevezhetsz neveket
de soha nem tudod megnevezni
az Örök Nevet
Semminek nevezzük
Ég és Föld kezdetét
Létnek nevezzük a
Tízezer Dolog Anyját
vagyis hát
legyen is csak örökre Semmi
hogy megláthassuk a Csodát
legyen örökre Lét hogy
megláthassuk Körvonalát
és együtt lakik ez a pár
de más a nevük színre lépve már
együtt laknak ők a Mélység
Mélység egyre mélyebb Mélység
Minden Csoda Kapuja
az égalattiban
mindenki tudja
hogy szép a szép
és ezzel megvan már a rút is
mindenki tudja
hogy jó a jó
és ezzel megvan már a rossz is
mert
Lét és Nemlét egymást teremtik
nehéz könnyű egymást beteljesítik
hosszú rövid egymást valóra váltják
kiméri egymást mélység és magasság
énekszó dallam egymásba csendül
elöl és hátul egymás után lendül
így hát a szentek
elmélkedéseinek
tárgya a nemcselekvés
szavak nélkül tanítanak
fölkél a tízezer dolog nem hagyják cserben őket
szülnek nem birtokolnak
munkálkodnak de úgy mint aki maga nem is létezik
cselekszenek de aztán tovább ott nem maradnak
s épp mert ott tovább nem maradnak
el sem hagyatnak
ne tartották
volna
nagyra a nagyokat
s a pártviszály
nem vert volna fészket a népben
ne állt
volna
akkora becsben
sok drága holmi
s nem indult volna a népből senki sem
rabolni
ne fitogtatták
volna
a vágy tárgyait
s nem támadt volna a nép szívében
zűrzavar
vagyis hát errefelé terelgetik őket a szentek
szívük üres
legyen
teli a gyomruk
becsvágyuk szinte semmi lágy
erős a csontjuk
maradjon csak
a nép tudatlan vágytalan
akik meg tudnak valamit ne merjenek cselekedni
ha senki sem cselekszik majd minden jóra fordul
üres edény az
Út: járhatni rajta
de soha sincs egészen ott:
túláradó az Út
szakadék! mintha csak a tízezer dolog őse volna
elveszi élüket
bonyodalmaikat kibogozza
enyhíti fényüket
belevegyül porukba
mély tiszta
víz: mintha létezne tényleg
nem tudom ki fia
úgy látszik előbb volt mint az Úr
Ég Föld nem
kedvez senkinek
a tízezer dolgot olybá veszik mint a szalmakutyákat
a szentek sem kedveznek senkinek
olybá veszik a sokaságot mint a szalmakutyákat
Ég Föld köze
akár a kovácsfújtató:
üres és mégsem roskad össze magában
zihálva zihál egy zajos muzsikában
szavak szavak
sok semmiség
jobb ha megőrzöd a Közép
a Völgy Szelleme
nem hal meg
mondhatjuk rá a Misztikus Mama
a Misztikus Mama kapuja
Ég és Föld gyökere maga
selyem selyem mintha volna
hagyatkozz rá el sose fárad
az Ég örök a
Föld régóta fönnáll
Ég Föld azért örök
történetük
azért tart
olyan régóta már
önmaguk számára meg se születtek
örökéletűek
azért lehetnek
szóval a szentek
hátravetik énjüket
s énjük előkerül
elvetik énjüket és énjük fönnmarad
talán mert nincsenek magánügyeik
azért teljesülnek be a magányban ügyeik
a legfőbb jóság olyan mint a víz
mert jó a víz; mert
javára van
a tízezer dolognak, mert
nem viszálykodik
nyugszik oly helyeken miket nincs ember aki meg ne vetne
így aztán kicsit az Útra is hasonlít ebben
mert lakni jó
ez a Föld, mert
mély a szived, mert
mindenki aki összefügg szeret is már, mert
szólsz s az már maga hit, mert
a derekasság rendbe is teszi ha mit intéz
mert ha belefogsz az azt jelenti képes is vagy, mert
ahogy működik maga az már a kairosz
csak aki nem
viszálykodik
azt nem érheti gáncs sem
megragad
ni és
teletöl
teni
sosem ér
annyit mint
idejében megállni;
az éles penge é
lét
köszörülve vigyázni
sokáig
nem lehet
azt sem csinálni;
arannyal jádéval teli
csarnok
akárhogy is
hamar elvész az is
gazdagság tisztesség
ágaskodó kevélység
magától a
veszede
lemre visz
munkán érdemen túl
az én az visszafordul
ballag az égi uton
elrendezheted-e
kik benned élnek a lenti lelkeket
szét nem szóródva őrizni az Egyet
fölébehajolsz-e
az élet légzuhatagának
hajlékony leszel mint a kisgyerek
megtisztítod-e
még homályos tükrödet
szeplőtelen legyen
szeretni a népet
az országot igazgatni
tudás nincs semmisem
nyílnak csukódnak
mennyei ajtók
az anyamadárnak ott kell lennie
fehér fény négyfelől
átható megértés
senkinek nem kell semmit sem tennie
szüld meg őket
legeltesd őket
szüld meg ne birtokold
munkálkodj de mintha csak a világon se volnál
növelj csak ne nevelj
ezt nevezik
Elrejtezett Erénynek
ez hszüan te
a Titkos Élet
a kerékagy középen
ül benne harminc küllő egyesül
a kocsi az csak a semmi által használható
végy agyagot
vizeset formálgass edényeket
belül csak a semmi ül az a praxis egyedül
vágj ajtót-ablakot
csinálj szobát kinézni ki-bemenni
a szoba attól lakható hogy ott lakik benne a semmi
azért
a létezőt haszonra
válthatod
de nemlétében fölhasználhatod
az öt szín megvakít
az öt hang megsiketít
az öt íztől kipállik a szád
vadászat hallali halihé halihó a tébolyt hozza rád
nehezen beszerezhető árucikkekkel gáncsolgat a világ
így vannak hát
ezzel a szentek
kósza képeknél fontosabb a bendő
és elvetik amazt
hisz emez elegendő
tisztesség vagy
gyalázat - mind csak hideglelés
betegségedet úgy szeresd mint önnön testedet
tisztességedben is gyalázatodban is miért e rémület
a tisztesség magasba von
a gyalázat elejt
megkaparintani rémület
elszalasztani rémület
tisztesség gyalázat ezért olyan akár a rémület
a nagy betegséget
minek szeressem úgy mint önnön testem
testem van azért érhetnek ekkora csapások
nincs test nincs szenvedés
aki annyira becsüli a világot mint sajátmagát
az törődhet már a világgal
aki úgy szereti a világot mint sajátmagát
arra rá lehet már bízni a világot
nézel reá semmit
se látsz neve Messzire ment
fülelsz reá semmit se hallasz neve Csend
utánanyúlsz el nem nyered neve Se kint se bent
ezt a Hármat
tovább kutatni sehogyan sem lehet
mert ott Homály van mi van ott az Egy
fölfelé száll nem ragyog
lefelé hull el nem sötétül
fonál szalad végtelenül
ide s tova halad
megnevezhetetlen
és visszatér a dolgok nélküli semmibe
ezt mondjuk
úgy a nincs-alak alakja
ez a dolgok nélküli forma
erre mondjuk hogy-hogy el van mosódva
találkozol vele
s nem látod arcát
mögötte mész és nem látod a hátát
őrizd te csak
a Régiek Útját
őrajta járj a jelenbeli létben
az Ős Kezdetet aki ismeri
az Utat hol fut most is fölleli
akik a régi
időkben kiválók voltak mint mesterek
titokzatosak voltak előkelők mély tudományok ismerői
kikutathatatlan sejtelmesek
annyira érthetetlenek
hogy akár le is lehet rajzolni őket
vigyázatosak voltak
mint aki télidőben átgázol egy folyón
körültekintők
mint aki mind a négy szomszédjától retteg
csupa méltóság
mint egy vendég
engedékenyek
mint amikor már olvadozik a jég
tisztességesek
mint a faragatlan tuskó
távoliak
mint a völgyek
zavarosak
mint a sáros pocsolyák
van-e hát aki
ezt a zűrzavart itt földerítené
Lassan kitisztul
van-e aki sokáig várni tud tetteknek idejéig
Lassacskán élni kezd
törődj az Úttal
s ne kívánj olyan nagyon kiteljesedni
ha nem kívánsz kiteljesedni
fáradt lehetsz anélkül hogy
meg akarnál újulni mindjárt
juss el a végső
ürességig
állhatatosan őrizd a csendet
a tízezer dolog mind együtt föláll
látom ahogy fordulni kezdenek
a dolgok valamennyien
visszafordulnak gyökereikhez
a gyökerekhez visszatérni: csend
azt mondjuk: az Ég elrendelése
mennyei sorsához aki visszatér: maradandó
a maradandót megismerni: fény
nem ismerni a maradandót: téboly és verem
a maradandó ismerete: türelem
aki türelmes abban nincs előítélet
nincsen benne előítélet körben halad
körben halad vagyis nagy
nagy vagyis ő maga az Út
az Út
csak fut
tovább
lehull
a test
semmit se
veszt
a legmagasztosabbról
az alsóbb csak annyit tud létezni létezik
a rákövetkezőt mint jó rokont dícsérik
ismét a rákövetkezőt rettegik
az ezutánit már csak megvetik
akinek nincs hite annak hitele sincs
furcsa jószág a szó félelmes távoli kincs
kész már a mű a munka elvégeztetett
s beszél a sokaság szólnak az emberek
"így élünk háborítatlanul magunkban"
az Út az Út
alighogy elveszett
már ott is volt Emberség Törvénytisztelet
eljött Bölcsesség és Tudás
Álszentség is megszületett
családi körben nincs Harmónia
s már Gyermeki Pietásról a Papa Részvétéről papolnak
hazádban Romlás Zűrzavar
a Hűséges Miniszter is megjelenik maholnap
hagyjatok már
fel a szenteskedéssel
vessétek félre a tudást
s mindjárt boldogabb lesz a nép
jobb sora lesz szemlátomást
elég volt már
az emberségből
a kötelességtudástól is végre visszakozni kell
és újra ismerkedik majd a nép a
gyermeki pietással és az irgalmazó szeretettel
szakadjatok
el a szakértelemtől
a nyereségvágynak ne nyissatok ajtót
és eltűnnek világotokból
a tolvajok és a rablók
mily szép e
három sajnos nem elég
juthatnának valami jobbra még
lássátok meg
a dísztelen fehéret
őrizzétek a faragatlan tuskót
fogjátok vissza gondolataitokat
csillapítsátok vágyaitokat
hagyjatok fel a tanulással s nem lesznek gondjaitok
igenis és ühüm
mint tudjuk egyremegy
nem így a jó a rossz no lám mi furcsa kegy
amit mindenki tisztel megvetnem nem szabad
határtalan sivárság hogy vége nem szakad
a sokaság tolong ragyog mulat
mintha csak a nagy áldozatra sietne
mintha csak tavasz volna már
ideje volna már tornyokba szállni
csak én vagyok tétlen csüggeteg én még nem kaptam jósjelet
mint újszülöttnek is az ember az első mosolyára vár
mint aki ebbe itt már nagyon belefáradt
máshova nem mehet
az emberek mind bőségben élnek
én mintha elkallódtam volna magam is
lám lám az én szivem az együgyű emberek szive:
oly könnyen áttekinthető
a közönséges emberek tündökölnek csak én vagyok zavaros sötét
a közönséges emberek jaj de okosak
én gyászolok csak élhetetlenül
nyugtalanul
mint hullámot hullámra vet a tenger
járok
mint sziklák közt a szél
ki tudja hova-merre az ember
mindenki tudja mi lesz célirányos
én vagyok egyedül makacs falusi sáros
egyedül én vagyok más mint mindenki más
Anyám tejét szeretném inni én
a legfönségesebb
Erény kiléte
mindígre csak az Út formája-képe
akit Útnak nevezünk az a jószág
hol eltűnik hol meg azért valóság
valamilyen valóság s eltűnik
őbenne vannak a képek
tűnékeny ám valahogyan valóság
őbenne vannak a dolgok
gyöngéd sötét rejtőző-Nap-sötét
őbenne nyugszik a mag
ez a mag éteri halhatatlan
őbenne rejlik a hit
eleitől fogva a mostani időkig
e Név bennünket el sosem hagyott
őbenne ismerszenek mind a kezdetek
honnan tudom hogy minden kezdetek formája ez na honnan
innen csak innen
sarló volt és
megtelik
kunkor egyenesedik
lik-lukban gyűlnek a tócsák
elhasznált megújhodik
kevés megszaporodik
a sok zavarosodik
aztán a szentek
az életvitel egységét elérték
és ők lettek az égalattiban a mérték
maguk meg sem jelennek
úgy lesznek fényesek
önmagukat igaznak sose tartják
úgy lesznek nevezetesek
nem dicsekszenek
úgy hoznak létre műveket
önmagukat föl nem magasztalják soha
és hosszú életűek
ha valaki
nem verseng önmaga
hiába a világnak
vele versenyt futnia
a régesrégi szó hogy
"sarló volt és megtelik"
ugye hogy nemcsak szófia beszéd volt
kerekedj már ki kérlek teljesedj ki
kezd már feléd fordulni minden
ami csak úgy van halkszavú
hiszen a forgószél
se tombol egy egész reggelen át
a záporeső sem szakad egész nap
Kicsoda tettei ezek? Ég és Föld tettei!
Ég-Föld maga sem alkothat maradandót
hát akkor az ember!
azért aki teljes
erejéből az Utat követi
azt az Út is befogadja az Útra
aki teljes erejéből az Erényt követi
azt az Erény befogadja az Erénybe
aki teljes erejéből a Vesztést követi
a Vesztés befogadja a Veszteségbe
az Útonjárónak örül ám az Út
aki egy az Erénnyel vele örül az Erény
aki belevész a Veszteségbe a Veszteség megörvendezteti
Ha nincs hited, hogy lehetnél hitelre?
az ágaskodókra
bukás vár
aki loholva jár egyhelyben áll
színrelépők
nem fényesek
magamutogatók
nem nevezetesek
a dicsekvők
nem hoznak létre műveket
önnönmaguk fölmagasztalói
nem hosszú életűek
Az Útról nézvést
mindez ételmaradék csupán
gennyes fekély fölös buzgólkodás
amelyet minden élőlény utál
amely mellett az útonjáró meg nem áll
valami létrejött
a homályban
megszületik Égnél-Földnél korábban
oly csöndes oly magányos
egyedül áll s nem változik
körben szalad és nem kerül veszélybe
lehetne mondani Az Égalatti Anyja
én nem tudom nevét
adott nevén
szokott mondatni Útnak
üggyel-bajjal hogy megnevezzük azt mondjuk Legnagyobb
a legnagyobb vagyis kiterjed
kiterjed vagyis a messzeségbe ér
a messzeségbe ér s ez azt jelenti visszatér
azért
nagy az Út
nagy az Ég
nagy a Föld
és nagy a Király is
Négyen vannak nagyok a térben
és köztük van a Király is
az Ember mértéke
a Föld
a Föld mértéke az Ég
az Ég mértéke az Út
az Út mértéke meg csak úgy adódik
fönt fönt a
könnyűség lent a gyökér a súly
a nyugtalankodás ura a csönd
azért a szent egész nap vándorol
és el nem távolodna a súlyos társzekerektől semmiképpen
jönnek virágos rétek bűvös látlatok
magánya csendje nagy távol lobog
mert hiszen
mit is remélhetünk
mi lesz abból ha a
tízezer harcikocsi ura
akár csak magában is az égalattit félvállról veszi?
A könnyelmű a gyökerektől elszakad
A nyugtalankodó gazdátalan marad
jó utazó nem
hagy kerékvágást se lábnyomot
jó szónok nem liheg nem hebeg habog
jó számolónak minek számolópálcikák
jó házon nincs se kulcs se zár
nem járja tolvaj nem éri kár
madzag nélkül köt csomót a jó csomózó
kibogozni mégse tudod
így hát a szentek
is gyakorta általában
jóságuk éppen az meg tudják menteni
az embereket senkit sem vetnek el
gyakorta általában jóságuk éppen az
meg tudják menteni ha mi holmi
semmit sem dobnak el
Ezt mondjuk úgy fényruhát ölteni
azért a jó a
rossz számára mester
a rossz a jónak erő és tehetség
nem tisztelni mesterünket
tehetségünket nem szeretni
akármilyen okos vagy is nagy balgaság
Ím itt a csodák lényege
ismerd meg férfivoltodat
őrizd nőiségedet
hegyifolyó-szakadék lehess az Ég alatt
hegyifolyó-szakadék
az örök erény el sose hagy
hazatérsz s mint a kisgyerek újra olyan vagy
ismerd meg világosságodat
őrizd sötétségedet
az égalattiban a mérce légy
világ mércéje te
az örök erény tőled el sose tér
utad a végtelenbe ér
ismerd meg dicsőségedet
őrizd szégyenedet
az égalatti völgye légy
a világ völgye vagy
erényed örök s ha ezzel beéred
a faragatlan tuskóhoz lehet hasonlítani téged
fölszabdalják
a tuskót faragnak tálakat belőle
A szent kezén így születik az Öreg Hivatalnok:
a Nagy Faragó keveset farag
azt képzeled
tán hogy megkaparinthatod
a mindenséget és átváltoztathatod?
Nem hiszem hogy ez sikerülni fog
a mindenség
szent edény és
jobb volna vele semmihez se fogni
alig értik már tönkreteszik
akik megragadják elveszítik
hol előrerontva
hol hátul kullogva
hol prüszkölve hol sohajtva
hol erősen hol kiaszódva
hol pusztítva hol pusztulva
így hát a szentek
kerülik a szélsőségeket
a mértéktelenséget
és az önhittséget is
ha kik az emberek
vezetőit az Úton támogatják
hódításba az Ég alatt sohase fognak
mert az efféle dolgok visszaütnek
Nagy hadsereg amerre dúltak
tövisbokor nő csak tüskés szederinda
katonatömegek ahol robajogva vonultak
keserves évek köszöntenek ott a világra
légy eltökélt
és azzal elég
ne merj kényszerhez folyamodni
eltökélt az lehetsz hetvenkedő nem
légy eltökélt ne légy hivalkodó
légy eltökélt kevély ne légy
légy eltökélt ha másként nem lehet
légy eltökélt erőszakos ne légy
ami erős megöregszik
hamar már
erre mondjuk hogy nem az Úton jár
már útja nincs
már elveszett
azok a szép
fegyverek
rossz előjelek
valahány lény mind gyűlöli őket
az Út vándorai velük nem élnek
Otthon a nemes ember a bal oldalt részesíti előnyben
a közigazgatást
hadbavonulva a jobb oldalt részesíti előnyben
a katonákat
a fegyverek csak a balsors eszközei mind
nem a nemes
ember eszközei
csak akkor él velük ha másként nem lehet
a békét és a magányt tartja nagyra
és nem örül a győzelemnek
aki a győzelemnek örül
az emberölésnek örül
akarata az Ég alatt
elvész körülbelül
a szerencsés
dolgokkal balra
a balsorsú dolgokkal jobbra
az alvezér balfelől áll
a fővezér jobbfelől áll
úgy állnak ott akár a gyászszertartásokon
A lemészárolt embersokaságok!
Csöndes könnyekkel sirassátok őket
gyászszertartásokkal
üljétek meg győzelmi ünnepeiteket
az Út örökre
névtelen
ha kicsiny is a faragatlan tuskó
egész világ se képes szolgaságra vetni
urak és királyok csak tudnák mihez fogjanak vele
a tízezer dolog magától vendégségbe jönne
Ég és Föld összhangba kerülne és
édes harmattal harmatozna
emberek parancsa nélkül mindenütt szép egyenletesen
mihelyt szabályozod
itt vannak a nevek
névből már van elég ideje lesz megállni
ha meg tudsz állni idejében a veszedelmet elkerülheted
Olyan az Út az Ég alatt
mint völgyben a folyó siet folyamok tengere felé
tudni az embert
tudomány
önmagamat megismerni fény
aki másokat győz le erős
legyőzi önmagát a hős
kevéssel is aki beéri dús
nagy akarat kell hogy sikerre juss
helyét aki el nem veszíti maradandó
aki meghal és maga mégse vész el nem is halandó
balfelől is
jobbfelől is az Út a nagy Út hömpölyög árad
a tízezer dolog mind csak általa él s ő senkit sem hagy veszni magára
névtelen is tulajdontalan is az ő munkálkodása
ruházza őket táplálja őket és mégsem ő a Dolgok Királya
vágytalanul örökre mindig a kicsiny szó illik inkább reája
minden mi él feléje árad és mégsem ő a Dolgok Királya!
ennyiben persze még nagynak is mondható
nagyságról nem tud nagyságra nem törekszik
nagy dolgokat szűntelen úgy cselekszik
aki a Nagy Őskép
szerint él
az égalatti rátekint
szalad felé s meg nem sebeztetik
már menedéke
a határtalan nyugalom a béke
muzsika édes
sütemények
megállítják talán útján a vándort
de szavaim útjának hossza van
szólnak íztelenül unalmasan
nézel reá és
nem látsz eleget
fülelsz reá hallani se lehet
csak mész úgy élsz végére sose érsz
ahhoz hogy összeugorjék
nyúljon most hosszúra
ahhoz hogy megpuhuljon
előbb kemény legyen
ahhoz hogy leboruljon
föl kell még állnia
ahhoz hogy elvehessünk
először adni kell
ezt mondjuk úgy hajnali félhomály
a lágy legyőzi
a keményet
a gyönge az erőset
a halaknak lent
kell maradniuk a mély vizekben
az ország rettenetes fegyvereit nem szabad a népnek megmutatni
az Út folyvást
csak nem-cselekszik
s ezáltal mindent megcselekszik
urak és királyok csak tudnák mihez kezdjenek vele
átváltoznék magától a tízezer dolog
átváltozása után a sok dolog ha mindjárt majd cselekedni kelne
én elcsitítanám őket a fejsze nem érte tuskót fölébük emelve
a névtelen, fejsze nem érte tuskó vágytalan
vágytalanságból nyugalom
s meggyógyul a birodalom
fenséges erény
nem erény
övé tehát
az erény
alsóbb erény
az erény ellen véteni fél
erényre így
nem is erény
fenséges erény
nem-cselekszik
szándéka sincs
mért így cselekszik
alsóbb erény
csak cselekszik
szándéka van
mért így cselekszik
fenséges emberség is
cselekszik
szándéka sincs
mért így cselekszik
fenséges igazság is
cselekszik
szándéka van
mért így cselekszik
a fenséges etikett az is cselekszik
és ha nem tud meggyőzni senkit
föltűri a ruhája ujját, ő majd rendet teremt itt
mert
oda az Út
itt az Erény
oda az Erény
itt az Emberiesség
oda az Emberiesség
itt az Igazság
oda az Igazság
itt az Etikett
a társadalmi
etikett
a hűség és hit színe csak kezdődő zűrzavar
azonnal vélemény is született
az Út virága csak távútra vitt hamar
így hát a hős
a mélyre száll
a sekélyből kitér
a gyümölcsben lakik
nem a virággal él
mindez hogy mire megy ki látja tudja
amazt elveti
emezt megragadja
régestelen rég
elérve az Egyet
az Ég eléri tiszta
a Föld eléri mély
eléri minden isten s szellemvarázsra kél
a völgy eléri megtelik
eléri a tízezer dolog s mind csak általa él
elérik urak és királyok az Ég alatt így lesznek szavahihetőek
ezek hát valamit elértek
az Ég nem volna
tiszta félő hogy beszakadna
a Föld nem volna mély félő hogy meghasadna
az isteni nem volna szellemi félő hogy elakadna
ha meg nem telt volna a völgy félő hogy elapadna
a tízezer dolog nem élne félő hogy szerteromolna
uraknak királyoknak ha senki se hinne minden összeomolna
a tisztesség
gyökere a szerénység
a magasság alapja a mélység
így aztán urak
és királyok magukat magányosnak
baráttalan boldogtalannak mondják
nem úgy van-e hogy odalent gyökereiket megtalálták?
sok kocsi nem kocsi
ne csilingelj
mint a jáde
zörögj mint a kő
az Út úgy fordul
visszatér
gyöngeségében célhozér
a Létből születnek a dolgok mennyi de mennyi
a Lét élete meg a Semmi
nagy tanító
hallja hol fut az Út
s erejét megfeszítve járja
átlagtanító is hallja hol fut az Út
hol követi hol meg elfelejti
aljatanító ha hallja hol fut az Út
fakad hangos hahotára
ha nem volna kacagtató
nem is volna az Út - tao
megmondatott a régieknek is már
hogy sűrű éjszaka
a fényes út
célhoz az út
hogy visszafele fut
a síma út
hogy csupa hepehupa luk
a fenséges erény
akár a völgy
nagy tisztaság
hogy mint egy céda hölgy
legtágasabb erény
mintegy elégtelen
a szilárd erény
mintegy tisztességtelen
minden mi fontos
vélnéd elmulik
a nagy négyzet
sarkait nem lelik
a nagy edény
elkészültére vár
a nagy hang
halkan muzsikál
a nagy kép
képtelen
az Út
rejtőzik névtelen
kívüle senki
sincsen itt
megbocsájt és
beteljesít
az Útból az
Egy
az Egyből a Kettő
a Kettőből a Három
a Háromból a tízezer dolog
a tízezer dolog
mind hátán cipeli a jint
és karjaiban hordozza a jangot
s az áradó légzuhatag egymásba mossa őket
magányosnak
lenni
baráttalan boldogtalannak
ezt aztán igazán útálja az ember
s királyok hercegek magukat mégis íly nevezetekkel illetik
hisz lám ahogy
fogy
úgy
szép lassan megtelik
s aztán megint
ahogy
teleget úgy
szép lassan elfogy
amit mások tanítottak
azt tanítom én is
"útonálló urak nem saját halálukkal halnak"
valóban ez legyen
Atyja a Tannak
az Ég alatt
a leggyöngébb legpuhább
a legkeményebbet úgy hagyja el vágtázva-ügetve
a nemlét behatol a réstelenbe
a nemcselekvés hasznát így megismerem
ki tud szavak nélkül tanítani
a nemcselekvés hasznát az égalattiban ki ismeri?
majdnem hogy senkisem
hírnév
vagy én magam
közelebb, hozzám,
mi van?
én magam
vagy e jószág
melyik nagyobb
valóság?
nyerni
veszíteni
mi fog
megbetegíteni?
Habár a szeretet mély
e mélyben mit keresnél:
nem őrzi meg a rejtek
amit beléje rejtek
Hol megelégedés
sehol a szégyen
Aki meg tud állni idejében
azt elkerüli az ítélet
élete örök élet
a nagy tökéletesség
mintha mi volna? Csorba
de semmi híja nincsen ahogy működik
nagy teljesség edénye nagy üresség
de kimeríthetetlen ahogy merik merik
a nagy egyenesség egyenetlen
a nagy tehetség ügyetlen
a nagy szónok hebeg
a mozgás legyőzi a hideget
a nyúgalom a meleget
eljön a tisztaság a csend
és helyreáll az égalattiban a rend
Út halad
az Ég alatt
s lám a versenylovak
is csak trágyát potyogtatnak a földeken
az Ég alatt
nincs is Út
sok harcimén ki tudja honnan
szentelt terekbe jut
vágyuralomnál
nincs nagyobb kín
a bírvágynál
nincs nagyobb tévedés
elégedetlenségnél
zuhogóbb verés
az aki mindazzal beéri amivel csak beérheti
mindennel beéri mindörökre
ki se kell lépned
az ajtón
hogy bejárhasd az égalattit
ki se kell nézned az ablakon
s már látod az égi utat
S bár meszire-messzire futnál
tudásra csak mind sanyarúbbra jutnál
így hát a szentek
nem utazgatnak
de járatosak
nem nézelődnek
de megneveznek
nem munkálkodnak
cselekesznek
keresed a tudást
s nyersz napról napra többet
jártam én napról napra az Utat s minden csak kevesebb lett
kevesebb kevesebb
míg csak a nemcselekvéshez el nem értem
nem cselekszem
s valahogy mégis mindent
megcselekedtem
Mindíg azé az égalatti akinek vele semmi dolga
Jó, sok a dolgod! Ahhoz nem elég
hogy megszerezd magadnak az égalattit
a szent embernek
nincs saját szive
a sokaság szivét teszi szivévé
a jókhoz jó vagyok
a rosszakhoz is jó vagyok
a jóságot elérem
aki hisz nekem hiszek annak
aki nem hisz én annak is hiszek
a hitet is elérem
oly csöndeskén az Ég alatt
a szent ember szive: gazdátalan szív
az égalatti zűrzavart teszi szivévé
a sokaság csak őreá fülel csak őreá függeszti szemét
s ő gyermekeivé fogadja őket
életre kelnek
halálba halnak
tíz közül hárman az élet gyalogkatonái
tíz közül hárman a halál gyalogkatonái
emberek
világra jönnek
rázkódva
a halál földje felé haladnak
ők is tíz közül hárman vannak
És vajon miért?
Túlságosan is élnek csak azért
Azt beszélik
hogy aki össze tudja fogni életét önmagában
messze-messzire vándorolhat
orrszarvú tigris útjába mégsem akad
nagy seregeken vághat keresztül
nem fogja a fegyver
az orrszarvúnak nincs hová szarvával szúrnia
a tigrisnek nincsen hová mancsával csapnia
nincs ami fölfogja a penge élét
S vajon miért?
Sehol a halál földje csak azért
Út megszüli
Erény eteti
Dologiság formát ad neki
a Körülvevő beteljesíti
Így hát a tízezer dolog
mást nem is tehet
tisztelik az Utat
és az Erényt nagyratartják
az Utat tisztelik
és nagyratartják az Erényt
mert egyik sem parancsol
úgy megy minden magától
mert
az Út megszüli
az Erény eteti
és növeli
és gondozza
és összhangba hozza
gyógyítja
táplálja
oltalmába fogadja
szülnek nem
birtokolnak
munkálkodnak de úgy mint aki maga nem is létezik
növelnek nem nevelnek
ezt nevezik
Elrejtezett Erénynek
az égalattinak
van kezdete:
az Égalatti Anyja
Az aki megtalálta az Anyát
általa ismeri a Fiút
aki megismerte a Fiút
az Anyához visszajut
lehull a test ő nem enyészik el
rekeszd el a
nyílásokat
reteszeld be a kaput
s a kín elkerül holtig
tárd ki a nyílásokat
vesd a tevékeny életbe magad
amíg csak élsz rajtad már semmi sem segít
a kicsiny dolgokat
látni: fény
a gyöngeséget őrizni: erő
Aki begyakorolja ezt a fényvilágot
s általa visszatér a fénybe
azt nem érhetik testében csapások
az örökkévalóságot viseli mint kabátot
ha csak egy
csepp eszem is van
hol járok itt járok a Nagy Úton
s csak arra ügyelek róla le ne térjek
síma a Nagy Út
dehát az emberek a mellékutakat kedvelik
király udvara
fényesen ragyog
a földeket meg
belepi a dudva
gabonahombárok
kiapadva
ékes ruhák
tarka pántlikák
csontig ható
kétélű kardok
a csömörig
inni zabálni
túlcsorduló
vagyon
köztünk élnek
a nagypofáju rablók
nincs erre Út
se nyom
ami jól meg
van alapozva
megáll
mint gyökereikkel a fák
amit jól kebeledre öleltél
el nem veheti senki
szertartásaink folytatói
gyermekek és unokák
keresd az erényt
önmagadban
s igaz lesz halhatatlan
keresd az erényt a családi körben
s elmondhatod majd "éltem tündököltem"
keresd az erényt a falusi népben
és tudhatod majd hogy "előbbreléptem"
az országban keresd erényedet
bőség árad leveles ágak lengenek
kutass mindenütt ahol csak lehet
erényeid így lesznek egyetemesek
vagyis hát
az ént az énen
át
tekintsd a családot a családon keresztül
a falut a falun keresztül
az országot nézze az ország
elmélkedj az égalattiról az égalatti által
honnan tudom
hogy ilyen az égalatti
honnan na honnan
innen csak innen
aki az Erény
teljességét magába rejti
akár az újszülött
nem szúrja skorpió
kígyó meg nem marja
nem rontanak rá
erdei vadak
nem csapnak le rá
égi madarak
csontjai hajlékonyak
izmai lágyak
de szorítja erősen
ha mit megragad
nem tudja még
nőstény és hím mi
összhangzó összeborulásra vár
a fütyülője azonban
föláll
ez az életerő
superlativusa
csak sír-rí nappal
éjjel
a hangja mégse
vész el
ez a harmónia legmagasabb foka
ismerni a harmóniát: öröklét
az öröklétet ismerni: fény
életünket növelni
rossz előjel
a szív
gátlástalanul bánik az életerővel
ami erős
megöregszik hamar már
erre mondjuk hogy
nem az Úton jár
már útja
fogy
aki tud az
szavatlan
aki megszólal az
meg tudatlan
rekeszd el a nyílásokat
reteszeld be a kaput!
vedd el élüket
oldozd ki bonyodalmaikat
tompítsd fényüket
egyesülj a porral
Ezt hívjuk úgy: együtt lenni a mélyben
se rokon se
idegen
se nyereség se veszteség
se dicsőség se szégyen:
becsül is érte majd az égalatti
megmerevedett
kormányrendszerek
rohadt hadviselések
de az égalatti azé
akinek vele semmi dolga
honnan tudom hogy mindez így van
na honnan?
hát csak onnan:
az égalattiban
mennél több a tilalomfa
a nép annál szegényebb
ahogyan egyre több fegyver kerül az emberek kezére
az ország úgy omlik össze zűrzavarban
mennél ügyesebbek tehetségesebbek
annál több drága holmi
annál több bámulatos szörnyűség
törvények szabályrendeletek özöne
s már el is leptek mindent a tolvajok a rablók
a szentek úgy tanítják
"éppenhogy
semmit sem kell csinálnom
s a nép csak úgy magától
esik át csodás változáson
szeretem a csendet
s a nép dolgai
maguktól rendbejönnek
semmi ügyem itt
s a nép magától
meggazdagodik
vágytalan vagyok
s a nép már magától
egyszerűségre jutott"
ha álmoska csöndes
a kormány
a nép tisztes és komoly
ha ötletre csapást
csapásra ötletet mér a kormány
a nép elméje megbomol
a balsors az a balsors
amire a boldogság épül
a boldogság az amit a balsors
kiválaszt leshelyéül
se vége se hossza semminek
se semmi mérték
abban ami merev volt
most romlottság tanyázik
lesz abból ami jó volt
boszorkány üzelem
téveszmék napjai
régóta már
így hát a szentek
szögletesek
nem kényelmetlenek
élesek meg nem sértenek
szókimondók de nem tolakvók
fénylők de nem szemkápráztatók
vezesd emberi
lényedet
szolgálni benned az Eget
s jobb példaképet nem találhatsz mint az aratóét
aki betakarítja a termést
betakarítani annyi mint
önmagunkat idejében föladni
föladni valamit
fölhalmozni újra meg újra, mit?
mind az erényeket
erényeket
aki gyűjtöget az
mindeneket legyőz
mindeneket legyőz határait
senki sem ismeri
senki sem ismeri határait övé lehet az ország
az Ország Anyja az övé és fenn fog maradni még sokáig
micsoda Út ez itt
mély gyökerű Út
biztos alapú
örök élet Útja
messzire látó
ahogy az apró
halakat sütik
egy nagy országot kormányozni
olyan óvatosan kell
igazgassák az égalattit az Uton
s az elhúnytak nem rendelkeznek majd
szellemvarázserőkkel
nem hogy tényleg ne volna már
szellemvarázserejük
csak nem sebzik meg az embereket
hatalmukat nem használják föl
ellenük
és nemcsak ők nem vetik be
varázsaikat ellenük
úgy élnek már a szentek is
senkit se bántva, velük
nem sérti többé egymást ez a kettő
a szellemi és a szent erő
erényük egyesül úgy van
hazamenetelük
végig a nagy
országokon
lassúdva hömpölyögnek már a nagy folyók
az Ég alatt ott minden összefut
mint a mama olyanok ezek az országok az égalattiban
szelídségével
a mamának mindíg sikerült felülkerekednie
szelídségében a papa alul tudhat maradni
azért ha a nagy
ország a kis ország alá rendeli magát
a kis országot megnyeri magának
a kis ország ha a nagy ország alá rendeli magát
a nagy országot megnyeri magának
mert vannak akik alászállnak hogy nyerjenek
mások meg alul vannak úgyis eleve nyertesek
a nagy ország mást úgysem akarhat
magához von és táplál másokat
a kis ország mást úgysem akarhat
részt akar venni ő is és szolgálni másokat
megkapja ez is az is amit kivánt
de a nagynak alul kell tartania magát
a tízezer dolog
az Út sötétségébe rejtve jár-kél
kincse jóknak
menedékhelye gonoszoknak
szép szavaiddal
elmehetsz piacolni
dícső tetteidért magasztal majd az Ember
dehát a rosszakat is
a Rossz Embert elvetni miért kellene?
ezért állították
oda a Menny Fiát
ezért rendeltek mellé Három Minisztert
csakhogy
ha jádekorongot tartanak is kezükben
ha négyesfogat halad is előttük
nem ér az annyit
mint néma elmélkedésben ülve tovasuhanni az Úton
mért tartották
a régiek oly nagyra az Utat?
Nem mondatott-e meg:
"Akik keresik megtalálják
és vétkeinkért nála van a váltság"?
Hát ezért
becsüli úgy az égalatti
mindezért
cselekedj nem-cselekedvén
szolgálj szolgálattalanul
ízleld az íztelent
törpe vagy óriás
gazdag vagy szegény
gyógyítsa meg
sérelmeinket az erény
rajzolj bonyolultat
egyszerűségben
cselekedj nagyot
kis mezőben
bonyodalmak az Ég alatt
kezdetük egyszerű
nagy dolgok az Ég alatt
alapjuk kis mező
így hát a szentek
nagyságra ügyet se vetnek
a maguk módján így
nagyok lehetnek
könnyű ígérgetés
hitelre aligha lelhet
túlságosan bele találhatnak bonyolódni még
a túlságosan egyszerűek
vagyis a szentek
a bonyolultat bonyolultnak is veszik
ezért nincsenek soha
bonyodalmaik
még amíg nyugszik
könnyű tartani
amíg meg nem nyilatkozott még megfontolhatod
a morzsálódót szétmorzsolhatod
ami parányi könnyen széjjelszórhatod
formáld meg mielőtt még létrekelne
rendezd el mielőtt elrendetlenedne
akkora nagy fa épphogy általéred
zsenge csírából felnövekedett
kilenc emeletes torony szökken az égig
egy agyagkupacon foglalt helyet
a tízezer mérföldes utazás
kezdete a vándor
első lépése
lett
akik cselekesznek
tönkreteszik
akik megragadják
elveszítik
így hát a szentek
nem cselekesznek
tönkre sem teszik
meg nem ragadják
s el nem veszítik
ez a nép mindíg majdnemhogy célhozér
és akkor elvéti a dolgot
Törődj a véggel
úgy mint a kezdetével
akkor semmit se vétsz el
így hát a szentek
vágynélküliségre vágynak
fáraszt a kincs az ember ezt szenvedi rég
nemtanulni tanulnak
visszájáról
tartva a csapásra
amelyen általhágta
határait az emberiség
magától élje világát a tízezer dolog
ebben segítenek
ők maguk nem mernek cselekedni
a régi mesterek
tudták jól mi az Út
nem is próbálták soha a népet
fölvilágosítani
szerették volna inkább
balgaságában megtartani
azért olyan nehéz kormányozni a népet
túlságosan is az okoskodásba tévedt
tudás által kormányozni az országot annyi
mint a tolvajok mestersége
de aki nem a tudás által kormányoz
az az ország áldása-szerencséje
mindkét lehetőséget aki is-
meri ismeri a Mértéket is
Mértéket tudni mindíg a Példával élni együtt
ezt a tudást már Elrejtezett Erénynek nevezzük
az Elrejtezett Erény
mélységes mély és messzire ér
vele fordulnak meg a dolgok
lám csak
már bent vagyunk a fősodorban
a folyamok s
aztán az Óceán
a száz hegyifolyó királya azért lehetnek
mert ahhoz nagyon értenek
hogy hogyan vegyék magukat
náluk alább
alább
azért lehetnek ők a száz hegyifolyó királya
így hát
ha a nép fölé akarsz magasodni
szavaidban alatta kell maradnod
ha a nép előtt akarsz haladni
személyedben mögötte kell majd toporognod
ott jár a szent
lebegve fent
s nem nehezedik rá a népre
elől szalad
mert nem szabad
közelségével hogy a népet bántsa sértse
boldogan zeng az égalatti őt dícsérvén
anélkül hogy
meg kellene
undorodnia
tőle a végén
épp mert
nem verseng
önmaga
hiába az égalattinak is
vele versenyt futnia
az égalattiban
az emberek mind azt beszélik
hogy ez az én Utam nagynak ugyan nagy
de semmi másra nem hasonlít
éppenhogymert olyan nagy
más dolgokra éppazért nem hasonlít
hisz hasonlított volna bármire
összezsugorodott volna rég
egészen picire
van három kincsem
ezekre vigyázok ezekkel törődöm
első a szeretet
második a takarékosság
harmadik hogy nem merek
az Ég alatt előrenyomakodni
bátorrá tesz a szeretet
a takarékosság nyit tágas tereket
s mert nem merek az Ég alatt előrenyomakodni
hát hagyhatom lassacskán érlelődni
képességeimet
a szeretetlen
vakmerőség
takarékosság nélküli bőkezűség
a hátrányok nélküli elsőrendűség
kész halál
a szeretet a
támadásban győzhetetlen
a védekezésben rendíthetetlen
akit az Ég meg akar menteni
azt átöleli szeretetével
a nagy hadvezérek
nem harciasak
a nagy hősökben semmi düh
a nagy felülkerekedőkben semmi keserű
az igazi emberbarátok alázatosak
ez a viszálytalanok
erénye
az emberi összetartozás hatalma
magasság ez akár az Ég maga
a hadtudósok közt járja egy szó:
"nem játszom
én a gazdát
inkább vendég leszek
arasznyival sem nyomulok előre
ha hátraléphetek"
vagyis az ilyen ember:
"léptek
nélkül lépdegél
gyűrkőzik és már volt-nincs mint a pára
dárdát hajít de nem emberfiára
fegyvertelen fegyverre kél"
elmondhatatlan
csapást mér magára
aki ellenfelét alábecsülve támad
könnyelmű támadó! szinte el is vesztette már
az én kincseimet
azért ahol táborba szállnak ügyeiket összemérni
az lesz a győztes akinek
fáj emiatt a szíve
szavaimat oly
könnyű érteni
olyigen könnyű szerintük cselekedni
az égalattiban senki sem érti őket
senki sem képes szerintük cselekedni
a szavaknak Őse van
a tetteknek Ura van
aki ezt meg nem értheti
engem sem fog megérteni
de akik értenek
hozzám sietnek
akik mértékül választanak
szeretnek
így hát a szent
a durva gönc alatt
jádekövet rejt kebelében
tudni hogy nem
tudunk: magasság
nem tudni amit tudunk: betegség
de ebbe tényleg belebetegedhetsz
s már nem is vagy beteg
a szent az nem beteg
mert annyira beteg
épp azért nem beteg
ha a nép nem
fél az iszonyútól
a nagy iszonyat eljön
hagyd nyugton
őket otthonaikban
életüket ne fojtsd el
ön zsarnokságától a jó a népet ója
csak be ne lobbanjon a nép depressziója
azért a szentek
ismerik önmagukat
de nem akarnak fényleni
szeretik önmagukat de eben
nincs semmi tiszteletteli
vagyis hát
amazt elvetik
emezt elfogadják
aki merni bátor
odaveszhet
nem merni aki bátor csupa élet
van íme ez a kettő
egyik javunkra van a másik megsebez
de nem tudja senki se még
hogy kit gyűlöl majd meg az Ég
szóval a szent szívére veszi ezt a dolgot
az égi Út nem
viszálykodik
úgy jut el a győzelemig
szólni se szól visszhang válaszol
hívni se kell magától eljő
csupa csönd de hosszas terveket sző
az Ég hálója óriási nagy messze kiterjed
nem csúszik át rajta semmi
nem féli a nép
a halált
hát akkor minek rettegtetni vele
de ha éjjel-nappal reszketne is a nép a haláltól
tébolyult zűrzavarban
lesújtsak rájuk és öldököljek akkor?
rettenetes tanács
mert van örökkön
az ölésnek mestere aki öl
az öldöklés mesterének helyébe lépve ölni olyasmi
mintha a nagy ácsmester helyébe lépnénk
a nagy ácsmester helyébe lépve ritkán esik meg
hogy a kezét meg ne sebezze az ember
a nép éhezik
mert az urak mind beszolgáltatást zabálnak
hát persze éhezik
a kormány ellen
meg berzenkedik
mert az urak bizony tevékenyek
hát persze hogy berzenkedik
félvállról veszi
a halált a nép
mert az urak az élet bőségét hajkurásszák
hát nem akar már félni semmiképp
de aki nem mindent
csak az életért teszen
az élet dicsősége annak majd megjelen
az ember születésekor
haj gyönge lágy
halálakor jaj merev és kemény
a tízezer dolog fű-fa mind ahogy kihajt haj gyönge hajlik
s fonnyadt lesz száraz jaj végül szegény
azért a merevek kemények a halál gyalogkatonái
a gyöngék a lágyak meg az élet gyalogkatonái
vagyis az erős hadsereg nem lehet győzedelmes
s az erős fára vettetik a fejsze
a kemény
a nagy
alul
marad
a gyönge
a lágy
a magasba
hág
nemde az égi
Út olyan mint ahogyan az íjat kifeszítik
a magassal: alább
az alacsonnyal: föl föl
vesz a bővölködőktől
s a szűkölködőknek ád
az égi Út a bővölködőktől elvesz s ád a szűkölködőknek
az emberek útja nem ilyen
a szűkölködőktől: rabol
s átadja a bővölködőknek
ki képes azonban
bőségre jutni és
bőségét két kézzel föl is ajánlani mindjárt
az égalattinak
az Út embere senki más
így hát a szent
munkálkodik de úgy mint aki maga nem is létezik
cselekszik de aztán tovább ott nem marad
érdemeivel tündökölni nem kiván
az Ég alatt
semmi sincs oly lágy oly gyönge mint a víz
de ahogy elbánik a merevvel és keménnyel
abban sincs semmi hozzá hasonló
megváltoztathatatlan és pótolhatatlan
hogy a gyönge legyőzi a keményet
a lágy az erőset
az égalattiban mindenki tudja
senki sem képes aszerint cselekedni
azért azt mondja egy szent
"hazája
szégyenét magára vette
és szert tett a bugás-köles-földistenek-oltárának-ura nevezetre
az országban magára vett minden balsorsokat
s így király lett végül is az Ég alatt"
őszinte szó fordítva szól
békekötésre
végre
eltávoztatott nagy neheztelésre
találsz majd új neheztelésre
nem jutsz a jóra mégse
azért a szent
szorítva tartja jól a szerződés rovásos pálcikáját
de nem kezdi a "teljesítsd" vitáját
az erényesek
a rovásos pálcikáikra kényesek
akiknek erénye tényleg szinte semmi
dézsmaszedéssel próbálnak valamire menni
az égi Út
rokontalan
a jókra mindíg
gondja van
kicsiny ország kicsi nép
s ha volnának
is hadimasinériák
tízszerte százszorta nagyobb hatásfokúak
ne használja senki se őket
tanítsd a népet félni a halált
s hogy senki ne vándoroljon a messzeségbe
ha van is már csónak kocsi
mért kéne
utazni
ha van is vértjük fegyverük
minek
mutogatni
vezesd a népet vissza
a csomóíráshoz
éljenek azzal
édes az étkük
szép a ruhájuk
csupa béke a házuk
vidám minden szokásuk
egyik országból
a másikba látni mindenki szomszéd áthal-
latszik a kakaskukorékolás a kutyaugatás
de úgy száll le rájuk az öregség a halál hogy meg sem láto-
gatták soha egymást
igaz szavak
nem szépek
szép szavak nem igazak
a jó ember nem vitatkozós
a vitatkozósak aligha jók
tudók ha tudnak
tudásuk nem enciklopédikus
enciklopédikus
tudás nem tudás
a szent nem kotor össze magának
gyűjteményeket
másoknak él
s már gazdagabb
másoknak mennél többet ad
gazdagsága annál hatalmasabb
az égi Út annyira
átható
meg nem sebezhet
a szentek Útja szorgalom
de nem viszálykodik
