Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

1.kép

Tőkei Ferenc

(Bp., 1930. okt. 3. - Bp., 2000. aug. 13.): sinológus, filozófiatörténész, műfordító.

A 20. századi magyar tudomány kiemelkedő alakja volt. 1953-ban végzett az ELTE BTK kínai és tibeti szakán, majd 1953-tól 1956-ig az ELTE aspiránsa, 1956-tól 1957-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa, 1957-től 1967-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, 1967-től az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa, majd 1969-től 1972-ig igazgatója. 1971-től 1990-ig az ELTE BTK filozófia, majd 1990-től sinológia egyetemi tanára, 1972-től 1994-ig az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének vezetője, 1994-től az MTA Nyelvtudományi Intézete Orientalisztikai Osztályának vezetője.
A nyelvtudomány kandidátusa (1956), az irodalomtudomány doktora (1965). 1973-tól az MTA levelező, 1985-től rendes tagja.
Kitüntetések: Állami Díj (1970); SZOT-díj (1986).

Kutatási területe a klasszikus kínai irodalom és filozófia története, a műfajelmélet, illetve a történelemfilozófia egyes kérdései voltak. Az ELTE-n 1971–1990 között a filozófia, 1990-től haláláig a sinológia egyetemi tanáraként tanított.

Tőkei Ferenc – kínai tárgyú könyvei, tanulmányai mellett – klasszikus kínai irodalom és filozófia számos alkotását ültette át magyarra, s az egyik legtermékenyebb fordítóként hozzájárult a kínai kultúra magyarországi megismertetéséhez, népszerűsítéséhez.

 

"Gyermek- és kamaszkoromat Rákoshegyen, az akkor még önálló községben éltem meg. Apám – szibériai hadifogságából hazatérve – a Posta Takarékpénztár tisztviselője lett, jó munkaszervező volt, ezért osztályvezetőt csináltak belőle, aztán valamikor 1946 után többé nem tartottak igényt a munkájára. Családunk vallásos volt, katolikus, engem a budapesti piaristák gimnáziumába írattak be, akiknek minden tekintetben nagyon sokat köszönhetek. Ott volt osztálytársam és lett jó barátom például Andorka Rudolf, aki evangélikus volt (én meg, ahogy mondogatni szoktam, vagabundus).
Andorka és a magam pályája az 50 évnél is régebbi érettségink után gyökeresen másképp alakult, noha végül mindketten az akadémikusságig vittük. Andorkáékat ugyanis kitelepítették, engem pedig – noha pótérettségi előtt álltam, mert fizikából megbuktam – fölvettek az ELTE bölcsészkarára. Ez úgy esett, hogy akkor már egy éve tanultam kínaiul, s a fölvételi vizsgán (Isten bizony, véletlenül) nálam volt a Zsen-min zsi-pao néhány példánya; megkérdezték, mi az, én megmondtam, és óhajukra lefordítottam nekik a kínai polgárháború legújabb híreit, amelyek persze potyakönnyű szövegek voltak. Így aztán fölvették a volt piarista diákot. Rudi az én egyetemi éveim alatt előbb kitelepítésben, aztán végül újra fölvett egyetemistaként tette a dolgát. S barátságunkon, amely haláláig tartott, mindez mit sem változtatott.
Már a piarista gimnázium államosítása előtt is érdeklődtem a marxizmus iránt, amelyről azelőtt semmit sem tudtam. Szüleim nem politizáltak, de azért abban biztosak voltak, hogy a fasiszta Németország a háborút nem nyerheti meg. Aztán valóban, jöttek a győztesek, akiket – noha mindent megtettek velünk is, amit másokkal – sohasem gyűlöltünk. Aki pedig, hacsak nem volt már régen kialakult világnézete, akkor nem érdeklődött a győztes nagyhatalom ideológiája iránt, az szerintem nem volt gondolkodó ember. A kezembe kerültek Lukács György művei, s lenyűgözött a filozófus óriási tudása, bámulatos olvasottsága. (A propos: az államosított iskola osztályfőnöki órájában épp Andorka tartott előadást Lukács A történelmi regény című könyvéről.) Később a sztálinista marxizmus–leninizmus brosúráit is elolvastam, de ezek többsége nem érintett meg, legfeljebb Marx és Engels művei, amelyeket később németül tanulmányoztam. Azokból sugárzott az a hatalmas tudás, amely Lukács György írásaiból is. Így aztán fokozatosan – sinológiai elkötelezettségemet soha nem feladva, nem is szüneteltetve, hanem éppen azzal szoros kapcsolatban – Marx-kutató is lettem, rábukkantam az agyonhallgatott, sőt antimarxistának minősített „ázsiai termelési mód” marxi fogalmára, majd sok más olyan elméleti kérdésre, amelyeket a „marxizmus–leninizmus” el akart temetni. „Szövegmagyarázó”, vagy inkább -újraértelmező tevékenységemből semmit sem kell szégyenlenem ma sem.
Még nem politizáltam, amikor 1946 táján Rákoshegyen beléptem a FISZ-be, a Kisgazdapárt ifjúsági szervezetébe, ott voltak a barátaim, s ott volt lehetőség színvonalas kulturális tevékenységre. Az a párt egyébként egészen más volt, mint a mai. 1949-ben – emlékezetem szerint – az ELTE bölcsészkarának akkori légkörében kommunistának éreztem magam; aztán persze sok minden történt, reformok, írószövetségi és más események. 1956 októbere az Iparművészeti Múzeumban ért, amely nem akármilyen helyen volt, s ahol háromszor választottak meg a Forradalmi Bizottság tagjának, az pedig elnökének. Utána fegyelmi, én elhagytam a múzeumot, lektor lettem az Európa Könyvkiadóban, ahol a kínai és más keleti könyvek fordíttatásában, fordításában és kiadásában kezdeményező szerepet játszhattam, mellesleg műfordítói munkához juttatva kiváló költők egész sorát, akik akkor nemigen publikálhattak. A közülük még élők jól emlékeznek erre ma is.
Később, minthogy a marxizmus továbbra is a legkomolyabban érdekelt, jelentkeztem az MSZMP-be, ahová eleinte persze nem vettek föl, majd 1962 táján igen, anélkül hogy ’56-ot valaha is meg kellett volna tagadnom. Pártbeli tisztséget egészen addig nem viseltem, amíg, nagy meglepetésemre, a KB tagjává nem választottak. Ezt a történetet még érdemes elmesélni. 1988-ban épp Kínában voltam (Cseres Tiborral az írószövetség képviseletében), amikor egy reggelink idején odalépett a pincér, hogy engem keres a magyar nagykövetség. Két lépésre egy paraván mögött volt a telefon, odamegyek, s a nagykövet azonnali választ kér, vállalom-e jelölésemet a KB tagjának. Széthúztam a paravánt és megkérdeztem Cseres Tibort, mi a fenét válaszolhatnék innen, Pekingből. Vállald, mondta azonnal Cseres, és beláttam, igaza volt; onnan más választ nem adhattam. Ha itthon ér a kérdés, talán elkezdek alkudozni, nem politikai érvekkel, hanem például szakmai (sinológiai) munkámra hivatkozva. Igenlő válaszom után megtörtént a megválasztásom, óriási szavazatszámmal, s családom tagjai majd lefordultak a székről, amikor a tévéből értesültek a dologról. Ezután egy lidércnyomásos nem egészen egy év következett, amely véglegesen meggyőzött arról, hogy az aktív politizálás nem nekem való. Ha ma azt kérdem magamtól, hiba volt-e vállalnom a jelölést, csak azt mondhatom, sokat tanultam életemnek ezekben a hónapjaiban is. Akkor egy ilyen felkérés megtiszteltetésnek számított, s én annak tekintem ma is. Nem hagytam el a süllyedő hajót, noha nem voltam kapitánya, de még csak befolyásos embere sem. Az MSZP megalakulásakor ismét Kínában voltam; párttisztséget nem viselek, de megmaradtam a baloldalon, s szívesen csinálom az Eszmélet című független periodika pártfogolását immár több mint tíz esztendeje.
Évtizedek óta temetem a családtagjaimat, idősebb és kortárs barátaimat, a gulagból hazatért, de világnézetéből semmit fel nem adó Wessely Lászlót, Jánossy Ferencet, Karig Sárát és másokat; Nagy Lászlót és Szécsi Margitot, Németh Lajost, Süpek Ottót és még sokakat, akik nálunk családtagnak számítottak; s persze rákoshegyi barátaimat, nemrég épp Zsilka Jancsit. Túlélő lettem.
A végső mérleg? Nem hiszem, hogy ha újrakezdhetném, bármit is alapvetően másképp tennék. Negyvenhat éve nyújt biztonságot a kisebb családom. Fő tevékenységem ma is, mint mindig, a kínai irodalom és filozófia kutatása és tanítása. Mégis nehezen élem meg utolsó éveimet, nem a sunyi rágalmak miatt, ezek nem érdekelnek, ilyesmire soha nem is válaszolok. Ám a kapitalizmust programatikusan nem tudom és nem is akarom elfogadni, hiszen szabad, független értelmiséginek gondolom magamat. Remélem azonban, hogy gyermekeink vagy inkább unokáink nemzedéke egyszer majd megtalálja annak a módját, hogy ne ebben az emberhez nem méltó társadalomban kelljen leélnie életét."

Tőkei Ferenc

Tőkei Ferenc: Jegyzet a pekingi utcáról

Tőkei Ferenc élete és munkássága
Tőkei Ferenc emlékülés. Időpont: 2010-10-15, 10:00. Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F, Kodály-terem (magasföldszint)

Tőkei Ferenc (1930–2000) a 20. századi magyar sinológia egyik legsokoldalúbb és legnagyobb alakja. Már középiskolai évei alatt egyetemi órákra járt, majd az ELTE kínai-tibeti szakán végzett 1953-ban. Muzeológusként dolgozott a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, később az Európa Kiadóhoz került, majd 1967–1972 között az MTA Filozófiai Intézetében tevékenykedett, az utolsó három évben igazgatóként. 1972-től a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Orientalisztikai intézetet vezette. Az ELTE-n 1971–1990 között a Filozófia tanszéken, 1990-től pedig a Kínai tanszéken tanított. Egész pályafutása alatt intenzív tudományszervezői és közéleti tevékenységet folytatott. Nevéhez fűződik a korabeli Magyarországon elfogadott marxizmus bizonyos aspektusainak újragondolása azáltal, hogy visszatért Marx eredeti, komplexebb gondolataihoz, és nem fogadta el az ún. vulgármarxizmus doktrínáit. Különösen nagy hatású volt Marx ázsiai termelési módról alkotott teóriájának továbbgondolása, melynek rendkívüli nemzetközi visszhangja volt. Társadalomtudományi kérdések közül Tőkei Ferenc részletesebben elemezte az ókori Görögország poliszainak eredetét és a középkori feudalizmus szerkezetét. Tőkei Ferenc intenzíven részt vett a korabeli kulturális és politikai életben, barátságot ápolt a művészet és a tudomány számos képviselőjével. Gondolkodását és magatartását erősen átitatta elkötelezett baloldali beállítottsága. Sinológiai munkásságából különösen kiemelkedő a klasszikus kínai szövegek magyarra történő átültetésében játszott szerepe. Három kötetben egy olyan gyűjteményt jelentetett meg, amelyben az ókori kínai filozófia lényegében összes fontos alakjának műveit (Lunyu, Daodejing, Daxue, Zhongyong, Gongsun Longzi), illetve nagyobb művek esetében azok legfontosabb fejezeteit (Mozi, Mengzi, Xunzi, Zhuangzi, Han Feizi, Chunqiu fanlu, Huainanzi) lefordította magyarra. Különösen nagyra tartotta a hagyományos Kínában egyébként véleménye szerint nem kellőképpen megbecsült Wang Chong Lunheng című művét. Habár tervezte, hogy a későbbiekben egy középkori kínai filozófiai fordításgyűjteményt is közread, de erre halála miatt már nem kerülhetett sor, ugyanakkor e tervezett kötetek előmunkálatainak köszönhetően jelent meg a kínai buddhizmus néhány fontos korai szövegét tartalmazó műve. Fordításai azonban távolról sem korlátozódtak a filozófiai művekre: fordított jóslócsont- és bronzedényfeliratokat, történeti szövegeket, a Sunzi bingfat, kísértethistóriákat, Lu Xun néhány írását, sőt, kínai vicceket is. Különösen szerette Pu Songling munkásságát, akinek furcsa históriáiból szintén lefordított egy kötetre valót. Részt vett három kínai dráma magyarításában is (Wang Shifu: Xixiangji [Nyugati szoba], Guan Hanqing: Dou E yuan [Dou E ártatlan halála], Li Xingdao: Huilanji [A krétakör]), melyek verses betéteinek megszólaltatásában a kortárs magyar költészet kiemelkedő egyéniségeivel dolgozott együtt. Nem szabad továbbá megfeledkezni arról sem, hogy hatalmas mennyiségű nyersfordítást is készített, melyet aztán a legjobb magyar költők szólaltattak meg a poézis nyelvén: neki köszönhetően olvashatja a magyar közönség ma is egyebek között a Dalok könyvét, a Yuefu fontosabb darabjait, illetve Cao Cao, Cao Zhi és Cao Pi verseit, továbbá számos klasszikus kínai elbeszélést. Megírta a klasszikus irodalom történetét, továbbá részletesen elemezte a középkori kínai esztétikai gondolkodás fontosabb képviselőinek, különösen Liu Xie Wenxin diaolong című művének elméleteit. Az ókori kínai irodalomból különösen közel állt hozzá Qu Yuan alakja és a nevéhez köthető Chuci. Tőkei Ferenc nem pusztán közreműködött ennek magyarra történő fordításában, hanem számos tanulmányt, majd egy önálló kötetet szentelt Qu Yuannek és a kínai elégia műfajának. Tanulmányai megjelentek angol, orosz, francia és japán nyelven, könyveit pedig francia, szlovák, vietnami és japán nyelvre is lefordították. 2005–2009 között Tőkei Ferenc teljes életműve 9 kötetben összegyűjtve került újbóli kiadásra.

 

Főbb művei:

A kínai elégia születése (1959);
A kínai irodalom rövid története (társszerző, 1960);
Az ázsiai termelési mód kérdéséhez (1965, hat nyelven);
Kínai filozófia. Ókor I–III. (1962-67);
Műfajelmélet Kínában a III–VI. században (1967);
A társadalmi formák elméletéhez (1968, négy nyelven);
Antikvitás és feudalizmus (1969);
Vázlatok a kínai irodalomról (1970);
A szépség szíve. Régi kínai esztétikai írások (1973);
Sinológiai műhely (1974);
A szocializmus dialektikájához (1974);
A társadalmiformák marxista elméletének néhány kérdése (1977);
Kortársunk-e Marx? (1984);
Primitive Society and Asiatic Mode of Production (1989);
Kínai buddhista filozófia (1993);
Konfuciusz: Beszélgetések és mondások (1994);
Mo Ti Konfuciusz hívei ellen (1995);
Menciusz, Konfuciusz nagy kővetője (1997);
Kínai szofisztika és logika (1997);
Kínai–magyar könyvek (kétnyelvű sorozat, 1994–99, kilenc kötet szerkesztése, fordítása).

Dalok könyve, szerk.,
A Sárkánykirály palotája, mesék, vál., 1968;
Antikvitás és feudalizmus, 1969;
Vázlatok a kínai irodalomról, 1970;
Őstársadalmak és államalakulatok, szerk., 1983;
A tibeti buddhista filozófia, 1994;

Műford.: Kuan Han-csing: Tuo O ártatlan halála. - Csao Pan-er, a mentőangyal, d. [Miklós Pállal], 1958; Lu Hszin: Régi mesék mai szemmel, elb., 1959; Pu Szung-ling: Furcsa históriák, elb., 1959; Li Hazing-tao: A krétakör, d., 1960; Vang Si-fu: A nyugati szoba, d., 1960; Lu Hszin: Vadfűvek, versek prózában, 1961; Kínai filozófia. Ókor, szöveggyűjtemény, I-III., 1962-1967; Lao-ce: Az út és erény könyve, filozófiai költemény [Weöres Sándorral], 1994; Qu Yuan: Száműzetés [Nagy Lászlóval], v., 1994; Mo Di: Konfuciusz hívei ellen, Szeged, 1995; Sun-zi: A hadviselés törvényei, 1995; Meng-zi: Menciusz, Konfuciusz nagy követője, Szeged, 1997; Pu Song-ling: Különös történetek. A festett fal, 1997; Qu Yuan: A főváros siratása, 1997.

 

Tőkei Ferenc életműsorozat
Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány;
sorozatszerk. Lendvai L. Ferenc, Kósa Gábor.
[Budapest : Kossuth Kiadó], 2005-2009.

I. Kínai filozófia - Ókor (I. kötet), Budapest, 2005
II. Kínai filozófia - Ókor (II. kötet), Budapest, 2005
III. Kínai filozófia - Ókor (III. kötet), Budapest, 2005
IV. Ázsiai termelési mód, antikvitás, feudalizmus, Budapest, 2005
V. Társadalmi formák és közösségek, Budapest, 2005
VI. Esztétika a régi Kínában, Budapest, 2006
VII. Sinológiai műhely, Budapest, 2007
VIII. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, 2007
IX. Kínai mesék és drámák: összegyűjtött műfordítások, Budapest, 2009

 

 

 

Tőkei Ferenc fordításai online:

Hui-neng [慧能]: Az alapvetés könyve [六祖壇經]
In: Kínai buddhista filozófia. [MTA] Orientalisztikai Munkaközösség - Balassi Kiadó, Budapest, 1993. 101-108. oldal

Lao-cï : Tao tö king
In: Kínai filozófia, Ókor, Második kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 17-54. oldal

Fa-hien: (Fa-hszien) utazása

Szun-ce: A hadviselés törvényei

Ji king - Csatolt Magyarázatok

Kínai viccek

Konfuciusz: Beszélgetések és mondások

Pu Szung-ling: A festett bőr. A festett fal

Virágos gyertyák, avagy egy jó házasság története

Wang Pi: A hexagramok magyarázata


Tőkei Ferenc műveinek tartalomjegyzékei:

Kínai filozófia. Ókor I–III. (1962-67)

Tartalom

I. kötet:

Tőkei Ferenc: Az ókori kínai társadalom és filozófia 9
Szemelvények az írások könyvéből és a változások könyvéből

Tőkei Ferenc, Az öt elem és a jin-jang váltakozás elve 31
A nagy szabály (Su king, Hung-fan) 35
Csatolt magyarázatok 43
Jegyzetek 45
Konfuciusz és tanítványai

Tőkei Ferenc, Konfuciusz beszélgetései és mondásai 49
Beszélgetések és mondások 53
I-XX-ig 160
A tanítványok tanítványai

Tőkei Ferenc, Konfuciusz tanainak két rendszerezése 177
A nagy tanítás 180
A közép mozdulatlansága 191
Jegyzetek 211
Mo ti

Tőkei Ferenc, Mo Ti harca a konfucianizmus ellen 217
Mo-ci

Keng Csu 222
Az igazságosság megbecsülése 231
Kung Meng 239
A kiválóak megbecsülése 250
Az egyetértés megbecsülése 253
Az egyetemes szeretet 256
A támadás ellenzése 259
Mértéktartás a fogyasztásban 260
Mértéktartás a temetésnél 263
Az ég szándéka 265
Magyarázat a szellemekről 269
A zene elítélése 271
Az eleve elrendelés elítélése 276
A konfuciánusok elítélése 280
Jegyzetek 289
Jang Csu

Tőkei Ferenc, Az "egoista" Jang Csu 301
Jang Csu 304
Jegyzetek 321
Meng-Ci

Tőkei Ferenc, Meng-Ci, az arisztokráció apolgétája 325
Meng-ci 329
Meng-ci és más filozófusok

Jang Csu és Mo Ti 387
Kaoc-i 388
Cs'en Csung-ci 389
King Cs'un 390
Sun-jü K'un 391
Hai T'ang 391
Jegyzetek 393

II. kötet:

Az út és az erény könyve

Tőkei Ferenc, A taoizmus alapvetése 11
Lao-ci 17
Jegyzetek 47
A szabad kóborlás

Tőkei Ferenc, A taoizmus tendenciái 57
Csuang-ci

A szabad kóborlás 63
A dolgok egyenlőségéről 67
Az életerő táplálása 80
A hatalmas ősatya és mester 82
Úszóhártya a lábujjak közt 95
Az őszi áradás 99
Az égalatti 111
Jegyzetek 123
A kínai szofisták

Tőkei Ferenc, A "vitakozó" Kung-szun Lung 135
Kung-szun Lung-ci

Összegyűjtött feljegyzések 139
A fehér lóról 143
A jelről és a tárgyról 144
A változatlanról és a változóról 146
A keményről és a fehérről 148
A névről és a valóságról 150
Jegyzetek 152
A motista logikai kánonok

Tőkei Ferenc, Az elmélei logika csírái 159
A motista kánonok

I. kánon 169
II.kánon 166
Magyarázatok az I. kánonhoz 172
Magyarázatok a II.kánonhoz 176
A nagyobb érvek 183
A kisebb érvek 187
Jegyzetek 191
Sziün-ci

Tőkei Ferenc, A nagy konfuciánus összefoglalás 199
Sziün-ci

Az arc-jóslás elítélése 205
Tíz filozófus elítélése 207
Csung-ni 209
Viták a hadseregről 211
Az égről 214
A szertartásosságról 222
Tanulmány a zenéről 228
Az előítéletek eloszlatása 233
A nevek kijavítása 246
Az emberi természet rosszasága 254
Jegyzetek 265
Han Fei-ci

Tőkei Ferenc, A legizmus kezdetei és összefoglalás 275
Han Fei-ci

Magányos méltatlankodás 281
A tanácsadás nehézségei 287
Pien Ho esete 292
A cselekvések szemügyre vétele 295
Biztonság és veszély 297
A megőrzés útja 301
Az emberek (hivatali) alkalmazása 304
Érdemes tett és hírnév 309
A főbb elvek summázata 311
Az erő-helyzet elvének bírálata 314
Kérdések a vitakozásról 320
Döntés törvénykezés között 322
Hat ellentét 326
Nyolc téves elmélet 327
Az öt féreg 330
Híres tudósok 343
Jegyzetek 347
Szemelvények más legista művekből

Tőkei Ferenc, A legizmus gyakorlatisága 357
Szun-ci. A hadviselés törvényei

Alapvető elvek 361
A hadvezetés 363
A támadás kitervelése 364
A forma 366
Az erő 368
Az üresség és a teltség elve 370
A hadsereg harca 373
A menetelő hadsereg 376
A terep-formák 379
A kilenc terület 382
Tűzzel való támadás 387
Kémek alkalmazása 389
Jegyzetek 417

III. kötet:

Új konfucianizmus

Tőkei Ferenc, A konfucianizmus uralmának megteremtése 11
Kia Ji, Beadvány a készletek gyűjtéséről 17
Cs'ao C'o, Felterjesztés a gabona megbecsüléséről 20
Tung Csung-su, Cs'un-c'li fan-lu

A szertartások változásai 61
Jegyzetek 66
Han-kori taoizmus

Tőkei Ferenc, Kísérlet egy taoista szintézisre 73
Liu-An-Huai-nan ci

Jegyzetek 108
A történetírás klasszikusa

Tőkei Ferenc, Szi-ma C'ien, a kínai történetírás atyja 113
Po-ji életrajza 115
Cou Jen-ről 119
A vándor kardforgatók 121
A pénzfelhalmozók 124
A Nagy Asztrológus előszava a hat filozófiai iskola lényegéről 137
Jang Hiung és Huan-T'an

Tőkei Ferenc, A "régi szövegek" iskolája 147
Jang Hiung, Példamutató mondások 151
A test és a szellem 163
Jegyzetek 168
Wang Cs'ung

Tőkei Ferenc, Wang Cs'ung kritikai materializmusa 171
Wang Cs'ukng, Mérlegelések

Az eleve elrendelés értelme 175
Az alaptermészet irányítása 184
Az eredeti alaptermészet 193
A dolgok természete 202
Kérdések Fonfuciuszhoz 208
Han Fei-ci bírálata 236
Az égről 253
A spontaneitás 262
A korok egyenlősége 275
Önéletrajz 299
Jegyzetek 321
Új legista tendenciák

Tőkei Ferenc, A konfucánus ortodoxiától egy új legizmusig 333
Pan Kuk- Han-su

Összefoglalás a filozófusokról 337
Wang Fu, Egy remete elmélkedései 341
A tanulás dícsérete 343
A szertelen fényűzésről 351
Tanítás az alapvetőről 353
A napok kímélése 357
A kormányzásról 363
Magyarázó tükör

A kor dolgairól 363
Közkeletű hiedelmek 364
Vegyes mondások 365
Világos szavak

Az égi tao-ról 369
A felfordulás megszüntetése 376
Elvevés és hozzátevés 376
Jegyzetek 386

 

 

Tőkei Ferenc: Sinológiai műhely
Magvető Könyvkiadó, 1974

Tartalom

Előszó 5
Társadalomtörténet

A gabonatermesztés alapvető munkálatai a Si king-ben 13
A nung-fu termikus a Si king-ben 29
A rabszolgatartás patriarchális formái a Csou-kori Kínában 51
Földtulajdonviszonyok a Csou-kori Kínában 85
Verstan, esztétika

Kínai munkadalok ritmusa 149
A Su king ritmusa 163
Két jegyzet K'iü Jüan Kuo-sang c. verséhez 204
A Mu t'ien-ci csuan műfajáról 210
Északi népek költészetének nyomai kínai versekben 215
A szókettőzés a kínai versben 223
Verstani szövegek a VI. század elejéről 231
Filozófia- és irodalomtörténet

Az ókori kínai társadalom és filozófia 251
A klasszikus kínai irodalom rövid története 341