Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tőkei Ferenc utószava
a Virágos gyertyák, avagy egy jó házasság története
című kínai regényhez a XVII. századból

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969
Fordította Varga Ilona
A verseket fordította Károlyi Amy
Forrás: http://www.elte.hu/progmat/kultura/konyvajanlas/viragos_gyertyak.html
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Tőkei Ferenc utószava a könyvhöz:

A kínai regény, melyet most kézben tart az olvasó, a tizenhetedik században keletkezett, szerzője ismeretlen, eredeti címe: Hao csiu csuan, "Egy jó párválasztás története". Nem tartozik a legnagyobb és legrangosabb kínai regények közé, a klasszikus kínai regényírás átlagterméke csak. És mégis: egyike az európai nyelvekre legkorábban lefordított és Európában legsikeresebb kínai regényeknek. Már a tizennyolcadik században két angol, egy francia és három német fordítása jelent meg, azóta pedig a különböző nyelvű új fordítások száma mintegy tizenöt. Ha a mű tárgyát röviden összefoglaljuk, nem értjük a nagy sikert. Hiszen nem egyéb az egész történet, mint két szerelmes egyesülésének szakadatlan, néha már idegesítő elhúzódása, a fiatalok gáncsolhatatlan erkölcsének bizonygatása, ami pedig a mi szemünkben a prüdéria határát súrolja. Miért hát a nagy siker? Elegendő magyarázat volna, hogy a kínai konfuciánus prüdériában gyönyörűségét lelte az európai nyárspolgár? A nagy sikernek minden bizonnyal ez is ösztönzője volt; de mivel magyarázzuk a regény igazi sikerét: művészileg sikerült voltát, s vele azt a hatást, amelyet ránk, huszadik századi olvasóra is gyakorol?
Az a társadalom, amelyet a regény elénk varázsol, egy patriarkális erkölcsi normák szerint, a család mintájára szervezett patriarkális-bürökratikus társadalom. A két szerelmes boldogságának útjában elsősorban ennek a bürökratikus rendszernek a korruptsága, züllötsége áll, amit leküzdeniük már csak azért is igen nehéz, mert bennük magukban is ott él a rendszer egyik fontos támasza: a patriarkális erkölcs. A két szerelmes ilyenformán belülről, saját ideológiájával akarja leküzdeni a patriarkális konvenciót; s a regény lapjain sehol sem bukkan fel valamely új társadalmi erő, amely más, új rendért szállhatna harcba. A mi regényfogalmaink szerint a két szerelmesnek el kellene buknia, ehelyett azonban minden jól végződik: a császár helyrehoz mindent, megbünteti korrupt hivatalnokait, az erényeseket pedig megjutalmazza. Elrontott, konformizmusba fullasztott regényt olvastunk tehát, vagy netalán közönséges giccset? Semmiképpen sem. Mesét olvastunk.
A patriarkális-bürökratikus kínai társadalom egyik alapvető jellemvonása volt az évezredes stagnálás. Nemcsak regényünk lapjain, a kínai társadalmi valóságban sem támadt olyan új erő, új osztály, amely ezt az évezredes rendet megdönthette vagy legalább komolyan veszélyezhette volna. A patriarkális család megkövesedett rendjéből kitörni csak nagyon kevesen tudtak: városokba sodródott parasztok, csavargók, vándor kereskedők, kurtizánok, egyszóval a városi népesség szegényebb rétegei, ám ezek is csak ideig-óráig tudták megőrizni viszonylagos szabadságukat, mert a patriarkális gazdasággal nem tudtak új gazdaságot állítani szembe, ellenkezőleg, tulajdonképpen azon élősködtek. Viszonylagosan szabadabb mozgásuk azonban alapot nyújtott a kínai regény megteremtéséhez: a városi mesemondásból megszületik a klasszikus kínai meseregény. S mivel a kínai valóság hosszú időre megreked a városiasodásnak ezen a korai, kereskedői fokán, a klasszikus kínai regény sohasem fejlődhetett "nagyrealista" regénnyé, hanem mindig megmaradt a mese közelében, a kópéregény fokán - s a kínai viszonyok között éppen ez népi tartalmának és művészi sikerének titka.
Elindul hát a mese, hogy - ha a valóságban ez lehetetlen - a fantázia szárnyain segítse győzelemre angyalian jó hőseit az ördögien rosszak felett. A Hao csiu csuan két ifjú szerelmese sohasem akármilyen rosszasággal került szembe, hanem mindig a patriarkális-bürökratikus rendszerrel, amely tehát megcsúfolja és a valóságban nem engedi érvényesülni saját erkölcsi normáit sem. Minden rosszat, amivel hőseinek meg kell küzdeniük, ez a rendszer támaszt vagy tesz lehetővé. Hőseinek erénye, becsületessége,és éleselméjűsége újra meg újra felülkerekedik a gonosz fondorlatokon, de az áskálódás ellenük sohasem szűnik meg, minden apróság elegendő, hogy újra felüsse fejét. A bravúros meseszövés során a regény szerzője a fiatalok önmegtartóztatását végül is leszállítja a patriarkális morál magasságából, és kiderül, hogy tulajdonképpen az utolsó rágalom kivédésére való. A császár aztán helyreállítja becsületüket, ők egymáséi lehetnek, a rágalmazóknak el kell hallgatniuk. De valóban elhallgatnak-e ezután a rágalmak? A regény szavai szerint igen, de nekünk az az érzésünk, hogy ebben a társadalomban a fiatal szerelmesek továbbra is veszélyben vannak. Tizennyolc fejezeten át azt tapasztaltuk, hogy a gonoszoknak ebben a rendszerben nagy lehetőségeik vannak, s velük csak a mesés bátorság és emberfeletti okosság veheti fel a harcot, miért vennők tehát biztosra, hogy a császári intézkedés után hőseinket mi sem fenyegetheti többé? Így meseregényünk ugyanakkor, amikor meséhez illően megnyugtató, optimista megoldást nyújt, érzékeltetni tudja, - magával a mesei megoldással is - a régi kínai társadalom valódi arculatát, valóságos kilátástalanságát is.
Az európai olvasó számára talán a hősnő, Jégszív kisasszony alakja a legmeglepőbb. A kisasszony neve nem azt jelenti, mintha fagyos szívű volna, hanem azt, hogy emberfeletti módon okos. Mint ahogyan népmeséinkben mindig a legkisebb fiúé minden rokonszenvünk, mert hiszen a legkisebb és legelnyomottabb - éppúgy természetes, hogy a patriarkális kínai viszonyok közt egy ezernyi konvencióktól béklyókba kötött fiatal leányról szól a mese, aki ráadásul - mint Jégszív kisasszony - egyedül él atyja házában, kiszolgáltatva még a férfitársadalom hatalmának is. Főhivatalnok leánya ugyan, de mivel nő, a társadalom elnyomottjaihoz tartozik. Szembeszáll az intézményes előítéletekkel, de mesés tisztánlátásra, rendkívüli csalafintaságra van szüksége, hogy győzedelmeskedjék. Így lett Jégszív kisasszony a keleti mesék nagy tréfacsinálóinak, rokonszenves tolvajainak és más csavaros eszű alakjainak igen közeli rokona, akiknek szintúgy az a feladatuk, hogy a valóságban rendszerint áthághatatlan falakon éa akadályokon a mese szárnyán átröpítsék a hallgatót.

***


Néhány vers Károlyi Amy fordításaiból:

Mély tudással a ravasz ne ékítse híg fejét:
silánysága kiderül, mikor nem is sejtheti.
A világ szeme elől ne rejtőzzék a derék:
a kék égben lakozó úgyis fénybe meríti.

Hogyha szívünk nyugtalan, maradása nincs sehol;
ha fájdalom környezi, az érző szív elszorul.
Fecsegés és szóbeszéd, hogy csak gyerek s asszony sír:
amikor a szíve fáj, a hősnek is könnye hull.

Ha könyvbe néztél, a könyvet csukd be:
nem szavak visznek a messzeségbe.
Nézz nagy hegyekre, folyók vizére:
szived és szemed csak ők nyithatják.

A szerelmes mit se lát,
orránál nem néz tovább.
Ha elvirult a tavasz:
őszről véli: ugyanaz.

Valódi lesz a hála,
ha jót jóval fizetsz.
De őszintétlenül
a jótett is hiába.

***