Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Wang Pi
A HEXAGRAMOK MAGYARÁZATÁNAK MAGYARÁZATA

Tőkei Ferenc fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár


[Ez a fejtegetés Wang Pi (226-249) "A Ji king egyszerű
magyarázatai" című könyvéből való. Wang Pi a Három Királyság
korának neves filozófusa volt, a neo-taoizmus ("Titokzatos
Tanitás") egyik áramlatának, "A nemlét becsülése"
iskolájának egyik alapítója és reprezentatív képviselője.
Ő adta ki a `Lao-ce (avagy az Út és Erény könyve)`
hagyományos és ezért máig mérvadó szövegváltozatát is.]


Voltaképpen mit jelent a hexagramok magyarázata?
Megmagyarázni egy hexagram lényegét, s világossá tenni a fő
elvet, amelyből kifejlődött.

A sok nem képes irányítani a sokat, a sok irányítója
csak a legkevesebb [= az egy] lehet. A mozgás nem képes
szabályozni a mozgást, az égalatti mozgását szabályozni
azzal lehet, ami szilárdan az egyben gyökeredzik. Ezért, ami
által a soknak megadatik, hogy létezzék, az nem más, mint
hogy fő elve mindig visszatér az egyhez; ami által pedig a
mozgásnak megadatik a működés, az, hogy forrása soha nem a
kettő.

A dolgok sohasem tévednek el, (mert) mindig a saját
elvüket követik. Megvan az irányító, amely egyesíti őket, s
megvan a vezető, amely egybegyűjti őket. Ezért sokfélék, de
nem zavarosak, nagyszámúak, de nem bizonytalanok. Mert a hat
vonalnak egymással való kombinációiból kiemelhetünk egyet s
annak révén megmagyarázhatjuk; a kemény és a gyönge [= a
`jang` és a `jin`] kölcsönhatását is, minthogy meg lehet
állapítani a fő elvét, ezáltal megmagyarázhatjuk. Ezért van,
hogy "ha összekevert dolgokból kiválasztjuk az 'erényt', ha
különbséget teszünk az igaz és a hamis között, de nem
találjuk meg a középponti vonalat [= fő elvet], akkor semmit
sem érthetünk meg teljes egészében".

Ezért ha a maguk egységében vizsgáljuk őket, akkor a
dolgok lehetnek bármily nagyszámúak, tudjuk, hogy az egy
megragadásával kezelni lehet őket; ha a gyökerükből
kiindulva vesszük szemügyre őket, akkor a jelentésük legyen
bármily széleskörő, mégis tudjuk, hogy egyetlen névvel
összefoglalhatjuk őket. Ha csillagászati eszközzel nézzük a
nagy (égi) mozgásokat, akkor az ég és a föld mozgását nincs
okunk csodának tartani; ha központi helyet foglalunk el,
onnan nézzük mindazt, ami jön, akkor a hat irányból jövőket
összegyűjtve sincs okunk soknak tartani.

Ezért, ha kimondjuk a hexagram nevét, jelentéseinek
megvan a fő elve; s (a `Ji king` Csatolt Magyarázatai
szerint) "ha elolvassuk egy hexagram magyarázatát, akkor
többet értünk meg (a jelentéseiből), mint a felét". A múlt
és a jelen legyen bármily különböző, a hadsereg és az ország
is különböző megjelenésű, de ha a központi elvet alkalmazzuk
rájuk, akkor nem is lehetnek oly távoliak egymástól. A
különbözőségek megteremtődnek s tízezerszer megváltoznak, de
a vezető elv ugyanaz marad; amit egy hexagram magyarázatában
becsülünk, az éppen így teljesedik ki.

Ami kevés, az a sok által értékes; ami ritka, az éppen
a tömeges révén lesz vezető. Ha egy hexagramban öt `jang`
van és csak egy `jin`, akkor az egy `jin` lesz a vezető
elve; ha öt `jin` van benne és csak egy `jang`, akkor az egy
`jang` lesz a vezető elve. Amit a `jin` keres, az a `jang`,
s amit a `jang` keres, az a `jin`. Ha a `jang` egy és
ugyanaz, akkor az öt `jin` hogy is lenne képes egyesülés
nélkül visszatéríteni őt? És ha a a `jin` egymagában van,
akkor az öt `jang `hogy is lenne képes egyesülés nélkül
követni őt? Ezért a `jin` vonal, noha szerényebb, mégis a
hexagram fő elvévé lesz, hiszen a legkevesebb helyet
foglalja el. Némelyek azonban nem törődnek a vonalakkal és
kettősnek fogják fel a lényeget, pedig hát a hexagram
lényege vajon nem a vonalakból következik-e?

Sokfélék (a dolgok), de nem kell attól félni, hogy
zavarosak lesznek, s változnak is, de nem kell attól félni,
hogy eltévednek; a korlátozással megőrizhető a tágasság, az
egyszerűséggel megmenthető a sokaság, s ehhez csak a
hexagramok magyarázata kell! A zűrzavarban sem tud
összezavarodni, a változásban sem tud elváltozni: ha ez nem
az égalatti legfinomabb (elve), akkor ugyan mi lenne képes
mindezekre? Ezért, ha egy hexagram magyarázatát ennek (az
elvnek) a segítségével vesszük szemügyre, akkor a
jelentéseit jól lehet látni.

*