ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
[永平] 道元希玄 [Eihei] Dōgen Kigen
(1200-1253)
仏道をならふといふは、自己をならふ也。
自己をならふとといふは、自己をわするるなり。
自己をわするるといふは、万法に証せらるるなり。“To study the Way is to study the self.
To study the self is to forget the self.
To forget the self is to be enlightened by all things.”„A buddhizmust tanulván, magunkat tanuljuk,
magunkat tanuljuk azért, hogy megfeledkezzünk magunkról,
és magunk-feledten, a világ minden dolga világossággal tölt el."
Dōgen
(Terebess Gábor fordítása)
 Tartalom |
 Contents |
„Már késő készen állni.” – Dōgen zenji Végh József: PDF: Dógen Zen mester magyarul elérhető írásai Hrabovszky Dóra: Fukan-zazen-gi Dógen: Sóbó genzó 11. A zazen dicsérete Az ülő meditáció szabályai (Sóbógenzó zazengi) A zazen ösvénye A szívében a megvilágosodás szellemével élő lény (bódhiszattva) négy irányadó tevékenysége Életünk kérdése (Gendzsókóan 現成公案) Élet és Halál (Shóji, Shóbógenzó) PDF: Az Út Gyakorlásában Követendő pontok PDF: Dógen zen. Sóbógenzó-zuimonki. |
”It's too late to be ready.”
–
Dōgen zenji 真字正法眼蔵 [Mana/Shinji] Shōbōgenzō 仮字正法眼蔵 [Kana/Kaji] Shōbōgenzō 普勧坐禅儀 Fukan zazengi 学道用心集 Gakudō-yōjinshū Advice on Studying the Way 永平清規 Eihei shingi Eihei Rules of Purity 永平廣錄 Eihei kōroku Dōgen's Extensive Record 宝慶記 Hōkyō-ki Memoirs of the Hōkyō Period 傘松道詠 Sanshō dōei Verses on the Way from Sanshō Peak
Dogen Zenji Goroku. Sayings of Zen Master Dogen 孤雲懷奘 Kōun Ejō (1198-1280) 修證義 Shushō-gi, compiled in 1890 Kōshō-ji PDF: The Life of Dōgen Zenji |
Dôgen művei:
Shôbôgenzô
Az igaz törvény szemefénye
Eihei shingi
Szerzetesi rendtartás
Tenzo kyôkun
A konyhafőnök-szerzetes előírásai
Dógen zendzsi (1200-1253)
zen mester, filozófus, a japán szótó zen meghonosítója, a híres Sóbógendzó szerzője
http://filosz.hu/eletrajzok/dogen-zendzsi/
„Túl késő késznek lenni!” – Dógen zendzsi
Dógen zendzsi az a japán zen-mester, aki a szótó-zen tanítását Kínából hazájába vitte. Kétségtelen, hogy élete és alapítói munkája révén ő tekinthető Japán legjelentősebb zen-mesterének. Sokan látják benne a legfontosabb vallási személyiséget is, és számtalan buddhista iskolában szentként, bódhiszattvaként tisztelik. Jelentőségét azonban gyakran félreértik, amikor filozófusként hivatkoznak rá, és így méltatják: “a legalaposabb és legeredetibb gondolkodó, aki valaha is született Japánban”. Ebben az a félreértés, hogy írásai, még ha a legalapvetőbb egzisztenciális kérdéseket feszegetik is, valójában nem képviselnek életfilozófiát. Az, amit Dógen írt, nem filozófiai tépelődések eredménye, nem is gondolkodási folyamat végterméke, hanem a zen élő igazságáról szerzett közvetlen belső tapasztalat kifejezése.
Dógen életének szakaszai
- Gyermekévek; a földi dolgok mulandóságáról szerzett első tapasztalat.
- Belépés a buddhista szerzetesrendbe tizenhárom évesen; a Hiei-hegyi tanulmányokkal és vallási élettel eltöltött idő.
- A Kínába utazás évei; az Út gyakorlása és megvalósítása Tendó Njodzsó mester vezetésével, “test és tudat félredobása”.
- Visszatérés Japánba; a Kósó-dzsi, az első teljesen önálló japán zen-templomkolostor megalapítása Kiotó mellett.
- Az Eihei-dzsi templomkolostor létrehozása Fukui tartományban.
Gyermekkor
Dógen mester, aki Murakami császár kilencedik generációs leszármazottja volt, 1200-ban látta meg a napvilágot. Születésekor szemügyre vette őt egy jósképességgel megáldott ember, és megállapította:
– Ez a gyermek a szentség jeleit hordozza. Kettős pupillája van, bizonyosan nagy ember lesz. Egy régi könyvben az áll, hogy ha szent születik az emberek közé, annak az édesanyja veszélyben van. Ez a gyermek bizonyosan elveszíti az anyját, amikor eléri hetedik életévét.
De Dógen édesanyja nem ijedt meg e szavak hallatán. A lehető legnagyobb szeretettel és tisztelettel vette körül gyermekét.
A kisfiú még kétéves sem volt, amikor apja politikai merénylet áldozata lett, nyolcévesen pedig anyját is elragadta a halál. Bár ez az esemény egy évet késett a jövendöléshez képest, sokak szerint mégis egybevágott a jós szavaival.
A kisgyermek kimagasló intelligenciája korán megmutatkozott. Negyedik évének telén Dógen már kínai verseket olvasgatott nagyanyja ölében. Hétéves korában saját versgyűjteménnyel lepte meg édesapját, amelyet maga írt kínai nyelven. A környezetében lévő emberek néhány híres konfuciánus tudóssal egyetemben csodagyereknek tekintették.
A nyolcéves fiút mélyen lesújtotta édesanyja elvesztése. Amikor a temetésen látta, mint tűnik a semmibe a füstölő felszálló csíkja, ráébredt az élet állandótlanságára, és elszánta magát a megvilágosodás keresésére. Kilencedik évének tavaszán már Vaszubandhu Abhidharmakósa-sásztráját olvasta. Ebben a szövegben idős buddhista papok azt állították valakiről, hogy olyan ragyogó volt, mint Mandzsusrí, a bölcsesség megtestesítője, és rendelkezett az egyetemes buddhizmus tanításához szükséges különleges képességekkel. Dógent már gyermekkorában fellelkesítették ezek a szavak.
Ekkortájt történt, hogy Fudzsivara Moroie, a japán császári régens és főtanácsadó – minden uralkodó és miniszter méltó példaképe – magához vette, és örökbe fogadta Dógent. Beavatta a fiút a titkaiba, és megtanította neki a politika lényegét. Amikor Dógen tizenhárom éves lett, a régens nyilvános szereplést biztosított számára azzal a szándékkal, hogy elindítja udvari pályafutását. Dógen azonban megszökött a birtokról, és elment a Hiei-hegyre, a tendai buddhista iskola fő rezidenciájára. Ott felkereste másik nagybátyját, egy magas rangú arisztokratát, aki közismerten a buddhizmus elkötelezettje volt. Dógen arra kérte, hogy segítse őt szerzetessé válni. A nagybátyja teljesen meglepődött:
– A nevelőapád biztosan dühös lesz. Nem gond ez számodra?
– Édesanyám a halálos ágyán azt mondta nekem, hogy hagyjam hátra az otthon biztonságát, és kövessem az Utat. Magam is úgy gondolom, hogy ezt kell tennem. Nem szeretnék belebonyolódni a világ hiábavalóságaiba. Egyszerűen csak magam mögött szeretném hagyni az otthont, és szerzetes akarok lenni. Így kívánom leróni anyám és nagyanyám iránti hálámat.
Nagybátyja megkönnyezte a fiú szavait, és úgy döntött, hogy közbenjár érdekében.
Fiatalkori elhatározás
Végül tizenhárom évesen Dógent szerzetessé avatták a Hiei-hegyen, a tendai buddhista tudomány központjában. A következő néhány évben a mahájánát, azaz a nagy járművet és a hínajánát, azaz a kis járművet, valamint a buddhizmus különféle ezoterikus változatait tanulmányozta mestere, Kóen apát irányításával. Tizennégy éves korában azonban mély kétség ébredt benne a buddhista tanítás egy pontjával kapcsolatban: ha, ahogy a szútrák mondják, minden élőlény rendelkezik buddha-természettel, miért van az, hogy az embernek fáradhatatlanul törekednie kell a buddha-természet megvalósítására, hogy elérje a megvilágosodást? Dógen remélte, hogy Kóen képes lesz megszabadítani őt kétségeitől, de amikor problémáját feltárta előtte, az apát képtelen volt választ adni rá. Dógen úgy döntött, elhagyja a Hiei-hegyet, hogy keressen valakit, aki meg tudja nyugtatni a tudatát. Többek között meglátogatta Kónin mestert, a mai Siga tartományban lévő Miidera-kolostor vezető szerzetesét, aki ha választ nem is, de útbaigazítást adott számára:
– Ezt a kétségedet én nem tudom eloszlatni. Hallottam azonban egy Bódhidharma nevű nagymesterről, aki annak idején Indiából érkezett Kínába, hogy átadja a Buddha pecsétjét. Bódhidharma tanítása azóta sokfelé elterjedt, és zen-iskolaként idehaza is ismeretes. Ha szeretnéd tisztázni magadban ezt az ügyet, keresd fel Eiszai mestert, a Kennin-kolostor apátját, és kérdezd meg őt.
Az apát tanácsát követve Dógen elutazott a Kennin-dzsibe, a rinzai-zen korabeli központjába. Amikor Eiszainak feltette kérdését, a mester így válaszolt:
– A három idő minden buddhájából egy sincs tudatában annak, hogy rendelkezik a buddha-természettel, a macskák és ökrök azonban igencsak tudatában vannak annak.
E szavak mélyen megrendítették Dógen világszemléletét, és egy időre eloszlatták kétségeit is. Bizalmat táplálva Eisai iránt úgy döntött, hogy az ő vezetésével tanulmányozni fogja a rinzai-iskola tanításait. Szerencsétlen módon azonban Eisai a rákövetkező évben meghalt.
Eiszai a Dharmát hét tanítványának adta át. Ezek egyike volt Mjózen, aki mellett Dógen további kilenc évig folytatta zen-tanulmányait. Eiszai idejében a hozzá érkező tanítványok csak három év után kaptak rá engedélyt, hogy zen-szerzetesek legyenek, Dógennek azonban megengedték, hogy még érkezésének évében magára öltse a zen-szerzetesek öltözetét. Késő ősszel megkapta a legbecsesebb köntöst, és úgy tekintették őt, mint a Tan edényét.
Zarándokút Kínába
Dógen a Mjózen mellett folytatott, hosszú évekig tartó képzés ellenére is hiányát érezte a szellemi beteljesedésnek. Így azután huszonhárom éves korában elszánta magát, hogy merész utazást tegyen Kína földjére Mjózennel, elmélyítendő jártasságát a buddhizmusban. 1223 márciusában hagyták el Japánt, s április első felében érkeztek meg Kínába, a Mingcsou kikötőbe. A számos tanító közül, akit Kínában felkeresett, Rutan volt az első. A mester rögtön jövetele felől érdeklődött:
– Mikor érkeztél ide?
– Négy hónappal ezelőtt.
– Úgy jöttél, mint valamely iskola követője?
– Mit jelent az, hogy “úgy jönni”, de iskola követése nélkül?
– Ez még mindig úgy jövés, iskolát követve.
– De hát ha ez “úgy jövés, iskolát követve”, akkor mi a helyes?Rutan ekkor egy csapást mért Dógenre, majd hozzátette:
– Micsoda szószátyár szerzetes!
– Nem az a kérdés, hogy szószátyár-e a szerzetes, vagy sem, hanem hogy mi a helyes.
– Nos, jó, maradj hát egy teára.
Dógen Sicho mesterrel is találkozott, akinek azt a kérdést tette fel:
– Mi a Buddha?
– Az ott, az oltáron. – felelte Sicho.
– Ha az oltáron az ott egy Buddha, hogyan képes átjárni az egész mindenséget?
– Átjárva a mindenséget! – kapta a rövid választ.
– Akkor ez a szavak virágoskertje! – szögezte le csalódottan Dógen.Miután efféle párbeszédet folytatott jó néhány tanítóval, kezdte igencsak nagyra tartani magát, azt gondolván, hogy se Japánban, se Kínában nem találni a megértéséhez méltó partnert. Már éppen azon volt, hogy elindul vissza Japánba, amikor valaki felhívta a figyelmét Tendó Njodzsó mesterre, mondván, hogy ő az egyetlen ember Kínában, akinek megadatott az Út szeme. Az illető azt ajánlotta neki, keresse fel őt. Bár Dógen megfogadta a tanácsot, mégis jó egy évnek kellett eltelnie, amíg módja nyílt rá, hogy találkozzon vele.
“Test és tudat elejtése”
Ez idő tájt történt, hogy Njodzsó zen-mestert éppen megválasztották egy bizonyos kolostor apátjává, elhunyt elődje helyére. Dógen, mivel már párbeszédük elején kudarcot vallott, nem tudván követni Njodzsót megértése mélységeibe, kérte, hogy a tanítványa lehessen. Dógennek az volt a szándéka, hogy teljessé tegye tanulmányait, ezért a következő levelet írta Njodzsónak: “Szívemet már kora gyermekkoromban a megvilágosodásnak szenteltem, és bár a legkülönbözőbb tanítóknál kerestem az Utat odahaza, megtudva egyet s mást az ok-okozat alapjairól, mégsem tudtam megérteni a buddhizmus végső célját, egyre csak a nevek és formák külsődleges megértésével vesztegetve az időt. Később beléptem Eiszai zen-mester gyakorlóinak körébe – ott hallottam először a rinzai-zen útjáról –, majd pedig Mjózen mesterrel útra keltünk Kínába. Mostani találkozásunkkal megnyílt számunkra a lehetőség, hogy csatlakozzunk a gyülekezetedhez. Ez a szerencsét múltbéli áldás vezérelte. Most azért könyörgök hozzád, hogy nagy együttérzésedben engedd meg egy idegenből érkezettnek, egy távolról jött, jelentéktelen embernek, hogy ha a tanításról akar kérdezni, szabad bejárása legyen a szobádba, legyen az bármikor és bármilyen módon. Kérlek, légy oly könyörületes és jóindulatú, hogy megengeded ezt nekem.”
Njodzsó elfogadta Dógen kérését, hogy nappal is, éjjel is tetszés szerint bemehessen hozzá, mivel úgy tekintette őt, mint az apa, aki megbocsátja fiának modorbéli hiányosságait.
Ettől fogva Dógen a legkülönbözőbb időpontokban kereste fel tanítóját, személyesen részesülve abból, ami messze túl van a szavakon.
Egy éjszakai ülő meditáció idején történt, hogy Njodzsó a hajnalt megelőző órában belépett a meditációs csarnokba, és néhány elszenderedett szerzetest e szavakkal figyelmeztetett:
– A zen-gyakorlás test és tudat félredobása. Nincs szükség hozzá füstölőégetésre, leborulásra, Buddha nevének ismételgetésére, megbánó szertartásokra vagy szútra-olvasásra. Megvalósíthatod azt a puszta üléssel.
E szavakat hallva Dógen hirtelen átélte a felébredést. Szeme teljességgel felnyílt. Njodzsó szobájába lépve, hogy hitelesíttesse megvilágosodásának valódiságát, füstölőt gyújtott, és leborult mestere előtt.
– Mit akar ez jelenteni? – kérdezte Njodzsó.
– Megtapasztaltam test és tudat félredobását – válaszolta Dógen.
Megértve, hogy Dógen megvilágosodása valódi, Njodzsó így szólt:– Te valóban félredobtad a testet és tudatot!
Dógen azonban tiltakozott:– Csak most értettem meg a megvilágosodást. Ne add a beleegyezésed olyan könnyen.
– Nem adom könnyen a beleegyezésemet.Dégen, még mindig elégedetlenül, kitartott:
– Mi az alapja annak a kijelentésednek, hogy nem adod könnyen a belelegyezésedet?– Test és tudat félre van dobva! – válaszolta Njodzsó.
Ezt hallva Dógen mély tisztelettel és hálától eltelve leborult mestere előtt, megmutatva, hogy valóban meghaladta a kettőségek tudatát.
Dógen a felébredését követően még mintegy két évig folytatta gyakorlását Njodzsó irányításával. Ez a körülmény a legkevésbé sem különös a szótó-zen hagyományában, ahol a felébredést és a gyakorlást egy és ugyanazon princípiumnak tekintik. Ott-tartózkodása alatt Dógen időnként felkeresett más mestereket is, hogy elmélyítse és tökéletesítse megértését. Időközben tanítója és útitársa, Mjózen megbetegedett, s negyvenkét éves korában elhunyt. Dógen elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen szülőföldjére. Ekkor már csaknem öt éve tartózkodott Kínában. Hallva szándékáról, Njodzsó azt mondta neki:
– A buddhák felébredésének továbbadásához meg kell haladni minden elképzelést, ami a múltra, a jövőre és a jelenre vonatkozik; tisztán kell látni, hogy a felébredés mindig jelenvaló, ott és abban a pillanatban, soha véget nem érő.
Ezt követően a megfelelő formában Dógenre ruházta az átadás pecsétjét, majd így szólt hozzá:
– Teljes őszinteséggel adom ezt neked, külföldi szerzetesnek. Ha hazatértél, légy azon, hogy országod minden emberének szellemét megvilágosítsd. Ne élj nagy városok közelében, ne élvezd gazdag és befolyásos emberek pártfogását. Távol tartva magad miniszterektől, uralkodóktól és tábornokoktól, maradj inkább mélyen a hegyek között, messze a világi üzelmektől, és add át a zen-buddhizmus lényegét a tanítványoknak, akár csak egyetlen igaz bódhi-keresőnek.
A tanítói küldetés beteljesítése
Dógen feltehetően 1227 augusztusában indult el Kínából, ahogy egy helyütt írja, “üres kézzel” térve haza. Nem vitt magával szútrákat, kommentárokat vagy kultikus tárgyakat. Amit magával vitt, az a Buddha-Dharma volt, ahogy azt Njodzsótól megkapta. Miután visszatért a Kennin-dzsibe, és Mjózen hamvait eltemette, munkához látott, hogy megírja első értekezését, a Fukanzazengit. Ebben körvonalazta a zazen elméleti és gyakorlati oldalát: “A Buddha-Dharma határtalan, mindent felölelő, és nincs benne jövés-menés. Ha viszont megjelenik a dolgok közötti különbségtétel, akkor szempillantás alatt elszakadunk az Úttól, és zavarodottságba esünk. A zazen a megvilágosodás és a gyakorlás összhangja. Ülj egyenesen, elhagyva minden gondolatot – jót, rosszat, megvilágosodást, káprázatot –, és nyilvánítsd meg az Utat. Ha test és tudat összhangban van, akkor a gyakorlás és felébredés nem két különböző dolog. A zazen a béke és öröm Dharma-kapuja” – írja. Mindenkit arra bátorít, hogy kövesse az Utat, amelyet a buddhák és pátriárkák bejártak.
Sajnos azonban a Kennin-dzsiben nem minden szerzetes volt fogékony Dógen elképzeléseire. Távolléte alatt a morál és a fegyelem nagyon megromlott, s egykori mestere, Eiszai szelleme teljesen odalett. A szerzetesek ellustultak, és felütötte fejét a mohóság, a veszekedés. Ráadásul Dógenhez eljutott a hír, hogy Njodzsó 1228. július 17-én meghalt. Érezte, hogy eljött az ígéret teljesítésének ideje – a zazen gyakorlatának bevezetése –, de azt is látta, hogy erre a Kennin-dzsi kolostora nem alkalmas. 1230-ban úgy határozott, hogy átköltözik egy kis vidéki templomba, a Fukakuszánál lévő Antó-dzsibe, ahol belekezdett híres műve, a Sóbógenzó írásába. Érkezése után hamarosan már annyi szerzetes gyűlt köré, hogy az épület kicsinek bizonyult. Miután egy romos kolostor épületeit helyreállították, Dógen 1233-ban odaköltözött, és elnevezte a helyet Kannondórinak. Itt történt 1234 telén, hogy tanítványává szegődött Koun Edzsó (1198–1280), Dógen későbbi fő tanítványa és Dharma-örököse. Edzsó vállalt feladata volt a mesterétől származó írott anyagok gondozása, de emellett lejegyzett számos élőszóban elhangzott beszélgetést is, amely a kedvelt és közérthető Sóbógenzó-zuimonkiban maradt fenn. A tanítványok száma egyre növekedett, és Dógen végül elhatározta, hogy épít egy igazi dódzsót, meditációs csarnokot, egy olyan helyet, amely kizárólag az Út gyakorlását szolgálja. Egy év alatt elegendő adomány gyűlt össze az építkezés megkezdéséhez, majd pedig a munkálatok végeztével, 1236-ban megtartották Kósóhórin-dzsi, az első független japán zen-kolostor avatószertartását.
Az ezt követő időszak nagyon termékeny volt Dógen életében. Sok lelkes tanítványa és számtalan világi hívője lett, továbbá ott volt egy jól működő kolostor, ahol az emberek a hagyományos zen-gyakorlás szabályaihoz tartották magukat. Tanítványait arra buzdította, hogy mindent vessenek alá az Út megvalósításának. Szigorú volt, és sokat követelt, ahogy azt mestere, Njodzsó is tette. A szomszédos Hiei-hegy szerzetesei nem nézték jó szemmel Dógen radikális, egyszerű és világos tanításának szemmel látható kibontakozását. Egy alkalommal odáig mentek, hogy megpróbálták porig égetni az egész kolostort.
Dógent nyugtalanították ezek a fejlemények, és a legközelebbi tanítványokkal elhagyta Kósóhórin-dzsit, hogy először egy kis templomban, a Josiminében telepedjen meg. Ez a hely a japán tengerparton található, Ecsizen (a mai Fukui) tartományban. Ott a tartomány daimjója, azaz földesura, a buddhista érzületű Hatano Josisige támogatásával és oltalma alatt Dógen a Sóbógenzó újabb huszonnégy fejezetét írta meg.
Dógen végül a Daibucu-dzsiben találta meg a gyakorlás számára legmegfelelőbb helyet. A kis templomépületet Josisige építtette Dógen közössége számára. Két évvel később a templom neve Eihei-dzsire (Az örök béke temploma) változott, ezzel utalva a kínai történelem Eihei-korszakára, a buddhizmus felvirágzásnak idejére.
Sok nehézség és viszontagság után végül megadatott Dógennek, hogy egy olyan kolostort alapítson, ahonnan az igaz Dharma minden lény javára terjedhet. A Dharma Dógen tanítása szerint messze túl van az iskolák és szekták korlátjain; ő maga még azt is elutasította, hogy az általa tanított utat zennek vagy szótó-zennek nevezzék.
1247-ben Dógen kissé vonakodva bár, de elfogadta Hodzsó Tokijori tábornok meghívását, és mintegy hat hónapot töltött Kamakurában. Tokijori próbálta tovább is ott marasztalni, és egy új templomot építtetni számára, de Dógen ezt elutasította, és visszatért az Eihei-dzsi magányába. Egészsége időközben megrendült, de ő erre nem volt tekintettel – ugyanolyan pontosan tartotta magát szigorú napirendjéhez, mint korábban. Továbbra is nagy gondot fordított a tanítványok képzésére, és az írást is folytatta. Amikor azonban egészségi állapota tovább romlott, arra kényszerült, hogy Kiotóban keressen orvosi segítséget. Elindulása előtt néhány héttel Edzsót hivatalosan is kinevezte Dharma-örökösévé, majd útnak indult. Több orvosi vizsgálaton is átesett, de segítségre már nem volt mód. 1253. augusztus 28-án – megírva búcsúversét – a nirvánába távozott.
Hrabovszky Dóra
Dōgen Kigen és a Fukan Zazengi
http://japanfelderito.hu/bepillantas-a-japan-buddhista-tanitasokba-dogen-kigen-es-a-fukan-zazengi/
Dōgen Kigen – 道元希玄(1200-1253) Kyotoban született, Fujiwara Motofusa (1144-1230) kormányzó lányának, és Kōga Michichika belügyminiszternek – feltehetőleg törvénytelen – fiaként. Korán elárvult: édesapját kétévesen vesztette el, édesanyja rá 5 évre halt meg. A Kōga család Murakami császár (925-967; a hagyomány szerint Japán 62. császára) fiának, Tomohira hercegnek a leszármazottja volt, s a korszakban nagy befolyással bírt – ennek köszönhetően Dōgen jómódú környezetben nevelkedett, és nagy műveltségre tett szert. Lelkesen tanult irodalmat és történelmet egyaránt. [1]
Élete négy periódusra osztható: korai gyerekkori évei 1200 és 1212 közé esnek, majd 1212-től buddhista tanoncként 1223-ig spirituális válságát élte; 1223-tól 1227-ig tartott kínai tanulmányútja, végül pedig alkotói korszaka 1227-től haláláig, 1253-ig számítható. Édesanyjának halálakor tett ígéretére 1212-ben vált szerzetessé, s a Kyotohoz közeli Enryaku-jibe (a tendai irányzat, vagyis a mahayana buddhizmus japán iskolájának kolostora), a Hiei hegyhez rendelték, de elégedetlen volt az ottani körülményekkel. Egy évvel később Eisai-hoz [2] [3] ment a Kennin-jibe (történelmi Zen Buddhista templom Higashiyamában).
Itt Eisai egyik tanítványának, Myōzen Butsujunek (1184-1225) a szolgálatába állt. Mivel a Kennin-ji a rinzai szektához tartozik, feltételezhető, hogy Dōgen is kapott a mesterétől kōant [4] – lévén, hogy ezen irányzat tagjai a zazen gyakorlata közbeni kōanokon való elmélkedésben látták a megvilágosodáshoz vezető utat. Elképzelhető, hogy Dōgennek kétségei támadtak a zazen Japánban elterjedt változatát illetően. Feltehetőleg mesterét, Myōzent hasonló gondolatok vonzották Kínába, miután megörökölte Eisaitól a Kennin-ji vezetését.
1223-ban tehát Dōgen Észak-Kínába kísérte Myōzent. Történetesen a mester 2 évvel a megérkezésüket követően megbetegedett, és 1225 májusában, a Tendozan Keitoku-jiben meghalt. Dōgen mester ezt követően is sorra látogatta a kínai buddhista szentélyeket abban a reményben, hogy végül találkozik egy igaz buddhista mesterrel.
Végül megismerkedett Tendo Nyojoval, aki a Tendozan Keitoku-ji feje lett. Dōgen Fukan Zazengi c. művének alapvető gondolata itt fogalmazódott meg a szerzetesben: a zazen gyakorlatának lényege a Japánban elterjedt változattal szemben nem a megvilágosodás keresése, hanem a test és elme kiürítése. Fölösleges közben Buddha neveket recitálni, vagy kōanokat mondogatni, a meditáció idővel maga lesz a megvilágosodás. Dōgen egészen 1227-ig Tendo Nyogonál tanult, átvette a Chan-központok Tsao-tung (sōtō) irányzatát, majd visszatért Japánba 1227-ben. Egy ideig Kyushun maradt, majd visszatért a Kennin-jibe, és megírta a Fukan Zazengi-t.
1231-ben elkezdte írni 95 fejezetes mesterművét, a Shōbōgenzō-t („Az igazlátás ösvényei”), amit egészen 1253-ig, haláláig nem fejezett be. Tanítványai rendszerezték halálát követően.
A Fukan Zazengi – 普観坐禅儀 jelentése: „Egyetemes útmutató a zazen gyakorlatához” vagy „A zen lényegének terjesztése mindenütt” vagy ”Az ülő meditációról szóló általános tanítás”. Mint már említettük, Dōgen a Tendozan Keitoku-jiben töltött időben értékelte át a korábban, Japánban a Zazenről szerzett tapasztalatait, majd hazatérve, 1227-ben Kennin-jiben vetette papírra tanításait. A zazen (坐禅, kínaiul zuò chán) az elme és a test megnyugtatására használt ülőmeditáció, melynek célja, hogy az ember képes legyen befelé, a létezés természetére fókuszálni. A gyakorlata tehát nem Dōgen nevéhez fűződik, ő csak pontos szabályokat, útmutatást ad hozzá művében. 2 fő változata maradt fent Dōgen mester e munkájának. A Shinpitsu-bon (jelentése: „eredeti, hiteles, autentikus ecset”) az eredeti munka, amelyet a szerző saját kezével írt, röviddel az után, hogy visszatért Kínából Japánba. Ezt egy későbbi munkájából, a Bendowa-ból (a Shōbōgenzōban található legkorábbi szöveg) tudjuk [5], amelyben leírja: a Kanroku-korszakban [6] szerkesztette a Fukan Zazengit, körülbelül 2-3 hónappal Kínából való visszatérte után. [7] A Rufu-bon a népszerű, átdolgozott kiadása ennek a műnek. Feltehetőleg maga Dōgen végzett különféle változtatásokat rajta, s ezzel tette a standard, szélesebb körben elterjesztett változattá.
Míg a korábban már említett Shōbōgenzō japánul íródott, ebben a munkájában Dōgen mester kizárólag kínai karaktereket használt. Az eredeti szöveg egyetlen összefüggő szakaszt képez, melyet a fordításokban a könnyebb érthetőség kedvéért bekezdésekre tagolnak. A teljes munka 752 karakterből áll, prózában íródott olyan stílusban, melyet Kínában a hivatalos iratoknál használtak akkoriban. A korszakban újszerűnek számító karaktertípust használt, ezért a Shinpitsu-bont nemzeti kincsként tartják számon Japánban, s a mai napig az Eihei-jiben őrzik. Egy másik, későbbi munkájában, a Fukan zazengi senjutsu yurai-ban a szerző leírja a Fukan zazengi megírásának okát is Gudo Wafu Nishijima és Chodo Cross angol fordítása alapján dolgoztuk fel a mű tartalmát. [8] [9]
Dogen mester a Zazen gyakorlására vonatkozó pontos szabályokat fektet le. A szöveg elején példázatul ősi zen mestereket emleget, akiknek sikerült elérniük a megvilágosodást. Hangsúlyozza, hogy ez nem komoly tanulással, intellektuális munkával vált számukra lehetségessé, hanem azzal, hogy „tettek egy lépést hátrafelé” – önvizsgálattal, befelé fordulással érték el céljukat. Az akarat, a tudat szabad áramlásának gátlásával kell kezdeni a meditációt. Semleges képekkel, konkrét gondolatokkal lehetséges tehát elsőként lekötni magunkat – nem szabad sem jóra, sem rosszra gondolnunk. Nem szabad akaratlagosan arra koncentrálni, hogy buddhává váljunk. Retorikai kérdésként felveti, hogy a megvilágosodáshoz valóban elég lenne-e egy helyes ülő- vagy fekvőpozíció? Következőnek mértékletes étkezésre inti a zazen gyakorlóit. Ezután a pozíció helyes felvételére ad utasításokat a mester. 4 alapvető üléspozíció ismeretes a zazen gyakorlásakor: a kekkafuza (teljes lótuszülés), a hankafuza (fél lótuszülés – a bal lábat a jobb combra helyezvén, vagy fordítva), a burai (keresztbetett lábak, bokák egymásnak érintve) és a seiza (hagyományos japán üléspozíció). Dōgen ezek közül csak a Kekkafuza és a Hankafuza ülőpozíciókat javasolja munkájában, és külön magyarázatot fűz mind a fél lótusz-, mind pedig a lótuszüléshez. A kezekre vonatkozóan is részletes leírást ad: a bal kezet a jobb láb fölé, a jobb kézbe kell helyezni, a hüvelykujjak összeérintésével. Fontos az egyenes hát. A fogak s száj összezárását javasolja, a szemek nyitva tartását, a nyelv szájpadlásra illesztését. A füleknek a vállakkal, az orrnak a köldökkel kell egy vonalba esniük. Az orron keresztüli lélegzést javasolja. A zazen fizikai megvalósítását ezzel lehetővé téve, újabb spirituális tanácsokkal látja el követőit. [10]
Tanoncévei alatt gyakran foglalkoztatta az emberi lét értelme, s az Enryaku-ji-beli kiábrándultságának fő oka az volt, hogy ottani feljebbvalóitól nem kapott kielégítő választ, magyarázatot felmerülő kétségeire. A Fukan Zazengiben már határozottság, s megnyugvás jellemzi a zen mester szavait. Bevallása szerint az élet múlandóságában arra kell törekednie az embernek, hogy a közvetlenül elérhető igazságot megtalálja, s ha sikeresen megleli, nem szabad tőle visszarettennie. Ugyanakkor, nem szabad készülni a megvilágosodásra, s nem szabad akarni, hogy elérkezzen. Ez az összetett meditáció kitartó gyakorlással, kellő mértékű elszántsággal elsajátítható. Dōgen szerint a zazen gyakorlása közben a puszta lét, és Buddha tanításának élvezetére kell törekedni. Hangsúlyozza az elme kiürítését, megtisztítását a jó és rossz gondolatoktól. Nem kell várakoznunk, a megvilágosodás kezdettől része a zen-meditációnak: úgy kell ezért megvalósítani, mintha semmiféle eredményt nem várnánk magától a gyakorlattól. [11]
A meditáció végeztével lassan, nyugodtan kell felkelni. Munkáját a zazent végzők bíztatásával zárja – amennyiben útmutatásának megfelelően teljesítik a gyakorlatot: „A kincsesház majd természeténél fogva kitárul, s tartalmából részesülsz, s szabadon használhatod.”[1] Hee-Jin Kim: Dōgen Kigen, Mystical Realist – Taigen Dan Leighton előszaváva l. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2004. 18-38.o.
[2] Myōan Eisai a korszak kiemelkedő buddhista szerzetese volt, neki tulajdonítják a zen buddhizmus Rinzai irányzatát, valamint a zöld tea Kínából való behozatalát.
[3] Merv Fowler: Zen Buddhism: Beliefs and Practices, Sussex Academic Press, Portland, Oregon, USA; 2005. 99. o.
[4] Kōan: eredetileg „közügy”, A kōan (kínai: kung-an, koreai: kong-an) eredetileg „közügy”-et jelent. Kínában a császár közügyeket érintő rendelkezéseit lemásolták és szétküldték a tartományokba, az eredeti és a másolat széleit összeillesztették és egy pecsétet tettek rájuk, megakadályozván, hogy hamisítani lehessen őket. A zen buddhizmusban ez azonban egy négyszemközti találkozás a tanítóval, ahol a mester kérdéseket tesz fel, s a tanítvány intuitív gondolkodását vizsgálja.
[5] Akiba Gengo: Talk on Fukan-zazengi, Sotoshu Training Monastery. La Gendronnière, Franciaország, 2008.
[6] Kanroku koszak (1225-1227)
[7] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.
[8] Gudo Nishijima és Chodo Cross: Shōbōgenzō, Book 1. Biddles Limited, Guildford, Surrey; 1994. 279-285. o.
[9] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.
[10] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.
[11] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.
Fukan-zazen-gi
Általános javallatok a zen meditációhoz
Címet fordította: Terebess Gábor
Szöveget fordította: Mák Andrea és Fábián Gábor (Gudó Vafu Nisidzsima és Mike Cross angol fordítása után)
In: Gudó Vafu Nisidzsima - Jeffrey Bailey: Találkozás az igazi sárkánnyal, Túlpart Kiadó, Budapest, 1997, 146-152. oldal
Már amikor keresni kezdjük, az igazság akkor is eredendően körülöttünk van: miért kellene hát gyakorlásra és tapasztalásra támaszkodnunk? A valódi jármű természettől fogva létezik: miért kellene hát erőfeszítést tennünk? Továbbá, a teljes test messze felülmúlja a port és szennyet: ki hihetne hát a megtisztítás és csiszolás eszközeiben? Általánosságban szólva, nem is térhetünk el a helyes állapottól: mi haszna hát a gyakorlás izgalmának?
Legyen azonban a hasadék csupán század- vagy ezredrésznyi, a távolság akkor oly hatalmas lesz, akár az ég és a föld között; ha a különbségtevésnek akár csak a nyoma is jelen van, tudatunk belevész a zűrzavarba. Megértésünkre büszkén és megvalósítással gazdagon megajándékozva elnyerhetjük a belátás különleges állapotait; megvalósíthatjuk az igazságot; megvilágosíthatjuk a tudatot; szert tehetünk a szellem bátorságára, amellyel áthasíthatjuk az eget; értelmünkkel távoli intellektuális területeket barangolhatunk be – és mégis, csaknem teljesen elveszítjük a test megszabadításának erőteljes útját.
Mi több, még mindig láthatjuk a Dzsétavana-liget bölcsének hatévi helyes ülésének nyomait. Még mindig hallhatunk arról a kilenc évről, amit a tudat pecsétjének továbbadója a Saolin-kolostorban a fallal szemben töltött. A régi szentek ilyenek voltak; hogyan is lehetne, hogy manapság az emberek ne tegyenek erőfeszítést?
Ezért fel kellene hagynunk a különböző kijelentések tanulmányozásának és a szavak kergetésének intellektuális tevékenységével. Meg kellene tanulnunk hátralépni, ami a fény befelé fordítását és a világosság visszatükrözését jelenti. Akkor a test és a tudat önmagától elmarad, és eredeti természetünk megmutatkozik. Ha a kimondhatatlant akarjuk elérni, akkor a kimondhatatlant kell gyakorolnunk késedelem nélkül.
Általában egy csendes szoba megfelelő a zazen gyakorlásához. Ételt, italt mértékkel fogyassz. Tedd félre a világi dolgokat. Hagyj elnyugodni mindent. Ne gondolj se jóra, se rosszra. Ne véld a dolgokat helyesnek vagy helytelennek. Szüntesd meg a tudat, akarat és tudatosság irányító szerepét, valamint a képzetek, gondolatok és elmélkedés intellektuális működését. Ne próbálj buddhává válni. Hogyan is függhetne az össze az ülő vagy a fekvő helyzettel?
Rendszerint egy vastag pokrócot terítünk arra a helyre, ahol leülünk, és erre egy kerek párnát helyezünk. Néha teljes, máskor fél lótuszülésben ülünk. Teljes lótuszülésben először a jobb lábad tedd a bal combodra, majd a bal lábad a jobb combodra. Fél lótuszülésben a bal lábad helyezd a jobb combodra.
Ruhád lazítsd meg és gondosan rendezd el. Azután tedd a jobb kezed a bal lábfejedre, és helyezd a bal kezed a jobb tenyeredbe úgy, hogy a hüvelykujjak érintkezzenek. Majd ülj egyenesen a helyes tartásban, nem dőlve sem balra, sem jobbra, sem előre, sem hátra. A fülek a vállakkal, az orr pedig a köldökkel legyen egy vonalban. A nyelv érintse a szájpadlást, a száj legyen csukva, a fogak érjenek össze és a szemek legyenek nyitva. Finoman lélegezz az orrodon keresztül.
Amikor a testtartás megállapodott, lélegezz ki teljesen, majd hajolj balra és jobbra. Egyensúlyban, egy hegy mozdulatlanságával ülve gondolkodj a nem-gondolkodásnak ezen valós állapotán. Hogyan lehetne elgondolni a nem-gondolkodás állapotát? Ez más, mint a gondolkodás. Ez a zazen lényege.
A zazenben való ülés nem a zen koncentráció elsajátítása. Csupán a Dharma békés és örömteli kapuja. Gyakorlás-és-tapasztalás, amely tökéletesen megvalósítja a bódhi-állapotot.
A világegyetem törvénye [zazenben] nyilvánvalóan megvalósul: korlátok és akadályok soha nem érintik meg. Ennek megértése annyi, mint azzá a sárkánnyá válni, amely vizet talál, vagy a tigrissé, amely hegyeinek bástyái között él. Ne feledd, [zazenben] az igazi Dharma természetétől fogva megnyilatkozik előttünk, s a sötétség és zavarodottság elenyész.
Az ülő helyzetből felemelkedve mozogjunk lassan, és álljunk fel nyugodtan. Mozdulataink ne legyenek hirtelenek. Látjuk, hogy azok, akik a múltban meghaladták a hétköznapit és a szentet, és azok, akik ülve vagy állva haltak meg, teljességgel erre az erőre támaszkodtak. Továbbá a pillanat változása egy ujj, egy rúd, egy tű vagy egy fapálca mozdulatában, és a [buddha-]állapot tapasztalata egy hosszú , egy ököl, egy bot vagy egy "kacu!"-kiáltás megnyilvánulásában sohasem olyasvalami, amit az intellektuális megkülönböztetés megérteni képes. Hogyan is lehetne megérteni misztikus erőkön, vagy gyakorláson és tapasztaláson keresztül? Ezek azok a méltóságteli tettek, amelyek túl vannak hangon és formán. Hogyan is lehetnének mások, mint a megismerést és érzékelést megelőző tett ismérvei?
Ezért nem tartjuk az értelmet felsőbbrendűnek, az ostobaságot pedig alsóbbrendűnek. Ne tégy különbséget okos és buta között. A [zazennek] szentelni magunkat annyi, mint magára az igazságra törekedni. A [zazenben] való gyakorlás-és-tapasztalás természetétől fogva romlatlan. Így tevékenységünk is kiegyensúlyozott és állhatatos lesz.
Általánosságban, e világ és más világok [pátriárkái], nyugaton [Indiában] és keleten [Kínában], valamennyien hasonlóképpen őrizték a Buddha tartását, és teljes szabadságot gyakoroltak, követve vallásuk szokásait. Csupán az ülésnek szentelték magukat, és a nyugalom állapotának birtokosai lettek.
Bár létezik tízezernyi megkülönböztetés és ezernyi különbség, mi kizárólag a zazenben megnyilvánuló igazságra törekedjünk. Miért kellene ülőhelyünket elhagyni, hogy hiábavaló utazásokat tegyünk porlepte vidékekre? Azonban ha itt és most egyetlen hibás lépést teszünk, elhagyjuk a helyes cselekvés színterét.
Rendelkezünk a leglényegesebbel, az emberi testtel: sohasem szabad hiábavalóan vesztegetnünk az időt. Fenntartjuk a legfőbb lényeget, és arra támaszkodunk; nem más az, mint a buddhista igazság: ki vágyhatna arra, hogy a tűzkőből kipattanó szikrákat élvezze? Mi több, a fizikai test hasonlatos a fűszálon lévő harmatcsepphez. Az élet tovatűnik, akár a villámlás. Hirtelen szertefoszlik. Egy pillanat alatt odavész.
Nagyon kérlek benneteket, nemes társak az igaz tanulásban, nehogy olyannyira hozzászokjatok a képzetekhez, hogy megrémüljetek az igazi sárkánytól. Törekvéseteket az Útnak szenteljétek, amely közvetlenül hozzáférhető és egyenes. Tiszteljétek azokat, akik már meghaladták az intellektuális vizsgálódást, és akik szándéktól mentesek. Legyetek összhangban a buddhák bódhi-állapotával. Váljatok a pátriárkák szamádhijának hiteles örökösévé. Ha hosszú ideig ekként gyakoroljátok ezt az állapotot, akkor bizonyosan ti magatok is olyanná váltok, mint ez az állapot. A kincsesház magától kitárul, és [tartalmát] szabadon megkaphatjátok, s használhatjátok kedvetek szerint.
PDF: Fukan-zazen-gi: Hakuun Yasutani mester magyarázataival
Fordította: Hetényi Ernő Karlfried Graf Dürckheim német változatából
In: Dr. Hetényi Ernő: A buddhizmus zen-aspektusa japán szövegek tükrében, Buddhista Misszió [Házi soksz.], 1986, 44-56. oldal
PDF: Helfenbein Katalin: „Amikor minden dharma a Buddha Dharma.” A Genjōkōan 現成公按 első három sorának értelmezése
Távol-keleti Tanulmányok 2014/1-2: 93–116.
Dógen: Sóbó genzó 11.
A helyes tanítás mindent megvilágító gyüjteménye 11.
Zazengi: Zazen méltóságos módja
eredetiből fordította és a fordításhoz jegyzeteket írt: Király Attila
A japán Szótó zen iskola alapítója, Dógen (1200-1253) szintén a Tendai iskola Hiei hegyen lévő főtemplomában kezdte szerzetesi életét 13 évesen. 19 évesen átment a kiotói Kennindzsi templomba, s ott Mjóan Eiszaitól tanulta a Rinzai iskola zen tanítását. Mjóan Eiszai (1141-1215) többször járt a Szung-Kínában, s ő hozta át Japánba Rinzai zen tanítását. Dógen is folytatott zen tanulmányokat a Szung-Kínában (1223-27). Hazatérte után kezdetben nehézségekkel találkozott ugyan a Tendai iskola ellenzése miatt, de vidéki támogatói révén az északi Japánban, Ecsizen tartományban (ma Fukui prefektúra északi része) a Szótó zen iskola főbázisát jelentő Heiheidzsi templom megnyitásához jutott. A mai Japán zen irányzatait a Szótó, a Rinzai és az Óbaku zen iskolák alkották. A Sóbó genzó, a Helyes tanítás mindent megvilágító gyűjteménye Dógen japán nyelvű tanításait és útmutatásait tartalmazza, melyeket 23 év alatt mondott a zen gyakorlásról. A japán Szótó zen iskola alapműve ez, melyben Dógen azt tanítja, hogy a megvilágosodás csak is zazen-en, azaz zen meditáción keresztül érhető el. A 11. tanításban a Zazengiben Dógen a zen meditációs gyakorlatának helyes módját tárgyalja részletesen. Eredeti szöveg: Dógen I. és II. kötet [Nihon siszó taikei 12-13. /A japán eszmék nagysorozata 12-13./]. Ivanami soten, Tokió, 1970, 1972. (Y.M.)
A zen gyakorlása (szanzen[2]) a zazen, a zen meditáció ülése.
A zazenhez egy nyugodt hely a megfelelő. Fektess le egy vastag zanikut, ülőszönyeget. Ügyelj rá, hogy a hely ne legyen huzatos vagy párás, s ne csepegjen be az eső vagy a harmat. Óvd és vigyázd a helyet, amely a testet befogadja. Nyomai vannak, hogy a régiek gyémánton[3] ültek, vagy széles kősziklán[4]. Ők mindannyian alulra vastag fűtakarót terítettek és arra telepedtek rá. Az ülésre szánt hely legyen világos; nem lehet sötét sem éjjel, sem nappal. Úgy intézd, hogy télen meleg, nyáron pedig hűs legyen.
Vesd félre a kötődéseket és csitítsd el a tízezer dolgot. Nincs gondolkodás a Jón, nincs gondolkodás a Rosszon. Nincs vágyakozás, megértés, megkülönböztető tudatosság, se nem gondolkodás, észlelés és kontempláció. Ne tervezgesd, hogy buddhát hozol létre, és dobd le az ülést és fekvést[5].
Evésben-ivásban tarts mértéket és becsüld meg az időt. Olyan buzgalommal gyakorold a zazent, mintha csak a fejeden lobogó lángokat akarnád eloltani. A Huangmej-hegyi Ötödik pátriárka[6] sem foglalkozott semmi mással, csak a zazenen munkálkodott.
A zazen ideje alatt viselj kesza[7] köntöst. Helyezz le egy ülőpárnát. A párna ne legyen teljesen a keresztbe tett lábaid alatt, lábaid hátsó fele alatt legyen. A keresztbe vetett lábaid alsó felével támaszkodj a zanikura, az ülőszőnyegre, a gerincoszlopod alja pedig nyugodjon az ülőpárnán. Így ülnek a buddhák és pátriárkák, mikor a zazent gyakorolják.
Ülj félig, hankafuza helyzetben vagy teljesen keresztbe tett lábakkal[8] kekkafuza helyzetben. A kekkafuzában a jobb láb vége a bal combon, a bal láb vége pedig a jobb combon nyugszik. A lábfejek és lábujjak feküdjenek fel a combokra, ne lógjanak ki és ne álljanak el azoktól. A hankafuzában csak a bal lábat kell a jobb combra helyezni.
Lazítsd meg és rendezd el a ruházatodat[9]. A jobb kezed helyezd rá a bal lábadra, a bal kezed pedig tedd a jobb kezedbe; érintsd össze a két hüvelykujjad végét, majd e pozíciójukat megtartva, helyezd a kezeidet a testedhez közel. A két hüvelykujj összeérintett vége legyen a köldököddel egy vonalban.
Ügyelj arra, hogy a helyes testtartásban ülj s tartsd magad egyenesen. Ne dőlj balra és ne hajolj jobbra; ne görnyedj előre és ne rogyj hátra. A füleid legyenek föltétlenül egy vonalban a vállaiddal, az orrod pedig a köldökkel[10]. Nyelvedet tapaszd a szájpadlásodhoz. A lélegzet az orron keresztül haladjon. Ajkad és fogaid legyenek összezárva. Tartsd nyitva a szemeidet, de ne legyenek se túl tágra nyitva, se túl összezárva.
Miután felkészítetted ezen a módon a testedet és tudatodat, végezz egy teljes kilégzést. Rendíthetetlenül és szilárdan ülve, gondolj a nem-gondolkodásra. Miként lehet a nem-gondolkodásra gondolni? A gondolkodás nélkülivel. Ez a zazen módszere.
A zazen nem dhjána, az elmélyedés[11] gyakorlása. Ez a Nagy Béke és Vidámság Dharma-kapuja. A szennyeződések nélküli gyakorlat és megbizonyosodás.
Sóbógenzó 11. rész, Zazengi
Íródott a közösség útmutatójának szánva, Kangen első évének[12] telén, a tizenegyedik hónapban, Essú[13] Josida járásában, a Josimine sódzsában[14][1] Dógen mester több írást is szentelt a zazen gyakorlatának. Kínából hazatérte után született a Fukan zazengi (A zazen gyakorlatának általános ismertetése) című értekezése. Később főművében a Sóbó genzóban (A „Helyes Tanítás mindent megvilágító gyüjteménye”, vagy a „Helyes Törvény kincsestára”) is több fejezetet szánt a zazen bemutatásásnak. A Zazengi kizárólag a zazen méltóságos gyakorlatának bemutatására összpontosít. A fordítás az alábbi szövegkiadás alapján készült: Terada Tóru - Midzuno Jaoko, ed. and annot., DógenI., Nihonsiszó taikei 12., Tokió: Ivanami soten, 1970. Bielefeldt és Okumura angol nyelvű fordításait is figyelembe vettem. (Bielefeldt, Dôgen’s Manuals..., pp. 174-181.; Okumura Shôhaku, Shikantaza, Kyôto: Sôtô Zen Center, 1987. pp. 59-62.)
[2] A szanzen jelentése: sok ember összegyűlve zen meditációt gyakorol.
[3] Utalás Sákjamuni Buddhára.
[4] Utalás Si-tou Hszi-csienre (jap.: Szekitó Kiszen, 700-790), aki egy sziklán ülve gyakorolt.
[5] Zaga. A járás, állás, ülés, fekvés (gjódzsúzaga), vagyis az alapvető testhelyzetek rövidítése. Következésképp mindenféle testhelyzetet jelent.
[6] Hung-zsen (jap.: Kónin, 688-761) a Huangmej-hegyen (jap.: Óbai) élt. Ő volt a csan/zen 5. kínai pátriárkája.
[7] A kesza (szanszkritul kásája) a szerzetesek öltözéke.
[8] Fél-lótuszülés vagy lótuszülés.
[9] Eszan. Az eredeti szerzetesi ruha (kesza) és az az alatt viselt henzan, az ujjas szerzetesi felsőruha együttesen.
[10] Oldalról, illetve előlről nézve.
[11] Itt: a buddhista elmélyedés gyakorlása, és annak különbözô fokozatain való végighaladás.
[12] 1243.
[13] A régi Ecsizen tartomány. E terület ma Fukui prefektúrában található.
[14] Templom, kolostor (szanszkritul: vihára).
I.
A hegy csúcsától a lábáig
Azt éneklik ma a tücskök,
Nem, inkább kiabálják: ez a nap elmúlt, elmúlt...
II.
A hegy csúcsától a lábáig
A tavasszal nyíló
Virágok és illatuk
A viharban.
III.
Melyik az igazi tudatom?
Meg nem mondhatom
Nézd csak a hegyen
A havat és a jeget.
IV.
“Ki a Buddha?”
-Nézd meg a cseppköveket
Szegény remetelakom tetején.
V.
A hegyen
A nyári holdfény árnyékában
Szentjánosbogár száll;
Mily törékeny a fénye!
VI
Nem kell, hogy Buddhává váljak,
Túl buta vagyok,
Szerzetes akarok lenni, és utazni
Elvegyülve a szegény néppel,
Mint égen szálló felhők,
Mint patakban folyó víz.Bakonyi Berta fordításai:
A lassan úszó felhő szán minket:
Alvajárók lettek az emberek.
Ébredvén egy igaz dolgot hallok -
Fekete eső kopog a Fukakusza templom tetején.A zazenről
A hold a
csendes elmében
időz;
Felhők törnek
fényre.Boros Dókó László fordítása:
Ötvennégy évig
Követtem az ég útját;
Minden akadályt szétzúzva,
Most továbbugrom.
Elképesztő! Minden ragaszkodást eldobva,
Élve lépek a holtak országába.Szántai Zsolt fordításai:
Amikor az "én" bebizonyítja tízezer dolog létét: ez a téveszme.
Amikor tízezer dolog bebizonyítja az "én" létét: ez a megvilágosodás.VÍZI MADARAK
Jönnek és mennek
nyomot nem hagynak, utat
sosem követnek.FÁK
Ha fák, növények,
akiknek nincs is szívük,
egyszer meghalnak -
tehetek akkor arról:
semminek érzem magam?HOGYHA LÁTOM...
Hogyha látom én
az eget és a földet,
mint a kertemet,
pillanatra elhagyom
a világmindenséget.HANG, MINT MORAJLÁS
Hang - mint morajlás,
megrepeszti az eget,
elnyeli a múlt
buddháit, az ősöket.
Bűntudatot nem érez.MIT SZERETSZ?
Mit szeretsz, mondd,
a világon mit imádsz?
Holdfényt talán?
Holdsugár tükörképét
harmatcseppben, sascsőrén?A VILÁG
Hogy mi a világ?
Holdtól fénylő vízcseppek
a daru csőrén.TISZTA HOLD
Tiszta most a hold,
tükrében üres elme -
nyugalmas és szép.
Elveszek nézésében.
Köröttem sok holdárnyék.VARJÚ
Hah! Varjú kiált!
Szólít, pedig nincs csőre.
Sötét éjjelen
látni akarom apám -
mielőtt megszületett.Terebess Gábor fordításai:
無常世の中は
何にたとへん,
水鳥の,
はしふる露に
やとる月影。Yo no naka wa
Nani ni tatoen
Mizudori no
Hashi furu tsuyu ni
Yadoru tsukikage.mulandóság
darucsőr-rázta
holdfényes harmatcsepp
hullik a világ
ha már hasonlítható
egyáltalán bármihez*
tavasszal virágözön
nyáron kakukkszó
ősszel a hold, ragyogó
télen a fagyos hó
mind milyen tiszta évad!*
Ötvennégy éven át
csillagot aggattam az égre;
de átszökkenek most –
mily széthullás végre!Végh József fordítása:
Ötvennégy év telt el,
Az Éggel egy Úton!
Ezen most átugrom,
Énem tutaját elhagyom:
S vágytalan még élőn
Bucskázom a Sárga forrásba…Vihar Judit fordítása:
Tavasz virágtól,
a nyár kakukkszótól,
az ősz a holdtól,
a tél a hóeséstől
lesz frissebb, világosabb.
Végh József:
Dógen zen mester 道元禅師 élete és művei a japán hagyomány tükrében
Széljáró füzetek, TKBF jegyzet, 2008.
Dōgen két Shōbōgenzō („A törvény igaz szeme”) című művet hagyott ránk. A japán nyelvű változat Kana- vagy másik olvasatban Kaji Shōbōgenzō (仮字正法眼蔵) közismert, ellenben az, amit „A törvény igazlátó szeme - kínaiul” (Mana- vagy másik olvasatban Shinji Shōbōgenzō 真字正法眼蔵) címen emlegetnek, azt kevesebben ismerik. A teljes szövegét csak 1767-ben adta ki Katsudō Honkō (瞎道本光, 1710-1773) mestere, Shigetsu Ein (指月慧印, 1689-1764) halála után, annak magyarázataival. Az eredetileg Nempyō Sambyakusoku Funogo (拈評三百則不能語) címet kapott mű ezután csak a 20. században jelent meg, amikor előkerült egy 1287-ből származó kézirata, amelyben 79 kōan és magyarázata olvasható (Kanazawa Archívum, Yokohama). Ezt Tokujō Oya adta ki 1934-ben.
Dógen Zen mester magyarul elérhető írásai
Összegyűjtötte: Végh József
Tartalom
FUKANZAZENGI Általános javallatok a zen meditációhoz.......................................................2
Gakudójódzsinsú: A buddhista gyakorlás legfőbb szempontjai (Bánfalvi András fordítása)............4
Gakudo-Yojinshu (Az Út Gyakorlásában Követendő pontok) - részlet Ford. Barna Mokurin Gyula...15
Tenzókjokun 1. (Barna Mokurin Gyula fordítása).................................................................25
Sóbógenzó.................................................................................................................32
Deshimaru : Bevezetés a Sóbógenzóba............................................................................33
I. A Sóbógenzó felépítése.............................................................................................35
A jelentés: A cím jelentése............................................................................................35
Az egész jelentése.......................................................................................................35
A könyv megírása.........................................................................................................36
A könyv szelleme és koncepciója.....................................................................................36
A zazen gyakorlása (Bendóva)........................................................................................37
Minden jelenség kóan (Gendzsó-kóan)..............................................................................37
A buddhatermészet (Bussho)..........................................................................................38
Az idő és a tér filozófiája (Udzsi).....................................................................................39
A zen és a természet (Szanszuigjó, Keiszei-szansiki)...........................................................39
DÓGEN MESTER VERSEI.................................................................................................41
Tanulni a testtel és a tudattal (Sindzsin-gakudó)...............................................................42
A tanítás átadása (Sisó, Dzsuki, Den-e)...........................................................................42
II. A SÓBÓGENZÓ 95 FEJEZETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA........................................................43
III Sóbógenzó Bendóva.................................................................................................55
IV Sóbógenzó: Sódzsi...................................................................................................56
V Sóbógenzó Hacsi-dainin-gaku 95. Fejezet A nagy ember nyolc szatorija..............................57
Életünk kérdése (Gendzsókóan 現成公案 ) [Hadházi Zsolt fordítása]...............,,,,,,,,,................59
Az ülő meditáció szabályai (Shōbōgenzō-zazengi) (Végh József fordítása)...,,,,,,,.....................62
Sóbógenzó [11] ZAZENGI A zazen szabályai [www.mokushozen.hu]......................................64
[12] KESA-KUDOKU A kesza érdeme (fordította: Németh Kenshin Tamás)...............................68
[33] DOTOKU “Beszéd az Útról” [www.mokushozen.hu........................................................77
[59] Kajo A Buddhák és Pátriárkák mindennapi élete (www.mokushozen.hu)............................80
SANJI-NO-GO Sobogenzo [84] Karma a három időben (fordította: Németh Kenshin Tamás)........83
A szívében a megvilágosodás szellemével élő lény (bódhiszattva) négy irányadó tevékenysége
(Végh József fordítása)................................................................................................92
Mokusho Zeisler mester (1946-1990) kommentárjai, melyeket Dógen mester (1200-1253)
szövegéhez, a Sanjushichi bodaibunpohoz, a Felébredés harminchét szárnyához fűzött............95
Barbara Kosen mester: Dogen Zenji Bendova kommentár (Zen itt és most - részlet).................97
A Sóbógenzó tartalmát áttekintő táblázat.......................................................................102
Tartalom..................................................................................................................113
Bevezetés a Sóbógenzóba (Mokusho Zen Ház jegyzetek)
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/Bevezetes_a_Shobogenzoba.pdf
12. ZAZENSHIN 坐禪箴 „A Zazennel kapcsolatos intelmek”
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/12_Zazenshin_HU.pdf21. JUKI 授記 „A Buddhaság Megjövendölése”
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/21_Juki_HU.pdf28. RAIHAITOKUZUI 禮拜得髓 „Leborulni és megkapni a velőt”
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/39_Shisho_HU.pdf39. SHISHO 嗣書 „Az átadás pecsétje” Kannondōri – Kōshōhōrinji
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/39_Shisho_HU.pdf38. KATTŌ 葛藤 „Spirituális összefonódás”
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/38_Katto_HU.pdf45. MITSUGO „Titkos tanítás”
http://www.mokushozen.hu/kusen/Mitsugo_HUN.pdf51. MENJU 面授 „Egyenes átadás, szemtől szembe”
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/51_Menju_HU.pdf74. ŌSAKUSENDABA 王索仙陀婆 “A mester kívánsága”
http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/74_Osakusendaba_HU.pdf
Élet és Halál
Shóji (On Life and Death), Shóbógenzó, by Dógen (1200–1253),
translated into English by Hubert Nearman
Fordította: Komár Lajos
„Mivel a Beérkezett élet és halál körfogásában van, ezért élet és halál nem
léteznek”. Erre a válasz: „Mivel a Magasztos számára nem létezett élet és
halál, nem habarodott bele a körforgásba”. Ezek a két, elmélyedést tanító
mester, Kasszan és Dzsószan szavai. Mivel olyan személyektől száraznak,
kik maguk is bejárták az Utat, nyugodtan támaszkodhatunk rájuk.
Mindenki, aki élet és halál körforgásából kíván megszabadulni, fogad-
ja meg ezt a szabályt. Ha a Magasztost élet és halál körén kívül keresed,
mintha a kocsid rúdját észak felé fordítanád, és a déli Etsu-ba akarnál
eljutni; mintha délre indulnál, és az északi Sarkcsil ag fényét kívánnád
útjelzőnek. Így csak élet és halál okait halmozod fel, miközben elvéted a
megszabadulás ösvényét. Másképp szemléld: élet és halál maga az Ellob-
banás, nincs semmi kerülendő élet és halál körében, nincs semmi vágyott
az Ellobbanásban.
Ebben az esetben a megkülönböztetés megszabadít, eltávolít élettől,
haláltól. Hiba azt hinni, hogy életünk halálba fordul. Életünk csupán pil-
lanatnyi ál apot az időben: van múltja, és lesz jövője. Ezért – a Magasztos
Tana szerint – úgy mondjuk: a születést élet követi. Halálunk szintén csu-
pán pil anatnyi ál apot az időben: ennek is van múltja, és lesz jövője. A
korábbiakhoz hasonlóan úgy mondjuk: a haldoklást halál követi.
Amit életnek hívunk, nincs ott más, csak az élet; amit halálnak hívunk,
ott sincs más, csak a halál. Amikor szembekerülsz velük, ne kötődj az
egyikhez, ne kerüld a másikat. Pontosan ez az élet és ez a halál az, ami
azonos egy Beérkezett értékes életével. Ha gyűlöljük és elutasítjuk az éle-
tet, akkor a Magasztos értékes életét utasítjuk el. És ha kötődve élethez és
halálhoz nem lépünk tovább, ezzel is a Magasztos életét utasítjuk el, oly
módon, hogy kizárólag a Magasztos természetfeletti létével foglalkozunk.
Ha nincs semmi, amit gyűlölünk, vagy amihez kötődünk, akkor – végre
először – a Magasztos szívébe látunk.
Jobb, ha ezt meg se próbálod megérteni, vagy szavakba önteni. Jobb,
ha elfelejted, ami az „én testem, vagy az” én gondolataim”; jobb, ha le-
mondasz a Magasztos életéről és bölcsességéről. Ha ebből indulsz ki,
és követed, ahova elvezet – anélkül, hogy gyötörnéd a tested, vagy igába
fognád a tudatod –, akkor megszabadítod magad élet és halál köréből, és
Beérkezetté válsz.
Ugyan, ki akarna a saját tudatához ragaszkodni? Van egy igen egyszerű
módja Beérkezetté válni. Csupán semmi gonoszságra ne vetemedj; ne
kötődj élethez és halálhoz; együttérzéssel fordulj minden érző lény felé;
tiszteld tanítóidat; légy könyörületes azokkal, kik nálad gyengébb képes-
ségűek; távolodj a szánakozástól és a magasztalástól, ami a jelenségek felé
irányul; szabadulj meg az előítéletektől, és ne aggodalmaskodj. Ez a Beér-
kezett élete. Ne törekedj semmi másra.
Dógen Zen. Sóbógenzó Zuimonki. Eihei Dógen zen-mester tanításai. Feljegyezte Kóun Edzsó. F.: Boros Dókó László. Filosz, Bp. 2004
Deshimaru, Taisen: Igazi Zen: Bevezetés a Sóbógenzóba. Mandala-Véda, Bp. 2008.
[ford. Büki György et al.].
(Elektronikus változat a http://www.mokushozen.hu/zazen/index.php/hu/tanitasok honlapon.)
Kosen, Barbara: Zen itt és most. Kommentár Dógen zendzsi Bendóvájához. FLI , Bp. 2002
Thibaut, Stephanie Kosen: A Zen -- Belső forradalom. FLI, Bp., 2005. Ford.: Yvon Myoken Bec, Tokai Doken Miklós. (A Gendzsó kóan kommentárjával!)
Szigeti György: Naparcú Buddha. A zen szellemisége és gyakorlata. A Tan Kapuja - Vizsom Kiadó, Budapest, é. n.
