« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Tandori
Dezső japán haiku fordításai
Tandori Dezső W. Stevens fordítása
Haiku
in English
Tandori Dezső (1938-2019)
haikui
Egy talált tárgy megtisztítása, 1973
Egy talált tárgy
megtisztítása. Versek.
[1. kiad.]: Magvető, Budapest, 1973. 170 oldal
2., bőv. kiad.: Enigma 1900, Budapest, 1995. 156 oldal
3. kiad.: Fekete Sas, Budapest, 2000. 162 oldal
Kavafisz-haiku
[1. kiad., 23. oldal]
Már
fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.
A
berendezkedés
[1.
kiad., 32. oldal]
Hogy
emlékeztesse rá:
„Ide még jön valami” -
odatett valamit.
BERENDEZKEDÉS,
VÁLTOZAT
[Kéziratként a szerzőtől]
Emlékeztesse:
ide jönne valami:
mit is...odatett.
A.
Rimbaud a sivatagban forgat
[részlet]
(Sugallat)
(Haiku;
a csillagok alatt)
[1.
kiad., 103. oldal]
Azt
a stb., stb.,
ahogy a stb., stb.,
nem látta senki.
Tandori Dezső, 1970 körül (Fotó: Kecskeméti Kálmán)
Vagy majdnem az, 1995
Vagy majdnem az. Versek. Balassi, Budapest, 1995. 108 oldal
Két pont közt az
egyenes haiku
[8.
oldal, később a Keletbe-fúlt kísérletek-ben: KÉT PONT
KÖZT-HAIKU címmel]
–
Pont. Nem érdekel.
– Akkor miért csinálod?
– Pont valami kell.
Archimédeszi-hérakleitoszi
[8.
oldal]
Nincs
pontatlan pont.
Hogy lesz a pontatlan út
sok pontos pontból?
Légy,
ne légy
„Én Hamletem!"
[38.
oldal]
Szobámba
ődöng
fáradtan egy őszi légy.
„Te döngsz így?" Ő döng.
„Dönghetsz,
kopottam!
Nem verlek agyon, ne légy
saját halottam."
Az
ember, Churchill
Egy Churchill-lakóházát
jelző,
parabolaantenna-szerű kék táblára
[39. oldal]
Az
ember, Churchill,
ilyet egy idő után
magával hurcol.
Rajtam
ne múljon...!
[90.
oldal]
Azt
mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.
A Semmi Kéz, 1996
A Semmi Kéz. Versek. Magvető, Budapest, 1996. 129 oldal
[cím nélkül, 14. oldal]
Széthulltam
arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam
*
[cím nélkül, 14. oldal]
A
lélek is test.
Én testemtől-lelkemtől
vagyok idegen.
*
[cím nélkül, 14. oldal, későbbi kéziratában: REGÉNY címmel]
Újra
akartam
élvezni az elhagyást.
Így kezdtem inni.
*
Egy
híres mondás. Haiku.
[21.
oldal]
....................„Aki
Londont unja,
................az életet unja."
És
ha Londonban
unom épp az életem,
csak úgy – úgy mi van?
VÁLTOZAT
[Kéziratként a szerzőtől]
És
ha Londonban
unom épp az életem,
csak úgy – úgy az mi?
VÁLTOZAT
[Kéziratként a szerzőtől]
Londont
unod? Az:
életet unod! De ha
csak életunt vagy?
*
Haiku
[27.
oldal, későbbi kéziratában: HELYZET-HAIKU címmel]
Kis
helyzetünkbe
hogy férne a nagy helyzet?
Ez a nagy helyzet.
*
Későn-kezdő
haiku
[33.
oldal]
-
- - mihez
kéne már/még kezdeni,
meg attán: „mihez”?
*
Sírjaik,
domborulnak
[33.
oldal, később a Keletbe-fúlt kísérletek-ben: IKER-HAIKUK EGY MADÁRTEMETŐBEN
címmel,
a legutolsó sor pedig: Mit
homorítsak?]
Kijöttem
ide.
Sírjaik domborulnak.
Mit domborítsak?
Elmegyek
innen.
Sírjaink homorulnak.
Homorítok-e?
*
Haiku
- 21 halálra
[36.
oldal, későbbi kéziratában: HAIKU 21 MADÁRHALÁLRA címmel]
Ne
rángassatok.
Én 21 tojásból
vagyok rántotta.
*
Ha
ki...
[37.
oldal]
Ha
kibírod e-
gyetlen emberrel, inkább
magad legyél már.
EGYETLEN
[új változat. kéziratként a szerzőtől]
Ha
már kibírod
egyetlen emberrel: az
már csak magad légy.
*
KONTINUITÄT
[62.
oldal]
(Haiku)
:Kontinuität:
was
du warst, war immer „zu”: („túl” volt).
viel, wenig, früh, spät. (túl sok, túl kevés stb.)
[fordításváltozatok kéziratként a szerzőtől:]
..........[
(Kontinuitás:
..............................ami voltál, mind
"túl" volt:
.......................sok, kevés, én, más.)
...........(Kontinuitás.
..............................folytatódtál: megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)
............(Kontinuitás:
...............................folytatódtál, megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)
Pályáim emlékezete, 1997
Pályáim emlékezete. Illusztrált életrajz. Jövendő, Budapest, 1997. 161 oldal
Tandori,
DJ:
(belső, mondhatni, benső): Na nem ha egyszer valami így összekavarodik,
az ember tisztára elvész. Elveszett lesz. Az még mindig jó, mert akkor még mindig
megvan. Mi a jó abban, ha elveszett vagy? Mégis tudod, hogy valahogy megvagy.
Ezt nem lehet megkerülni. Megy az ember, följebb és följebb ér, mint a Melzer
hadnagy a Strudli lépcsőn, de nem kap tanácsot. Mintha így merülne egyre mélyebbre
a múlt hullámrétegeibe. A külügyminiszter villája, balról. Ma arab nagykövetség.
Ki tudja, hol, eszeveszetten tanácskozik Musil felelős társasága, túl sok is
a nagy fej. És közben kitör a világháború. Létrejön a Szovjetunió. Elmenekül
a balti partokról, Szentpétervárról de Staël festő családja. Történnek a dolgok,
mert valaminek mindig történnie kell. „Kontinuität”, ja, ez volt a haiku, folytonosság,
„was du gabst, war immer zu/viel, wenig, früh, spät”. Amit adtál, mindig „zu”
volt: zárva, sok. Szójáték, ha-ha. Ezek nekem a történések. Sok, kevés, korán,
későn. Egy német vers. Amit adtál? Ami VOLTÁL, ez az. Was du warst. Ezek
a rádiózások, estek: és nincs nyugalmam. Kitör a világháború. Holnap. A műsorommal.
Nekem. Hogy feltörjek. Össze kell törnöm, hogy feltörjek, de nem szabad kitörnöm
semmi ellen. Bele kell törnöm, és akkor némely lelkes szivekből valami feltör,
és nekem…
Halk zene
(Visszhangosan)
[64. oldal]
Főmű, 1999
Főmű, Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 1999
A
történeti törmelékek közül
[részlet, 188. oldal]
*
Haiku
Most,
hogy lassan nem
érzek, lassan érzem, hogy
szeretlek, igen.
(L. Karinthy, "szeret engem egy kislány, de ő engem nem...")
*
Semmi
sincs. Még mindennek
így a legjobb.
*
(Haiku-töredék):
Semmi...jav.:
Nézz
körül. Semmi
sincs. Még mindenre nézve
így a legjobb ez.
(v. az... etc.)
*
Változat:
A hit
Most, hogy lassan... (nem érzek etc.),
azt hiszem, szeretlek.
(L. Pilinszky: "Csak most az egyszer szólhatnék veled").
*
Nem lóverseny! 1999
Nem lóverseny! („…mintha csak futna innen”). Regény. Ab Ovo, Budapest, 1999. 256 oldal
Közjáték, mindközönségesen
Nyertem, persze, ezt-azt, Rih megfelelőjével, Ribhivel az Oaks napján – de a feltett összegek már semmi jelentőset nem ígérhettek. Széthulltam. S nem viccelhettem, mint a költészetben:
Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.
Kösz szépen, haiku műfaj.
Nem szeretném, ha mindig „az” lennék, ami 1993 júniusában ott.
Talán ezért, meg a Szpéró halála évfordulója miatt, valahogy így ment el a kedvem a görög szállótól. A Piccolino House után – egy váratlan lehetőség révén – decemberben London délebbi részére „költöztem”, fölfedeztem ott egy lakhatást. De feleségem, én nem tudom, már mikor, Londonban járván, talált egy még jobb helyet: 1994 őszétől már oda mentem ki, nem volt messze eredeti szállodáinktól, sőt, ott volt Tandori Ágnes hoteljának a közvetlen szomszédságában. Rettentő olcsó is volt. (Azóta lebontották, na ja.)
Kis hányattatás után visszakeveredtem a görögökhöz. Ezzel elmondtam mindent, ami londoni szállásaimról mondható.
[84. oldal]
Keletbe-fúlt kísérletek, 1999
Keletbe-fúlt kísérletek. Egy „nyugati” meglét kudarcai. Esszék. Terebess Kiadó, Budapest, 1999. 126 oldal
[10. oldal:]
Azt mondja továbbá Witti: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Ez témánkba vág, hiszen a „jobban-létezés” fogalmát (henye szó ugyancsak) a legjobban írja körül. A magam mondása erre:
„Aki jobban VAN, mint ahogy viselkedhet, ne viselkedjék”.
Haiku formába lehet törni, s ennyit a „versformákról”; árnyalatnyit vannak csak „odébb”, mint a közléstartalmak (ergo: a tartalom ugyanolyan erőtlen, mint a forma, két erőtlenség erősíti egymást „Nyugat” és „Kelet megnyilvánuló” világában:
Aki jobban VAN,
mint ahogy viselkedhet,
ne viselkedjék.
Végül (sok ezernyi egyéb közt) Wittgenstein azt mondja, hogy csak a boldog élet a helyes, filozófikus stb. élet. Végső lemondása, állapítják meg nyugatias gondolkodású értéklői, a végső hedonizmust is tartalmazza, párba-vonja. Élete legvégén is ezt mondta állítólag: „Mondjátok meg nekik, hogy boldog életem volt.” Kik azok a „nekik”? Egy harc elemei. A „mások”, mondhatom én. S az egzisztencialista mondást felidézve: „A pokol – mások”, összhangot érzek.
Az eszmei és elméleti összhangok azonban nem sokat jelentenek.
------------------------------------
[43. oldal:]
Amikor első koanomat írtam, 1964-ben, nem hittem el, hogy ez vers. Meg is kérdeztem valakit.
Maga a Koan I. , íme:
„Tőled távolabb-e?
Hozzád közelebb-e?
Tőled se, hozzád se.
Távol se, közel se.”
Ezt az anyagot (felvett kevés elemével) tökéletességig lehetett vinni. Jobban, mint egy sakkfeladványt. Sakktáblás-verseimet nem említem itt; csupán azt a késeit, melynek szövege, nem rögzítve, ilyesmi:
„Világos, sötét
egyszerre lép.”
Ami nyilvánvalóan képtelenség.
De ugyanígy, ami egy haikum közlése:
„Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.”
Mit jelent ez?
Egyszerű; mindig is egységes valami voltam, lásd a „Töredék” most már ismert verseit. Erre hulltam „szét”, ahogy az évek során elvesztettem részeimet. Visszanyertem egészemet. Minden ugyanaz, csak a tagolása más.
Ráadásul ez csak egy értelmezés a sok közül. Mégis azt hiszem, ugyanaz a mag, ami körül az értelmezések „járhatnak”. Ez az éppen.
A Koan I. aligha magyarázandó.
------------------------------------
[91. oldal:]
Ha meglelem kis haikugyűjteményemet is, a Kiadó elnézését kérve itt is közlöm a darabok legtöbbjét, annak ellenére, hogy valamiféle általánosabb gyűjteménybe is belekerülnek talán.
[92-93. oldal:]
A madarakkal nem volt sose az a hazugság, hogy „egyek vagyunk”, teljesen összeérünk stb. Mindig marad egy töredék milliméternyi (évmilliónyi) távolság. „Egy pont közt.”
Haikuk
Két pont közt-haiku
– Pont. Nem érdekel.
– Akkor miért csinálod?
– Pont valami kell.
Ez a dolog „európaizálása”, mindazonáltal.
Archimédeszi-hérakleitoszi
Nincs pontatlan pont.
Hogy lesz a pontatlan út
sok pontos pontból?Rajtam ne múljon…!
Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon!
Könyvemmel azért „keletebbre” mentem, mint e haikukkal. Ennyi múlik az elszánáson, a vállalkozás eltökéltségén, a feladat jellegén magán?
-------------------------------------Cím nélkül
A lélek is test.
Én testemtől-lelkemtől
vagyok idegen.Iker-haikuk egy madártemetőben
Kijöttem ide.
Sírjaik domborulnak.
Mit domborítsak?Elmegyek innen.
Sírjaik homorulnak.
Mit homorítsak?
Tandori
Dezső: HAIKUK
Kézirat, 1999
Az
alábbi válogatást (a versek sorrendjét és a megjegyzéseket is beleértve) Tandori
Dezső maga készítette a MAGYAR HAIKU KÖLTŐK c. antológia számára 1999-ben
(Orpheusz és Terebess Kiadó. Szerkesztés és előszó:
Szepes Erika), a kötet papírkiadása nem készült el, de anyaga felkerült a https://haiku.hu
weblapra, valamint beépült Tandori Dezső: Keletbe-fúlt kísérletek. Egy „nyugati”
meglét kudarcai. (Terebess Kiadó, Budapest, 1999) c. esszé-kötetébe.
Terebess Gábor
[T. D.:] Megjegyzés. A kuriózum kedvéért a németül írottakat (ellenőrizve lettek), meg az elsőt, a Kavafisz-haikut, ami nem haiku-ritmusú, csillaggal ott is állhat ez, vagy hátul, utószóban, ezeket is bevettem ide. Megjelölöm a forrást, vagy hogy új, ami új. Ömlesztve adom a dolgokat.
A Vagy majdnem az c. kötetből, Balassi, 1995:
KÉT PONT KÖZT AZ EGYENES HAIKU
–
Pont. Nem érdekel.
– Akkor miért csinálod?
– Pont valami kell.
ARCHIMEDÉSZI-HÉRAKLEITOSZI
Nincs
pontatlan pont.
Hogy lesz a pontatlan út
sok pontos pontból?
LÉGY,
NE LÉGY
...............„Én
Hamletem!"
Szobámba
ődöng
fáradtan egy őszi légy.
„Te döngsz így?" Ő döng.
„Dönghetsz,
kopottam!*
Nem verlek agyon, ne légy
saját halottam."
*sic! [T. D.]
AZ
EMBER , CHURCHILL
.....................Egy
Churchill-lakóházát jelző,
............................parabolaantenna-szerű
kék táblára
Az
ember, Churchill,
ilyet egy idő után
magával hurcol.
RAJTAM NE MÚLJON...!
Azt
mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.
ÁLLÍTÁSOK
Milyen
állítás,
hogy ami eldől, nem áll?
Hogy dől el, áll-e?
[T. D.:] Ez enyhe variáció, új, egy témára az eddigiek kötetéből.
[T.
D.:] A Semmi kéz c. kötetből, Magvető, 1996:
(Talán a
legfontosabbjaim - ha! - az előző kettő és ez:)
CÍM NÉLKÜL
Széthulltam
arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.
CÍM NÉLKÜL
A
lélek is test.
Én testemtől-lelkemtől
vagyok idegen.
REGÉNY
Újra
akartam
élvezni az elhagyást.
Így kezdtem inni.
EGY
HÍRES MONDÁS. HAIKU.
....................„Aki
Londont unja,
................az életet unja."
És
ha Londonban
unom épp az életem,
csak úgy – úgy az mi?
VÁLTOZAT
Londont
unod? Az:
életet unod! De ha
csak életunt vagy?
[T. D.:] (Ez kb. új)
HELYZET-HAIKU
Kis
helyzetünkbe
hogy férne a nagy helyzet?
Ez a nagy helyzet.
[T. D.:] (ez is kedvencem)
IKER-HAIKUK EGY MADÁRTEMETŐBEN
Kijöttem
ide.
Sírjaik domborulnak.
Mit domborítsak?
Elmegyek
innen.
Sírjaink homorulnak.
Mit homorítsak?
HAIKU 21 MADÁRHALÁLRA
Ne
rángassatok.
Én 21 tojásból
vagyok rántotta.
EGYETLEN
Ha
már kibírod
egyetlen emberrel: az
már csak magad légy.
KONTINUITÄT
Kontinuität:
was du warst, war immer "zu":
viel, wenig, früh, spät.
..........(Kontinuitás:
..............................ami voltál, mind
"túl" volt:
.......................sok, kevés, én, más.)
Változat:
...........(Kontinuitás.
..............................folytatódtál: megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)
[T.
D.:] Kérem a változatokat is. A németnél a "zu" nagy poén:
"zu" - becsukva, vége, The End
"zu" - túl, túlságosan értelemben
De, Gábor, a Kontinuitás legjobb, legrejtélyesebb változata ez:
............(Kontinuitás:
...............................folytatódtál, megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)
[T.
D.:] v. mindig ez - vagy más.
(Teljesen bezsong az értelmezés ennél, nem?)
Az Egy talált tárgy megtisztítása c. kötetből:
KAVAFISZ-HAIKU
Már
fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.
BERENDEZKEDÉS, VÁLTOZAT
Emlékeztesse:
ide jönne valami:
mit is...odatett.
* * *
[Tandori Dezső fotóját Frank Tichy készítette, a Könyvhét 2003. évi ünnepi könyvheti számának címlapján szerepelt.]
Folyóiratokban megjelent hakuk, 2002-2011
Kis
házilagos
Forrás, 2002. szeptember
Sok
a duma? Sok?
Beszélj eleget! Én már
meg se szólalok…
Tizennégy
haiku
Ezredvég, XII. évfolyam, 11. szám - 2002. november
1.
Bizony,
ne feledd.
S hogy sose mondd. Ne legyen
bizonyossága.
2.
Nincs
soha csendünk.
Másunk csendje már csak szó.
Nincs soha másunk.
3.
Legigazabbig
megigazulni: már csak
elszálló hívság.
4.
Egyformaságra
különbözünk csak, nincs más-
forma különbség.
5.
„Mindenkim
más volt!"
- Nem volt senkid. Csak híján
volt ki-ki más s más.
6.
Fuldoklásod
fő
foglalatosságod volt.
S kívüle még: te.
7.
Összeért
ajkuk.
Kosztolányi! Tán neked
szóltak e haikuk.
8.
A
haiku: hajlék.
Kunyhó, melyet nem laknak.
... Fölébe hajlék.
9.
Ó,
ég, hajlékom!
Bár lennék én, holt merev,
mint te, hajlékony.
10.
Bár
megérteném,
mit mondtam neked. Szólnál:
értelmét mondva.
11.
Csak
kettőn múlik
minden némaság. Sosem
egyetlen szájon.
12.
Az
utolsó lélegzet
- ha ugyan! - végre az Egy
Világ hírnöke.
13.
Balszerencsés
szám,
hogy mi-végre szavakat
formálsz, s nem... végre...
14.
Egyetlen
térből,
akár egy hajdani szél,
kihajló haiku...!
*
Az „Egyáltalán” ciklusból
(1961–2011)
Kortárs, 2011. május
https://epa.oszk.hu/00300/00381/00159/EPA00381_kortars_2011_05_2899.htm
„Próbálom kommen-
tár és ismétlés nélkül,
mi Egy-És-Egy-Sem.”*
Mégis:
Koanokat 1961-ben kezdtem írni. (Töredék Hamletnek.)
Egy példát erre:
„Némaság a hang helyett,
De a némaság mi helyett.”
Még talán-legkiválóbb-haikus társammal is „vitám” alakult. Nem ment át a rivaldán, hogy a némaság itt nem a hang helyett van, hanem „valahonnét” jön. Hogy „valami-helyettről”, sic! hogy a hang helyébe lépjen. Avagy: a koanszerűség (még inkább): hogy ha a hang helyett némaság van, igazian nem lehet a „hang” helyett a némaság, amennyiben meg nem határozzuk, mióta van a némaság. („Parasztosan” a tyúk meg a tojás; is.) Az értelem és értelemhiány leheletnyi határa 50 éven át nyugtalaníthatott. Kötelességemnek érezhettem, hogy ehhez legalább még egy szót használjak. „Hamlet”-kötetem eredeti címe (félig a hatalom, félig a konzerv. esztétika nem durva, inkább lemosolygó erejével félretolták) ez lett volna: EGYETLEN. Vagyis befejezetlenül, „egyetlen… mi is?” – „mely mód is…?” STB. Sic. Most a nyelv áldásaként az öntudatlan igyekezetnek meg is jött ez az új fordulója. Máris mutatom a képzelhető példák alighanem végtelenjéből a választott néhányat. Megj. az „egyetlen” és az „egyáltalán” szó csak összezizzenésében véletlen; csak ugyanebben nem véletlen.
Ide kérdőjelet teszek. A költészet (ha koan, ha épp haiku stb.) mindig mívelésében, sosem magyarázásában igazán élő. (Ld. Nagy László szavát, is.) (Csak magam sajnos, kezdeményezőként, az akaratlan irod. történész ész szerepét is kényszerűen etc.) 50 év (jó, nem sok) tapasztalatai tanítottak, hogy a nekem-leg-egyszerűbb is (eleinte joggal) idegen maradhat „odakünn”. Kezdjük, ám.
*
Haiku-koan mellékág.
De van-e főág?
Nem az, hogy haiku-koan.
Nem az, hogy főág. Nem, hogy mellékág.
Egyáltalán.*
Utolsó megjegyzés: legkiválóbb (alkalmi) közönségem is úgy értette, hogy „ezek a dolgok egyáltalán: vannak”. Ha a további példák megmutatják, hogy „magamat érzem csak-egyáltalán-mód”, plusz a dolgot, plusz a kettő közti leheletnyit… akkor rendben.
*
Életen-halálon innen.
Életen-halálon túl.
Csak nem életen-halálon.
Csak nem innen, csak nem túl.
Egyáltalán.*
Deák László emlékére
A jelen fényében,
A fény jelenében.
Nem a jelen, nem a fény.
És semmiben.
Egyáltalán.*
Fontosságot tulajdonítok.
Nem, hogy fontosságot.
És nem tulajdonítok.
Hanem hogy egyáltalán.*
Ottlik-mottó emlék
Nem azé, aki akarja.
Nem azé, aki elfutna.
Nem, hogy akarna.
Nem, hogy elfutna.
Nem, hogy kicsoda, micsoda.
Egyáltalán.*
Nem mondok semmit.
Nem az, hogy nem mondok.
Nem az, hogy semmit.
Egyáltalán.*
„József Attila” kb.
…úgy érdemes…
Nem az, hogy úgy.
Vagy hogy hogy,
egyáltalán.
Nem, hogy érdemes
vagy nem érdemes.
Hanem egyáltalán.*
A leheletnyiség a végtelen.
Nem, hogy leheletnyiség.
Nem, hogy végtelen.
Egyáltalán.
Csak hogy egyáltalán.
Ünnep (pl.)
Virág. Művirág.
Valami keksz.
Nem virág stb.
Nem a valami, nem a keksz.
Az egyáltalán.*
Ittál? Nem ittál?
Nem az, hogy ittam.
Nem az, hogy nem ittam.
Egyáltalán.*
Itt álljunk le. Haha, félreütés hozza ezt. De az „ittál, nem ittál” lehet egy olyan kérdés is, hogy „bírtad a várost ital nélkül, bírtad a találkozást stb.”, mikor pedig egyáltalán nem innál. De itt az egyáltalán a hagyományos értelmű szó. Kis szövegünkben viszont az igyekszik kifejeződni, pl., hogy nem a város (bírása, nem bírása), nem a társaság (elviselése vagy sem), hanem hogy… az „egyáltalán”-ról van (volt) szó. De annyira egyszerű sem ez, hogy akkor hát „csak úgy egyáltalán: voltam”. Mondom, itt álljunk le. A lehetőségek végtelennyiek.
De van ily mennyiség? Cantor uram, más metamatekosok? Nem épp Tőletek, Önöktől kaptam ezt az ajánlatot?
Vagy csak játék tőlem ez? Megunható? Be nem vezethető? A koan, a haiku se más, csak évezredeké.
Legmerészebbem: „Az egyáltalán”
Valameddig nem ér fel.
De a semmit elrontja.E valami és e semmi (szépírás és csend) közt kellett igyekeznem mozogni dolgommal. Neked adom. (Mi az, hogy neked? Mi az, hogy adom. Nem neked és nem adom. Egyáltalán.)
*
Karinthy Frigyes talán így írta volna:
Semmi.
Csak nem valami.
Egyáltalán…??Na ja, Karinthy.
https://litera.hu/magazin/interju/tandori-dezso-korlevel-negyszogesitese-ii.html
