« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Buda Ferenc haiku fordításai

Buda Ferenc (1936-)
haikui

69 HAIKU
Mi híja még, Versek 1955-2005, Holnap Kiadó, Budapest, 2006, 186-196. oldal

[ÜZENET]

I.

Parttól a partig
hullámot ver a vízen
hulló madártoll.

II.

Kézfejre csöppen,
szívig égeti magát
kutyaszem könnye.

[EMLÉK]

I.

Szénazizegés.
Párálló boci-illat.
Négyágú tej-kút.

II.

Kiscsikó-paták
valahai robaja
verdesi bordám.

III.

Apadó emlék -
vizét visszanyeldeső,
elhagyott ókút.

[ÉLET]

I.

Pillanat-létünk
pókfonál harmataként
fölszáll - aláhull.

II.

Kés az ökölben -
ölni tanulunk már ott:
az anyaölben.

III.

Jaj, fájdalommal
születünk, fájva élünk,
fájva halunk meg.

IV.

Sziporka szikra,
rőzse roppan, lángra kap,
lobog, lehamvad.

[IDŐ]

I.

Rügyfakadástól
átnyilallik életünk
hószakadásig.

II.

Irgalom nélkül
leng az inga szüntelen
oda és vissza.

III.

Idő sodrában
perc-halak iramlanak -
hálóm - se horgom.

[TÖRTÉNELEM]

I.

Hangyaboly népe
tolong lüktető úton
tapogatózva.

II.

Mulandóságom
örökös jelenüknél
vajon többet ér?

III.

Homok tengere!
Patkót, zabolát elnyel,
lókoponyákat.

IV.

Jel a homokban -
bogárláb-metszette, hűs
mikrobarázda.

[CIVILIZÁCIÓ]

I.

Műkő. Műselyem.
Műszív. Műméz. Művirág.
Műtét és műtett.

II.

Méltó hagyaték:
mocskos föld, víz, levegő,
letarolt erdők.

III.

Lármán, robogó
zajgáson túl csend készül:
ember utáni.

[EGYEDÜL]

I.

Bökős ágak közt
botorkálok egymagam.
Ha szúr: csak engem.

II.

Szemem lehúnyva.
Gyertyám is tövig égett.
Látok: sötétet.

III.

Felnyüszít a szél,
vaskörmét megnöveszti,
szívedbe markol.

[RABSÁG]

I.

Vastag, vértelen,
komor falak közt ülni,
mint szív a testben.

II.

Ebként szűkölünk
atomok s galaktikák
közé rekesztve.

III.

Repülni - hová?
Riadt madár kuporog
repedt tojáson.

IV.

Kenderkötélen
bronzharang hánykolódik.
Csak hangja szárnyal.

[ÉVSZAKOK]

I.

Hólé csoronkál,
föld, víz, ég mind megújul
sárban, sugárban.

II.

Klorofill-zengés:
támad a fű-seregek
zöld csatarendje.

III.

Szőlő virága
szirmait homlokodra
szétcsillagozza.

IV.

Port fuvall a szél
a tiszta éjbe, tornyok
nyitott szemébe.

V.

Hervadt fű között
holt szitakötő ragyog -
elveszett ékszer.

VI.

Sík mező fölött
vércseszárny-lebbenésű
árnyék átsuhan.

VII.

Tűzben szikrázó
tüskefa ága-bogán
sziszegő csillag.

VIII.

Hattyúcsapat húz
trombitálva dél felé -
vízre hol talál?

IX.

Novemberi szél:
leveleket leszaggat
lelkekkel együtt.

X.

Szél-borzolgatta
vas-színű vadvizeken
vadludak ülnek.

XI.

Dérlepte ágat
fényes láng ölel körül
sírva, sajogva.

XII.

Kavargó éjben
tüllfátylat lobogtató
hómenyasszony áll.

XIII.

Tej-homály csendje,
köd. Felette fagy virraszt,
kővé vált madár.

XIV.

Se út, se ösvény -
madárnyom csillag-sora
vezet a hóban.

[A NAP SÖTÉT FELE]

I.

Bekopog az éj:
küszöbön ólálkodó
fekete vendég.

II.

Álom szegélye,
hang-permet tücsök-éje,
alagút mélye.

III.

El-elmerülve
úszunk álomrengető
tengermorajban.

IV.

Álmot, dermedést
virradat vaskakasa
szétkukorékol.

[KÉNYSZERPÁLYA]

Ölelni indul
két kezünk s mindúntalan
ölni érkezik.

[RÁOLVASÁS]

Kakukkfű, zsálya,
vérehulló fecskefű,
hársvirág, menta.

[FÉLELEM]

Csönd-szilánk pattan,
csattogó csizmák vernek
ködbe vasszöget.

[DISZKONTINUITÁS]

Törött faágon
lakatlan, szélzilálta,
kifordult fészek.

[PERSPEKTÍVA]

Az égig láttam
Ázsia-széli tanyám
ajtaja mellől.

[RECYCLING]

Felforgatott föld:
porunk végső tanyája,
kenyérnek ágya.

[SZENILITÁS]

I.

Sejtés, felejtés
közt mészfehér válaszút:
vak senkiföldje

II.

Borul, sötétül:
beérik feketére
zöld halom, kék ég.

[GYORSULÁS]

Szapora idő:
mily hamar letelik egy
gazemberöltő!

[PESSZIMIZMUS]

I.

Istentől orzott
pénzeid szétgurulnak.
Vak, nyomorult vagy.

II.

El-eltűnődöm
keserű csillag alatt:
mivégre éltem?

III.

Telem közelít
tollpuha, könyörtelen
hózuhogással.

IV.

Elfogyunk lassan.
Rágcsálók szaporodnak
maradékunkon.

[OPTIMIZMUS]

I.

Gyér lámpafényben
szúnyogok gyülekeznek:
lesz társaságom.

II.

Szakadó zápor
tetőmön át becsurog:
tűzbiztos hajlék.

III.

Szorgos egerek
motoznak a kosárban -
nincs gond kenyérre.

IV.

Szál tulipánnal
ujjaim melegítem -
füst nélkül lángol.

[HAVAZÁS]

Hó hull hazámra,
bokáig, térdig, övig,
szívig fölérő.

[DIALÓGUS]

Tücsök felelget
mozdonyzakatolásra.
Tereferélünk.

*

Nyolc haiku
Árapály, Nap Kiadó, Budapest, 2005
Mi híja még, Versek 1955-2005, Holnap Kiadó, 2006, 244-245. oldal

[PETŐFI NYOMÁN]
Kortárs, 47. évfolyam, 1. szám, 2003. január

Reszket a bokor,
mert madárka szállott rá,
reszket a lelkem.

[DEPRESSZIÓ I.]

Rámsírja sárgán
lombját az őszi erdő.
Belep a bánat.

[DEPRESSZIÓ II.]

Titkon, belülről
lágy féreg a kemény fát
lassan emészti.

[LÉGHUZAT]

Szüntelen fújó
szél jár az üres házban:
kioltja gyertyám.

[NOSZTALGIA]

Lassú folyóvíz:
áramló idő partján
elüldögélni...

[PÁNIK]

Elkap a sodrás
mibe is kapaszkodjam?
Nincs szalmaszálam.

[HA... I.]

Órjás ha volnék,
takaróznám felhőbe -
kicsiny maradtam.

[HA... I.]

Piciny ha lennék,
laknám lukas dióban -
túlnagyra nőttem.

*

NÉGY HAIKU
Forrás, 2001. március

(Meddő napok)

Idő szalmája
hulldogál hangtalanul.
Magva kipergett.

(Mulandóság)

Kőárnyék-szürke
égen visszhangot verő
madárkiáltás.

(Álláspont)

Ablakom apró,
ám e világból így is
túl sok behallik.

(Szomjúság)

Lankadt barackfa
elterméketlenülve
teng az aszályban.

*

[IDŐ IV.]
Kéziratként a szerzőtől 1999-ben, nem publikálta később

November szele
elvisz minden levelet.
Választ ki hoz majd?

*

Hat pár haiku
Kortárs, 2011. május

Buda Ferenc: visszhangok [haikuk]
– Kósa Ferenc [Az idő egésze c. kötetének] képeire –
Forrás folyóirat, 48. évfolyam , 2016. 4. szám, 61-62. oldal
http://www.forrasfolyoirat.hu/1604/buda.pdf