« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Papp p Tibor
(1970-)
TAUTOLÓGIA
(versről versben)
Új
Symposion, 1991/1-2, 16. oldal
I
hokku
Fásult
idill a
remény. - Másutt nem ível
így a gerlepár.
Feszültség
nélkül
elhal. - Elült szél hűtlen
ikreket sirat.
Párodtól
el a
galád csent. - Várod oldó
patakcsókjait.
Lelhet
ő hokku-t,
hasztalan kínt. - Legelő
mélység mosolyod.
A
hokku léte
megrabolt nyár. - Tahóknak
5-7-5, nem több.
II
renga
Hokku-val
indul.
- Sok kurta morásnak ez
vált szabályává.
Felel
reá vakiku:
Kelepelő kétszer hét.
„Rövid
dal", hasadsz
már. - Tövig, ha szellő jár
sajogni megszűnsz.
Égi
tankából szakadsz.
Régi láncdalt a nap költ.
Völgyhátat
dugdos
a tél. - Tölgyágat földig
ítél
hajolni.
Patak
tapad az égre.
Havat hord ezer felleg.
Hajó
orozta
furcsa mag. - Haló tűzben
lélek nem lohad.
Üszköt
kósza madár szab.
Tüsköt kutat, s gyöngyöt kap.
Renga-lánc
ölel
ójapán táj. - Reng a vers,
hont itt nem talál.
Földet
emészt el a mag.
Zöldet ígér, mégsem ad.
Árát
a szépnek
meg
nem tagadtad. - Szárát
a volt ím űzi.
Ereit
futja élet.
Levelét festi ábránd.
Rónatepsibe
fényt a jégverés fojt. - Ró
napterhelt igét.
Jajdalt
az eső szitál.
Hajnalt vak senki kiált.
III
haiku
Csempész
tájaim már
rohad. - Nem fészkel benne
puha pillanat.
Holdba
veszett eb
harap. - Holtba botolva
dalom égbe fagy.
Haikum
csele
jógaagy. - Hamis utak
lelke omlatag.
Jövőunt
hernyóm
végzete láp. - Szövődő
álma a tegnap.
Életem
örli
a kőmadár. - Képletet
dúdol, s körbejár.
