« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kányádi Sándor haiku fordításai
Kányádi
Sándor (1929-2018)
haikui
Sörény és koponya, Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen,
1989
valamint
Valaki jár a fák hegyén, Kányádi Sándor egyberostált versei,
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997, 240-244. oldal
KÖRÖMVERSEK
Réz Pálnak szeretettel
Itt a körömvers
ideje, Kosztolányi!
Körömszakadtáig.
Rakétarózsát
pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.
Kertet
s virágot,
csak szavakból, szavakkal.
Nem maradt másod.
A
bárd s a tőke
eltűnt a múzeumból.
Itt járt a tettes.
Szögesdrót-eső.
A magasság is hozzánk
alacsonyodott.
Háziasultál?
Begyeld, amit elibéd
szórnak - s burukkolj!
Dérverte
május.
Riadt pillámra halott
szirmok havaznak.
Húzd
meg, ereszd meg!
Pórázon a pacsirta:
Énekén hallom.
Föl,
egyre fönnebb!
Emelkedoben szép az
Ítéletidő.
Lesz-e
majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!
Nyeld
le a nyelved!
Egyszerre jóllakhatsz vele:
egyetlen egyszer.
Eget
akkor majd
Fra Angelico fessen -
és üdvözülök.
Virágvasárnap.
Szamár még volna, de nincs
krisztusi státus.
Túszként
kezelnek?
Hovátartozásod el
nem vitatható.
Ne
légy kishitű!
Volt idő, hogy emberhúst
mértek Enyeden.
Szívvel-lélekkel.
Tűzzel-vassal - s majd újra
szívvel-lélekkel.
Szél
veri a fát.
- Fuss az erdőbe, bolond!
- Fészek van rajtam.
A
senkiföldje
gondosan fölszántva - s a
mienk parlagon.
Háború
volna?
Keresztrejtvényt fejt nálunk
most minden múzsa.
Vidékiség,
ó!
Mefisztó is lúdtalpas
közalkalmazott.
Tömjénezés,
ó!
Középkor bűzét-szagát
szívom naponta.
Csínján
a múlttal!
Részeg lehetsz tőle, de
jóllakott soha.
Engedted,
isten,
hogy túlélje Hiador
s Vahot - Petőfit.
és
majd elfognak
és majd felkötnek és majd
föl is támasztnak
KÉT KÖRÖMRE
Szent
Mihály hava
hóharmat-verte
krizantémok - idén is
fekete lovon
kocogott
velünk
a reménytelenségbe
szent mihály hava
Őszi éjszaka
rabszállítóként
csukódik ránk a sötét
őszi éjszaka
üzemelteti
az újratermelődő
szívós félelem
Féltékenység
féltékeny
vagyok
a szavaimra nehogy
prostituálja
a
nyilvánosság
egyik-másik bérlője -
zárdába velük
Mondják
meg
lehet szokni
mondják a tetveket is
hát csak szokjátok
én
vakarózom
amíg el nem vásik a
bőröm s a körmöm
Atyafiság
a
vers is akár
a beton évekig hőt
termelve köt meg
s
ha megkötött vul-
káni kőzetekkel lép
atyafiságba
Színházból jövet
Patanyom-tócsa,
megrekedt árok: mindegy -
csak szomjunk oltsa,
s
benne tört arcunk
úgyahogy megvillanjon:
idejutottunk.
Krónika
Áthasonulnak
lassan a hosszú hangzók:
janicsárulnak,
de
a csé, a gyé
s még jónéhányan, akár
az egri vedők.
Tanköltemény
Kinek
kellene
e tönkretett föld s rajta
az ínséges nép?
Nem
acsarkodnunk,
dolgoznunk kellene most
egyetértésben.
Antik témára
Jó
termést hozott
a vadszőlő, Catullus,
ne sírj, Lesbia,
lesz
a rigómnak
rügyfakadásig elég
ennivalója.
Sor-vers
Elobb
voltál itt.
Rendben van, testvér, állj
hát a sorba is
elém!
de azzal
is csillapulhat éhed,
ha engem fölfalsz.
Dr. B. J.-nek
mert
a vírusok,
akár a szabadságvágy,
irthatatlanná
kristályosodnak
-
és járvánnyá élednek
alkalomadtán.
HÁROM
KÖRÖMRE
A
központozás
rabságból próbáltál,
legalább abból…
s
vélt bilincseid:
kérdo-, felkiáltójel
és a megvetett
hármaspont
maradt
(zárójelek rácsa közt)
végső fegyvered.
*
teleírtam
már
mind a húsz körmöm sőt a
fiaimét is
kinövi
majd a
köröm a verset és még
holtom után is
lesz
hová írnom
legalább jó egy hétig
ha minden jól megy
HÁROM
HAIKU HAIKU TÉMÁRA
Alföld,
XXXIII. évfolyam, 1982/11. szám, 3. oldal
Miért,
hogy mindig
japán verssorok jutnak
rólad eszembe!
*
Ó,
miért, hogy le
nem én szakíthattalak,
Cseresznyevirág!
*
Virágillatod
volt csak enyém, gyümölcsöt
másnak teremtél.
1983
HISTÓRIA
Sámán körmökre*
sátrakban
laktunk
de írni már akkor is
tudtunk különben
honnan
tudnátok
őseitek sok hősi
tettét ha föl nem
jegyeztük
volna
félkönyökön bár s nyereg-
kápának dőlve -
európában
akkor még ürgelyukban
lakott a jó nép
s
róma romjain
vakarózva fürdőt már
hírből sem ismert
noli
tangere…
neked is nekem is jobb
ebbe maradnunk
1983
*
Lábkörömjegyzet: a Középkori magyar inkvizíciós perek c. könyvből:
"András király (II.) ezüst fürdőkádat adott nászajándékul leányának, Erzsébetnek.
Csak ámultak a thüringiai népek, olyat még sose láttak".
ÖT
KÖRÖMVERS EGYAZON TÉMÁRA
K. E. barátomnak
egy beszélgetés emlékéül
van
még egy bátor (?)
lehetőség előbbre
hozni a véget
megalázkodni
vénen se szeretnék ha
eddig kibírtam
dőljön
a test a
lélek alól ki ha nem
bírja a vágtát
méltó
hajlékba
tüzet irgalmas villám
villantson végül
irgalom
az is
ha nem veled ásatják
huszadik
század
Budapest, 1997. november 2.
Pécsi
Györgyi
Körömvers, a honosított haiku
(részlet a Kányádi Sándor kismonográfiából, Kalligram Kiadó, Pozsony
2003, 150-153. oldal)
„Kísértet járja be a világot, a haiku kísértete, illetve kísérlete. Mert hogy milyen a haiku, azt csak a japánok tudják. Mi csak megpróbáljuk tizenhét szótagba tömörítve, egy kicsit európaiasan epigrammásítva talán, azt, amit haikunak remélünk. […] A nyolcvanas évek elején s egyáltalán azokban az időkben, amikor nemigen volt ahová írni (ti. megjelenésre nem lehetett számítani – P. Gy.) – bár kurázsinak még nem voltunk annyira híján, hogy legalább a ketrec falára ne körmöltünk volna – akkor jött segítségemül Kosztolányi. Talán éppen a japán versek fordítása közben jelenhetett meg előtte – magyar szavak hálóházába, ahová neki nemcsak bejárása, hanem állandó szállása volt –, talán ott jelent meg neki egy Körömvers nevű angyal (az angyaloknak, milyen érdekes, akárcsak a magyar szavaknak, nincs nemük), akit aztán mindjárt munkába is állított. Pallos helyett a remény zöldágával fegyverezte föl, és elküldte a kishitűek, a siránkozók közé. Nincs mentség, hogy így nem lehet, úgy nem lehet, ezért nem lehet, azért nem lehet: ha nincs mire írj, írj a körmödre, találd ki a körömverset. Az ő emlékezetére neveztem a magam tizenhétszótagosait körömverseknek a nyolcvanas évek elején, ezzel az invokációval: Itt a körömvers / ideje, Kosztolányi! / Körömszakadtig. Basho erről mit sem tudhat.” Kányádi Sándor Terebess Gábor ajánlatára és nyers fordítására kezdett el haikut fordítani és írni. A Reggeli rapszódiában ironikusan jegyezte meg, ha a körülmények nem szorítanák, maga is képes volna virtuóz formai játékokra – nos, a Körömversek ciklus virtuóz költői játék, de a játékot a provincia lét véresen komoly tragikumával terheli meg.
Nálunk először Kosztolányi emlékezetes japán versei hívták föl a figyelmet a haikura, de a jellegzetes japán versforma inkább csak a század második felében honosodott meg a nyugati (európai és amerikai) költészetben. Térhódításának előzménye a kultúrák nyitása, a keleti filozófiák beszüremkedése az európai kultúrkörbe, amely a hatvanas évek amerikai beat-nemzedékének színre lépésével az elégtelen nyugati gondolkodásmóddal való szembefordulás egyik jele lett. A haikunak nincs metruma, minimális a kötöttsége, pontszerűségre, minimalizáltságra törekszik, szemben áll a nyelvileg kimunkált, képileg gazdag magyar nyelvvel. Redukált nyelven, rendszerint egyetlen természeti képben jelenít meg filozófiai mélységű gondolatot; a minimalizált textus csak az értelmezés és az olvasatok által kel életre – általában haiku az a tizenhét szótagos, háromsoros, 5/7/5 osztatú szöveg, amit a szerzője annak szán. A vers az olvasóban épül fel, a társadalmi jelentés, a személyesség a haiku formától alapértelmezetten idegen. Kányádi Sándor azzal, hogy a haiku formához nyúl, a hetvenes-nyolcvanas években a magyar irodalom modernizációs költészeti „vitájához” is hozzászól, prekoncepciót cáfol, azt, hogy a népi, a konzervatív, a hagyományos, a nemzeti eleve nem tud mit kezdeni azzal a formával, amely nincs benne a „nemzeti” irodalmi kánonban, holott az új formák használata nélkül nem képzelhető el modernizálódás. Bravúrosan haiku témára is ír haikukat, amelyek megfelelnek a formai kívánalmaknak, de ezúttal is inkább honosítja, s morális üzenet hordozójává alakítja az európai költészetben leginkább az epigrammához közel álló rövid formát: „körömversek”, határozza meg a haikut, körömre írható, körmön is elférhető versek, papír híján az utolsó üzenetek – amit csak a test pusztításával [Vö. Szilágyi Domokos: Törpe ecloga c. verse.] lehet elorozni a költőtől, sőt, groteszk módon az írás a halál után is folytatódik: „kinövi majd a / köröm a verset és még / holtom után is // lesz hová írnom / legalább jó egy hétig / ha minden jól megy” (Három körömre). Az ezoterikus, míves, artisztikus forma a corpus részévé válik. Miközben a Kányádi-haiku megtartja az 5/7/5 szótagszámú osztást, sőt olykor a haiku tájképszerűségét is, metaforikus jelentéssel ruházza fel. Virtuóz játékkal, ironikusan ír két körömre, majd háromra is haikut, s végül a História címűben már csak a szótagszám és a nyelvi minimalizmus emlékeztet az eredeti japán versre.
Kányádi Sándor haikuinak témája nem haiku téma (hármat haiku témára is ír, ironikusan), hanem, mint mindenben, a szorongattatott valóság nyers, brutális tényei, tragédiái, intelmei fogalmazódnak meg egyetlen pontszerűvé zsugorított, feszült képben. Például a szárazajtai fejszés pogromok, lefejezések jelen idejűvé válásának, újraelevenedésének valóságos lehetőségét képes 17 szótagba tömöríteni: „A bárd s a tőke / eltűnt a múzeumból. / Itt járt a tettes.” Különös remeklés néhány szóban. A csonkolt, gnomikus dráma teljes, történelmi kontextusban értelmezhető jelentése az olvasóban épül fel, de a nyers szimbólumok e háttértudás nélkül is pontosan jelzik, hogy iszonyat történik: a bárd a hóhér bárdja, a tőke a favágás tárgya, tuskója, tehát szabálytalan kivégzés mementójaként kerültek múzeumba. Mi azonban, akik tudjuk a Maniu-gárdisták esztelen mészárlását, számunkra többjelentésű lesz, az utolsó sor pedig, hogy „Itt járt a tettes”, hirtelen, brutálisan szembesít az újra megtörténhető iszonyattal. A Krónika viszont csak egy adott nyelvi, kulturális és társadalmi közegben élők számára lesz valóságos és félelmetes üzenet: „Áthasonulnak / lassan a hosszú hangzók: / janicsárulnak, // de a csé, a gyé / s még jónéhányan, akár / az egri védők.” Ismét a metaforikus, szimbólumokból építkező beszéddel találkozunk: nyilvánvaló, nem a hangok, betűk janicsárulnak, hanem az emberek, akik, félelmükben, gyávaságukban lemondanak nevük valóságáról. Az egri védőkre való alludálás azonban nem hagy kétséget afelől, hogy tragikusan végzetes, megállíthatatlan folyamatról van szó. A lét nyomasztó valósága jelenik meg másutt:
Dérverte május.
Riadt pillámra halott
szirmok havaznak.
– ez jobban megfelelni látszik a haiku eredeti követelményének, a tájkép az emberi élet esszenciális sűrítése lesz. A verskezdet azonnal reményvesztett helyzetet jelöl: a május, az új élet kezdete, de a termés virágzatát a dér, a fagy tönkreteszi. A következő sor a külső világról az ember belső világába vált, a riadt szempilla a lélek dermedtségét, félelmét mutatja, majd a halott szirmok havazása ezt az érzést objektiválja létállapottá: a halott szirmok szakrális létrontást jeleznek. A halott szirmok hófehérsége, a világot befedő hó Vörösmarty óta a leveretés szimbóluma nemzeti költészetünkben, de a május Kányádi Sándor saját költészetében is emblematikus: a külső világ megfagyása és a lélek félelme egy moccanatlan vasketrecbe zárva képes intenzív totalitássá válni.
