Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kiss Marcell (1978-)
Műfordító. Kínai, koreai, japán és angol nyelvből dolgozik. Fontosabb fordításai: Gao Xingjian: Lélek-hegy (2008), Han Kang: Nemes teremtmények (2018), Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig (2020)
https://1749.hu/kereses?tag=kiss-marcell
Kínai irodalom
Csia Pingao: Teáscsésze (Kiss Marcell fordítása) Nagyvilág, XLV. évfolyam, 11. szám 2000. november
Csien Csung-su: Az ördög éjszakai látogatást tesz Csien Csungsu úrnál (Kiss Marcell fordítása) Nagyvilág, 2001/5
Csien Csung-su: Az ablak (Kiss Marcell fordítása) Nagyvilág, XLVII. évfolyam, 5-6. szám, 2002. május-június.
Jü Hua: Egy déli órán, amikor fütyül az északnyugati szél (novella). Fordította Kiss Marcell. In: Nagyvilág 2000/10. 870-873. o.
Lu Tung-csi: !!!!!! (Kiss Marcell fordítása) Nagyvilág, 2001/8Gao Xingjian: Augusztusi hó (八月雪 Bayue xue, 2000, modern zen opera, pekingi opera) Kiss Marcell fordítása, Nagyvilág, 2012/11.
Gao Xingjian: Lélek-hegy. Fordította Kiss Marcell. Budapest, Noran Kiadó, 2008.
Gao Xingjian: Görcs (抽筋 Choujin, 1984, novella) Kiss Marcell fordítása
Gao Xingjian: A Tökéletes Adomány temploma (圓恩寺 Yuan'ensi, 1983, novella) Kiss Marcell fordítása. Nagyvilág, 2012/11.
Gao Xingjian: Az irodalom védelmében (文学的理由 Wenxue de liyou, 2000, Nobel-előadás) Kiss Marcell fordítása, Nagyvilág, 2012/11.
Gao Xingjian: Egyszemélyes Biblia (一个人的圣经 Yige ren de shengjing, 1998, regényrészlet) Kiss Marcell fordítása. Nagyvilág, 2012/11.S. I. Hsiung: Az Ég hídja. Fordította Kiss Marcell. Budapest, Kossuth Kiadó, 2021.
Ki írhatja át a történelmet? Esszék Guangdong tartományból. Szerkesztette Zombory Klára, fordította Kiss Marcell, Major Kornélia, Salát Gergely. Geopen Könyvkiadó, 2020.
Mai Jia: A szél hangja. Fordította Kiss Marcell. Budapest, Libri Könyvkiadó, 2021.
A jó japán / Akutagava és A szél hangja (Kiss Marcell esszéje)
Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig. Fordította Kiss Marcell. Budapest, Noran Libro, 2020.
Kiss Marcell: Mo Yan sorsszerű újjászületései (esszé)
2005 júliusában és augusztusában az ötvenéves Mo Yan (ejtsd: Mo Jen) saját bevallása szerint negyvenhárom nap alatt megírta az Élni és halni végkimerülésig című regényének első változatát, másfél hónap alatt négyszázharmincezer kínai írásjegyet papírra vetve. Szinte egy füst alatt írta meg a nagyregényt, az először 2006-ban kiadott szöveg ugyanis csak tizenöt százalékkal hosszabb az első változatnál. A napi tízezer írásjegy akkor is figyelemre méltó teljesítmény lenne, ha valaki egy kész szöveget másolna, Mo Yan azonban nem másolt, hanem negyvenhárom nap alatt megírta pályafutása talán legjelentősebb, de minden bizonnyal legnagyobb ívű, legösszetettebb és legtöbb rétegű regényét.
Az ötven ecsettollat elkoptató Mo Yan ‒ akit ne (?) keverjünk össze a regényben is megjelenő metafikciós önmagával, a mellékszereplő és harmadik számú narrátor Mo Yannel ‒ epikus műve egyszerre egy újjászülető lélek, egy család, és a kommunista Kína első ötven évének krónikája.
A regény első számú narrátora, a kommunista hatalomátvétel után nem sokkal kivégzett földesúr, Ximen Nao hatszor születik újjá. Ötször állatbőrben ‒ szamár, ökör, disznó, kutya, majom ‒ majd hatodjára, abban a pillanatban, mikor beköszönt 2000 újéve, már emberként, a saját ükunokája, Nagyfejű Lan Qiansui testében, hogy ötévesen (2005-ben) nekifogjon az 1950 és 2000 között történt események elbeszélésének, és önmagába zárja a regényt.
A különböző állattestekben bolyongó Ximen Nao hányattatásain, és a kivégzése után magára maradt család tagjainak, saját és ágyasai gyermekeinek, illetve az ő házastársaiknak szövevényes viszonyrendszerén, nyomorúságán és boldogságán keresztül láthatjuk, hogy a választás milyen illúzióit kínálta fel a sors a világnak ezen a pontján, ebben az időben, a reménytelenül csökönyös és az ambiciózusan elvtelen emberek számára. Mindeközben a család tagjai közül egyre jobban kiemelkedik a második narrátor, a hivatalnokká váló, majd a karrierjét egy szerelem miatt feladó Lan Jiefang.
A cselekmény az író szülőhelyén, regényeinek örök helyszínén, Gaomi megyében játszódik. Kína északi részének ez az átlagosan szegény és elmaradott, majd a későbbi gazdasági fejlődésből átlagosan részesülő régiója természetesen nem más, mint a regényben elbeszélt sorsokhoz hasonlóan a kulturális forradalom önpusztító őrületébe, majd pénzhajszába és államkapitalista korrupcióba süllyedő Kína.
A regényt olvasva átfogó történelmi panorámát kapunk Kína huszadik századának második feléről. Mo Yant azonban mégsem elsősorban a történelmi traumák érdeklik, hanem az, hogy az egyes ember hogyan képes szembenézni ezekkel a traumákkal, hogyan pusztul bele, vagy éppen hogyan gyógyul ki a megszerzett sebeiből.
Mo Yan öt évvel a regénybeli Lan Jiefang világra jötte után, 1955-ben született parasztcsaládba. Az 1966-ban elkezdődött kulturális forradalom alatt földműves volt (akárcsak Lan Jiefang), tizennyolc évesen egy gyapjúfeldolgozó üzemben kezdett el dolgozni (akárcsak Lan Jiefang), majd huszonegy évesen (itt válnak el az útjaik a hivatalnoki pályára lépő Lan Jiefanggal) belép a kínai hadseregbe, ahol írni kezd. Első jelentős műve, a Vörös cirokmező 1986-ban jelenik meg, az abból készült, nyugati díjakat begyűjtő, Zhang Yimou rendezte film pedig nem kis részben hozzájárul nemzetközi és hazai ismertségéhez és elismertségéhez. A következő, az Élni és halni végkimerülésig megjelenéséig tartó 20 évben összesen tíz regény (köztük a 2013 óta Kalmár Éva fordításában magyarul is olvasható Szeszföld), több novella- és esszégyűjtemény jelent meg tőle. Az Élni és halni végkimerülésig óta viszont összesen egy regény, a Békák, amely 2014 óta Zombory Klára fordításában szintén olvasható magyarul. Mióta 2012-ben első, a díj megítélésekor Kínában élő és kínaiul alkotó íróként elnyerte az irodalmi Nobel-díjat (a 2000-ben díjazott Gao Xingjian a nyolcvanas évek óta Franciaországban él), nem csak jelentős író, hanem egyenesen kulturális ikon Kínában – hosszabb szépprózai művel azonban már egy évtizede nem jelentkezik.Xue Yanping: Lazúrkő. Történet a Tiltott Város árnyékából. Fordította Kiss Marcell. Budapest, Libri Könyvkiadó, 2020.
Zhang Jiajia: Olyan átlagos embert szeretnék, mint te. Fordította Kiss Marcell. Budapest, Jelenkor Kiadó, 2017.
Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed 1-5. A démoni kultiváció nagymestere. Fordította Kiss Marcell. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 2020-2021.
Az égi hivatalnok áldása / Mo Xiang Tong Xiu ; [ford. Kiss Marcell]. Budapest, Ulpius Baráti Kör : Művelt Nép Kvk., [2021-2023]. 6 db
Odd Arne Westad: Nyughatatlan birodalom: Kína és a világ 1750 óta. Fordította Kiss Marcell]; [közread. az] Antall József Tudásközpont. Budapest, Antall J. Tudásközp., 2020.
Táhir Hamut Izgil: Ha értem jönnek éjjel: népirtás Kínában: egy ujgur költő önéletírása. Fordította Kiss Marcell]. Budapest, Jelenkor, 2024.
> Izgil, Tahir Hamut (1969-)
Egy korai kínai klasszikus - Kiss Marcell portréja Tao Yuanmingról, a remeteköltőről
Krisztus után 395-ben keleti és nyugati részre bomlott a Római Birodalom, és már létrejöttével megkezdődött a Nyugatrómai Birodalom nyolc évtizedig tartó, a „barbár” népekkel dacoló haláltusája. Ugyancsak 395-ben sokezer kilométerrel keletnek egy Tao Yuanming nevű, huszonkilenc éves, tehetősnek éppen nem mondható hivatalnok családból származó kínai fiatalember megkapta első kormányzati megbízatását, és a Jin-dinasztia kormányzatának szertartásokért felelős hivatalnoka lett egy majd’ négy évszázadon át tartó instabil, egymással versengő, rövidéletű dinasztiák küzdelme meghatározta időszak közepén – az első kínai császár Qin-dinasztiáját követően, a négyszáz évig uralmon lévő Han-dinasztia bukása után kétszáz évvel, néhány évig uralkodó császárok, háborúk, árulások és bizonytalanság éveiben.
Tao Yuanming első hivatalnoki megbízatását még négy követte, míg negyven évesen úgy nem döntött, hogy visszavonul, vidékre költözik, és a hátralévő éveit földműveléssel, a klasszikusok tanulmányozásával, ivással és verseléssel tölti.
A „remeteköltő”, ahogy később nevezték, kivonta magát ugyan az udvari intrikákból, és lemondott a korrupt meggazdagodás lehetőségéről, de azért inkább jólétben, mintsem nélkülözésben élte le az utolsó két évtizedét öt fiával és második feleségével (harmincegynéhány éves volt, mikor az első meghalt) „nyolc- vagy kilenc szalmatetős szobás” házában.
Tao Yuanming fennmaradt szövegei tanúbizonysága szerint megvalósította azt, amire a következő majd ezerötszáz év során a bürokratikus harcokba belefáradt kínai hivatalnokok százezrei vágytak: egy nyugodt, tiszta, kedélyes életet. Vidékre költözni, távol a várostól, közel a természethez, de egy olyan helyen, ahol a barátok és szomszédok meglátogathatnak, hogy italozzunk, és verseljünk velük.
Mert hiszen Tao Yuanming nem vált volna a kínai irodalom egyik utánozhatatlan kulturális hivatkozási pontjává, ha ráadásul, és a mi szempontunkból mindenekelőtt, nem írt volna nagyon jó verseket, sallang- és közhelymentes, elsőre felismerhető, de mégsem modoros stílusban. Olyan stílusban, amit utánozni sem érdemes, mert az epigon azonnal önmaga paródiájává válik.
Tao Yuanming arról írt, ami körbevette (a természet és a természetből kihasított közvetlen környezete), és arról, amiről lemondott (hivatalnoki karrier és a város nyüzsgése), úgy, hogy közben a társadalom és a világ rendjével, és mindenekelőtt az elmúlással kapcsolatos filozófiai (konfuciánus, buddhista és taoista) gondolatok motoszkáltak a versei hátterében.
Tao Yuanming (a kínai költő által már felnőtt korában választott Tao Qian néven) három verssel szerepel Kosztolányi Dezső Japán és kínai versek című, 1931-ben megjelent kötetében, és természetesen az 1967-ben kiadott Klasszikus kínai költők című antológiába is belekerült – összesen huszonegy verse a több mint százharminc szövegéből. A hozzá képest négyszáz évvel később élő nagy Tang-kori kínai költőtriásztól ‒ Li Bai (Li Taj-po), Bai Juyi (Po Csü-ji) és Du Fu (Tu Fu) ‒ eltérően önálló kötete sohasem jelent meg magyarul. Nem túlzás, hogy nevét Magyarországon legfeljebb a klasszikus kínai irodalommal foglalkozó egyetemi órákon említik meg, és életműve majdhogynem teljesen ismeretlen.
Tao Yuanming: Visszatérni, kerten-mezőn élni
Fordította Kiss Marcell1
Nem követtem fiatalon a megszokott ritmust,
Természetem szerint a hegyek közé vágytam.
Hibáztam, és porhálóba gabalyodva,
Már el is suhant tizenvalahány évem.
A rab madár régi ligetére vágyik,
A tó hala egykori mélységére gondol.
Parlag földet törtem a déli vadonban,
Egyszerűségem őrizve tértem vissza kertre-mezőre.
Szögletes lakom tizenegynéhány mu,
Nyolc vagy kilenc szalmatetős szoba.
Szilfa és fűz vet árnyékot hátsó ereszemre,
A nagyterem előtt barackok és szilvák.
Homályos távolban az emberi falvak,
Vastag füst ül meg fölöttük.
Kutya ugat a sikátor mélyén,
Eperfán ülve kakas rikolt.
Tiszta, békés a portám,
Üres szobámban nyugodtan elidőzöm.
Sokáig voltam kalitkában,
De visszatértem most a természethez.2
Kevéssé foglalkoztatnak az emberek dolgai itt vidéken,
Alig-ösvényen nem látok kereket és hámot.
Az izzó nap elterül szerény kapumon,
Üres szobában eloszlik a poros gondolat.
Azért időnként a parlag földön, mellékúton,
A füvet félretolva még emberekkel jövök-megyek.
Mikor összefutunk, nem okoskodunk,
A növekvő eperfáról és kenderről beszélgetünk.
Bizony minden nap nő az eperfám,
Vele szélesedik a földem.
Azért félek, hogy beköszönt a fagy, a jégeső,
És úgy szárad el, mint a dudva.3
Babot vetettem a déli hegy tövébe,
Burjánzik a gaz, vékony a bab szára.
Hajnalban kelek, hogy gyomláljak,
Holdfénnyel a kapámon térek haza.
Szűk az ösvény, magasak a fák,
Esti harmat áztatja ruhám.
Nem bánom, hogy vizes mindenem,
Csak vágyamnak ne legyen akadálya.4
Régen jártam már a vad vidékeket,
Örültem a hatalmas erdei vadonnak.
Megragadom fiaim, unokaöcséim,
Bozótoson át megyünk a romokhoz.
Elidőzünk a buckák és sírhalmok között,
Emberek éltek itt egykor.
Kutak és tűzhelyek maradványai,
Eperfa és bambusz korhadt csonkjai.
Tűzifát gyűjt valaki,
Mi lett velük, kérdezem.
Meghaltak, semmi sem maradt utánuk,
Fordul felém a gyűjtögető.
Egy nemzedék csak, és új a királyi ház, új piac épül,
Nem üres fecsegés, amit mond.
Az ember élete káprázatmód változik,
Majd végül a semmibe tér.5
Magányos szomorúan térek vissza,
A bozótos kanyargós ösvényét követem.
Tiszta, sekély a hegyi patak,
Megmoshatnám benne a lábam.
Leszűröm újborom,
Csirkét vágok, áthívom szomszédom.
Lement a nap, sötét a szoba,
Rőzsém tüze lesz a gyertyánk.
Eljő a vidámság, majd siratjuk, hogy rövid az éj,
Már megint feljött a nap.
Tao Yuanming: Hazatérő madár
Fordította Kiss Marcell1
Huss, huss, hazatér a madár.
Reggel az erdőbe röppen,
Messze túl a nyolc irányon,
Közeli felhős csúcsra ül.Nem jön érte könnyű szellő,
Szárnyát tárja, vágyát űzi,
Társait nézi, csiripel,
Tiszta árnyék lesz rejteke.2
Huss, huss, hazatér a madár.
Égbe szárnyal, tovarepül,
Mégsem vágyik vándorlásra,
Ha erdőt lát, szíve repes.Felhőbe futva bucskázik,
Csiripel és haza is tér.
Bizony hosszú a messzi út,
Mégis őrzi az örömét.3
Huss, huss, hazatér a madár.
Erdőbe ér, bizonytalan.
Az egekre gondol talán?
Régi fészkét látva örül.Sehol sincs már neki társa.
Mégis összecseng minden hang.
Az esti, friss levegőben
A messzi távolba gondol.4
Huss, huss, hazatér a madár.
Hideg ágon szárnyát hajtja,
Erdőszélen innen marad,
A fák tetején alszik el.Hajnali szél hűvöse kél,
Boldog hangok kavarognak.
Hol lövik ki azt a nyilat?
Fáradt madarunk rá se ránt.
Koreai irodalom
Cho Sehui: Möbius-szalag. Fordította Kiss Marcell. Nagyvilág, 2004/8, 635-642. oldal
Pak Csivon: Egy jangban története (Jang-ban-dzson) Fordította Kiss Marcell
Ri Hjoszok: Hajdinavirágzás idején (Mémilkkot phil murjop) Fordította Kiss Marcell
In: A tigris intelme: Koreai elbeszélések. Terebess Kiadó, Budapest, 2006Han Kang: Nemes teremtmények, Jelenkor, Budapest, 2018. 220 o.
Japán irodalom
Durian Sukegawa (1962-): Édes palacsinta, Művelt Nép könyvkiadó, 2023
Akutagava Rjúnoszuke (1892-1927)
Mocsaras táj (Kiss Marcell fordítása) - 沼地 Numachi, 1919
Akutagava kínai útja (Kiss Marcell esszéje)
Sanghaji útijegyzetek (Kiss Marcell fordítása) - 上海游記 Shanhaiyūki, 1921
A jó japán / Akutagava és A szél hangja (Kiss Marcell esszéje)Dazai Oszamu (1909-1948)
Ő, ősz
https://1749.hu/szepirodalom/proza/dazai-oszamu-o-osz.htmlHara Tamiki (1905-1951): 心願の国 A szívbéli vágy földje
https://www.1749.hu/szepirodalom/tamiki-hara-prozaja.htmlArisima Takeo (1878-1923): 僕の帽子のお話 A kalapom története
https://www.1749.hu/szepirodalom/proza/arisima-takeo-a-kalapom-tortenete.html
