Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

Z
Zahajszky László (Székesfehérvár, 1913 – Budapest, 1996) - keramikus

Zákány Eszter ((Budapest, 1943 – Szentendre, 2006) keramikus honlapja

Zavadzky Éva (Székesfehérvár, 1953–) - keramikus

Zeisel Éva [Pollányi Stricker Éva] (Budapest, 1906 - USA, 2011) - ipari formatervező főiskolai tanár. Alkotásait a világ számos múzeuma őrzi. Zeisel ritkán tervezett a vitrinnek: miután a praktikum érdekelte, tárgyai a mindennapi élet kiegészítői. Így volt ezzel már akkor, amikor még festőtanoncként hátat fordított mesterének, Vaszary Jánosnak. Nem akart önkifejező művész lenni, édesanyja javaslatára inkább kitanulta a fazekasmesterséget. Romantikus kalandvágya a harmincas években a Szovjetunióba hajtotta, ám a Lomonoszov porcelángyár élmunkása kisvártatva a börtönben kötött ki. Azzal vádolták, hogy a szovjet edénytermelés forradalmasítása csak álca, valójában Sztálint akarja eltenni láb alól. Tizenhat hónapot ült börtönben; az ő élményei késztették gyerekkori barátját, Arthur Koestlert a Sötétség délben című antisztálinista kisregény megírására. Hatalmas szerencsével megúszta a börtönt élve. Később a háború elől férjével Amerikába menekült, tehetségét ott kamatoztatta – sikerrel: a Rosenthal és a Castelton porcelángyáraknak tervezett. Ő volt az első nő, akinek saját kiállítása lehetett a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, 1946-ban. Magyarországra 1983-ban látogatott vissza, Oroszországba 2000-ben merészkedett el. Őszinte döbbenetére a Lomonoszov porcelángyár akkor is gyártotta (és a mai napig gyártja) a hét évtizeddel korábban általa tervezett, hófehér, áttetszően vékony, öntött teáskészletet. > Zeisel Éva > A 99 éves Zeisel Éva washingtoni életmű-kiállítása > Százegy éves Eva Zeisel > Eva Zeisel forum > wikipedia > http://www.c3.hu/~prophil/profi053/gabor.html > Art Deco Ceramics > Life Chronology > Az organikus keramikus > Arthur Koestler esete Zeisel Évával > https://24.hu/kultura/2022/10/26/ismeretlen-magyarok-stricker-eva-amalia-eva-zeisel-muveszettortenet-porcelan-szovjetunio-egyesult-allamok-vilaghir-formatervezes-ipari/

zilahi kerámia - Szilágy megye legjelentősebb fazekasközpontja Zilah, ahol nagyszámú mester dolgozott. Az edények alapszíne fehér, a díszítményeké zöld, barna, sötétlila. A zilahi kerámiára hatással volt az ónmázas habán kerámia. Az edények felületét mezőkre osztják, s e mezőkben helyezik el a növényi elemekből álló motívumokat. A díszítés eszköze a szaruból készült íróka. – Irod. Márton Gyula: A zilahi fazekasmesterség (Kolozsvár, 1948)

Zilzer Hajnalka (Budapest, 1893 - Budapest, 1947) keramikus. Művészcsalád sarja, édesapja Zilzer Antal festőművész volt. Már gyermekkorában korán kitűnt kézügyességével, miután plasztilinből megmintázta édesapja reliefjét. Szülei Stróbl Alajos véleményét kikérve döntöttek lányuk művészi pályájára terelése mellett. Tanulmányait 1911-1915 között az Országos mgyar Királyi Iparművészeti Iskola szobrász szakán folytatta. Tanárai Mátray Lajos, Udvary Géza és Ligeti Miklós voltak. Egyedi hangvételű, kedves mesefigurákat és főként szakrális munkákat készített. Rendszeresen kiállító művész volt, munkáival szerepelt a Műcsarnok és az Országos Iparművészeti Társaság hazai, illetve nemzetközi kiállításain.

zöldmáz - olyan transzparens (fazekas-) ólommáz, amelynek zöld színét a benne feloldott rézoxid adja.

zománc - a máz helytelen népi (és szakirodalmi) megnevezése.

Zumpfe Klára (Nagyvárad [Oradea, RO], 1936–) - keramikus

zsengélés - az első (terrakotta, máz nélküli) égetés megnevezése, amelynél a fazekasok gyakran 900 °C-ig sem viszik fel a hőmérsékletet, hiszen a lényeg csupán a cserépképződés megindulása, és az, hogy az edény szívja a mázat.

Zsibrita Katalin (Budapest, 1960–) - keramikus

zsinórozás - az edény nyakán földfestékkel festett sáv, amit a fazekas a korong lassú forgatása mellett ujjal szétmázol, és ezzel hullámvonalhoz hasonló sáv jön létre. A zsinórozásba gyakran csíkokat is raknak, körömmel karcolva.

zsíros (kövér) agyag - olyan agyag, amelyben eredendően kevés a fémoxid-szennyeződés. A zsíros agyag könnyen formázható, száradásnál aránylag nagy a térfogatvesztése és könnyen reped, ezért szokták soványítani.

Zsolnay család > Wikipédia > A Zsolnay-mítosz

Zsolnay-féle keménycserép - kevert, finomított, fehéresszürke agyagáru, földpátos mázzal, 1100 °C felett égetve.

Zsolnay-gyár > http://www.zsolnay.hu > http://zsolnay.lap.hu > http://www.hhrf.org/europaiutas/20021/13.htm > A Zsolnay jövője
1853-ban Zsolnay Miklós (1800-1880) kőedénygyárat alapított Pécs mellett, felújítva a lukafai kisüzemet. Egy évvel később fia, Ignác (1826-1880) nevére íratta az üzemet, ami leginkább építészeti terrakotta, háztartási edények és vízvezetékcsövek gyártásával foglalkozott. Az 1860-as években a gyár csődközelbe került, ekkor lépett be csendestársként Zsolnay Vilmos, Ignác öccse. A fellendülést ettől az időponttól számíthatjuk, hiszen Zsolnay Vilmos folyamatosan növelte az üzem területét, munkásainak számát, a legtöbb munkafolyamatot gépesítette, ám tevékenységi körében megmaradt az ipari cikkek (kályhák, szigetelők, elektrotechnikai cikkek, csövek, kőedények, építészeti kerámiák) mellett. 1868-as angliai tanulmányútja után fordult a díszmű- és luxuscikkgyártás felé. Kísérletezni kezdett különféle máztechnikákkal: kidolgozta a porcelánfajansz, a magas tüzű, színes zománctechnikát, redukciós lágyporcelán-mázakat készített, fagyállóvá tette az építészeti kerámiáit, amit pirogránitnak nevezett el. Legjelentősebb találmánya egy különleges redukciós máz és fémlüszter technika, az "eozin-máz". Zsolnay Miklós (1857-1922) már gyermekkorától apja mellett dolgozott a gyárban, akinek halála után átvette a gyár vezetését. Ezen időszak alatt érte el a porcelángyár hazai és nemzetközi sikereinek csúcsát. 1911-ben örökbe fogadta nővéreinek (Teréznek és Júliának) gyermekeit, hogy biztosítsa számukra az örökösödést. Így keletkeztek a Mattyasovszky-Zsolnay és a Sikorski-Zsolnay kettős családnevek. 1921 után a gyár elveszítette nyersanyagbányáinak jelentős részét és a világválság következtében a piaci feltételek is jelentősen átalakultak. Mindezek miatt a fő profil az ipari porcelán előállítása lett. Az üzemet 1948-ban államosították, , ettől kezdve már csak kizárólag ipari porcelánt készítettek, a díszműgyártás csak 1953-tól indult újra. 1974-től ismét a Zsolnay nevet viseli. > szecesszió a Zsolnay porcelángyárban

Zsolnay Miklós (1857-1922) > Terebess Ázsia Lexikon

Zsolnay Múzeum, Pécs, Káptalan u. 2. > képgaléria > Gyugyi László Zsolnay-magángyűjteménye > Gyugyi-gyűjtemény > Gyugyi-gyűjtemény

Zsolnay Vilmos (1828-1900) > Wikipédia
Tanulmányait a bécsi Polytechnische Institutban végezte. Apja, Zsolnay Miklós 1852-ben Pécsett gyáralapítási kérelmet nyújtott be, s az engedélyt, illetve a létesítményt 1854-ben átíratta Ignác fiára. Ezt vette meg Zsolnay Vilmos, s ennek helyén létesült az Első Pécsi Czement, Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára, amelyben épületdíszítő terrakotta, tűzálló tégla és mázas használati edény készült. Mivel Zsolnay nem volt szakképzett keramikus, az üzem vezetésére külföldi szakembereket szerződtetett. Közben kémiát és technológiát tanult, s a külföldi szakemberektől szerzett tudásával 1872-től már maga vezette üzemét. A manufaktúra fejlesztése, az áru minőségének javítása és a költségek csökkentése érdekében rendszeresen vizsgálta a környéken található agyagokat. Állandóan kísérletezett az edény anyagának javításával, és igyekezett művészi színvonalra emelni a díszítést. Az 1878. évi párizsi világkiállításon egy addig nem ismert, a szakemberek által porcelánfajansznak nevezett termékkel jelent meg. A porózus cserepet magas hőmérsékleten olvadó, ólommentes mázzal vonta be, majd az alapmáznál alacsonyabb olvadáspontú mázzal adta meg a díszítést. Az eljárással elnyerte a világkiállítás nagy aranyérmét és a francia becsületrendet. Az 1880-as évek közepén kezdte meg a kályhacsempe-, a sómázas kőagyagcső és a samotthoz hasonló masszaösszetételű, faragható pirogránit épületkerámia-elemek szállítását. A Mátyás-templom, a kassai dóm, a Vajdahunyad-vár, a máriafalvai templom és a Parlament jelzik sikereit. Wartha Vince műegyetemi tanárral együttműködve az 1890-es évek elején kidolgozta a piros színű, eozinnak nevezett fémfényű mázat, majd az eozin zöld, kék és egyéb színben játszó változatát. >>>Tovább

Zsu-kerámia - "Zsu járásban készített kerámia", pinyin átírással Ru, Wade-Giles-féle átírással Ju, a legértékesebb kínai kerámia. Kizárólag az Északi Szung-dinasztiához tartozó művészetbarát császár, Huizong számára készítették, kb. 1107-től bukásáig, 1127-ig. Alig 60 sértetlen darabról tudtak, amíg a régészek 1986-ban fel nem fedezték az eredeti kemence helyét a Honan tartománybeli Csingliangsze falunál; ekkor legalább három tucat további példány került elő. Tisztázatlan, hogy a közeli helységekben, például Zsucsouban (ma Linzsu) nem gyártottak-e Zsu-kerámiákat. A díszítetlen tárgyak máza „ködös” és átlátszatlan, kékes- vagy zöldesszürke, leheletnyi levendulaszín árnyalattal, finom repedéshálózattal. Ez a máz általában egyszerű, de kifinomultan elegáns formájú, szürke keménycserepet fed.

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z