Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

H
Haas & Czjzek Porcelán- és kristályáruház 1879-es megalapítása óta változatlan helyen szolgálja ki ügyfeleit a Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 23. alatt. A jól csengő cégér a belga Georg Haas és a Csehországból származó Johann Czjzek családnevének összevonásával alakult ki, még a kiegyezés évében: 1867-ben. Ekkor történt ugyanis, hogy a Monarchia területén - a mai Csehországhoz tartozó - Slavkov városában átvették a helyi porcelángyár irányítását. A Haas & Czjzek (ejtsd: Hász és Csizsek) márkanevet ettől kezdve tartják nyilván a porcelánszakmában.

habán kerámia - A "habán" elnevezés kutatók szerint a német Haushaben - háztartás, udvar - elnevezésből származik. A habánok anabaptista, újkeresztény vallású csoportok voltak, az őskereszténységhez való visszatérést hirdették. Zárt közösségekben éltek, elkülönülve a város vagy a falu népétől. Közösen kezelték vagyonukat, egy háztartásban éltek, s csak felnőtt korukban keresztelkedtek, mert azt tartották, hogy a hit vállalásának tudatos elhatározásnak kell lennie. A XVI. századi Európában nem nézték jó szemmel a vallás új ágát, ezért üldözték őket. Magyarországon a felvilágosult főurak szívesen engedték őket letelepedni birtokaikon, hiszen sokféle kézműves mesterséggel foglalkoztak magas színvonalon. Akadt köztük orvos, kulcsár, vincellér, késes, üvegműves, íródeák, és fazekas is. A legkorábban ismert magyarországi habán kerámia a XVII. század elejéről - 1609-ből - származik. Az anabaptista mozgalom kalandos történetéből következnek a habán kerámia sajátos vonásai. Ónmázas, ecsettel festett fajanszot készítettek. Ez a közönséges fazekas árunál lényegesen jobb minőségű kerámia, hiszen a fehér mázon ragyognak a sárga, zöld, kék színek, amelyekkel eleinte a javarészt reneszánsz motívumokat festették. A festés nagy ügyességet kívánt, mert a nyers mázra a festék azonnal rászáradt, javításra nem volt mód. Ezt a technikát Itáliából hozhatták magukkal, mert a korabeli faenzai stílus - fehér alapon reneszánsz díszekkel - nagyon hasonló ehhez. Mégsem beszélhetünk egyszerű itáliai befolyásról. A Távol-Keletről érkező egyre több porcelán hatására a fehér kerámiának szinte divatja alakult ki az európai műhelyekben, pl. Delftben vagy a Rajna-vidéken. A magyarországi habán fazekasok munkássága jelentős ága az európai fajanszkultúrának. Stílusukat tekintve három nagy csoportra oszthatók. A koraiak a faenzai reneszánsz ízlésvilágát követik. A XVII. század második felétől fokozatosan teret hódít a barokk. Az ekkor készült, delftinek mondott darabokban egyre jelentősebb a kék szín. A növényi ornamentika mellett megjelenik az épületek, madarak stilizált, dekoratív ábrázolása. A XIII. században szinte elnépiesedik a habán kerámia. Változnak a formák, a díszítmények jobban alkalmazkodnak a helyi lakosság igényeihez. A XIX. században elsősorban az erőszakos katolizálás folytán a habán közösségek vagy szétesnek - a mesterek helyi fazekasokként működnek tovább - vagy tovább utaznak keletre, majd egészen Amerikába. A fajansz technológia is eltűnik, a magyar fazekasok egyszerűbb díszítési technikákat használnak. > Magyar Néprajzi Lexikon > A habánok története > Iparművészeti Múzeum > A habán mítosz (1593-1738)

habán keramikusok ma > Albitz Emese (Budapest) > Dávid Éva (Velemér) > Marozsán József (Leányfalu) > Verseghy Ferenc (Tolna)

habánok - lásd: anabaptista fazekasok, hutteriták

Haber Szilvia (Budapest, 1971–) - keramikus

Hadamcsik Mária [Tihanyiné] (Budapest, 1936–) - keramikus

Hajdú Zsófia (Budapest, 1959–) - keramikus

Halmos Ferenc (Pécs, 1956–) - keramikus

Hamada Shôji (szül. 1894. dec. 9. Kawasaki, Kanagawa, Japán – megh. 1978. jan. 5. Mashiko), japán keramikus; Mashikóban, az egykor virágzó iparművészeti központban új életre keltette a kerámiakészítést. Életművét 1955-ben a japán kormány „élő nemzeti kincs”-nek ismerte el. Hamada szakismereteit részint a Tokiói Műszaki Főiskolán, részben a kiotói Kísérleti Kerámiaintézetben szerezte. Az 1920-as évek elején egy brit kollégájával, a kortársakra szintén erősen ható Bernard Leach-csel volt közös műhelye Angliában, a cornwalli St. Ivesban; kettejük kapcsolata még évtizedekig fennállt. Hamada ezután hozta létre mashikói műhelyét. Munkáit egyszerű, elegánsan visszafogott mintavilág jellemzi, őt magát a világ legnagyobb keramikusai közé sorolják. Művei számos múzeumban láthatók, többek között a tokiói Japán Népművészeti Múzeumban, amelynek a művész évekig kurátora volt. > http://www.youtube.com/watch?v=CwFtg8mBW3s

hamu mázak > http://www.interkeram.hu/muszkonyvt/maz_hamu.htm

hamvasőszibarack-máz - halványvörös kínai mázfajta, melyet a 18. században fejlesztettek ki a kerámiakészítés fővárosában Csingtöcsenben. Magas hőfokon égetett, réztartalmú máz, mely az őszibarack héjának színeit idézi: fényesebb és halványabb, pirosabb és világosabb árnyalatok váltják egymást. A kívánt színhatást az áttetsző porcelánmáz retegei közé befújt réztartalmú mészfestékkel érték el. Kevéskészült belőlük.

Hannibál Katalin (Szeged, 1977–) - keramikus iparművész honlapja, portfoliója

Hanzély Jenő (Szarvas, 1919 – Alsóörs, 2000) - keramikus

hárészosodás - a máz szemmel gyakran nem is látható hajszálrepedései, amelyek rontják az edény minőségét és vízállóságát. A hárészosodást a rosszul megválasztott, nem összehangolt agyag és máz különböző tágulási együtthatói okozzák.

Harmath Mihály (Szirák, 1965–) - keramikus

Havasi Ildikó (Kecskemét, 1953–) - keramikus, szobrász

Hegyi László, B. (Beregszász [Beregovo, SZU], 1951–) - keramikus

Heller Zsuzsa, G. (Budapest, 1953–) - keramikus

Herendi Porcelánmanufaktúra - nemzetközi hírű porcelángyár a Veszprém megyei Herenden. 1825-től, de legkésőbb 1826-tól van nyoma annak, hogy Herenden már működött a porcelánmanufaktúra elődje, amelyben fajanszt, ill. kőedényt gyártottak. > Stingl Vince herendi kerámiaműhelye > Stingl Vince családja A tulajdonos, Stingl Vince az üzem fejlesztése miatt alaposan eladósodott; egyre-másra kapta a kölcsönöket Fischer Mór kereskedőtől – végül is az utóbbi kezébe került a gyár. Fischer 1851-ig kiépítette a herendi porcelángyárat, s megalapozta nemzetközi hírnevét. Kezdetben Meissen és a Bécs melletti Capo di Monte hatása érvényesül a herendi porcelánon. A puritán ízlésű, bécsi empire formák és minták készítése hamarosan visszaszorult. Fischer rájött, hogy csak az igényesebb keleties és európai dekorokkal maradhat versenyképes az olcsó bécsi és cseh porcelánok mellett. A magyar főúri családok már az 1840-es években rászoktak arra, hogy a herendi cégtől rendeljék meg a kínai, meisseni stb. porcelánkészletek pótlásait.
Az 1842-es első országos iparműkiállításon bemutatott herendi tárgyak annyira megragadták Kossuth Lajost, hogy lelkes szószólója lett Herendnek. Fischer porcelánjai az 1862. évi londoni világkiállításon nagy sikert arattak, s ez belépőjegyet adott a nemzetközi piacra. Viktória angol királynő a kínai eredetű, ám összetéveszthetetlenül herendi jellegű lepkés, virágos étkészletből rendelt. A kor általános hazai művészeti törekvéseivel összhangban ekkortájt jelentek meg a herendi tárgyakon a népi zsánerképek, a parasztok, pásztorok, betyárok. Ezek akkor politikai állásfoglalást is jelentettek. > A Herendi Porcelángyár a reformkorban > a szabadságharc idején
Az 1867-es kiegyezéskor a herendi manufaktúrának monopolhelyzete volt az országban: a bécsi császári gyárat már három éve bezárták. Az 1867-es párizsi világkiállításon aratott újabb herendi sikert az udvar azzal ismerte el, hogy Fischer Mór és családja magyar nemességet kapott: felvették a Farkasházy előnevet. Ugyanakkor már érződött a gazdasági világválság előszele. Fischer Mór 1874-ben a gyárat fiainak adta át. A fiúk, Sámuel vezetésével – apjukkal ellentétben – inkább a minél olcsóbb tömegcikkek termelését tartották céljuknak, és csak elvétve készítettek „antik” porcelánt. Néhány évi próbálkozás után a gyár hamarosan csődöt jelentett. A kormány ekkor közbelépett, hogy a híressé vált iparvállalat fönnmaradjon: részvénytársaságot alakítottak. Az egyetlen újdonság a Motifs Hongrois néven ismert dekorsor volt: a meisseni formájú fehérárura festették az egy- (néha két-három)–színű, magyaros motívumokat.
1893-ban az „Egyesült Magyarhon Üveggyárak Rt.”-nek adták el a részvényeket. 1895-ben a gyár rövid időre bezárta kapuit.
A külföldi tanulmányai után hazatért Fischer-unokát, Farkasházy Fischer Jenőt megnyerték arra, hogy – a jelzálogadóssággal együtt – megvegye a herendi gyárat. 1897-től Farkasházy Jenő a nagyapja örökségét folytatta: a régi, minőségi porcelán előállítására tért át. Herenden végleg megszűnt a kőedény- és fajanszgyártás. A művészi vénájú Farkasházy az 1900-as párizsi világkiállításon óriási sikert ért el szecessziós tárgyaival. Az álmodozó művész vezetése alatt ugyanakkor a gyár leépült: a századfordulón csak húszan, később még kevesebben dolgoztak benne. A műszaki problémák megoldása azonban nem sikerült, a veszteséges termelés pereskedésbe torkollott. 1924-től bevezettek egy addig csak elvétve érintett „műfajt”: a kisplasztikák készítését. Állatszobrok, aktok, sportszobrok mellett magyaros és vallásos tárgyú kisplasztikák sokaságát tevezték a gyár alkalmazottai és az alkalmanként szerződtetett iparművészek, szobrászok. Az 1930-as évek második felétől a herendi porcelán ismét sikereket aratott nemzetközi seregszemléken. A visszatérés az 1937-es párizsi világkiállításon történt.
A II. világháború után az 1948-as államosítás határozta meg a gyár létét. Az 1950-es évek mindent átalakító, hagyományokat megtagadó hulláma ugyanakkor nem érte el a gyárat. A tervező iparművészek mai műhelye éppen Rákosi Mátyás iparművészeti főiskolát végzett feleségének közbenjárására épült meg.
A manufaktúrát 1993-ban privatizálták. A tulajdonosok negyedrészben a magyar állam, háromnegyedrészben az ott dolgozók. Az új vezetés a minőségre helyezi a hangsúlyt. A másfél ezernyi alkalmazottnak csaknem a fele kézifestő. A 16 000-es formaválaszték az 1985 óta létező stúdióprogram keretében bővül. A „gyár” helyett a kézművességet, a kézimunkát jobban kifejező „manufaktúra” nevet használja a cég kül- és belföldön egyaránt. Az értékesítésben a külföldi piac dominál: a világ mintegy ötven országában kaphatók a herendi porcelánok. >>>Tovább

Herendi Porcelánművészeti Múzeum Alapítvány - 8440 Herend, Kossuth Lajos utca 140.

Hetjens-Museum - Palais Nesselrode, Schulstraße 4 (Karlstadt) D-40213 Düsseldorf. 1909-ben Laurenz Heinrich Hetjens adományából alapított német kerámiamúzeum. Több mint 20 000 kiállítási darabbal rendelkezik. Az egyetlen múzeum a világon, amely a kezdetektől napjainkig bemutatja a kerámia történetét.

Hidi Endre (Nagydobrony, 1944–) - keramikus

hódmezővásárhelyi kerámia - Hódmezővásárhely nemcsak az Alföld, hanem a magyar fazekasság legjelentősebb központja. Mivel fazekasai a termelés egész mennyiségéhez viszonyítva legtöbbet tálból és tányérból készítettek, ezért elsősorban tálasokként emlegetik őket. A mesterek 1848-ban kaptak céhszabályzatot. Ekkor 169-en dolgoztak Hódmezővásárhelyen. Ez a szám 1880-ra 240-re emelkedett, de feltehetően ennél is többen dolgoztak. A város három különböző részében működtek fazekasok, akikre először a vásárhelyi származású Kiss Lajos hívta fel a figyelmet az I. világháború körüli években. – Az újvárosi fazekasok dolgoztak a három jellegzetes „vásárhelyi” mázzal: a sárgával, a barnával és a zölddel. Egyszerre alkalmazták e színeket ugyanazon az edényen, de ugyanakkor többféle díszítőeljárást is használtak: írókázást, karcolást és absztrakt hatású foltokat. A sárga máz alatt gyakori a fehér földfesték (engobe) anyagú, növényi elemeket tartalmazó díszítmény. Ezt tálakon, tányérokon, butellákon egyaránt fellelhetjük. Erőteljes esztétikai hatásuk van a mázfoltokkal díszített, mázatlan alapú kantáknak. A sárga és a zöld máznak az alkalmazása korán, már a 18. sz. végén fejlett technikai ismeretekről tanúskodik: bizonyítéka ennek az 1798-ból való csalikancsó. E városrészből származnak a százával készített, különféle színű és változatos technikával díszített butellák. A neves mester, Maksa Mihály (1851–1908) művészete is e városrészben bontakozott ki. A Tabán nevű városrész mestereit sárgaedényeseknek mondták, ti. tálaik nagy része sárga mázas volt. A széleit vörös, fekete, írókás díszítménnyel látták el, amelyet az öbölben általában növényi ornamensekből, a szélen pöttyökből, vonalkázásokból alakítottak ki. A két városrész mestereinek stílusát, edényformáit azonban nem szabad mereven elkülönítenünk, hiszen mindkettő egyforma mértékben és jelentőségben jelenti a vásárhelyi stílust. E két városrész stílusától elüt a Csúcs nevű városrész kerámiája, melynek alapszíne a fehér, s erre írókával rajzolták a kobaltkék mázas, növényi elemekből és egyszerűbb vonalkázásból, pöttyözésből komponált díszítményt. Míg az előző városrészek mesterei ref. vallásúak voltak, a csúcsiak r.k.-ok, erre utalnak a csúcsiak által készített szenteltvíztartók is. Az első legkorábbi ismert csúcsi edény egy 1859-ből való madaras butella. Szép számmal készültek itt egyszínű kék mázas butellák is. A tálasok azonban készítettek másfajta edényeket: kancsókat, köcsögöket, bödönöket, bögréket, tintatartókat, fedeles levesestálakat, kosarakat is. A kosarakat, tintatartókat, csalikancsókat, tálak peremét áttört díszítéssel készítették. – A hódmezővásárhelyi kerámia a magyar fazekasközpontok között a legnagyobb szakmai gazdagságot mutatja; mesterei a mázzal és festékkel való színezést egyformán jól ismerték; jártasak voltak a karcolt díszítés, ill. a sgraffiato technikában, az íróka kezelésében és az eszköz nélküli díszítésekben egyaránt; a díszítő motívumok közül egyforma stílusérzékkel nyúltak a figurális, a növényi vagy a geometrikus elemekhez. – Az 1910-es években hanyatlásnak indult vásárhelyi fazekasságot a helyi képzőművészek a Művészek Majolika és Agyagipari Telepe Részvénytársaság nevű vállalattal igyekeztek megmenteni, azonban a mesterek a gyárban nem tudták mesterségüket a régi szinten folytatni. Jelenleg a csúcsi stílusban dolgozó régi mester, Vékony Sándor népi iparművész dolgozik régi vásárhelyi stílusra emlékeztető színekkel, motívumokkal és technikával. – Irod. Kiss Lajos: A hódmezővásárhelyi tálasság (Népr. Ért., 1914, 1915, 1916); Kresz Mária: Évszámos hódmezővásárhelyi cserépedények a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1954); Kresz Mária: Maksa Mihály tálas (A Móra Ferenc Múz. Évkve, 1964–65); Kiss Lajos: Vásárhelyi kistükör (Bp., 1964).

Hódmezővásárhely kerámia ipara

Hódmezővásárhelyi Kerámia Művésztelep - 6800 Hódmezővásárhely, Széchenyi tér 1.

Hódmezővásárhelyi Kerámia Szimpózium - négy hódmezővásárhelyi kerámiagyár (Alföld Porcelán Edénygyár Rt., Burton-Apta Tűzállóanyaggyár Kft., Vásárhelyi Agyagipari Rt. és Villeroy & Boch Magyarország Rt.) 1998 óta, évi három hetes együttes munkát biztosít tíz keramikusnak (ebből kettő külföldi). A művészek szabadon, kísérleti jelleggel használhatják a gyárakban rendelkezésre álló technikát. A ~on készült tárgyakból a működtetésben részt vállaló városi önkormányzat gyűjteményébe kerül egy-egy munka. >>>Tovább

hóemberporcelán - a staffordshire-i Longton Hallban kb. 1750-től 1752-ig készített angol porcelánfigurák egyik fajtája. Nevét vastag fehér mázáról kapta. Némelyik ember- vagy állatfigurát a meisseni porcelánok ihlették. Stílusuk robusztusabb, mint későbbi, színezett változataiké.

holdazás - a bőrkemény edény földfestékkel, kanállal történő, félköríves leöntése. Előfordul ritkán mázzal is.

Hole, Nina - dán keramikus, Magyarországon is dolgozott

holicsi fajanszok - A XVIII. században a porcelánból készült készletek csak királyi fejedelmi asztalokra készültek, ugyanekkor Európában óriási kereslete volt a küllemében a porcelánhoz hasonló hófehér ónmázas kerámiáknak, a fajanszoknak. Ezt a konjunktúrát használta ki a holicsi fajanszmanufaktúra. A holicsi manufaktúrát Lotharingiai Ferenc császár, Mária Terézia férje alapította a Czobor családtól 1736-ban megvásárolt birtokán. 1743-ban működése már jelentős volt. Főként asztali edényeket, étkészleteket készített. Az 1770 évek közepéig terjedő virágkorából igen változatos edényformák maradtak ránk. Az európai hasonló manufaktúrák forma- és mintakincsét vették át. Strasbourg, Rouen, Moustiers, Castelli hatása egyértelműen kimutatható. A chinoiserie festéssel készült tárgyak száma is jelentős. A különféle madarak naturáliák - káposzták, rózsák, ananász, spárga, citrom, dinnye alakú edények, tálak és szelencék, finom mintázású virágokkal megrakott kosarak változatos csoportja. A manufaktúra plasztikákat, asztaldíszeket, szobrokat is készített porcelán előképek alapján. Változatos festéssel, nagy számban készítettek Szt.Veronika alakját formázó házi szenteltvíztartókat.

Hollóháza - község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a szlovák határ közelében; főként az itt készített porcelánokról nevezetes. A Hollóházi Porcelángyár Magyarország egyik legnagyobb múltú manufaktúrája. 1777-ben mint üveghutát indították. 1831-ben a falu birtokosa, gróf Károlyi István bevezette a kőedénygyártást. Az üzem a XX. század közepén állt át a finomporcelán gyártására, s 1966-tól dinamikus fejlődésnek indult. Azóta teljesen új, korszerű gyár épült fel. A porcelántermék-választék formavilágát és díszítéseit tehetséges iparművész-közösség alakította ki. A gondos kézi munkával előállított, barokk hatású Pannónia termékcsalád formai finomságával tűnik ki – ez a gyárból kikerülő porcelánok legjellemzőbb csoportja. Az üveg-, kőedény- és porcelángyártás tárgyi emlékeivel ma Közép-Európa néprajzi és iparművészeti múzeumaiban, ill. az 1982-ben épített Hollóházi Porcelánmúzeumban lehet találkozni. > hollóházi porcelán

Homoky, Nicholas (1950-) - angol kerámiaművész és tanár, Magyarországon született >>>Tovább

Horváth Anna (Beregszász [Beregovo, CSZ], 1924–) - keramikus, szobrász

Horváth Gabriella, Vadas (Budapest, 1967–) - üvegtervező, keramikus

Horváth János (Mohács, 1905 – Pécs, 1975) - fazekas, a népművészet mestere (1961). Régi fazekas családból származott, a fekete kerámia avatott mestere volt. Több mint 400 db-ból álló gyűjteményét, melyben legjellegzetesebb darabjait őrizte, életében közszemlére bocsátotta.

Horváth László (Debrecen, 1941-) - porcelántervező, iparművész >>>Tovább

Horváth Sándor (Csurog [Čurug, YU], 1939–) - keramikus

Horváth Szabolcs (Budapest, 1944–) - keramikus

Hőgye Katalin (Gyula, 1952–) - keramikus

Hundertwasser, Friedensreich (Friedrich Stowasser, 1928-2000) - osztrák festőművész.
He created the ceramic object »Blumenhaus« (500 pieces) for the Rosenthal limited art edition. In 1983 he re-designed the facade of the Rosenthal Porcelain Factory in Selb, the porterhouse as well as the staff car park in order to realise his idea of a symbiosis with nature and the conservation of our natural environment.

hutteriták vagy hutteri testvérek, régi magyar nevükön habánok

hüdria (hydria) - nagy kerámia vizesedény a görög archaikus (kb. Kr. e. 750–480) és klasszikus (kb. Kr. e. 480–330) korszakból. Feketealakos kerámiák és vörösalakos kerámiák (lásd ott) stílusában festett hüdriákat egyaránt találtak. A hüdria jellegzetessége a három fül: egy kisebb, vízszintes fülpár az oldalain (ezzel lehetett fölemelni), és egy nagyobb, függőleges fül a korsó nyakán vagy vállán – ezzel döntötték meg, ha vizet öntöttek belőle.

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z