Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

I
ibériai mór kerámia - ónmázas, lüszteres kerámia, melyet Spanyolországban, elsősorban Málagában a XV., majd a Valencia melletti Manisesben a XVI. században mór fazekasok készítettek. Az ónmázat általában a kobaltkékkel rajzolt minta fölé rakták; az első égetés után a lüsztert adó fémfestéket ecsettel vitték fel az ónmázas felületre, majd a darabot ismét kiégették. Lüszterezésük a korai darabok halványsárga irizálásától a késői alkotások erőteljesebb rezes csillogásáig terjed. A korai motívumok iszlám eredetűek; például életfa, pálmaleveles díszítés, arab feliratok. Később az iszlám és az itáliai reneszánsz motívumai együtt jelennek meg. A hibás – vagy szándékosan olvashatatlan – arab feliratok arra utalnak, hogy egyre több spanyol keresztény mester dolgozott a szakmában. Ennek a kerámiatípusnak az utánzása vezetett az itáliai majolika kialakulásához.

Illár Erzsébet (Ketergény, 1940–) - szobrász, keramikus

imari porcelán > Terebess Ázsia Lexikon > http://www.imari.com

ikerfazék, kettős fazék - két db, a hasán és a szájperemén összekapcsolt cserépfazékból álló, a szájnyílás fölött elhelyezett cserépfülnél fogva kézben szállítható edény. A Kisalföldön ikerfazékban viszik az ételt a határban dolgozók részére. Különösen sok ikerfazékat készített a tatai fazekasközpont a kisalföldi és az É-dunántúli parasztság számára. A magyar nyelvterület más részein az ikerfazék csak szórványosan fordul elő (Alföld), ill. teljesen ismeretlen (Felföld, Erdély). Az alföldi lakodalmakban helyenként ikerfazékba töltött itallal kínálták a menyasszonyt. Egyik fazékba bort, a másikba ecetet töltöttek. Szerencsés házasságot jósoltak, ha a menyasszony a bort kóstolta meg, házsártosságra következtettek, ha az edény ecettel telt felét emelte a szájához. – Az ikerfazék igen elterjedt a szomszédos és távolabbi szláv népeknél (szlovákok, csehek, lengyelek, ukránok, beloruszok, szerbek, horvátok), ismeretes német területeken, előfordul a Pireneusokban és a Kaukázusban is. Ismeretes a Közép-Duna-medence egyes régészeti kultúráiban (péceli kultúra), a Földközi-tenger mellékén (Itália, Jugoszlávia), és a bronzkorig visszavezethető. Néger-Afrika egyes részein (Nigéria) szintén gyakoriak a kettős edények, amelyek ott az áldozati ételek felszolgálására szolgálnak. Lehetséges, hogy a prehisztorikus európai kultúrákban is a vallási szertartásokban szereplő tárgy volt.

indiai agyagművesség

International Academy of Ceramics (IAC) - 10 avenue de la Paix, 1202 Genéve, Svájc

Internationalen Keramik-Museum, Weiden

Iparművészeti Múzeum, 1091 Budapest, Üllői út 33-37. A mintegy 23000 tételt számláló kerámia- és üveggyűjtemény több nagyobb alegységre tagolódik. A fajanszgyűjtemény kiemelkedő kvalitású itáliai, habán és magyar (holicsi, tatai, budai) majolika tárgyakból áll. A mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt jelentős porcelángyűjteményben szinte minden fontos európai manufaktúra képviselteti magát, legjelentősebb számban azonban a bécsi, a meisseni és a herendi porcelánok. A legkorábbi darabok a meisseni gyár Böttger-porcelánjai, de Böttger-kőcserepek is találhatók a korai darabok között. A magyar porcelánművesség valamennyi korszakát reprezentálja a gyűjtemény. A pécsi Zsolnay-gyár tevékenységét számos különlegesség, kísérleti darab is bemutatja. > Kerámia- és üveggyűjtemény

íróka (lásd még: gurgulya) - fazekasszerszám, a fazekasok egyik díszítő eszköze, amelyből a híg földfestéket vagy mázat az edény felületére eresztik.

izniki kerámia - az iszlám keramika egyik iskolája, a XVI. és XVII. században virágzó török agyagműves stílus egyik ága. Iznikben, ahol megfelelő agyag állt rendelkezésre, feltehetően már a XII. században működtek fazekasműhelyek, de Törökországban csak a XV. században alakult ki az önálló fazekasmesterség. Az ipar központja Iznik városa lett. A XVI. század elején az izniki kerámiára a kínai Ming-dinasztia kék-fehér porcelánjai, ill. bizonyos perzsa agyagedénystílusok hatottak. Az izniki edények lágy, homokos, szürkésfehér agyagból készültek, és vékony, általában fehér agyagpéppel vonták be őket (vízzel kevert agyaggal). Többnyire lapos edények készültek ebben a stílusban, de kancsók, csészék, virágvázák is. Stilizált és szimmetrikus virág-, levél-, gyümölcsmotívumok díszítették őket, és ugyancsak növényi formákból vagy például halpikkelyekből származó absztrakt vonalas motívumok futottak végig rajtuk. A XVI. század közepére a kék-fehér díszítés mellett a türkiz, a zöld számos árnyalata, a bíbor és a fekete is általános lett. A XVI. század végétől a vöröst is gyakran használták. Az izniki kerámia minősége a XVII. században lehanyatlott, 1800-ra pedig megszűnt a gyártás.

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z