Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
imari porcelán
más néven aritai porcelán, japán kerámia, melyet a Hizen tartománybeli Arita műhelyeiben készítenek. Az aritai porcelánok között van fehér mázas éppúgy, mint a szeladonnak nevezett halvány szürkéskék vagy szürkészöld mázas kerámia, fekete mázas, továbbá máz alatti vagy máz feletti díszítésű kék-fehér porcelán. A XVI. század végén fellendült a mázas kerámiák készítése, s ennek nyomán jelentek meg a porcelán típusú imari darabok is. Készítésüket 1616-ig vezetik vissza, amikor is a Ri Sampei (Ji Szampjong) nevű keramikusmester vezetésével dolgozó koreai kézművesek felfedezték Aritában a porcelánföldet. Az égetőkemencék fejlett, lépcsőzetesen emelkedő kamrákból álló változatát használták, amely hathatós megoldásnak bizonyult a tömeges porcelángyártáshoz is.
A porcelánkészítés egy csapásra a térség vezető iparága lett, s a Saga hűbérbirtokok erős monopolista politikája és támogatása révén meg is erősödött. Az aritai porcelánok eljutottak az egész országba, majd Imari kikötőjéből a Holland Kelet-indiai Társaság exportálta őket a világ minden tájára. Valamivel 1800 előtt aztán a porcelángyártás Japán más részein is elterjedt.
Kezdetben az aritai porcelánokra a koreai mesterek hatása és a kínai kerámiák népszerűsége nyomta rá bélyegét. A XVII. század közepére aztán az eredeti japán minták váltak meghatározóvá, különösen a máz feletti díszítéssel készített nabeshima, kakiemon és régi imari típusok esetében. A nabeshima porcelán a XVII. század végén jelent meg, jellemzője a festői jellegű díszítés: elsősorban a textilmintákat, valamint a kanô és a tosa nevű festészeti iskolák témáit kedvelték, továbbá az Edo-kor divatos díszítőmotívumait alkalmazták. Ez a díszítőstílus kiegyensúlyozott és igen kifinomult, noha helyenként eléggé élettelen. A XVII. század közepétől jelent meg a kakiemon stílus, az első zománcozott porcelándíszítés. Mintái a bensőséges, klasszikus japán festészeti stílusból, a yamato-e-iskola munkáiból táplálkoztak. A régi imarinak nevezett porcelánok az 1640-es években jelentek meg, s talán leginkább gazdag rajzolataikról és színeikről nevezetesek. A képes díszítés általában a tárgyak egész felületét borítja. A minták között textilmintákról származó tiszta díszítőmotívumok éppúgy jelen vannak, mint festői motívumok.
