Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

imari porcelán

más néven aritai porcelán, japán kerámia, melyet a Hizen tartománybeli Arita műhelyeiben készítenek. Az aritai porcelánok között van fehér mázas éppúgy, mint a szeladonnak nevezett halvány szürkéskék vagy szürkészöld mázas kerámia, fekete mázas, továbbá máz alatti vagy máz feletti díszítésű kék-fehér porcelán. A XVI. század végén fellendült a mázas kerámiák készítése, s ennek nyomán jelentek meg a porcelán típusú imari darabok is. Készítésüket 1616-ig vezetik vissza, amikor is a Ri Sampei (Ji Szampjong) nevű keramikusmester vezetésével dolgozó koreai kézművesek felfedezték Aritában a porcelánföldet. Az égetőkemencék fejlett, lépcsőzetesen emelkedő kamrákból álló változatát használták, amely hathatós megoldásnak bizonyult a tömeges porcelángyártáshoz is.

A porcelánkészítés egy csapásra a térség vezető iparága lett, s a Saga hűbérbirtokok erős monopolista politikája és támogatása révén meg is erősödött. Az aritai porcelánok eljutottak az egész országba, majd Imari kikötőjéből a Holland Kelet-indiai Társaság exportálta őket a világ minden tájára. Valamivel 1800 előtt aztán a porcelángyártás Japán más részein is elterjedt.

Kezdetben az aritai porcelánokra a koreai mesterek hatása és a kínai kerámiák népszerűsége nyomta rá bélyegét. A XVII. század közepére aztán az eredeti japán minták váltak meghatározóvá, különösen a máz feletti díszítéssel készített nabeshima, kakiemon és régi imari típusok esetében. A nabeshima porcelán a XVII. század végén jelent meg, jellemzője a festői jellegű díszítés: elsősorban a textilmintákat, valamint a kanô és a tosa nevű festészeti iskolák témáit kedvelték, továbbá az Edo-kor divatos díszítőmotívumait alkalmazták. Ez a díszítőstílus kiegyensúlyozott és igen kifinomult, noha helyenként eléggé élettelen. A XVII. század közepétől jelent meg a kakiemon stílus, az első zománcozott porcelándíszítés. Mintái a bensőséges, klasszikus japán festészeti stílusból, a yamato-e-iskola munkáiból táplálkoztak. A régi imarinak nevezett porcelánok az 1640-es években jelentek meg, s talán leginkább gazdag rajzolataikról és színeikről nevezetesek. A képes díszítés általában a tárgyak egész felületét borítja. A minták között textilmintákról származó tiszta díszítőmotívumok éppúgy jelen vannak, mint festői motívumok.