Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

A
Ábrók Angelika - keramikus

abstbessingeni fajansz - ónmázas kerámia, a türingiai Abstbessingen község gyárában készült, mely a XVIII. sz. első felében, körülbelül 1816-ig élte virágkorát. A vasvillát ábrázoló védjegy támogatójukra, Schwarzburg hercegére utal. Használati edényeik, a vázák, fedeles kupák és kancsók fala vékony, krémszínű, mázas díszítésük pedig vagy kék, vagy többszínű. Bár készítettek néhány darabot a kézi festéses díszítésnek fenntartott üres mezővel is, Abstbessingen megmaradt a fontosabb német udvari gyártók szerény utánzójának.

Académie Internationale de la Céramique (AIC), International Academy of Ceramics (IAC) - 10 avenue de la Paix, 1202 Genéve, Svájc

achátkerámia - többszínű agyagmasszából készülő, márványhatást keltő XVIII. sz.-i kerámia. Bizonyos esetekben, hogy a felületi márványozástól megkülönböztessék, tömör achátnak is nevezték. Achátkerámiát először valószínűleg Thomas Wedgwood készített (1730 k.) az angliai Staffordshire megye Burslem nevű városának Rowley-féle kerámia-manufaktúrájában. A különböző színű, pl. vörös és barnássárga agyag találomra történő vegyítése durva rajzolatot eredményezett használati és dísztárgyakon. Az 1740-es években Thomas Whieldon angol keramikus tökéletesítette az achátkerámiát: fém-oxidokkal színezett fehér masszát használt. Barna, fehér, valamint zöld vagy kék massza különböző rétegeinek ismételt elegyítése az alapanyagot márványszerűen erezetté tette; az így nyert masszalepényt, mivel csíkozása formázáskor elmázolódott volna, kétrészes öntőformában alakították, kiégetés után csiszolták, majd mázazták. A korabeli darabokon aranysárga színű máz a jellemző, körülbelül 1750-től azonban inkább átlátszó vagy – a kékes agyagot színező kobaltból eredően – kékesszürke. A Whieldon-féle achátkerámiából kezdetben burnótos szelencéket és késnyeleket készítettek, de az eljárást Josiah Wedgwood is felhasználta Etruria nevű manufaktúrájában, klasszicizáló, a természetes achátot gondosan imitáló vázái készítéséhez. Thomas Astbury és Josiah Spode is gyártottak achátkerámiát. Embert ábrázoló szobrok alakítására nemigen volt alkalmas, macska- vagy nyúlfigurák, ill. étkészletek anyagaként viszont annál mutatósabbnak bizonyult. Gyártása 1780 k. szűnt meg. A kontinensen is gyártottak néhány helyen achátkerámiát, pl. Aprey prés Langre-ban (Haute Marne).

Adamis Gusztáv (Berettyóújfalu, 1950-) - festő, szobrász, keramikus

aereoceramica - aerokeramika, légi-kerámia > F. T. Marinetti: Keramika és aerokeramika - futurista manifesztum, 1938

Affenkapelle-porcelán - (német: „majomzenekar), figurák sorozata, mely a szászországi (ma Németország) meisseni porcelángyárban készült 1747 k., és később utánozták. A zenekar tagjait Jean-Antoine Watteau és Christophe Huet francia művészek metszetei alapján két német szobrász, Johann Joachim Kändler és Peter Reinicke mintázta meg; a ruhába öltöztetett majmok, a feltételezések szerint, a drezdai udvari zenekart parodizálják. Mindegyik zenész gondosan kiszínezett XVIII. sz.-i ruhában van és levelekkel, virágokkal díszített, csigavonalú, aranyozott talapzaton áll. Egy majomúr vezényel, négy majomhölgy énekel, a többiek pedig különféle hangszereken játszanak. 1753-ban Meissen Pompadour márkinénak 19 tagú zenekart szállított, ez a legnagyobb meglévő ismert csoport, bár bizonyíték van arra is, hogy a teljes sorozat 25 darabból állhatott. A meisseni porcelán legnagyszerűbb korszakából származnak a figurák, és Kändler mesteri kifejezőképessége jóval túlmutat a puszta karikatúrán. Számos utánzat is létezik – jóval kevésbé elegánsak, mint az eredetiek –, köztük van a Chelsea-ben (London) 1756-ban készült öt zenélő majom, a németországi Fürstenbergből és az angliai Derbyből származó figurák, valamint az a lendületes tekerőlantos majom, melyet az orosz Kornyilov-gyár száz évvel később készített, és amelyet ugyancsak az egyik Kändler-figura ihletett.

Ágoston-Papp Mónika (Budapest, 1962-) - keramikus

agyag - a fazekasság alapanyaga. A fazekasság szempontjából képlékenysége, formálhatósága és az a tulajdonsága, hogy égetéssel a benne levő nedvesség eltávolítható, ezáltal véglegesen megszilárdítható, alapvető fontosságú. A képlékeny agyagot kövérnek, zsírosnak is szokták mondani a fazekasok, a kevésbé képlékenyt soványnak. Ez utóbbi tulajdonsága attól függ, mennyi homokot tartalmaz, ezért a szükségletnek megfelelően soványíthatják homokkal a kövér agyagot. Az agyag tűzálló volta attól függ, hogy mennyi ásványi szennyeződést tartalmaz. Ha 1600 °C fölött égetik és nem olvad meg, tűzállósága kifogástalan.

Agyag-Ásvány Kft. 2611 Felsőpetény Bánya telep 1. - fazekas- és finomkerámia ipari agyagok, kemenceépítő habarcsok forgalmazása.

agyagkatonák - lásd: cseréphadsereg

agyagmáz - olyan agyagféle, amelyben olvasztó hatású alkálifémek, mész vagy vas találhatók. Főleg 1200 °C égetési fok fölött használják. Színskálája a sárgásbarna, barna és fekete színekre korlátozódik. Kelet-Ázsiában főleg a kínaiak és a japánok alkalmazták (tenmoku).
agyagmáz, f ö l d m á z, e n g o b e : ólommentes (tiszta v. vasoxidban bővelkedő) iszapolt agyagból készített máz, amelyet tűzálló (durvább) agyagedényeken alkalmaznak. Keverékéhez szódát, hamuzsírt, olykor boraxot is adnak. Színe általában barna (bunzlaui barna edények), redukáló lánggal való égetés és hirtelen lehűtés esetén barnás v. mélyfekete. A középkorban színe fehér, színes ólommáz alatt alkalmazva fokozza a máz csillogó hatását.

agyagművesség, magyar > agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében
k e r a m i k a : az agyagot edényekké és más tárgyakká feldolgozó kézműves mesterség. Nyomait megtaláljuk az emberi kultúra ősi emlékei között. A formálás legkezdetlegesebb módja a kézzel való mintázás. Fejlettebb és ma is használatos megmunkálási eljárás a k o r o n g o l á s, amelyet Kisázsiában és Egyiptomban az i. e. 5. ill. 4. évezredben ismertek. Európában először a krétai kultúrában az i. e. 18 — 17. sz.-ban jelent meg. Kiégetett agyag a cserép; anyaga szilárd, de porózus, a víz átszivárog rajta. Ennek megakadályozására az edényeket mázzal vonják be. Az ~ főbb termékei: 1. m á z t a l a n cserép (te r r a k o t t a), ilyenek a görög és a korai római vázák emlékei; 2. ó l o m m á z a s cserép, ilyenek a középkori edények, kályhacsempék, továbbá nagy részben a népi fazekasság termékei; 3. ó n m á z a s cserép (m a j o l i k a, f a j a n s z), át nem látszó — többnyire fehér — ónmázzal fedett és színes festésű edények v. egyéb tárgyak; 4. kő c s e r ép, magas hőfokon égetett, nagyon kemény anyagú, kagylós törésfelületű, szürkére színeződő cserepű természetes agyagból; felületét sómáz borítja (ilyenek pl. a Rajna-vidéki kupák); 5. p o r c e lá n, kaolin, kvarc és földpát keveréke; magas hőfokon kiégetve ugyancsak kagylós törésű és áttetsző anyag, átlátszó porcelánmáz alatti v. ráégetett, több színű festett mintákkal; 6. k e m é n y c s e r é p, agyagból és más anyagokból mesterségesen előállított kerámiai alapanyag, melyet átlátszó máz borít.

Aiszón (Kr. e. 5. század utolsó negyede) - görög vörösalakos vázafestő. Az ún. gazdag stílus egyik legkiemelkedőbb mestere. Több mint húsz művét ismerjük. Főbb művei: Théseus harca a Minótaurosszal (szignált csésze, Madrid), Théseus harca az amazonokkal (lékythos, Nápoly).

Ai Weiwei (Beijing, 1957-), magyaros átírásban Ai Vej-vej, kínai képzőművész. A Sunflower Seeds (Napraforgómagok) című installációt, amely egy ezer négyzetméteres szőnyeg, Vej-vej a londoni Tate Modern Unilever-sorozatához készítette. A modern és kortárs múzeum a kereskedelmi konszern támogatásával tíz éve minden évben felkér egy installációkat készítő művészt a múzeum nagycsarnokának megtöltésére. A kínai porcelángyártás egyik fő központjában, Csingtöcsenben (Jingdezhen) két éven keresztül csaknem hatszáz munkás dolgozott a projekten, amelyhez százötven tonnányi porcelán napraforgómagot használtak fel. A magok mindegyikét 1300 Celsius-fokon égették ki, kézzel megfestették, majd újra kiégették, ezúttal 800 fokon. Ai Vej-vej alkotásával egyrészt azt kívánta bemutatni, hogy egy sűrűn lakott országban elveszhet a személyiség. Az installáció másik gondolata pedig az, hogy az interneten keresztül sok millió ember kapcsolódik össze szerte a világon. > Egészségre káros a szotyiinstalláció a Tate Modernben

Ajtai Tamás (Kecskemét, 1952-) - keramikus, festő

akasztófül (v. akasztólyuk) - tálak, tányérok hátoldalán már a 16. században is alkalmazott, az akasztást szolgáló kis agyagfül, amely állhat függőlegesen vagy vízszintesen, a táji változatok szerint. A függőleges akasztófül általában a tál oldalfalára ragasztott és odanyomott agyaggolyó, amelyet utólag átszúrnak. A vízszintes akasztófül ezzel szemben többnyire agyaghurka, amelyet úgy helyeznek a tál oldalfalára, hogy csak a két végét nyomják oda, a közepe eláll. Az akasztólyuk az edény fenekének peremén szúrt egyes, páros, esetleg hármas lyuk, az akasztófülnél mindenképpen későbbi találmány. A tányér akasztása egyértelműen a magyar nyelvterületen alakult ki, Európa fazekasságában másutt nem is fordul elő, más nemzetiségűeknél is csupán a magyarokkal érintkező területeken.

aláfestés - az átlátszó mázak (hagyományosan ólommázak) alatti, földfestékekkel történő díszítés, a magyar fazekasság egyik legfőbb jellemzője. Az angol nyelvben ezt nevezik slipware-nek.

alákarcolás - a földfestékkel bevont, még bőrkemény edény felületébe hegyes szerszámmal úgy karcolják a mintát, hogy alóla az agyag eredeti színe kilátszik. Ezt hívják idegen szóval sgrafittonak vagy sgraffiatonak.

Akhillész, vagy Akhilleusz (Kr. e. 460 – Kr. e. 420 körül) - görög vázafestő

albarello > Terebess Ázsia Lexikon > majolika patikaedények

Albisola - olasz város Genovától 35 km-re, híres kerámia múzeumairól és (futurista > plakát) kerámiaművészeiről >>>Tovább

d'Albisola, Tullio (született: Tullio Mazzotti, 1899-1971) - olasz futurista keramikus

Albrecht Júlia (Budapest, 1948-) - keramikus

Alföld Porcelán Edénygyár - 6800 Hódmezővásárhely, Erzsébeti út 7.

Alföldi Fazekas Triennálé, X. – fazekas pályázat, Karcag, 2006. augusztus 18 – szeptember 16-ig. Tizedik alkalommal rendezték meg Karcagon az Alföldi Fazekas Triennálét. A fazekasok seregszemléje kezdetben az alföldi központok bemutatkozására szerveződött, fokozatosan vált országos rendezvénnyé. Az első Alföldi Fazekas Triennálét 1979-ben Dr. Szabó László és Dr. Gulyás Éva néprajzkutatók ötlete alapján a Damjanich Múzeumban Szolnokon rendezték meg. Az első két szolnoki pályázat után a rendezés jogát felváltva kapta meg Mezőtúr és Karcag, az Alföld két neves fazekasközpontja. A pályázat célja a pályázati felhívásban megfogalmazottak szerint: olyan népi iparművészeti fazekas alkotások életrehívása, amelyek őrzik a magyar népi fazekashagyományt, ugyanakkor mind művészi, mind funkcionális szempontból eleget tesznek korunk igényeinek; amelyek a különböző tájegységek hagyományait őrzik és azt korszerű, új formában dolgozzák fel. A pályázatot követő kiállítás pedig a legjobb módja annak, hogy az alkotók megismerhessék egymás munkáit, a közönség pedig lemérheti, hol tart ma a népi iparművészeti fazekasság.

Amaszisz (Kr. e. 555 – Kr. e. 525 közt működött) - görög fazekasmester

Ambrus Éva (Budapest, 1941-) - keramikus

amfora (amphora) - ókori görög és római, eredetileg magas, bő szájú, a nyakánál szűkebb, öblös, fülekkel ellátott cserépedény elnevezése; főleg bor, olaj, búza vagy hal tárolására használták. Az első amphorák a libanoni-szíriai tengerparton jelentek meg, valamikor az i. e. 15. században. Rövid idő alatt az egész ókori világban elterjedt használatuk, és egészen a 7. századig a legnépszerűbb tárolóedények közé számítottak. Nagyjából innentől kezdve vették át a szerepüket a fából és bőrből készült edények. >>>Tovább
Az ókori görög keramika egyik leggyakoribb vázaformája. Két fő változata az úgynevezett hasasamphora (amelyen a nyak és a test nem válik el élesen egymástól) és a nyakamphora, amelynél a váza körvonala a nyak tövénél szögben megtörik.
Drága áru volt, de nem az előállítása miatt. Azt kellett megfizetni, hogy csak egyszer volt szabad használni; ha kiürült, az amphorát összetörték. Bár helyi/házi használatra az olajos amphorákat újratöltötték, ép amphorát azonban ritkán lehet találni. A töredékekből viszont hegyek keletkeztek, mint pl. Rómában a Monte Testaccio. Különleges formájának gyakorlati oka van: a borban/olajban - még leszűrve is - üledék keletkezett, aminek összegyűjtése kívánatos volt - ha kis helyre tömörítik, akkor kevesebb veszteséggel önthető le róla a folyadék.

anabaptista fazekasok (habánok) - a 16. században Faenzából a vallási üldözések elől Felső-Olaszországba, majd részben Magyarországra menekült fazekasok. Fontosabb központjaik a Dunántúl nyugati részén (Körmend, Sopron), az egykori Felső Magyarország nyugati megyéiben, Sárospatakon, Erdélyben voltak. A 18. században művességük beleolvadt a népi fazekasságba. Lásd: habán kerámia

Andokidész (Kr. e. 540 – Kr. e. 500 közt működhetett) - görög fazekasmester

Andresz János (Biatorbágy, 1932–2002) - keramikus

Andróczi Alajos (Semjénháza, 1937-) - szobrász, keramikus

angob - lásd: földfesték

angol stúdió keramikusok (studio potters) - lásd: Alan Caiger-Smith, Michael Cardew, Hans Coper, Ken Eastman, Bernard Leach, Lucy Rie

Antal András (Pásztó, 1950-) - keramikus

Antal Balázs - pocelántervező > Haute couture az asztalra > A porcelán szerelmese > Dizájner a konyhában

Antalffy Mária [Antalfi] (Budapest, 1922 – Budapest, 1989) - grafikus, keramikus, szobrász

Antik Sándor (Szászrégen [Reghin, RO], 1950-) - szobrász, keramikus

archeometriai vizsgálatok > A vizsgálandó közép-dunántúli újkőkori kerámia és környezete > Az edelényi, X. századi település kerámia lelet-együttesének archeometriai vizsgálata > Az izotópgeokémia alkalmazása az archeometriai kerámiavizsgálatokban > Kerámiák katódlumineszcens vizsgálata zalavári - népvándorláskori - leletek példáján > Kora neolitikus kerámia készítés Magyarországon > Paticsok - a kerámia és az üledék között > Pompei tálak

argoszi kerámia

Arhipenko, Olekszandr Porfirovics (Alexander Archipenko, 1887-1964) - ukrán-amerikai avantgárd szobrász, kerámia szobrokat is készített.

ariballosz - ókori görög cserépedényfajta, szűk nyakú olaj- vagy kenőcstartó edényke. Főképp a Kr. e. 7–6. századi Korinthoszban volt igen népszerű, itt egyfülű változatát kedvelték korong alakú szájjal, gömb alakú, csúcsban végződő vagy lapos aljú testtel. Athénben inkább a kétfülű változatot használták, félgömb alakú szájjal, gömb alakú vagy lapos testtel. Ritkábban bronzból is öntötték, majd a rómaiak fújt üvegből is készítették.

Arisztophanész (Kr. e. V. század utolsó negyede) - görög vázafestő

Arman [Armand Pierre Fernandez] szobrászművész (Nizza, 1928 – New York, 2005), a francia Új Realizmus (Nouveau Réalisme)-mozgalom egyik alapítótagja, kerámiákat is tervezett.

art deco - az art decoratif francia kifejezés rövítése, az 1920-as, 30-as évek építészeti és iparművészeti irányzata, melynek hatásai ugyanakkor a festészetben, a szobrászatban és a filmművészetben is megmutatkoznak. Eredete az art nouveau-hoz, a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is: a konstruktivizmusból merítette a geometriai stilizációt, a futurizmusból a modern kor éltetését, a kubizmusból pedig a festészeti alapokat. További jelentős hatása volt az egyiptomi művészetnek is, mikor 1922-ben felfedezték Tutanhamon sírját. A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art deco stílusát egyenenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. Az ipar fejlődésének köszönhetően elviekben is hátat fordított elődjének: az egyedi termékekről a tömegtermelés vívmányaira helyezte a hangsúlyt. Mégsem díszített minden lakást art deco lámpa vagy bútor. A stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett. A kor fiatalságának megfelelt és hamar meg is tetszett a merész, leegyszerűsített vonalvezetés, az erős, tiszta színvilág, a korszakban újnak számító anyagok: új ötvözetek, a fényezett króm és a bakelit. A krómot és bakelitet is tükörfényesre lehet csiszolni, az art deco újabb stíluselemmel bővült ezáltal. Az art deco csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiálítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján. > Terebess Gábor kerámia gyűjteményéből: Art deco > “Spritzdekor! Italia – Germania anni ‘30” > magyar art deco

Artes Magnus Porcelain Editions

Artigas, Joan Gardy (1938-) - spanyol keramikus, Josep Llorens Artigas fia

Artigas, Josep Llorens (1892-1980) - spanyol keramikus, olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Francisco Durrio, Raoul Dufy, Albert Marquet és Joan Miró. Kétszer volt műhelye Franciaországban (az első Charenton-le-Pont-ban, 1924-1938; a második Vitry-ben, 1938-1951), utána 1951-től az El Raco műhelyt vezette Gallifában (Barcelona mellett). 1942-től 1969-ig a barcelonai Escuela Massana kerámia-professzora. Több könyvet is írt a kerámiáról: Las pastas cerámicas y los esmaltes azules del antiguo Egipto (1922), Formulario y prácticas de cerámica (1948), Esmaltes y colores sobre vidrio, porcelana y metal (1950). >>>Tovább

Artnet - Képzőművészeti Portál és Folyóirat

ArtPortal - kortárs magyar művészeti adatbázis

Astbury-kerámia - John és fia, Thomas Astbury által kb. 1725-től kezdve gyártott angol keménycserépfajta; később a kifejezést a kb. 1760-ig Staffordshire-ben gyártott finomkerámia gyűjtőneveként használták. John Astbury (1688–1743) 1725-ben, Sheltonban alapított kerámiaműhelyt egy égetőkemencével; jó néhány, mások előtt járó fejlesztést tulajdonítanak neki. Termékei másokéinál sokkal szebben formáltak voltak, mivel végső alakjukat korongozással kapták, jóval finomabb felületüket pedig a fehér pipaagyag bevonatnak köszönhették; keményebbek és könnyebbek is voltak az anyagukba kevert égetett kvarcnak köszönhetően. Astbury vörös, ill. barnássárga kerámiáit fehér reliefek: hajók, emberi alakok, várak díszítették. Astbury termékei között található: achát- és teknőcpáncél kerámia, fekete keménycserép fehér reliefdísszel, mázas keménycserép a barna, az őzbarna, a barnássárga különböző árnyalataiban, fehér pipaagyagból készült rátett mintával, sómázas kőcserép, fehér és krémszínű keménycserép, geometrikus, esztergált mintával ellátott terrakotta – kemény, vörös, máz nélküli cserép, sgrafittóval, bekarcolással díszítve – és figurális alkotások. A jellegzetes Astbury-féle figurális kerámia embert, állatokat, madarakat ábrázol egyesével vagy csoportban; agyagból formázták, agyagpéppel bevonták, végül színezett agyagpéppel díszítették őket (ez utóbbit később a fém-oxid színezékek váltották fel). De találhatók közöttük kerti jelenetek (emberpár fa alatt), egyénített zenészalakokból összeálló muzsikuscsoportok, lovas és kínai figurák.

Astbury–Whieldon-kerámia - angol kerámia, többnyire díszítményes cserépedények és figurák, amelyeket kb. 1730 és 1745 között két staffordshire-i keramikus, John Astbury és Thomas Whieldon készített. Az elterjedtebb, nyomott reliefdíszítés helyett előre kiformázott dombormívű motívumokat helyeztek a díszítendő tárgyra, és ezeket vékony agyagfonalakból álló hajlított szárakkal kötötték össze. A műveletet spriggingnek („gallyazás”) nevezték.

Aszteasz (Kr. e. 360 – Kr. e. 330 között működött) - görög vázafestő. Nevét hat szignált művéről ismerjük, ő volt a Paestumi vázafestő iskola megalapítója, s egyben legnagyobb mestere. Több, mint negyven vázája maradt fenn, többnyire Mitológiai és a dál-itáliai népi színjátszásból vett jelenetekkel. Főbb művei: Dionüszosz, akrobatanő és színészek (Kratér, Lipari), Oresztész Delphoiban (kratér, Paestum), A fösvény kifosztása - komédiajelenet (kratér, Berlin), Héraklész őrjöngése (kratér, Vatikán).

attikai kerámia

áttört díszítés - az áttört edények díszítésmódjának technikájaként ismert. A többnyire körzővel előrajzolt (előkarcolt) mintát követve hosszú tűvel vagy speciális, erre a célra kialakított késszerű szerszámmal vágják át az edény falát, mégpedig meghatározott helyeken, majd a körülvágott agyagdarabot eltávolítják. A munka végén csipkeszerű minta jön létre. Ezt a díszítőtechnikát (ki)metszésnek is nevezik.

avar kerámiaközpont Szekszárd környékén

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z