Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

A
Ábrók Angelika
- keramikus

abstbessingeni fajansz - ónmázas kerámia, a türingiai Abstbessingen község gyárában készült, mely a XVIII. sz. első felében, körülbelül 1816-ig élte virágkorát. A vasvillát ábrázoló védjegy támogatójukra, Schwarzburg hercegére utal. Használati edényeik, a vázák, fedeles kupák és kancsók fala vékony, krémszínű, mázas díszítésük pedig vagy kék, vagy többszínű. Bár készítettek néhány darabot a kézi festéses díszítésnek fenntartott üres mezővel is, Abstbessingen megmaradt a fontosabb német udvari gyártók szerény utánzójának.

Académie Internationale de la Céramique (AIC), International Academy of Ceramics (IAC) - 10 avenue de la Paix, 1202 Genéve, Svájc

achátkerámia - többszínű agyagmasszából készülő, márványhatást keltő XVIII. sz.-i kerámia. Bizonyos esetekben, hogy a felületi márványozástól megkülönböztessék, tömör achátnak is nevezték. Achátkerámiát először valószínűleg Thomas Wedgwood készített (1730 k.) az angliai Staffordshire megye Burslem nevű városának Rowley-féle kerámia-manufaktúrájában. A különböző színű, pl. vörös és barnássárga agyag találomra történő vegyítése durva rajzolatot eredményezett használati és dísztárgyakon. Az 1740-es években Thomas Whieldon angol keramikus tökéletesítette az achátkerámiát: fém-oxidokkal színezett fehér masszát használt. Barna, fehér, valamint zöld vagy kék massza különböző rétegeinek ismételt elegyítése az alapanyagot márványszerűen erezetté tette; az így nyert masszalepényt, mivel csíkozása formázáskor elmázolódott volna, kétrészes öntőformában alakították, kiégetés után csiszolták, majd mázazták. A korabeli darabokon aranysárga színű máz a jellemző, körülbelül 1750-től azonban inkább átlátszó vagy – a kékes agyagot színező kobaltból eredően – kékesszürke. A Whieldon-féle achátkerámiából kezdetben burnótos szelencéket és késnyeleket készítettek, de az eljárást Josiah Wedgwood is felhasználta Etruria nevű manufaktúrájában, klasszicizáló, a természetes achátot gondosan imitáló vázái készítéséhez. Thomas Astbury és Josiah Spode is gyártottak achátkerámiát. Embert ábrázoló szobrok alakítására nemigen volt alkalmas, macska- vagy nyúlfigurák, ill. étkészletek anyagaként viszont annál mutatósabbnak bizonyult. Gyártása 1780 k. szűnt meg. A kontinensen is gyártottak néhány helyen achátkerámiát, pl. Aprey prés Langre-ban (Haute Marne).

Adamis Gusztáv (Berettyóújfalu, 1950-) - festő, szobrász, keramikus

aereoceramica - aerokeramika, légi-kerámia > F. T. Marinetti: Keramika és aerokeramika - futurista manifesztum, 1938

Affenkapelle-porcelán - (német: „majomzenekar), figurák sorozata, mely a szászországi (ma Németország) meisseni porcelángyárban készült 1747 k., és később utánozták. A zenekar tagjait Jean-Antoine Watteau és Christophe Huet francia művészek metszetei alapján két német szobrász, Johann Joachim Kändler és Peter Reinicke mintázta meg; a ruhába öltöztetett majmok, a feltételezések szerint, a drezdai udvari zenekart parodizálják. Mindegyik zenész gondosan kiszínezett XVIII. sz.-i ruhában van és levelekkel, virágokkal díszített, csigavonalú, aranyozott talapzaton áll. Egy majomúr vezényel, négy majomhölgy énekel, a többiek pedig különféle hangszereken játszanak. 1753-ban Meissen Pompadour márkinénak 19 tagú zenekart szállított, ez a legnagyobb meglévő ismert csoport, bár bizonyíték van arra is, hogy a teljes sorozat 25 darabból állhatott. A meisseni porcelán legnagyszerűbb korszakából származnak a figurák, és Kändler mesteri kifejezőképessége jóval túlmutat a puszta karikatúrán. Számos utánzat is létezik – jóval kevésbé elegánsak, mint az eredetiek –, köztük van a Chelsea-ben (London) 1756-ban készült öt zenélő majom, a németországi Fürstenbergből és az angliai Derbyből származó figurák, valamint az a lendületes tekerőlantos majom, melyet az orosz Kornyilov-gyár száz évvel később készített, és amelyet ugyancsak az egyik Kändler-figura ihletett.

Ágoston-Papp Mónika (Budapest, 1962-) - keramikus

agyag - a fazekasság alapanyaga. A fazekasság szempontjából képlékenysége, formálhatósága és az a tulajdonsága, hogy égetéssel a benne levő nedvesség eltávolítható, ezáltal véglegesen megszilárdítható, alapvető fontosságú. A képlékeny agyagot kövérnek, zsírosnak is szokták mondani a fazekasok, a kevésbé képlékenyt soványnak. Ez utóbbi tulajdonsága attól függ, mennyi homokot tartalmaz, ezért a szükségletnek megfelelően soványíthatják homokkal a kövér agyagot. Az agyag tűzálló volta attól függ, hogy mennyi ásványi szennyeződést tartalmaz. Ha 1600 °C fölött égetik és nem olvad meg, tűzállósága kifogástalan.

Agyag-Ásvány Kft. 2611 Felsőpetény Bánya telep 1. - fazekas- és finomkerámia ipari agyagok, kemenceépítő habarcsok forgalmazása.

agyagkatonák - lásd: cseréphadsereg

agyagmáz - olyan agyagféle, amelyben olvasztó hatású alkálifémek, mész vagy vas találhatók. Főleg 1200 °C égetési fok fölött használják. Színskálája a sárgásbarna, barna és fekete színekre korlátozódik. Kelet-Ázsiában főleg a kínaiak és a japánok alkalmazták (tenmoku).

agyagművesség, magyar > agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében

Aiszón (Kr. e. 5. század utolsó negyede) - görög vázafestő

Ai Weiwei (Beijing, 1957-), magyaros átírásban Ai Vej-vej, kínai képzőművész. A Sunflower Seeds (Napraforgómagok) című installációt, amely egy ezer négyzetméteres szőnyeg, Vej-vej a londoni Tate Modern Unilever-sorozatához készítette. A modern és kortárs múzeum a kereskedelmi konszern támogatásával tíz éve minden évben felkér egy installációkat készítő művészt a múzeum nagycsarnokának megtöltésére. A kínai porcelángyártás egyik fő központjában, Csingtöcsenben (Jingdezhen) két éven keresztül csaknem hatszáz munkás dolgozott a projekten, amelyhez százötven tonnányi porcelán napraforgómagot használtak fel. A magok mindegyikét 1300 Celsius-fokon égették ki, kézzel megfestették, majd újra kiégették, ezúttal 800 fokon. Ai Vej-vej alkotásával egyrészt azt kívánta bemutatni, hogy egy sűrűn lakott országban elveszhet a személyiség. Az installáció másik gondolata pedig az, hogy az interneten keresztül sok millió ember kapcsolódik össze szerte a világon. > Egészségre káros a szotyiinstalláció a Tate Modernben

Ajtai Tamás (Kecskemét, 1952-) - keramikus, festő

akasztófül (v. akasztólyuk) - tálak, tányérok hátoldalán már a 16. században is alkalmazott, az akasztást szolgáló kis agyagfül, amely állhat függőlegesen vagy vízszintesen, a táji változatok szerint. A függőleges akasztófül általában a tál oldalfalára ragasztott és odanyomott agyaggolyó, amelyet utólag átszúrnak. A vízszintes akasztófül ezzel szemben többnyire agyaghurka, amelyet úgy helyeznek a tál oldalfalára, hogy csak a két végét nyomják oda, a közepe eláll. Az akasztólyuk az edény fenekének peremén szúrt egyes, páros, esetleg hármas lyuk, az akasztófülnél mindenképpen későbbi találmány. A tányér akasztása egyértelműen a magyar nyelvterületen alakult ki, Európa fazekasságában másutt nem is fordul elő, más nemzetiségűeknél is csupán a magyarokkal érintkező területeken.

aláfestés - az átlátszó mázak (hagyományosan ólommázak) alatti, földfestékekkel történő díszítés, a magyar fazekasság egyik legfőbb jellemzője. Az angol nyelvben ezt nevezik slipware-nek.

alákarcolás - a földfestékkel bevont, még bőrkemény edény felületébe hegyes szerszámmal úgy karcolják a mintát, hogy alóla az agyag eredeti színe kilátszik. Ezt hívják idegen szóval sgrafittonak vagy sgraffiatonak.

Akhillész, vagy Akhilleusz (Kr. e. 460 – Kr. e. 420 körül) - görög vázafestő

albarello > Terebess Ázsia Lexikon > majolika patikaedények

Albisola - olasz város Genovától 35 km-re, híres kerámia múzeumairól és (futurista > plakát) kerámiaművészeiről >>>Tovább

d'Albisola, Tullio (született: Tullio Mazzotti, 1899-1971) - olasz futurista keramikus

Albrecht Júlia (Budapest, 1948-) - keramikus

Alföld Porcelán Edénygyár - 6800 Hódmezővásárhely, Erzsébeti út 7.

Alföldi Fazekas Triennálé, X. – fazekas pályázat, Karcag, 2006. augusztus 18 – szeptember 16-ig. Tizedik alkalommal rendezték meg Karcagon az Alföldi Fazekas Triennálét. A fazekasok seregszemléje kezdetben az alföldi központok bemutatkozására szerveződött, fokozatosan vált országos rendezvénnyé. Az első Alföldi Fazekas Triennálét 1979-ben Dr. Szabó László és Dr. Gulyás Éva néprajzkutatók ötlete alapján a Damjanich Múzeumban Szolnokon rendezték meg. Az első két szolnoki pályázat után a rendezés jogát felváltva kapta meg Mezőtúr és Karcag, az Alföld két neves fazekasközpontja. A pályázat célja a pályázati felhívásban megfogalmazottak szerint: olyan népi iparművészeti fazekas alkotások életrehívása, amelyek őrzik a magyar népi fazekashagyományt, ugyanakkor mind művészi, mind funkcionális szempontból eleget tesznek korunk igényeinek; amelyek a különböző tájegységek hagyományait őrzik és azt korszerű, új formában dolgozzák fel. A pályázatot követő kiállítás pedig a legjobb módja annak, hogy az alkotók megismerhessék egymás munkáit, a közönség pedig lemérheti, hol tart ma a népi iparművészeti fazekasság.

Amaszisz (Kr. e. 555 – Kr. e. 525 közt működött) - görög fazekasmester

Ambrus Éva (Budapest, 1941-) - keramikus

amfora (amphora) - ókori görög és római, eredetileg magas, bő szájú, a nyakánál szűkebb, öblös, fülekkel ellátott cserépedény elnevezése; főleg bor, olaj, búza vagy hal tárolására használták. Az első amphorák a libanoni-szíriai tengerparton jelentek meg, valamikor az i. e. 15. században. Rövid idő alatt az egész ókori világban elterjedt használatuk, és egészen a 7. századig a legnépszerűbb tárolóedények közé számítottak. Nagyjából innentől kezdve vették át a szerepüket a fából és bőrből készült edények. >>>Tovább
Az ókori görög keramika egyik leggyakoribb vázaformája. Két fő változata az úgynevezett hasasamphora (amelyen a nyak és a test nem válik el élesen egymástól) és a nyakamphora, amelynél a váza körvonala a nyak tövénél szögben megtörik.
Drága áru volt, de nem az előállítása miatt. Azt kellett megfizetni, hogy csak egyszer volt szabad használni; ha kiürült, az amphorát összetörték. Bár helyi/házi használatra az olajos amphorákat újratöltötték, ép amphorát azonban ritkán lehet találni. A töredékekből viszont hegyek keletkeztek, mint pl. Rómában a Monte Testaccio. Különleges formájának gyakorlati oka van: a borban/olajban - még leszűrve is - üledék keletkezett, aminek összegyűjtése kívánatos volt - ha kis helyre tömörítik, akkor kevesebb veszteséggel önthető le róla a folyadék.

anabaptista fazekasok (habánok) - a 16. században Faenzából a vallási üldözések elől Felső-Olaszországba, majd részben Magyarországra menekült fazekasok. Fontosabb központjaik a Dunántúl nyugati részén (Körmend, Sopron), az egykori Felső Magyarország nyugati megyéiben, Sárospatakon, Erdélyben voltak. A 18. században művességük beleolvadt a népi fazekasságba. Lásd: habán kerámia

Andokidész (Kr. e. 540 – Kr. e. 500 közt működhetett) - görög fazekasmester

Andresz János (Biatorbágy, 1932–2002) - keramikus

Andróczi Alajos (Semjénháza, 1937-) - szobrász, keramikus

angob - lásd: földfesték

angol stúdió keramikusok (studio potters) - lásd: Alan Caiger-Smith, Michael Cardew, Hans Coper, Ken Eastman, Bernard Leach, Lucy Rie

Antal András (Pásztó, 1950-) - keramikus

Antal Balázs - pocelántervező > Haute couture az asztalra > A porcelán szerelmese > Dizájner a konyhában

Antalffy Mária [Antalfi] (Budapest, 1922 – Budapest, 1989) - grafikus, keramikus, szobrász

Antik Sándor (Szászrégen [Reghin, RO], 1950-) - szobrász, keramikus

archeometriai vizsgálatok > A vizsgálandó közép-dunántúli újkőkori kerámia és környezete > Az edelényi, X. századi település kerámia lelet-együttesének archeometriai vizsgálata > Az izotópgeokémia alkalmazása az archeometriai kerámiavizsgálatokban > Kerámiák katódlumineszcens vizsgálata zalavári - népvándorláskori - leletek példáján > Kora neolitikus kerámia készítés Magyarországon > Paticsok - a kerámia és az üledék között > Pompei tálak

argoszi kerámia

Arhipenko, Olekszandr Porfirovics (Alexander Archipenko, 1887-1964) - ukrán-amerikai avantgárd szobrász, kerámia szobrokat is készített.

ariballosz - ókori görög cserépedényfajta, szűk nyakú olaj- vagy kenőcstartó edényke. Főképp a Kr. e. 7–6. századi Korinthoszban volt igen népszerű, itt egyfülű változatát kedvelték korong alakú szájjal, gömb alakú, csúcsban végződő vagy lapos aljú testtel. Athénben inkább a kétfülű változatot használták, félgömb alakú szájjal, gömb alakú vagy lapos testtel. Ritkábban bronzból is öntötték, majd a rómaiak fújt üvegből is készítették.

Arisztophanész (Kr. e. V. század utolsó negyede) - görög vázafestő

Arman [Armand Pierre Fernandez] szobrászművész (Nizza, 1928 – New York, 2005), a francia Új Realizmus (Nouveau Réalisme)-mozgalom egyik alapítótagja, kerámiákat is tervezett.

art deco - az art decoratif francia kifejezés rövítése, az 1920-as, 30-as évek építészeti és iparművészeti irányzata, melynek hatásai ugyanakkor a festészetben, a szobrászatban és a filmművészetben is megmutatkoznak. Eredete az art nouveau-hoz, a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is: a konstruktivizmusból merítette a geometriai stilizációt, a futurizmusból a modern kor éltetését, a kubizmusból pedig a festészeti alapokat. További jelentős hatása volt az egyiptomi művészetnek is, mikor 1922-ben felfedezték Tutanhamon sírját. A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art deco stílusát egyenenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. Az ipar fejlődésének köszönhetően elviekben is hátat fordított elődjének: az egyedi termékekről a tömegtermelés vívmányaira helyezte a hangsúlyt. Mégsem díszített minden lakást art deco lámpa vagy bútor. A stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett. A kor fiatalságának megfelelt és hamar meg is tetszett a merész, leegyszerűsített vonalvezetés, az erős, tiszta színvilág, a korszakban újnak számító anyagok: új ötvözetek, a fényezett króm és a bakelit. A krómot és bakelitet is tükörfényesre lehet csiszolni, az art deco újabb stíluselemmel bővült ezáltal. Az art deco csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiálítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján. > Terebess Gábor kerámia gyűjteményéből: Art deco > “Spritzdekor! Italia – Germania anni ‘30” > magyar art deco

Artes Magnus Porcelain Editions

Artigas, Joan Gardy (1938-) - spanyol keramikus, Josep Llorens Artigas fia

Artigas, Josep Llorens (1892-1980) - spanyol keramikus, olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Francisco Durrio, Raoul Dufy, Albert Marquet és Joan Miró. Kétszer volt műhelye Franciaországban (az első Charenton-le-Pont-ban, 1924-1938; a második Vitry-ben, 1938-1951), utána 1951-től az El Raco műhelyt vezette Gallifában (Barcelona mellett). 1942-től 1969-ig a barcelonai Escuela Massana kerámia-professzora. Több könyvet is írt a kerámiáról: Las pastas cerámicas y los esmaltes azules del antiguo Egipto (1922), Formulario y prácticas de cerámica (1948), Esmaltes y colores sobre vidrio, porcelana y metal (1950). >>>Tovább

Artnet - Képzőművészeti Portál és Folyóirat

ArtPortal - kortárs magyar művészeti adatbázis

Astbury-kerámia - John és fia, Thomas Astbury által kb. 1725-től kezdve gyártott angol keménycserépfajta; később a kifejezést a kb. 1760-ig Staffordshire-ben gyártott finomkerámia gyűjtőneveként használták. John Astbury (1688–1743) 1725-ben, Sheltonban alapított kerámiaműhelyt egy égetőkemencével; jó néhány, mások előtt járó fejlesztést tulajdonítanak neki. Termékei másokéinál sokkal szebben formáltak voltak, mivel végső alakjukat korongozással kapták, jóval finomabb felületüket pedig a fehér pipaagyag bevonatnak köszönhették; keményebbek és könnyebbek is voltak az anyagukba kevert égetett kvarcnak köszönhetően. Astbury vörös, ill. barnássárga kerámiáit fehér reliefek: hajók, emberi alakok, várak díszítették. Astbury termékei között található: achát- és teknőcpáncél kerámia, fekete keménycserép fehér reliefdísszel, mázas keménycserép a barna, az őzbarna, a barnássárga különböző árnyalataiban, fehér pipaagyagból készült rátett mintával, sómázas kőcserép, fehér és krémszínű keménycserép, geometrikus, esztergált mintával ellátott terrakotta – kemény, vörös, máz nélküli cserép, sgrafittóval, bekarcolással díszítve – és figurális alkotások. A jellegzetes Astbury-féle figurális kerámia embert, állatokat, madarakat ábrázol egyesével vagy csoportban; agyagból formázták, agyagpéppel bevonták, végül színezett agyagpéppel díszítették őket (ez utóbbit később a fém-oxid színezékek váltották fel). De találhatók közöttük kerti jelenetek (emberpár fa alatt), egyénített zenészalakokból összeálló muzsikuscsoportok, lovas és kínai figurák.

Astbury–Whieldon-kerámia - angol kerámia, többnyire díszítményes cserépedények és figurák, amelyeket kb. 1730 és 1745 között két staffordshire-i keramikus, John Astbury és Thomas Whieldon készített. Az elterjedtebb, nyomott reliefdíszítés helyett előre kiformázott dombormívű motívumokat helyeztek a díszítendő tárgyra, és ezeket vékony agyagfonalakból álló hajlított szárakkal kötötték össze. A műveletet spriggingnek („gallyazás”) nevezték.

Aszteasz (Kr. e. 360 – Kr. e. 330 között működött) - görög vázafestő

attikai kerámia

áttört díszítés - az áttört edények díszítésmódjának technikájaként ismert. A többnyire körzővel előrajzolt (előkarcolt) mintát követve hosszú tűvel vagy speciális, erre a célra kialakított késszerű szerszámmal vágják át az edény falát, mégpedig meghatározott helyeken, majd a körülvágott agyagdarabot eltávolítják. A munka végén csipkeszerű minta jön létre. Ezt a díszítőtechnikát (ki)metszésnek is nevezik.

avar kerámiaközpont Szekszárd környékén

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z