Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Zsolnay Miklós (1857-1922)

Csupa kék és vörös folyondár, igazi és képzeletbeli virág, tulipán, szegfű és bazsarózsa, zöldellő, virágzó ág s az ágak közt megbúvó (kék)madár. Csupa szabályos és szabálytalan mértani alakzat. Csupa szépség és ragyogás. Mindez fali csempéken és kerámialapon. Akár az Ezeregy éjszaka helyszíne, olyan a Magyar Nemzeti Múzeum díszterme az

Egy ismeretlen orientalista,
Zsolnay Miklós
keleti kerámia-gyűjteménye

című, január 9-éig látogatható kiállítás révén. Zsolnay Miklós – a világhírűvé vált iparművészeti műhely-alapító Zsolnay Vilmosnak a fia – 1874-től a gyár kereskedelmi ügyeiben segédkezett apjának. Ekkor a Zsolnay-gyár már túl volt első nemzetközi sikerén, az 1873. évi Bécsi Világkiállításon, ahol a zsűritől a nagy bronzérmet, a királytól pedig a Ferenc József-rendet nyerték el a barna és kék mázú dísztárgyak, festett vázák. Az 1878. évi Párizsi Világkiállítás pedig meghozta a legnagyobb elismerést, a Grand Prix-t, a kiállítás aranyérmét, és ekkor tüntette ki Zsolnay Vilmost a francia kormány a Becsületrenddel. Ezt csak az eozinmáz világsikere múlta felül, ami végre a hazai elismeréssel is párosult. A millenniumi kiállításon a Ferenc József-díj II. fokozatával tüntették ki Zsolnayt, Pécs pedig díszpolgárává választotta őt.

A technikákkal, alapanyagokkal, díszítő motívumokkal állandóan kísérletező Zsolnay Vilmos még 1887/88-ban közel-keleti tanulmányútra küldte fiát, egyrészt új kereskedelmi kapcsolatokat remélve, de sokkal inkább a kor divatjának hódolva, a keleti kerámia titkának megfejtése végett.

Utazásairól Pécsett őrzött naplójának feljegyzései, valamint a családjának küldött levelei tanúskodnak. Útja során nagy mennyiségű, jó ízléssel válogatott perzsa, török és kairói iszlám kerámiát és falicsempét vásárolt és hozott haza. A kerámiák művészi értéke, szépsége és változatossága méltán tette ezt a gyűjteményt egész Európában elismertté és számontartottá. A százhetven darabból álló XVI-XVII. századi török falicsempe-gyűjteményt és a több ezer IX-XV. századi fusztáti iszlám kerámiaegyüttest előbb a család magánmúzeumában, majd a pécsi városi múzeumban helyezték el. Az államosítást követően ezek a szépséges kerámiák raktárba kerültek, és csak a legutóbbi években dolgozta fel azt a Janus Pannonius Múzeum.

Ez a motívumkincs és általában az oszmán-török hatás a Zsolnay-kerámiákban e gyűjtemény megszervezése előtt is tetten érhető volt. Számos keleti indíttatású tervet készítettek a Zsolnay-lányok, Teréz és Júlia, amiként ihletően hatottak a család birtokába került régi, keleti csempék a későbbi Zsolnay-korszakokban is.

Élet és Tudomány, 1999. 49. szám