Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Zsolnay Miklós (1857-1922)
Csupa kék és vörös folyondár, igazi és képzeletbeli virág, tulipán, szegfű és bazsarózsa, zöldellő, virágzó ág s az ágak közt megbúvó (kék)madár. Csupa szabályos és szabálytalan mértani alakzat. Csupa szépség és ragyogás. Mindez fali csempéken és kerámialapon. Akár az Ezeregy éjszaka helyszíne, olyan a Magyar Nemzeti Múzeum díszterme az
Egy
ismeretlen orientalista,
Zsolnay Miklós
keleti kerámia-gyűjteménye
című, január 9-éig látogatható kiállítás révén. Zsolnay Miklós – a világhírűvé vált iparművészeti műhely-alapító Zsolnay Vilmosnak a fia – 1874-től a gyár kereskedelmi ügyeiben segédkezett apjának. Ekkor a Zsolnay-gyár már túl volt első nemzetközi sikerén, az 1873. évi Bécsi Világkiállításon, ahol a zsűritől a nagy bronzérmet, a királytól pedig a Ferenc József-rendet nyerték el a barna és kék mázú dísztárgyak, festett vázák. Az 1878. évi Párizsi Világkiállítás pedig meghozta a legnagyobb elismerést, a Grand Prix-t, a kiállítás aranyérmét, és ekkor tüntette ki Zsolnay Vilmost a francia kormány a Becsületrenddel. Ezt csak az eozinmáz világsikere múlta felül, ami végre a hazai elismeréssel is párosult. A millenniumi kiállításon a Ferenc József-díj II. fokozatával tüntették ki Zsolnayt, Pécs pedig díszpolgárává választotta őt.
A technikákkal, alapanyagokkal, díszítő motívumokkal állandóan kísérletező Zsolnay Vilmos még 1887/88-ban közel-keleti tanulmányútra küldte fiát, egyrészt új kereskedelmi kapcsolatokat remélve, de sokkal inkább a kor divatjának hódolva, a keleti kerámia titkának megfejtése végett.
Utazásairól Pécsett őrzött naplójának feljegyzései, valamint a családjának küldött levelei tanúskodnak. Útja során nagy mennyiségű, jó ízléssel válogatott perzsa, török és kairói iszlám kerámiát és falicsempét vásárolt és hozott haza. A kerámiák művészi értéke, szépsége és változatossága méltán tette ezt a gyűjteményt egész Európában elismertté és számontartottá. A százhetven darabból álló XVI-XVII. századi török falicsempe-gyűjteményt és a több ezer IX-XV. századi fusztáti iszlám kerámiaegyüttest előbb a család magánmúzeumában, majd a pécsi városi múzeumban helyezték el. Az államosítást követően ezek a szépséges kerámiák raktárba kerültek, és csak a legutóbbi években dolgozta fel azt a Janus Pannonius Múzeum.
Ez a motívumkincs és általában az oszmán-török hatás a Zsolnay-kerámiákban e gyűjtemény megszervezése előtt is tetten érhető volt. Számos keleti indíttatású tervet készítettek a Zsolnay-lányok, Teréz és Júlia, amiként ihletően hatottak a család birtokába került régi, keleti csempék a későbbi Zsolnay-korszakokban is.
Élet és Tudomány, 1999. 49. szám
