ZEN IRODALOM ZEN LITERATURE
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

無門慧開 Wumen Huikai (1183–1260)
無門關 Wumen guan

(Rōmaji:)
Mumon Ekai: 無門関 Mumonkan
(English:) The Gateless Gate (or Passage/Barrier/Checkpoint) /
The Barrier That Has No Gate / Wumen's Gate
(Magyar:) Vu-men Huj-kaj: Vu-men kuan /
A nincs-hova-menés kapu* / Kapujanincs átjáró** / Átlépés a seholkapun, avagy A Vumen-hágó***

Compiled in 1228
*©Gulyás László ötlete **©Miklós Pál ***©Terebess Gábor



Tartalom

Contents

Átlépés a seholkapun
Fordította: Terebess Gábor

Kapujanincs átjáró tartalomjegyzéke
PDF: Szöveg + jegyzetek
Fordította: Miklós Pál

Nincs Kapu kóan-gyűjtemény
Fordította: Szigeti György

Kapujanincs átjáró
Fordította: Bakonyi Berta

A kaputlan kapu
Fordította: Hadházi Zsolt

A Nincs Kapu
Fordította: Dobosy Antal

Koanok a Wu men kuan gyűjteményből
Fordította: Darabos Pál

Mumonkan
Fordította: Varga Imre

The Gateless Gate
Translated by Eiichi Shimomissé

PDF: Mumonkan
Translated by R. H.
Blyth with commentary

PDF: The Gateless Gate
Translated by R. H.
Blyth
Illustrated by Mark T. Morse

PDF: The Barrier That Has No Gate
with Seung Sahn's comments, compiled by Paul Lynch

PDF: The Gateless Gate
Translated by Kōun Yamada

PDF: The Gateless Gate
Translated by Katsuki Sekida (In: Two Zen Classics, pp. 26-137)

The Gateless Gate
Translated by Nyogen Senzaki & Paul Reps

No-Gate Gateway: The Original Wu-Men Kuan
by David Hinton
Shambhala, 2018, 168 p.

Glossary of Terms and Proper Names
Liste des termes et noms propres chinois par Catherine Despeux

An Analysis Of The Koans In The Mu Mon Kwan
by John F. Fisher

PDF: Reflections on The Wumenkuan:
Commentary on the 48 cases of The Gateless Gate
by Stefano Mui Barragato (1930-2010)

The Wu-men kuan (J. Mumonkan) by Ishii Shūdō 石井修道 (1943 –)
Translated by Albert Welter

External links

Trinh Dinh Hy
Passe sans porte (Vô Môn Quan) ou l'esprit du Zen à travers les koan
http://www.truclamthienvien.fr/index.php/tailieu/112-vomonquan

DOC: La Barrière sans porte / Le Mumonkan
Traduction personnelle par Jacques Prestreau

 


René Magritte (1898-1967) - Variation de la Victoire, 1965

無門關 Átlépés a seholkapun
Fordította: Terebess Gábor

一 趙州狗子
1. Csao-csou* kutyája

Egyszer egy szerzetes megkérdezte Csao-csout:
– A kutyának is van buddha-természete?
– Nincs – felelte Csao-csou.

*Csao-csou Cung-sen (778-897) 趙州從諗 Zhaozhou Congshen > [Rōmaji: Jōshū Jūshin]

 

三 倶胝堅指
3. Csü-ti* fölemeli az ujját

Valahányszor Csü-ti mestert kérdezgették, csak fölemelte a mutatóujját. Szolgált remetelakában egy siheder.
– Milyen módszerrel tanít a mestered? – faggatták.
A szolgalegény is fölemelte az ujját.
Ám a dolog egyszer Csü-ti fülébe jutott, nosza kést ragadott, és levágta legénye ujját. Üvöltve rohant el kínjában szegény, de amikor Csü-ti utánaszólt, megállt és visszanézett.
Csü-ti fölemelte a mutatóujját.
A legény föleszmélt.
Halála órája közeledtén, Csü-ti azt mondta a köréje gyűlteknek:
– Mesterem, Tien-lung** egy-ujj csanját használtam egész életemben, de elhasználni mégsem tudtam. Értitek végre? – és mielőtt meghalt, még egyszer fölemelte a mutatóujját.

*Csin-hua Csü-cse (Csü-ti); Csü-cse "Ji-cse"="Egy-ujj" (9. sz.) > 金華俱胝 Jinhua Juzhi / Judi, 俱胝一指 Juzhi "Yizhi" (="One Finger") > [Rōmaji: Kinka Gutei; Gutei "Isshi"]
**Hang-csou Tien-lung (748-807) > 杭州天龍 Hangzhou Tianlong > [Rōmaji: Kōshū Tenryū]

 

四 胡子無髭
4. Nem is pelyhedzik a barbár álla

De miért nincs szakálla egy nyugati barbárnak? - kérdezte Huo-an.*

*Huo-an Si-ti (1108-1179) > 或庵師體 Huo'an Shiti > [Rōmaji: Wakuan Shitai]

 

五 香嚴上樹
5. Fönn a fán

Hsziang-jen* így szólt a gyülekezethez:
– Mintha fogadnál fogva lógnál egy fa tetejéről, kezed nem éri ágát, lábad nem éri törzsét. Arra jön valaki, és megkérdi, miért jött ide nyugatról Bódhidharma. Ha nem szólalsz meg, veszni hagysz egy embert, ha megszólalsz, magad veszejted el. Hát most válaszolsz, vagy nem válaszolsz?

*Hsziang-jen Cse-hszien (?-898) > 香嚴智閑 Xiangyan Zhixian > [Rōmaji: Kyōgen Chikan]

 

六 世尊拈花
6. Sákjamuni felmutat egy szál virágot

Sákjamuni Buddha tanítóbeszéd helyett egykor a Keselyűbércen felmutatott egy szál virágot tanítványainak. Mindegyikük elnémult, de Mahákasjapa el is mosolyodott. Buddha így szólt:
– Bírom az igaz törvény szemefényét, a nirvána felfoghatatlan értelmét, a forma nélküli forma páratlan tanát. Nem fejezik ki szavak, a tanításon kívül adatik át. Most Mahákasjapára hagyom.

 

七 趙州洗鉢
7. Csao-csou* elmosatja a csészét

– Most érkeztem a kolostorba – fordult egy szerzetes Csao-csouhoz. – Mondd, mi a tanításod lényege!
– Megreggeliztél már?
– Igen.
– Akkor menj, és mosd el az evőcsészédet!
A szerzetes egyszerre megvilágosult.

*Csao-csou Cung-sen (778-897) 趙州從諗 Zhaozhou Congshen > [Rōmaji: Jōshū Jūshin]

 

八 奚仲造車
8. A kerékgyártó

Jüe-an* mester azt kérdezete egy szerzetestől:
– Hszi-csung,** az első kerékgyártó készített egy talyigát, két kerekében száz küllővel. Ha levesszük a talyiga kerekeit és leszereljük a tengelyét is, mi marad belőle?

*Jüe-an San-kuo (1079-1152) > 月庵善果 Yue'an Shanguo > [Rōmaji: Gettan Zenka]
**Hszi-csung (a kínai harci szekér legendás feltalálója, a Hszia-dinasztia minisztere, Nagy Jü uralkodása alatt, i.e. 22–21. sz.) > 奚仲 Xizhong [Rōmaji: Keichū]

 

十二 巖喚主人
12. Zsuj-jen* a mesterét szólítja

Zsuj-jen mindennap szólította saját magát: „Ó, mester!” „Tessék” – válaszolt rá ő maga. „Ébren vagy?” „Ébren.” „Vigyázz magadra, nehogy becsapjanak!” „Jó – tette hozzá –, vigyázok.”

*Zsuj-jen Si-jen (9. sz.) > 瑞巖師彦 Ruiyan Shiyan > [Rōmaji: Zuigan Shigen]

 

十四 南泉斬猫
14. Nan-csüan* macskát öl

Egyszer a Nyugati és a Keleti Csarnok szerzetesei veszekedtek egy kismacskán. Nan-csüan mester felvette a macskát és elébük tartotta:
– Szóljatok érte egy szót, vagy megölöm!
A szerzetesek zavartan hallgattak, mire Nan-csüan kettévágta a macskát.
Estefelé megérkezett Csao-csou, és Nan-csüan elmesélte neki, mi történt. Csao-csou levette a szalmabocskorát, feltette a fejére és indult kifelé.
– Ha itt lettél volna – sóhajtott Nan-csüan –, megmented azt a macskát.

*Nan-csüan Pu-jüan (748-835) > 南泉普願 Nanquan Puyuan > [Rōmaji: Nansen Fugen]

 

十六 鐘聲七條
16. Harangszóra csuha

Jün-men* azt kérdezte egyszer:
– Végtelen tág a világ, harangcsendülésre hétrészes csuhát vajon minek öltesz?

*Jün-men Ven-jen (864-949) > 雲門文偃 Yunmen Wenyan > [Rōmaji: Ummon Bun'en]

 

十八 洞山三斤
18. Tung-san* három mérő zsákvászna

Egy szerzetes azt kérdezte Tung-santól:
Mi az a Buddha?
Három mérő zsákvászon felelt Tung-san.

*Tung-san Sou-csu (910-990) > 洞山守初 Dongshan Shouchu > [Rōmaji: Tōzan Shusho]

 

十九 平常是道
19. A köznapok útja

– Mi az Út? – kérdezte Csao-csou.*
– A mindennapi gondolkodás – válaszolta Nan-csüan.**
– Hogyan térhetünk rá?
– Ha tudatosan akarsz rátérni, máris tévúton jársz.
– De akkor hogy tudhatok róla?
– Az Útnak nincs köze se tudáshoz, se nemtudáshoz – mondotta Nan-csüan. – A tudás káprázat, a nemtudás zűrzavar. Ha valóban tudatosság nélkül éred el az Utat, mintha mérhetetlen ürességbe jutnál, nem lesz előtted se akadály, se határ. Hogy lehetne akkor állítani vagy tagadni?
E szavakra Csao-csou nyomban megvilágosult.

*Csao-csou Cung-sen (778-897) 趙州從諗 Zhaozhou Congshen > [Rōmaji: Jōshū Jūshin]
*
*Nan-csüan Pu-jüan (748-835) > 南泉普願 Nanquan Puyuan > [Rōmaji: Nansen Fugen]

 

二十 大力量人
20. Szung-jüan* nagy erejű embere

Szung-jüan mester azt kérdezte:
- Egy nagy erejű ember hogy nem képes megemelni saját lábát?
Majd hozzátette:
- Aztán nem is a nyelvével szól.

*Szung-jüan Csung-jüe (1132-1202) > 松源崇岳 Songyuan Chongyue > [Rōmaji: Shōgen Sūgaku]

 

二十一 雲門屎橛
21. Jün-men* seggtörlője

– Mi a Buddha? – kérdezte egy szerzetes.
– Egy használt seggtörlő – felelt Jün-men.*

*Jün-men Ven-jen (864-949) > 雲門文偃 Yunmen Wenyan > [Rōmaji: Ummon Bun'en]

 

二十六 二僧卷簾
26. Két szerzetes felgöngyöli a redőnyt

Egyik nap pirkadatkor Fa-jen* a bambuszredőnyre mutatott. Mindjárt két szerzetes sietett oda, hogy felgöngyölje.
– Az egyik nyert, a másik vesztett – mondta Fa-jen.

*Fa-jen Ven-ji (885-958) > 法眼文益 Fayan Wenyi > [Rōmaji: Hōgen Buneki]

 

二十八 久嚮龍潭
28. Lung-tan* elfújja a lámpást

– Késő éjszaka van már – zárta le a vitát Lung-tan Tö-sannal.** – Ideje, hogy visszavonulj a szállásodra.
Tö-san elbúcsúzott, félrehúzta az ajtófüggönyt, de a küszöbről visszafordult:
– Koromsötét van odakint! – mondta.
Lung-tan gyújtott neki egy lámpást, de amikor Tö-san érte nyúlt, hirtelen elfújta a lángját.
Tö-san egyszerre megvilágosult.
Másnap kicipelte a csarnok elé terjedelmes kommentárjait a Mennykő-szútráról, fáklyát gyújtott, és így szólt:
– Olyanok kimerítő vitáink a homályos dolgokról, mintha a végtelen tág űrbe egy hajszálat vetnénk, és minden képességünk teljes kifejtése, mintha a feneketlen mély öbölbe egy vízcseppet hullatnánk – és Tö-san tűzbe borította a kommentárokat.

*Lung-tan Csung-hszin (9. sz.) > 龍潭崇信 Longtan Chongxin > [Rōmaji: Ryōtan Sūshin]
**Tö-san Hszüan-csien (780/2-865) > 德山宣鑑 Deshan Xuanjian > [Rōmaji:
Tokusan Senkan]

 

二十九 非風非幡
29. Se a szél, se a zászló

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikat.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:*
– Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
A két szerzetes riadtan elhallgatott.

*Ta-csien Huj-neng (liu-cu, a hatodik pátriárka; 638–713) > 六祖大鑒慧[惠]能 Liuzu Dajian Huineng > [Rōmaji: Rokuso Daikan Enō]

 

三十 即心即佛
30. Az elme maga a Buddha

Ta-mej* megkérdezte Ma-cut:**
– Mi az a Buddha?
– Az elme maga a Buddha - válaszolta Ma-cu.

*Ta-mej Fa-csang (752-839) > 大梅法常 Damei Fachang > [Rōmaji: Daibai Hōjō]
**Ma-cu Tao-ji (709-788) > 馬祖道一 Mazu Daoyi > [Rōmaji: Baso Dōitsu]

 

三十三 非心非佛
33. Sem elme, sem Buddha

Egy szerzetes azt kérdezte Ma-cutól:
- Mi az a Buddha?
- Nem is elme, nem is Buddha - válaszolta Ma-cu.

 

三十六 路逢達道
36. Találkozás az Úton

 Vu-cu Fa-jen* egyszer azt kérdezte:
– Ha bölcs emberrel találkozol az úton, se nem szólhatsz, se nem hallgathatsz. Hogy köszöntöd?

*Vu-cu Fa-jen (1024-1104) > 五祖法演 Wuzu Fayan > [Rōmaji: Goso Hōen]

 

三十七 庭前栢樹
37. Ciprusfa az udvaron

– Miért jött ide nyugatról Bódhidharma? – kérdezte egy szerzetes.
– Ciprusfa az udvaron – felelte Csao-csou.*

*Csao-csou Cung-sen (778-897) 趙州從諗 Zhaozhou Congshen > [Rōmaji: Jōshū Jūshin]

 


白隠慧鶴 Hakuin Ekaku
(1686-1769) festménye

三十八 牛過窓櫺
38. Bivaly bújik át az ablakon

Vu-cu Fa-jen* mondott egy példát:
– Olyan, mintha bivaly mászna át az ablakrácson. A feje, a szarva, a négy lába mind átbújt – miért nem fér át a farka?

*Vu-cu Fa-jen (1024-1104) > 五祖法演 Wuzu Fayan > [Rōmaji: Goso Hōen]

 

四十 趯倒淨瓶
40. A felrúgott korsó

Kuj-san* kolostori szakácsként szolgált Paj-csang** mester alatt, amikor az apátot keresett a Ta-kuj-hegyi kolostor élére. Összehívta a szerzeteseit, és közölte velük, hogy az lesz a főapát, aki helyesen felel a kérdésére.
Egy vízzel teli korsót állított a földre, majd megkérdezte:
- Ha ezt nem nevezhetitek vizeskorsónak, mit tudtok rá mondani?
- Hát fatuskónak mégse mondhatjuk! – próbálkozott a rangidős szerzetes-felügyelő.
Paj-csang ekkor a szakácsot szólította.
Kuj-san odament, felrúgta a korsót, majd sarkon fordult.
- Vesztettél! – nevette ki Paj-csang a felügyelőt.
Így lett Kuj-san az új kolostor főapátja.

*Kuj-san Ling-ju (771-853) > 溈山靈祐 Guishan Lingyou > [Rōmaji: Isan Reiyū]
**Paj-csang Huaj-haj (720-814) > 百丈懷海 Baizhang Huaihai > [Rōmaji: Hyakujō Ekai]

 

四十一 達磨安心
41. A nyughatatlan szellem megbékül

Bódhidharma a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko* a magas hóban térdelt hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:
– Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat – mondta kétségbeesetten. – Könyörgök, békítsd meg!
– Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed – szólt a pátriárka. – Megbékítem.
– Mihelyt keresem, megtalálhatatlan.
– Akkor meg is békült.

*Huj-ko (487-593) > 慧可 Huike > [Rōmaji: Eka]

 

四十三 首山竹篦
43. Sou-san* mesterbotja**

Sou-san mester felmutatta bambusz csan botját a gyülekezetnek:
– Szerzetesek, ha ezt botnak hívjátok, leragadtok egy névnél, ha nem botnak hívjátok, eltussoltok egy tényt. Hát minek nevezitek?

*Sou-san Hszing-nien (926-993) > 首山省念 Shoushan Xingnian > [Rōmaji: Shuzan Shōnen]
**竹箆 zhubi [Rōmaji: shippei]; Buddha karját jelképezi

 

四十四 芭蕉拄杖
44. Pa-csiao* vándorbotja**

Pa-csiao így szólt a gyülekezethez:
– Ha van bototok, nesztek még. Ha nincs bototok, ide véle.

*Pa-csiao Huj-csing (10. sz.) > 芭蕉慧清 Bajiao Huiqing > [Rōmaji: Bashō Esei]
**拄杖 zhuzhang [Rōmaji: shujō]; Buddha lábát jelképezi


 

PDF: Nincs Kapu kóan-gyűjtemény
In: A Zen Kapui, ford. Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Budapest, 1998, 99-147. oldal
[Források: Zen Flesh, Zen Bones transcribed by Nyogen Senzaki and Paul Reps; Two Zen Classics translated by Katsuki Sekida]

 

 

Hús-vér zen  
összeáll. Paul Reps; [ford. Acsai Roland]. Cephalion, Szentendre, 2006, 136 oldal

[Eredeti angol címe: Zen Flesh, Zen Bones. E mű négy könyvet foglal magában: A "101 Zen Történetet", mely több mint 500 év tapasztalatából merít, a "Kapu nélküli kaput", mely a megvilágosodást elősegítő, ősi koanok gyűjteménye, A "Tíz bikát", a szellemi előmenetel könyvét és végül a "Középpont felé" című ősi szanszkrit kézirat fordítását.]

[Ez a fordítás szaklektor nélkül nem ajánlott! Már a cím is félrevisz, elferdíti az előszó példázatát a bőr-hús-csont-velő zenről: nyilvánvaló, hogy a kötet több, mint a zen bőre, de kevesebb, mint a veleje. Azaz "A zen húsa és csontja" csupán! Vagy Gutei egy-ujj csanját nem lehet többes számban fordítani: Mumonkan 3. Gutei ujjai [sic!] stb. Terebess Gábor megj.]

 

 

Kapujanincs átjáró
Fordította: Bakonyi Berta
In: ZEN Inspiráló tanítások: Alapvető meditációk és szövegek, összeáll. Miriam Levering
Alexandra Kiadó, Pécs, 2008, 71-142. oldal

1. Dzsósú és a "mu"

Egy szerzetes egyszer megkérdezte Dzsósú mestert, hogy egy kutyának
lehet-e Buddha-természete. Dzsósú így felelt: "Mu!"

Mumon kommentárja
A zen tanulmányozásához le kell győzni a régi zen mesterek állította
korlátokat. Az összehasonlíthatatlan szatori eléréséhez sutba kell
dobnunk józanságunkat. Aki nem hágja át ezeket a korlátokat. és
nem veti el elméjének józanságát, nem több fák között kísértő árnyalaknál.
Lássuk hát: mik a zen mesterek korlátai? Csak ez a "mu" - ez
a zen gátja. Ezért úgy hívjuk, hogy "a zen kapujanincs korlátja". Aki
átlép a korláton, nemcsak Dzsósút látja majd, de kéz a kézben jár
a múlt minden mesterével, szemtől szembe találkozik velük. Ugyanazzal
a szernmel lát, mint ők, ugyanazzal a füllel hall, mint ők. Hát
nem lenne csodálatos? Nem akarod átlépni a korlátot? Akkor mind
a 360 csontoddal, 84 000 pórusoddal összpontosíts erre a "mu"-ra,
egész tested csak faggassa. Éjjel-nappal csak ezzel törődj. Ne kísérletezz
nihilista vagy dualisztikus értelmezésekkel. Olyan lesz, mintha
izzó vasgolyót kaptál volna be. Próbálod kiadni magadból, de nem
tudod.
Vesd ki magadból illúziókkal teli gondolkodásodat és eszmeidet,
melyeket eddig gyűjtöttél össze, és próbálkozz még erősebben. Egy
idő után erőfeszítésed meghozza eredményét, minden ellentét (mint
például a kint és bent) feloldódik. Olyan leszel ekkor, mint a néma,
aki csodás álmot látott: csak ő maga tud róla, magában őrzi. Egyszer
csak át fogod törni a korlátot: beleremeg az égbolt és a föld is.
Olyan lesz, mintha Kan tábornok kardját oroztad volna el. Megölöd
a Buddhát, ha találkozol vele, meg a régi mestereket is. Élet és
halál peremén szabad leszel, a hat világban s a létezés négy létmódjában
nagy örömmel, teljes szabadsággal élsz valódi életet.
Hogy hogyan érheti el ezt az ember? Erővel, és azzal, hogy munkálkodik
a "mu"-n, s maga is azzá lesz. Ha nem inogsz meg, a Dharma lángját
meggyújthatod, és a sötétség fényre derül.

Mumon verse
A kutyának! Buddha-természete!
Az igazság végre kiderül.
Igen és nem összefonódik:
Tested-lelked elmerül.

 

2. Hjakudzso és a róka

Akárhányszor Hjakudzso mester teishót adott elő a zenről, egy öregember
mindig beült a szerzetesek közé, s mikor távoztak, ő is elment.
Egy nap azonban ott maradt, és a mester megkérdezte:
- Ki vagy te, aki itt állsz előttem?
Az öreg így felelt:
- Nem vagyok emberi lény. Valamikor, a Kasho Buddha idejében,
én voltam ennek a kolostornak a feje. Egyszer egy szerzetes
megkérdezett: a megvilágosodottak is alá vannak-e vetve a karma
okláncolatának? Nemmel feleltem. Ezért a válaszért büntetésképpen
ötszáz életen át rókaként kellett újjászületnem. Most arra kérlek,
mondd ki értem a sorsfordító szavakat, hogy kiszabadulhassak a rókatestből.
- Ezzel az öregember megkérdezte Hjakudzsót: - A megvílágosodottak
is alá vannak vetve a karma okláncolatának?
A mester így felelt:
- Tudomást kell venniük a karmáról.
Ennek hallatán az öregember egyszeriben megvilágosodott. Meghajolt
Hjakudzso előtt, és így szólt:
- Most kiszabadultam a rókatestből, melyet a hegy túloldalán
találsz. Kérni bátorkodnék valamit tőled, mester. Kérlek, temesd el
úgy, mint egy szerzetest illik.
A mester megüttette a gongot, és bejelentette a többieknek, hogy ebéd
után eltemetnek egy elhunyt szerzetest, A szerzetesek elcsodálkoztak:
- Mind jó egészségnek örvendünk. Nincs beteg testvérünk a Nirvána
Csarnokában sem. Mi lehet ez?
Ebéd után a rnester elvezette őket egy sziklához a hegyen túl,
botjával kihúzott mögüle egy róka tetemet, és elégette.
Este a rnester a csarnokban az emelvényre lépett, és elmesélte a
szerzeteseknek az egész történetet. Obaku megkérdezte:
- Az öregember nem tudott helyesen válaszolni, s azt mondod,
ezért ötszáz életen át rókaként kellett élnie; ha azonban jól felelt volna,
mi lett volna belőle?
A mester így szólt:
- Gyere ide, megmondom neked.
Obaku odalépett elé, és rácsapott. A mester hangosan, tapsolva
nevetett:
- Úgy tudtam, a vörös szakállúak az idegenek, de most látom,
nem a vörös szakáll tesz idegenné!

Mumon kommentárja
"Nem esik a karma okláncolata alá." Miért lett belőle róka? "Tudomást
kell vennie a karrnáról." Miért szabadult ki a róka testből? Ha van hozzá
szemetek, hogy lássátok, tudhatjátok hogy a kolostor régi vezetője
élvezte ötszáz áldott, boldog rókaként leélt életét.

Mumon verse
Elfogadva vagy sem a karmát:
Mindenkinek egy a sorsa.
A karmát elfogadva vagy sem:
Mit tett, mindenki sajnálhatja!

 

3. Gutei ujja

Gutei mestert akármiról kérdezték, csak felemelte egy ujját.
Egyszer egy vendég megkérdezte a mester ifjú kísérőjét:
- Mit tanít a te mestered?
Válaszul a fiú is felemelte egy ujját. Ezt hallván Gutei egy késsel
levágta a fiú ujját. Ahogy a fiú a fájdalomtól ordítva el akart rohanni,
Gutei utánaszólt. A fiú megfordult, mire Gutei felmutatta az ujját.
A fiú egyszeriben megvilágosodott.
Gutei a halálos ágyán így szólt a köré gyűlt szerzetesekhez:
- Tenrjú Egyujjas zen tanát tanultam. Egész életemben használtam,
de még mindig van benne erő. - Alighogy kimondta, meghalt.

Mumon kommentárja
Gutei és a fiú szatorija nem az ujjban van. Ha ezt valóban megértitek,
Tenrjú, Gutei és a fiú egy nyársra van tűzve veletek.

Mumon verse
Gutei csúfot űzött vén Tenrjúból,
Éles késétől lett a fiú szabad.
Korei csak kezét emelte fel,
És a Ka hegye meghasadt!

 

4. A szakálltalan idegen

Vakuan azt kérdezte: "Miért nincs a nyugati idegennek szakálla?"

Mumon kommentárja
A zen tanulmányozása valódi tanulmányozás legyen. A szatori valódi
szatori legyen. Tisztán kell látnod ezt az idegent, csak így ismerheted
meg. Ha viszont "tisztánlátásról" beszélsz, rnáris ellentétbe kerültél
magaddal.

Mumon verse
Ne beszélj soha álmaidról
Bolondok színe előtt.
Az idegennek nincs szakálla:
A fény máris homályba dőlt.

 

5. Kjógen és az ember a fán

Kjógen mester így szólt: "Olyan ez, mintha egy ember lógna a fáról,
csak fogaival kapaszkodna az ágon. Keze nem érhet az égig, lába nem
érintheti a fát. Arra jár egy másik ember, és megkérdezi, mit jelentsen
az, hogy a Bódhidharma nyugatról érkezik. Ha nem felel, a kérdezőt
tagadja meg. Ha felel, elveszíti az életét. Mit kellene tennie?"

Mumon kommentárja
Ha folyóként árad is ékesszólásod, nincs semmi haszna. Ha meg tudod
magyarázni az egész Tripitakát, annak sincs értelme. Ha tényleg
tudsz felelni, feltámasztod a holtat, s az élőt ölöd meg. Ha viszont
nem tudsz, várd meg Maitréját, s kérdezd meg őt.

Mumon verse
Kjógen csak fecseg;
Mérge mily alattomos!
Elnémítja a szerzeteseket,
Szemük izzó piros.

 

6. Sákjamuni virágot mutat fel

Egyszer, réges-régen, mikor Nagy Sákjamuni Buddhának a Keselyű-hegyen
kellett beszédet mondania, egy virágot mutatott fel az egybegyűltek
előtt. Erre mindenki megnémult. Egyedül a tiszteletre méltó
Kasó mosolyodott el. A nagy Buddha így szólt:
- Enyém a mindent átható, Igaz Dharrna, a semmihez sem fogható
Nirvána, a forma nélküli forma páratlan tana. Nem a betűkben
van, az írásokon kívül létezik. Most átnyújtom Maha Kasónak.

Mumon kommentárja
A sárga arcú Gauthama sértően viselkedett. Megalázza a nemes lelkűeket,
kutyafejet árul birkafejként. Eszembe jutott valami érdekes.
Ha az egybegyűltek közül mindenki elmosolyodott volna, vajon kinek
adta volna át az Igaz Dharmát? Vagy ha Kasó nem mosolygott
volna, átadta volna az Igaz Dharmát? Ha azt mondod erre, az Igaz
Dharmát át lehet adni, akkor a sárga arcú, hangos öreg becsapta a falusiakat.
Ha azt rnondod, nem lehet átadni, akkor miért csak Kasót szemelte ki?

Mumon verse
Virág emelkedik fel,
Feltárult most a titok.;,
Csak Kasó mosolyog,
A többi mind csak tátog.

 

7. Dzsósú azt mondja: "Mosd el tálkáidat!"

Egyszer egy szerzetes járult Dzsósú elé.
- Csak most érkeztem a kolostorba - mondta. - Kérlek, taníts engem,
mester.
Dzsósú megkérdezte:
- Reggeliztél már?
- Igen - felelte a szerzetes.
- Akkor mosd el tálkáidat - mondta Dzsósú.
A szerzetes erre megvilágosodott.

Mumon kommentárja
Dzsósú kinyitotta száját, megmutatta epéjét, feltárta szívét és máját.
Ha a szerzetes Dzsósút hallván nem érti meg az Igazságot, a harangot
téveszti össze a cserépedénnyel.

Mumon verse
Épp mert olyan világos,
Tovább tart megérteni.
Ha tudod, a láng maga a tűz,
Nem kell tovább főzni.

 

8. Keicsú szekere

Gettan mester így mesélt egy szerzetesnek: "Keicsú készített egy szekeret,
melynek kerekeiben száz küllő volt. Mi marad belőle, ha kiveszed
az elejét, a hátulját és a tengelyét?"

Mumon kommentárja
Ha ezt azonnal megérted, szemed, mint az üstökös, szellemed, akár a villám.

Mumon verse
Mikor a kerék gördül,
Meghátrál a tudat.
Négy irányban, fenn és lenn,
Dél, észak, kelet, nyugat.

 

9. Daicu Csisó

Egyszer egy szerzetes megkérdezte Kójó Szeidzsót:
- Daicu Csisó Buddha tíz kalpán át meditált ülve. A Buddha
Dharma nem vált valóra, nem érte el a Buddhaságot. Hogy lehet ez?
Szeidzsó így felelt:
- Valóban remek kérdés.
A szerzetes tovább firtatta:
- Zazent végzett tíz kalpán át. Miért nem érte el a Buddhaságot?
Szeidzsó így válaszolt:
- Azért, mert nem lett Buddhává.

Mumon kommentárja
A régi idegenek tudhatják, de nem tudják megérteni. Ha egy átlagember
tudja, bölcs lesz. De ha egy bölcs tudja, csak átlagember.

Mumon verse
Ne a testnek, a léleknek nyújts enyhet:
Ha a lélekben béke, a test is így akarja.
Ha test és lélek is szabad,
A szent ember miért vágyna rangra?

 

10. Szeizei, a szegény szerzetes

Egy szerzetes így fordult Szózan mesterhez:
- Szegény vagyok, szűkölködöm. Könyörgöm, mester, segíts
rajtam, tégy gazdaggá.
- Tiszteletre méltó Szeizei!
- Igen, mester?
Szózan így felelt:
- Szeigen legjobb borából ittál három kupával, s mégis azt mondod,
még ajkadat sem nedvesítetted meg?

Mumon kommentárja
Szeizei leereszkedően viselkedett. Mi volt ezzel a szándéka? Szózan
szeme átlátott Szeizein. Bárhogy is legyen, csak azt mondd, a tiszteletre
méltó Szeizei hogyan ihatta meg a bort?

Mumon verse
Szegénysége, mint Hantané,
Szelleme, mint Koué.
Legnagyobb ínségében
Gazdagokkal vetekednék.

 

11. Dzsósú felismeri a remeték igazi természetét

Dzsósú elment egy remetéhez, és megkérdezte:
- Odabenn vagy? Odabenn vagy?
A remete felemelte az öklét.
- Túl sekély a víz, hogy bárkárnat kiköthessern itt - mondta erre
Dzsósú, azzal elment. Egy másik remetéhez érkezett, és bekiáltott:
- Odabenn vagy? Odabenn vagy?
Ez a remete is felemelte az öklét.
- Szabadon adhatsz vagy elvehetsz, ölhetsz vagy életet adhatsz - mondta
Dzsósú, és meghajolt.

Mumon kommentárja
Mindkét remete felemelte az öklét. Miért fogadta el az egyiktől, s a
másiktól miért nem? Mondd csak, mi ennek az értelme? Ha felelni
tudsz erre, meglátod, hogy Dzsósú azt mondhat, amit akar, és segíthet
felemelni az egyiket, a másikat eltaposni. Bárhogy is legyen, tudod,
hogy épp Dzsósú igaz valója mutatkozott meg a két remete
előtt? Ha úgy véled, az egyik remete többre való a másiknál, még
nem a zen szemével látsz. Ha pedig azt mondod, nincs kettejük közt
különbség, akkor sem a zen szemével látsz.

Mumon verse
Szeme üstökös,
Szelleme villám.
Egy kard, mely öl,
Egy kard, mely életet ád.

 

12. Zuigan a "mesterét" szólítja

Zuigan Sigen mester mindennap így szólította magát:
- Ó, mester! - s erre rögtön így is felelt:
- Igen?
- Ébren vagy?
- Igen!
- Sose hagyd, hogy félrevezessenek, soha!
- Nem fogom!

Mumon kommentárja
Az öreg Zuigan adja-veszi magát. Lidércek és démonok álarcát ölti
magára, ezzel játszik. Miért? Nii! Az egyik szólít, a másik felel, az
egyik ébren van, a másik vigyáz, nehogy becsapják. Ha azt hiszed,
ezek a nyilvánvaló különbségek tényleg léteznek, máris tévedtél. Ha
viszont Zuigant majmolnád, annyit értesz csak, mint egy róka.

Mumon verse
Aki az utat keresi, nem ismeri fel az igazat,
Csak meg nem világosodott elméjét ismeri.
Ezért születés és halál végtelen köre,
Ám a tudatlan eredendőnek véli.

 

13. Tokuszan viszi a tálkáit

Tokuszan egyik nap tálkáival a kezében az ebédlőbe ment. Szeppó így
szólt hozzá:
- Öreg Mesterem, a harang még nem szólalt meg, a dobot még
nem verték meg. Hová mész a tálkáiddal?
Tokuszan erre visszatért a szobájába. Szeppó elmesélte a történteket
Gantónak. aki megjegyezte:
- Nagy mester Tokuszan. de nem értette még meg a zen utolsó szavát.
Erről hallván Tokuszan elküldte a szolgálóját Gantóért, és megkérdezte:
- Nem vagy velem megelégedve? - Gantó a fülébe súgott valamit.
Tokuszan elégedetten hallgatott. Másnap fellépett az emelvényre. Beszéde
egész más volt, mint szokott. Gantó bejött a kolostorból, szívből felkacagott,
és tapsolva így szólt:
- Milyen nagy öröm! Az Öreg Mester megértette a zen utolsó szavait!
Mostantól senki a világon nem ér fel mellé!

Mumon kommentárja
Ami a zen utolsó szavát illeti, sem Gantó, sem Tokuszan nem hallott róla
még álmában sem. Ha jól meggondolom, olyanok ök, mint a polcon
ülő bábuk.

Mumon verse
Ha érted a zen első szavát -
Az utolsót is tudod.
Az első vagy az utolsó -
Még csak nem is szó.

 

14. Nanszen megöli a macskát

Egyszer a keleti és a nyugati csarnok szerzetesei egy macskán vitatkoztak.
Nanszen felkapta a macskát, és így szólt:
- Szerzetesek, ha tudtok egyetlen bölcs szót mondaní, megkímélern
a macska életét. Ha nem, megölöm!
Egyikük sem tudott megszólalni, úgyhogy Nanszen megölte
a macskát. Este, amikor Dzsósú visszatért, Nanszen beszámolt neki
az esetről. Dzsósú erre levette saruját, fejére tette, és kirnent. Nanszen
így szólt:
- Ha ott lettél volna, a macska megmenekül!

Mumon kommentárja
Mondd csak, mit jelentett az, hogy Dzsósú a fejére tette saruját? Ha
meg tudsz erre felelni, láthatod, hogy Nanszen tette nem volt hiábavaló.
De ha nem, óvakodj!

Mumon verse
Ha csak Dzsósú ott lett volna,
Bizony nem habozik!
A kardot elragadja,
Hogy Nanszen esedezik!

 

15. Tózan hatvan botütése

Tózan egyszer elment Ummonhoz, s Ummon megkérdezte:
- Hol voltál mostanság?
- Szatóban, mester - felelte Tózan.
- Hol voltál az elmúlt ge alatt?
- Hózuban, Henan tartományban.
- Mikor jöttél el onnan?
- Augusztus huszonötödikén - válaszolt Tózan.
Ummon erre felkiáltott:
- Hatvan botütést mérek rád!
Másnap Tózan újra megjelent a mesternél, és megkérdezte:
- Tegnap hatvan botütést szabtál ki rám. Nem értem, mi volt a
vétkem.
Ummon így kiáltott: - Te rizses-zsák! Hát Hubeitől Hunanig tekeregtél? -
- Erre Tózan megvilágosodott.

Mumon kommentárja
Ha Ummon megadta volna Tózannak az igazság táplálékát, s ezzel az élő
zen életre világosítja, Ummon iskolája nem sorvadt volna el. Tózan egész
éjjel igen és nem tengerén hányódott. Mikor napkeltekor újból felkereste
a mestert, Ummon segített neki az áttörésben. Bár Tózan egy pillanatra
megvilágosodott, mégsem teljesen. Hadd kérdezzern meg, meg kell-e verni
Tózant, vagy sem? Ha azt mondod, igen, a fákat, a füvet és minden
mást is meg kell botozni. Ha azt mondod, nem, akkor Ummon hamisságot
mondott. Ha erre meg tudsz felelni, egy levegőt fogsz szívni Tózannal.

Mumon verse
Az oroszlán is így neveli kölykét:
Utánafut, megrúgja, elszökken.
Tózant kétszer kellett megcélozni:
Csak a második nyíl érte mélyen.

 

16. Harangszó és papi köntös

Ummon így szólt: "Nézzétek! A világ tágas és széles. Miért veszitek
fel papi köntösötöket a harang hangjára?"

Mumon kommentárja
Nos, a zen tanulmányozása és gyakorlása során szigorúan el kell kerülnünk,
hogy hangokat kövessünk és formákhoz ragaszkodjunk.
Még ha egy hang hallatán vagy forma láttán is világosodunk meg,
az csak a dolgok rendje. Arról sincs mit mondani, ha a zen követője
képes uralkodni a hangokon és formáken, s így tisztán látja minden
valódi voltát, s mindenben, amit tesz, csodálatosképpen szabad. Ha
így is van, mondd, a hang megy füledhez, vagy füled megy a hanghoz?
Ha meg is haladod a hangot és a csendet egyaránt, hogyan
tudsz erről beszélni? Ha füleddel hallgatsz, nem tudod igazán megragadni.
Ha szemeddel hallasz, akkor ragadod meg igazán.

Mumon verse
Ha megérted, minden egységben van.
Ha nem érted, minden más, elkülönül.
Ha nem érted, minden egységben van.
Ha megérted, minden más, elkülönül.

 

17. A Nemzet Tanítója háromszor szólal

A Nemzet Tanítója háromszor szólította szolgáját, s az háromszor
felelt vissza. A Nemzet Tanítója így szólt: "Azt hittem, vétettem ellened,
de te is vétettél ellenem."

Mumon kommentárja
A Nemzet Tanítója háromszor szólalt és nyelve a földre hullott. A szolga
háromszor felelt, s válaszából fény áradt. Amikor a Nemzet Tanítója
megöregedett és magányosnak érezte magát, úgy akarta legeltetni
a tehenet, hogy belenyomta fejét a fűbe. A szolga ezt nem fogadhatta
el. A teli gyomrot a legízletesebb étel sem csábílja. Most rnondd hát, hogyan
vétettek?

Ha a nemzet békében van, tisztelik a tehetséget.
Ha a család jólétben él, a gyermekek helyzete is jó marad.

Murnon verse
Lyuk nélküli vasjármot kell viselnie,
A bajból utódaira is kijut.
Ha fenn akarod tartani házadat,
Kardhegyet kell megmásznod.

 

18. Tózan három font lenje

Egy szerzetes egyszer megkérdezte Tózantól, mi a Buddha, Tózan így
felelt: "Három font len".

Mumon kommentárja
A vén Tózari kagylóként tanulmányozta a zent, s héját szétfeszítve,
meglátta máját és zsigereit. Bár így lehet, de mondd, te hol látod
Tózant?

Mumon verse
"Három font len!" - ml(ndjt
Talányos elméje, talányos szava,
Aki jóról s rosszról beszél,
Jó és rossz rabja maga.

 

19. A köznapi elme a Tao

Dzsósú egyszer megkérdezte Nanszentől, mi a Tao. Nanszen így felelt:
- A köznapi elme a Tao.
- Akkor törekednünk kell felé, vagy sem? - kérdezte Dzsósú.
- Ha keresni próbálod, eltávolodsz tőle - felelte Nanszen. - A Tao
nem tudás vagy nem-tudás dolga. A tudás illúzió, a nem-tudás üresség.
Ha valóban, kétségen kívül eléred a Taót, olyan lesz, akár a nagy
űr, oly hatalmas és határtalan. Hogy lehetne akkor jó vagy rossz
a Taóban?
Ezekre a szavakra Dzsósú egyszeriben megvilágosodott.

Mumon kommentárja
Dzsósú kérdésére Nanszen azonnal megmutatja, hogy a cserép töredezik,
a jég megolvad, és semmiféle kommunikáció sem lehetséges.
Még ha Dzsósú meg is világosodott, harminc évig kell még elmélkednie,
hogy eljusson a valódi megértésig.

Mumon verse
Tavaszi virágok, őszi hold,
Nyári szellő, téli hó.
Ha elmédet nem fedi hiúság,
Bármely évszak jó.

 

20. A nagyerejű ember

Sógen mester azt mondta: "A nagy erejű ember miért nem tudja felemelni
a lábát?" Majd hozzátette: "Nem a nyelvével beszél."

Mumon kommentárja
Sógenről elmondhatom, hogy kiürítette zsigereit, és kifordította a
hasát. Mégsem érti senki. Még ha valaki azonnal meg is érti, jól elpáholnám
a botommal. Hogy miért? Nii! Ha tiszta aranyat akarsz, azt
tűzből kell kivenned.

Mumon verse
Lábával az illatos óceánt rúgja,
Fejleszegve a Négy Djána Mennyet látja.
Nem fér sehol gigászi teste,
Folytassa versem, ki tudja!

 

21. Unmon fenéktörlő botja

Egy szerzetes megkérdezte Unmont, mi a Buddha. Erre ő így felelt:
"fenékrörlő bot!" (Kan-shiketsu!)

Mumon kommentárja
Unmonról el kell mondani, olyan szegény, hogy még egyszerű ételt
sem főzhet: annyi dolga van, hogy írni sem tud rendesen. Így valószínűleg
a fenéktörlő bottal támasztják ki a kaput. Az eredmény nyilvánvaló.

Mumon verse
Villám fénye,
Kő szikrája,
Ha pislantasz,
Már nem is látod.

 

22. Kasó és a zászlórúd

Ánanda egyszer így szólt Kasóhoz:
- A nagy Buddha neked adta brokátköntösét. Miért?
Kasó erre felkiáltott:
- Ánanda!
- Igen?
- Húzd ki a kapu elől a zászlórudat!

Mumon kommentárja
Ha meg tudod magyarázni ezt a kóant, láthatod, hogya Keselyü-
hegyen még mindig ott a gyülekezet. Ha nem, akkor tudd meg, hogy a
Vipasjin Buddha még mindig nem ért el az igazsághoz, bár már ősidők
óta kutatja.

Mumon verse
Jó a kérdés, de a válasz még jobb.
Hányan nyithatták már fel igaz szemüket?
Báty szól, öcs felel, kiderül a család szégyene.
Jin és jang törvénye alatt nem áll ez a kikelet.

 

23-48. lásd! PDF

 

 

 

Koanok a Wu men kuan gyűjteményből
Fordította: Darabos Pál (1931-2012)
(Angol nyelvű forrása: Ogata, Sohaku: Zen for the West. The Dial Press, New York, 1959.)
Helikon, Világirodalmi Figyelő, 1966/3. XII. évfolyam, 332-334. oldal

1. Csao-csou tagadása

Csao-csou mestert egyszer megkérdezte egy szerzetes: „Van-e a kutyának Buddha-
természete vagy nincs?”
„Nincs”, felelte Csao-csou.

 

5. Hsiang-jen fára mászik

Hsiang-jen mester mondta: „(A Zen) hasonlatos a fán levő emberhez, aki fogaival
megkapaszkodik egy ágban, keze és lába pedig a levegőben lóg. A fa tövénél álló ember
megkérdezi tőle: »Mi az értelme Bódhidharma nyugatról való eljövetelének?« Ha nem felel
neki, úgy tűnik, hogy kitér a kérdés elől. Ha felel, akkor halálra zúzza magát. Mit válaszolnál
neki ilyen helyzetben?”

 

6. Buddha és a virág

Egykor a Világtisztelte, amikor a Keselyű Csúcson lakott, fogott egy szál virágot és
megmutatta azt a gyülekezetnek. Valamennyien érzéketlenek maradtak, csak a tiszteletreméltó
Mahákásyapa mosolygott. A Világtisztelte így szólt: „A helyes dharma tanítását
tartom kezemben, amely nem születik és nem hal meg, a nem-forma formáját és a nagy
misztériumot. A szavakon és betűkön való nem-függés üzenete ez és a szentkönyvektől
függetlenül öröklődik tovább. Ime, most Mahákásyapának nyújtom át.”

 

7. Csao-csou csészemosása

Csao-csout egyszer megkérdezte egy szerzetes: „Novicius vagyok, éppen most
érkeztem a kolostorba. Mester, tanítanál-e engem?”
Csao-csou: „Reggeliztél·e már?”
Szerzetes: „Már megreggeliztem.”
Csao-csou: „Akkor mosd el a csészédet.”
A szerzetes tüstént megvilágosodott.

 

14. Nan-csüan leszúr egy macskát

Nan-csüan mester egyszer észrevette, hogy a keleti és a nyugati csarnok szerzetesei
egy macska birtoklásáért veszekednek. Nan-csüan ezért megfogta a macskát s így szólt:
„Testvérek, ha valaki közületek tud (egy zen-szót) mondani, megmentem a macska
életét. Ha nem tudtok, leszúrom.”
A szerzetesek teljesen tanácstalanok voltak, Nan-csüan ezért leszúrta a macskát.
Aznap este Csao-csou visszatért és Nan-csüan elmondta neki a történteket. Csao-csou
levette szandálját, fejére helyezte és kiment a szobából.
Nan-csüan így szólt.: „Ha itt lettél volna, megmenthettem volna a macskát.”

 

18. Tung-san három font kendere

Tung-san mestert egyszer megkérdezte egy szerzetes: „Mi a Buddha?”
Tung-san: „Három font kender.”

 

24. Beszéd nélkül, némaság nélkül

Feng-hüe mestert egyszer megkérdezte egy szerzetes: „Mivel mind a beszéd, mind
a hallgatás vagy igenlést vagy tagadást jelent, miként kerülhetjük el annak az útnak a
megzavarását, amelyen az igazság megnyilatkozik?”
Feng-hüe: „Mlindig a déli folyó márciusi képére gondolok, amikor a madarak
énekelnek és a virágok pompáznak.”

 

29. Sem a szél, sem a zászló

Hui-neng, a hatodik pátriárka, egyszer két szerzetessel találkozott, akik a széltől
lengetett templomi zászló alatt vitatkoztak.
Az egyik: „A zászló leng.”
A másik : „A szél fúj.”
Egymásnak ellentmondva nem tudtak megegyezni.
A patriarka így szólt: „Ami leng, az sem nem szél, sem nem a zászló, hanem a ti
elmétek.” És a két szerzetest rémület fogta el.

 

36. Találkozás a mesterrel

Wu-ci mondta: „Amikor a mesterrel találkozol az úton, ne üdvözöld se szavakkal,
se szavak nélkül. Hogyan üdvözlöd akkor?”

 

40. A korsó felrúgása

Wei-san mester kolostori szakácsként kezdte el Pei-csang alatt. Egyszer Pei-csangnak
mestert kellett kiválasztania az isani kolostor számára. Mindenkit összehívott,
köztük a szerzetesfőnököt is, és elmondta, hogy aki a leghelyesebb választ adja a zen-
kérdésre, azt fogja elküldeni.
Fogott egy korsót, a padlóra helyezte, s így szólt: „Ha ezt nem nevezhetitek korsónak,
minek fogjátok nevezni?”
A szerzetesfőnök: „Nem nevezhetjük tuskónak.”
Pei-csang: „Minek neveznéd te, Wei-san?” Wei-san felrúgta a korsót és kiment.
Pei-csang nevetett: „Wei-san lefőzte a szerzetesfőnököt." Így lett Wei-san az
újonnan alapított kolostor első mestere.

 

41. Bódhidharma és a szellem megbékítése

Bódhidharma szemben ült a fallal, A második pátriárka (Hui-ko), aki a hóban állva
várt, hogy beszélhessen vele, levágta egyik karját és így szólt: „Nyugtalan a szellemem.
Mester, kérlek, nyugtasd meg a szellememet.”
Bódhidharma: „Hozd ide szellemedet és megnyugtatom.”
A pátriárka: „Keresem, de sehol sem találom.”
Bódhidharma: „Akkor hát mognyugtattam szellemedet.”

 

46. A pózna csúcsa

Si-suang mester kérdezte: „Hogyan tudtok egy lépésnyivel a száz láb magas pózna
csúcsa fölé mászni?”
Egy másik régi mester mondta: „A száz láb magas pózna csúcsán ülő ember nem
tekinthető igaznak, bármilyen nagy tudású is. (Az igaz embernek) egy lépésnyivel a pózna
csúcsa fölé kell másznia és testének jelen kell lennie az összes világokban.”

 

47. Tou-suai három kelepcéje

A Tou-suai-beli Cung-jüe mester három kelepcét készített a vizsgázó tanulók
részére:
1. A Zen tanulmányozásának egyetlen célja a saját természet megismerése. Hol
van ebben a pillanatban saját természeted?
2. Amikor megérted saját természetedet, megszabadulsz az élettől és a haláltól.
Hogyan szabadulsz meg, amikor látásod gyöngül?
3. Amikor megszabadulsz az élettől és a haláltól, akkor tudod, hogy hová menj.
Hová mégy akkor, amikor tested alkotórészei szétszóródnak?

 

 

 

Kapujanincs átjáró
Kapujanincs átjáró: Kínai csan-buddhista példázatok
, Vál., kínaiból ford., a jegyzeteket és az utószót írta Miklós Pál, a fordítást az eredetivel Csongor Barnabás vetette egybe, Budapest, Helikon Kiadó, 1987, Prométheusz Könyvek 16; ua.: 2., változatlan kiad., Budapest, Helikon, 1994.

PDF: Szöveg: 43-83. oldal; Jegyzetek: 154-178. oldal

Tartalom

Kapujanincs átjáró / Vu-men Kuan / 43
Ajánlás / 45
A szerző Előbeszéde / 46
1. Csao-csou kutyája / 47
2. Paj-csang rókatündére / 48
3. Csü-cse fölemeli az ujját / 50
4. A szakálltalan barbár / 51
5. Ember a fán / 51
6. Buddha fölmutat egy szál virágot / 52
7. Csao-csou: Mosd el a csészédet! / 53
8. Hszi-csung, a kerékgyártó / 53
9. Az Abhidzsnya Buddha / 54
10. Csing-suj végső kétségbeesésben / 55
11. Csao-csou próbára teszi a remetéket / 55
12. Si-jen hívja mesterét - saját magát / 56
13. Tö-san evőcsészéje / 57
14. Nan-csüan kettévágja a macskát / 57
15. Tung-san hatvan botütése / 58
16. Ha a harang megszólal / 59
17. A Nagy Tanító három hívása / 60
18. Tung-san három font kendere / 61
19. A köznapi lélek maga az Út / 61
20. Az erős ember / 62
21. Jün-men seggtörlője / 63
22. Kasjapa zászlórúdja / 63
23. Ne törődj vele, jó vagy rossz! / 64
24. Hallgatni vagy beszélni / 65
25. Jang-san álma / 66
26. Két szerzetes fölgöngyöli a bambuszfüggönyt / 66
27.Nincs elme, nincsen Buddha, nincsen semmi se / 67
28. Lung-tan elfújja a lámpát / 68
29. Sem a szél, sem a zászló / 70
30. Az elme Buddha, Buddha az elme / 70
31. Csao-csou kikérdezi az öregasszonyt / 71
32. A máshitű és Buddha / 72
33. Sem nem elme, sem nem Buddha / 73
34. Az okoskodás nem az út / 73
35. Csien-nü eltávozott lelke / 73
36. Ha erényes emberrel találkoztok / 74
37. Csao-csou cédrusa / 75
38. Bivaly az ablakban / 75
39. Üdvösséget elszólni / 76
40. A felrúgott korsó / 76
41. Bódhidharma lecsillapítja a lelket / 77
42. A szamádhiból felébresztett nő / 78
43. Sou-san bambusz-éke / 79
44. Pa-csiao botja / 80
45. Ki az a másik? / 80
46. Hogyan tovább a pózna tetejéről? / 81
47. Tou-suaj három sorompója / 81
48. Csien-feng az egyetlen útról / 82
A szerző utószava / 83

 

 

A Nincs Kapu : A Mumonkan gyűjtemény
A Zen buddhizmus klasszikus koan gyűjteménye / Mumon Ekai; ford., a jegyzeteket és az illusztrációkat készítette Dobosy Antal;
Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet, Buddhista Misszió, Budapest, 1983, 118 oldal
[Az angol eredeti: Katsuki Sekida: Two Zen Classics – Mumonkan & Hekiganroku, Weatherhill, New York, 1977.]

PDF: A Nincs Kapu. A zen buddhizmus klasszikus kóangyűjteménye jegyzetekkel, magyarázatokkal. A fordítást és a jegyzeteket Dobosy Antal készítette. E jegyzet anyaga megjelent 2001 és 2005 között folyamatosan a Javaslap 43–92. számaiban.
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2011, 99 oldal

1. Dzsósú „nincs”-je
5. Kjógen embere a fán
6. Buddha felmutat egy virágot
7. Dzsósú elmosatja a tálat
9. A Tökéletes Értés Buddhája
11. Dzsósú remetéket vizsgáztat
14. Nanszen kettévágja a macskát
18. Tózan három font lenje
19. A közönséges tudat az Út
21. Ummon szarbotja
25. Kjózan álma
29. A tudat mozog
30. Éppen ez a tudat a Buddha
33. Nem tudat, nem Buddha
35. Szeidzsó lelke különvált
37. Dzsósú ciprusfája
41. Bódhidharma megnyugtatja az elmét
45. Ki ő?


1. Dzsósú „nincs”-je

Egy szerzetes megkérdezte Dzsósútól:
– Vajon van-e a kutyának Buddha természete?
– Nincs - felelte Dzsósú.

Mumon hozzáfűzése:
Hogy eljuss a Zenhez, túl kell jutnod a pátriárkák kapuin. Hogy elérd ezt a finom megértést, teljesen el kell vágnod a gondolkodás útját. Ha nem tudsz túljutni a pátriárkák kapuin, és nem vágod el a gondolkodás útját, akkor az vagy, aki alá van rendelve a füvek és a fák szellemének. Most én azt kérdezem tőled, mi az, hogy pátriárkák kapui? Nos, ez az egy szó, hogy „nincs”. Ez a legelső kapu a zenhez. Ezért hívják ezt a zen Nincs Kapujának. Ha túljutsz ezen, nemcsak meglátod Dzsósút szemtől-szembe, de kéz a kézben fogsz haladni az egymást követő pátriárkákkal, együtt vonod fel szemöldöködet az övékkel, látsz ugyanazzal a szemmel, hallasz ugyanazzal a füllel. Hát nem csodálatos lehetőség ez? Nem jutnál-e szívesen át ezen a kapun? Ébreszd fel egész testedet a háromszázhatvan csonttal és ínnal együtt, a bőr nyolcvannégyezer pórusával együtt. Idézd fel a nincs szóra irányuló hatalmas kételkedés és összpontosítás szellemét. Hordozd ezt állandóan, éjjel és nappal. De ne alkoss semmiféle nihilisztikus elképzelést az ürességről, sem a van és a nincs viszonylagosságáról. Ez olyan lenne, mintha forró vasgolyót nyeltél volna, amit nem tudsz kiköpni, hiába is próbálod. Ha eljön az ideje, az idáig felhalmozódott összes csalóka ábránd és téves gondolat kipusztul, és magától egyesül majd a belső és a külső. Ezt pontosan tudni fogod, de csak te magad látod, ahogy a néma az álmait. Abban a pillanatban hirtelen minden robbanásszerűen átalakul, bámulatba ejted az egeket, és megrázod a földet. Úgy fogod érezni, mintha magadhoz ragadtad volna és kezedben tartanád derék Kannu vezér hatalmas kardját. Ha találkozol Buddhával, öld meg őt! Ha pátriárkákkal találkozol, öld meg őket! Az élet és halál határán tökéletes szabadsággal rendelkezel, a hatrétű világ és a négyféle születés között a kellemes és vidám szamádhit fogod élvezni. De ismét megkérdezem, hogy kell ezt végrehajtani? Engedd, hogy energiáid minden morzsája ennek a nincs-nek az érdekében működjön. Ha megszakítás nélkül folytatod, meg fogod látni, egyetlen szikra kell csak, és a szent gyertya meggyullad.

Mumon verse:
A kutya, a Buddha természet, a kimondás.
Mind a három tökéletes és végső.
Mielőtt még van-t vagy nincs-et mondanál,
Már abban a pillanatban halott vagy.

Jegyzetek:
Dzsósú (778–897) korának legkiemelkedőbb zen mestere volt, de mindmáig az egyik legynagyobb hatású zen tanítónak tartja a zen történetírás. Megvilágosodás élményét igen korán, már tizenhét éves korában megélte. Ennek az élménynek leírására a következőt mondta: „Hirtelen tönkrementem, és hontalanná lettem.” Ez az, amit úgy mondanak, hogy ki lett dobva a nagy ürességbe. Ez az üresség fontos jelentéssel bír a zenben. Ezután még hosszú éveken át dolgozott magán, hogy azt, amit akkor fiatalon meglátott, képes legyen meg is valósítani. Nyolcvan éves volt már, amikor úgy érezte, tiszta szívvel elvállalhatja a kolostor vezetését. Hála hosszú életének, további negyven évig tanított ebben a kolostorban. Sok-sok tanítvány köszönhette neki szellemi előrehaladását. Tanítási módszerét „az ajak és nyelv zenjé”-nek szokták nevezni, mert elsősorban szavai voltak inspirálóak. Kijelentései, kérdésekre adott válaszai, első pillanatra hétköznapinak, sőt gyakran együgyűnek tűnhetnek, mégis a lehető legnagyobb figyelmet érdemli, mert csak hosszabb idő után, elmélyült tanulmányok során bontakoznak ki az értés mélységei. A nincs szó kínaiul vu-nak, japánul mu-nak ejtendő. Jelentése: nincs, nem, nélkül, semmi. A zen gyakran használja az üresség értelemben is.

 

5. Kjógen embere a fán

Kjógen mester mondta:
– Ez olyan, mint mikor egy ember lóg egy fán, csak a fogaival kapaszkodik,kezeivel nem éri el az ágakat, és a lábával sem tud támaszkodni. Valaki megjelenik a fa alatt, és azt kérdezi tőle:
– Miért jött ide nyugatról Bódhidharma? Ha nem válaszol, helytelenül reagál a kérdésre. Ha válaszol, elveszíti az életét. Te vajon mit tennél ebben a helyzetben?

Mumon hozzáfűzése:
Lehet ékessszólásod a lehető legtehetségesebb, mégis ebben a helyzetben teljesen hasznavehetetlen. Ismerheted tökéletesen az egész buddhista irodalmat, mégis itt az teljesen hasznavehetetlen. Ha megoldod ezt a problémát, életet adsz annak az útnak, ami mindeddig halott volt, és lerombolod azt az utat, ami mostanáig élő volt. Vagy marad az a lehetőség, hogy megvárod Maitréja Buddhát, és tőle kérdezed meg.


Mumon verse:
Kjógen jócskán meggondolatlan,
Vétke és mérge határtalan.
A szerzetesek száját betapasztja,
Testükben a szellemet elaltatja.


Jegyzetek:
Kjógen zen mester Iszan (771–853) tanítványa volt. Születésének és halálának időpontja ismeretlen, de mivel korábban Hjakudzsónál tanult, aki Iszannak is mestere volt, ezért nem lehetett sokkal fiatalabb, mint Iszan maga.
Maitréja Buddha
a buddhista hagyományok szerint az eljövendő Buddha. Most még az egekben él, de majd eljön a földre Sákjamuni Buddhának a nirvánába való megtérésétől számított 5 670 000 év múlva.

 

6. Buddha felmutat egy virágot

Amikor Sákjamuni Buddha a Keselyű-hegyen tanított, egy szál virágot mutatott fel a hallgatóinak. Mindenki csöndben maradt, csak Mahákásjapa mosolyodott el. A Buddha a következőket mondotta:
– Rendelkezem az Igaz Tanítás Szemével, a Nirvána Csodálatos Szívével, a Formanélküli Igaz Formával és a Kimondhatatlan Finomságú Tanítás Kapujával, amely független a szavaktól, és amely a tanításokon túlmenően adódik át. Ezt a tanítást bízom Mahákásjapára.

Mumon hozzáfűzése:
Az Aranyarcú Gautama igazán semmibe vette a hallgatóságot. A jóból rosszat csinált, és kutyahúst adott el birkahúsként. Saját magát meg csodálatosnak gondolta. De mi lett volna, ha az egész hallgatóság felnevet, hogyan tudta volna átadni az Igaz Szemet? És ha Mahákásjapa sem mosolyodik el, akkor hogyan adta volna át? Ha azt mondod, hogy az Igaz Tanítás Szeme átadható, akkor az aranyarcú öregember egy városi szélhámos, aki rászedi a vidéki fajankókat. Ha azt mondod, nem adható át, akkor Buddha hogyan bízhatta rá Mahákásjapára?

Mumon verse:
A virágot felmutatva,
Buddha elárult valamit magáról,
Zavarba jött az ég és a föld
Mahákásjapa mosolyától.

Jegyzetek:
A Keselyű-hegy
vagy Gridhrakúta-hegy, az észak-indiai Rádzsagaha város közelében fekszik. Számos vallási tanító és aszkéta tanított ezen a helyen, köztük egy időben Sákjamuni Buddha is.

 

7. Dzsósú elmosatja a tálat

Egy szerzetes így szólt Dzsósúhoz:
– Most léptem be a kolostorba, kérlek taníts engem!
– Megetted már a rizskásádat? – kérdezte Dzsósú.
– Igen, meg – felelte a szerzetes.
– Akkor a legjobb, ha elmosod a tálat – mondta neki Dzsósú.
Ezzel a szerzetes elnyerte a világosságot.

Mumon hozzáfűzése:
Mikor kinyitja a száját, Dzsósú kimutatja epéjét. Kimutatja szívét és máját. De érdekelne, vajon ez a szerzetes hallott-e valóban az igazságról? Remélem, hogy nem tévesztette össze a harangot a korsóval.

Mumon verse:
Törekvésed a pontos értelmezésre
Gátolja megérkezésed.
Tudhatnád, hogy a láng is tűz!
Túl régen megfőtt már rizsed.

 

9. A Tökéletes Értés Buddhája

Egy szerzetes megkérdezte Kójó Szeidzsótól:
– A Tökéletes Értés Bölcsességének Buddhája tíz kalpán keresztül ült meditációban, és nem érte el a Buddha állapotot. Nem lett Buddhává. Hogyan lehet ez?
Szeidzsó válaszolt:
– Kérdésed önmagát válaszolja meg.
A szerzetes megint kérdezett:
– Ha ő olyan sokáig meditált, hogy lehet az, hogy nem érte el a Buddha-állapotot?
– Azért, mert nem vált Buddhává – válaszolta Szeidzsó.

Mumon hozzáfűzése:
Én érvényesnek tartom egy idegen megvalósítását, de megértését nem. Amikor egy tudatlan ember érti meg, az bölcs. Ha egy bölcsérti meg, az tudatlan.

Mumon verse:
Inkább a szellemet szabadítsd fel, ne a testet,
Ha szellemed felszabadult, tested is szabad lesz.
Ha szabad a test is és a szellem is,
E világi erőkkel az istenek sem törődnek.

Jegyzetek:
Kójó Szeidzsónak a szerzetesi neve volt Szeidzsó, a Kójó vezetéknevet arról a helyről kapta, ahol lakott, mint ez gyakran szokás volt zen mesterek esetében. E történeten, valamint Dharma leszármazásán kívül többet nem tudunk róla.
Kalpa
a világ két újrateremtődése közötti világkorszak. Évezredek századaiból áll. A következő négy szakaszra szokták osztani: a kialakulás, a létezés, az elmúlás és a nemlét szakaszaira.

 

11. Dzsósú remetéket vizsgáztat

Dzsósú elment egy remete kunyhójához, és bekiáltott:
– Bent van a mester? Bent van a mester?
A remete felemelte az öklét.
– Túlságosan sekély itt a víz, hogy lehorgonyozzak – mondotta Dzsósú, és továbbment.
Később odaért egy másik szerzetes kunyhójához, és itt is bekiáltott a kunyhóba:
– Bent van a mester? Bent van a mester?
A remete, mint a másik, felemelte az öklét.
– Szabadon adsz, és szabadon veszel, szabadon ölsz, és szabadon mentesz életeket – mondta Dzsósú, és mélyen meghajolt.

Mumon hozzáfűzése:
Mindkettő felemelte az öklét. Mégis miért fogadható el az egyik, és miért vetendő el a másik? Áruld el, mi nehéz ebben? Ha meg tudod adni a kulcsszót a probléma tisztázásához, meg fogod érteni, hogy nincs csont Dzsósú nyelvében. Egyeseket felsegít, de ugyanakkor leüt másokat teljesen szabadon. De itt hívom fel a figyelmedet, a két remete is átlátott ám Dzsósún. Ha azt állítod, van valami, ami megkülönbözteti a két remetét, nincs szemed az értéshez. Ha azt állítod, nincs semmi, ami megkülönböztetné a kettőt, nincs szemed az értéshez.

Mumon verse:
Hullócsillag a szem,
Villámfény a szellem.
Halált osztó penge,
És életet adó kard.

Jegyzetek:
A zen tanítványok gyakran vonultak el kis remetekunyhókba, hogy zavartalanul tanulmányozhassák a zent egy távol eső helyen.

 

14. Nanszen kettévágja a macskát

Nanszen látta, hogy a kolostor keleti és a nyugati szárnyán lakó szerzetesek egy macskán veszekednek. Felkapta a macskát és így szólt:
– Ha tudtok egy igaz választ adni, megmentitek a macskát. Ha nem, megölöm.
Senki sem tudott válaszolni, mire Nanszen kettévágta a macskát.
Este megjött Dzsósú, és Nanszen elmondta neki a történteket. Dzsósú levette a saruját, a fejére tette, és kiment.
– Ha ott lettél volna, a macska megmenekül – jegyezte meg Nanszen.

Mumon hozzáfűzése:
Mondd meg nekem, mit akart Dzsósú mondani azzal, hogy a fejére tette a saruját? Ha meg tudod adni erre a kulcsszót, látod majd, hogy Nanszennek alapos oka volt végrehajtani az ítéletet. Ha nem tudod megadni, akkor még nagy baj van!

Mumon verse:
Ha Dzsósú ott lett volna,
Másképp történik itt minden.
Ha a kést elragadta volna,
Életéért könyörögne Nanszen.

Jegyzetek:
Nanszen (748–834), a kínai zen történetének kimagasló zen mestere, tanítványa volt Baszó zen mesternek, és tanítómestere Dzsósúnak. Nanszen szavai és tettei, mint ahogy később Dzsósúé is, tele vannak eredetiséggel. A zen szellemének kimeríthetetlen forrását találhatjuk meg bennük. Ezt a történetet a Kék Szikla Gyűjteményből is ismerjük, de ott két különálló történetként szerepel (63. és 64. történet).

 

18. Tózan három font lenje

Egy szerzetes megkérdezte Tózant:
– Mi a Buddha?
– Három font len! – válaszolta Tózan.

Mumon hozzáfűzése:
Öreg Tózan egy osztriga szegényes zenjéig jutott csak el. A kagyló két felét egy kicsit kinyitotta, felmutatta annak máját és beleit. De mondd, te hogy fogod meglátni Tózant?

Mumon verse:
Elröppent a három font len.
Közel voltak a szavak, a jelentés mégközelebb.
De akik vitatják a helyest és a helytelent,
Rabjai ennek a helyesnek és helytelennek.

Jegyzetek:
Tózan Suso (910–990) az észak-kínai Senszi tartományban született. Hatalmas távolságot utazott be, hogy a messze délen, Kuantung közelében tanító Ummon zen mester kolostorában tanulhasson. A hagyomány szerint Ummon egyszer rákiáltott, hogy „Te rizseszsák!”, és ekkor világosodott meg. Így talán könnyebben érthetővé válik az ő „három font len” válaszának stílusa is. A kóan a Kék Szikla Gyűjteményben is szerepel, ott ez a 12. történet.

 

19. A közönséges tudat az Út

Dzsósú kérdezte Nanszentől:
- Mi az Út?
- A közönséges tudat az Út - válaszolta Nanszen.
- Meg tudom én azt keresni? - kérdezte Dzsósú.
- Ha el akarod érni, egyre jobban elkülönülsz tőle - válaszolta Nanszen.
-Hogyan tudhatok az Útról anélkül, hogy elérném? - ragaszkodott a kérdéshez Dzsósú.
-Az Út - mondta Nanszen - nem tudás és nem nemtudás kérdése. A tudás tévedés, a nemtudás pedig zűrzavar. Ha te valóban elérted minden kétséget kizáróan a helyes Utat, úgy szélesnek és hatalmasnak találod azt, ahogy a külső teret is. Hogyan lehetne erről a helyes és a helytelen szintjén beszélni?
Ezeknél a szavaknál Dzsósú hirtelen elérte a megvilágosodást.

Mumon hozzáfüzése:
Nanszen feloldódott és elolvadt Dzsósú kérdésére, de nem tudott kézzelfogható magyarázattal szolgálni. Bár megvilágosodott, Dzsósúnak mégis további harminc évig kellett kutatnia ezt a kérdést, míg végül tökéletesen megértette.

Mumon verse:
Tavaszi virágok, őszi hold,
Nyári szellő, téli hóesés.
Ha fejed nem tömöd kacatokkal
Legjobb napjaidat éled majd.

Jegyzetek:
Nanszen zen mester (748-834) kiváló zen tanító volt, szavai és tettei a feljegyzések tanúsága szerint tele voltak zen eredetiséggel. Annak a Dzsósúnak (778-897) volt a tanítómestere, akiről a híres NINCS kóan szól, és aki remetéket vizsgáztat a Nincs Kapu kóangyűjtemény 11. történetében, és aki elmosatja a tálat a 7. történetben. Nanszen volt az, aki kettévágott egy macskát, mert a szerzetesek nem tudták megmenteni.

Ez a történet Dzsósú megvilágosodásának története. Azonban figyelemre méltóak Mumonnak, a Nincs Kapu szerzőjének szavai, hogy egy ilyen mély megértés után mégis több évtizedre volt szüksége Dzsósúnak ahhoz, hogy teljesen fel tudja dolgozni ezt az élményt. Pedig Dzsósú kiváló képességű tanítvány volt, nagyon szívósan törekedett és egész lényét a megvilágosodás elérésének szentelte.

A kóannal való foglalkozás kapcsán szembe kell néznünk néhány súlyos nehézséggel. Iyen nehézség az, hogy mi nem vagyunk Dzsósú. Más képességekkel rendelkezünk, és talán nem is hozunk akkora áldozatot, mint ő. Ezért ne gondoljuk, hogy a Dzsósú által feltett kérdés nekünk is működik, és meghozza a megoldást. De ne gondoljuk azt se, hogy a titok Nanszen válaszában van és az segít. Ha igazán a zen utat akarjuk választani, akkor előbb-utóbb szembe fogunk nézni saját magunkkal, és magunknak fogjuk feltenni a legfontosabb kérdéseket. De a választ is saját magunktól fogjuk várni és megkapni.

Ha a Dzsósúval és Nanszennel megtörtént párbeszédet magunkra vonatkoztatjuk, rögtön felmerül a gondolat, vajon mi pont ezt a kérdést tennénk-e fel tanítónknak? Vajon ez foglalkoztat-e minket igazán? Ha nem, akkor mire szeretnénk tényleg választ kapni? Ezt fogalmazzunk meg magunknak, és ha sikerült megfogalmazni, akkor tegyük fel azt a kérdést! Mindegy, hogy kinek tesszük fel, annak kell, aki éppen jelen van. Úgyis csak arra a kérdésre érkezik válasz, ami tényleg kérdés, és ami tényleg feszít minket.

De fordítsuk meg a helyzetet! Tegyük fel, hogy minket kérdeznek: Mi az út? Mi mit tennénk Nanszen helyében? Mit tudnánk az illetőnek válaszolni? Egy idő után teljesen világos lesz, hogy erre a kérdésre éppen az útonjárás a válasz. A saját utunk, a saját úton levésünk. Az, ahogy csináljuk a dolgainkat, ahogy gondolkozunk a világról és magunkról. Amit fontosnak tartunk a saját látásmódunkban, és ahogy ezt fel tudjuk mutatni magunknak vagy másoknak. A válasz a teljes létünk, gondolkodásunk, az egész tudatunk. Ahogy azt most és itt megéljük, és ahogy eltelnek a másodpercek és az évek.

 

21. Ummon szarbotja

Egy szerzetes megkérdezte Ummontól:
– Mi a Buddha?
– Szarbot – válaszolta Ummon.

Mumon hozzáfűzése:
Ummon túlságosan szegény volt, így egyszerű ételeket tudott csak készíteni, és túlságosan elfoglalt volt, hogy jegyzeteket készítsen, ha beszédet akart tartani. Elsietve kapta föl a szarbotot az Út támogatására, így buddhizmusának hanyatlása előrelátható volt.

Mumon verse:
Egy villámcsapás,
Szikrák pattannak.
Egy kihagyott pillanat,
És örökre elhibáztad.

Jegyzetek:
A japán szövegben a sikecu illetve a kansikecu kifejezések állnak, amit mi lényegében szószerinti fordítással szarbotnak fordítottunk, ugyanis a kan jelentése száraz, a si ürüléket, szart jelent, és a kecu botot. A régi időkben az árnyékszéken használtak ilyen tisztálkodási eszközt.

 

25. Kjózan álma

Álmában Kjózan mester elment Maitréja lakóhelyére.
Mikor odaért, bevezették egy terembe és leültették a harmadik székre. Egy idős szerzetes egy kalapácsütéssel
jelzett, majd azt mondta:
– Ma az fog beszédet tartani, aki a harmadik széken ül.
Kjózan felemelkedett az ülésről, jelzett a kalapácscsal és a következőket mondta:
– A mahájána igazsága túl van a négy állításon és meghaladja a száz tagadást. Halld az igazat! Halld az igazat!

Mumon hozzáfűzése:
Most pedig mondd te, prédikált-e Kjózan vagy nem! Ha kinyitod a szád, veszítsz; ha csukva tartod, akkor is veszítsz. De ha nem nyitod ki a szád, ugyanakkor csukva sem tartod, akkor is száznyolcezer mérföldre vagy az igazságtól.

Mumon verse:
Fényes nappal a kék ég alatt,
Álomban álmot kovácsol,
Kitalál egy szörnyű történetet,
S át akar verni egy egész tömeget.


Jegyzet:
Kjózan (812–890) tizenhét éves korában lett szerzetes. Először Ósinnál tanult, aki korábban Csúnak, a Nemzet Tanítójának volt a kísérő szerzetese. Ósin halála után Iszannál, ennél a kiemelkedő mesternél folytatta tovább tanulmányait. Iszannal úgy érezték, hogy tökéletes harmóniában vannak egymással, úgy a gondolkodás terén, mint a jellem terén. Kjózan volt az, aki segített Iszannak megteremteni saját zen iskoláját, amit később a zen Igjó ágaként említenek a zen történetírásban.
Számos történet szól Kjózanról, ezekben általában tanítójával, Iszannal együtt szerepel. Kjózan zen szellemét mutatja a kettejük közötti bensőséges viszony is, olyannyira, hogy gyakran lehetetlen szétválasztani, melyik a mester és melyik a tanítvány. Engo, A Kék Szikla Gyűjtemény szerzője egyszer azt mondta róluk:
„A mester szólít, a tanítvány válaszol, apa és fia egy család, a fény és az árnyék finom rajzolatokat alkot. Úgy a beszédben mint a hallgatásban egyaránt tökéletes harmóniában vannak.”
Kettőjük kapcsolatáról szól a következő történet is: Egyik nap, amikor a szerzetesek tealevelek szedésével foglalatoskodtak, Iszan így szólt Kjózanhoz:
– A hangodat egész nap hallottam, de nem láttalak sehol.
Kjózan, ahelyett, hogy szólt volna, megrázott egy tealevelet. Iszan erre azt mondta:
– Gyakorlatod ugyan már van, de nem valamiben.
– Mondd mégegyszer! Mit mondtál? – kérdezte Kjózan.
Iszan nem szólt egy szót sem. Ekkor Kjózan azt mondta:
– Ugyan már valamiben, de gyakorlatod az még nincs.
A négy állítás a következőket jelenti: létezés, nemlétezés, létezés és nemlétezés, sem nem létezés, sem nem nemlétezés. A négy állítást az indiai filozófia a száz tagadással bővítette ki.
A kóannak két fontos fordulópontja van. Az egyik, hogy ki az, aki a beszédet tartja. A másik, hogy a zen igazsága túl van minden állításon és tagadáson. Gondolkozzunk el azon, hogy ha nekünk kellene tanító beszédet tartani, mit tudnánk, vagy mit akarnánk mondani a hallgatóságnak! Milyen fontos közölnivalónk lenne, amit másokkal tudatni akarunk? Ha ilyen nincs, akkor még sok tanulni valónk akad odáig. Ha viszont már van mit mondanunk, akkor a gond az, hogy az igazán lényeges belátásokat nem leszünk képesek szavakkal kifejezni. Úgy leszünk ezzel, mint a néma az álmaival!

 

29. A tudat mozog

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes elkezdett vitatkozni ezen. Az egyik azt állította, hogy a zászló mozog, a másik azt, hogy a szél mozog. Hosszan vitatkoztak, de nem tudtak megegyezésre jutni. A Hatodik Pátriárka a következőket mondta nekik:
– Nem a szél az, ami mozog, nem a zászló az, ami mozog. A ti tudatotok az, ami mozog.
A két szerzetes megszégyenült.

Mumon hozzáfűzése:
Nem a szél az, ami mozog, nem a zászló az, ami mozog, és nem a tudat az, ami mozog. Mit gondolsz most a pátriárkáról? Ha egyszer eljutsz a megértésig ebben a dologban, látni fogod, a két szerzetes aranyat kapott, pedig csak vasat akart venni. A pátriárka pedig képtelen volt visszatartani sajnálatát, és szégyenszemre udvarolt nekik.

Mumon verse:
Mozog a szél, a tudat, a zászló.
Mindegyikre egyformán ráfogható.
Csak ahhoz ért, hogy kinyissa a száját,
De mikor beszél, nem látja hibáját.

Jegyzetek:
Szokás volt akkoriban, hogy amikor egy mester előadott vagy prédikációt tartott egy templomban, egy zászlót tűztek ki a kapunál, hogy jelezze az eseményt mindenkinek. Egy ilyen zászlóról folytatott filozófiai vitát a két szerzetes. A Hatodik Pátriárka (638–713) eredeti neve Hui-neng (japánul Enó). A hagyomány úgy tartja, ő a zen harmadik legkiválóbb alakja. Laikus volt még, amikor az Ötödik Pátriárka a Tan átadásában részesítette, és megkapta tőle a köpenyt és a csészét. Élettörténetét és tanításait a magyarul is megjelent „A Hatodik Pátriáka szútrája” tartalmazza.

 

30. Éppen ez a tudat a Buddha

Daibai kérdezte Baszotól:
– Mi a Buddha?
Baszo így válaszolt:
– Éppen ez a tudat a Buddha.

Mumon hozzáfűzése:
Ha közvetlenül megragadod Baszo szavainak jelentését, ha Buddha ruháját viseled, Buddha ételét eszed, Buddha szavaival beszélsz, Buddha tetteit teszed, akkor te már Buddha vagy. De jaj! Daibai nem kevés embert vezetett félre, ezek csak árcédulát kaptak áru helyett. Hogyan érthetnénk meg, hogy már akkor ha a Buddha szót kimondjuk, három napon át csak a szánkat kellene öblögetnünk? Ha egy értő ember hallja ezeket a szavakat, hogy: „éppen ez a tudat a Buddha”, befogja a fülét és elszalad.

Mumon verse:
Kék ég és ragyogó napfény,
Nincs többé keresés körbe-körbe!
Kérdezed, hogy „Mi a Buddha?”,
S zsákmánnyal a zsebedben mondod magad ártatlannak.

Jegyzet:
Daibai (752–839) Baszonak volt egyik legkiválóbb tanítványa. Ahogy ez a mostani történet is utal rá, ő Baszo „éppen ez a tudat a Buddha” szavainak hatására világosodott meg. A Dharma Pecsétje átkerült hozzá, majd ezek után visszavonult a hegyekbe.

A Simei hegyen élt sokáig remete életet. Egyszer egy szerzetes látogatta meg:
– Mennyi ideje élsz itt? – kérdezte a szerzetes.
– Ó, sokszor láttam már szürkéből sárgába változni a hegyeket – válaszolta Daibai.
– Merre van az út a hegyről lefelé? – kérdezte a szerzetes.
– A patakot kövesd! – válaszolta Daibai. Majd a következő verset írta erre az alkalomra:

Kiszáradt fa a sziklamélyedésben,
Sok tavasz múlt, de nem gondoltam változásra.
Velem már a favágók sem nagyon törődtek,
Nem találták utat hozzám az emberek.

Ruhának elég volt a lótusz levele,
Élelemnek elég a fenyőfa magja.
De most, hogy rájöttek lakóhelyemre,
Tovább költözöm beljebb a hegyekbe.

Életének későbbi éveiben mégis sok ember gyűlt köré, sőt kolostort is építettek a számára.

Baszo (709–788) a korai zen történetírás legkiválóbb egyénisége volt. A feljegyzések szerint 139 zen mester került ki tanítványai közül. Méltóságteljes megjelenése és átható tekintete miatt tigrishez hasonlították, járását bikához. A hagyomány még azt is feljegyezte, hogy annyira ki tudta nyújtani a nyelvét, hogy be tudta vele takarni az orrát. Tanítási módszere igen változatos volt, egyaránt használt botot, kiáltást. Esetleg megragadta, fellökte vagy leütötte a kérdezőt, de lehet, hogy megcsavarta az orrát. A „zen szellemének alkalmazása” kifejezést tőle származtatják.

Ha már Buddhák vagyunk, akkor nincs további keresés, nincs további kérdés, tudatunk a Buddha tudata, és Baszo szavai pontosan fedik a valóságot. Hiszen igazzá vált az „Éppen ez a tudat a Buddha.” De ne gondoljuk, hogy egy ilyen válasszal ki vagyunk fizetve, ha még nem értük volna el a célt!

Ha egy zen tanítót megkérdezünk valamiről, nem a tényeket fogjuk hallani válaszként, nem információt közöl velünk, és nem helyzetleírást fog alkalmazni. A válasza a megvalósításhoz fog segítséget nyújtani! Alkalmat akar adni a kérdezőnek egy olyan szempont kigyakorlására, egy olyan tudati attitűd, vilgászemlélet kialakítására, ahonnan ránézve a válaszként adott kijelentésre az igazzá tud válni. Íly módon kapunk erőt saját tudatunk átalakításához.

 

33. Nem tudat, nem Buddha

Egy szerzetes megkérdezte Baszo zen mestert:
- Mi a Buddha?
Baszo így válaszolt:
- Nem tudat, nem Buddha.

Mummon hozzáfűzése:
Ha ezt érted, akkor már be is fejezted zen tanulmányaidat.

Mummon verse:
Vívó mesternek kardodat add át,
Csak költőnek ajálnld fel versedet.
Ha szólsz, mondd csak a harmadát,
Ne mondd el rögtön az egészet.

Jegyzetek:
Baszo zen mester (709-788) a korai zen legkiválóbb egyénisége volt. A feljegyzések szerint 139 zen mester került ki tanítványai közül. Méltóságteljes megjelenése és átható tekintete miatt tigrishez hasonlították, járását bikához. A hagyomány még azt is feljegyezte, hogy annyira ki tudta nyújtani a nyelvét, hogy be tudta vele takarni az orrát. Tanítási módszere igen változatos volt, egyaránt használt botot, kiáltást; megragadta, fellökte vagy leütötte a kérdezőt, esetleg megcsavarta az orrát. A "zen szellemének alkalmazása" kifejezést tőle származtatják.

Sok kóan kezdődik ezzel a kérdéssel, hogy "Mi a Buddha?". És az is természetes, hogy a buddhizmus útján járók viszonylag hamar felteszik ezt a kérdést. Hiszen a megvilágosodott tudatállapot, amit a buddha szóval fejezünk ki, mindenkinek kérdés kell, hogy legyen. A történetek tanúsága szerint a zen mesterek a legkülönbözőbb válaszokat adták erre a kérdésre, de maga Baszo zen mester sem válaszolta kétszer ugyanazt, ha mégegyszer megkérdezték.

Mostani válasza is teljes tagadás. A buddha semmi olyan, amit mondani lehetne róla. Nincs olyan válasz, ami megmagyarázná ezt a tudatállapotot. Sem szóban, sem másképp. De kívülről, mástól várni a választ, teljesen értelmetlen és eredménytelen. Egy zen mester, ha tud mondani ebben a helyzetben valamit, akkor éppen arra akarja a tanítvány figyelmét felhívni, hogy a kérdés feltevője egyedül fog maradni a válasz megtalálásában. Így a legjobb, amit tehetünk, ha minél előbb tisztázzuk magunkban, hogy a kérdést magunknak kell feltennünk, és a választ is magunk fogjuk megadni magunknak.

Mumon zen mester a kommentárjaiban Baszohoz hasonlóan szűkszavú. Egy szót se szól az igazságról, mellébeszél, és csak arra figyelmeztet, hogy nehogy kifecsegjünk valamit ezzel az üggyel kapcsolatban.

 

35. Szeidzsó lelke különvált

Goszo mondta tanítványainak:
– Szeidzsó lelke különvált lényétől. Melyik az igazi Szeidzsó?

Mumon hozzáfűzése:
Ha megérted, mi a valóság, látod majd hogyan tűnik el egyik burok a másik után, hasonlóan ahhoz, ahogy az utazó hagyja el éjszakai
szálláshelyeit. De ha még nem érted, akkor komolyan javaslom, ne rohanj olyan vadul. Amikor föld, víz, tűz és levegő hirtelen szétválik, úgy járhatsz, mint a rák a forró vízben, amint kapálózik hét karjával és nyolc lábával. Ha így történne, ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!

Mumon verse:
A hold a felhők felett örökké ugyanaz,
A völgyek és hegyek állandó változásban.
Áldott mindegyik, áldott mindegyik.
De vajon ezek egyek-e, vagy ez kettő?


Jegyzet:
Goszo mester (meghalt 1104-ben) harmincöt éves korában lett pap. Először a szútrákat tanulmányozta tanítómestere vezetésével, de lelkének békéjét mégsem érte el. Ezért később elindult, és számos zen tanítót látogatott meg, míg végül Hakuun Sutannál telepedett le. Az egyik nap, mikor Hakuun útmutatásokat adott az egyik szerzetesnek Dzsósú NINCS-jével kapcsolatban, hirtelen elérte a megvilágosodást. Költeménye, amit ebből az alkalomból írt, így szól:

Az országról – mely a hegy előtt terül el,
S melyet oly sokszor vettem meg és adtam el –,
Kérdeztem öregemet, a tanítómat.
Most pedig már a hűs szellőt élvezem,
Amint átjárja a fenyőket és a bambuszt.
Ezeknek eddig oly nagyon gondját viseltem.

Az ország a tudatot jelenti és gyakran használják a „tudat országa” kifejezést is. Adtam és vettem azt jelenti, hogy a tudatával foglalkozott minden lehetséges módon.
A Japánban ma létező huszonnégy zen szekta közül, húsz Goszo leszármazási vonalával van kapcsolatban. A négy megmaradó szektából három a szótó szektához, egy az órjú-hoz tartozik. A kóan egy régi szellemekről szóló történetre utal, mely ismert volt az akkori Kínában. A történet szerint Szeidzsót még csecsemőként eljegyezte unokafivére, Ócsú. Mégis amikor felnőtt, apja egy másik fiúhoz akarta hozzáadni. Ócsú kétségbeesésében elhagyta otthonát, és elindult csónakkal felfelé a Jangce-folyón.
Éjszaka hallotta, hogy valaki futva jön a folyóparton sűrűn kiáltozva a nevét. Szeidzsó volt. Ezek után együtt utaztak tovább egy távoli helyiségbe, ahol aztán letelepedtek. Két gyermekük született, de öt év elteltével elfogta őket a honvágy, és elhatározták, hogy meglátogatják szüleiket. Csónakkal leeveztek a folyón.
Amikor szülőfalujukhoz értek, Ócsú otthagyta Szeidzsót a csónakban, mert egyedül akart az apjától bocsánatot kérni, amiért eltűntek otthonról. De legnagyobb meglepetésére otthon közölték vele, hogy Szeidzsó azóta, hogy ő eltávozott hazulról, ágyban fekszik öntudatlanul. Ekkor kiderült, hogy két Szeidzsó van, egyik a csónakban, a másik betegen az ágyban.
De amikor az egyik Szeidzsó a csónakból bejött a házba, a másik Szeidzsó felkelt az ágyból. Majd mikor a kettő találkozott egymással, összeolvadtak egyetlen Szeidzsóvá.
Melyik az igazi? – kérdezi Goszo. De nem a két Szeidzsó közül! A kérdés az, hogy mi magunk igaziak vagyunk-e. Vegyük észre, hogy nem vagyunk azonosak igazi lényünkkel, lényegünkkel! Lássuk be, hosszú utazás szükséges még, ha ezzel a lénnyel találkozni akarunk, hogy megtörténhessen ez az összeolvadás!

 

37. Dzsósú ciprusfája

Egy szerzetes megkérezte Dzsósútól:
– Miért jött ide nyugatról Bódhidharma?
Dzsósú így válaszolt:
– A ciprusfa az udvaron.

Mumon hozzáfűzése:
Ha azonnal megérted Dzsósú válaszát, akkor számodra nincs Sákjamuni, aki eltávozott, és nincs Maitréja, aki eljön.

Mumon verse:
A szavak nem fejezik ki a dolgokat,
A beszéd nem közvetíti a szellemet.
Akin a szavak uralkodnak, az elveszett,
Akit a kifejezések gátolnak, az téved.

Jegyzetek:
Dzsósú (778–897), kínai nevén Csao-csou, a zen kínai történetének legnagyobb alakja. Ez a kóan talán a „Nincs kóan” mellett a második legismertebb történet, ami vele kapcsolatos. A zen hagyománya szerint Bódhidharma i.sz. 520-ban utazott Indiából Kínába, ahol később a Sórin kolostorban (ismertebb kínai nevén Saolin kolostor) telepedett le. Ő a buddhizmus zen irányzatának megalapítója. Hogy eredetileg miért utazott nyugatról Kínába, nem tudjuk, de mint a zen első pátriárkája, igen jelentős személyiség volt. Szokás volt abban az időben feltenni vele kapcsolatosan a fenti kérdést, de nyilvánvaló, hogy ilyenkor a zen lényege után érdeklődik a kérdező.

 

41. Bódhidharma megnyugtatja az elmét

Bódhidharma ült szemben a fallal. A Második Pátriárka kint állt a hóban levágott kezével. Így szólt Bódhidharmához:
– Elmémben nincs béke még most sem. Könyörgök, mester, nyugtasd meg elmémet!
– Hozd ide az elmédet, akkor meg fogom nyugtatni neked – válaszolta Bódhidharma.
– Már kerestem ezt az elmét, de nem találtam odavihetőnek – mondta a Második Pátriárka.
– Már meg is van nyugtatva az elméd – mondta Bódhidharma.

Mumon hozzáfűzése:
Ez a töröttfogú öregember milyen jelentőségteljesen jött ezer mérföldeket át a tengeren. Hasonlóan ahhoz, mint amikor a hullámzás erősödik, holott nincs szél. Utolsó éveiben megvilágosodást idézett elő tanítványában, aki hogy az ügyet még rosszabbul csinálja, nyomorékká tette magát a hat eredetben, mint Saszanro, aki még a négy írásjegyet sem ismerte.

Mumon verse:
Keletre jöttél, eltökélt szándékkal,
A Dharmában bíztál, és meglett a baj.
Azóta a kolostorokban a sok zsivaj
Mind-mind miattad keletkezett.

Jegyzetek:
Bódhidharma körülbelül 520-ban hajózott át Indiából Dél-Kínába. Öreg ember volt már, amikor elindult, maga az utazás is három évet vett igénybe. Észak felé vándorolt, míg végül elérte Vei királyságát, és letelepedett nem messze a fővárostól, Lojangtól, a Szu hegyen lévő Sórin templomban (kínainevén: Saolin kolostor). Itt kilenc évig ült meditációban szemben a fallal, a cellájában. Innen ered a „falnézés”-ként ismert kifejezés. Az 574-ben keletkezett „Lojangi buddhista templom története” című mű szerzője megemlíti, hogy amikor az egyik lojangi kolostorban járt, meglátogatta az Einei templomot is, és eljutott oda, ahol Bódhidharma ült nyugodt révületben. Akkor az öreg szerzetes százötven évesnek mondta magát. Hogy mikor halt meg, nem tudjuk.
A Második Pátriárka neve Eka (kínaiul Hui-k’o), de néha Sinkó néven is említik. Gyermekkorától kezdve kitűnt szellemi képességeivel. Kínai klasszikusokat és költőket olvasott. Kevés figyelmet fordított a világi dolgokra, és szeretett a természet szépségei között kalandozni. Később a buddhista szentírásokat tanulmányozta, majd szerzetes lett. Sok tanítómestert meglátogatott, és behatóan tanulmányozta úgy a hínajána, mint a mahájána tanításokat. Huszonhárom éves korában kezdte el a meditációt gyakorolni. Nyolc évig ült lankadatlanul meditációban. Aztán váratlanul egy látomásban volt része, amelyben egy istenség jelent meg, aki azt sugallta, hogy induljon el dél felé. Követve a sugallatot, elutazott a Sórin templomba, hogy meglátogassa Bódhidharmát. Bódhidharma először megtagadta a tanítást tőle, mondván, hogy: „Buddha legfinomabb és legfelsőbb tanítását csak végtelen szorgalommal lehet követni, csak úgy, ha azt tesszük, amit nehéz tenni, ha viseljük azt, amit nehéz elviselni, és folytatjuk a gyakorlást akár kalpákon keresztül is. Hogyan álmodhatna ennek eléréséről egy olyan ember, akinek erényei kevesek, de önteltsége nagy? Ez csak terméketlen vajúdással végződhet.”
De Eka nem adta fel a reményt. Az egyik nap sűrű hó esett. Eka kint állt a hóban. Hajnalban a hó már egészen a térdéig ért. Bódhidharma így szólt hozzá:
– Mit csinálsz te ott?
– Tanításodért könyörgök – válaszolta Eka.
A legenda úgy tartja, hogy Eka levágta a kezét, és odatette azt Bódhidharma elé, hogy ezzel is bizonyítsa szilárd elhatározását. Végül Bódhidharma mégis csak beengedte magához. Kérdések és feleletek követték egymást, ezt idézi fel a jelen történet. De sok más zen történetben is szerepel jelképesen ez a jelenet.
A hat eredet az érzékelés hat szervét jelenti, ezek a következők: szem, fül, orr, nyelv, test és a tudat. A Saszanro név Gensa mester másik neve, aki a zen történetírás egyik kimagasló egyénisége, Ummon kortársa volt. Eredetileg halász volt a foglalkozása, harminc éves koráig ebből élt. A hagyomány szószerint azt mondja róla, hogy még a kínai pénzeken lévő négy írásjegyet sem ismerte. Ha kevés ismerettel is rendelkezett, tudott mindent, amire egy zen mesternek szüksége van.

 

45. Ki ő?

A Tózan-hegyi Hóan mondta:
– Még Sákjamuni és Maitréja is az ő szolgája. Megkérdezem, ki ő?

Mumon hozzáfűzése:
Ha tényleg teljesen tisztán látod ezt a valakit, akkor ez olyan, mintha saját apáddal találkoznál az útkereszteződésben. Mi okod lenne
megkérdezni magadtól, hogy felismerted-e vagy nem?

Mumon verse:
Más íját ne húzd fel,
Más lovát ne üld meg,
Ne tárgyald más hibáját,
Ne kutasd más dolgát!


Jegyzet:
Tózan-hegy volt a másik neve a Goszo-hegynek, amiről Goszo mester a nevét kapta. Goszot a Nincs Kapu kóangyűjtemény 36. és a 38. történetei is megemlítik. A Hóan név Goszo mester személyneve volt.
Sákjamuni a történelmi Buddha volt, míg Maitréja a hagyomány szerint az őt követő, a következő, az eljövendő Buddha. Sákjamuni Buddha a mítikus hét Buddha egyike, Vipasjin, Sikhin, Visvabhú, Krakucscshanda, Kanakamuni, Kásjapa után a hetediknek következik. Ebben a szövegösszefüggésben Sákjamuni Buddha az emberi történelem eddigi múltjára, míg Maitréja az emberi történelem ezutáni jövőjére utal.
Ki lehet a nagyobb úr, és ki lehet az akinek nagyobb a hatalma, mint a múlt összes Buddháinak, és a jövő összes Buddháinak? Ki lehet az, akit még ezek a Buddhák is szolgálnak? A buddhista vallás szerint a Buddháknak van a legnagyobb hatalmuk, ők azok, akik a világon uralkodnak, akik mindenről tehetnek.
Hogyan lehet az, hogy ő fölöttük is vannak hatalmak? A Tózan-hegyi Hóan egy olyan kérdést tett fel, amire ha megtaláljuk a választ, mindent megoldottunk. Jól látja Mumon, amikor azt sejteti hozzáfűzésében, ha ezt a valakit tisztán látjuk, akkor nem lesz tovább kérdéses, hogy akit eddig kerestünk az ő-e vagy nem.
De hol is keressük ezt a valakit? Talán a múltban, vagy a jövőben? A kóan azt sugalja, hogy egyikben sem, mert úgy a múlt, mint a jövő csak szolgái ennek a valakinek. De akkor, hol van az a hely, ahol nincs múlt és nincs jövő? Lehet, hogy a Tózan-hegyi mester
éppen a jelenre, a mostra akart célozni?
És mit akar mondani Mumon a versével? Lehet, hogy arra utal, hogy ez a valaki nem más személy? Ha meg akarjuk oldani a „ki ő?” kérdést a „ki vagyok én?” kérdést kell megoldani? Lehet, hogy nem tudok mindent magamról? Hogy a Holdat igen, de a Holdra mutató ujjat már nem látom? Sőt azt sem, aki mutat?
Nagyon tömör és rövid ez a kóan. Mégis ennek a kóannak a feltörése, megértése sok évet vehet igénybe. Legtöbbször kérdéseinkre máshol keressük a választ, és mástól várjuk a választ. Hibát hibára halmozunk. Nem vesszük észre, hogy még akkor is mi magunk
értjük meg azt, amit eddig nem értettünk, ha valaki másnak is szerepe van ebben. Nem tudja senki ránk erőltetni az értést, ha mi magunk nem készültünk fel erre. Márpedig az, hogy értjük a világunkat, teszi azt azzá ami. A saját tudatunknak, véleményünknek, látásmódunknak, gondolkodásunknak, értékrendünknek a szerepét a világ ilyenné tételében nem becsülhetjük eléggé fel. Akkor pedig a felelősséget sem háríthatjuk át másra. Sem a világ olyanná tételében, sem abban, hogy a világ kinek a szolgája.
Akik ezt a felelősséget nem merik felvállalni, sohase fogják megtalálni Hóan kérdésére a választ. Akik mástól várják problémáik megoldását, azok sem. Akik viszont az itt-en és most-on keresztül megtalálják magukban a teremtő erőt, közvetlen választ kapnak a kóanban feltett kérdésre, és ezentúl mindig az igazi forrásnál keresik kérdéseikre a választ.

 

 

 

Mumonkan – A kaputlan kapu
Összeválogatta: Mumon Ekai zen mester
Hadházi Zsolt fordítása Kacuki Szekida zen mester „Two Zen Classics” című művének felhasználásával
1-24. eset http://zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=1883014
25-48. eset http://zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=1883006


1. Dzsósú nincse

Egy szerzetes megkérdezte Dzsósút:
- Van egy kutyának buddha természete?
Dzsósú válaszolt:
- Nincs.

2. Hjakudzsó rókája

Mikor Hjakudzsó tisztelendő tanított, egy öregember mindig követte a szerzeteseket a főcsarnokba és hallgatta őt. Mikor a szerzetesek elhagyták a csarnokot, az öregember ment velük. Egy nap azonban hátra maradt és Hjakudzsó megkérdezte tőle:
- Ki vagy te, aki itt állsz előttem?
Az öregember válaszolt:
- Nem emberi lény vagyok. Kásjapa buddha idején szerzetesvezető voltam ezen a hegyen. Egyik nap egy tanítvány megkérdezett engem: "Egy megvilágosodott ember az okság igája alá esik, vagy sem?" Én azt válaszoltam: "Nem, nem esik." Azóta arra lettem kárhoztatva, hogy ötszázszor rókaként szülessek újra. Könyörgök, mondd meg nekem a kulcsszót, hogy megszabadítson rókaéletemtől! Mondd meg nekem, egy megvilágosodott ember az okság igája alá esik, vagy sem?
Hjakudzsó válaszolt:
- Nem hagyja figyelmen kívül az okságot.
Nem hamarább, mint hogy az öregember meghallotta e szavakat, megvilágosodott. Elvégezve a leborulásokat, azt mondta:
- Megszabadultam rókaéletemtől. Itt maradok ezen a hegyen. Szeretnék tőled egy szívességet kérni, kérlek temesd el testemet, mint egy halott szerzetesét!

Hjakudzsó megkongatta a szerzetesvezetővel a harangot és tudtatta mindenkivel, hogy ebéd után temetési szertartást tartanak egy halott szerzetesért. A szerzetesek csodálkoztak ezen, mondván:
- Mindenki jó egészségben van, senki sincs a betegszobában. Mit jelentsen ez?
Étkezés után Hjakudzsó elvezette a szerzeteseket egy szikla tövében a hegy távoli részét és botjával kipiszkálta egy róka tetemét majd elvégezte a hamvasztás szertartását. Azon az estén fellépett az emelvényre és elmondta az egész történetet a szerzeteseknek. Erre Óbaku megkérdezte tőle:
- Az öregember rossz választ adott és ötszázszor kellett rókaként újraszületnie. Nos, tegyük fel, hogy a jó választ adja meg, akkor mi történt volna?
Hjakudzsó mondta:
- Gyere ide és elmondom.
Óbaku odament Hjakudzsóhoz és fülön csapta. Hjakudzsó összecsapta kezét nevetve és kijelentette:
- Azt gondoltam, hogy a barbárnak vörös szakálla volt, de most látom magam előtt magát a vörös szakállú barbárt.

3. Gutei felemeli egy ujját

Bármikor kérdezték Gutei tisztelendőt a zenről, csak felemelte az ujját. Egyszer egy látogató megkérdezte Gutei szolgálófiúját:
- Mit tanít a mestered?
A fiú is felemelte az ujját. Erről hallva Gutei levágta a fiú ujját egy késsel. A fiú, ordítva a fájdalomtól rohanni kezdett onnan. Gutei utána szólt, és mikor megfordult, Gutei felemelte az ujját. A fiú hirtelen megvilágosodott.

Mikor Gutei halálán volt, ezt mondta az összegyűlt szerzeteseknek:
- Tenrjútól kaptam az egyujjas zent és egész életemben használtam, mégsem merítettem ki.
Mikor befejezte mondatát, belépett az örök nirvánába.

4. Szakáll nélküli Barbár

Vakuan mondta:
- Miért nincs a Nyugati Barbárnak szakálla?

5. Kjógen embere a fán

Kjógen tisztelendő mondta:
- Olyan ez, mint az ember aki szájánál fogva lóg egy fáról, kezei nem érnek el egy ágat sem, lábait nem tudja sehol megvetni. Valaki megjelenik a fa alatt és megkérdi tőle: "Mi értelme annak, hogy eljött Bódhidharma nyugatról?" Ha nem válaszol, akkor képtelen felelni a kérdésre. Ha válaszol, elveszíti az életét. Mit tennél egy ilyen helyzetben?

6. A Buddha feltart egy virágot

Mikor Sákjamuni buddha a Keselyű-bércen volt egy virágot tartott fel hallgatóinak. Mindenki csendben volt. Csak Mahákásjapa mosolyodott el. A Buddha mondta:
- Birtoklom az Igazi Dharma Szemet, a Nirvána Csodálatos Tudatát, az Alaktalan Igazi Alakját és a Magasrendű Dharma Kaput, ami független a szavaktól és a tanon túl adják tovább. Ezt bízom Mahákásjapára.

7. Dzsósú elmosatja a tálkát

Egy szerzetes mondta Dzsósúnak:
- Épp most léptem be ebbe a kolostorba. Kérlek taníts engem!
Dzsósú kérdezte:
- Megetted a rizskásádat?
A szerzetes válaszolt:
- Igen, meg.
Dzsósú mondta:
- Akkor jobb, ha elmosod a tálkádat.
Erre a szerzetes belátást nyert.

8. Keicsú a kerékgyártó

Gettan tisztelendő mondta:
- Keicsú, az első kerékgyártó, készített egy olyan szekeret, aminek kerekei száz küllővel bírtak. Nos, tegyük fel, hogy fogod a kocsit és elveszed a kerekeket és a tengelyt. Mit kapsz így?

9. Daicu Csisó buddha

Egy szerzetes megkérdezte Kójó Szeidzsót:
- Daicú Csisó buddha tíz világkorszakon át ül meditálva és nem tudta elérni a buddhaságot. Nem vált buddhává. Hogyan lehetett ez?
Szeidzsó mondta:
- Kérdésed önmagát magyarázza.
A szerzetes kérdezte:
- Olyan sokáig meditált, miért nem tudta elérni a buddhaságot?
Szeidzsó mondta:
- Mert nem vált buddhává.

10. Szeizei teljesen nyomorult

Szeizei mondta Szózannak:
- Szeizei teljesen nyomorult. Támogatnád?
Szózan szólt:
- Szeizei!
Szeizei válaszolt:
- Igen, uram!
Szózan mondta:
- Három pohárral ittál Kína legjobb boraiból, de azt mondod, még nem nedvesítetted meg ajkaidat!

11. Dzsósú meglátogatja a remetéket

Dzsósú egy remete kunyhójához ment és megkérdezte:
- Bent van a mester? Bent van a mester?
A remete felemelte az öklét.
Dzsósú mondta:
- Túl sekély a víz itt lehorgonyozni.
Majd elment. Egy másik remete kunyhójához érkezve megkérdezte újból:
- Bent van a mester? Bent van a mester?
Ez a remete is felemelte az öklét.
Dzsósú mondta:
- Szabadon ad, szabadon vesz, szabadon öl, szabadon éltet.
Majd mélyen meghajolt.

12. Zuigan hívja mesterét

Zuigan Gen tisztelendő minden nap szólította magát:
- Mester!
És válaszolt:
- Igen, uram!
Akkor azt mondta:
- Legyél nagyon éber!
És válaszolt:
- Igen, uram!
- Ezentúl sose tévesszenek meg mások!
- Nem, nem fognak!

13. Tokuszan viszi a tálkáját

Egy nap Tokuszan lement az ebédlő fele, kezében tálkájával. Szeppó találkozott vele és megkérdezte:
- Hova tartasz a tálkáddal? A harang még nem kongatták, és a dobot sem ütötték meg.
Tokuszan megfordult és visszament a szobájába. Szeppó elmesélte ezt Gantónak, aki megjegyezte:
- Tokuszan híres, de nem ismeri az utolsó szót.
Tokuszan hallott erről a megjegyzésről és elküldte szolgálóját Gantóért. Megkérdezte:
- Nem értesz velem egyet?
Gantó megsúgta gondolatát. Tokuszan akkor semmit sem mondott, de következő alkalommal, mikor felment az emelvényre, lám, nagyon más volt, mint szokott. Gantó a csarnok elejéhez menve tapsolt és hangosan nevetett, mondva:
- Gratulálok! Öregemberünk birtokában van az utolsó szónak! Mostantól senki ebben az országban nem múlhatja felül!

14. Nanszen kettévágja a macskát

Nanszen tisztelendő látta a keleti és nyugati csarnok szerzeteseit vitatkozni egy macskán. Felemelte a macskát és azt mondta:
- Ha tudtok válaszolni, megmentitek a macskát. Ha nem, megölöm.
Senki sem tudott válaszolni és Nanszen kettévágta a macskát.
Aznap este Dzsósú visszatért és Nanszen elmondta neki a történteket. Dzsósú levette szandálját, saját fejére helyezte és kisétált. Nanszen megjegyezte:
- Ha itt lettél volna, megmentetted volna a macskát.

15. Tózan hatvan botütése

Tózan elment Unmonhoz tanulni. Unmon megkérdezte:
- Honnan jöttél?
Tózan válaszolt:
- Szatóból.
- Hol voltál a nyáron?
- Nos, Hózu kolostorában voltam, a tótól délre.
Unmon kérdezte:
- Mikor mentél el onnan?
Tózan válaszolt:
- Augusztus 25-én.
Unmon mondta:
- Felmentelek hatvan botütéstől.
Másnap Tózan odament Unmonhoz és azt mondta:
- Tegnap azt mondtad felmentesz hatvan botütéstől. Kérlek mondd meg, hol hibáztam?
Unmon mondta:
- Óh, te rizses zsák! Mi visz egyszer a folyótól nyugatra, egyszer a tótól délre?
Tózan erre elérte a nagy megvilágosodást.

16. Mikor a harang megszólal

Unmon mondta:
- A világ tágas és széles. Miért veszitek fel hétrészes ruhátokat a harang hangjára?

17. Csú a Nemzet Tanítója háromszor szólít

A Nemzet Tanítója háromszor hívta szolgálóját, és háromszor válaszolt a szolgáló. A Nemzet Tanítója mondta:
- Sokáig féltem, hogy becsaplak, de igazából te csaptál be engemet.

18. Tózan három font lenje

Egy szerzetes kérdezte Tózant:
- Mi a Buddha?
Tózan válaszolt:
- Három font len.

19. Nanszen köznapi tudata

Dzsósú megkérdezte Nanszent:
- Mi az Út?
Nanszen válaszolt:
- A köznapi tudat az Út.
Dzsósú kérdezte:
- Próbáljam keresni?
Nanszen válaszolt:
- Ha megpróbálod, eltávolodsz tőle.
Dzsósú mondta:
- Hogyan ismerhetem az Utat keresés nélkül?
Nanszen mondta:
- Az Út nem tudás, vagy nem-tudás kérdése. A tudás káprázat, a nem-tudás zavarodottság. Mikor valóban elérted az igaz Utat kétségen kívül, olyan tágasnak és határtalannak fogod találni, mint az űr. Hogyan lehetne róla a helyes és helytelen szintjén beszélni?
Ezekkel a szavakkal Dzsósú hirtelen megvilágosodott.

20. A nagyon erős ember

Sógen tisztelendő mondta:
- Miért van az, hogy a nagyon erős ember nem emeli fel lábait?
És azt is mondta:
- Nem a nyelv az, amivel beszél.

21. Unmon száradt szarbotja

Egy szerzetes kérdezte Unmont:
- Mi a Buddha?
Unmon válaszolt:
- Száradt szarbot.

22. Kásjapa zászlórúdja

Ánanda kérdezte Kásjapát:
- A Világ Tiszteltje neked adta arany köntösét. Mást is adott?
Kásjapa mondta:
- Ánanda!
Ánanda válaszolt:
- Igen, uram!
Kásjapa mondta:
- Döntsd ki a zászlórudat a templomkapu előtt!

23. Ne gondolj jóra, vagy rosszra

A Hatodik Pátriárkát a Taiju hegyig üldözte Mjó szerzetes. A pátriárka, látva Mjót közeledni, letette a köntöst és a tálkát egy sziklára és ezt mondta:
- Ez a köntös jelképezi a hitet, nem szabad hadakozni felette. Ha el akarod venni, vedd el most.
Mjó próbálta megmozdítani, de olyan nehéz volt, mint egy hegy, meg sem moccant. Akadozva és reszketve megszólalt:
- A Dharmáért jöttem, nem a köntösért. Kérlek adj nekem útmutatást!
A pátriárka mondta:
- Ne gondolj jóra, vagy rosszra. Ebben a pillanatban micsoda Mjó szerzetes eredeti énje?
E szavakra Mjó közvetlenül megvilágosodott. Egész testét izzadság borította. Sírt és leborult, azt mondva:
- A titkos szavak és titkos jelentésen kívül, amit most felfedtél nekem, van más valami, még mélyebb?
A pátriárka mondta:
- Amit mondtam neked, az egyáltalán nem titok. Ha belenézel saját igazi énedbe, bármi mélyebb is, azt ott találod.
Mjó mondta:
- Sok évig a szerzetesekkel voltam Óbai alatt, de nem tudtam felismerni igazi énemet. De most, megkapva útmutatásodat, tudom, hogy olyan, mint egy ember, aki vizet iszik és tudja, hogy az hideg, vagy meleg. Világi testvérem, mostantól te vagy a tanítóm.
A pátriárka mondta:
- Ha azt mondod, de inkább hívjuk mindketten Óbait tanítónknak. Maradj éber a kincsre és tartsd erősen amit elértél.

24. Fukecu beszéde és hallgatása

Egy szerzetes megkérdezte Fukecut:
- A beszéd és a hallgatás is hibás, hogy belső, vagy külső tudati tett. Hogyan kerülhetjük el ezeket a hibákat?
Fukecu mondta:
Emlékszem a tavaszra Kónanban
Hol foglyok csiripelnek
S megannyi virág illatoz

25. Kjózan álma

Egyik álmában Kjózan tisztelendő Maitréja lakhelyén volt és a harmadik üléshez vezették, hogy helyet foglaljon. Egy idősebb szerzetes ütött egy bottal és azt mondta:
- Ma a harmadik ülésen levő fog beszélni.
Kjózan felemelkedett és ütve egyet a bottal azt mondta:
- A Mahájána igazsága túl van a négy tételen és meghaladja a száz tagadást. Halljátok az igazságot! Halljátok az igazságot!

26. Két szerzetes feltekeri a sötétítőket

Mikor a szerzetesek összegyűltek az ebéd előtt, hogy hallgassák a tanítását, nagy Hógen Szeirjóból a bambusz sötétítőkre mutatott. Két szerzetes egyszerre ment és feltekerte azokat. Hógen azt mondta:
- Egy nyert, egy vesztett.

27. Nanszen három neme

Egy szerzetes megkérdezte Nanszent:
- Van olyan Dharma, amit nem tanítottak az embereknek?
Nanszen válaszolt:
- Van.
A szerzetes kérdezte:
- Mi az az igazság, amit nem tanítottak?
Nanszen mondta:
- Nem a tudat, nem a Buddha, nem a dolgok.

28. Rjútan elfújja a gyertyát

Tokuszan késő éjszakáig kérdezte Rjútant a zenről. Végül Rjútan azt mondta:
- Késő éjszaka van. Miért nem vonulsz vissza?
Tokuszan megcsinálta a leborulásokat és felemelte a sötétítőket, hogy elmenjen, de sötétség fogadta. Visszafordulva Rjútanhoz azt mondta:
- Sötét van kint.
Rjútan meggyújtott egy papír gyertyát és odaadta neki. Tokuszan elvenni készült, mikor Rjútan elfújta. Erre hirtelen Tokuszan megvilágosodott és leborult. Rjútan mondta:
- Miféle felismerésed van?
Tokuszan mondta:
- Mostantól nem kételkedem egy öreg tisztelendő szavaiban, aki híres mindenütt az ég alatt.
Másnap Rjútan felment az emelvényre és azt mondta:
- Látok egy embert köztetek. Agyarai, mint a kardfa. Szája mint a vértál. Üssétek egy bottal és nem fordítja meg fejét, hogy rátok nézzen. Egyszer majd megmássza a legmagasabb csúcsot és megalapítja Utunkat ott.
Tokuszan a csarnok elejébe vitte a Gyémánt szútrához írt jegyzeteit, rájuk mutatott egy fáklyával és azt mondta:
- Bár kimerítettétek az elvont tanokat, az annyi, mint egy hajszálat dobni a tágas űrbe. Bár megismertétek a világ minden titkát, az annyi, mint egy csepp vizet ejteni a nagy óceánba.
Majd elégette minden jegyzetét. Aztán leborulásait elvégezvén elhagyta tanítóját.

29. A Hatodik Pátriárka mozgó tudata

A szél lengetett egy templomi zászlót és két szerzetes elkezdett vitatkozni. Az egyik azt mondta, hogy a zászló mozog, míg a másik azt, hogy a szél mozog. Érveltek így is, úgy is, de nem tudtak végeredményre jutni. A Hatodik Pátriárka mondta:
- Nem a szél mozog, nem a zászló mozog, a tudat mozog.
A két szerzetes elámult.

30. Baszo ez a tudat a Buddhája

Daibai megkérdezte Baszót:
- Mi a Buddha?
Baszo válaszolt:
- Ez a tudat a Buddha.

31. Dzsósú kivizsgálja az öregasszonyt

Egy szerzetes megkérdezett egy öregasszonyt:
- Mi az út Taiszanhoz?
Az öregasszony mondta:
- Egyenesen előre.
Mikor a szerzetes ment egy pár lépést, azt mondta:
- Jó, tisztelentreméltó szerzetes, de ő is csak arra megy.
Később valaki beszélt erről Dzsósúnak. Dzsósú mondta:
- Várjatok egy kicsit, kivizsgálom nektek az öregasszonyt.
Másnap ment és megkérdezte ugyan azt a kérdést és az öregasszony ugyan azt a választ adta. Visszatérve Dzsósú azt mondta tanítványainak:
- Kivizsgáltam nektek a taiszani öregasszonyt.

32. Egy nem-buddhista filozófus kikérdezi a Buddhát

Egy nem-buddhista filozófus megkérdezte a Buddhát:
- Nem kérek szavakat, nem kérek nem-szavakat.
A Buddha csak ült ott. A filozófus csodálattal mondta:
- A Világ Tiszteltje nagy együttérzésében elfújta káprázataim fellegeit és lehetővé tette, hogy belépjek az Útra.
Leborulások elvégzése után távozott. Akkor Ánanda megkérdezte a Buddhát:
- Mit ismert fel, hogy ennyire csodált téged?
A Világ Tiszteltje válaszolt:
- Egy kiváló ló az ostor árnyékától is futni kezd.

33. Baszo két neme

Egy szerzetes kérdezte Baszót:
- Mi a Buddha?
Baszo válaszolt:
- Nem tudat, nem Buddha.

34. Nanszen értelme nem az Út

Nanszen mondta:
- A tudat nem a Buddha, az értelem nem az Út.

35. Szeidzsó lelke elvált

Goszo mondta a szerzeteseinek:
- Szeidzsó lelke elvált lényétől. Melyik volt az igazi Szeidzsó?

36. Mikor az Út emberével találkozol

Goszo mondta:
- Mikor az Út egy emberével találkozol az ösvényen, ne köszöntsd szavakkal, vagy csendben. Mondd meg nekem, hogyan köszöntöd?

37. Dzsósú tölgyfája

Egy szerzetes kérdezte Dzsósút:
- Mi az értelme Bódhidharma Kínába jövetelének?
Dzsósú mondta:
- Tölgyfa a kertben.

38. Egy bivaly átmegy az ablakon

Goszo mondta:
- Egy bivaly megy keresztül az ablakon. Feje, szarvai és négy lába mind átjutnak. De miért nem tud átmenni a farok is?

39. Egy baki a beszédben

Egy szerzetes mondta Unmonnak:
- "A Buddha ragyogása csendesen megvilágítja az egész világegyetemet..."
De mielőtt befejezhette volna a verset, Unmon azt mondta:
- Ezek nem a zseni Csóecu szavai?
A szerzetes válaszolt:
- De, azok.
Unmon mondta:
- Bakiztál a beszédedben.
Később Sisin zen mester felhozta az ügyet és azt mondta:
- Mondd meg nekem, hol hibázott beszédében a szerzetes?

40. Feldönteni egy vizesüveget

Mikor Iszan tisztelendő Hjakudzsónál volt, ő volt a kolostor főszakácsa. Hjakudzsó választani akart egy mestert a Tai-i hegyre, ezért összehívta a szerzeteseket és mondta nekik, hogy aki meg tudja válaszolni a kérdését kiemelkedő módon, az lesz kiválasztva. Ekkor fogott egy vizesüveget és a földre állította, majd azt mondta:
- Nem hívhatjátok ezt vizesüvegnek. Minek hívjátok?
A szerzetesvezető mondta:
- Fatönknek nem lehet nevezni.
Hjakudzsó megkérdezte Iszan véleményét. Iszan lábával felborította a vizesüveget és kiment. Hjakudzsó nevetett és azt mondta:
- A szerzetesvezető vesztett.
Majd Iszant nevezték ki az új kolostor alapítójának.

41. Bódhidharma tudatbékítése

Bódhidharma a fallal szemben ült. A Második Pátriárka a hóban állt. Levágta a karját és megmutatta Bódhidharmának, azt ordítva:
- A tudatom még mindig nincs békében! Könyörgöm, mester, nyugtasd meg a tudatomat!
Bódhidharma válaszolt:
- Hozd ide a tudatodat és megbékítem neked.
A Második Pátriárka mondta:
- Kerestem a tudatomat, de nem találom.
Bódhidharma mondta:
- A tudatod megbékéltetett.

42. A lány kijön a szamádhiból

Egyszer a régi időkben, a Világ Tiszteltje korában, Manydzsusri elment a buddhák gyülekezetébe és azt találta, hogy már mindenki visszatért eredeti lakhelyére. Csak egy lány maradt, szamádhiban ülve a Buddha trónjához közel. Manydzsusri megkérdezte Sákjamuni buddhát:
- Miért kerülhet a lány közel a Buddha trónjához, mikor én nem?
Sákjamuni buddha mondta:
- Hozd ki a szamádhijából és kérdezd meg őt magát.
Manydzsusri háromszor körbesétálta a lányt, egyszer csettintett az ujjával, felvitte őt a Brahmá mennybe és minden csodás erejét bevetette, hogy kihozza meditációjából, de hasztalan.
A Világ Tiszteltje mondta:
- Még százezer Manydzsusri sem tudná felébreszteni. De odalent, ezerkétszázmillió földre, ami számtalan, mint a Gangesz homokja, van Mómjó bódhiszattva. Ő képes lesz felkelteni szamádhijából.
Azonnal Mómjó bódhiszattva megjelent a földből és leborult a Világ Tiszteltje előtt, aki megadta neki parancsát. A bódhiszattva odament a lányhoz és egyszer csettintett az ujjával. Erre a lány kijött szamádhijából.

43. Suzan hivatali botja

Suzan tisztelendő felemelte hivatali botját tanítványai előtt és azt mondta:
- Szerzetesek! Ha ezt botnak nevezitek, tagadjátok valóságát. Ha nem hívjátok botnak, nem veszitek figyelembe a tényt. Mondjátok meg, szerzetesek, minek hívjátok?

44. Basó botja

Basó tisztelendő azt mondta tanítványainak:
- Ha van bototok, adok nektek egy botot. Ha nincsen bototok, elveszem tőletek.

45. Hóen ki az kérdése

A tózani Hóen mondta:
- Még Sákjamuni és Maitréja is valaki más szolgái. Kérdezem tőletek, ki az?

46. Tovább menni az oszlop tetejéről

Szekiszó tisztelendő kérdezte:
- Hogyan juttok tovább egy száz láb magas oszlop tetejéről?
Egy másik régi kiváló tanító mondta:
- Te, aki a száz láb magas oszlop tetején ülsz, bár beléptél az Útra, nem vagy még igazi. Menj tovább az oszlop tetejéről és megmutatod egész testedet a tíz irányban.

47. Toszocu három akadálya

Toszocu Ecu tisztelendő három akadályt állított fel tanítványainak.
Egy követ sem hagysz felfordítatlanul a mélység keresésében, csak hogy meglásd igazi természetedet. Nos, kérdezlek téged, ebben a pillanatban hol van igazi természeted?
Ha megérted igazi természetedet, szabad vagy élettől és haláltól. Mondd meg nekem, mikor szemed világa elhagy az utolsó pillanatban, hogyan lehetsz szabad élettől és haláltól?
Mikor megszabadítod magadat élettől és haláltól, ismerned kell a végső célt. Tehát mikor a négy elem szétválik, hova fogsz menni?

48. Kenpó egy útja

Egy szerzetes megkérdezte Kenpó tisztelendőt:
- Meg van írva: "Magasztosok a tíz irányban. Egyetlen egyenes út a Nirvánába." Még mindig gondolkozom, hol lehet az út.
Kempó felemelte botját, húzott egy vonalat és azt mondta:
- Itt van.
Később a szerzetesek megkérdezték ugyan azt Unmontól, aki felemelte legyezőjét és azt mondta:
Ez a legyező felugrik a harmincharmadik mennybe és orron csapja Sakródévánám Indra istenséget. Mikor megüti a keleti tenger pontyát, az eső zuhatagban hullik.

 

Mumonkan
Varga Imre
fordítása
In: Zen Benedek, Följegyzések egy világi kolostorból, Kortárs Kiadó, Budapest, 2000, 168-169. oldal

2. Huaj-haj rókatündéres koanja

A mindennapi reggeli prédikációkon, amelyeket Paj-csang tiszteletes
tartott, egy öregember csatlakozott a gyülekezethez, és a többiekkel
együtt hallgatta a tanítást. Amikor a szerzetesek elhagyták
a csarnokot, ő is távozott velük. Egyik napon azonban hátramaradt.
Ekkor Paj-csang megszólította:
- Ki vagy te, aki itt állsz előttem?
Az aggastyán válaszolt:
- Én nem földi ember vagyok. Valaha, amikor még Kasjapa
Buddha kormányozta a világot, kolostori elöljáró voltam, itt éltem
ezen a hegyen. Egyszer az egyik tanítvány azt kérdezte, hogy vajon
a nagy vezeklő is alá van-e vetve a karma okláncolatának, s én tagadólag
válaszoltam. Ezért ötszáz, rókatündér képében való újjászületés
lett a büntetésem. Most arra kérlek, segíts hozzá engem a kielégítő
válaszhoz, hogy megszabadulhassak végre a rókaélettől. Mondd
meg hát nekem: vajon a nagy vezeklő is alá van-e vetve a karma
okláncolatának?
A mester így válaszolt:
- Számára sem ismeretlen a karma.
Alig ejtette ki ezeket a szavakat, az aggastyán máris eljutott
a megvilágosodáshoz. Leborult a mester előtt, és így szólt:
- Most megszabadultam a rókaélettől. Holttestem itt fekszik a hegy
túloldalán. Arra kérem a Mestert, hogy szerzeteshez illő módon temettesse
el testemet.
Paj-csang utasította a csarnok szerzeteseinek elöljáróját, hogy
vegye a fakalapácsot, teremtsen csöndet. Ekkor bejelentette a szer-
zeteseknek: ebéd után részt vesznek egy elhunyt szerzetes temetésén.
A gyülekezet nagyon elcsodálkozott, mindenki jó egészségnek
örvend, még beteg sincs a Nirvána-csarnokban. Mit jelentsen
ez?!
Ebéd után Paj-csang a gyülekezetet elvezette a hegy túlsó oldalára,
ahol egy szikla aljában rábökött egy róka tetemére, amelyet aztán
a szertartások szerint elégettek.
Este azután Paj-csang föllépett a csarnok emelvényére, és elmondta
a gyülekezetnek a történetet.
Ekkor Huang-po emelkedett szólásra, és megkérdezte:
- Az aggastyán valamikor régen elkövette azt a hibát, hogy roszszul
felelt egy kérdésre, ezért róka képében való ötszázszoros újjászületésseI
bűnhődött. Mi történt volna vele akkor, ha annak idején
helyesen válaszol?
A mester megszólította:
- Gyere csak ide hozzám, megmondom neked!
Huang-po odalépett az emelvényhez, és a mester szájához tartotta
fülét. Paj-csang összeütötte a tenyerét, és nevetve mondta:
- Úgy tartják, csak a barbároknak vörös a szakálla. Hát most itt
látok magam előtt egy vörös szakállú barbárt!

Kommentár
Hogyan lehetséges az, hogy az aggastyán vélekedése, az ti., hogy
a nagy vezeklő nincs alávetve a karma okláncolatának, róka képében
való bűnhődésre vezet? Ha nem vak a karma ügyében az öreg
szerzetes, hogyhogy megszabadulhat? Ha ezt, legalább fél szemmel,
meg tudod érteni, az egyszerit az egészben képes vagy meglátni, akkor
érted meg, hogy a múlt idők Paj-csangja miképp tudott ötszázszor
róka képében újjászületni.

Karma alatt, karmát tudva
Mindkét arcnak egy halál.
Karmát tudva, karma alatt
Tízezernyi tévút vár.