Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

Német kőcserepek a XVI. - XIX. századból
Kiállítási katalógus, 1980 május-augusztus, Nagytétényi Kastélymúzeum

A német kőcserép évszázadok óta híres kerámiafajta. Népszerűségét a keményre égő anyag vizet át nem eresztő tulajdonságának, művészi kvalitásának és sokrétű felhasználásának köszönheti. Először a Rajna mentén készítették, mivel a magas hőfokon való égetéshez alkalmas finoman szemcsézett agyag itt fordult elő nagy mennyiségben. Frank, Hessen, Szász területen, Sziléziában a fejlettebb technikát igénylő kőcserepet csak később, fokozatosan állították elő, az egyes fazekascentrumokban. A kőcserép felülete általában sómázas, ezt a mázfajtát az Aachen - Raeren vidéken talált leletek tanúsága szerint feltehetően már a XV. században használták.

A kőcserépből különféle főző, tároló edényeket készítettek alkimisták, gyógyszerészek számára. Az asztali edények száma is megnövekedett, differenciálódott. A poharak, kupák, kannák, kancsók, flaskók, kulacsok változatos kiképzése megközelítette az ezüst, fémedények formáit. Az edényekre felrakott relief díszítések korabeli metszetek után készültek. A reneszánsz és a barokk kor bibliai, mitológiai világa elevenedett meg a művészien megformált, díszített edényeken, amelyek már nemcsak használati, hanem reprezentatív tárgyai is lettek a kor előkelőinek, gazdag polgárainak, kereskedőinek. A kőcserép keresett exportcikk: Belgiumba, Németalföldre, Angliába, Skandináviába, sőt Budára is szállították, ez utóbbit a budai vár ásatási leletanyaga is bizonyítja.

Amikor a kőcserép előállítása már nem jelentett technikai problémát, lassan kialakult az egyes helységekre jellemző edényforma, díszítés is. E sajátosságok megismerésével a különféle műhelyek termékeit könnyebben lehetett szétválasztani.

A kőcserép divatja a XVIII. században lehanyatlott. Nagy konkurenciát jelentett a számos fajansz manufaktúra terméke, valamint a meisseni porcelán. A luxusigények új formák kialakítására ösztönözték a kőcserép készítőit. A keménycserép feltalálása is súlyos csapás volt, olyannyira, hogy a XIX. században kőcserépből már csak egyszerűbb használati edényeket készítettek. A XIX. század második felétől kezdve viszont újból divatos a régi tárgyak gyűjtése: a reneszánsz, barokk kőcserépedények is kedvelt műtárgyak lettek. Az irreálisan magasra értékelt kőcserepekért múzeumok, műgyűjtők versengtek.

Az Iparművészeti Múzeum kőcserépgyűjteménye - 149 db - fokozatosan, a múlt század végétől kezdve alakult ki. Ha száma a nagy európai gyűjteményekhez viszonyítva nem is jelentős, néhány darabja igen jó kvalitású. Fő érdeme: a német terület valamennyi kőcserépcentrumából való anyaga. Ebből a gyűjteményből választottuk ki egy kollekciót.

A német kőcserép végleges formája Köln és Frechen városában alakult ki. Egyaránt készítettek gömb-, vagy körtehasú edényeket. A barna korsók nyaki részén elhelyezett szakállas férfifej a legjellemzőbb díszítés, ezért "Bartmann" korsóknak hívják őket. Gyakori a hármas elrendezésben felrakott címer és növényi ornamentika is. A két város készítményeit nehéz megkülönböztetni.

Siegburgban a XVI. század óta készítettek fehérre égő, sárgás sómázas edényeket. A német kőcserép jellemző relief díszítése itt alakult, itt fejlődött. Az aprólékos, nagy türelemmel felrakott minták különösen a hosszúnyakú korsókat borítják be. A reliefek előképéül a nürnbergi Virgil Solis bibliai ábrázolásai, Aldegrever metszetei és heraldikai gyűjtemények szolgáltak. Különösen híresek voltak: F. Trac, Hans Hilgers, és a Knütgen család műhelyei.

Raeren több kisebb fazekasfalu centruma volt. Barna mázas edényein a reliefek, a benyomott minták horizontálisan, sávokban felrakottak. A több generáción keresztül itt élt Mennicken család műhelye igen híres volt. 1582-ben ők égettek először kobalttal festett kőcserepet, amely később Westerwald jellemzője lett.

Westerwald vidéke középkor óta ismert fazekasközpont. A kőcserépkészítés a XVI. században akkor élte virágkorát, amikor Siegburgból erre a környékre, Höhr városába költözött a Knütgen család, majd nem sokkal később a közeli Grenzauban telepedett le a raereni Mennicken és Kalib család. A korai darabok meghatározása nehéz, mivel az időköltözött mesterek tovább készítették a magukkal hozott formákat, díszítéseket. A westerwaldi kőcserepet szürke anyagának kobalt, mangán festése megkülönbözteti a többi műhely termékétől.

Frank területen fekszik Kreussen, ahol a XVII. század elején állítottak elő kőcserepet. Fazekasai közül híres volt a Vest család. Sajátos technikával barna mázas, relief díszes edényeket készített. A század második felétől a jelenetek színesen megfestettek, festésmódjuk rokon a cseh üvegfestészettel.

Közép-német területen igen kedvelték az ón díszítést, melynek bevésett jelzése a műhely és a készítési időpont meghatározását könnyíti meg.

Altenburg és Waldenburg fazekasai közös agyaglelőhelyet használtak. Edényeik formakincsének kialakulásában is érezhető a kölcsönhatás. Az altenburgi munkák díszítésmódja naív; a világosszürke, sárga alapra benyomott minták, rozetták, gyöngydíszítések vannak felrakva.

Freiberg fazekasai Kreussen hatására - a fekete-fehér alapszínen - apró kis reliefekkel díszítették edényeiket. Mértani összhatású mintáikat később színezték is. Az edényeik fém, gyakran ón, fedelei művészien kivitelezettek. Jelzésük a készítés helyére és idejére utal.

Annabergben Kreussennel azonos formájú, díszítésű edényeket állítottak elő. Színezésük is egyezik, csupán az a különbség, hogy a mangánoxidos felület itt fényes. A sávos minták textil hatásúak. A XVIII. században gyakori a pikkelyes, palmettás, portrés díszítésmód.

Muskau-Triebelben (Lausitz közelében fekszik) szürke, szürkésbarna, barna edényeket készítettek. Kobalt festésű tárgyaik Westwaldra emlékeztetnek. Változatos formájú edényeiken virágok, relief, "gyémántmetszés" láthatók. A korsók alsó részére ferde vonalas sávdíszítés jellemző.

Bunzlau edényei keményre égő agyagból készültek, melyet agyagmázzal - Lehmglasur - vontak be. Sajátos edényformái voltak a dinnye alakú korsók, majd az empire formájú kávéskannák. A barna fényes mázon a felrakott virág, címeres reliefek, fehérrel festettek.

A csehországi Eger közelében fekszik az egykori Wildstein városka. Készítményei közül igen kevés tárgy maradt fenn. Az ünnepi alkalomra készített kiöntőcsöves sárga színű kannák formája szabadkézzel modellált, felrakott relief a díszítésük. Az ón fedők jelzése kor-, helymeghatározó.

S. Cserey Éva dr.

Historical Salt-Glazed Stoneware From Central Germany
Westerwald Steinzeug: 1600-1914
A sómázak
http://www.rheinische-keramik.de

 

Salzglasiertes Steinzeug, képek:

http://www.vogt-auctions.de
http://www.duesseldorf.de/hetjens/sammlung/08_steinzeug.shtml
http://katalog.richter-kafitz.de/de/porzellan.html
http://auktion-bergmann.de/Katalog.aspx?a_id=85&s_id=8518
http://www.hermann-historica.de/auktion/hhm50.pl?f=KAPITEL&c=VARIA&t=temgroup_1_GB&start=181&dif=20&db=A-50.txt