Hetényi Ernő (1912-1999) (Terebess Ázsia Lexikon)

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Hetényi Ernő (1912-1999)
Láma Dharmakírti Padmavadzsra

1912. február 13-án született Budapesten, evangélikus családban. Édesapja, Hetényi-Heidelberg Albert zeneszerző, karmester, a magyar kabaréműfaj egyik megteremtője, műfordító, bécsi születésű művész, aki a Monarchia felbomlása után saját akaratából döntött a magyar állampolgárság mellett. Édesanyja a székely-szász származású Heidel Erzsébet, a kor ismert színművésznője, énekesnője.

Hetényi Ernő iskoláit Budapesten végezte. Nem volt rossz tanuló, de csak azt tanulta igazán lelkesen, amit szeretett. Kiváló volt a német nyelvben és irodalomban - a német a második anyanyelve volt -, rajongott a magyar irodalomért, főleg a költészetért, szerette a zenét és az egyéni sportokat. Bár a fasori Evangélikus Gimnáziumból nem sokkal érettségi előtt eltanácsolták, végül mégis leérettségizett, és szabadúszó újságíró lett, főleg színházi lapoknak dolgozott. Számos fordítása is megjelent, melyek közül kiemelkedik Morgenstern Bitófa-énekek című kötetének 1943. évi kiadása, és a bibliai Énekek énekének újrafordítása és átköltése. Igazi érdekesség, hogy Marx Károly A tőke című munkájának első részét ő fordította magyarra, és két Hitler-ellenes műve is megjelent. Irodalmi működése és antifasiszta magatartása miatt a magyar Sajtókamara nem vette fel tagjai sorába, 1944-től pedig a nyilasok és a Gestapo is körözte. Ekkorra azonban már a Honvéd Haditudósító század sorkatonájaként szolgált, ahonnét a háború vége felé megszökött, az illegális Görgey-zászlóaljba jelentkezett és ott tevékenykedett.

Fiatalon bejárta egész Európát, az afrikai-olasz gyarmatokat, és mint potyautas és fűtő, egy hajóval Indiába is eljutott. 1931-ben Olaszországban járt, ahol a Nápoly-Bari közötti utat gyalog tette meg. Útja során találkozott egy Padma nevű osztrák származású szerzetessel, aki Keletről visszatérőben hazájába igyekezett. Két alkalommal 3-3 hónapon át tanította a Dharmától elbűvölt fiatalembert, először közös útjuk során, majd 1938-ban Bécsben, amikor Hetényi Ernő rokonlátogatáson volt a városban. Padma kezéből nyerte el a felavatást és lett a buddhista szangha tagja. Padma azzal vált el a magyar fiatalembertől, hogy a buddhista papi rendhez tartozását közli a németországi buddhista vezetőséggel, és ha szüksége lesz rá, a német egyháznál jelentkezzen hivatalos elismerése ügyében. A háború után Hetényi Ernő rá hivatkozott, amikor a németországi missziós központnál az akkori vezetőség elfogadta 1938-as felavatását, és igazolta, hogy jogosult Magyarországon buddhista vallási közösséget létrehozni (ennek dátuma: Berlin, 1952. II. 18.). Ez a dátum a magyarországi Buddhista Misszió megalakulásának tényleges napja, mert hivatalosan a magyar állam csak 1957 során ismerte el a közösség létezését.

Az Árya Maitreya Mandala buddhista rend nyugati ágának létrehozását 1952-ben hirdette ki Láma Anagárika Góvinda, német származású utazó, filozófus, festőművész, költő. A Rend a buddhizmus mahájána irányzatához tartozik, rítusa a tibeti hagyományokat követi. Az akkori közösség vezetője, Dapa Kasszapa, Góvinda láma személyes tanítványa volt. Vele vette fel a kapcsolatot személyesen is 1956-ban dr. Hetényi Ernő, a Buddhista Misszió ügyvivője. 1956. október 8-án kapott beavatást Dapa Kasszapától a rendi hierarchia egyenes ági leszármazási vonalába. 1956. november 2-án pedig a Legfelsőbb Rendi Tanács és Láma Góvinda a "doctor philosopiae buddhologiae" címmel ismerte el munkásságát. Az egyes sorszámú diploma Láma Anagárika Góvinda, a kettes Dapa Kasszapa, a harmadik pedig Láma Dharmakírti Padmavadzsra (dr. Hetényi Ernő) nevére lett kiállítva. A Magyarországi Buddhista Misszió 1952 óta képviseli hazánkban az AMM rendet, mely 1956-ban Kelet-Európai Központtá nyilvánította a Buddhista Missziót, hogy a szomszédos országokban is előmozdítsák a buddhizmus fejlődését.

Hetényi Ernő Klosterneuburgban, Lénard Jenő sírjánál, 1956

Dr. Hetényi Ernő célja az volt, hogy kiépítse és megszilárdítsa az első magyar buddhista vallási közösséget, külföldi kapcsolatok segítségével stabilizálja helyzetét, és olyan autonóm vallási közösséggé tegye, amely részrehajlás nélkül képes a különböző buddhista irányzatok és iskolák képviseletére. Koncepciója szerint az érdeklődőknek a Buddha tanításával, mint egységes egésszel ajánlatos megismerkedniük, és hozzá kell jutniuk a buddhizmus szentirataihoz és irodalmához, hogy a Tanítást mindennapi életük eleven gyakorlatává tehessék. Ez tette szükségessé a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet létrehozását, melyet a Buddhista Misszió és az Árja Maitréja Mandala Rend közösen alapított meg a 2500 éves Buddha-évforduló (Dzsajantí) ünnepségei keretében 1956-ban Berlinben.

1950-1954 között Hetényi Ernő teológiai és orientalisztikai tanulmányokat folytatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Római Katolikus Hittudományi Akadémián. Ligeti Lajos tanítványaként a klasszikus tibeti nyelvet is elsajátította. Pálos István doktor segítségével megismerkedett a kínai akupunktúra gyógyítási rendszerével. Dolgozott a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban, valamint közreműködött a Néprajzi Múzeum lamaista gyűjteményének feldolgozásában.

A Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet 1990-ig működött, mint papi szeminárium és tudományos intézet, kapcsolatokat építve ki a nemzetközi tudományos intézményekkel és buddhista központokkal, az el nem kötelezett érdeklődők számára is lehetővé téve a Dhamma megismerését és tanulmányozását, közreműködve mintegy 30 könyv kiadásában. Az intézet felépítésében, megszervezésében és működtetésében egészen halálukig felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott két kiváló magyar orientalista, dr. Felvinczi Takács Zoltán professzor, aki a Buddhista Misszió tiszteletbeli elnöki posztját is betöltötte, valamint dr. Baktay Ervin professzor, aki az Intézet tanáraként és lektoraként dolgozott.

A Magyarországi Buddhista Missziónak alapításától 1990-ig dr. Hetényi Ernő volt az ügyvivője, aki 1956-tól az AMM Rend Kelet-Európai Tartományfőnöke és a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet igazgatója tisztét is betöltötte. Keleti útjai során járt Indiában, Mongóliában, a Burját Köztársaságban, Laoszban a helyi buddhista kolostorok vendégeként. Beavatást nyert tibeti és mongol Nagylámáktól, és 1982-ben részesült Őszentsége a XIV. Dalai Láma áldásában, akivel útjai során háromszor is találkozott. Külön említést érdemel Dharmakírti láma bensőséges személyes kapcsolata Őszentsége Erdeni-phel tulku lámával, az ulánbátori Gandam kolostor főapátjával, akivel több alkalommal személyesen is találkozott, felavatásában és áldásában részesült, s akit szellemi atyjának tekintett. Dharmakírti láma igen széleskörű nemzetközi kapcsolatokat épített ki a Misszió számára. Személyesen ismerte csaknem az összes ázsiai buddhista vezetőt.

A magyar buddhistákat több alkalommal képviselte az ázsiai Buddhista Békekonferenciákon, valamint az Európai Buddhista Unióban, mely az európai országok buddhista csúcsszerveit tömöríti, és amelynek a Buddhista Misszió is tagja. Egy interjú során Dharmakírti láma így beszélt mestereiről: „Először is az az osztrák származású szerzetes, akivel Olaszországban találkoztam 1933-ban. Tőle hallottam először a buddhizmusról. Apai barátomat, Baktay Ervint is gurumnak tekintem, aztán Takács Zoltán professzor urat, Ligeti Lajost, Gál professzort, a szanszkrit tanáromat, és természetesen Kőrösi Csoma Sándort. Keleti mestereim: Góvinda Láma, a XIV. Dalai Láma, akivel három alkalommal találkoztam, Erdeni-phel, az ulánbátori kolostor apátja és a burját-mongol kolostor főnöke, láma Gombodzsab.” És még néhány név, akivel láma Dharmakírti Padmavadzsra élete során személyes vagy munkakapcsolatba került: Nyánapónika Théra, Pijadasszi Maháthéra, G. P. Malalasekera, Anuruddha, Ewans-Wentz, Alexandra David-Neel, Tucci professzor, Siegbert Hummel, Füst Milán, Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Vihar Béla.

Dharmakírti lámának természetesen voltak segítőtársai is ebben a nagy munkában, elsősorban helyettese és kijelölt utóda, dr. Rács Géza, azaz Dharmaratna Padma Uggó, aki fájdalmasan korán, mesterét megelőzve kezdte meg vándorlását a bardó ösvényein.

Dr. Hetényi Ernő négy sztúpát avatott fel Magyarországon. Szakirodalmi munkássága rendkívüli, fordításainak és az Intézet jegyzeteiként szolgáló műveinek száma több száz. Számos könyve jelent meg különböző kiadóknál a nagyközönség számára is. Fölülmúlhatatlan érdemeket szerzett a Buddha-Dharma megismertetésében és terjesztésében egy olyan korban, amikor minden ilyen irányú tevékenység vagy tiltva, vagy erősen akadályozva volt. Fórumot biztosított minden olyan érdeklődő számára, aki a buddhizmus, a buddhista vallásbölcselet iránt nyitott volt. Életművének feldolgozása még várat magára.

1999. szeptember 17-én tiszta öntudattal lépte át a bardó kapuját. Láma Dharmakírti Padmavadzsra, dr. Hetényi Ernő emléke előtt tisztelettel hajtja meg a fejét mindenki, aki a Buddha-Dharma útját járja.

Ferenczy Éva - Kalmár Csaba
http://www.tkbe.hu/archivum/emlek_hetenyierno.html

Hetényi Ernő 1987-ben felavatja az uszói Kőrösi Csoma Sándor-sztúpát

Dr. Hetényi Ernő fordításaiból

[Karlfried Graf Dürckheim: Wunderbare Katze und andere Zen-Texte]
PDF: Dr. Hetényi Ernő részleges fordítása: A buddhizmus zen-aspektusa japán szövegek tükrében
Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet, Buddhista Misszió, Budapest, [Házi soksz.], 1986, 2-56. oldal

Ito Tenzaa Chuya zen-mester tanítása: A csodálatos macska > PDF
Németből fordította: Hetényi Ernő
In: A buddhizmus zen-aspektusa japán szövegek tükrében, 1986, 38-43. oldal [Javított HTML szöveg, szerk.]

PDF: Fukan-zazen-gi: Hakuun Yasutani mester magyarázataival
Fordította: Hetényi Ernő Karlfried Graf Dürckheim német változatából
In: A buddhizmus zen-aspektusa japán szövegek tükrében, 1986, 44-56. oldal

PDF: A meditáció ösvénye, Budapest: Buddhista Misszió, 1983

PDF: Wei-Lang : A hatodik Patriárcha sūtrája
Fordította: Hetényi Ernő
Budapest: Buddhista Misszió, 1984. 156 oldal

PDF: Lobsang Dargyay láma: A Négy Mérhetetlen. Jamba Lobsang tulku-láma közreműködésével tibetiből németre, illetve magyarra forditották Dr. Pálos István és Dr. Hetényi Ernő,
in: A Körösi Csoma Sándor Intézet közleményei, 1973/1, 23-24. oldal

A pásztor és ökre
Koichi Tsushimura és H. Buchner munkája fölhasználásával fordította Dr. Hetényi Ernő
Az illusztrációkat H. Ferenczy Éva készítette
A Kőrösi Csoma Sándor Intézet Közleményei, Vol. V. Nos. 15-16. Budapest, 1976/5-6. 16-27. oldal
A képek alatti javított címek Dr. Hetényi Ernő Buddhista lexikon-ának, Trivium Kiadó, 1997, 121-122. oldaláról valók

PDF: Vasfurulya
Genro zen-mester: Tetteki tōsui : "Vasfurulya" : 100 zen-koan; [németből] fordította: Hetényi Ernő
Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet, Budapest, Buddhista Misszió [Házi soksz.], 1982, 124 oldal

Az íj és nyíl ösvénye
Fordította: Hetényi Ernő
Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet, Budapest, Buddhista Misszió [Házi soksz.], 1981, 31. oldal

PDF: Buddhista lexikon
Szakszerk. Hetényi Ernő
Trivium, Budapest, 1997, 310 oldal

Shankara: Vivekachundamani
Fordította: Hetényi Ernő
Buddhista Misszió dokumentáció, 1984

PDF: Tibeti Halottaskönyv
Fordította: Hetényi Ernő, 4. kiadás, 1991

PDF: Mudrák és-szimbólumok
Írta: Hetényi Ernő
Illusztrálta: Ferenczy Éva
Buddhista Misszió [Házi soksz.], 1983

DOCX: Az aranyvirág titka - Egy ősi kínai yoga-könyv
Hetényi Ernő és Pressing Lajos fordítása
Buddhista Misszió Dokumentáció, Budapest, 1987
Open access (OA) elektronikus kiadás Pesti József jegyzeteivel

PDF: Dhyāna-sūtrák - A Mahāyāna-buddhizmus meditáció-szútrái
[Maha-prajna paramita-hridaya, 5-8. oldal, Gyémánt-sutra, 9-58. oldal]
Fordította: Hetényi Ernő
Buddhista Misszió, 1984, 58 oldal

PDF: Buddha hívei Magyarországon
Ország-Világ, 1969-08-13 / 33. szám

Dr. Hetényi Ernő és a magyarországi buddhizmus hőskora
http://buddhapestujsag.blog.hu/2010/06/12/dr_hetenyi_erno_es_a_magyarorszagi_buddhizmus_hoskora

Ki ne hallott volna Mireisz Laciról, Dobosy Antiról vagy éppenséggel az igazi „fenegyerek” Tenigl-Takács Lászlóról, alias Takiról? Ők mindannyian igazi „őskövületeknek” számítanak ma Magyarországon buddhista körökben, és el kell ismerni, hogy tényleg sokat tettek ezen vallás megismertetéséért, de a „Szangha” igazi története mégsem velük kezdődik, ők csupán a „második generációhoz” tartoznak.

Mióta van Magyarországon buddhizmus? – merülhet fel akkor jogosan az olvasóban a kérdés. Erre nem olyan egyszerű pontos és adekvát választ adni, ugyanis nem lehet egy egyértelmű kezdőpontot kijelölni, bár többen hajlanak arra, hogy a Hollósy József (1860-1898) által kiadott Buddhista Káté 1893-as megjelenését tekintsék kezdőpontnak. Tény, hogy Hollósy – aki egyébként festőművész volt és Münchenben ismerkedett meg a Dharmával – volt a legelső menedéket vett buddhista az országban, és hozzá kapcsolható az erdélyi Máramarosszigeten létrehozott ős-szangha megalapítása is.

Tudunk még egy másik, későbbi kezdeményezésről is, ami a két világháború közötti polgári szalonok világában született meg, és tagjai szintén a bohém művészvilág extravagáns képviselőiből és a polgári középosztály egyes rétegeiből verbuválódtak. Ez a közösség Budapesten működött 1931 és 1935 között, vezető egyéniségei egy Vágó László nevű pesti nagykereskedő és egy Boromissza Tibor nevű, baloldali érzelmű festőművész. A pecsétjükön Buddha alakja látható egy székelykapu alatt, a „Magyar Buddhisták” sokatmondó felirattal körülvéve. Többet sajnos eddig nem sikerült megtudnunk róluk. Ez a két rövid életű próbálkozás azonban szép lassan elhalt, igaz mindketten az orthodox hinajána irányzatot próbálták meghonosítani, a háború előtt ugyanis azt gondolták, hogy ez a buddhizmus legautentikusabb, sőt, mondhatni egyetlen olyan ága, ami valamennyire még őrzi a Buddha tanításainak magvát.

Ennyit az előzményekről… ezen korai „szanghák” történte homályba vész, legendáktól sem mentes (csakúgy, mint a magyarországi buddhizmus későbbi története sem!), írásos forrás nem igen maradt fenn róluk. Amint láthattuk, létük elválaszthatatlan volt a minden extravaganciára nyitott, útkereső, sokszor csak az új művészi formák után sóvárgó, kissé talán meg is csömörlött alkotóktól, illetve az ezeknek keretet adó kedélyes polgári szalonok csillogó világától. Ez a polgárias jelleg még sokáig meghatározó jellege lesz a magyar (és valamennyire az európai) buddhizmusnak is.

De hogyan gyökeresedett meg hazánkban először ez a furcsa keleti vallás? Honnan számítható egyfajta folytonosság egészen máig? Nyilván sokan azt válaszolnák erre a kérdésre, hogy nyilván a rendszerváltás után, vagy előtte már egy pár évvel valahogy illegálisan csempésztek be külföldről mindenfajta idegen nyelvű szakirodalmat, esetleg szamizdat-újságok formájában is terjesztették a Tant. Aztán jött a várva várt rendszerváltás, és utána csőstül érkeztek a mindenféle (sokszor – tegyük hozzá – igen profitorientált) tanítók nyugatról, akik elhozták a kicsiny, évtizedekig a „kommunizmus igája alatt sínylődő” magyaroknak a „megváltást”, az igazi autentikus buddhizmust! Ez ilyen formában természetesen nem igaz, bár a „profitorientált” és az „ezoterikai piacot” látó mesterek léte sajnálatos módon fedi a valóságot. (Tisztelet a kivételnek!)

De hát akkor hogyan történt? Nos, tudom, hogy sokak számára furcsán fog hatni, de a Buddhista Misszió megalakulásának pontos dátuma: 1952. február 18. (Gyengébbek kedvéért ebben az évben ünnepeltük szeretett Rákosi elvtársunk dicső 60. születésnapját, amit az egész ország hatalmas pompával akart kifejezni, úgy, mint Sztálin szülinapi zsúrján a SZU-ban.)

Hetényi Ernő nevét mindenképpen érdemes megjegyezni (nemcsak azért, mert ez a cikk elvileg őróla szólna nagy részben, hanem azért is, mert egészen 1990-ig ő volt a magyarországi buddhizmus „mindenható ura”.)

Ki is volt ő valójában? 1912. február 13-án született Budapesten egy evangélikus családban, édesapja Hetényi-Heidlberg Albert, híres operett-szerző, karmester, a magyar kabaréműfaj egyik megteremtője, aki osztrák származása ellenére úgy megkedvelte hazánkat, hogy a Monarchia felbomlása után itt maradt, és a magyar állampolgárság mellett döntött. Édesanyja pedig a kor egyik ismert színművész- és énekesnője, a székely-szász származású Heidel Erzsébet.

Hetényi Ernő Budapesten nőtt fel, iskoláit is itt végezte, majd miután a fasori Evangélikus Gimnáziumban leérettségizett, szabadúszó újságíró lett, és főleg színházi lapoknak dolgozott. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy például Marx Tőkéjének az első részét is ő fordította magyarra, illetve a háború alatt két Hitler-ellenes műve is megjelent, amiért 1944-től a nyilasok és a Gestapo is körözte, de ő megszökve a Honvéd Haditudósító század kötelékéből, az illegális Görgey-zászlóaljba jelentkezett.

Hogy került kapcsolatba a buddhizmussal? Ez is egy elég legendás sztori! Fiatal korában bejárta egész Európát, és mint potyautas és fűtő még Indiába is „elcsövezett.” Mikor pedig Olaszországban járt, ahol egy sajtókonferenciára igyekezett, a Nápolyból Bari városáig tartó, nem épp kicsiny utat gyalogosan tette meg. Ekkor jött a Dharma fénye: találkozott egy Padma nevű, osztrák származású szerzetessel, aki éppen Keletről hazatérőben volt, és nagy hősünk ekkor hallott először a buddhizmusról, nagy mázlijára (!), ami teljesen lenyűgözte. Két alkalommal 3-3 hónapon keresztül tanította Padma Hetényit, először ekkor, a közös úton, másodszor 1938-ban Bécsben, ahol a fiatalember éppen rokonlátogatáson volt. Itt nyerte el a beavatást is Padmától, aki elmondta neki, hogy közli a németországi központtal a papi rendhez tartozását, és ha egyszer majd hivatalos elismerésre lesz szüksége, ott jelentkezzen. Ennyi az előzmény dióhéjban…

És eljött végre az a misztikus 1952-es esztendő! Az ország szeretett vezetőjének szülinapi előkészületeivel van elfoglalva, mialatt a német származású utazó, filozófus, festőművész és költő, Láma Anagarika Góvinda kihirdeti az Arya Maitreya Mandala mahajána irányzatú és tibeti rítusokon alapuló buddhista rend nyugati ágának létrehozását. Hetényi ekkor jelentkezett elismerése ügyében, amit Berlinben a már említett napon, 1952. február 18-án meg is erősítettek, így hivatalosan is jogosulttá vált Magyarországon egy Szangha létrehozására. Ezt a napot számítjuk a magyarországi Buddhista Misszió, az Árya Maitreya Mandala Rend magyar tagozata megalakulásának. Az állam ekkor még hivatalosan nem ismerte el, de megtűrte működését. Ebben szerepet játszhatott az a tény is, hogy ellentétben a történelmi egyházakkal, a buddhisták sosem voltak egy politizáló közösség. Sokan rebesgetik azt is, hogy Rákosi felesége – aki egy mongoloid kinézetű (nem tudom pontosan, hogy milyen nemzetiségű, talán burját vagy mongol) asszony volt – maga kérte ezt mindenható urától. Ez csak legenda, mint sok minden más, történeti hitelességet nem adhatunk neki. (Bár ki tudja, én személy szerint nem tartom kizártnak. Rákosi egyébként, tanulva Sztálin „kultúrharcának” kudarcaiból, nem kívánt az egyházak ellen erőszakkal fellépni, és terrort alkalmazni, hanem inkább a saját megbízható embereit kívánta beépíteni, akik révén irányítani tudja a közösséget. Emellett mindenképpen ki akarta emelni a külföld előtt, hogy Magyarországon „vallásszabadság” van, ellentétben az imperialisták híreszteléseivel. Emellett persze működött az 1951-ben megalakult hírhedt Állami Egyházügyi Hivatal, ami a katholikusok, zsidók és protestánsok mellett a buddhistákat is felügyelte.)

Az Árya Maitreya Mandala Rend akkori vezetője Dapa Kasszapa volt, akitől Hetényi megkapta 1956. október 8-án a beavatást a rendi hierarchia egyenes ági leszármazási vonalába, november 2-án pedig a Legfelsőbb Rendi Tanács és Láma Góvinda a „doctor philosophiae buddhologiae”, vagyis a buddhista filozófia doktora címet adományozta hősünknek. (Megjegyzem, hogy Mireisz, Takács és Dobosy is rendelkezik ilyen „doktori” címmel, amit az állam persze nem ismer el hivatalosan doktorátusnak.) Ő kapta a harmadik számú diplomát, amely már a rendi nevére (Láma Dharmakírti Padmavadzsra) lett kiállítva. Ebben az évben, 1956-ban – ami ugye egy másik lényeges évszám történelmünkben – lett az eddig csak Buddhista Misszióként működő kis közösség a rend Kelet-Európai Rendtartománya, ami azt a célt szolgálta, hogy ezen a területen egyedülálló módon létező központ a környező országokban is elősegítse a buddhizmus terjedését. Megalakult tehát az első igazán tartós buddhista szangha Magyarországon, amit az állam 1957-ben hivatalosan is elismert. Innentől kezdve Hetényi célja egyrészt ezen közösség megszilárdítása, másrészt pedig minél szélesebb körű külkapcsolatok létesítése lett.

A következő nagy lépés szintén 1956-hoz kötődik, ugyanis ekkor a Dzsajantí, a 2500 éves Buddha-évforduló emlékére az Árja Maitreya Mandala Rend ünnepséget rendezett Berlinben, ahol megalakították a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetet, amit a nagy bódhiszattva tiszteletére Magyarországon állítottak fel. Ez egyszerre volt tudományos intézet és papi szeminárium. Az évek során egész jó kapcsolatokat épített ki különféle buddhista központokkal és nemzetközi hírű tudományos intézményekkel. Ha úgy vesszük, egyfajta szocializmus kori „kvázi-buddhista főiskolaként” üzemelt, amely csakúgy, mint a Tan Kapuja, otthont adott – főképp a későbbiekben – mindenfajta alternatív szellemi irányzatnak, így az asztrológiának, amit például kozmobiológia néven oktattak, jógának, akupunktúrának, később a csikungnak is, mivel jobb híján ide tömörült a 70-es, 80-as évek lázadó, hippy értelmiségije, csakúgy, mint a korábbi polgári korszak maradványaként továbbélő teozófus és spiritiszta. Sokszínűsége és pluralitása már sok mindenben főiskolánk mostani szellemiségét előlegezte, igaz, ennek jelentős társadalmi-politikai okai is voltak. A Tan Kapuja közvetlen jogelődjének tekinti az intézményt, amit az is bizonyít, hogy az itt elvégzett tantárgyakat beszámította, és „gurujaink” jó része, elsősorban Mireisz, Dobosy és Takács is innen indultak, sőt, később ők hárman mint egy triumvirátus voltak az intézet elsőszámú „nagyágyú” tanárai. Előttük persze tanított itt mint tanár és lektor Baktay Ervin, illetve Felvinczi Takács Zoltán, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum első igazgatója, aki a Buddhista Misszió tiszteletbeli elnöke tisztét is betöltötte. Őket, valamint a nagy orientalistát, Ligeti Lajost, Kőrösi Csoma Sándort, Góvinda Lámát, a XIV. Dalai Lámát, Erdeni-phel-t, az ulánbátori kolostor apátját és a burját kolostor főnökét, láma Gombodzsabot tekintette Hetényi Ernő mestereinek.

Tény, hogy a Magyarországi Buddhista Missziónak 1952-es alapításától annak ügyvivője, 1956-tól az Arya Maitreya Mandala Rend Kelet-Európai Tartományfőnöke és a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet igazgatója egészen 1990-ig egyetlen személy volt: dr. Hetényi Ernő, alias Láma Dharmakirtí Padmavadzsra. A rendszerváltás után természetesen megvádolták mindennel, hogy besúgó volt, egyfajta „kirakat buddhizmust” képviselt csupán, nem tanított, az államhatalom beépített embereként csupán a rábízott protokolláris feladatokat látta el, ami azt jelentette, hogy a buddhista országokból érkező küldöttségeket fogadta, emellett sűrűn bejárt a minisztériumba is különféle bizalmas „eszmecserékre”. Aki pedig személyesen megkereste, hogy a buddhizmus érdekelné, csak mogorván azt kérdezte tőle, hogy milyen idegen nyelveken olvas: angol, német vagy francia? Ha egyiken sem tudott az illető, gyakorlatilag elküldte a francba. (Mireisz Laci is így járt először!) Ezekben van némi igazság, de tegyük hozzá, hogy ő egy meglehetősen zárkózott egyéniség volt, aki emberi hibái ellenére is hatalmas munkát végzett a buddhizmus magyarországi elterjedésében és megismertetésében, hiszen, mint már említettem, a mai „nagy öreg” buddhistáink színe-java ott tanult az általa vezetett Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben.

Hetényi keleti útjai során járt Indiában, Mongóliában, Laoszban és a burjátoknál. A XIV. Dalai Láma, akivel háromszor is találkozott, áldásában részesítette 1982-ben. Jó kapcsolatban állt Őszentsége Erdei-phel tulku lámával, az ulánbátori Gandam kolostor főapátjával, de ismerte csaknem az összes korabeli ázsiai buddhista vallási vezetőt. Többször képviselte hazánkat az ázsiai Buddhista Békekonferenciákon, illetve az Európa buddhista csúcsszerveit tömörítő Európai Buddhista Unióban, amelynek a Buddhista Misszió is tagja volt. Emellett négy sztúpát avatott fel az országban, szakirodalmi munkássága rendkívüli; fordításainak és az Intézet jegyzeteiként szolgáló műveinek száma több száz, számos könyve jelent meg a nagyközönség számára is különböző kiadóknál.

Joggal merülhet fel a kérdés bennetek, hogy miért bomlott fel Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet, és mi lett az Árya Maitreya Mandala Rend sorsa? Ez is egy érdekes folyamat volt. Mint már írtam, az intézet egy nagyon sokszínű, igen ellentmondó nézeteket képviselő emberek gyűjtőhelye volt, akikben csak annyi volt a közös, hogy valamilyen társadalmilag „furcsa” dologgal foglalkoztak, ami az állam szemében is gyanús lehetett volna. Sokkal célszerűbb volt tehát a Buddhista Misszió ürügyén művelni ezeket. Talán mondanom sem kell, hogy ez a sokfelé húzó társaság, amint a rendszerváltással „szabad lett a levegő”, ahányan csak volt, annyi fele széledt. Sorozatosan váltak le a Misszióról először a buddhizmussal csak áttételesen kapcsolatban álló csoportok, az asztrológusok, tradicionalisták, stb., majd a buddhizmus különféle, eddig el nem érhető ágai, mint például a zen kezdték el vonzani az addig akár csak kényszerűen az Árya Maitreyához tartozó gyakorlókat.

A renden belül is felütötte a fejét az anarchia: a németországi központ – amelynek élére új vezető került – ugyanis leváltotta Hetényit, aki természetesen ezt el nem fogadva pereskedésbe kezdett. A Misszió, mint Kelet-Európai Rendtartomány értelemszerűen megszűnt, ugyanis ekkorra már a környező országokban is elérhetővé vált a buddhizmus egyre több ága. Belső hatalmi harcok kezdődtek a régiek és a reformerek között, amelybe a már levált egykori tagok nem folytak bele. Maradt tehát a jócskán megtépázott, az Intézményétől és a Kelet-Európai címétől megfosztott és „demisztifikált” Árya Maitreya Mandala Rend, amely élére ekkor új vezető, Horváth József került, akit öt év elteltével a dinamikus reformokban hívő egykori jungiánus pszichológus, dr. Pressing Lajos követett. Az Árya Maitreya Mandala a mai napig létezik hazánkban, mint a különféle irányzatok „nagy öregje”, mai elnevezése: Buddhista Misszió-Arya Maitreya Mandala Egyházközösség, amely fenntart egy Maitreya házat (XI. Susulyka u. 240.) és egy Keleti Kulturális Központot (XI. Karinthy Frigyes u. 5. I/10.). Hetényi Ernő, Láma Dharmakirtí Padmavadzsra 1999. szeptember 17-én tiszta öntudattal lépte át a bardó kapuját.

Tokai Attila, BuddhaPest, 2007. április, 3-4. oldal
(Forrás: Kalmár Csaba (szerk.): Lángra lobbant a szikra – Emlékkönyv a buddhizmus magyarországi meghonosítóiról)

Hetényi Ernő házioltára előtt, 1968

Hetényi Ernő német nyelvű igazolása Terebess Gábor buddhista beavatásáról az Árja Maitréja Mandala Rendbe „Subhūti” néven:

A három oltalom
(A buddhista közösségbe való belépés, azaz a Buddhához, a Dharmához és a Sanghához folyamodó „hármas menedékvétel”)
A megvilágosodott oltalmába térek.
Az örök törvény oltalmába térek.
A közösség oltalmába térek.

Az öt fogadalom
Tartózkodom az élet elleni vétkezéstől – magamra veszem e szabályt.
Tartózkodom a nem adott dolgok elvételétől – magamra veszem e szabályt.
Tartózkodom a csalárdságtól az élvezetekben – magamra veszem e szabályt.
Tartózkodom a hamis beszédtől – magamra veszem e szabályt.
Tartózkodom a sörtől-bortól-szesztől lerészegedés alkalmaitól – magamra veszem e szabályt.

A Kőrösi Csoma Sándor Intézet közleményei
Buddhista Misszió, Budapest, 1972-1978

Kézirat gyanánt [Stencil nyomtatás]
Felelős szerkesztő: dr. Hetényi Ernő ügyvivő
Kiadja a Buddhista Misszió, az Ārya Maitreya Maṇḍala Kelet-Európai Központja
H-1088 Budapest, Múzeum utca 5.

Mitteilungen des / Communications of the
Alexander Csoma de Körös Institute for Buddhology
(International Establishment of the Ārya Maitreya Maṇḍala)

1972: [Vol. I. No. 1]; 52 oldal

1973: 1 [Vol. II. No. 2]; 68 oldal Tartalom

1974: 1-2 [Vol. III. Nos. 3-4]; 84 oldal
1974: 3-4 [Vol. III. Nos. 5-6]; 84 oldal

1975: 1-2 [Vol. IV. Nos. 7-8]; 90 oldal > Tartalom
1975: 3-4 [Vol. IV. Nos. 9-10]; 90 oldal

1976: 1-2 [Vol. V. Nos. 11-12]; 96 oldal
1976: 3-4 [Vol. V. Nos. 13-14]; 100 oldal
1976: 5-6 [Vol. V. Nos. 15-16]; 100 oldal

1977: 1-2 [Vol. VI. Nos. 17-18]; 100 oldal
1977: 3-4 [Vol. VI. Nos. 19-20]; 104 oldal

1978: 1-2 [Vol. VII. Nos. 21-22]; 100 oldal Tartalom
1978: 3-4 [Vol. VII. Nos. 23-24]; 102 oldal

Buddhista Misszió Dokumentáció: USZÓ
Uszó füzetek, 1–6. A Kőrösi Csoma Intézet tanfolyamaihoz cikkek, fordítások. 1986-1989.
https://www.tkbe.hu/intezmenyek/uszo-buddhista-oktatasi-kulturalis-es-elvonulasi-kozpont

USZÓ 1 : Eszmetörténet, metódus, exegézis * A zen tudati háttere * Váhana-váda * Szimbólumrendszerek * Síva 112 útja / Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet
Bp. : Buddhista Misszió Dokumentáció, 1986, 49 p.

USZÓ 2 : A zen négy alapelve * I csing * Szvádhjája * Aitaréya upanisad / Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet
Bp. : Buddhista Misszió Dokumentáció, 1986, 51 p.

USZÓ 3 : Öt zen koan * Szahadzsa-jána, a természetes út * A tíz bika történet * Cshándogja Upanisad VI-VII. / Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet
Bp. : Buddhista Misszió Dokumentáció, 1986, 76 p.

USZÓ 4 : Az I Csing, mint az Univerzum kínai modellje * A Nap hét feje * A szankszrit nyelv hangszimbolikája * åsa upanisad * Mándúkja Upanisad * / Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet
Bp. : Buddhista Misszió Dokumentáció : Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet, 1987, 85 p.

USZÓ 5 : Szaraha Királyi Éneke / Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet
Bp. : Buddhista Misszió Dokumentáció, 1988, 58 p.

USZÓ 6 : A 'csak tudat iskola' * Hat zen koan * A hagyomány * Teremtéshimnuszok / Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet
Bp. : Buddhista Misszió Dokumentáció, 1989, 60 p.