ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

張澄基 Zhang Chengji (1920-1988), aka Garma C. C. Chang
[Chang Ch'eng-chi, Chang Chen-chi, Chenji Zhang]

 

Bibliography

 

http://globallee.blogspot.hu/2008/05/remembering-garma-cc-chang-buddhist.html

Sixty Songs of Milarepa
http://www.buddhanet.net/pdf_file/60songs.pdf

 

 


Öt zen kóan
Fordította: Dobosy Antal
USZÓ 3, Tanulmányok az Intézet előadásaihoz, Buddhista Misszió, Budapest, 1986, 3-11. oldal
A fordítás Garma C. C. Chang: The Practice of Zen c. műve alapján készült

1. HUANG-PO BUDDHÁJA
Huang-po mester mondta egyik szentbeszédében:
- Az összes Buddha és érző lény csak a tudatban
létezik. Ez a tudat sohasem származott,
és sohasem szűnik meg. Nem kék, de nem is sárga.
Nincs formája vagy alakja. Nem létező, és
nem nem-létező. Nem régi és nem új. Nem hosszú
és nem rövid. Nem nagy és nem kicsi. Túl van
minden korlátozásan és mértéken, minden szón és
néven, meghalad minden útvonalat és viszonylagosságot.
Éppen itt van! De amint bármiféle
gondolat keletkezik, azonnal elvéted. Olyan,
mint a tér, nincsenek szélei, mérhetetlen és
gondolhatatlan. A Buddha nem más, mint az igazi
tudatod.

 

2. A BUDDHIZMUS A NAGYKÉPŰSÉGRŐL
A Tang dinasztiabeli Kuo-ce-i miniszterelnök
kiemelkedő államférfi és kitűnő hadvezér
volt. Politikai és katonai sikerei korának legcsodáltabb
nemzeti hősévé tették. De hírnév,
erő, egészség és siker sem tudták elvonni a miniszterelnököt
szoros érdeklődésétől és áhítatától
a buddhizmus iránt. Magát egyszerű, alázatos
és hívő buddhistának tartotta, és gyakran
meglátogatta kedvenc zen mesterét, hogy tanuljon
tőle. Úgy látszott, hogy ő és a zen mester jól
kijönnek egymással. Az a tény, hogy a miniszterelnöki
pozíciót foglalta el, ami a legmagasabb
rang volt az akkori Kínában, úgy tűnt, nincs
befolyással kapcsolatukra. Semmi észrevehető
nyoma nem látszott udvariasságnak a zen mester,
vagy hiú fennköltségnek a miniszterelnök részéről.
Így kapcsolatuk egy nagyrabecsült mester
és egy engedelmes tanítvány pusztán vallásos
kapcsolatának látszott. Az egyik nap azonban,
amikor Kuo-ce-i, mint ahogy szokta meglátogatta
a zen mestert, a következő kérdést tette fel:
- Nagyrabecsült! Hogyan magyarázza a buddhizmus
a nagyképűséget?
A zen mester arca hirtelen kékbe borult,
és igen gőgösen és megvetóen így fordult a miniszterelnökhöz:
- Mit mondasz te fafejű?
Ez az érthetetlen és váratlan kihívás anynyira
sértette a miniszterelnök érzéseit, hogy
a lenézés és harag komor kifejezése kezdett kiülni
az arcára. Akkor a zen mester elmosolyodott,
és azt mondta:
- Nagyrabecsült! Ez a nagyképűség!

 

3. SZU-TUNG-PO, A NAGY BUDDHISTA
Szu-tung-po a Szung dinasztia ünnepelt költője
és hívő buddhista volt. Volt egy Fo-jing
nevezetű nagyon közeli barátja, egy kitűnő zen
tanító. Fo-jing temploma a Jangce folyó nyugati
partján állt, Szu-tung-po háza a keleti parton.
Egy nap Szu-tung-po meglátogatta Fo-jing-et, de
nem találta otthon, így leült az előadóteremben,
hogy megvárja. Egy idő után beleunt a várakozásba,
és firkálni kezdett egy papírra, amit a padon
talált. Irásának utolsó szavai ezek voltak:
- ...Szu-tung-po, a nagy buddhista, akit
nem tud elmozdítani még a Nyolc Világi Szél együttes
ereje sem.
Azután még egy kicsit várakozott, majd amikor
elfáradt, hazament. Mikor Fo-jing hazatért
és meglátta Szu-tung-po fogalmazványát a padon,
a következö sort biggyesztette hozzá:
- Ostobaság! Amit írtál, nem több egy szellentésnél! -
- és elküldte ezt Szu-tung-po-nak.
Amikor Szu-tung-po elolvasta ezt a gyalázatos
megjegyzést, olyan dühös lett, hogy azonnal
csónakba szállt, átkelt a folyón, és visszarohant
a templomba.
- Milyen jogon sértegetsz ilyen szavakkal? -
- kiáltozta, miközben Fo-jing szorosan lefogta
őt , - Nem vagyok-e hivő buddhista, aki csak a
Dharmával törődik? Hogyan lehetsz ilyen vak, amikor
olyan hosszú ideje ismersz engem?
Fo-jing nézte őt néhány másodpercig, majd
elmosolyodott, és lassan azt mondta:
- Szu-tung-po, a nagy buddhista, aki azt állítja,
hogy még a Nyolc Szél egyesült ereje sem
tudja még egy hüvelyknyit sem elmozdítani, megtette
az egész utat vissza a Jangce folyó innenső
partjára a végbélnyílás egyetlen fuvallatára.

 


金森一咳 Kanamori Ichigai tusfestménye

4. PU-HUA KOPORSÓJA
Pu-hua zen mester Lin-csi segédje volt egy
időben. Egyik nap úgy gondolta, hogy itt az ideje,
hogy eltávozzon. Kiment a piactérre, és arra
kérte az embereket az utcán, hogy adjanak neki
könyörületből egy köntöst. De amikor néhányan
felajánlottak neki köntöst vagy más ruházatot,
visszautasította azokat. Mások paplant, takarót
ajánlottak fel neki, ezeket is visszautasította,
és botjával a kezében elment. Amikor Lin-csi
hallott erről, rábeszélt néhány embert, hogy adjanak
Pa-huá-nak egy koporsót inkább. Kapott hát
ajándékba egy koporsót. Ő erre elmosolyodott, és
megjegyezte az ajándékozónak:
- Ez a fickó, Lin-csi, igazán pajkos és
szószátyár.
De azért elfogadta a koporsót, és bejelentette
az embereknek:
- Holnap elhagyom a várost a keleti kapun
át, és valahol a "keleti elővárosban meghalok!
Másnap egy csomó városi ember a koporsót
cipelve kikísérte őt a keleti kapun. De Pu-hua
egyszercsak megállt hirtelen, és felkiáltott:
- Ó, nem! Nem! A jóslat szerint ez nem kedvező
nap. Jobb lenne holnap meghalnom a déli elővárosban.
Így hát a következő nap kimentek a déli kapun
át. De akkor Pu-hua ismét megváltoztatta elhatározását.
és azt mondta az embereknek, hogy
inkább a következő nap halna meg a nyugati elővárosban.
A következő napon már jóval kevesebben
jöttek kikisérni őt. Pa-hua azonban hirtelen megint
megváltoztatta elhatározását, mondván, hogy
elhalasztja a távozást ebből a világból még egy
nappal, de akkor az északi elővárosban hal meg.
Ekkorra az emberek belefáradtak már az egész
hajcihőbe, úgy, hogy senki sem, kísérte ki
őt mikor eljött a másnap. Így Pu-hua-nak magának
kellett szállítania a koporsót az északi elővárosba.
Mikor odaérkezett, beleült a koporsóba,
tartotta a botját, és várt addig, amig néhány
járókelőt nem látott közeledni. Akkor megkérte
azokat, hogy legyenek szívesek, és szögeljék
rá a koporsót, miután meghalt. Amikor azok
beleegyeztek, belefeküdt a koporsóba, és meghalt.
A járókelök ekkor rászögezték a koporsót,
úgy, ahogy azt megígérték.
Az esemény híre hamarosan beért a városba,
és az emberek tömegesen kezdtek érkezni. Néhányan
ajánlkoztak, hogy felnyitják a koporsót,
és megnézik a holttestet. Amikor megtették, meglepetésükre
nem találtak benne semmit. Mikor
felocsúdtak a megrázkódtatásból, hirtelen égi
magasságokból ismerős csengők hangját hallották,
csengőkét, amelyek azon a boton csilinqeltek,
amit Pu-hua egész életében magával hordozott.
Először a csilingelő hang nagyon hangos volt,
mintha egészen közelről jött volna, azután elhalkult,
míg végül teljesen eltű nt.
Azt, hogy Pu-hua hova lett, senki sem tudta.

 

5. A FEHÉR SELYEMSZÁL HOSSZA
Csiu-feng Sih-suang mester tanítványa volt.
Amikor Sih-suang meghalt, a kolostor szerzetesei
konzíliumot hívtak össze, ahol eldöntötték, hogy
az ottani szerzetesvezetőt nevezik ki az új apáttá.
De Csiu-feng felállt, és azt mondta a
gyülekezetnek:
Először is meg kell tudnunk, vajon igazán
érti-e néhai mesterünk tanítását!
A szerzetesvezető akkor megkérdezte:
- Milyen kérdésed van néhai mesterünk tanítását
illetően?
Csiu-feng így válaszolt:
- Néhai mesterünk azt mondta, hogy "felejts
el mindent, ne csinálj semmit, és próbálj tökéletes
nyugalomban maradni. Próbálj hideg hamu
és kihasznált fa lenni! Próbálj a tömjénfüstölő
közelében lenni az öreg templomban! Próbálj a
fehér selyemszál hosszának lenni!" Nem kérdezlek
ezen figyelmeztetések első részéről, csupán a
legutolsó mandatról. Mit jelent az, hagy "próbálj
a fehér selyemszál hosszának lenni"?
- Ez csupán egy mondat - mondta a szerezetesvezető -,
hogy illusztrálja az Egyetlen Forma tárgyát.
Csiu-feng ekkor felkiáltott:
- Látod! Tudtam, hagy egyáltalán nem érted
néhai mesterünk tanítását!
A szerzetesvezető így válaszolt:
- Mi az, amit értésemből nem fogadsz el?
Gyújts azonnal egy füstölőpálcikát nekem, és ha
nem tudok meghalni, mielőtt az leég, akkor beismerem,
hogy nem értem néhai mesterünk szavait.
A füstölőpálcikát meggyújtották, és a szerzetesvezető
elfoglalta helyét. Egyenesen ült,
mint egy karó. És lám, mielőtt a füstölöpálcika
teljesen leégett volna, a szerzetesvezető meghalt
ott helyben, ahol ült.
Csiu-feng akkor megveregette a holttest
vállát, és így szólt:
- Rendben van. Te meg tudod tenni, hagy leülsz,
és azonnal meghalsz, de ami néhai mesterünk
szavainak jelentését illeti, arról még a
leghalványabb elképzelésed sincs!

 

Hat zen kóan
Fordította: Dobosy Antal
USZÓ 6, Tanulmányok az Intézet előadásaihoz, Buddhista Misszió, Budapest, 1989, 21-31. oldal
A fordítás Garma C. C. Chang: The Practice of Zen c. műve alapján készült

1. SEN-CAN ÖREG TANÍTÓJÁNAK HÁTÁT MOSSA
Sen-can zenmester Paj-csang segítségével elnyerte a megvilágosodást,
majd visszatért abba a kolostorba, ahol őt első tanítója pappá
szentelte. Ahhoz a szerzeteshez, aki gyermekkorától nevelte, és aki ekkor
már igen öreg ember volt. Egyik nap Sen-can öreg tanítójának
fürödni segített. Miközben az öreg ember hátát mosta, így szólt hozzá:
- Milyen kitűnő templom ez, mégis a Buddha benne egyáltalában
nem szent!
Erre az öreg tanító megfordult és ránézett. Mire Sen-can megjegyezte:
- Bár a Buddha nem szent, a fényt sugározhatja.
Egy másik alkalommal az öreg ember egy szútrát olvasott a papírral
borított ablak mellett, közben egy méh próbált kétségbeesetten
kijutni a papíron át a szobából, összeszedve minden erejét, mégis sikertelenül.
Sen-can látva ezt, így szólt:
- A világ oly hatalmas és tágas, könnyen szabaddá teheted magad
benne! Miért van mégis, hogy bolond módjára fúrod be magad ebbe
a vacak régi papírba?

"Bár az ajtó tárva-nyitva,
úgy próbálsz kijutni a szabadba,
hogy nekirohansz az ablaknak!
Hej! A fejed hogyan fogod majd
az ingovány fölé emelni,
ha orroddal régi vacak
papírokban turkálsz,
tán száz éve is már?

Hallva ezt a megjegyzést letette az öreg a könyvet, és így szólt Sen-canhoz:
- Mostanáig jónéhányszor tettél szokatlan kijelentéseket. Mondd,
kitől nyerted a tudásod, mialatt otthontól távol voltál!
- A békés nyugalom állapotát Paj-csang mester kegyelméből értem
el - válaszolta Sen-can. Most hazatértem, hogy irántad való hálaból
megfizessem tartozásomat.
Az öreg tanító ezután ünnepséget készített elő fiatal tanítványa
tiszteletére. Összehívta a kolostor szerzeteseit a gyűlésterembe, majd
megkérte Sen-cant, hogy hirdesse a Dharmát a közösségnek. Sen-can
felült a magas székre, és Paj-csang hagyományát követve így prédíkált:

"Egyedülállóan sugárzó a csodálatos Fény,
Szabadon, nem kötve anyagtól és érzéstől
nem kötve szavaktól és betűktől
az örökkévaló Lényeg tisztán megmutatkozik.
Az tudatvilág sohasem tisztátalan.
A teljességben létezik a kezdetek kezdetétől
Csupán azáltal, hogy elhajítod tévedéseidet
a buddhaság llyensége megvalósul.

Amikor az öreg tanító meghallotta ezt a verset, elérte a felébredést.

 

2. SI-TOU ÚTJA NAGYON SÍKOS
Teng Jin-feng, aki Ma-cu tanítványa volt, egyik nap elhatározta,
hogy meglátogatja Si-tou mestert. Mikor ezt megemlítette Ma-cunak,
a mester a következőket mondta neki:
- Nos elmehetsz oda, de vigyázz Si-tou útja nagyon síkos!
- Magammal viszem a botomat is - felelte Teng Jin-feng -, és
bármely drámában el tudom játszani a szerepem, ami velem történik.
Ezután elindult oda, ahol Si-tou lakott. Belépve a szobába megkerülte
a meditációs helyet, ahol Si-tou ült, ráütött a földre a botjával,
és azt kérdezte:
- Mit jelent ez?
- Ó jaj! Istenem! Ó jaj! Istenem! - kiáltotta Si-tou.
Jin-feng egy szót sem tudott szólni. Visszatért Ma-cuhoz, hogy tanácsot
kérjen.
- Menj ismét vissza - ajánlotta neki Ma-cu -, és pontosan ugyanazt
mondd, amit ő mond. Majd abban a pillanatban amikor válaszol,
teljes erődből fújd ki tüdődből a levegőt kétszer, hogy erős hú, hú
hangok hallatszanak. Jin-feng megjegyezte a tanácsot, másodszor is
elment Si-touhoz, és feltette neki ugyanazt a kérdést. De Si-tou váratlanul
ahelyett, hogy válaszolt volna, kifújta a levegőt a tüdejéből
kétszer, erős hú, hú hangokat hallatva, még az előtt, hogy Jin-fengnek
lehetősége lett volna ugyanerre. Mivel Jin-feng képtelen volt bármiféle
választ is adni ebben a váratlan helyzetben, visszatért újra Ma-cuhoz,
hogy elmondja neki, mi történt.
- Nos én figyelmeztettelek - mondta neki Ma-cu -, hogy Si-tou
útja nagyon síkos.

 

3. A KIRÁLYI MESTER
Egy Tien-zsan nevű szerzetes meglátogatta a Királyi Mestert
Hui-csungot. Mikor megérkezett, megkérdezte a kapusszerzetest, hogy
otthon van-e a Királyi Mester.
- Otthon van, de nem kíván vendéget fogadni - mondta a kapus.
- Óh, milyen mélyseges és távoli! - mondta erre Tien-zsan.
- Még Buddha Szemei sem látják őt - tette hozzá a kapusszerzetes.
A sárkány sárkányfiókának ad életet, a főnix főnixfiókának - mondta
Tien-zsan, majd távozott.
Később Hui-csung felébredt. Majd amikor felkelt és megtudta mi
történt, jól elverte a kapusszerzetest. Amikor ez Tien-zsan tudomására
jutott, megjegyezte:
- Ez az öreg ember megérdelmi, hogy Királyi Mesternek nevezzék.
A következő nap Tien-zsan megint elment Hui-csunghoz. Amikor
megpillantotta a Királyi Mestert, leterítette a szőnyegét a földre.
Hui-csung azonban megjegyezte:
- Ezt nem kell, ezt nem kell!
Tien-zsan ekkor néhány lépést hátra lépett.
- Rendben van, rendben van - mondta erre a Királyi Mester.
De hirtelen Tien-zsan újra néhány lépést tett előre.
- Ne, ne! - mondta ekkor a Királyi Mester.
Ezután Tien-zsan megkerülte a mestert, és elment. A Mester megjegyezte:
- Hosszú idő telt el a Szentek Kora óta, és az emberek ma nagyon
lusták. Harminc év múlva pedig nehéz lesz olyan embert találni, mint
amilyen ő.

 

4. HUANG-PO BUDDHIZMUSA
Lín-csi egy időben Huang-po kolostorában élt. Egyik nap a szerzetesek
vezetője rábeszélte őt, hogy tegyen fel néhány kérdést a Mesternek,
Huang-ponak,
- Mi a buddhizmus lényege? - kérdezte Lin-csi a Mestert.
Azonban alighogy megszólalt, Huang-po megütötte. Lin-csi háromszor
is feltette a kérdést, és mind a háromszor ütést kapott. Ezek
után elhatározta, hogy elhagyja a kolostort. Indulása előtt azt mondta
a szerzetesvezetőnek:
- Kérésed miatt háromszor megütöttek. Most máshová megyek
zent tanulni.
- Jobb lenne, ha elbúcsúznál a Mestertől mielőtt elmész - válaszolta
a szerzetesvezető. Azután elment Huang-pohoz, és bizalmasan
a következőket mondta neki:
- Az az ember, aki tegnap kérdést tett fel neked, ugyan kezdő, de
nagyon jóindulatú és őszinte fickónak látszik. Ha jön és elbúcsúzik
tőled, kérlek adj neki néhány útbaigazítást.
A következő nap amikor Lin-csi jött elköszönni Huang-pohoz, azt
a tanácsot kapta a mestertől, hogy látogassa meg Ta-jüt. Mikor Lin-csi
megérkezett Ta-jühöz, a mester megkérdezte tőle:
- Honnan jössz?
- Huang-potól - volt a válasz.
- Mit tanít Huang-po? - kérdezte Ta-jü.
- Háromszor kérdeztem meg tőle, hogy mi a buddhizmus lényege
- válaszolta Lin-csi -, de mindannyiszor megütött. Nem tudom, mi
lehet rossz a kérdésemben.
- Huang-po kedves mint egy édesanya - válaszolt erre Ta-jü -,
alaposan fel akart téged ébreszteni. Milyen ostoba vagy, hogy idejössz,
és felteszed nekem ezeket a buta kérdéseket!
Ezt hallván Lin-csi elérte a felébredést, és felkiáltott:
- Ó, most már tudom, hogy nem is olyan nagy Huang-po buddhizmusa!
Ta-jü megfogta a karját, és felkiáltott:
- Te kísértet, aki saját ágyába vizel! Éppen csak most kérdezted,
hogy mi volt a hibád, és most elítéled Huang-po buddhizmusát.
Lin-csi azonban hirtelen rávágott Ta-jüre háromszor öklével. Ta-jü
elhárította. és így szólt:
- A te mestered Huang-po, nekem semmi közöm hozzá.
Lin-csi ezután visszatért Huang-pohoz. Amikor Huang-po meglátta
őt, megjegyezte:
- Jössz és mész, jössz és mész, mikor lesz ennek vége?
- Mindez a hozzám való kedvességed miatt van így - válaszolta
Lin-csi.
Huang-po akkor gúnyosan felkiáltott:
- Az ördög vigye ezt a hosszúnyelvű Ta-jüt. Legközelebb ha találkozom
vele. alaposan megverem ezért!
- Nem kell megvárnod. amíg találkozol vele - mondta Lin-csi -,
most azonnal is megverheted.
- Ez az őrült ide mer jönni, hogy ráncigálja az oroszlán bajszát
a saját barlangjában! - jegyezte meg Huang-po.
Lin-csi ekkor rákiáltott Huang-pora, és elzavarta.

 

5. CSAO-CSOU FELÁLL A SZÉKBŐL
Egy napon Jen kírálya látogatta meg Csao-csou mestert. Azonban
Csao-csou még csak fel sem állt a király közeledtére. A király megkérdezte
tőle:
- Melyik magasabb egy világi király vagy a Dharma királya?
Mire Csao-csou így válaszolt:
- Emberi királyok között én vagyok a nagyobb, de a Dharma királyai
között is én vagyok a nagyobb.
A király nagyon elégedett volt ezzel a válasszal.
A következő napon egy hadvezér látogatta meg Csao-csout. A
mester nemcsak, hogy felállt ültéből, amikor meglátta a közeledő
hadvezért, de mindenképpen sokkal több vendégszeretet mutatott,
mint előző nap a király látogatásakor. Miután a hadvezér eltávozott,
a kísérő szerzetesek megkérdezték tőle:
- Miért álltál fel ülésedről, mikor egy alacsonyabb rangú személy
látogatott meg és nem tetted azt egy magasabb rangú esetében?
Csao-csou így válaszolt:
- Ezt nem értitek? Mikor a legmagasabb rangú emberek látogatnak
meg, nem állok fel székemből, mikor középrangúak akkor felállok,
de amikor a legalacsonyabb rangúak látogatnak meg, eléjük megyek
akár a kapun kívűlre is, hogy fogadjam őket.

 

6. A CSEND MESTERE
Egy szerzetes a Csend Mesterének nevezte magát, de valójában csaló
volt, és nem birtokolt igazi értést. Hogy a szélhámos a "zenjét" árusítsa,
két ékesszóló szerzetes kísérte, akik a hozzá intézett kérdésekre
válaszoltak. Ő maga sohasem szólt egy szót sem, mintegy mutatva
kifürkészhetetlen "csendes" zenjét. Egyik nap amikor a két kísérője
éppen nem volt vele, egy zarándok szerzetes jött hozzá, és feltette a
kővetkező kérdést:
- Mester! Mi a Buddha?
Az nem tudta, hogy mit is csináljon, vagy mit válaszoljon zavarában,
csak kétségbeesetten nézett maga körül minden irányban, - kelet
felé, nyugat felé, erre és arra -, hiányzó szószólóit keresve. De
azért a zarándok szerzetes láthatóan elégedett volt, és tovább kérdezett:
- Mi a Dharma?
Az nem tudta megválaszolni ezt a kérdést sem, és így először felnézett
a mennyezetre, aztán le a padlóra, segítséget kérve a menynyektől
és a pokloktól. De a szerzetes tovább kérdezett:
- Mi a Szangha?
A "Csend Mestere" semmit sem tudott már csinálni, csak behunyta
a szemét. Végül a szerzetes megkérdezte:
- Mi az áldás?
Kétségbeesésében a "Csend Mestere" reménytelenül széttárta a
kezét a kérdező felé a megadás jeleként. De a zarándok szerzetes
örült, és nagyon elégedett volt a beszélegetéssel. Eltávozott a "Mester"-től,
és útjára indult. Az úton találkozott a két kísérő szerzetessel,
akik hazafelé tartottak, és lelkesen elkezdte nekik mesélni,
mennnyire megvilágosodott lény ez a Csend Mestere.
- Megkérdeztem őt, mi Buddha - magyarázta a kísérő szerzeteseknek -,
a Mester elfordította a fejét keletnek, majd nyugatnak, kifejezve,
hogy az emberi lények mindenütt a Buddhát keresik, de valójában
Buddha sem keleten sem nyugaton nem található. Aztán
megkérdeztem, mi a Dharma. Erre a kérdésre válaszolva fel majd le
nézett, ami azt jelenti, hogy a Dharma igazsága a teljes egyenlőség,
nincs megkülönböztetés magas és alacsony között, még a tisztaság és
a tisztátalanság is belül van. Arra a kérdésre, hogy mi a Szangha, egyszerűen
behunyta a szemét, és nem mondott semmit. Ez a nyitja a
híres mondásnak: "Ha valaki le tudja zárni a szemét, és egy jót tud
aludni a felhő fedte hegyek mély fülkéiben, akkor az egy nagy szerzetes".
Végül az utolsó kérdésemre, hogy mi az áldás, kinyújtotta a
karjait, és mindkét kezével felém mutatott. Ez azt jelenti, hogy kinyújtja
segítő kezét, hogy az érző lényeket áldásával vezesse. Ó! Milyen
megvilágosodott zenmester is ő! Milyen mély a tanítása!
Mikor a kísérő szerzetesek visszatértek, a "Csend Mestere" így
feddte őket:
- Hol voltatok mostanáig? Nem sokkal ezelőtt halálosan zavarba
jöttem, és majdnem tönkrementem egy kérdezősködő zarándok
miatt!