Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára


十牛圖頌 Shiniu tusong


(Japán olvasat:) Jūgyū zuju
(Magyar átírás:) Siniu tuszung

Chan Oxherding Series in Chinese
Index of English versions: Oxherding Pictures

Magyarra fordították:

Terebess Gábor (töredék)
Végh József

Hadházi Zsolt
Dobosy Antal
Kamala Buddhista Egyházközösség
Biharvári József Kornél, Yogabeej, Aloka
Acsai Roland
Bánfalvi András
Tasi Júlia
Hetényi Ernő

 

A bivalyhajtás tíz képe / A bika hazaterelése
Terebess Gábor töredékes fordítása
Festménysorozat: John Cage (1912-1992)


1. Keresem a bivalyt:


széthajtom a burjánt, de nincs közte nyoma
áradó patakon, hegyen-völgyön, úttalan utakon
kimerülten, elgyötörten, nem cserkészem tovább
esti kabócadal zengi át a juharerdőt


2. Patanyomot látok


3. Megpillantom a bivalyt


4. Befogom a bivalyt


5. Terelgetem a bivalyt


6. Hazatérek a bivaly hátán


7. Elfelejtem a bivalyt


8. Elfelejtem a bivalyt is, magamat is:


se ostor, se kötőfék, se hajcsár, se bivaly
tágas a kék ég, egy árva hang se hallik
nem állja ki hópehely a tüzes kemencét
csatlakozhatsz végre régi tanítókhoz


9. Vissza a gyökérhez, a forráshoz


10. Vásárba megyek adakozó kézzel:


mezítláb lépek a városba, kitárt kebellel
por és hamu lep be, de mosolyom széles
istenek és halhatatlanok bűvös ereje sem kell
újra kivirágzanak az elszáradt fák

 

 

 

TÍZ BIKA TÖRTÉNET
Végh József fordítása
Forrás:
http://www.scribd.com/doc/121197115/Tiz-bika-tortenete-Zen-jegyzet
A versciklus nyomtatásban: Miriam Levering: ZEN - Inspiráló tanítások, Alexandra, 2008, 145-155. oldal

Vö.
Végh József: A tudat lecsendesítése az elefánt példája alapján (PDF);
A samatha meditáció tibeti, elefántos példázata,
Keréknyomok, Orientalisztikai és buddhológiai folyóirat, 2012 tavasz > illusztráció (DOC)

A Tibetben elterjedt képsorozat, a tudat megszelídítése, lecsendesítése (samatha, ཞི་གནས་ / zhi gnas / sine) az elefánt példájának a segítségével, jól összevethető a kínai 普明 Puming tíz bika (bivaly / ökör) képsorával. De arra figyelni kell, hogy míg az elefánt az elmélyülés első szintjére visz, addig a bivaly a negyedikre!

Bevezetés

Szellemileg leépült világunkba egy ősi tanítás a Megvilágosodott Tana, kínál hatékony segítséget a jelenkori szenvedések és problémák megoldásában. Az eredeti Buddhai tanítás, amely páli nyelven maradt fenn, kizárólag a Tannal és annak gyakorlatával, az erkölcsiséggel és a speciális technikákkal végzett koncentrációs önmegfigyeléssel foglalkozik. A buddhista tanításban a tudat a kiindulópont és mint a szent felszabadult és megtisztult tudata, a tetőpont is. A tudat megteremti , meghatározza és megelőzi a jelenségeket. A tudaton keresztül van tudomásunk a külső és belső világról, a jóról és rosszról egyaránt. A társadalom zavara vagy rendezettsége az egyéni tudat tükröződése. Ebből következik , hogy a jelenlegi válságban saját tudatunkban létre kell hoznunk egy erős tiszta, rendezett erőközpontot, amely magával hozza a társadalom rendezettségét is. Gandavyúha Szutra tanítása szerint: "saját tudatunkat kell átitatni az igazság esőjével, saját tudatunkat kell megtisztítani minden gátló tényezőtől, saját tudatunkat kell erőtől sugárzóvá tenni." A buddhizmus üdvútja az etikai /sila/ előírások betartása, a misztikus elmélyedés a /dhjána szakaszaiból /, végül a gnóziszból áll.

Buddha tanításában a dhjána ,meditáció, amelyet a szerzetesek folyamatosan gyakorolnak a szamszkára durva alkotóelemeinek fokozatos eltávolítását célozza, tudatosság gyakorlása jelenti, a gondolati szinten megértett igazságok elmélyítését, a szellemi megtapasztalást, amely elvezet a végső célhoz az ellobbanáshoz. A gyakorlásáról szóló tanítás csupán segédeszközök az érzéki tapasztalás egyfajta látásmódja, amely ennek a megértését segíti. A tanítás mutatja a dolgok valódi állását, hogy minden ami keletkezett el is enyészik. Gyakorlatok különlegessége ,hogy a gyakorló direkt módon saját magán tapasztalhatja meg a tanítás tételeit, amelynek célja a megvilágosodás.

A Zen hagyomány írásai közül a tíz ökör kép a leghíresebb, amely az ökör megszelídítésének kínai példázatát mutatja be. A történet egyaránt gyökerezik a legkorábbi buddhai hagyományban és a taoista történetekben. "Buddha páli nyelven őrzött beszédeiben a tehén megszelídítéséről beszél, de előfordul a szanszkrit és páli verses és prózai szövegekben egyaránt az elefánt vagy a ló szelídítése, irányítása (pl.: Dhammapada, Udanavarga stb.)1 "Azonban az európai kultúrkörben a bika szimbóluma terjedt el, így, a fordításban is a bika szerepel. Indiában az ökröt a hinduk és a buddhisták egyaránt Isten szolgájaként, valamint szent állatként is tisztelték. A régi időkben a bivaly az emberek szolgálatában állt, szántottak , vetettek vele. A becses állat a megélhetés és a fennmaradás záloga volt. Az ökör, állat létére a barátjuk volt, óvták a betegségtől, nem hajszolták túl, sőt egy fedél alatt éltek vele. Reggel elsőként etették meg és tisztították ki a helyét. Az ökörrel való munka és a róla való gondoskodás, tanította meg az embereket a munkával és életükkel kapcsolatban a türelemre, kitartásra, elfogadásra.

A szellemi út állomásairól Suzuki tíz darab XV századi kínai rajzreprodukciót mutat be, a hozzájuk tartozó rövid versekkel. Azonban, van egy régebbi, festett sorozat a XII századból, amely Kakuan kínai mestertől származik. Ugyanakkor ismeretes nyolc képes sorozat is, sőt feltételezés szerint eredetileg , csak a taoizmus által használt hat kép létezett. Felmerül még az a kérdés is, hogy Kakuan mester, másolta a képeket , vagy ki is egészítette. A sok változatból a képek2 és versek tanulmányozása után sem lehet egyértelműen eldönteni, mely sorozatok mikor keletkeztek.

Úgy gondolom Sákjamuni Buddha megvilágosodását követően, amikor a felismerését kinyilatkoztatta egészült ki a hat képből álló sorozat, nyolc képesre. A mahajana buddhizmus kialakulásával az értelmezés nagyobb lehetőséget kínált, mint a hinajána buddhizmus, amely a világtól való személyes visszavonulásra és személyes megvilágosodásra helyezte a hangsúlyt anélkül, hogy kiemelné a spirituális tudás másokkal való megosztásának fontosságát. A mások üdvét szolgáló megvilágosodás elérésére, a mahajana buddhizmus bódhiszattva eszményének megfelelően növelhették tízre a képek és versek számát.

1.Végh József.: Exegézis jegyzet TKBF Budapest, 2006
2.Legismertebb képeket Sú Szun festette Japánban a tizenötödik században. Eredetijük a Sokokudzsi kolostorban Kjótóban található.

A zen lényegét a megvilágosodás felé vezető utat a tíz kép segítségével tanulmányozhatjuk és érthetjük meg. A képsorozat a gyakorlat bizonyos fázisait bontja ki. A képi ábrázolás-sorozat egy emberről szól, aki elveszett bikáját keresi, vagyis az igaz természetét kutatja. A tiszta tudatot amelynek mindig is birtokában vagyunk, az ökör szimbolizálja. A lét lényegét keresve "a képekből és a versekből kiolvashatjuk, miként kell önmagunkat az emberfölötti erejű állathoz hasonló módon uralni, vezetni, és szelídíteni".3 Megértjük hogy a lehetőségek mindvégig bennünk voltak, hogy a megvalósítás akadályai is mi magunk voltunk/vagyunk.

3.Végh József.: Exegézis jegyzet TKBF Budapest, 2006

A képsorozat ott kezdődik, amikor az emberben a bódhiszattva tudat felébred. Elsőként a bódhiszattva fogadalom letételével, az ember lebontja az én és a más kettőség önazonosság és tárgyi világ képzetét. Ezzel már kissé oldódnak a berögzült nézetek, mert felismeri, hogy minden lény egyformán közel áll hozzá. Belátja és átérzi szenvedéseiket, egyben lebontja a berögzült hamis képzeteit. A bódhiszattva eltökéli önmagában, hogy a lények megmentése érdekében eléri a megvilágosodást.

A bodhiszattva elmélkedésének tárgyai, még a négy isteni állapotban való időzés.

1. A határtalan együttérzés minden lény iránt
2. Részvét minden érző lény iránt
3. Öröm, mások sikere , jóléte és szerencséje fölött.
4. Közömbösség megóvása a lét minden változása , meditációs eredmények stb változás közepette is.

Buddha tanításainak segítségével a tanítvány képes elengedni minden gondolatát, ekkor meglátható, hogy valódi forrásuk a tudat gyökere. Ahogy ez egyre világosabb lesz számunkra, lassan meglátjuk az ökör lábnyomait. Azonban a tudat világát nem lehet egy pillanat alatt megvalósítani. Ez a tudat egész életünkben velünk van, és nekünk ugyanúgy, ahogyan az bika sem hagy fel az erőfeszítéssel, amíg a munkát el nem végezte, kötelességünk tudatunkat ápolni és tisztítani.

A képek körben való ábrázolása, mint kerek egész , a tér közvetlen megfeleltetése , ugyanúgy mint az Eredeti Tudat. Pontosabban " az eredeti és tiszta tudatot, az Eredeti Természetünket és Igaz Valónkat, ahogy vannak, a buddhizmusban egy nagy kerek tükörszerű tudatnak nevezik. Az eredeti tudatunknak nincs alakja a mindent átfogó tudat olyan, mint egy tükör, mely befogja az egész univerzumot, amelyben mindenféle alak és forma tükröződik ".

 

A tíz bika történet4

4. Végh József.: Exegézis jegyzet TKBF Budapest, 2006. A verseket Végh József a négy hétszótagos kínai eredetit 10, helyenként nyolc szótagos magyar szöveggel, érzése szerint és tartalmában visszaadva fordította. Az értelmezésben, kiegészítő magyarázatokban a szerző eredeti szándékai szerint a fordításban a képek is segítették, kézzel foghatóvá tették a vers és magyarázat általános kijelentéseit. Az értelmezést több hagyományos és tanító mester által ellenőrzött modern képi ábrázolás összevetése mellett, a fordító/szerző saját értelmezésében alátámasztva készítette.: a kínai szöveg forrásai: Suzuki 1927, 409-411; Japán fordítással: Inoue Kido: Kakuan Zenji: Jigyuzu... http://www.geocities.jp/shorinkutu/hatto/usi01...09.htm (2004).


1.kép
1. A bika keresése

"A bika soha el sem ment. Így miért kell egyáltalán keresni? Lényünk legbelsejétől eltávolodtunk, leválasztottuk magunkat, ezért nem találjuk vele (a bikával) a kapcsolatot. Elveszett, mert mi megtévesztett érzékeink letérítettek az útról. Az otthon egyre távolodik, a keresztutak és átjárók csak összébb kuszálnak. A szerzés vágya és a veszteségtől való félelem tűzként égetnek, a jó és rossz képzetének a ketrecébe zárnak".

"Tévképek gyomait hajtom félre:
A bikát keresem a vadonban -
Duzzadt patakon, hegyi ösvényen
Át egyre távolabbra jutottam.
Erőm fogytán, kétségbe esetten:
Látom nincs már, hol keresnem. Talán
A szél magányos zúgása felel:
Vagy kabóca dalol egy juharfán!"

Láthatunk a képen keresztutat, vadont, amelybe ösvény vezet, a növényzet kusza, messzebb folyó, a távolban hegység. Beesteledik, az ember háta görnyedt a kereséstől, fáradt, kétségbeesett, az útkereszteződésben toporog, nem találja a helyes irányt, mert nem tudja melyik út az igazi. Az ember kimerült az érzékszervek a "mohóság és félelem, jó és rossz" zavarodottságában, elvesztette a bika, igaz természetének a nyomát. Távol otthonától, a sok benyomás megzavarta. Tehát az ember tanácstalanul keresi a bikát saját igazi énjét.

Mi is az én? Az állandóan változó testi 5 és szellemi erők összekapcsolódása, tehát illúzió, amely
felszámolható. Valójában elkülönült elemek összeállása, kombinációja, amely a felismerés által felszámolódik, megszűnik.

5. A testünk a négy elem alapvető keveréke, amely további 42 részre bomlik. A föld elem 20 szilárd földi összetevőre bomlik, víz elem 12 részre, a tűz elem 4, levegő elem 6 jelensége figyelhető meg a testünkben. Az ötödik a Tér elem amely külső vagy belső, lehetővé teszi a mozgást az érzékelése a testben és azon kívül is megtalálható. A tudat mint hatodik világalkotó elem, szintén alapegysége a létezésnek, a világban olyanmódon van jelen,ahogy az idő aspektusaiba a múlt , jelen, és jövőben és hordozza a három aspektust a keletkezést, fennmaradást és a pusztulást, mint a tűz, víz, levegő, föld és a tér elem. A tér és a tudat elem végtelensége által a saját tudatunk irányításával elérhetjük az egyhegyűséget. Meditáció gyakorlása során átléphetjük az idő aspektusait a tűz, víz, levegő, föld elem alaptulajdonságait elérve az egység állapotát , majd megvalósítva az ellobbanást

A Zen írásokban (Huj-Neng, Dogen) az énkomplexus, reális énünk, mint személyes, látszat, világtól függő, megtévesztett én szerepel.

A hagyomány szerint Hui-Neng írástudatlan rőzsehordó" VI. Pátriárka a Huang hegyen gyakorolva a Zent, elvesztette, otthagyta arcát, megtévesztette énjét . A személyes látszat énnel, szemben áll a valódi igazi Én, ami azonos vagy érintkezik a Buddha-természettel, amelyről Nágárdzsuna azt mondja: "Azt a szellemet amely átlát a keletkezés és pusztulás áramlatain, és felismeri a világ átmeneti jellegét , Boddhi Szellemnek nevezzük".

Dogen mester azt mondta, amennyiben felismerjük a világ átmeneti jellegét nem támad fel bennünk az önös mentalitás, sem hírnévre sem a gazdagságra való törekvés. Továbbá, ha eltudunk szakadni az érzékek formák kötelékeiből, természetes módon tudunk olyan emberré válni aki a Boddhi Szellemben él. Csak a becsapottak kötődnek az énhez, tehát le kell mondani a gondolkodás racionalitásáról, az előítéleteinkről, és egyéni érdekekről.

 

1.kép
2. A nyomára lelek

"A bika nyomára leltem. Buddha beszédeinek és a róluk való gondolkodás segítségével megértettem valamit, és megtaláltam a nyomokat. Felismertem, hogy a dolgok akármilyen sokfélék is, végső soron egy tőről fakadnak, és a tárgyi (objektív) világ az én tükrében látszik. Ebből a nézőpontból még nem tudom megkülönböztetni a jót és a rosszat, tudatomban még kavarog az igaz és a hamis. Mint ahogyan még nem léptem át a kaput, de már látom a túlnan kezdődő nyomokat".

"A folyó partján, és a fák között:
Nyomok vezetnek keresztül-kasul
A vadonban, s a bozótos mögött
Éppen most láttam meg az elvadult
Állat szemét. Utunk a hegyekbe vezet,
Olyan messzire, hogy orrunk majdnem
Az eget veri; ám a nyom meleg
Marad, nem szökhet előlem! Már nem! "

Láthatunk a képen keresztutat, fű növényzet, és fenyő , a távolban hegy. Az ember figyeli a nyomokat. Boldog , mert megtalálta a bika lábnyomait, énjének nyomát, kezdi érteni a tanításokat. A életről, és az Énről szóló tanítások megértése, a saját kezűnkben van, a tudatlanság takarta el a nyomokat. Túl kell jutni a kettősségen. Békét érzünk, nem függünk , megtaláltuk a benső szabadságot. Embertársainkkal való kapcsolat, kölcsönösen kellemessé vált. Nem jövünk ki a béketűrésből, nem szeszélyeskedünk, más érzelmeink sem mutatkoznak. Tulajdonságunkká vált , hogy tudunk összpontosítani kiegyensúlyozottabbak vagyunk, szellem elkezd uralkodni a testen és az érzéki benyomásokon. Semmire sem vágyakozva belátásra törekszünk, nem tervezgetünk. És semmit nem keresünk, mert a keresés szenvedés, a nemkeresés a boldogság, de még kettőségben élünk, nem ismertük fel a gondot. A kettőség hamis ösvényén járva, életet és halált gerjesztünk, és nem a létezés kiteljesedésének egységét.

 

1.kép
3. Meglátom a bikát

"A hangokon átvágva megtalálom az utat: s mert minden érzékem együtt, összhangban dolgozik, belelátok a dolgok eredetébe. Minden tevékenységem azonnal meg is mutatkozik a világban. Ám olyan ez, mint a só a vízben, vagy az enyv a tusban (- feloldódik), Amikor a szem a valóságnak megfelelően azt látja, ami van, akkor nem találhat mást, mint magát".

"Hallgasd, a fülemüle énekét!
Egy ág hegyéről dalol, csattog, ahol a
Meleg napsugár, hűsítő szellő,
Játszik. Zöld fűzfák a parton.
Ott van! Ott van! Ott van!
Többé már nem bújhat el előlem!
Festő ecsetjére kívánkozik
Tartása, felséges öklelése."

Láthatunk a képen fűzfákat az embert, ahogy fut, megtalálja magát a bikát, azaz meglátja saját énjét, ismét átéli az egység érzését a lét eredetét. A bika/ökör hátsó részét, mert még a bika feje nem látható, mert a hat érzék még nem olvadt össze. A nap süt, a szél simogat, és felhangzik az ének. Ha a hat érzék egységben lesz, meglátja a bika fejét is, mert semmi sem különül el önnön valójától . Tetteinket mi alakítjuk. Ahogy gondoljuk a világot úgy cselekszünk, mert gondolkodásunk meghatározza cselekvéseinket.

Ez már lényeglátás, valódi megvilágosodás, de még nem értünk célhoz. Nem-én (anatta)tana: " ha emez létezik, úgy amaz is létezik, ha emez keletkezik, úgy amaz is keletkezik. Ha emez nincsen, úgy amaz sincsen, ha emez megszűnik, úgy amaz is megszűnik. Magátlanság fogalma Buddha tanításának alappillére, amelynek alapja a mahajana üresség fogalmában teljesedik ki..

 

1.kép
4. Megragadom a bikát

"Miután sokáig bolyongott a vadonba veszve, végre megtaláltam, és végre a kezem ügyébe került. A külvilág elhatalmasodó nyomásának tudható be, hogy a megtalált bika milyen nehezen vezethető. Folyton édes fűre vágyik, vad természete még szilaj, nem engedi, hogy betörjék. Ha teljesen be akarom törni, akaratomnak alávetni, akkor úgy tűnik, ostorommal is meg kell csapkodnom".

"Mindent, de mindent beleadok és
Megragadom a bikát pányvával.
Micsoda izom- s akaraterő!
Túl makacs ahhoz, hogy elengedjem
Egyszer csak felszegi a fejét, és
Felindul, s a hegyi legelőkön
Akar ködbe és felhőbe bújni,
Majd szakadék mélyén megpihenni."

Láthatjuk a képen a makrancos, rúgkapáló bikát, a fűzfa alatt az embert, ahogy nagy nehezen megragadja a gyeplőt. Az állat, nem követi, tudata makacs és zabolátlan, ezért az ember egy ostorral bírja engedelmességre, rácsap a bikára. A vágyakozás megléte miatt, még megzavarhatja a környezet, még elkóborolhat. A vadságát megfékezéséhez használni kell az ostort. Heves ösztönök vezetik, az érzékszerveinken keresztül vagyunk támadhatóak, mert egyetlen pillantás magába foglalja az egész létforgatagot. Az érintkezés -érzés-vágy után, a ragaszkodás- létesülés- születés -öregség-halált, amelynek feltétele a hat érzék és felfogás. A gondolatban felbukkanó kívánságokat és rosszindulatokat , gyűlöltséget, kell elvetni elűzni, megsemmisíteni.

Még mindig az Én-tudat táplálásának beszüntetése a feladat. Nem kell kötődni a jelenségekhez. 6 Még nem szabad a szellem, nem uralkodik énje felett. A lényeglátás elérése után sem nyugodott le az ember valamennyi, rendezetlen ösztöne. Valójában még nem ura énjének. Szelleme még nem szabad, nem uralkodik az Énje fölött. A bikát erős kézzel kell vezetni, az otthon felé vezető ösvényen és tanítania kell , ha azt akarjuk, hogy engedelmeskedjen.

6. Az ürességgel való szembenézés a Sattipathana gyakorlata.

 

1.kép
5. A bika megszelídítése

"Ha megszületik, attól kezdve egyik gondolatot követi a másikat. Így, a megvilágosodás fényében, a gondolatok végtelen sora derül fel - válik valóra. A tévedések pedig a zavarodottságukban önmagukat tévesztik meg (maradnak benne, ugyanakkor ők is tartják fenn)! Az észlelt világ nem azért nyomaszt, mert az észlelés tárgya, hanem mert az észlelő csapja be vele önmagát.
Tarts, ne engedd el az orrkarikát, ne hagyd magad a hajlamaidtól vezettetni"!

"Kötőfék s ostor egy pillanatra
Sem engedi szabadon, majd lassan,
Óvatosan vezetem: a világ
Porában-sarában el ne vétse
Az utat. A jól tartott és nevelt
Bika tiszta lesz, kezes és szelíd.
Béklyó, kötőfék és zabla nélkül
Követi gazdáját, ahogyan kell."

Láthatjuk a képen, hogy az ember gyeplőn vezeti a bikát, kezében még ott van az ostor, mert még elfutna a bika. Fáradt, de lassan megszelídíti a bikát, megszerzi az uralmat önmaga fölött. A bika türelemmel szelídítve, idomítva, bilincs és lánc nélkül követi pásztorát. Az orrkarikát szorosan tartva vezeti az ember a bikát, lassan megszerzi az uralmat önmaga fölött. A férfi, már elérte, hogy a bika engedelmeskedjék. Ez azonban még mindig fáradságos . Az anyag ha nem szellemül át , rombolni kezdi magát, beleveszünk a kettőségbe. Még nem ismerjük fel a kezünkben lévő erőket, a látható és láthatatlan világ kölcsönhatását. Szellemi tartalom megértése, a hagyomány átadásának szóbeli formája. A tudat valóságra ébredés szempontjából fontos képességeit, a korai buddhizmus többféle szempont szerint is osztályozta, melyekben az éberség központi helyet foglal el. Ez abból adódik, hogy a saját tudatállapotunkra történő reflektálás, képességeink tudatosodása és fogyatékosságaink kiküszöbölése, feltételezi az éber tudatosságot.

A fölébredési képességek egyfajta osztályozása pl. az öt képesség ( indriya), melyek között az éberség (szati) segítségével egyensúlyozhatjuk ki: a hitet (sraddhá) a bölcsességgel (pannyá), a koncentrációt (szamádhi) az energiával (viriya). Egy másik ilyen csoportosítás az úgynevezett hét megvilágosodási tényező, mely a sati mellett a valóságkutatást (dhammavicsaya), erőfeszítési képességet (viriya), lelkesültséget (píti), higgadt nyugalmat (passzaddhi ), összpontosulást (szamádhi) és felülemelkedett egykedvűséget (upékhá) tartalmazza.

 

1.kép
6. Együtt hazafelé

"A küzdelemnek vége, nincs már értelme, el kell fogadjam mindazt, amit nyertem, mindazt, amit vesztettem. A favágók falusi dallamait dúdolgatom, egyszerű vidéki társaság dalait éneklem. Magam nyergeltem fel, a bika hátáról nézem a világot és a világ dolgait. Még ha hívnák, sem kapná még a fejét sem föl. Csábíthatja bárki, nem tarthatja már vissza".

"Magasan megülöm a bikát és
Lustán hazafelé indulunk.
Furulyám szava az égnek feszül
S az alkony izzásában veszik el.
Minden ütem és minden hang végső
Jelentéssel telik meg. Amikor
Az egy összhangban mozog a sokkal,
Minden csak szófecsérlésnek tűnik."

Láthatjuk, a bika hátán lovagló felhőket bámuló embert, miközben vígan furulyázik Az ember erőlködés nélkül halad. A bika megszelídült, az ember megvilágosodott. Ennek a küzdelemnek vége, nyereség és veszteség hasonultak. Hazatér a bikával elviszi a hétköznapjaiba az egység érzését Most már simán megy minden, és már erőlködnie sem kell.

Most vált az ember igazán megvilágosodottá. De vannak még további lépések.. Ekkor még szükségünk van az ökörre, mert még nem ismeri fel a tanításban jártas embert.

Egyre mélyebbre és mélyebbre ásunk magunkban, míg végül egyáltalán semmi sem marad a tudatunkban, és elérjük azt a helyet, ahol az ökörnek gondját viseljük. Azonban ez még mindig nem a tiszta tudatunk, az érzékek által még befolyásolhatók vagyunk. Erre a tudatra figyelni kell hogy nyugodt és összpontosított maradjon. Ha a tudatunk tiszta, teljesen üres és világos, akkor semmit sem találunk a világban, amibe beleragadhatnánk. Ebben az állapotban megtapasztalhatunk minden dolgot, amely felmerül. Az embermagasabb szintre ért. Eltűnik a tárgy, amellyel egynek éreztük magunkat. Tökéletes az egység, a nyugalom és a béke. Megszűnik a dialektikus gondolkozás és a fogalmak taglalása.

A megvilágosodásról 7 a tiszta lét megtapasztalásáról van szó. Ez megismerési aktus előtt, vagy túl van. Az énnek túl kell lépnie önmagán, ez a lényeglátásnak. A szellem önállósítja magát a testtől, és az igazságot mintegy tiszta szellem módjára szemléli. Az abszolút és a határtalan átéléséről van szó. A buddhizmus szerint : az ember a lét hiánytalan egységét, az énnek a mindenséggel és a természettel való azonosságát éli át. A megvilágosodás szellemi ereje intuíciója elrejtve, önmagában véve minden emberben meg van, de elrejtve, azaz korábban el nem érhető formában. A felfedezett erőt tudatosan átéli, és új szellemi szemmel kezd el látni, továbbá érzéki benyomások fölé is emeli, és megszabadítja érzéki ösztöneitől.

7. A megvilágosodáshoz szükséges négy szellemi gyakorlat.: 1. A tér határtalanságának tudata. 2. A megismerés határtalanságának tudata. 3. A dolgok valótlanságának (ürességének) tudata. 4. Az ürességnek, mint a gondolat tárgyának a tudata.

 

1.kép
7. A bika után: magam

"A dolgok egyesültek (önmagukkal), így a bika jelkép már. Ha már tudjuk, hogy mire van szükségünk, akkor már nincs szükség a hálóra, a hurokra, csak a hal vagy a nyúl kell. Olyan ez, mint amikor az arany elválik a szeméttől vagy a hold süt ki a felhők közül. Egyetlen fénysugár is felderítheti és beragyoghatja még a teremtés előtti napokat is"!

"A bikán ülve, újra elérjük
Az otthonos hegyvidéket.
Nincs bika és gazda külön,
Nyugodtak vagyunk. Noha
A nap magasan jár fenn az égen,
Egy álmot álmodom. Ostorom és
A pányva porosan lóg a falon,
Egy zsúpfedeles kunyhóban lakom."

Láthatjuk a képen a távoli hegyet a napot felkelni, az ember haza érkezett a háza előtt egyedül ül a bika nélkül, megelégedett összhangba került és teljesen eggyé vált énjével. Nincs mit elérni, minden egy törvény. A tan lényegét még nem fogja fel. Az ember egyedül van, megtanulta, hogy a valóság mindenformája beleértve az utat is mulandó és alakulhat. Az elterelő ösztönzések helyébe a figyelmi ráfordulás, a tárgy tiszta tükrözése, extatikus lelkesültség, üdvözült boldogság, a tudat egypontúsága és a felülemelkedett egykedvűség lép. Pusztán a tudat tiszta, homogén áramlása és felülemelkedettsége marad. Az ember teljes megelégedettséggel ül a háza előtt, nemcsak hogy összhangban van énjével, hanem azzal eggyé is vált. A korábbi fáradozásokat tökéletes nyugalom és gondtalanság váltotta fel. Ekkor fel kell ismerje, hogy a hatalom abban rejlik, ha az anyag átszellemül.

 

1.kép
8. Bika és a gazda sincs már

"Minden eltűnik, az ökör az Én , ostor, kötél, személy és bika beleolvadnak a Semmibe. Ez az ég olyan végtelen semmilyen küldetés nem tudja bepiszkítani, Kövezsd a mesterek útját.
Megszűnt a zavarodottság, és csak a nyugalom maradt maga. Még a szentség állapota sem fontos. Nem vesztegetem az időmet sem ott ahol van Buddha, sem ott, ahol nincs, inkább továbbmegyek. Ahol nincs kettős (alanyi és tárgyi) forma, ott még az ezerszemű sem talál kibúvót. Bárki szentsége, még, ha madarak is szórják fel előtte az utat virágszirmokkal, csak bohózat".

"Mi az ostor? Mi a pányva? És mik
A bikával együtt? Önmagában
Ez mind üres! Az ég kék fölöttem
Mindenütt. Mond ez nekünk valamit?
Hogyan őrizhetnénk a hópelyhet
Nyáron egy forró kemencében?
Menj oda és kövesd mesteredet,
S mestered mestereinek nyomát"

Az üresség olyan, mint sugárzó tudat!

Eltűnt az ember és a bika, a képen egy kört látunk, amelynek közepe üres. Ez jelenti, hogy minden ellentét megszűnt. A valóságban ezek szerint nemlétezhet, semigazság, sem nem igazság. A nemén, pont annyira irreális , mint az én, mert mind a két fogalom viszonylagos, kölcsönös. Ami marad se nemreális se nem irreális, hanem üres ez lehet az Abszolutum. A jelenségek irreálisak, de jelentőségük szerint , úgy kell hozzájuk viszonyulnunk, mintha realitással bírnának, ezért valóságosnak tekinthetjük őket.

A tudat korlátoktól mentes, már azt sem mondhatja: most a megvilágosodás állapotában vagyok. Olyan ellentétek, mint megvilágosodás és nem-megvilágosodás, már nem léteznek számára. Túljutva az önvalón már a megvilágosodáshoz sem ragaszkodik. A világot akarta megváltani, de nincsen megváltandó világ. A közép eltávozott, a tudat tiszta korlátoktól mentes. Nem keresi a megvilágosodás állapotát, de nem is marad, ott ahol nem létezik. Egyik állapotban sem időzik. Az ember feladja vágyait, a létszomját, átéli az éntelenség a gondolkodás a megkülönböztetés nélküliség állapotát, megközelíti saját eredeti természetét, amely egyenlő a mindenkiben kezdettől benne rejlő Buddha-természettel. Minden ami keletkezik el is enyészik, elmélkedik azon, hogy még az üresség sem azonos a belső énnel, ennek során alakul ki a helyes megértés. Nem lehet azt követni, hogy az üresség megtapasztalása által elérjünk valamit, mert ez rossz cél, mert az egyéni elérés óhaja önösségből , egó érzésből ered. Amennyiben ilyen gondolatunk van fel kell ismerni, hogy ez is csak a tudatnak egy állapota.

Tehát nem lehet cél az ürességhez való tapadás , hanem azt kell használni az éberség eszközeként. Amikor a tudat üres, lehet figyelni, jelen van az éberség is, de nincs jelen az egó, amelynek jelenléte, belépése a kutatással vagy szabadulással mutatkozik meg. Az ego beszéde, hogy el kell érnem, meg kell szereznem. A legfontosabb a belső éberség, amelyben képesek vagyunk minden tolakodó gondolatot , dolgot visszapattintani,, ha állandóan visszatérnek, akkor kötődés van , szeretet vagy utálat. Nem kell a megszabaduláson gondolkodni, csak felismerni a kötődést. A felismerés után nem kell tovább fenntartani az állapotot, csak hagyni megszűnni , mert ha nem reagálunk megállítjuk a cselekvések körforgását. Ha csak hagyjuk a dolgokat megtörténni, akkor ami keletkezik meg is szűnik, nem válik körforgássá.
Tehát az ürességben nem kell mindentől megszabadulni , mert ez a keletkezés és elmúláshoz való nem ragaszkodás, képessé tesz az alkotásra az önkifejezésre, éberségünk fenntartása mellett, egyszer csak határtalan önzetlen módon megtörténik.

A két utolsó kép, a megvilágosodás teljes hatását ábrázolja, és nem a bódhiszattva fogadalom miatt, hanem magamból fakadóan tovább haladok.

 

1.kép
9. Vissza a forráshoz

"Kezdettől fogva tiszta és érintetlen voltam, szenny nem szennyezett. Nyugodtan figyelem, miként épülnek és enyésznek a dolgok formái, miközben jómagam a kötetlen és mozdíthatatlan nyugalomban időzöm. Ha nem azonosítom magam ezekkel a varázslatos átalakulásokkal, akkor mit kezdjek a mesterkélt önfegyelemmel? A folyó víz kék, a tornyosuló hegyek zöldek. Ülök magamban és azt vizsgálom, miként viselik a dolgok a változást.

"Visszatérve kezdethez, forráshoz
- Mi haszna volt törni, eltörődni?
Jobb lett volna vakon és süketen,
A pillanatból el sem indulni!
Mélyen belső otthonomban nincsen
Sem tárgy, sem semmi, sem egy külvilág!
Folyók folynak előre maguktól,
A virágok bíborra váltanak..."

A kilencedik képen egy tájat látunk virágokkal Az ember más tudatállapotból észleli a teremtést, de még nem kapcsolta össze a hétköznapi szinttel. Nincs összhang, elborult saját látomásától. Ez azt jelenti: a megvilágosodott személyen kívül, semmi sem változott. A hegy, ahol nagy fáradtsággal elfogta az ökröt, ugyanaz, mint azelőtt. Csak az ember maga változott meg. Most mindent más szemmel lát. Most mindenben béke van. Mindaz, amitől nagy igyekezettel meg akart szabadulni, megdicsőülve tér vissza hozzá.

Aki helyes bölcsességgel szemléli a létet olyannak látja , mint amilyen a valóságban /jathábhutam/ Megszületett a látás, a tudás, a bölcsesség, a fölismerés és megszületett a világosság. A megvilágosodásban eltűnik a kételkedés és a félelem, az irigység és a gyűlölet, vágyak, ellenszenvek, nyugtalanság és aggodalmaskodás, tompaság és minden ellentétes érzelem.
Végül is, nincs szükségünk a bikára, nem kell törődnünk azzal, hogy tudatunkat rendben tartsuk, mert az, magától megtörténik. Nincs többé semmi, senki, amelyet nyomon kell követni. Ennek megvalósítása Buddha tudatának forrása, de még ez sem az abszolút tökéletesség.

Térjünk vissza a világba

Ha megállunk, akkor csak saját boldogságunkat óvjuk, és figyelmen kívül hagyjuk a világ szenvedését. Az igazság a kezdetektől fogva tiszta, csak csendben figyeljük, a keletkezést és elbomlást. Ne legyenek vágyaid , ne akarj nyerni, ne akarj harcolni, ne akarj felsőbbrendű lenni , ne akard bizonygatni különlegességed. A létezésben nincs felsőbb és alsóbbrendű csak tökéletesen egyenlő, aki ezt tudja az, már nem harcol. Tisztatudatunkkal mindent átérzünk.

 

1.kép
10. A világban

"Szerény kunyhóm ajtaja zárva, és a legbölcsebb sem ismeri fel. Nincs tekintet, amely belső életemet kifürkészné. A magam útját járom, anélkül, hogy bárki nyomát követném. Boros üvegemmel kimegyek a piacra, majd egy botra támaszkodva térek vissza. Borkimérőkhöz és mészárosokhoz csapódom - mind megtérnek Buddhához"

"Fedetlen mellel és mezítláb
Vetem magam az emberek közé.
Csupa maszat és mocsok mindenem,
De arcom széles vigyorra nyílik,
Nincs szükség az életelixírre,
Halhatatlanok, tanítványaik:
Hagyjátok - hagyom, hogy a száraz fa
Újra a világra nyissa virágát..."

A képen az ember a városba megy mezítláb fedetlen mellel, sámánbottal, kopott ruhában ,kezében boroskancsóval látjuk. A férfi mesterként tér vissza a piactérre, már semmit sem keres, látszólaghétköznapi életet él, de amire néz az megvilágosodik. A megvilágosodott most már minden erejét embertársainak szolgálatába állítja, mert a megvilágosodás nemcsak saját javunkat, boldogságukat, hanem mindenek előtt az ember tökélesedését kell , hogy szolgálja.

Útközben egy emberrel, találkozik aki egy üveg rizsbort, és egy halas kosarat tart a kezében, eljuttatja a megvilágosodáshoz . Ez azt jelenti, hogy a megvilágosodott az emberek közé vegyül, hogy mindnyájukat, a megvilágosodáshoz vezesse. A világ nem tévesztheti meg azokat, akik megszabadultak kicsinyes énjüktől, elveszítve a hozzávaló kötöttségeiket is. A megvilágosodottak ugyanabban a világban maradnak, de a mennyek és a föld között, a ragaszkodás világából a realitás világába érkeznek. A továbbiakban együtt kell dolgoznunk a szenvedő emberekkel, megtapasztalni a tudatállapotukat, miközben mi nem ragadunka körülményekbe.

Felismertük életünkben az igazságot, megértettük a dolgok természetét, már nem merülünk önös szokásokba, hangulatba, vagy tevékenységbe, mindent az érző lényekért teszünk. A világban való lét, az elmélkedés a tökéletesség, fedhetetlenség, az önzetlen odaadó tevékenység. Minden érző lény jólétének szenteljük az életünket.
Mindazonáltal a megvilágosodásról beszélni ellenkezik magával a Tanítással , mely szerint, " ne hígyj a szavaknak" . A Gyémánt Szútrában Buddha azt tanítja Szubhutinak , hogy a szavakat, mint szükségmegoldást alkalmazhatjuk. A fogalmakat pedig csónakhoz hasonlítja , amely a folyó túlsó oldalára visz , de az átjutás után, további hasznot nem nyújthat, így mellőzhető.

A történet szerint igazi önmagunkat keressük; először nem találva, majd ahogy az ok és okozat összefüggése kibomlik, meglátjuk nyomait, majd egyre többet belőle. Először vad szokásoktól vezérelve, majd folyamatos gyakorlattal megszelídítve, eltűnik a kettősség , a világ kibomlik és teljesen tisztán látható. A helyes út megtalálása után másoknak is tudunk érdemben segíteni.

Az üresség olyan, mint sugárzó tudat!

 

 

 

Tíz bika
Kakuan tollából
德力富吉郎 Tokuriki Tomikichirō (1902-2000) fametszeteivel

In: Hús-vér zen  / összeáll. Nyogen Senzaki & Paul Reps; [ford. Acsai Roland]. Szentendre : Cephalion, 2006, 115-121. oldal

A megvilágosodás, amelyet a zen megcéloz, amiért a zen létezik, jön magától. A tudattalanban egy pillanat létezik, a másik nem létezik. De fizikailag szólván: az ember úgy jár a dolgok között, mintha a sárban járna, melybe beleragad lába és igaz természete.
Így a zennek is észre kell vennie a lépcsőket, melyek a megvilágosodás felé tartanak.
Erről szól ez a könyv. A tizenkettedik században egy kínai mester tíz bikát rajzolt és ellátta őket szövegekkel.
Az ő verziója maga volt a zen, sokkal jobb, mint az előző variációk, a taoista bikák, melyek a nyolc kép semmisségével végzödtek. Azóta is folyamatos inspirációk forrása a könyv, és sokan próbálták újrarajzolni Kakuan bikáit.

Az itt következő szöveg egy előszó, melyet Nyogen Senzaki és Paul Reps írtak az első kiadáshoz:

A bika az élet örök jele igaz tettekkel. A tíz bika tíz lépcsőt jelent, melyek a megvilágosodáshoz vezetnek.
Ezek a lépcsők ugyanúgy élnek, mint Kakuan idejében (1100-1200), aki szintén régi mintákat követett bikái megrajzolásában. Itt Amerikában mi is hasonló dolgot hajtunk végre: nyolc évszázaddal később megmutatjuk, hogy a bika még mindig él. (Kiotóban Tokuriki ugyanezt tette.)
Ez a kreatív erő áthat időn és teren. A tíz bika több mint költészet, több mint festészet. A spirituális megismerés kinyilatkoztatása ugyanúgy, mint az emberi létezés minden bibliája. Talán az olvasó, rnint a kínai pátriárkák, észreveszi majd lehetséges énje lábnyomait, és kezeiben szándékaival,
a tiszta vágy borával meglátogatja a piacot, ahol másokat is megvilágíthat.


1. A BIKA KERESÉSE

A világ mezején félrehajtom a fűszálakat
Időtlen idők óta, hogy bikámat megtaláljam.
Névtelen folyókat követek, elveszve távoli hegyek ösvényein.
Erőm, akaratom elhagy, nem találom őt.
Csak a tücskök ciripelését hallom az éjszaka erdejéből.

Kommentár:
A bika elveszett. Miért kell keresnünk? Csak azért, mert nélkülöznörn kell igaz énem, elvétem nyomait. Az érzékek összezavarnak. Távol otthonomtól útkereszteződések hada. Melyiket válasszam? Nem tudom. Kapzsiság, félelem, rossz és jó összezavarnak.



2. RÁLELVE A NYOMAIRA

A folyóparton, az árnyas fák alatt ráleltem nyomaira!
Az illatozó füvek nem rejtik többé.
Mélyen a hegyek ölében megtaláltam patái körvonalait.
Nyomai itt vannak az orrom előtt és fölfelé vezetnek.

Kommentár:
Megértve a tudást megtaláltam a bika nyomait. S megértem ezt is: miként sok szerszám készül ugyanabból a fémből, ugyanúgy sok szubjektum születik ugyanabból az énből. Amíg ki vagyok zárva, hogyan döntsem el, mi a jó s mi rossz? A kapun nem léphetek be, hiába találtam meg nyomait.



3. A BIKA ÉSZLELÉSE

Hallom a fülemüle dalát.
A nap éget, a szél hűsít, nyírfák zöldellnek végig a parton.
Ide rejtőzött el a bika!
Melyik művész tudna ilyen erős fejet, ilyen varázslatos szarvat rajzolni!

Kommentár:
Amikor valaki meghallja a hangot, érzi forrását. Ahogy a hat érzék kinyílik, a kapu is. Lépj be és lásd meg a bika fejét! Egység: mint só a vízben, mint szín a festékben. Nincs, ami ne az én része lenne.



4. A BIKA KÉZRE KERÍTÉSE

Legyőzöm szömyű harcban.
Hatalmas ereje fáradhatatlan.
Övé a magas hegytető a felhők felett,
S a szurdok is, odalent.

Kommentár:
Régóta kóborolt az erdőben, de most már erősen tartom! Bámulatos tájak irányítják útját. Édes füvet enne, hívogatják. Elméje csökönyös. Meg kell reguláznom: hol az ostorom?



5. A BIKA MEGZABOLÁZÁSA

Ostor s kötél nélkülözhetetlen,
Különben elkóborolna poros utakon.
Beidomítom, kedves legyen.
Aztán már béklyó nélkül is követ.

Kommentár:
Amikor egy gondolat érkezik, rögtön jön nyomában a másik. Ha az első gondolat a megvilágosodásból szökken, igaz lesz a többi is. Hamisságból csak hamisság származik. Bár ezek nem az objektív világ szülöttei, hanem a szubjektumé. Tartsd szorosan a kötőféket, ne engedj kétségeknek!



6. HAZALOVAGOLNI A BIKÁN

Hátára ülök és lassan baktatunk haza.
Furulyám szava szól az éjben.
A harmónia dobolja örök ritmusát.
Aki hallja ezt a dalt, csatlakozik hozzám.

Kommentár:
A csatának vége. Nyereség és veszteség: ugyanaz. Az erdei emberek dalait játszom és kisgyerekekét. Ülök a bikán, és a felhőket kémlelem. Haladok előre, senki kedvéért viszsza nem fordulok.



7. A BIKA ELTŰNÉSE

Vezetve a bikát, hazaértem.
Nyugodt vagyok, a bika pihenhet.
A hajnal közeledik. Áldott álomban
Fedeles lakomban kiejtem kezemből az ostort
És a kötelet.

Kommentár:
Egyetlen törvény van, nem kettő. A bika csak egy tünemény az időben. Ugyanaz a kapcsolat közte és köztem, mint a nyúl és a csapda, mint a hal és a háló között. Mint az arany és a salak, vagy a hold és a felhő között. Egyetlen tiszta ösvény szeli át a végtelen időt.



8. A BIKA ÉS AZ ÉN ELTŰNÉSE

Ostor, kötél, az én, a bika - mind semmi.
A menny oly nagy: semmi be nem szennyezheti.
Hogyan élhetne egy hópehely a lángok között?
Kövesd a pátriárkák lábnyomát!

Kommentár:
Középszerűség nincs többé. Az elme tisztán fénylik. Nem keresem már a megvilágosodást. De nem is maradok rajta kívül. Mióta nem tartozom semmihez, nem lát senki. Még ha madarak százai is röpködnének körül virágokkal a csőrükben, dicséretük semmit sem érne.



9. ELÉRVE A FORRÁST

Túl sok lépcsőt kell megtenni, hogy forrást s gyökeret éljünk.
Jobb, ha vaknak és süketnek születünk!
Az igazság házában lakozom, nem hat el hozzám a világ zaja.
A foryók nyugodtan hömpölyögnek és a virágok mindig vörösek.

Kommentár:
Már a kezdetektől fogva az igazság nyilvánvaló. A csendben lebegve figyelem az összeolvadást és az össze nem olvadást. Aki nincs a formához kötve, nincs szüksége reformálásra. A folyó smaragd színű, az ég indigó. Látom, mi születik és mi pusztul.



10. A VILÁGON

Mezítláb és félmeztelen kószálok a világban.
Ruháim lyukasak és porosak - mégis boldog vagyok.
Nincs szükségem csodákra, hogy teljes legyen életem.
Épp most előttem egy fa élni kezd.

Kommentár:
Kapurn mögött a bölcsek nem ismernek. Kertem szépsége nyilvánvaló. Miért keresnénk a pátriárkák lábnyomát? Kimegyek a piacra borosüvegeimmel és hazatérek megrakottan. Meglátogatom a kocsmát és a piacot, és mindenki, akivel találkozom, megvilágosodik.

 

 

 

Kakuan: Tíz bika történet
Bánfalvi András fordítása
Forrás: 10 Bulls by Kakuan. Transcribed by Nyogen Senzaki and Paul Reps. Illustrated by Tomikichiro Tokuriki. Több kiadásban és több antológia részeként is megjelent, a legismertebb a "Zen Flesh, Zen Bones. Tuttle Publishing, Boston 1989." Bánfalvi András fordítása korábban az Uszó 3, Tanulmányok az Intézet előadásaihoz (Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet, Budapest, 1986, 25-45. oldal) füzetben is olvasható volt. A fordítást az eredetivel és a korábban már megjelent változatokkal egybevetette: Végh József

I. A bika keresése

E világ legelőin a magas fűszálakat, félrehajtogatva keresem a bikát.
Névtelen folyókat követve, távoli hegyek egymásba vesz * ösvényein tévelyegve,
Erőm kevés, életerőm kimerült, s nem találom a bikát.
Csak az éjszakai erdőben ciripel tücsköket hallom.

A bika sosem veszett el. Mi szükség van hát a keresésére? Csak igazi természetemtől való elkülünülésem miatt nem találom őt. Az érzékek zűrzavarában, még nyomát is elveszítem. Az otthonomtól távol, rengeteg keresztutat látok, de hogy melyik a helyes út, nem tudom. Mohóság és félelem, jó és rossz gubancában fogoly vagyok.

 

II. A lábnyomok felfedezése

A folyópart mentén, a fák alatt lábnyomokat látok!
Még az illatos f tövén is észlelem a nyomait.
Messze a távoli hegyekben is.
Ezek nem rejtettebbek, mint valaki ég felé fordított orra.

A tanítást felfogva, látom a bika nyomait. Majd rájövök, hogy amilyen sokféle eszközt készíthet egy fémb l, ugyanígy milliárdnyi személyiség hozható létre az én anyagából. Amíg nem teszek különbséget, hogyan választhatnám el az igazat a hamistól? Még nem léptem át a kapun, de már felismerem az ösvényt.

 

III. A bika megpillantása

Hallom a fülemüle dalát,
a nap forrón tűz, enyhe szél fúj, fűzek zöldellnekvégig, a part mentén.
Itt nem rejtőzhet el a bika!
Milyen művész képes megrajzolni súlyos fejét, királyi szarvait?

Ha hallod a hangot, érzékelheted forrását is. Ahogy a hat érzék egyesült, máris átléptél a kapun. Akárhol lép be valaki, látja a bika fejét! Ez az egység, olyan, mint só a vízben, mint szén a fest anyagban. A legkisebb dolog sem különül el önmagától/az éntől?/.

 

IV. A bika elfogása

Szörnyű harc árán megragadom.
Hatalmas ereje‚ s akarata kimeríthetetlen.
Kitör, messze a felhők fölé‚ emelkedő fennsikra tér,
vagy járhatalanszakadékba veszi be magát.

Sokáig a vadonban élt, de ma elkaptam! Vonzódás a fest iséghez befolyásolja útjait. Édesebb fűre vágyva tovább vándorol. Elméje még mindig makacs és zabolátlan. Ha be akarom törni, fel kell emelnem korbácsomat.

 

V. A bika megszelídítése

Szükség van a korbácsra és a kötélre,
egyébként elkóborolhatna valami poros útra.
Mivel jól idomított, természete szerint kezessé válik.
Ezután béklyók nélkül is engedelmeskedik gazdájának.

Amikor megszületik egy gondolat, ezt másik gondolat követi. Ha az els gondolat a megvilágosodásból ered, akkor minden ezt követ gondolat igaz lesz. A tévedésb l ered ek mindent hamissá tesznek. A tévedést nem az objektivitás okozza, hanem a szubjektivitás eredménye. Tartsd szorosan az orr-karikát, s egyetlen kétségnek se adj teret.

 

VI. Hazafelé a bikán

Felülve a bikára, lassan elindulok hazafelé.
Fuvolám hangja száll az esten át.
Kezemmel dobolva ütemezem a lüktet harmóniát, irányítom a végtelen ritmust.
Bárki hallja ezt a dallamot, csatlakozik majd hozzám.

Ez a küzdelem véget ért; nyereséget, veszteséget egyaránt elfogadtam. A falusi favágók énekét éneklem és gyermekdalokat játszom. Lovaglóülésben a bikán, észreveszem a felh ket a fejem fölött. El re haladok, nem számít, ki akar visszahívni.

 

VII. A bika transzcendentációja (meghaladása)

Lovaglóülésben ülve a bikán, hazaérek.
Derűs vagyok. A bika is pihenhet.
Eljött a hajnal. Gyönyörteljes nyugalomban,
zsúpfedeles házamban, eldobtam a korbácsot és a kötelet.

EGY törvény minden, nem kettő. Csupán időszakos tárgyunknak választottuk a bikát. Olyan ez, mint a nyúl és a csapda, vagy a hal és a háló viszonya. Olyan, mint az aranyé és a szemété, vagy a felhők közül előbukkanó Holdé. Egyetlen tiszta fény ösvény vezet át a végtelen időn.

 

VIII. Mindkettő, a bika & az én transzendentál

Korbács, kötél, ember és bika - egyként a Nincs-be enyészik.
Ez a mennyország olyan nagy, hogy üzenet nem ejthet foltot rajta.(?)
Hogyan létezhetne egy hópehely a tomboló tűzben?
Ime, a pátriárkák lábnyomai.

A középszerűség eltűnt. A tudat megszabadult korlátaitól. Nem keresem a megvilágosodás állapotát. Nem maradok ott sem, ahol nincs megvilágosodás. Mivel egyik állapotban sem időzöm, szem nem láthat engem. Ha madarak százai szórnák teli utamat virággal, az ilyen dicséret semmitmondó lenne.

 

IX. A forrást elérve

Túl sok lépést tettünk visszatérve a gyökerekhez és a forráshoz.
Jobb vaknak és süketnek lenni kezdettől fogva!
A valódi otthonodban időzve, nem törődve azzal, ami nélkül -
A folyó csöndesen folyik tovább, és vörösek a virágok.

A kezdettől fogva világos az igazság. Csendben pihenve, észlelem az épülés és a széthullás formáit. Aki nem ragaszkodik a formákhoz, annak szükségtelen újjáformálódnia. A víz VALÓBAN smaragd, a hegy VALÓBAN indigókék s én látom, melyik teremt‚ s melyik pusztít.

 

X. Visszatérés a világba

Mezítláb vagyok és mellem csupasz. Elvegyülök a világ emberei között.
Ruhám rongyos és porral fedett, és állandó boldogságban élek.
Nem használok varázslatot, hogy megnyújtsam életem.
És most, a halott fák életre kelnek előttem.


A kapumon belül ezer bölcs sem ismer meg engem Kertem szépsége láthatatlan. Miért kéne a pátriárkák lába nyomát kutatni? Boros üvegemmel a piacra megyek, s botommal a kézben hazatérek. Ellátogatok a borospincébe és a piacra, és mindenki akire rápillantok, megvilágosodik.

 

 

 

Tíz bika
Kuoan & mások
Képek, versek, kommentárok
Hadházi Zsolt fordítása (2007)
http://zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=3389796

Előszó

A tíz bika képsorozat egyelőre a magyar gyakorlók körében nem igazán ismert. Kuoan Shiyuan klasszikus verseivel, melyeket három különböző angol fordítás és a kínai eredeti segítségével ültettem át, két híres tanító kiváló kommentáraival és a magam hozzáfűzéseivel szeretném terjeszteni ezt a kiváló tanítást. Váljon minden lény javára!

Seng-jen bevezetője

A tíz bika képek a csan gyakorlás folyamatának és fejlődésének jelképei. Mikor Kína egy mezőgazdasági társadalom volt, az emberek ökröktől* és bivalyoktól függtek a föld megmunkálásánál. Ezek az állatok fontosak voltak, erősek és az emberi élet részei, ezért a bika hasonlata jelentőségteljes volt az akkori buddhisták számára.

A bika példája mint a gyakorlás jelképe megtalálható egy történetben a Tang korból (618-906). Egy szerzetes a kolostor konyháján dolgozott, mikor a mester bement és megkérdezte, mit csinál. Így válaszolt:

- Semmi különöset, csak terelgetem a bikát**.
- Hogyan terelgeted? - kérdezte a mester.
- Minden alkalommal, amikor a bika elmászkál füvet enni, miközben dolgoznia kéne, megzabolázom és visszaviszem dolgozni. - válaszolt a szerzetes.

Ez a történet kung-anná vált, amiben a bika jelképezi a tudatot, melyet a pásztornak képeznie kell. A csan gyakorlatban a hangsúly a tudati van, nem a testi gyakorláson van. Ha a tudat nem tiszta, nem lehet tisztaság a testben és a beszédben.

A Lótusz szútrában a fehér bika egy jelkép a születés és halál, avagy a szamszára meghaladására. Bárki, aki látja a fehér bikát, látja a nagy járművet (mahájána), mely elvezet a buddhasághoz.

Sok változata készült a tíz bika képeknek a Szung dinasztia idejében (960-1279). Gyakran vers kísérte a képeket. A leghíresebbet ezek közül Kua-an Si-juannak tulajdonítják, aki egy tizenkettedik századi csan mester volt a Lin-csi iskolából. Mindegyik változat a csan gyakorlat folyamatát és szintjeit illusztrálja, mint ahogy a buddha-természet, saját eredendő természetünk felismerését is.

Hiszed, hogy megvan neked ez a bika, a buddha-természet magadban? Ha nincs hited a buddha-természet létezésében, vagy a lehetőségben, hogy megtapasztald saját belső énedet, akkor a bika terelgetése tárgytalan. Ha nincs bika amit terelgetni kell, nem létezhet bika terelgetés, nincs haladás. Ez igaz azokra az emberekre, akiket nem érdekel belső természetük felfedezése, és azokra is, akik egyszer elkapták a bikát és aztán elengedték.

*kínai: niu2, jelenthet tehenet, ökröt és bikát is. Az angol itt mindenhol az „ökör” kifejezést használja, de én amúgy bikának fordítottam, mint ahogy már az eredeti verseknél is.

**Az egyik, itt is használt angol fordítása a tíz bika képeknek a „Ten Ox Herding Pictures”, vagyis „Tíz ökör terelgető kép / tíz kép az ökör tereléséről”. Ebben megint csak eltérek az angol szövegtől, mert egyszerűen „tíz bikának” fordítom, ahogy az kínaiul van.

Csögyam Trungpa bevezetője

Úgy döntöttem, hogy beveszem [a tanításokba] a tíz bika képeket, mely e jól ismert bemutatása a tudat képzésének, oly alapvető, hogy minden buddhista iskola részének lehetne tekinteni. Egy mélyebb módon úgy is lehet tekinteni, mint a szellemi fejlődést a srávakajánától a mahá atiig. A tibeti hagyományban benne van az elefánt hasonlata, de az főképp a samatha gyakorlatra utal. A jelképrendszere nem megy tovább az elefánt megülésénél. A tíz bika képekben a bika megszelídítésének fejlődési folyamata nagyon közel áll az energia átalakításának vadzsrajána nézetéhez. Különösen a visszatérés a világba, mint a Nirmánakája együttérzésének kifejezése, megmutatja, hogy a zen végső megvalósítása önmagától a mahá ati bölcsességéhez vezet.

Hadházi Zsolt bevezetője

A tíz bika jelképisége mélységes. A hínajána szempontjából a tíz kép bemutatja a hét megvilágosodási tényezőt és a Buddha megvilágosodásának három szakaszát. A madhjamaka szerint a képek a világ és az én ürességén át a szamszára és nirvána egységéig mutatnak. A csittamátra nézőpontjából a hat tudat és hetedikként a megkülönböztető tudat leigázásáról van szó, míg az utolsó három képben a mindent átfogó tárház tudat hármas természetének felismeréséről. A zen és a vadzsrajána magyarázatát két jól ismert mestertől idézem, míg én próbáltam egy egyszerűbb és gyakorlatias kifejtését adni a képeknek.

 

1. Keresem a bikát

Gyomot félrehajtva keresek mindenütt,
Széles folyón, messzi hegyeken keresztül.
Elgyötörten, letörten, nincs már hol keresni,
Csak a juharfán éneklő éji kabóca hallatszik.

Seng-jen kommentárja:
Az első kép a „bika keresése”. Egy kezdő gyakorlót mutat, aki hallotta a Buddha tanításait és elhiszi, hogy mindannyiunknak van buddha-természete és módszereket kell használnia a gyakorláshoz, mint a meditáció és a leborulás, hogy felfedezze eredendő énjét.

Csögyam Trungpa kommentárja:
Az indíttatás az első lépéshez, mely a bika keresése, az az érzés, hogy a dolgok nincsenek jól, valami hiányzik. Az elvesztés eme érzete fájdalmat teremt. Olyat keresel, ami jóváteszi a helyzetet. Felfedezed, hogy az egó szándéka egy ideális környezet teremtésére nem kielégítő.

Hadházi Zsolt kommentárja:
Az első lépés mindig a bódhicsitta felébresztése, mely szó szerint „megvilágosodás tudat”, s kifejezi a hitet abban, hogy a megszabadulás elérhető, a Buddha tanításán keresztül el is akarom érni, s ezért teszek is. Másik része a bódhicsittának annak felismerése, hogy minden lény szenved a világegyetemben, s a szándék, hogy az összesen segítsek.
A kép azt a gyakorlót mutatja, aki elszántan mindent megtesz azért, hogy megoldást találjon, s nem adja fel addig, amíg rá nem lel a bika nyomaira. De csak akkor láthatja meg, ha ez a törekvés természetévé vált, s képes egy pillanatra megállni, nem tárgyak után kutatni, hanem rálátni saját tudatának helyzetére. Éjjel van, tehát semmit sem látni. De vajon hallod a kabócát?

 

2. Meglátom a nyomokat

Vízparton fa alatt sok nyom,
Illatos gyomok közt is meglátom.
Még mélyebben a hegyek közt szintúgy,
Mint égre tekintő orr, mi rejthetné el?

Seng-jen:  A gyakorló felfedezi a bika nyomait a második képen. Tudata elkezdett lecsendesedni és valamit érez, de látja, hogy a bikát nem könnyű megtalálni. Mások mondják, hogy ott van, de te bizonytalan vagy arról, hogy mit látsz. Az egy hegy, vagy egy felhő? A kezdő gyakorló csak nyomokat látott. Vajon a bikához tartoznak? Ezen a ponton ragaszkodsz a gyakorláshoz, és a gyakorlás arra hajt, hogy keress. A gyakorlás erősíti a hited. Ez a bika nyomainak meglátása.

Csögyam Trungpa:  Megértve az eredetet megtalálod a fájdalom meghaladásának lehetőségét. Ez a négy nemes igazság észlelése. Látod, hogy az egó teremtette konfliktusokból fájdalom fakad és felfedezed a bika lábnyomait, melyek a történések minden esetében benne levő mély jegyei az egónak. Tévedhetetlen és logikus következtetések vezetnek, mintsem vak hit. Ez megfelel a srávakajána és a pratjékabuddhajána ösvényeinek.

Hadházi Zsolt :  Ahogy sikerül belépni tudatunk birodalmába, mindenütt azt véljük fölfedezni. Bármivel is találkozzunk, szeretnénk meglátni benne a bikát, attól függetlenül, hogy még nincs igazán pontos képünk róla, mi is az a tudat. Abban már biztosak lehetünk, hogy közel a megoldás. Értjük, mit is kéne csinálnunk, de még hiányos a tapasztalat. Ha szemünket nem tévesztik meg a nyomok, a magyarázatok követése, akkor felpillantva észre vehetjük magát a bikát.

 

3. Meglátom a bikát

Fülemüle énekel egy ágon,
Meleg nap, lágy szél, parti zöld fűzfák.
Itt van, többé nem rejtőzhet el,
Méltóságteli fej, szarvak, lefesteni is nehéz.

Seng-jen:  A harmadik képen a gyakorló látja a bika farkát. Korábban a nyomok látványa hitet adott neki, hogy szorgalmasan gyakoroljon, és most hirtelen meglátja az állatot. Ezt úgy is leírják, mint a tiszta tudat arcának meglátását, vagy mint a pillanatnyi eltűnését az énközpontúságnak. Néha úgy írják le a képet, mint az ember belső természetének meglátását, de ez csak a megpillantása valaminek, csupán a farka a bikának.

Csögyam Trungpa:  Megdöbbensz a bika látványától, és aztán, mivel már nincs többé semmilyen titok, elgondolkozol, vajon tényleg ott van-e, észreveszed ezt a lényeg nélküli minőséget. Mikor elkezded elfogadni a nem kettősség észlelését, ellazulsz, mert többé nem kell védened az egó létét. Ekkor megengedheted, hogy nyitott és jótékony legyél. Meglátsz egy másik utat kivetítéseid kezelésére, és ez a boldogság önmagában, az első szellemi szintje a bódhiszattva megvalósításnak.

Hadházi Zsolt:  Egyetlen éber pillanat, s feltűnik maga a bika. Rájövünk, micsoda zavargás folyik a tudatban. Bár még nem értjük teljességében a gondolatok és érzelmek kavalkádját, tudjuk, ezek nem valódiak, nem mi vagyunk azok. És ha már egyszer sikerült ezt észlelnünk, akkor újra neki kell futnunk.

 

4. Elkapom a bikát

Hatalmas erőfeszítéssel elkapom,
Akarata és ereje nagy, legyőzni nehéz.
Időnként képes magas helyekre menni,
Felhők fölé, vagy mély barlangba.

Seng-jen:  A gyakorló elkapja a bikát és megpróbálja irányítani egy kötéllel az „elkapni a teljes bikát” című negyedik képen. Meglátja saját buddha-természetét, de még mindig zaklatottságot tapasztal, amit a sóvárgás, a harag, a nem tetszés és a neheztelés okoz. A tudat megannyi módon hoz létre zaklatottságot válaszul arra, ami körül veszi. Látva belső természetét, a gyakorló vigyáz, hogy ne hozzon létre zaklatottságot és tudja, hogy a környezet nem valódi, állandó létező. Ettől még zaklatottságot tapasztal és muszáj megfelelő módszereket és nézeteket használnia, mint a meditáció és az okok és feltételek megértése, hogy kezelje a problémákat. A módszerei és nézetei a csannak teszik ki a bikát irányító kötelet.

Csögyam Trungpa:  Meglátva a bikát egy pillanatra, azt találod, hogy a nagylelkűség és fegyelem nem elegendő kivetítéseid kezelésére, mert nem haladtad meg teljesen még a haragot. Fel kell ismerned az ügyes eszközök pontosságát és az egyszerűségét annak, hogy a dolgokat akként lásd, amik, ahogyan kapcsolódnak a teljesen kifejlesztett együttérzéshez. A harag legyőzése nem történhet kettősségben végzett gyakorláshoz - teljes elkötelezettség kell a bódhiszattva együttérző útja iránt, mely a türelem és erőfeszítés fejlesztése.

Hadházi Zsolt:  Sokszor fogva tudjuk tartani a bikát, főleg nyugodt körülmények között, de alkalmanként magával ragad bennünket a hév, s csak utólag jövünk rá, hogy bizony felhők fölött, vagy épp mély barlangban jártunk. Odafigyelve a kényes részekre, mindig urai lehetünk a bikának.

 

5. Megszelidítem a bikát

Ostor és kötél nem elhagyható,
Nehogy porba és szennybe menjen.
Megszelídítve tiszta és engedelmes lesz,
Láncok nélkül is követi az embert.

Seng-jen:  Az ötödik képet egyszerűen „bika terelésnek” nevezik. Már mint bölcs, a gyakorló könnyedén vezeti a bikát a kötélnél fogva. Nagyjából a tizenegyedik és tizennegyedik szintjét érte el a mahájána bódhiszattvaságnak. Bár ritkán zaklatott, továbbra is szorgalmasan gyakorol és fogadalmakat tesz. A bikát terelő és a bika irányvétele már tiszta.

Csögyam Trungpa:  Miután már elkaptad, a bika megszelídítését a meditáció teljes körű éberségének pontosságával és a meghaladó tudás éles ostorával éred el. A bódhiszattva beteljesítette a meghaladó művészeteket (páramiták) - nem tartózkodva semmin sem.

Hadházi Zsolt:  Fenntartva az éberséget minden pillanatban, úgy irányítjuk tudatunkat, ahogyan épp szükséges. Tudjuk, mikor milyen módszerrel tegyük kezelhetővé a különféle helyzeteket, ismerjük a gyakorlatok egész rendszerét. És ha a sok törődés és nevelés eredményes, akkor a bika már magától is tisztában van feladatával.

 

6. Bikán lovagolva hazatérek

Megülve a bikát kényelmesen hazaindulok,
Fuvolám dala az est vörös felhőibe száll.
Egy ütem, egy dallam, korlátlan értelem,
Ismerve a hangot minek kéne beszélni?

Seng-jen:  „Haza lovagolni a bikán” a hatodik kép, egy jól nevelt és engedelmes bikát mutat, mely ismerős az úton. A bikát terelő erőfeszítés nélkül ül a hátán, játszik fuvoláján. Ez az első bhúmi helyzete, vagy a negyvenegyedik szintje a bódhiszattvaságnak. A gyakorlónak nincs többé szüksége tudatos erőfeszítésre, hogy folytassa gyakorlatát és fogadalmakat tegyen. A bika egyszerűen megy tovább az úton. A gyakorló cselekedetei megfelelőek minden helyzetben.

Csögyam Trungpa:  Többé nincs kérdés a keresésről. A bika (tudat) végül engedelmeskedik a gazdának és kreatív cselekvés lesz. Ez az áttörés a megvilágosodás állapotába - a vadzsra-szerű szamádhija a tizenegyedik bhúminak. A mahámudra tapasztalatának kibomlásával a mandala fényessége és színe a zenévé válik, mely haza vezeti a bikát.

Hadházi Zsolt:  Egységben a bikával nincs szükség parancsokat adni. Éberségünk természetesen van jelen és sosem inog meg. Bármilyen tekervényes útról legyen is szó, a bika gondtalanul halad át rajta. Ha elég jól ülünk, végül teljesen eltűnik a bika mozgása is.

 

7. Bikát elfelejtve magam maradok

Bikán ülve elérem hegyi otthonomat,
Lám a bika eltűnt, az ember nyugalomban.
A nap magasról tűz, mégis álmodok,
Ostor és kötél a fűkunyhóban hagyva.

Seng-jen:  A hetedik kép a „bika elfelejtése”. A bika eltűnt. Csak a gyakorló marad. Ez a pont az első és a nyolcadik bhúmi szintje között van, és a bódhiszattva ösvény negyvenegyedik és negyvenhetedik fokozata között. A gyakorló nem tesz erőfeszítést. A kezdő gyakorlás olyan, mint árral szemben úszni. Nagy erőfeszítés kell hozzá. Később az úszó egy a vízzel. Vajon van még úszás?

Csögyam Trungpa:  Még az a boldogság és szín is lényegtelenné válik. A jelképek és energiák mahámudra mandalája beolvad a mahá atiba a tapasztalat eszméjének teljes hiányán keresztül. Nincs többé bika. Az őrült bölcsesség egyre inkább nyilvánvalóvá válik és teljesen elhagyod a szándékot a manipulálásra.

Hadházi Zsolt:  A gondolatok és az érzelmek teljesen eltűnnek, nincs már mit kordában tartani. Ami marad, az az éntudat, önnön létezésem érzete. Semmi több, csupán vagyok. Éberségem teljes, de még mindig maradt valami, ami álomszerű, mégpedig az, hogy ez az én éberségem. Ráébredve erre minden akadály eltűnik.

 

8. Ember és bika is elfelejtve

Ostor, kötél, ember, bika mind üres,
Tágas kék eget üzenet nehezen érne el.
Kályha tüzes tetején nem marad hó,
Ide érve az ősökhöz csatlakozhatok.

Seng-jen:  A bika és a bika terelője is eltűnt a nyolcadik képen. Csak egy kör, a kép kerete marad. A hetedik kép elveszi a bikát, ami a világot jelképezi, a tárgyat. Végül, az alany is eltűnik a nyolcadik képen. Semmi sem marad. Nincs cél és nincs gyakorló.

Csögyam Trungpa:  Ez a törekvés és nem-törekvés együttes hiánya. Ez az eredendő Buddha lényeg meztelen képe. Ez a belépés a dharmakájába a nem-figyelés tökéletessége - nincs többé semmilyen feltétel és meghaladtad a mahá ati megértését, mint az utolsó fokozatot.

Hadházi Zsolt:  Az üresség tökéletes szemléletét semmi sem szennyezi be. Ez az igazi lemondás, ahol kettősség és egység teljesen megszűnik. A három idő összes buddhája csak erre ébredt rá. Azonban ezen is tovább kell lépni, ami a természetes kibomlása a bódhicsittának, s ami kezdetben cél volt, valóságosan jelenik meg.

 

9. Visszatérés a forráshoz

Visszatérni a forráshoz eleve hasztalan,
Jobb lett volna vaknak és süketnek lenni.
Kunyhóban ülve nem látok semmit odakint,
A folyó magától folyik, a virág magától piros.

Seng-jen:  A kilencedik kép, „visszatérés az eredethez”, egy hegyet és egy folyót mutat. A kezdő gyakorló helyeket és folyókat lát, de nem ismeri fel őket olyannak. A jártas gyakorló a hegyeket hegyeknek látja, a folyókat folyóknak. Visszatért a világba. Minden létezik, kivéve a ragaszkodása. Nincs többé gyakorlás vagy nem gyakorlás, bölcsesség vagy zaklatottság. Minden teljes, minden egy buddha, és a környezet egy buddha-föld.

Csögyam Trungpa:  Minthogy már így is olyan nagy tér és nyitottság van, és a félelem teljes hiánya, a bölcsességek játéka természetes folyamat. Az energia forrása, melyet nem kell keresni, itt van. Ez olyan, hogy gazdag vagy, nem pedig valami mástól gazdaggá tett. Mivel létezik alapvető melegség és alapvető tér is, az együttérzés buddha tevékenysége élő és ezért minden kommunikáció kreatív. Ez a forrás abban az értelemben, hogy kimeríthetetlen kincsestára a buddha cselekvésnek. Ezért ez a szambhógakája.

Hadházi Zsolt:  Az ürességnek kettő, de nem különálló oldala van, a végső és a hétköznapi. A tudat egyszerre nem ragaszkodó és éber, tér és fény jellegű. Egység és sokaság nem akadályozza egymást egy pillanatra sem, mi több, kölcsönösen áthatóak. Nincs elfogadás, de nincs elutasítás sem. Minden természete szerint változik. Hogy lehetne ez gond?

 

10. Tárt karokkal a piacra érek

Csupasz mellkassal, mezítláb piacra érek,
Koszos-poros ruhában szélesen vigyorgok.
Szellemek és varázserő használata nélkül,
Kiszáradt fák azonnal virágba borulnak.

Seng-jen:  Hagyományosan egy koldust és egy koszlott ruhájú, nagy hasú szerzetest látunk a tizedik képen. A koldus jelképezi a szenvedést, a szerzetes egy gyakorló, aki befejezte gyakrolását. Elhagyta a hegyek elszigeteltségét és visszatért a világba segíteni minden lénynek. Nincsen zaklatottsága, de mivel mások szenvednek, természetesen segítséget nyújt az úton minden szükségben levő lénynek.
Mindegyik képről beszéltem, de van még egy fontos hozzáfűznivaló. Az emberek néha önző nézőpontot vesznek fel ezen képek kapcsán, mert azt sugallják, hogy előbb gyakorlunk, ameddig elérjük a buddhaságot, s csak utána kezdünk segíteni az érző lényeknek. Nem ez a buddhizmus, vagy a csan módszere. Amint a Buddha tanításai használnak az életedben, el kell kezdened segíteni az érző lényeken. Még a bika terelésének legelső képénél is segítened kell más lényeken. Ne egyszerűen csak várj a buddhaságra.

Csögyam Trungpa:  A nirmánakája a teljesen felébredett állapota a világban való létnek. Cselekedete olyan, mint a hold tükröződése száz tál vízben. A hold nem akar tükröződni, de ez a természete. Ez az állapot a földdel dolgozik teljes egyszerűséggel, meghaladva követi bárki példáját. Ez a „teljes bukás” vagy „vén róka” állapota. Elpusztítasz bármit amit el kell pusztítani, legyőzöl bármit amit le kell győzni, és törődsz bármivel amihez a törődésed kell.

Hadházi Zsolt:  Hegyekből a piacra, buddha-földről a világba, mozgásnak tűnik, mégsem megy senki sehova. Ember emberrel, buddha buddhával találkozik. A hétköznapi út az egyedüli, s haladásról beszélve, látszólagossága itt nyer értelmet. A mester találkozik a tanítvánnyal, s a tanítvány keresésre indul.


 

Kakuan: A tíz bika történet
A szellemi fejlődés tíz lépcsőfoka
Dobosy Antal fordítása
[A verseket és a magyarázatokat
Zen Flesh, Zen Bones / Zen hús, zen csontok, compiled by Nyogen Senzaki & Paul Reps, Penguin Books, Charles E. Tuttle Co., Inc., 1975, 133-147. oldal, c. művéből vettük át.]

Vö.
Kakuan: Tíz bika történetek [ford. Dobosy Antal]; [terv. és ill. Császma József]. [Magyar Iparművészeti Főiskola], Budapest, 1984, [24] oldal

A tíz bika történet,
fordította: Dobosy Antal; Zen tükör, A magyarországi Zen Kvan Um Iskolájának lapja, 1994 tavasz, 2. évfolyam, 1. szám, 10-12. oldal


1. Keresem a bikát

E világ legelőjén a bikát keresem, s egyre csak a magas füvet hajtom félre magam előtt.
Névtelen folyókat követek, és elveszek a távoli hegyek egymást keresztező ösvényei között.
Erőm elfogy, kimerülök, de a bikát mégsem találom.
Csak a tücsök ciripelését hallom egész éjjel az erdőből.

A bika elveszett. De miért kell megkeresnem? Annak, hogy nem tudom megtalálni, az igazi természetemtől való elválasztottság az egyedüli oka. Az érzések zűrzavarában még a nyomait is elveszítem. Távol az otthontól számtalan keresztutat találok, de nem tudom, hogy melyik az igazi. Kapzsiság és félelem, jó és rossz összezavar.

 

2. Megtalálom a nyomokat

A folyópart mentén a fák alatt veszem észre először a lábnyomokat.
Majd az illatos fűben is meglátom nyomait,
Sőt a távoli hegyek mélyén is megtalálom.
Ezek a nyomok nincsenek elrejtve, ahogy az ember orra sem, mikor az ég felé tekint.

Most, hogy megértem a tanítást, már látom a bika lábnyomait. Majd azt is megtanulom, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy egyazon fémből többféle használati eszköz készül, úgy készül – de sokkal több termék – a magam gyárában. Anélkül, hogy megkülönböztetném az igazságot és a nem-igazságot, hogyan is érthetném meg? A kapun még nem léptem be, de az ösvényt már látom.

 

3. Megtalálom a bikát

A csalogány énekét hallom.
A nap meleg, a szél enyhe és a fűzfák zöldellenek a part mentén.
Itt bika el nem rejtőzhet!
De mely művész képes ilyen hatalmas fejet rajzolni ilyen fenséges szarvakkal!

Ha az ember hall egy hangot, annak forrását is érezni tudja. Amikor a hat érzék összeolvad, akkor beléptünk a kapun. És ha valaki belépett a kapun, az látja a bika fejét is. Ez az egység olyan, mint a só a vízben, vagy mint a szín a festékben. A legcsekélyebb dolog sem különül el önnön valójától.

 

4. Elfogom a bikát

Iszonyú küzdelemben ragadom meg őt.
Hatalmas akarata és ereje kimeríthetetlen.
Felfelé tör, fel a havas fennsíkra, túl a felhőköd fölé,
Vagy megáll egy áthatolhatatlan szakadék mélyén.

Hosszú ideje lakott az erdőben, de ma végre megfogtam! A hozzá vezető úton az akadály éppen az élménybe való belefeledkezés volt. De még mindig édesebb fűre vágyódik, és elkóborol. Elméje konok és zabolátlan. Fel kell emelnem ostoromat, ha azt akarom, hogy engedelmeskedjen.

 

5. A bika megszelídítése

Az ostor és kötél még szükségesek,
E nélkül elkóborolna lefelé valami poros úton.
De jól megzabolázva természetesen megszelídül,
És később béklyók nélkül is engedelmeskedni fog mesterének.

Minden gondolatot egy másik gondolat felmerülése követ. Ha az első gondolat a megvilágosodásból fakad, az összes többi rákövetkező gondolat is igaz lesz. De egyetlen tévedés mindent meghamisít. Nem a tárgyak azok, amik a tévedéseket okozzák, hanem a látásmód. Tartsd az orrgyűrűt szorosan, és egyetlen kétséget se engedj meg magadnak.

 

6. Hazafelé a bikán

Felülök a bikára, és lassan hazafelé indulok.
A furulyám hangja zeng egész este.
Kézütésekkel mérem a lüktető harmóniát, én vezénylem a végtelen ritmust.
Midenki, aki hallja e dallamot, csatlakozik hozzám.

Ezen a harcon már túl vagyok, nyerés és vesztés egyre megy. Falusi favágók dalait éneklem, és gyermekdalokat játszom. Megülöm a bikát, figyelem fönt a felhőket, előre haladok, és nem törődöm azokkal, akik vissza szeretnének hívni.

 

7. Túljutok a bikán

Megülöm a bikát és hazaérek.
Nyugodt vagyok, a bika is pihenhet.
A hajnal is felvirradt már áldott nyugalomban.
Zsuptetős kunyhóban lakom, és felhagytam már ostorral és kötéllel.

Minden törvény egy, nem kettő. A bikát csak ideiglenes alanyként használjuk. Olyan ez, mint a nyúl és a csapda, vagy mint a hold kibukkanása a felhők mögül. A tiszta világosság ösvénye visz végig a végtelen időn.

 

8. Túl a bikán és önmagamon

Ostor, kötél, személy és bika a nem-dologiságban olvadnak egybe.
A hatalmas égboltot nem szennyezheti be szó.
De hogy is létezhet hópehely a lobogó tűzben?
Ezek itt ősatyák lábnyomai.

Középszerűség nincs már. A tudat korlátoktól mentes. Nem keresem már a megvilágosodást, de nem is maradok ott, ahol nincs megvilágosodás. Nem időzöm egyik állapotban sem, így szem nem láthat. Madarak százai szórhatják tele utamat virággal, de még az ilyen magasztalásnak sincs jelentősége.

 

9. Elérem a forrást

Sok lépés vezetett vissza a gyökérhez és a forráshoz.
Jobb lett volna kezdetettől fogva vaknak és süketnek lenni.
Annak, aki igazi otthonában lakik, mindegy a bent és a kint.
A folyó nyugodtan folyik tovább, és nyílnak a virágok.

Az igazság kezdettől fogva világos. Csendben mérlegelve figyelem az egybeépülés és a szétesés formáit. Aki nincs formához kötve, annak nem kell új formát öltenie. A víz smaragdszínű, a hegyek indigókékek, és én látom azt, ami épít, és azt, ami pusztít.

 

10. A világban

Mezítláb, fedetlen mellel elvegyülök a világban az emberek között.
Ruhám kopott, vastagon poros, mégis mindig áldással vagyok tele.
Nem használok varázserőt életem kiterjesztésére,
Így nekem most már élővé válnak a fák.

Kapumon belül ezer bölcs sem tudhat rólam. Kertem szépsége láthatatlan. Miért is kellene az ősatyák lábnyomait kutatnom? Boroskancsómmal együtt hazafelé betérek a borüzletbe, a piacra, és bárkire tekintek is, megvilágosodik.

 

 

 

A BIKA KERESÉSE...
Kamala Buddhista Egyházközösség
http://www.kamala.hu/alap.php?mi=tanitasok&a=8&s=35


1. A BIKA KERESÉSE

Ennek a világnak a legelőjén, vég nélkül hajtom félre a magas füvet a bika keresése közben.
Követve névtelen folyókat, elveszve a távoli hegyek ösvényeinek kereszteződésén,
Energiám alábbhagy és az életerőm kimerült, nem tudom megtalálni a bikát.
Csak a kabócák ciripelését hallom az erdőn át ez éjjelen.

MAGYARÁZAT:   A bika sosem veszett el. Miért kellene megkeresni? Csak azért, mert az igaz természetemtől elválasztódtam, nem tudtam megtalálni. Az érzékszervek összezavarodottságában elvesztettem a nyomát. Messze az otthontól sok útkereszteződést látok, de hogy melyik a helyes, nem tudom. Mohóság és félelem, jó és rossz összezavarnak engem.

 

2. A LÁBNYOMOK FELFEDEZÉSE

A folyó partja mentén a fák alatt, felfedeztem a lábnyomokat!
Még az illatos fű alatt is látom a nyomait.
Mélyen a távoli hegyekben is megtaláltatnak.
Ezek a nyomok nem lehetnek jobban elrejtve,
mint az ég felé néző elől az orra.

MAGYARÁZAT:   Megértve a tanításokat, látom a bika lábnyomait. Mikor azt megtanulom, mint ahogy sokféle szerszám készül egy fém anyagából, entitások milliárdjai készülnek az önvaló anyagából. Ha én megkülönböztetek, hogyan fogom észlelni a valódi formát a nem valódiban. Még nem léptem be a kapun, azonban érzékelem az ösvényt.

 

3. A BIKA ÉSZREVÉTELE

Hallom a csalogány dalát,
A Nap meleg, a szél szelíd, a fűzfa zöld a part mentén,
Itt bika nem tud elrejtőzni!
Melyik művész tud ilyen erős fejet, királyi szarvakat rajzolni?

MAGYARÁZAT:   Mikor valaki hallja a hangot, érzékelni tudja a forrást. Amilyen hamar a hat érzék egyesül, a kapu kinyílik. Bárhova belép, valaki látja a bika fejét! Ez az egyesülés olyan, mint a só a vízben, mint a szín a festékben. A legkisebb dolog sincs az önvalón kívül.

 

4. A BIKA ELKAPÁSA

Megfogom őt szörnyű küzdelemmel,
A nagy ereje és akarata kimeríthetetlen,
Betölti a magas fennsíkot messze a felhők párája felett,
Vagy egy áthatolhatatlan szakadékban áll.

MAGYARÁZAT:   Hosszú ideje az erdőben tartózkodott, de ma elkaptam őt! A belebolondulás a díszletekbe megzavarja az irányvételét. Vágyva az édes fűre elkóborol. Az ő tudata még makacs és zabolátlan. Ha azt akarom, hogy alárendelje magát nekem, fel kell emelnem az ostoromat.

 

5. A BIKA SZELÍDÍTÉSE

Ostor és kötél szükségesek,
Vagy elkóborol valami poros útra,
Jól képezve természetesen kedvessé válik,
Aztán béklyótlanul is engedelmeskedik mesterének.

MAGYARÁZAT:   Amikor egy gondolat felkel, egy másik követi. Amikor az első gondolat a megvilágosodásból fakad, minden rákövetkező gondolat igaz. A tévedésen keresztül te mindent hazuggá teszel. A tévedés nem az objektivitás oka, hanem a szubjektivitás következménye. Tartsd szorosan az orrkarikát, és egyetlen kétséget se engedj be.

 

6. A BIKA HAZAVEZETÉSE

Megülve a bikát, lassan hazafelé tartok.
A fuvolám hangja átzengi az estét.
Kézütésekkel kimérve a lüktető harmóniát, vezetem a vég nélküli ritmust.
Akárki hallja ezt a dallamot, csatlakozni fog hozzám.

MAGYARÁZAT:   Ennek a küzdelemnek vége, nyereség és veszteség hasonultak. A falusi favágók dalát éneklem, és játszom a gyermekek dalát. Lovagolva a bikán, bámulom fent a felhőket. Előrenyomulva megyek, nem számít, ki akarna visszahívni.

 

7. A BIKA MEGHALADÁSA

Meglovagolva a bikát, hazaérek.
Nyugodt vagyok. A bika is pihenhet.
A hajnalnak jönni kell. Boldog megnyugvásban, nádfedeles házikómban
letettem az ostort és a kötelet.

MAGYARÁZAT:   Minden egy törvény, nem kettő. Csak ideiglenes tárgyként csinálunk bikát. Ez olyan, mint a nyúl és a csapda viszonylata, mint a halé és hálóé. Olyan ez, mint az arany és a salak, vagy a Hold felbukkanása a felhőkből. A tiszta fény ösvénye terjed mindenütt a végtelen időben.

 

8. MIND A BIKA, MIND AZ ÖNVALÓ MEGHALADÁSA

Ostor, kötél, személy és bika?
Minden egybeolvad az ürességben.
Hogy tud a hópehely létezni a dühöngő tűzben?
Itt vannak a pátriárkák lábnyomai.

MAGYARÁZAT:   A közép eltávozott. A tudat tiszta a korlátoktól. Nem keresem a megvilágosodás állapotát, s nem maradok, ahol nem létezik megvilágosodás. Amíg én egyik állapotban sem időzöm, a szemek nem látnak engem. Ha madarak százai szórnának virágot ösvényemre dicséretképpen, jelentés nélküli lenne.

 

9. A FORRÁS MEGLELÉSE

Túl sok lépés tétetett a gyökérhez és a forráshoz visszatéréshez.
Jobb vaknak és süketnek lenni a kezdetektől!
Egynek az igaz lakhelyén tartózkodni, közönyösnek lenni azzal, ami kint van.
A folyó csendesen folyik és a virágok vörösek.

MAGYARÁZAT:   A kezdetektől fogva az igazság tiszta. Kiegyensúlyozva a csendben, megfigyelem az összeillesztés- és szétesés-formát. Aki ragaszkodik a formához, szüksége van megújulásra. A víz smaragd, a hegy indigó, és látom, ami keletkezik, és ami elpusztul.

 

10. A VILÁGBAN

Mezítláb, fedetlen mellkassal elvegyülök a világ emberei közé.
A ruháim tépettek és porosak, és én egyre vakabb vagyok.
Nem használok mágiát az életem meghosszabbítására,
Most, előttem a halott fa feléled.

MAGYARÁZAT:   A kapumon belül ezer bölcs sem ismer engem. A kertem szépsége láthatatlan. Miért is keresné valaki a pátriárkák lábnyomát? A piactérre megyek a borosüvegemmel és hazatérek a botommal. Meglátogatom a kocsmát és a piacot, és bárkit látok, eljut a megvilágosodáshoz.

 

 

 

A paraszt és az ökör története
In: David Scott: Egyszerűen zen,
Fordította: Tasi Júlia, Magyar Könyvklub, 2004, 12-17. oldal

 

 

 

Osho: A keresés
Fordította: Biharvári József Kornél, Yogabeej, Aloka
In: Osho [Rajneesh, Bhagwan (1931-1990)]. A keresés: [előadások a Zen tíz bikájáról]. Amrita Kiadó, 2002

1. A bika keresése
E világ mezején
Szüntelen hajtogatom a magas fűszálakat félre,
Hogy megleljem a bikát.
Névtelen folyókat követve,
Távoli hegyek egymásba vesző ösényein tévelyegve,
Az energiáim fogytán, az életerőm kiapadt,
És nem lelem a bikát.
Csak a sáskák ciripelnek az éjszakában az erdőn át.

PDF: Előadások a Zen tíz bikájáról, Első fejezet

2. A lábnyomok felfedezése
A folyó mentén a fák alatt
Lábnyomokra találok!
Még az illatos fű alatt is látom nyomait.
A távoli hegyek mélyén is meglelem őket.
Többé senki el nem rejtheti,
Mint ahogy orromat sem, mikor az égre tekintek.

3. A bika megpillantása
Hallom a csalogány hangját.
A nap meleg, a szél lágy,
Fűzfák zöldellnek a part mentén.
Itt egyetlen bika sem rejtőzhet el!
Van-e művész, ki megrajzolhatná ezt az
erőteljes fejet, ezeket a fenséges szarvakat?

4. A bika elfogása
Megragadom szörnyű küzdelemben
Hatalmas akarata és ereje kimeríthetetlen.
Feliramlik a messzi felhők feletti síkra,
Vagy áthatolhatatlan, sötét szurdok mélyén áll.

5. A bika megszelidídése
Az ostorra és kötélre szükség van,
Különben elkóborolna poros utakon.
Jól idomítva természetesen megszelídül,
Úgy szabadjára engedve is követi gazdáját.

6. A bika hazalovaglása
Felülök a bikára, lassan hazafelé indulok.
Furulyám dalra fakad az estében.
Kezemmel mérve a lüktető harmómiát
Vezénylem a végtelen ritmust.
Bárki, aki hallja dalom, csatlakozik hozzám.

7. Túljutás a bikán
A bika hátán hazaérkezem.
Csendes és derűs vagyok. A bika is pihenhet.
A hajnal elérkezett. Áldott nyugalomban,
Zsúpfedelű kunyhómban lerakom az ostort és kötelet.

8. Túljutás mind a bikán, mind az önvalón
Ostor, kötél, személy és bika - a Semmiben mind eggyé olvad.
Oly tágas ez a menny, hogy szó nem szennyezheti.
Hogyan is létezhetne a hópehely az izzó tűzben?
A pátriárkák lábnyomai itt vezetnek.

9. A forrás elérése
Túl hosszú utat tettem meg
Visszatérőben az eredethez és forráshoz.
Jobb lett volna a kezdetek kezdetétől
süketnek és vaknak lenni
Valódi otthonomban lakva, nem aggódva azért,
mi van odakint,
A folyó mély nyugalomban áramlik,
és vörösek a virágok.


10. A világban
Mezítláb, mezítelen mellel
Elvegyülök a világ emberei között.
Ruhám rongyos, csupa por,
és én mindörökre áldott vagyok.
Semmilyen varázslatot nem használok,
hogy meghosszabbítsam életem.
Most a fák megelevenednek előttem.

 

 

A pásztor és ökre
Koichi Tsushimura [sic!] és H. Buchner munkája fölhasználásával fordította Dr. Hetényi Ernő
Az illusztrációkat H. Ferenczy Éva készítette
A Kőrösi Csoma Sándor Intézet Közleményei, Vol. V. Nos. 15-16. Budapest, 1976/5-6. 16-27. oldal
A képek alatti javított címek Dr. Hetényi Ernő Buddhista lexikonának, Trivium Kiadó, 1997, 121-122. oldaláról valók

[Terebess Gábor kiegészítései:]

1.) A német forrás pontos leírása:
Der Ochs und sein Hirte: eine altchinesische Zen-Geschichte
, erläutert von Meister Daizohkutsu Rekidoh Ohtsu (大象窟 大津 櫪堂 Daizōkutsu Ōtsu Rekidō, 1897-1976]; übers. von Kôichi Tsujimura (辻村 公一 Tsujimura Kōichi, 1922-2010] und Hartmut Buchner [1927-2004], Pfullingen: Neske, 1958, 132 S.

2.) Kínai szerzők:
Bevezetés szerzője: Ciyuan 慈遠 [Jion]
Első versek szerzője: 廓庵則和尚 Kuoan Ze heshang = 廓庵師遠 Kuoan Shiyuan [Kakuan Shien]
Második versek szerzője: 石皷夷和尚 = 石鼓夷和尚 Shigu Yi heshang = 石鼓希夷 Shigu Xiyi [Sekiko Kii]
Harmadik versek szerzője: 壞衲璉和尚 = 壊納璉和尚 Huaina Lian heshang = 壞衲大璉 Huaina Dalian [Kaidō Tairin]


Tsi-yüan (Ting-dshou, Liang-shan templom) kommentárja

Az Ős-eredet, a Buddha-lényegiség alapja mindeneknek. Tévedéseink
következtében merülünk el a három világban és a fölébredés
eredményeképpen emelkedünk ki a négy létformából. Ezért van
a Buddháknak véghezvinni, az embereknek teljesíteni valójuk. A
Bölcs szánalombóI ezért mutatott több, különböző ösvényt, melyeken
tanitványai hol körülményesebb, hol egyszerűbb módon haladhatnak
a tökéletesedés felé; a fölszinről a mélybe szállva, a
durvától a finomhoz vezettetve. Végre elérte a Mester, hogy az
egyik tanítvány ajkán mosoly fakadt. E tanitvány volt az, aki a
a bölcs közömbösséget legeredményesebben gyakorolta. Ez idő óta
terjed a zen-valóság e földön. Ha valaki eme igazságot fölismeri
úgy nyomtalanul szárnyalhat tova mint a madár; törvényekre és
szabályokra fölülről tekinthet.
Élt egykor egy Tjing-dju nevű zen-mester. Jól ismerte a világi
ember gondjait és segíteni akart. Képeket festett 'az ökör
megtékezéséről'. Képein először az ökör fokozatos fehérré válását
mutatja be: a tanítvány még nem érett; majd megfesti a folttalan
ökröt: a tanítvány immár érett; végül érzékelteti ember
és ökör láthatatlanná válását: szív és világ eltünnek.
'Az ökör keresésétől' a 'Piacra való betérésig' magyarázó szavakat
írtam és ezzel oktalanul zavartam meg az emberek nyugalmát.
Képtelen dologra vállalkoztam, mintha négyszögletű kört akartam
volna rajzolnl.
Nincsen megkeresendő szív, nem is szólva megtalálható ökörröl.
Minő csodalény tér be a piacra?! Ha a Buddhák szíve nem tulajdonunk,
úgy a gond és bánat eléri az unokákat...
A Bi-yän-lu első fejezete egy beszélgetést közöl, amelyet
Bodhidharma, a zen első patriarchája folytatott a Liang dinasztiából
való Wu-ti császárral.

A császár ily szavakkal fordult a mesterhez, "Mi az igaz valóság?"
Bodhidharma így válaszolt, "Semmi szent!"
A császár tovább kérdezett, "Ki az, aki előttem áll?"
Bodhidharma ezt felelte, "Nem tudom."


1.kép
1. Az ökör keresése

I. Az ökör keresése

1. Végtelen vadonban elhagyatva vándorol a pásztor, kusza növényzet
között keresi ökrét. Messzi a folyó, távol a hegység
és mind mélyebb vadonba vezet az ösvény. Halálosan fáradt a
test, a szívet kétség gyötri. A pásztor nem leli a helyes irányt.
Leszáll az est, a csöndben tücskök cirpelése hallatszik.

2. Fürkészve keres a pásztor, erejét megfeszíti. Lábai mocsárba
süllyednek, de mitsem vesz észre ebből. Mily gyakran énekelte
illatozó fűben, lenyugvó nap fényénél ő, Hsin-feng hiába a
pásztorok dalát.

3. Az eredet felé nyom nem vezet. Kutatni ki tudna itt? Zavarodottan
érkezik a rejtett helyre, hol kög gomolyog és vad
növényzet burjánzik. A rejtekből bár, hová vendégként érkezett
ökrét orránál vezetve haza érkezik - mégis dala bátortalalanul
csendül, a víz partján a fák tövében.

 

1.kép
2. A nyomok föllelése

II. Az ökörnyom föllelése

1. A fák alatt a víz partján itt-ott föllelhetőek az ökör nyomai
Meglelte-e az utat a pásztor az illatozó mezőn? Bármily
messzire futna az ökör, a távoli hegyek mögé - orra a magas
menny felé szimatol - elrejtőzni nem képes.

2. Amott a szirt alatt, az aszott fa tövétől sok hamis ösvény
fut tova. Mint madár fészkében, lombok rejtekében, barlangjában
körbe kering. Ráébred-e tévedésére? Kutatva követi a
nyomokat, és íme most haladt el ökre mellett; ismét elszalasztotta.

3. Sokan keresik az ökröt, de csak kevesen vannak, akik látták.
Fönt északon a hegyek közt, vagy lent délen, meglelte-e ökrét
a pásztor? Az út hol sötét, hol világos; minden jő és ismét
tova tűnik Ha a pásztor ily ösvényen kiismeri magát, úgy
bízvást remélhet.

 

1.kép
3. Az ökör megpillantása

III. Az ökör megtalálása

1. Egyszerre fölhangzik as ének ott fönn a csúcson. Melegen süt
a nap, enyhén simogat a szél, a parton üde-zöld a fű. Nincs
rejtek, hová az ökör a kutató szem elől elbújhatna. Szép a fej,
az erős szarvak; művész sem festhetne különbet.

2. Az ökör teste látható, hangja hallható. Kiváló mesterré vált
e pillanatban Dsai-sung, az ökör lefestője. Képe fejtől farokig
szívnek öröme. Mégis ha valaki szigorúan bírál, látja hogy
a mű még nem tökéletes.

3. A pásztor arcával ütközött ökre orrának. Nem kell tovább orditását
követni. Ez az ökör sem fehérnek, sem kéknek nem mondható.
Csöndesen bólint a pásztor és mosoly kél ajkain. A táj
oly szép, hogy nincs ecset, mely méltó volna arra, hogy megörökítse.

 

1.kép
4. Az ökör befogása

IV. Az ökör elfogása

1. Igen nagy fáradságába került a pásztornak az ökör elfogása.
Vadságát megfékezni még nehéz, mert heves ösztönök kormányozzák.
Elszakítja magát és messzi magaslatokra menekül. A ködbe
vesző távolban, a felhők birodalmában keresi rejtekét.

2. Ragadd meg erősen a kötőféket, el ne engedd az ökröt! Még nem
győztél le sok, kicsinynek tűnő akadályt. Az orrba fűzött karika
segítségével gondos-óvatosan vezetné a pásztor, az ökör
ellenáll és a vadonba törekszik vissza.

J. Ahol az illatoz6 füvek az egek felé törnek, ott fogta el az
ökröt a pásztor. A karikába tűzött kötőféket erősen tartja
kezében. Jól látja az otthon felé vezető világos ösvényt -
de gyakran kell még megállnia a kék folyó partján, a zöld
hegy lejtőin.

 

1.kép
5. Az ökör megzabolázása

V. Az ökör szelidítése

1. Ostor és kötőfék - pillanatra sem engedheti el a pásztor. Az
ökör különben őrjöngő iramban, port kavarva futna tova. De
türelemmel szelidítve, idomítva, bilincs és lánc nélkül követi
pásztorát.

2. A magaslat erdejében jól érzi magát. Máskor járt úton poroszkál,
és a lovak fölverte por belepi hátát. Idegen mezőkön nem
legel, idegen abrakot nem fogyaszt. Jövés-menés nem fárasztja
a pásztort. Nyugodtan halad ökre nyomában.

3. A türelmesen idomított ökör megszokta pásztorát, immár szelíd.
Az út pora sem szennyezi többé. A nehéz munka meghozta gyümölcsét.
A régi veszteségből nyerte a pásztor vagyonát. Halad a
fák alatt, vidám nevetése messzire hallatszik.

 

1.kép
6. Hazatérés az ökörrel

VI. Hazatérés az ökör hátán

1. Ökre hátán tér haza a pásztor, nyugodt és elégedett. A terjed6
alkonyati ködben messzire hallatszik a furulya hangja.
Ütem és dallam jól érzékeltetik a pásztor hangulatát. Aki
figyel a dalra, szinte maga is érzi, miről dalol.

2. Kezét kinyújtva előre mutat - közel már az otthon. Kilép a
gomolygó ködből, fújja a kis fururulyát. A dal a hazatér6
örömét hirdeti. Aki e hangokat hallja, még Bai-ya mester
csodás melódiáit sem tartja már szebbnek.

3. Ökre hátán, vidám szívvel tér meg otthonába. Fején bambuszkalap,
testén szalma-ruha, így vonul az esti szürkületben.
Lépésről-lépésre halad, as enyhe szél hűvös és simogató. Az
ökör pillantáat sem vet a kínálkozó fűre.

 

1.kép
7. Az ökör feledve, az ember létezik

VII. Feledve az ökör, a pásztor marad

1. A pásztor hazaérkezett. Az ökör feledve. Magában ül, boldog
nyugalomban. Álma zavartalan, bár a vörösen izzó nap már magasan
áll az égboltozaton. Szalmatető alatt, a sutba hajítva
a haszontalan ostor és kötőfék.

2. Noha a pásztor hazavezette ökrét a hegyekből, az istálló mégis
üresnek tűnik. Bambuszkalap és szalmaruha fölöslegessé
váltak. Dal és tánc tölti ki a pásztor napjait, kötöttséget
már nem érez. Menny és föld között önmaga ura.

3. Hazatért a pásztor, ám mindenütt otthona van már. Világ és
személyiség feledve, nyugalom árad el napjain. Törekedj a
csúcsra, 'ott a titok kapuja'! A csúcsra följutott már nem
tartozik az emberi fajhoz.

 

1.kép
8. Ökör és ember feledve

VIlI. Sem ökör, sem pásztor

1. Kötőfék és ostor, ökör és pásztor egyaránt eltűntek. A távoli
kék egekbe szó nem hatol, hogy határait kimérje. Hó meg nem
maradhat a tűzhely vörös lángja fölött. Csak miután az ember
e helyre megérkezett, felelhet meg a mesterek követelményeinek.

2. Badarság! A világot akartam megváltani. Csodálatos! Nincsen
megváltandó világ. A pásztor állapotát szó le nem írhatja.
Elődök-követők, itt egyik sem lelhető föl. Rejtély! Ki az
igazság örököse, ki a továbbadója?!

3. Egyszerre omlik össze a hatalmas mennyboltozat. Világi és
szent, eltűntek nyomtalanul. A járhatatlanban végződik az út.
Holdfény világítja meg a templomot, csöndesen susog a szél.
Minden folyó minden vize a nagy óceánba ömlik.

 

1.kép
9. Visszatérés az eredethez

IX. Visszatérés az őseredethez

1. Visszatérve az őseredethez a pásztor föladatát megoldotta.
Vakon, siketen egy helyben ülni - jobb nem tehető. Kunyhója
magányában időzik és nem látja a külső dolgokat. A folyam
folyik, mivel folyó. A virág virágzik, mivel virág.

2. Érdemet aratni nem kíván csodás tett vetésén, sem önmagáért,
sem másért. Vakságra, siketségre sem támaszkodik, bármit ha
lát, bármit ha hall. Az aranyszárnyú holló tegnap eltűnt a
tenger fölött. És ma a hajnal lángoló fénye ugyanúgy világít,
mint egykor.

3. A pásztor kimerítette szíve erejét, minden utak végére érkezett.
A józan ébredés sem múlja fölül vakságát, siketségét.
Szalmaszandálja alatt végződik az ösvény, az egykor megjárt.
Madár nem dalol, vörös virágok tündökölnek.

 

1.kép
10. Üres kezekkel a piacra...

X. Betérés a piacra üres kézzel

1. Ruhátlanul, mezítláb tér be a piacra. Arcára por tapad, hamu
borítja fürtjeit. Ajkán mosoly kél; titkot, csodát nem kutatva
nézi a virágzó lombokat.

2. Barátságos szándékkal érkezett ez a valaki az idegenből.
Arcvonásai egyszer lóra, máskor szamárra emlékeztetnek. Botját
ha fölemeli, engedelmesen nyílik ajtó, kapu.

3. Rejtekéből a bot arcodnak ugrik. A nevet6 száj, ha szóra nyílik,
egyszer a hunok, máskor a kínaiak nyelvén szól. Ha sikerül
önmagaddal találkoznod és mégis ismeretlennek maradnod,
úgy beléphetsz a palotába...

„A pásztor és ökre" zen-történet az ősi Kína fénykorából való.
Onnan vitték buddhista szerzetesek Japánba, ahol napjainkig
mint a zen-buddhizmus egyik legnagyszerűbb tanitó szövegét ismerik
el. A szöveg csak néhány éve jelent meg először idegen nyelvű
fordításban. Az átültetés alapját képező eredeti egy régi zen-gyűjtemény
részét képezi, melyet a mai Japán zen-tanítványai tanulmányoznak.