Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
KOREAI KÖLTŐK
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia
E-Tár
Osváth Gábor: Tanulmányok a koreai költészetről:
1. Van-e rím a koreai versben? (Egy fordító megfigyelései)
2. Szerelem és erotika a régi koreai versben
Osváth
Gábor: Szidzso, a koreai rövidvers
Az
öt barát Klasszikus koreai rövidversek (Osváth Gábor fordítása)
Osváth
Gábor további szidzso-vers fordításai
Cshon
Szang-bjong (1930-1993) versei (Osváth Gábor fordítása)
Han Jong-un (1879-1944) versei (Osváth Gábor fordítása)
Jun
Dong-dzsu (1917-1945) versei (Osváth
Gábor fordítása)
Kim Szo-vol (1902-1935) versei (Osváth Gábor fordítása)
Ko Ün (1933-) versei (Osváth Gábor fordítása)
Szon Hojon (1923-2003) haikui (Osváth Gábor fordítása)
Sövény Aladár:
Koreai költők (1920-1930)
Csunjan
szerelme (Bang
Jong-gab és Tóth Tibor fordítása)
Kim
Csang Szul versei (Szolcsányi Ferenc fordítása)
Kim Jo-szop (1926-) verse (Bari Károly fordítása)
Li
Szang Hva versei (Jobbágy Károly fordítása)
Pak Phal Jang versei (Pákozdy Ferenc fordítása)
Pak Sze Jong versei (Urbán Eszter fordítása)
Kim De Gju verse (Kardos László fordítása)
Te Gi Csen (sz. 1918) verse (Kardos László fordítása)
Lu Hu En verse (Kardos László fordítása)
KIM
DE GJU: ÜDVÖZLET
Kardos László fordítása
Észak
felé úszik a felhő,
Gomolyogva, lobogva, égve,
Észak felé a gondolat
A gondtalan, kék messzeségbe.
Neked küldöm ma, messze Észak,
Köszöntő,
forró vágyamat,
Téged köszöntsön ritmusom, ki
Nagy Oroszország napja
vagy.
Nagy
Sztálin, téged üdvözöllek,
S üdvözlöm ragyogó neved
Zenéjében saját jövőmet,
Minden boldog reményemet.
Mert te vezettél, nagy vezérünk,
Ezernyi
diadalon át,
S te küldöd a világba szerte
A lenini szó sugarát.
S
nem óvsz-e minket jó apánkként,
Ha űz a balsors és nyomor?
Nem te vagy-é,
aki a népnek
Békét, szabadságot hozol?
Nem torlod-é meg minden tájon
A kapzsi és gaz urakat,
A hitvány bűnök felfedője
S kemény bírája nem
te vagy?
Országunk
felszabadítottad,
Te nagy tanító, nagy vezér,
És népünk büszke lobogóját
Szabadon lengeti a szél.
Halódva élt a nép e földön,
De fölemelte hős
kezed,
S most zöld élet hulláma torlik
A koreai kő felett.
Ahova
pillantásod hullott,
A rétek kivirultak ott,
A búzának bőséggel vittek
Vizet a hegyipatakok.
Magasztos neved áhítattal
Ejti ki - s nem csak
itt - a nép,
De jobbra, balra, mindenütt,
Az egész földön szerteszét.
A
jogért vívott háborúban
Őrséget állunk, nagy vezér.
S forró szivünkben
hajnalonta
Nagy igazságod napja kél.
Bízón vigyázunk itt a vártán -
A szabad népek sora, mint
Bolygók a fényes nap körül,
Körötted, Sztálin,
úgy kering.
Észak
felé úszik a felhő,
Gomolyogva, lobogva, égve,
Észak felé a gondolat,
A gondtalan, kék messzeségbe.
Neked küldöm ma, messze Észak,
Köszöntő,
forró vágyamat,
Téged köszöntsön ritmusom, ki
Nagy Oroszország napja
vagy!
TE
GI CSEN: HINTÁK
Kardos
László fordítása
A
májusi parton,
A zöld-himü marton,
Hol a fűzek ezüstje
A rétre hajolt,
-
Hintáznak a lányok
És úszik utánok
A
hajuk s a hintát
Lendíti a
A hold.
A fürge leánykák,
Mint friss
madarak
Szállnak a kékszín
Mennyek alatt.
Egy
lendület
S alattuk a tengeri hab;
Uj lendület -
S a hegyek szállanak.
Zöldek
És magasak ...
S egy harmadik... A hinta fellebeg
S fejük
felett
Sürüdő fellegek.
Mily gyönge pír ég arcodon,
Mosolyod is
oly gyönge, halk!
Hogy nézed ezt a mennyei
Ragyogást? Mért vagy oly zavart?
Szemed
csodája
Mit keres
A felleges égben?
Miért merül el
Oly lázasan
A messzeségben?
Felhők
mögött,
Lejtők mögött,
A tejfehér ködök
Mögött
Áll Észak-Korea
Fővárosa
Phenján.
És ott, Uj Korea felett
Szabad világ zászlói lengenek,
Phenjánban megnyilt már a népnek
Az egyetem.
S
tanulnak a béreslegények,
Kik nem tanultak sohasem ...
Tanul a béres,
kit a multak
Errefelé csak így szapultak:
"Kódis marad ez, mindhiába,
Szürke göröngy a pocsolyába,
Ebbül bizony semmise válik,
Béreslegény
lesz
Mindhalálig..."
LU
HU EN: TAVASZ
Kardos
László fordítása
A
természet tréfája néhány
Meleg napot hozott nekünk -
A hó a rétről tovatünt,
Tavaszi szellő szállt a kerten,
S ma ujra serken
Az északi szél,
Zimankós nap homálya kél,
Havaz,
És mintha meghátrálna a
Tavasz.
De
a tavasz az csak tavasz.
Jő, mert jönnie kell.
S bármerre is bolyonganál,
Nyomodra lel -
És látod őt:
Kékellő parti bokron lebegőt,
alkonyok bíborában remegőt,
Az esti égboltot karolja át,
Ott buvik mindenütt,
érezni lágy
Suhanó illatát.
A
tavasz... Olyan a tavasz,
Akár egy támadás.
A taktikája háborús:
Két lépés visszavonulás -
Begyüjti tartalékait,
Vár, míg latyakos lesz
az út,
S az ellenségre új erővel
Zuhogva zúg.
A
természet törvénye él,
S a tavasz szüntelen
Harcok sorában támad és
Győz is a zord telen.
A Történet vas lépte is
Dübögve-döngve harsog
át,
S nem tartóztatja senki föl
Az Ember tavaszát.
