Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
AZ
ÖT BARÁT
(Szidzso-versek)
Koreaiból fordította: Osváth Gábor
Terebess Kiadó, Budapest, 2002
A
könyv borítója
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
I. Az öt barát
Ének az öt barátról (O-u-ga)
Azt
kérded, hány barátom van:
a víz, a fenyő, a bambusz, a szikla;
S mikor a hold keleten feljő,
a kedves hold: ő az ötödik.
Ez elég. Ehhez az öthöz
hozzátenni kit lehet?
(A víz)
A
felhőt fehérnek mondják,
de gyakran megfeketedik;
A szél is, hol viharzik,
hol szélcsend-moccanatlan.
Csak a víz, egyedül a víz
változatlan: folyik egyre.
(A fenyő)
Tavasszal
rügyek fakadnak,
ősszel meg a levél lehull.
Ó fenyő, hogyan dacolhatsz
a hóval, a fagy lehével?
Már tudom: hosszú gyökereid
pokolig hatolnak.
(A bambusz)
Nem
is fa igazából,
bokornál mégis nagyobb.
Mitől lett olyan egyenes,
miért oly tiszta belül?
Szeretem: egyenes és tiszta,
mert színe zöld, télen is az.
(A szikla)
A
virág miért nyílik,
s hervad el olyan gyorsan?
A fűszál miért lesz zöld,
s szárad el őszutóra?
Egy marad örök-állandó:
csak a szikla, csak a kő.
(A hold)
Felhőn
úszó fehér teste,
fényét veti mindenekre;
Más fénysugár képes lenne
egész éjjel ezüstözni?
Amit lát, arról nem fecseg:
velem maradsz, hold-barátom?
Jun Szondo
***
Tavaszi
virágszirmok,
hencegtek szépségtekkel?
Nézzétek a szálas fenyőt,
s a bambuszt télvíz idején!
A zöldjük hervadatlan szépségű,
állhatatos hűségű.
Kim
Jugi
*
Miért
van, hogy a fenyőfa
neveti a téli felhőt?
Miért van, hogy a gyümölcsfák
rettegik a zúzmarát?
A fenyő igazi nemesúr:
évszakokkal szembeszáll.
Kim Szudzsang
*
Egy
fenyő az út mentén
büszkén áll: nagyon magas.
Jobb lenne hátrább lépni,
a fejet lehajtani,
Jönnek majd fűrésszel-fejszével
büszkeségét ledönteni!
Csong Cshol
*
Fehér
kócsag, ne röpülj
fekete varjak rajához!
A vad csapat irigyeli
tollaid patyolatját;
Féltelek: ékes tollazatod
színét veszti, bemocskolják.
Csong Mongdzsu
*
Minél
erősebb a záporeső,
a lótusz annál frissebb.
De a szirma, pillants oda:
egyáltalán nem lett vizes.
Szeretném, ha a lelkem is
tiszta lenne, mint a lótusz.
Csong Cshol
*
Esőillat,
tavaszi hajnal:
felébredtem, kinyújtóztam.
Fákon rügyek, virágon bimbók
civakodtak: ki nyíljon elébb?
Madarak napfénytől ittasan
daloltak és táncot jártak.
Kim Szudzsang
*
A
szélben hull a meggyszirom,
repdes erre, repdes arra,
De a fára nem jut vissza;
nézzed csak: pókhálóra szállt.
A pók meg, aki hálóját szövi,
fogolynak látja: pillangónak.
Ismeretlen szerző
*
Pillangók
szálltak kertembe,
hisz kertem tele virággal,
Vesztükre röpködnek rájuk
részegen méz-illatuktól:
Estére előjönnek a pókok,
s hálójukat megszövik.
Ismeretlen szerző
*
Már
tavasz kóricál a
szilvafa gallyai közt,
S a levél fakadni kész
az ágon, a rügy helyén.
Késő hó szitál szerteszét:
tétováznak a rügyek.
Mehva
*
Virágzás,
lombhullás:
évszakok körforgása;
Zöld hernyó vonaglása
pillangó táncává lesz.
A váltást ki hozza létre,
ki működteti a csodát?
Sin Hum
*
A
pagoda átvészelte
a Silla nyolcszáz évét.
Harangja óriásként
bömböl, ahogy kondul;
Remegve, léghullámként eljut
a dombon túli pavilonig.
Csong Cshol
*
A
fecske fészkére szállt,
s tündököl a telihold.
Szerzetes egy farönkön
átbilleg a balpartra.
Szállása túl messzi nem lehet:
a harangszó idehallik.
Csong Cshol
*
Játszanék
a komungón,
de ujjam elvágtam;
Akasszad hangszeremet
fenyőnkre az udvaron:
A szélben édes melódiát
zenél húrja, zümmögve.
Szongje-jonvol
*
Éjszaka
a szélvihar
letépett minden szirmot.
A szolgát kizavartam
söpörni a szirmokat.
Letépve nem szirmok talán?
Már nem virágok lehullottan?
Ismeretlen szerző
*
Fehér
sirály, beszélgessünk,
ne félj tőlem, szelíd vagyok.
Meséld el: a magasban
mit láttál, merre jártál?
Okosan, ha elmondanád,
röpülhetnék én is veled.
Kim Cshonthek
*
II. Az érzés vajon milyen?
Az érzés vajon milyen:
kerek-e, vagy szögletes?
Megmérni lehetséges
részenként, araszonként?
Hossza nincs: nem jó kötélnek;
mégis erős: összetör.
Ismeretlen szerző
*
Meghaljak,
hogy feledjelek,
vagy éljek örökös vágyban?
Nem könnyű feledve halni,
s oly nehéz vágyakkal élni.
Kedvesem! Te mit mondasz nekem:
hogy haljak-e, vagy éljek?
Mehva
*
Nem
értem: szép legyeződ
mi okból adod nekem?
Biztosan azt gondolod,
enyhíti forróságom.
Könnyek se oltották tüzemet:
haszontalan legyeződ.
Ismeretlen szerző
*
Ne
gondold meglepőnek
a legyezőt télvíz idején.
Fiatal vagy, nem értheted:
a szívünket tűz perzseli;
Az éjjel mélységes mélyén
nyári hőnél pokolibb.
Rim Dzse
*
Kedvesem
a mennydörgés,
villámlás a szenvedélye,
Megöntöz, mint a zápor,
s dörgése másfelé száll.
Egy sóhaj hagyja el keblemet,
majd harmatként eloszlik.
Ismeretlen szerző
*
Lovam
kapál: menni kéne,
kedvesem visszatart.
A nap már lemenőben,
messzi útra kéne mennem;
A lovat ne fogjad vissza,
fogjad vissza a napot!
Ismeretlen szerző
*
Letörtem
egy fűz ágát,
elküldöm néked kedves.
Ültessed ablakodhoz,
s figyeljed, ahogyan nő.
Amikor tavaszi eső után
rügyezni kezd, rám gondolj.
Hongnang
*
Hajnal
van, este óta
nem tudok elaludni.
Eső hull, harang szava
szívemet széjjeltöri;
Ó, ha most valaki lefestene,
s kedvesemnek odaadná...
Mehva
*
(Két fordításváltozat)
Szívemből,
ha széttörik,
seregnyi csillag terem.
Égjenek a mennyekben,
irdatlan messzeségben:
Szálljanak hajlékod fölött,
csillogjanak szemedben!
A szívem hold lehetne:
tányéros, fényes holdként
Az égre felfüggesztve,
irdatlan messzeségben
Lebegne hajlékod fölött:
csillogna a szemedben!
Csong Cshol
*
Véremmel
festeném le
távoli kedvesemet,
Fehér falra tenném képét,
hogy mindig csodálhassam.
Ég-urunk miért akarja
az elválást, a kínt?
Sin Hüm
*
Hideg
széltől hulló levelek,
az égen vadlibák rínak.
Napnyugtakor a kikötőben
elváltam kedvesemtől:
Még Buddha és Lao-ce sem tudná
visszafogni könnyeit.
Kim Mukszu
*
A
hajó horgonya fent már,
s elindul: mikor látlak?
Előtted végtelen tenger,
várok rád, térj vissza gyorsan!
Éjszaka evezőlapát-csattogás:
egy szívdobogás egy csattanás.
Ismeretlen szerző
*
Fellegek
sötétülnek,
s homályt hoznak a holdra.
Éjszakában, magányban
a szívem oly szomorú.
Szélvihar próbál segíteni:
esővel öntöz, enyhülésnek.
Kim Szongvon
*
Leghosszabb
téléjszakám
derékban kettészelem,
S szövetjét összehajtom
tavaszillat-takaróm alá.
Kibontom, ha kedvesem hazatér
a távolból, majd egyszer.
Hvang Dzsini
*
A
hegycsúcs: mint száz éve;
de a patak arcát váltja,
Tovább szalad, folyik egyre,
egy csöpp elmegy, jön a másik.
A férfi, mint a víz sodrása –
elhagy minket, nem tér vissza.
Hvang Dzsini
*
Kék
hegyek zöld jade-folyója,
ne hencegj gyors iramoddal;
Ha elérsz a kék tengerig,
visszatérni nem lehet már!
Telihold csábító fényénél
megpihennél kis időre?
Hvang
Dzsini
A
versben célzás Hvang Dzsini írói nevére (Man-vol 'Telihold').
*
Téged
formázó álmom
tücsökké formáz engem,
S ágyadnál rázendítek
e hosszú, őszi éjjel:
Ocsúdjál szerelmed felejtő
nyugalmas álmodból!
Pak Hjogvan
*
Hamar
aludni tértem:
a kedvest álmom lássa.
Gyertyafény táncol a falon,
kacsamintás takaróm kihűlt.
Magányos vadliba rikoltoz
szállásom fölött, ahogy elszáll.
Ri Dzsongbo
*
Szeretni:
hazug ige,
szerelmed nem őszinte:
Ígérted, álmomban látlak,
hazugság az ígéreted,
Mindennap álmatlan vergődöm,
hogy látnálak éjszaka?
Kim Szangjong
*
Az álom olyan csalóka,
benne bízni nem tanácsos.
De nagyon hiányzol már,
s éberen láthatlak-é?
Kedvesem, ha egyszer megálmodlak,
nappal is csak aludnék.
Mjongok
*
Aki
zenét szerez,
ismeri a szenvedést,
De tudja: a melódia
egyedül nem segíthet.
Az ének, ha kínom enyhíthetné,
éjjel-nappal dalolnék.
Sin Hüm
*
Múlt
éjjel ajtóm kinyílt
a széltől, s megtévesztett:
Bolondként a szélzúgást
gondoltam lépteidnek.
- Kedvesem ! - kiáltottam a szélnek,
de kinevetett a sötétség.
Ismeretlen szerző
*
Azt
mondták, szép idő lesz;
köpenyem nem hoztam el.
De a hegyről hófelhő jött,
s mire leért, vízzé vált.
Reszketve hideg esőtől
összefagyok estére.
Rim Dzse
*
Összefagyva
hogy alszol el,
reszketve tudsz aludni?
Itt az ágy, a párnáim
kacsákkal kihímezve:
Ne féljél hideg esőtől,
az ágyamban meleg lesz.
Han-u
Mindkét versben célzás a költőnő nevére (Han-u), amelynek a jelentése:
'Hideg eső'
*
A
két kő-Buddha
csupaszon áll az úton.
Szilaj szél veri őket,
jeges eső meg hóvihar.
Irigyeld! Nem ismerhetik
a fájdalmat: a válást.
Csong Cshol
*
Nézd
csak: hosszú hajam
hirtelen őszbe hajlott.
Hervadás a világ rendje,
a hószín a korral jár.
Nem bánom: fehéredjen a haj!
Szerelmem nem fakul.
Szongje-jonvol
*
Ágaid
öregecskék,
nem sokat vártam tőled.
Betartván ígéreted
mégis nyílt virágod:
Mécsessel lopózom hozzád
illatodtól részegülten.
An Mingjong
*
A
csuhám szoknya legyen,
olvasóm szamár-nyaklánc,
Buddhát, a Nirvánát
elfelejtem, el a tíz évet!
Egy asszony éjjeli ölelése
minden imát elsöpör.
Ismeretlen szerző
*
Könnyes
tej az özvegyé,
inkább sós, mint édes.
Nem ízlik a picinek,
ám kóstolná, ki nagyobb már;
Sóvárog, szeme szinte süt:
jóízűnek találná!
Csong Cshol
*
A
hollót festették-e,
s a kócsag megőszült tán?
Feketék és fehérek,
ilyenek természettől.
Kedvesen, ne szidalmazzál:
két színűnek születtem.
Ismeretlen szerző
*
Buta
vagyok, nagyon buta,
félnótás szerencsétlen:
Akinek ifjúságom
áldoztam, ősz hajjal vert!
Rossz csere, de késő bánat:
akit szidnék, nem él már.
Kim Szudzsang
*
Meghaltál,
vagy csak alszol
e távoli füves völgyben?
Hová tűntek rózsás vonásid:
sárgás csontod hever alant.
Serlegem terád üríteném,
de már nem élsz, értelme nincs.
Rim
Dzse
A legenda szerint Rim Dzse ezt a versét költőtársa és barátja,
Hvang Dzsini, a kiszeng költőnő sírjánál írta.
*
Hogy
a kettő egy test legyen,
teremtődött a férfi-nő.
Együtt élni, megvénülni,
együtt halni elszerződtek.
És mégis: szerelmüket elítélő
szenteskedők szájalnak.
Csong Cshol
*
Megláttam
nagysokára,
megláttam a szerzetest.
Fénytelen, tépett göncben
fiatal, pompás teste,
Mint hóban kamélia-hajtás
vén fenyő alól kivillan.
Ismeretlen szerző
*
Levágom
egy darabod
őszi ég, eső után,
S ezüst tűmmel kihímezem
öt színben: köntös legyen!
Elküldöm a palotába,
ahol uram lakozik.
Ismeretlen szerző
*
Kedvesem
kézen fogtam,
jutalmam fényes mosoly.
A vállad, aztán hátad
simogattam, viszonoztad!
Te drága! Hagyd abba, kérlek,
szétpattan a szívem!
Ismeretlen szerző
*
Minden
éjjel összekuporodva
aludtam, mint anyámban;
Minden éjjel így pihenni
fáradság és zsibbadás.
Szerelmem ma este hazatér:
kinyújthatom lábamat!
Ismeretlen szerző
*
Mindenki
Fenyőnek hív.
különös fenyő vagyok:
Ezer láb magas szirten
állok fönt szépségesen.
Favágónk piciny szerszámmal
próbálkozik, hiába.
Szongi ('Fenyő')
*
Kedvesem,
kerek dinnyécske,
mézes szókkal ne szólj hozzám,
Mert mondhatsz akármit is:
ízetlen hazugság az.
Szavaid szárazon zörögnek,
mint ősszel a lételen tök.
Ismeretlen szerző
*
Hó
hullott a fenyőfára:
fehér virág minden tűje,
Letörném egy ágacskáját,
jó uramnak elküldeném:
Miután megcsodálta báját,
elolvadhat: mindegy már.
Csong Cshol
*
A
varjú, hóval lepve
fehérnek tűnik, de fekete,
A hold sárga fényét
az éjszaka kiolthatja-e?
Hűségem felséges urunkhoz
sziklaszilárd, nem vált színt.
Pak Phengnjon
*
Kies
völgyben orchidea
illatozik részegítve,
A hegyen hó fehérét
csodálom: gyönyörűség!
De messze a morajló világtól
felejthetem felségedet?
Ri Hvang / Thögje
*
Nem
olvasok, ablakot nyitok:
a tavon vitorlás siklik.
Hószín sirály ide-oda száll,
mi célból? Csak az Ég tudja.
Csak szálljon! Jó urunktól távol
ő lesz társam egyedül.
Csong On
*
A
felhők nem ostobák:
tévedsz, ha ezt gondolod,
A magasban, fennen szállva
céljuk felé törekednek:
A Napot űzik az égen,
hogy utolérjék, eltakarják.
Ri Dzsono
*
Éltem
fogytán újjászületnék
órjás-szárnyú halhatatlanként:
Fölszállanék kéklő egekbe,
elűzném a felhőket onnan,
És akkor Holdunkat-Napunkat
nem födné el semmi sem.
Ri Dzsongbo
*
III.
Merre tartasz?
A vízre árnyékot vetve
a hídon szerzetes megy át.
Hé, barát! Állj meg egy szóra:
áruld el, merre tartasz?
Botjával az ég felé bök,
felém se néz, siet tovább.
Csong Cshol
*
Ki
uralja a világot,
ki létezik minden mögött?
Fogant egykor az alkotó,
s tőle aztán lények sora?
Nem tudjuk se elejét, se végét,
nem is értjük, mert végtelen.
Kim Szudzsang
*
Hegyi
falun csügg az éjszaka,
kutya ugat a messzeségben,
Ajtót nyitok, szélesre tárom:
hideg holdam nézem meredten.
Ugatás a halmokra, holdra:
mi értelme, haszna van?
Cshongüm
*
Egyik
hegy a másik után:
végtelen messzibe nyúlnak,
Egyik út a másik után,
erekként szétágaznak,
Nincs vége hegyeknek-utaknak,
merre menjek, csak állok.
Ismeretlen szerző
*
Ne
rohanj, ha jó úton mégy,
lassítsál, ha elfáradtál:
Utadon magabiztosan
haladjál, időd figyelve:
Ha megállsz hepehupák miatt,
el se indulj, nem érdemes.
Kim Cshonthek
*
Az
ősök nem láttak engem,
és én sem ismertem őket.
Biz így van: nem találkoztunk,
útjukat mégis jól tudom.
Ez az út tárva van előttünk,
miért ne járnánk mi is végig?
Ri Hvang / Thögje
*
Hová
tűntek mind a hajók
szeles hullámok hátára lökve?
Merészségük Éggel dacol:
viharfelhők tornyosulnak.
Ha bárkánk tengerre nem való,
el se indulj, jól vigyázz!
Cshong Cshol
*
Ha
buta vagy, légy butább másnál,
ha bolond vagy, légy egészen az!
Félbolond, félig félnótás,
fél-tudós, félig tudatlan:
Én vagyok; igen és nem között
habozva élek, tehetetlen.
Ismeretlen szerző
*
Mert
az ég olyan fönt van,
magasra ne ágaskodj;
Mert olyan alul terül,
a földön ne tapossál.
Fönt, alul - te vagy középen,
ilyen a lét, fogadd el.
Csu Üsik
*
A
Taisan bármily magas,
mégiscsak az ég alatt van.
Kapaszkodj, próbáld megint:
mindenki hághat a csúcsra!
Csakis az, aki sohase mászta,
csak az mondja: hű, de magas!
Jang Szaon
*
Vak
cipel világtalant
a hátán, sebes a lába;
Botja sincs, korhadt hídon
sántikál, lent szakadék.
Kő-Buddha út szélén állva
kacag rajtuk, könnye csordul.
Ismeretlen szerző
*
A
végtelen lény között
az ember igazán nagy:
Az öt viszony tisztelete,
tudása tartást ad.
Megszegve ezt az öt szabályt
nem ember vagy, de állat.
Pak Inno
*
A
világ mindensége
egy dolog két vége csak:
Egy egész a Manszu-csúcs
meg a síkság a hegylábnál!
Te meg én így élhetünk együtt
dicsőségben száz évig.
Thedzson király
*
Vasfogóval
kínozzanak,
és haljak ezer halált,
Csontjaim füstté váltan
keressék örök lelkem;
Hűségem törvényes urunkhoz
nem ingatja semmi sem.
Csong
Mongdzsu
A hagyomány
szerint Csong Mongdzsu ezt a versét a királyi udvar egy lakomáján rögtönözte,
válaszul Thedzson költeményére (lásd előbb), amelyben a király allegorikus formában
felszólította őt a puccsal trónra került új dinasztia támogatására. Az esküjéhez
hű nemesurat hazatérőben meggyilkolták. Szolgája öngyilkos lett ura holtteste
mellett. A vers a legtöbbet idézett sidzso-versek egyike.
*
Egy
jáde-kő kezemből
a sárba legurult.
A népek, erre járva
azt látják: egy sárgöröngy.
Maradj lent! Ő eljön valamikor,
s meglátja majd lényeged.
Jun Duszo
*
Hjong
hegyén jáde-ot vettem,
sokaknak megmutattam,
De szemük nem csillant föl,
úgy vélték, értéktelen.
Nyugodj meg! A jövőtől ne félj:
csodált leszel valamikor.
Csu Uisik
*
Mi
az élet? - ezen töprengem,
csak egy álom: ez az életünk.
A Jó, a Rossz álom-virágok,
fény és árnyék: az álom álma.
Jó lenne keserédes álmunk
élvezettel megélni.
Csu Uisik
*
Mindenki
azzal henceg:
ő tudja, életünk álom.
Úgy tűnik, nem ismerik
az életet, csak fecsegnek.
Barátim! mi bízvást higgyük:
életünk valódi, s élvezni kell!
Szong Dzsongvon
*
A
feketét fehérnek mondják,
a fehéret feketének.
Fehér ez , vagy fekete:
az igazat elhazudják;
A legjobb: szemet behunyni,
fület befogni: ne tudj semmit!
Kim Szudzsang
*
Fehér
kócsag, ne nevesd ki
a varjút, hogy fekete.
Külseje tényleg sötét,
de vajon belül is az?
Meglehet, a te belsőd fekete,
s csak tollaid hófehérek.
Ri Dzsik
*
Ne
irigyeld a halak népét,
mondván: csak úszkálnak.
Ha a horgász botjával elmén,
jön a kócsag, a falánk csőrös:
A halak miattuk cikáznak
reggeltől estig rettegéssel.
Ri Dzsongbo
*
Testvérek,
nézzétek egymást,
testetek tapintsátok:
A hasonlóság, hogy egy méh
gyümölcseként születtetek!
Vedd észre: ha egymást bántjátok,
anyátok kínozzátok.
Csong Cshol
*
Ne
légy büszke, ha van valamid,
ne légy bús, ha nincs :
Aki szegény, nem veszi észre,
pénzvágya bajt hoz fejére.
Nevettet, ahogy vicsorítva vágynak
nyereségre, s nyomakodnak.
Ri Dzsongbo
*
Hatalmad,
fényűzésed,
négylovas díszhintód !
Ha a nyulak elfogynak majd,
megeszik ám a hű kutyát is !
Nézz engem: hírnévre-hírhedtségre
nem pályázom, barátom.
Kim Cshonthek
*
"Krizantém,
miért reszketsz
a tavasz langyos lehétől?"
"Én inkább fagyra várok,
s száraz kóró társa leszek:
Undorít a tavaszi virághad
viháncolása, gerjedése."
An Minjong
*
Hatalomtól
részegültek,
gondoljatok a jövőre is !
A bolondok nyári nappal
ruháikat eldobálják;
De aztán, ha nyugszik a nap,
s hideg éj jő, mit csinálnak?
Kim Szudzsang
*
Ha
célba jutsz magasra törve,
Ne nevesd, ki lent maradt;
Viharral, jégutakkal
vár a hegység: könnyen elbotolsz.
Mi itt lent a sima talajon
biztonságban éldegélünk.
Kim Szudzsang
*
Ha
a fák pusztulóban,
lugas voltuk elenyészik.
Régebben lombjuk alá
utasok heveredtek,
Mostanság az ágaikon
se levelek, se madár.
Csong Cshol
*
Tíz
éve vettem észre
a jáde-csészét a kincstárban;
Fehér volt, miként most is,
áttetsző színe változatlan.
Miért van, hogy az emberi lélek
reggeltől estig színeit váltja?
Csong Cshol
*
Változó
az emberi szív is,
miként az arcok vonási.
A dolgok, miként a felhők,
viharossá tornyosulnak.
Mit tegyünk? Nézzük a sirályokat,
ahogy cikáznak vizek fölött.
Ri Dzsongbo
*
A
minisztert irigyelik,
valójában engem kéne:
Makacs öszvéremen
pátriámba igyekezem !
Hirtelen zápor ömlik ránk,
s tisztítja meg köntösöm.
Sin Dzsongha
*
A
világot teremtették,
letarolták istenségek.
Balvégzetünk, dicsőségünk
csupán múló álomképek.
Csak bolond parancsolhat nemet
a mámornak, feledésnek !
Cso Cshanhan
*
Hull
a szirom, múlik a tavasz,
iszogatom, s elönt a jókedv.
Az Idő, átutazóban
elragadta sötét hajamat.
Csak bolond hányhatja szememre
a szórakozást, a borivást !
Kim Szudzsang
*
Virág
nyílik: holdra vágyom,
holdas éjjel borral élnék,
Ha holdas éjt virág nyílik,
s bor is van, barát nincsen.
Cimbora, eljönnél hozzám
hold-virágkor, iddogálni?
Ri Dzsongbo
*
Ma
halászni megyünk a tóra,
s barátom, holnap vadászat;
Holnapután messzi völgybe
sétálunk el hölgyeinkkel,
Legvégül íjászverseny lesz:
enni-inni ez mind alkalom !
Kim Jugi
*
Elért
a hír: Szong falubíró
híres bora megérett.
Lovamat felnyergelem,
felkötöm a sarkantyút is.
Emberek ! Gazdátok itthon-e?
Csong megyefőnök megérkezett.
Csong Cshol
*
Ötven
vagyok: már nem fiatal,
de ha jártamban borra lelek,
Arcom vigyorgósra vált,
levedli a bú maszkját !
Vén barát: rizsnek a leve,
sohasem telek be vele.
Csong Cshol
*
Ha
meghalok, ne ássatok el;
kötözzetek szalma-tutajra,
Dobjatok a bor-tengerre,
s hagyjatok lebegni ottan;
Kedvencem: jó borom eláztat,
átitat az örök mámor.
Ismeretlen szerző
*
Ebéd
után pihenni tértem,
de felvert a kakukk szava.
Kisebb fiam könyvet olvasott,
a menyem meg köntösét szőtte,
Az unokám virággal játszott;
az asszony éppen szűrte a bort,
és fölnevetett: kóstoljam meg.
O Gjonghva
*
Kapát
fogtam, s szakadt ruhámban
elballagtam gyomot irtani,
Parasztnótát dúdolgatva
tértem haza holdas este.
Az asszony bort szűrve rikácsolt:
a hátsó kert még hátra van !
Sin Huimun
*
Testi
bajom bár számos van,
kandi szemek nem gyötörnek;
Dics és szégyen, a jó és rossz
messze tűntek, nem fontosak !
Csak sólymom, a röpülése izgat:
szabad vagyok, megbékélt.
Kim Jugi
*
Életem
tiszta, egyszerű.
amim van: néhány hordó bor,
Kották az énekléshez;
szürke napok édesítői.
Barátként a leghűségesebb
a sárga hold, meg a szél.
Kim Szudzsang
*
Tíz
évig gürcöltem,
de meglett a három szoba.
Valójában egy szobám van;
és két szoba holdból, szélből.
A folyó a heggyel együtt
kívül rekedt: több hely nincs.
Ismeretlen szerző
*
Kineveztek
elöljárónak:
jönnek a látogatók.
Ahogy jönnek, s aztán mennek,
fogadni őket, majd búcsúzni kell.
Ha néha egyedül maradok:
- Munkám mily nehéz ! - gondolom.
Csong Cshol
*
Vidéki
posztot kaptam:
bezárom a házkaput.
Barátként a gyors patak,
s a kék hegy jöhet szóba.
Szolgáim ! Ha keresnének,
azt mondjátok: nem vagyok.
Csong Cshol
*
Fiam
az ablakhoz szalad,
s kiáltoz: megjött az Újév !
Keletről nyitom ablakom,
s mi van ott: megszokott napom.
Jó fiú ! Ez ugyanaz a nap,
ha másikat látsz, akkor szólj !
Csu Usik
*
A
nyárfa félig vörös,
a patak kristálytiszta.
Hálómat a vízbe vetem
s elnyúlok sziklaágyamon.
Netalán én lennék egyedül
aki szabad, önfeledt?
Ismeretlen szerző
*
Csónakommal
a zöld vízen
elmentem horgászni.
Mindenki úgy gondolja,
halfogás a célom.
Nem így van. Legszebb óráimban
csak üldögélek, nem kell zsákmány.
Szong Dzsongvon
*
Őszi
tóra alkony szállt,
hideg vize rám fröccsen.
A hálót vízbe vetem
és várok: meg se rezdül;
Csónakom holdfénnyel telik,
nem halakkal, rákokkal.
Ri Dzsong (Volszan herceg)
*
Éjszaka
eső esett,
a folyónk duzzad-árad.
Kövér hal, sötét hátú,
fűzfára ugrándozik.
Vedd fiú a halászhálót,
fogjunk halat ebédre!
Ju Szung
*
Felismernéd
a versenylovat
rőzsével rakva, botorkálva?
Nyargalások múlt ideje
tovatűnt, vén már szegény.
Valahol egy jól táplált csikó
futást vágyik, s felnyerít.
Kim Cshonthek
*
A
halált rettegjük,
de a vénség még nagyobb baj,
Öregként kehesen kántálsz,
s a táncban falábad lesz.
Öregen nincs íze bornak-nőnek:
ez a legrosszabb, legijesztőbb!
Ri Dzsongdzsin
*
Vénségem
és betegségem
elriaszt minden barátot.
Régebben jómódúként,
fiatalként vonzottam őket;
Mostanság egyetlen barátra
támaszkodom: botomra.
Kim Ugju
*
Kifakult
a hegynek zöldje,
most havas, jáde-csillagos,
De a tavasz jeget olvaszt,
s megint zöld a falevél.
Miért van, hogy a fehér hajból
nem lesz soha fekete?
Ismeretlen szerző
*
Este
a nap nyugatra száll,
föltámad keleten másnap.
Az ősznek megbarnult füve
tavaszi fénytől zöldre fakad.
Miért van, hogy az ember élete
nem újul meg, hogy vége van?
Ri Dzsongbo
*
Hogy
van az, hogy a kék hegy
örökké kék lehet?
Hogy van az, hogy a patak
nem fárad, egyre folyik?
Az embert miért várja halál:
végtelen éljünk mi is, mint ők !
Ri Hvang/Thögje
*
Millió
font vasat szerzek,
megolvasztom, lánccá verem,
S napunkat megkötözöm
a láthatár partjainál:
Szüleim, fehér hajú szentek,
ne vénüljenek, ne haljanak.
Pak Inno
*
Ha
kitépett fehér hajammal
kötözném a fűzfa zöldjét,
Béklyóznám a nyár melegét:
nem lenne tél, sanyarú tél !
Hasztalan: az idő múlik.
megállítani nem lehet.
Kim Szamhjon
*
Megöregszünk:
ráncos arcunk
nem simul ki, ifjú nem lesz,
A kihullt fog nem nő újra,
fehér hajból nem lesz sötét.
Nincs gyógyfű halálból kikúráló!
a biztos vég elborzaszt.
Ri Dzsongbo
*
Legyen
a köd lakásom,
barátom a szél, a hold;
S míg béke regnál a tájon,
lesújt majd betegség-vénség.
Mit várok? Csak azt az egyet:
ne gyötörjön bűn, se szégyen !
Ri Hvang/Thögje
*
Öregen,
tört egészséggel
arra mennék, amerre tetszik.
Megállnék egy hegy lábánál,
az erdőt ott felégetném;
Szántóföld születne az üszökből:
megteremne, ami kell.
Csu Üsik
*
Barátim,
gyertek velem
virágért vagy halászni !
Homlokunk mély ráncai
kisimulva sose lesznek,
Jól tudjuk: a vég valahol vár;
de kövessetek, s elfelejtitek !
*
Kim Szudzsang
Míg
szülőnk életben van,
az ápolás kötelesség.
Haláluk órájában
könnyeink késő bánat.
Csak addig használ fiú-létünk,
amíg élnek, s bajuk van.
Csong Cshol
*
Vénember
! Add át nékem,
hadd vigyem én a terhet !
Ifjú vállam kőszikla se
töri meg, bármily nehéz.
A korod magában is gyötrelem:
minek tetézni más teherrel?
Csong Cshol
*
Mindig
sajnáltam:
nem éltem Fu-Hszi idején.
Akkoriban lombruhában
sétáltak, s gyümölcsöt ettek,
A szívük gyermekien nyílt volt:
irigyelem az aranykort.
Cshö Cshung
*
Rest
voltam életemben,
könyvekben, kardban gyenge;
Életem ötven tavasz:
középszer szegélyezte.
És akkor? Azok a kék hegyek
elkerülnek vétkemért?
Kim Cshonthek
*
Másoknál
rusnyább képű,
és talán lustább vagyok:
Íjászatban megelőznek,
a könyvekhez ritkán megyek.
Leginkább a várostól messze
művelgetném földemet !
Ismeretlen szerző
*
Esőázott
tavunk vizével
az égbolt egy színbe szürkül.
Horgászbot, borospalack
ladikomban, evezni kezdek;
Sirályok a nádasban cikázva
örvendeznek jöttömnek.
Kim Ugju
*
Hegyi
patak ébredésem,
úszó felhő könnyű testem.
Szabad vagyok, magányomban
madarak a barátaim.
Csak egy bánt: a városi zaj
eljuthat a fülemig.
Sin Gvanghan
*
Tavasz
szökött hegyi falunkba:
mindenki szorgoskodik;
Gátat rakunk a patakra,
halat fogunk, aztán vetünk is,
Holnap meg, ha az idő engedi,
gyógynövényt keresünk !
Ri Dzsongbo
*
Megvirradt
egy újabb nap:
indulok kapát ragadva.
Befejezve a munkámat,
megyek, hogy néked segítsek.
Ha végzünk, szedjünk hazafelé
eperlevelet a hernyónak!
Csong Cshol
*
Fogjunk
össze minden kardot
egy hatalmas vasseprűvé,
És űzzük el a barbárokat
határunkról, észak felé;
Legvégül gyúrjuk össze a vasat
órjás ekévé, aztán szántsunk !
Ismeretlen szerző
_oOo_
