Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Sövény Aladár
KOREAI KÖLTŐK (1920-1930)

Forrás: Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Utószó a könyvhöz

Ez a kis kötet igen szerény ízelítő abból a nagyértékű kulturális hagyatékból, mellyel Korea baráti népe jogosan büszkélkedhet. Ezt a kultúrát nem tudta megsemmisíteni sem a Koreát is végigdúló és évszázadokig megszállva tartó tatárhorda, sem a mandzsuk, sem a japánok igája, de még a modern hadviselés borzalmai sem. Az évezredes gyönyörű dolmenek, melyekhez hasonló sehol a világon nem látható, a régi királysírok színes freskókkal, az ősi pagodák, az ezer évvel ezelőtt feljegyzett dallamok sokasága és az időszámításunk előtti időkből fennmaradt írásos emlékek mind erről az ősi kultúráról tanúskodnak.
A modern koreai irodalom a húszas években született meg. Az azóta eltelt korszak költészetét a koreai irodalomtörténészek még nem dolgozták fel kellőképpen, de ennek az évtizednek időtálló műveiről már képet alkothatunk. A Nagy Októberi Forradalom hatására a japán elnyomás alatt senyvedő Korea hazafiaiban megerősödött ekkor a szabadság utáni vágy. Ebben az időben írta meg Li Szang Hva a sokat emlegetett Lesz-e még tavasz az elveszett mezőkön? című versét, melyért a japánok hosszú börtönbüntetéssel sújtották. 1919-ben indult meg a Március elseje mozgalom, melynek célja a japán iga lerázása volt. Ebben az időben kezdett szervezkedni Koreában a kommunista párt.
Az írók megszervezték az Új irány csoportját, melynek tagjai a leghaladóbb koreai írók lettek, köztük az írószövetség mai elnöke, Han Szer Ja, a ma is nagy népszerűségnek örvendő Li Gi Jong és a harmincas évek fiatalon elhunyt kiváló novellistája, Csö Sza He.
1925-ben alakult meg a Proletár Művészeti Szövetség. Ebben az időben írta Li Gi Jong a Szülőföld és Han Szer Ja a Farkasok című kiváló regényét.
Ekkor fejtették ki irodalmi tevékenységüket kötetünk költői is: Li Szang Hva, Kim Csang Szul, Pak Phal Jang és Pak Sze Jong. Az ő verseik nyitották meg a koreai szocialista-realista irodalom útját.
A fellendülés korszaka nem tarthatott sokáig. A japán rendőrség százával tartóztatta le a koreai írókat és hazafiakat, 1935-ben pedig feloszlatták a Proletár Művészeti Szövetséget.
E kötet négy költője is hosszú éveket töltött a japán börtönökben. Verseiket elkobozták, de a koreai hazafiak lelkéből nem lehetett kitörölni a sejtelmes sorokat:

Mi bántja szívedet,
Te szótlan reszkető,
Sejtelmes gyertyafény?
Beszélj!
Az égen bánatát
Teríti szét az éj -
A földön, lángszíved
Köré szelíd
Szellőket.
Csak reszketsz, gyertyafény?
Beszélj!

(Kim Csang Szul: Gyertyafény)

Az allegorikus értelmű lírai sorok vigaszt nyújtottak a legsötétebb napokban is. Néha azonban a költőket is cserbenhagyta a remény. - Most már tavasz se lesz az elveszett mezőkön - kiált fel egyik versében a kegyetlen üldöztetésekbe belefásult Li Szang Hva. Egy másik versében istenhez fordul vádolóan:

Kérdezlek téged, vajon tudod-e,
hányan haltak meg, csonttá fagyva, étlen?
Isten! Ó, hívők messzi istene,
fogadd el ezt az évet fenn az égben.
S küldj villámcsapást újév reggelén,
mert jobb a merő, látható gonoszság;
mint a csalóka, pusztító remény.

(Évzáró ének)

A színes, változatos versek híven tolmácsolják egy távoli, baráti nép örömét, panaszát. A könnyű libegésű, szabad versforma szárnyat ad a gondolatnak, s az gátlástalanul zuhog, mint a Pektuszán vízesései, utat tör magának a nép szabadsága, a haza szabadsága felé.
Koreában a tavasz, a szabadság és a remény jelképe a csindalle virág. Ő hozza a hírt a tavaszról, amely a világ minden nyelvén szabadságot, szerelmet és boldogságot jelent.

Csindalle! Virágod drága kelyhe
Az új tavasz illatával telve
csak meghúzódsz a vihartépázta völgyben
és szólsz mosolyogva, bölcsen:
"Nem az a virág, mely virít szép-hosszan.
A tavaszról hírt elsőnek én hoztam."

(Pak Phal Jang: A csindalle virág)