Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Sövény Aladár
KOREAI KÖLTŐK (1920-1930)
Forrás: Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Utószó a könyvhöz
Ez
a kis kötet igen szerény ízelítő abból a nagyértékű kulturális hagyatékból,
mellyel Korea baráti népe jogosan büszkélkedhet. Ezt a kultúrát nem tudta megsemmisíteni
sem a Koreát is végigdúló és évszázadokig megszállva tartó tatárhorda, sem a
mandzsuk, sem a japánok igája, de még a modern hadviselés borzalmai sem. Az
évezredes gyönyörű dolmenek, melyekhez hasonló sehol a világon nem látható,
a régi királysírok színes freskókkal, az ősi pagodák, az ezer évvel ezelőtt
feljegyzett dallamok sokasága és az időszámításunk előtti időkből fennmaradt
írásos emlékek mind erről az ősi kultúráról tanúskodnak.
A modern koreai irodalom a húszas években született meg. Az azóta eltelt korszak
költészetét a koreai irodalomtörténészek még nem dolgozták fel kellőképpen,
de ennek az évtizednek időtálló műveiről már képet alkothatunk. A Nagy Októberi
Forradalom hatására a japán elnyomás alatt senyvedő Korea hazafiaiban megerősödött
ekkor a szabadság utáni vágy. Ebben az időben írta meg Li Szang Hva a sokat
emlegetett Lesz-e még tavasz az elveszett mezőkön? című versét, melyért a japánok
hosszú börtönbüntetéssel sújtották. 1919-ben indult meg a Március elseje mozgalom,
melynek célja a japán iga lerázása volt. Ebben az időben kezdett szervezkedni
Koreában a kommunista párt.
Az írók megszervezték az Új irány csoportját, melynek tagjai a leghaladóbb koreai
írók lettek, köztük az írószövetség mai elnöke, Han Szer Ja, a ma is nagy népszerűségnek
örvendő Li Gi Jong és a harmincas évek fiatalon elhunyt kiváló novellistája,
Csö Sza He.
1925-ben alakult meg a Proletár Művészeti Szövetség. Ebben az időben írta Li
Gi Jong a Szülőföld és Han Szer Ja a Farkasok című kiváló regényét.
Ekkor fejtették ki irodalmi tevékenységüket kötetünk költői is: Li Szang Hva,
Kim Csang Szul, Pak Phal Jang és Pak Sze Jong. Az ő verseik nyitották meg a
koreai szocialista-realista irodalom útját.
A fellendülés korszaka nem tarthatott sokáig. A japán rendőrség százával tartóztatta
le a koreai írókat és hazafiakat, 1935-ben pedig feloszlatták a Proletár Művészeti
Szövetséget.
E kötet négy költője is hosszú éveket töltött a japán börtönökben. Verseiket
elkobozták, de a koreai hazafiak lelkéből nem lehetett kitörölni a sejtelmes
sorokat:
Mi bántja szívedet,
Te szótlan reszkető,
Sejtelmes gyertyafény?
Beszélj!
Az égen bánatát
Teríti szét az éj -
A földön, lángszíved
Köré szelíd
Szellőket.
Csak reszketsz, gyertyafény?
Beszélj!(Kim Csang Szul: Gyertyafény)
Az allegorikus értelmű lírai sorok vigaszt nyújtottak a legsötétebb napokban is. Néha azonban a költőket is cserbenhagyta a remény. - Most már tavasz se lesz az elveszett mezőkön - kiált fel egyik versében a kegyetlen üldöztetésekbe belefásult Li Szang Hva. Egy másik versében istenhez fordul vádolóan:
Kérdezlek téged, vajon tudod-e,
hányan haltak meg, csonttá fagyva, étlen?
Isten! Ó, hívők messzi istene,
fogadd el ezt az évet fenn az égben.
S küldj villámcsapást újév reggelén,
mert jobb a merő, látható gonoszság;
mint a csalóka, pusztító remény.(Évzáró ének)
A
színes, változatos versek híven tolmácsolják egy távoli, baráti nép örömét,
panaszát. A könnyű libegésű, szabad versforma szárnyat ad a gondolatnak, s az
gátlástalanul zuhog, mint a Pektuszán vízesései, utat tör magának a nép szabadsága,
a haza szabadsága felé.
Koreában a tavasz, a szabadság és a remény jelképe a csindalle virág. Ő hozza
a hírt a tavaszról, amely a világ minden nyelvén szabadságot, szerelmet és boldogságot
jelent.
Csindalle! Virágod drága kelyhe
Az új tavasz illatával telve
csak meghúzódsz a vihartépázta völgyben
és szólsz mosolyogva, bölcsen:
"Nem az a virág, mely virít szép-hosszan.
A tavaszról hírt elsőnek én hoztam."(Pak Phal Jang: A csindalle virág)
