Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kim Csang Szul versei
Fordította: Szolcsányi Ferenc
Forrás: Koreai költők (1920-1930)
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

Gyertyafény

Mi bántja szívedet,
Te szótlan reszkető,
Sejtelmes gyertyafény?
Beszélj!

Az égen bánatát
Teríti szét az éj -
A földön, lángszíved
Köré szelíd
Szellőket.
Csak reszketsz, gyertyafény?
Beszélj!

Nem kérdezem
A csendes est
Ezüstös holdját,
Vibráló csillagtengerét;
Csak téged: min merengsz?
Mondd hát!

Szikráid villogása,
Parázsod piros láza -
Mondd, mit jelent?
Csak hallgatsz, gyertyafény?
Beszélj!

Csak égsz, némán csak égsz,
A titkot nem mondod ...
Úgy sajnállak, szegény,
Didergő, szótlan,
Sejtelmes gyertyafény,
Beszélj!

 

Országút

1
Járom a nagy utat kézlengetve,
Tiszta a szívem, nemes az elmém,
Napsugaras mennyboltra néz a szemem.
Járom a nagy utat kézlengetve,
Porzik a nyüzsgő népség lába nyomán,
Csak a meszelt falat látom a házakból,
Emberek arcán réveteg álmosolyt -
Nincs helye itt az igazságnak.

2
Lendül a sors kereke sebesen,
Nem köti semmi konok menetét,
Végtelen útja felissza a könnyeket.
Lendül a végtelen alkotás
Nagyszerűsége, a kattogó kerék.
Sós veríték a reménység
Ebben a célja-felé rohanásban -
Nincs helye itt a hazugságnak.

3
Járom az igazság útját kézlengetve,
Ezen az úton semmi különbség:
Koldus, földesúr, utcaleány,
Tőkés, dáma vagy munkás -
Mind ugyanúgy jár rajta.
Bárhol a föld kerekén
Csak ez az út vezet az egyenlőséghez,
Széles e szertelen világon
Csak ez az út fenséges!

4
Járom az új utat kézlengetve ... -
Majd ha a szívetek kínzó lánggal ég,
S könny lepi arcotok tűzforrón -
Térjetek erre az új, szabad útra!
Akkor a vigaszt meghalljátok,
Csendesen elmondott szavából megtudjátok:
Mi a legeszményibb s igazabb.
Jöjjetek, kézlengetve járjuk a szabad utat!

 

Hajnal

Néma földjeinkre,
Elgyötört lelkünkre
Végre új nap virrad,
Új erővel serkenti a hajnal
Alvó vágyainkat.

Oszlik már a rideg éj,
Fényesen lobog a hajnal,
Reggeli vidám erőt ígér.
Mint a győztes zászló, fenn suhog,
Fölveri a fülledt levegőt.
Ó, fenséges hajnal-ritmusok!

Társaim, ti meggyötört szívűek,
Eljött hát a pillanat!
Küzdés, rombolás, építés -
Ezt álmodtuk életünknek,
Íme: ránk köszönt az első nap!

Emlékünk a kélő nappal
Eggyéforrjon századunk előtt:
Egy legyen nevünk s a hajnal!
Most legyen elég erőnk
Meglelni az emberiség boldogságát -
Megküzdünk akkor tűzzel-viharral!

Társaim! Nyíló szívünkben
Hajnali erő buzog.
Ó, serkentő hajnal-ritmusok!

 

Az éjszakából

E földre-népre ráhullott
A sötétség fekete fátyla.
Ó, Természet, miért ölelted népem,
Ártatlan népem éjszakába?

Oly gyámoltalanul eseng a testünk,
Mint sötét kéményben kerengő szikra.
A végtelen gyötrelmes éjben
Ki látna kínjainkra?

Az eltiprottak, elnyomottak
Szemérmes agya, lelke, szíve,
Mint vércse karmában a galamb,
Vonaglik kínban égve.

De ó, Te Új!
Ki szaggatod a sötétséget!
A népsokaság szeme felnyílott,
És tűnnek már az éjek -

Te Új! Ne adj, ha szennyes, boldogságot!
A kérdés nem nyomor vagy henye lét -
Az igazság a célunk!
Vezesd az igazságért küzdők tömegét!

 

A megvert éj

Még némaság borul a földre,
De szól a kakas hajnalt költve.

Még odafönn a hold a strázsa,
Az alvó földet ő vigyázza,
De szól a kakas hajnalt költve.

Nem múlt el még a falu éje,
De költi már a kakas hajnalát.

És nemsokára fázó szívére
A hajnal jó meleg palástot ád.