Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kim
Csang Szul versei
Fordította: Szolcsányi Ferenc
Forrás: Koreai költők (1920-1930)
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Gyertyafény
Mi
bántja szívedet,
Te szótlan reszkető,
Sejtelmes gyertyafény?
Beszélj!
Az
égen bánatát
Teríti szét az éj -
A földön, lángszíved
Köré szelíd
Szellőket.
Csak reszketsz, gyertyafény?
Beszélj!
Nem
kérdezem
A csendes est
Ezüstös holdját,
Vibráló csillagtengerét;
Csak téged: min merengsz?
Mondd hát!
Szikráid
villogása,
Parázsod piros láza -
Mondd, mit jelent?
Csak hallgatsz, gyertyafény?
Beszélj!
Csak
égsz, némán csak égsz,
A titkot nem mondod ...
Úgy sajnállak, szegény,
Didergő, szótlan,
Sejtelmes gyertyafény,
Beszélj!
Országút
1
Járom a nagy utat kézlengetve,
Tiszta a szívem, nemes az elmém,
Napsugaras mennyboltra néz a szemem.
Járom a nagy utat kézlengetve,
Porzik a nyüzsgő népség lába nyomán,
Csak a meszelt falat látom a házakból,
Emberek arcán réveteg álmosolyt -
Nincs helye itt az igazságnak.
2
Lendül a sors kereke sebesen,
Nem köti semmi konok menetét,
Végtelen útja felissza a könnyeket.
Lendül a végtelen alkotás
Nagyszerűsége, a kattogó kerék.
Sós veríték a reménység
Ebben a célja-felé rohanásban -
Nincs helye itt a hazugságnak.
3
Járom az igazság útját kézlengetve,
Ezen az úton semmi különbség:
Koldus, földesúr, utcaleány,
Tőkés, dáma vagy munkás -
Mind ugyanúgy jár rajta.
Bárhol a föld kerekén
Csak ez az út vezet az egyenlőséghez,
Széles e szertelen világon
Csak ez az út fenséges!
4
Járom az új utat kézlengetve ... -
Majd ha a szívetek kínzó lánggal ég,
S könny lepi arcotok tűzforrón -
Térjetek erre az új, szabad útra!
Akkor a vigaszt meghalljátok,
Csendesen elmondott szavából megtudjátok:
Mi a legeszményibb s igazabb.
Jöjjetek, kézlengetve járjuk a szabad utat!
Hajnal
Néma
földjeinkre,
Elgyötört lelkünkre
Végre új nap virrad,
Új erővel serkenti a hajnal
Alvó vágyainkat.
Oszlik
már a rideg éj,
Fényesen lobog a hajnal,
Reggeli vidám erőt ígér.
Mint a győztes zászló, fenn suhog,
Fölveri a fülledt levegőt.
Ó, fenséges hajnal-ritmusok!
Társaim,
ti meggyötört szívűek,
Eljött hát a pillanat!
Küzdés, rombolás, építés -
Ezt álmodtuk életünknek,
Íme: ránk köszönt az első nap!
Emlékünk
a kélő nappal
Eggyéforrjon századunk előtt:
Egy legyen nevünk s a hajnal!
Most legyen elég erőnk
Meglelni az emberiség boldogságát -
Megküzdünk akkor tűzzel-viharral!
Társaim!
Nyíló szívünkben
Hajnali erő buzog.
Ó, serkentő hajnal-ritmusok!
Az éjszakából
E
földre-népre ráhullott
A sötétség fekete fátyla.
Ó, Természet, miért ölelted népem,
Ártatlan népem éjszakába?
Oly
gyámoltalanul eseng a testünk,
Mint sötét kéményben kerengő szikra.
A végtelen gyötrelmes éjben
Ki látna kínjainkra?
Az
eltiprottak, elnyomottak
Szemérmes agya, lelke, szíve,
Mint vércse karmában a galamb,
Vonaglik kínban égve.
De
ó, Te Új!
Ki szaggatod a sötétséget!
A népsokaság szeme felnyílott,
És tűnnek már az éjek -
Te
Új! Ne adj, ha szennyes, boldogságot!
A kérdés nem nyomor vagy henye lét -
Az igazság a célunk!
Vezesd az igazságért küzdők tömegét!
A megvert éj
Még
némaság borul a földre,
De szól a kakas hajnalt költve.
Még odafönn a hold a strázsa,
Az alvó földet ő vigyázza,
De szól a kakas hajnalt költve.
Nem
múlt el még a falu éje,
De költi már a kakas hajnalát.
És
nemsokára fázó szívére
A hajnal jó meleg palástot ád.
